Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-18 / 65. szám
1979. március 18., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 mindenkinek egyformán kijáró tisztességes szó és magatartás összefüggésében nem gondolok én valamifajta álhumánus, gyanakvó udvariasság- in, csupán arra, hogy a jó szó, a mindenkinek kijáró viselkedés pénzbe sem kerül. Meg azután attól is mentsen meg bennünket jó sorsunk, hogy eladó és vevő között olyan fajta szolgai jelenség legyen úrrá, mint amiről nemrég olvastam egy svájci história kapcsán. Honfitársunk ugyanis, amikor a genfi üzletben cipőt vásárolt, az eladónő letérdepelve előtte, egymás után próbálgatta a cipőt, valahogy úgy, mint hajdan nálunk, a méltóságo- séknál csinálták. Mi tagadás, zavarba jönnék az ilyenfajta előzékenység láttán — mint ahogy akkor is szemlesütve megyek ki a boltból, ha véletlenül a 42-es cipő nem jó a lábamra és . kérek egy másikat, és miközben az eladó unottan leemeli a polcról, kolléganőjének elmormolja, úgy, hogy én is halljam: még azt sem tudja, hányas lába van. Félreértés ne essék, szó sincs a mi kereskedelmünkben vagy szolgáltatóiparunkban valamiféle általános el- udvariatlanödásról, csupán néhány eladó és vevő viszonya, hogy ezzel a fényesre koptatott, csúnya kifejezéssel éljek, nem megfelelőképpen alakul. Van azután az előzékenységnek már-már a megkülönböztetés kategóriájába tartozó árnyoldala is: tudniillik, amikor „ismerik” a vevőt, az ügyfelet, a szolgáltatást váró személyt —és annak beosztását. Amikor azért jut több és jobb áru egy-egy üzletbe, mert oda jár vásárolni X is. S ennek a környéken élők is előnyét látják, jóllehet, X nem is sejti, hogy azért van minden reggel friss péksütemény, mert valaki látta, hogy kétszer ő is bement a boltba. Az ilyenfajta megkülönböztetés már rosszabb, mint a borravalózás, mert kimondva, kimondatlanul, valahol megkérdőjelezi azt: az egyenlőséget, amiről alkalmasint oly önérzetesen szoktunk beszélni. Ilyen aspektusból már rendkívül káros és veszélyes a differenciálás, mert ha van olyan, aki jogtalan előnyben részesül, akkor félő, hogy lesz olyan ember is, aki méltánytalanul kerül hátrányba az üzletben, netán a munkahelyen, egyszóval ott, ahol erkölcsi vagy anyagi természetű kérdéseiben lehet vagy kell dönteni. Es ilyenkor félő, hogy a kiszolgálásból kiszolgáltatottság lesz. Ebben az esetben már nem a fogalmakat kell szétválogatni, hanem a jelenségeket. Ez természetes is nálunk, hiszen mindenfajta megkülönböztetésre érzékenyén szoktunk reagálni. De természetes azért is, mert az elmúlt évtizedekben egyre jobban öntudatra ébredtünk, s az emberekben kialakult a jólcriel- mezett önbizalom is. Megszoktuk, hogy saját posztunkon fontosak vagyunk másoknak is. Megszoktuk, hogy a szolga és a szolgáltatás nem szójáték, hanem alapvető tartalmi különbség. S amikor például a szolgálatról esik szó, a ma élő emberben soha nem a libérlás inasok képe rajzolódik meg, hanem egy kisebb vagy nagyobb közösséget, vagy magasabb elvet szolgáló önzetlen magatartás. A szolgáltatás fogalma alatt pedig még az értelmező szótár szerint is valamiféle olyan tevékenységre gondolunk, amely a köz emberének, jól felfogott igényeit, szükségleteit elégíti ki, még akkor is, ha ez a gazdasági munka nem hoz létre új értéket, új