Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-17 / 64. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG A 1979. március 17., szombat Színpadon a Vitkovák, ostravai fúvószenekar. A Vitkovák Diósgyőrben Március 19-én, . hétfőn este 6 órakor Miskolcon szerepel a Vitkovák, ostravai fúvós- zenekar. A Diósgyőri Vasas Művelődési Központ szín­háztermében rendezendő hangversenyen sikeres zenei együttest ismerhetnek meg az érdeklődők. Az -1938-ban alakult fú­vószenekar évente átlagosan kétszáz fellépést vállal, több­ször szerepeltek . sikerrel nemzetközi fesztiválon, ver­senyen. Műsoraikban első­sorban csehszlovák és szo­cialista országbeli zeneszer­zők művéil szólaltatják meg. Munkásságukat 1970-ben a „Kiváló Munkáért” állami kitüntetéssel jutalmazták. Az együttes művészeti ve­zetője Jiri Sindel, ő vezényli a Vitkovák, ostravai fúvós- zenekart a héttői hangver­senyen is. Levél a ta meg a színjátszásról Kovás Ferencné szakfelügyelőnek KEDVES TANÁRNŐ! Gondolom, elhiszi: nem szoktam magánlevelekre új­ságban válaszolni. Most is kicsit szorongva vállalom a nyilvánosságot, mert félek; egyre többen fognak meg­sértődni a „felügyeletet gya­korló tanügyi hatóságok képviselői” közül. Mert mikor — a diákszín­padokról írva — Szóvá tet­tem a tanügyiek távolmara­dását, nemcsak a két szak- felügyelőre gondoltam. Ha­nem mindazokra, akiknek „hivatalból” is közük van (vagy lehet) diákságunk esz­tétikai neveléséhez. Igaza van, nekem tényleg nem tűnhetett fel, hogy nem nézi az egés^ napon át tar­tó műsort a két szakfelügye­lő. De — megbocsásson! — az igenis feltűnt, hogy egy megye és egy nagyváros ok­tatási és közművelődési éle­tét irányító szakemberei kö­zül — akiket kötelességem Még azokban az időkben kezdtem figyelni, mikor az ifjúsági szervezet külön meg­hívója (felkérése) nélkül is érdeklődtek a tanárok (ha netán szakfelügyelők, osz­tályvezetők stb. voltak is) növendékeik színpadi pro­dukciói iránt. De engedjen meg, jóval korábbról néhány példát. Egy bizonyos Csokonai Vi­téz Mihály nevezetű fiatal oktató (valójában nem is igazi tanár, miután csak sze­rette volna, ha kinevezik), több színdarabot írt tanítvá­nyainak, s azokat be is ta­nította. Ámbár, magg soha nem látott hivatásos színhá­zat. És volt egy nemzetközi hírű geológus. Földvári pro­fesszor, aki a spanyol fol­klórt oly mértékben ismer­te, hogy szakértőként műkö­dött a debreceni egyetem színjátszói körében, mikor erre szükség volt. Szent- Gyürgyi Albertet már- nem is említem, hiszen köztudomá­sú, hogy ő állt az elén an­nak a szegedi színjátszó egyesületnek, mely a —szín­háztörténeti jelentőségű — Hamlet-előadást produkálta Sziiiitiisöl a színűin A Miskolci Nemzeti Szín­házban ad hangversenyt március 19-én, hétfőn este fél 8 órai kezdettel a Mis­kolci Szimfonikus Zenekar. Az Országos Filharmónia 8. téli bérleti hangversenyé­nek műsorán Kadosa: Szím- fonietta; Rachmaninov: I. zongoraversenye; Szkrjabin: Álmok és Sosztakovics: Öt nap, öt éjjel című műve sze­repel. A Miskolci Szimfonikus Zenekart: Mura Péter ve­zényli, zongorán közreműkö­dik Rados Ferenc. Munkás—diák találkozót rendez március 19-én, hét­főn délután 2 órakor a MÁV miskolci KISZ-bizottsága és az 1. sz. Ipari Szakközépis­kola KISZ-bizottsága. A ta­lálkozóra a forradalmi ifjú­sági napok keretében kerül sor. Bernáth. Aurél a Miskolci Galériában Bernáth Aurél, a XX. szá­zadi magyar festészet élő klasszikusa. Hosszú