terméket. Tulajdonképpen tehát elvi- vileg már megtanultuk szétválogatni a fogalmakat, de sajnos, a gyakorlatban még néha most is összekuszálód- nak. Sokszor a borravalóval is úgy vágyunk, nem azért adjuk, mert valami pluszt kaptunk, hanem talán egy kicsit elvonatkoztatva a munkától. önmagunk megnyugtatására. Lehet, hogy ezért is terjed oly nagyon. Már- már össznépi szokássá válik, hogy különböző szolgáltató helyeken reflexszerüen benyúlunk a zsebbe, és hol borítékban, hol anélkül odacsúsztatunk valamit, azért, amiért elleniételként semmit sem kapunk. Sőt mi több, vannak, akik sikknek tartják azt, hogy az ő helyzetükben akár szükséges, akár nem, borravalót adnak. Félő, hogy ilyenkor olyan rangot akarunk venni, ami pénz nélkül is megilletne bennünket. A megkülönböztetésnek tehát rendhagyó módon nemcsak „előnyei” — így, idézőjelbe téve mondom —, hanem buktatói is vannak. Közéletünk tisztasága és öntudatra ébredésünk csakúgy része az indokolatlan megkülönböztetés felszámolásának, mint' egymás megbecsülése, kisebb és nagyobb közösségekben egyaránt. De része az is, hogy egyre szűkül az a kör, ahol többet várnak attól, mint ami jár, ami megilleti a tevékenységet, és csökken az, ahol gáláns nagyvonalúsággal nem adják meg azt, ami jár. Essék szó forintról, udvariasságról, hangnemről, egyszóval mindarról, aminek lehetnek előnyei és hátrált yai. Paulovits Ágoston Téli fórum után Az elmúlt hónapokban az edelényi járás minden községében megtartották a téli fórumot. A községek lakói egy, arra alkalmas helyiségben összegyűltek, kérdeztek, javasoltak, válaszokat hallgattak. Ezeken az, érdekes hasznos beszélgetéseken a járás párt- és állami vezetőit kérdezték, hallgatták, tőlük várták és kapták meg a választ a legkülönbözőbb feltevésekre. Miről is volt szó ezeken a téli fórumokon? Érdemes néhány számot idézni, összesen 1234 kérdés hangzott el. Ezek közül több mint 200 külpolitikai, körülbelül 500 pedig jogi jellegű volt. Érdekes, de ma már nem meglepő e külpolitikára vonatkozó kérdések nagy száma. Valamit mindenképpen jeleznek abból : az északi hegyek-dombok között meghúzódó, kis faluk lakói ma már egyáltalán nincsenek .magúkba zárkózva — átvitt értelemben — meghúzódva sem, nagyon is érdekli őket mindaz, ami a közelebbi, vagy távolabbi országokban történik. A jogi kérdések nagy száma szintén jó jel és egy kicsit figyelmeztetés, vagy inkább biztatás is: a már mind erőteljesebben kibontakozó jogpropaganda további fokozására. Ezek a téli fórumok egyébként a jogpropaganda egyik hasznos formájaként is értelmezhetők. Természetesen sok minden másról is szó volt még ezeken a fórumokon, a sok minden közül említsünk meg még kettőt. Közérdekű javaslat elhangzott 166, egyéni panasz: 2, azaz kettő. A számok szintén jelzik azt a szemléletváltozást, mely elősegíti a faluért, a közért való tevékenységet. Ide kívánkozik: a fórumokon összesen ötmillió forint értékű társadalmi munkát ajánlottak fel a lakók. Néhány, a falu. egészét érdeklő-érintő javaslatokból. Bódvaszilason egészséges, jó ivóvizet szeretnének. Torna- szentjakabon — ebben a faluban nincs tsz — főként az asszonyok szeretnének kereső foglalkozáshoz jutni. Szeretnék, ha ide telepítenének egy kisüzemet. Nem reménytelen a kérés. Színben ugyancsak a vízellátás megteremtését