és gaz­dag pályafutása során sok- .féle művészeti törekvéssel találkozott és kísérletezett — majd megtalálva önma­gái. hűséges következetesség­gel építette művészeti világ­képét és kifejezési rendsze­réi. Rippl-Rónai Ödön. a festő fivére indította el pá­lyáján, majd a nagybányai festők tanítványa lett. Mint haladó gondolkodású ember a világ megjavítására irá­nyuló forradalmi mozgalmak művészeti megfelelőjének ítélve az avantgarde törek­véseket, szembefordult ko­rábbi mestereivel. A Tanács- köztársaság bukása ultin Becsbe emigrált, majd innen Berlinbe költözött és az absztrakció felé irányuló ex- presszionizmus híve lett. A berlini évek meditációi so­rán arra a felismerésre ju­tóit. hogy az avanlgardiz- mus hermetikusan zárt in­tellektuális világ, amely sem az érzékletet, sem az érzést, sem a filozófiai töprengéseket nem számítja a művészet mondanivalói közé. Néhány kemény hang­vételű — a valóság tárgyait újra felfedező — objektív kép megfestése sorún meg­történt a nagy pál fordul ás. Az 1926—27-ben festett Ri­viéra — amely szerencsére itt látható a kiállításon — Bernáth ars poetica-jának foglalata. A különböző tá­jakról összegyűjtött motívu­mokat látványszerű szinté­zisbe foglalta, s e képi ele­mek kontrasztjával feszült­séget, idegenségérzelet. • és té­tova céltalanságot érzékel­tetett. Furcsa rekviemje ez a múltnak, a „békebeli bé­kének”, amelyet a nagy pá­lyatárs, Szőnyí értett meg igazán, amikor erre a „ba­ráti kihívásra” a Zebegényi temetés című alkotásával válaszolt. Akár a Riviérát, akár más, e korban készült kompozí­cióját tanulmányozzuk, nem a természeti képek és em­beri szituációk valósága az, ami megragad. A látható képi motívum Bernáth szá­mára költői hasonlat csu­pán; a természet nála soha­sem „direkten”, másolatsze- rűen. hanem emlékező fel­idézésben jelentkezik. Olyas­féleképpen. ahogy Krúdy Gyula leírásai is átszövőd­nek az ábrázolt személyek hangulataival, temperamen­tumával, egyéni jellegzetes­ségeivel. Szubjektív valóság­látás ez, amelyben a dol­goknak „könnyeik” vannak, s a beszélő tárgyak közölt magábazárkózott emberi fi- guru tárgyi elemmé dermed A „meg fagyasztott” szen­vedély, az érzelemmé lágyult filozofikus kétségbeesés, a régmúlt korok teljességet sóvárgó és a jelén töredék- voltát érzékelő művész fel­fogása Babits, még inkább — a barát — Szabó Lőrinc költészetével rokonítható. Ezek a megfelelések segíte­nek megérteni a havas táj felett lebegő varjak „vészt- jósló” lebegését, vagy a (ki­állításon szereplő) Parkban nyári pompájának tragiku­mát'. Sajnos a kiállítás, bármily gazdag is, nem tudja szem­léltetni Bernáth egyik leg­nagyobb témáját, a szobába zárt embert, a vándor szál­lodaiakét, aki megrendült alázattal keresi az otthonos­ság érzésének egy-egy. bol­dogító pillanatát. Talán két kiállított Önarcképe ad né­mi fogalmat erről a világ­ról, annak ellenére, hogy ezek a művek elsősorban a művész és az alkotás konf­liktusáról vallanak. Ugyan­így a kiállítás éppen csak felcsillantja Bernáth egyik legmélyebb értelmű • szim­bólumát. a hegedű tematiká i. Bernáth „természetei vü” festészete a későbbiek során magába fogadta a nagybányai festők tanulságait is. Ekkor már otthonra találva, egyik legnagyobb örömének, leá­nyának, Mardinek örvendez­ve harmonikusabb hangokat is megpendít. Szép példája ennek a Karácsonyfa, vagy a Műteremsarok. E művek a paszteli'technika egyik leg­nagyobb mesterének