kérték, vízműtársulat alakításával. Valószínű, hogy érié majd a következő ötéves tervben kerül sor. A kérdések nagyobb részére helyben kapták meg a választ. Akik nem, azok később kapták, vagy kapják meg. Ahol lehetséges, ott konkrét intézkedésekkel. A „beszélgetés” tehát, kicsit más formában ugyan, de folytatódik. (vO Hatvan éve történt 1 fifsÉEii iüiíefe ffisisíea A munkástanács december 8-i döntésének semmilyen látható következménye nem lett. Március 19-én, a Városháza nagytermében Kun Andor elnökletével a munkástanács újabb ülést tartott, melyen újból a főispán-kormánybiztos eltávolításával foglalkoztak. Az ülésen Groszmann Zsigmond bejelentette, hogy a korábbi döntésről semminemű választ nem kaptak, márpedig „tovább várni nem lehet. mert — mint mondotta — a megye közéle] mezesének biztosítása semmi halasztást nem tűr”, A párt végrehajtó bizottsága nevé-i ben kérte a munkástanácsot,' hogy a kormánybiztost „helyéről azonnal távolítsa el”. A munkástanácsban hosz- szabb vita alakult ki, melynek eredményéként határo- zatilag kimondták Balogh kormánybiztos azonnali eltávolítását. s egyben elhatározták, hogy az új kormánybiztos kinevezéséig egy négytagú direktóriumra (politikai, termelési, közigazgatási és katonai biztosok) bízzák a megye kormányzását. Kijelöllek egy négytagú bizottságot, hogy a döntést közöljék a kormánybiztossal. A küldöttség december 20-án közölte a döntést Balogh kormánybiztossal. miközben — nyomaték kedvéért — egy fegyveres nemzetőr szakasz állott fel a megyeháza bejáratánál. Balogh — miután tudomást szerzett a munkástanács döntéséről — közölte, hogy már korábban jelentést tett a .munkástanács állásfoglalásáról, de a kormány nem adott rá semmilyen választ, Ágoston Péter szociáldemokrata államtitkár pedig maradásra kérte fel. Balogh most kijelentette, hogy a direktóriumot „törvényes hatalomnak nem ismeri el", s így annak a hatalmat ál nem adhatja, de hajlandó azonnal átadni hivatalát Reisinger Ferencnek, a város kormánybiztosának. Reisinger néhány perc múlva megérkezett a megyeházára, s átvette az ügyek intézését. Március 20-án a proletariátus nevében fellépő szociáldemokrata párt átvette a hatalmat Miskolc városban és Borsod megyében. A pecsét azonban, mely e fordulatnak igazi tartalmat adott, még váratott magára. Ez a fordulat március 21-én következik be Magyarországon. Hasonló lépések történnek Sátoraljaújhelyen is. A munkástanács bizalmatlanságot szavazott Búza Béla kormánybiztos ellen, javasolta Csuta Káról,vnak kormánybiztossá történő kinevezései. Mindez jelzi, hogy eltérő utakon. de március közepére mindenütt megértek a feltételei a proletárhatalom megteremtésének. Dr. Lehoczky Alfréd Oktatási központ A Volán 3. sz. Vállalatának miskolci telephelyén 35 millió forintos költséggel a dolgozók képzése, szakmai továbbképzése végett korszerű oktatási központot építenek. Itt lesz a tanműhely, s itt lesz az ebédlő is. A jelenlegi üzemi éttermet szociális helyiségekké alakítják át. A munkát tavaly kezdték, s az idén szeretnének végezni vele. Fotó: Szabados György Miskolc lakóinak száma több mint 208 ezer. A „nappali” létszám — beleértve a bejá ró dolgozókat, diákokat — egyesek szerint megközelíti a 250, mások szerint a 270 ezret. A több mint negyedmillió ember, kenyérrel, tejjel, hússal, gyümölccsel való ellátását túlnyomó részben — mintegy 75 százalékban — a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat végzi. Az igény a város fejlődésével, az ipari üzemek korszerűsítésével, bővítésével, a keresetek növekedésével párhuzamosan évente 8—10 százalékkal nő. Jelenleg kétszer annyi árut visznek el az MÉKV 22(1 boltjából, mint 12 évvel ezelőtt. Az idén á tavalyitól 7—8 százalékkal nagyobb forgalommal számolnak, így várhatóan 1,8 milliárd forint árbevételt könyvelhetnek el. A 2 ezer főt — túlnyomórészben nőt — számláló közösségre a lakosság ellátása fizikailag' is nagy feladatot szab. A napi cikkeket, friss árukat termelő vállalatok; a tejipar, a sütőipar, a húsipar, s a zöldség-gyümölcs az összes szállításoknak mintegy a felét adja. Gondoljuk csak el: naponta 90—100 mázsa húst, 55—60 mázsa húskészítményt, 55 ezer liter tejet, 300 mázsa kenyeret, 50— 55 mázsa baromfit. 25—30 ezer darab tojást kell az üzletekben átvenni, levágni, kimérni, becsomagolni, átadni. Mindez „csak” az áruk egy része, hiszen az üzletekben szaknyelven 4—5 ezer cikkelem, más szóval áruféleség között választhat a vevő. A boltban dolgozók munkáját részben kisgépesitéssel, konténeres szállítással, önkiszolgálási rendszer meghonosításával könnyítették meg. Sok helyen semmi lehetőség nincs a fejlesztésre, az eladótér, a raktár kicsi, emiatt, a korszerű szállítási módszereket; itt nem vehetik igénybe. Örvendetes viszont, hogy van utánpótlás. A fiatalok szívesen jönnek, még többen jönnének a szakmába. Szükség is lenne még több fiatalra, de u szakiskola nem bír annyi tanulót felvenni, amennyire valójában a folyton gyarapodó vállalatnak szüksége lenne. Az áruszállításnak, a csomagolásnak, az eladásnak gyakran lehetünk szemtanúi. Még azt is láthatjuk, hogy a pénztárosnő jobb kezével a kosárból minden árut kiemel, arrébb tesz, közben számol, blokkol. Azt már kevés ember tudja, hogy egy- egy karcsú, vékony női kéz 'látszólagos könnyedséggel naponta döbb tonna árut mozgat, emel. A „kulisszák” mögött folyik a „láthatatlan munka”, az árumozgatás adminisztrációja; az ügyvitel. — A korszerű vezetéshez, — magyarázza Mátyás Lajos igazgató —, elengedhetetlenül szükséges a vállalat gazdálkodásának kylső, és belső feltételeiről való tájékozódás, az adatok rendszerezése Ezt a munkát a régi ügyviteli rendszer kellő színvonalon már nem tudta elvégezni, ezért vált szükségessé az ügyvitel gépesítése, az adatfeldolgozás rendszerének meghonosítása. A megoldást az is sürgette, hogy a naponta szállított árukról a bolt olyan bizonylatot kap, amelyen csak a mennyiség van feltüntetve, a termelőüzem egyetlen számlában mutatja ki a vállalattal szembeni anyagi követeléseit. A vállalathoz naponta 3000—3500 okmány érkezik, a tételszám eléri a 10—12 ezret. Ennek nyilvántartása, összesítése roppant nagy szellemi erőt igényel. E gond megoldása végett 1975—76- ban fokozatosan vezették be a bolti forgalmi jelentések középgéppel való feldolgozását. A forgalmi jelentések központi feldolgozásával jelentősen csökkentették a bolti adminisztrációt, a boltvezetők egy részének leterheltségét, így több időt tölthetnek az üzletben, többet foglalkozhatnak a vevőkkel Munkájukat az is elősegitet- "te, hogy 3 naponként megkapták a munkájukhoz szükséges információkat az árukészletről. a