mutat­ják. Bernáth. ha nem is sze­mélyes kontaktusban, de in­tenzív kortársi viszonyban volt Derkovits Gyulával. A két művészt összekötő lát­hatatlan szálakat sejteti Bernáth néhány olyan ké­pe. amely a dolgozó embert ábrázolja. Ebből a sorozat­ból az Arató ünnepre menő lány szerepel a kiállításon, mely Dyrkovits-csal össze­hasonlítva. inkább mítoszt, semmint társadalmi valósá­got idéz. Derkovits utolsó négy évének festészete vi­szont elképzelhetetlen Ber­náth színvilágának tanulmá­nyozása nélkül. A felszabadulás után Ber­náth nagyméretű falképeket is alkotott, de sohasem lett hűtlen legjellegzetesebb mű­fajához, a táblaképhez. A személyi kullusz rideg viszo­nyai között is megtalálta azt a pontot, ahonnan ki urdui­vá. hitvallása megtagadása nélkül. ■ valamennyire eleget tehetett a diktatórikus köve­telményeknek. Ezt példázza a Sztálinvárosi kikötő című festménye. A hazai és a külföldi kö­zönség ma már egyöntetűen értékeli Bernáth Aurél fes­tői és — ne feledjük — nagyszerű irodalmi és elmé­leti munkásságát. Utóbbit több mint fél tucat könyve reprezentálja. Nagy fontossá* gú, több évtizedes pedagó­giai tevékenysége is. A fiatalabb művészek ma­napság gyakran lázadnak el­lene, mert véleményük sze­ri nt, Bernáth az avantgar- dizmustól való elfordulásá­val, a tradicionális művé­szet pozícióit erősítette. Pe­dig Bernáth nem lett mást, mint nagy elődei: Székely, Munkácsy, Ferenczy, Rippl- Rónai vagy kortársai: Szö- nyi. Egry, Berény — hirdet­te, hogy magyar földön a nemzeti hagyománynak meg­felelő nyelvezeten kell be­szélni. Ez az értékőrző szi­lárdsága és új utakat törő bátorsága avatja művésze­tünk egyik kiemelkedő mes­terévé. (Elhangzott, Bernáth Aurél festőművész kiállításának tegnapi megnyitóján, a Mis­kolci Galériában.) Végvári Lajos T A Fáklya új száma A Fáklya legújabb számá­ban összeállítás foglalkozik Ogyessza és Csongrád megye baráti kapcsolataival. A kró­nika. bemutatja különböző munkaterületek dolgozóit és nyilatkozatokat közöl a te­rületi, illetve a megyei veze­tőktől. A Magyarországról szóló írások sorában megis­merkedhetnek az érdeklődők azokkal az Ikarus autóbu­szokkal. amelyek a Szovjet­unió különleges éghajlati vi­szonyai között vizsgáznak. Fényképekkel illusztrált ri­port mutatja be a magyar polgári légi forgalom Szovjel- unióban kiképzett pilótáinak munkáját. Több tudományos érdekes­ségről is tájékoztat a Fáklya, így például egy azerbajdzsá- ni kísérletről, amellyel a föld mélyét szondázták meg, valamint a Kaszpi-tenger vulkánjairól, s egy Kijev környéki külfejtésen talált, borostyánba „fagyott” orr­szarvú maradványairól. Egy másik írásból megtudhatják az olvasók, hogyan „vará­zsolnak” esőt a tudósok Dél- Ukrajna földjeire. Hét vége nyolc járásban ismerni — senkit sem látok. (Azokfói, akik mégis jelen voltak, ezúttal kérek elné­zést.) Peisze minden távolmaVa- dó könnyedén tudja igazol­ni — mint ön is tette — a hiányzást. Ámbár erre alig­ha van szükség, hiszen — ezt is el keli hinnie —nem akarok (nem is akarhatok) a számonkérő szék szerepé­ben tetszelegni. De hát a nagy társadalmi munkamegosztásban az új­ságíró szerepé — a többi között — az, hogy (súgással vagy anélkül) figyelmeztes­sen bizonyos jelenségekre. Nos, én meghallgatom a súgást Is, ha nem kapacitál a súgó meggyőződésemmel. Jelkiismeretemmel ellentétes dolgokra. Ezúttal azonban senki sem súgott. Talán azért tudtam kitalálni az említett cikk utolsó mondatait