beszerzési lehetőségekről, árakról. Megszüntették a bolti könyveket, a bolti nyilvántartási kartonokat. — A forgalom növekedése szükségessé tette az ügyvitel további korszerűsítését — mondotta az igazgató. — Vállalatunk ennek érdekében felújította gépparkját. Vásároltunk, és 3 hónappal ezelőtt üzembe helyeztünk egy ÁSCOTA 1840-es kis számítógépet, amely a kisegítő gépekkel egyetemben 5 millió forintba kerül. Ennek segítségével tovább tudjuk finomítani az ügyvitel gépesítését. — Továbbra is elsőrendű feladatnak tekintjük a boltok áruforgalmával kapcsolatos adatok feldolgozását, amelynek alapját a bolti forgalmi jelentés okmányai képezik. A forgalmi jelentés adataiból készítjük el a különböző statisztikai adatszolgáltatáshoz szükséges információkat, továbbá a boltok forgalmának szükséges áru- beszerzési igények megállapítását. Az igényeknek megfelelően a kis számítógép segítségével akarjuk elkészíteni a rendkívül nagy munkát igénylő megrendeléseket is. A vállalatra és a kis számítógépekre is újabb feladatok várnak. Tovább gyarapítják a bolthálózatot. Március végén, április elején átadják az Avas-délen a fűszer-csemege boltot. Ez az ott lakók régi óhaját teljesíti, hiszen sokszor néhány forint értékű áruért a lakóknak a belvárosba kellett beutazniuk. Ugyanott megkezdték egy 600, valamint egy 1200 négyzetméter alapterületű ÁBC- áruház építését. Üj ÁBC- áruház épül a Széchenyi u. 3—9. szám alatt (a volt Ro- ráriusz—Székely-kert között), s a Centrummal szemben épül a húsáruház. A fejlődésben nincs megállás, s ehhez kell „igazítani” az ügyvitel gépesítését is. Csorba Barnabás A saiészenipéteri betegek érdekében Két évvel ezelőtt látott napvilágot a rendelet: azok a gyógyszertárak, amelyeknek forgalma nem teszi szükségessé, hogy vasárnap nyitva tartsanak, zárt ajtók mellett biztosítsanak ügyeidet a betegeknek. Azóta megyénkben csak 1íz gyógyszer- tár van nyitva vasárnaponként; a városokban, a járási székhelyeken. Nem is okoz ez különösebb nehézségei, hiszen aki rászorul, így is megkaphatja a szükséges gyógyszert. A közelmúltban azonban Sajószentpéteren felmerült az igény: a nagyközség két gyógyszertára közül az egyik ne csak ügyeletet tartson a hét munkaszüneti napján, hanem nyitott ajtókkal álljon a betegek rendelkezésére. Hogy mi indokolná ezt? Nemcsak az a tény, hogy Sa- jószent páteren közel lizen- nyolcezren élnek. Az itteni gyógyszertárak látják el a környező községeket is. Sa- jókápolna, Sajólászlófalva, Kondó, Radostyán, Parasznya, Varbó, Alacska és Dus- nok lakóinak is buszra kell ülniük, hogy megvehessek az orvosságot. Abból az öl. környékbeli faluból szintén ide utaznak az emberek, ahol gyógyszertár nem tart vasárnapi ügyeletet. Bizony, gyakorta megesik, hogy idős betegeknek, kisgyermekes szülőknek kell várakozniuk a zárt ajtók előtt, amíg elkészül a gyógyszer. Nos, a sajószentpéteri és a környékbeli emberelv bizonyára örömmel fogadják a hírt: nem késik soká a segítség. Érdeklődésünkre a megyei gyógyszertári központ vezetői elmondották, hogy a közeljövőben az egyik sajó- szentpéteri gyógyszertár vasárnap is kinyitja ajtaját. Hamarosan elkészülnek a 63- as számú gyógyszertár bővítésével. újjáépítésével. Az állandó nyitva tartás feltételeit új gyógyszerész-munkerő biztosításával teremtik meg. (mm)