önállóan, mert negyedszázada figye­lem nevelési, oktatási dolga­inkat. annak idején. Persze Csokonait nem ezért tiszteljük elsősorban. Szent-Györgyi nem 'ezért kapott Nobel-díjat és a Földvári Kossuth-díjának sincs köze a színjátszáshoz. De valahogy Szakítottak idői az, esztétikai nevelésre is. Bár ezt a kifejezést egyikük sem használta. A példa ere­jét azonban ismerték. Mindezt természetesen már nem csak Önnek mon­dom Kedves Tanárnő. Mind- annyiuknak, mindannyiunk- nak mondom, akiknek (akár kér erre a KISZ, akár nem) figyelniük, figyelnünk kell a gyerekekre. Hiszen maholnap a mos­tani színjátszó diákok lesz­nek a szakfelügyelők. Re­mélem, lesz közülük egy- kettő. s azt is, hogy a „hi­vatal” nem sorvasztja majd el fogékonyságukat. Szándé­kosan nem érzékenységet ír­tam. mert, hogy az nagyon is virulens mindannyiunk­ban. Tisztelettel üdvözli: Gyarmati Béla Minden bizonnyal a ránk köszöntött, s ránk köszöntő ünnepeink is teszik — me­gyénk művelődési intézmé­nyeinek hét végi programjai meggazdagodtak. Az előbbi állítást igazolja, például, az encsi járási mű­velődési központ programso­rozata. Szombaton délelőtt 10 órától rendezik meg' —a járási KISZ-bizottsággul kö­zösen — 'a Tanácsköztársa­ság 60. évfordulója tisztele­tére meghirdetett vetélkedő döntőjét a szikszói művelő­dési házban, majd délután 3 órakor ugyanitt tartják azt az ifjúsági nagygyűlést, mely a forradalmi ifjúsági na­pok megnyitója is. Még ugyanezen a napon, délután 4 órakor a Szikszói Galériá­ban megnyitják a Magyar grafika című kiállítást. Más­nap, vasárnap délelőtt 9 óra­kor pedig Encsen rendezik mec az „Abaúji virágok” címmel meghirdetett hímző- pályázat ünnepélyes díjki­osztását, s nyitják meg a beérkezett anyagból rende­zett kiállítást a művelődési központ klubjában. Még két, ünnephez, illetve évfordulóhoz kapcsolódó, hét végi program: szombaton délután 2 órától vers- és prózamondó verseny lesz Szerencsen, a Móricz- és a Babits-évforduló jegyébep; e nap estéjén Tiszakarádon a Ki tud többet a Tanácsköz­társaságról? elnevezésű ve­télkedő döntőjére kerül sor. Nem szenvednek hiányt az előadóművészetek kedve­lői sem. Szombaton este 6 órakor kezdődik Tiszalúcon Budai László estje; egy órá­val- később Miskolcon, a Ró­nai Sándor Művelődési Köz­pont színháztermében, pedig a Pécsi Balett Mutációk a szerelemre című előadása látható. Akik pedig az el­múlt hét végén nem lehet­lek jelen: c szombaton, dél­után 5 ólakor a megyei könyvtárban hallgathatják még Bankó Péter és a Boj­torján együttes Szerelem cí­mű műsorát. A Népszínház /is vendége lesz megyénknek; szombaton délután fél 3 órakor Özdon, a Kun Béla Művelődési Ház­ban — az ifjúsági színház sorozatban — Shakespeare Rómeó és Júliáját mutatják be. Még látható vagy frissen megnyílt kiállítások sokasá­ga várja a látogatókat e hét végén. Pénteken délután nyitották meg Kazincbarci­kán a szocialista városok IV, országos fotókiállítását; csü­törtöktől látható a diósgyőri Vasas Galériában Lugossy Mária és Bohus Zoltán ipar­művészek kiállítása. Egy megnyitó jut mára is: Tar- calon este 7 órakor Hubay Miklós festőművész munkái­ból nyitnak tárlatot. És, hogy ezen a hét végén se feledkezzünk meg a gye­rekekről: figyelmükbe alánl- juk a Diósgyőri Vasas Mű­velődési Központ rendezvé­nyét: vasárnap délelőtt 10 és délután 14 órakor a szín­házteremben a Kacorkirály című mesejáték tekinthető meg. )

Next

/
Oldalképek
Tartalom