Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-16 / 63. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1979. március 16., pentek Timót, Titusz és a többiek... Festés közben Fojtán László felvétele Iván mesevilága Iván azzal kezdte, hogy leszokott előlem a térre. Iván általában ritkán van ott, ahol éppen az adott időben lennie kellene. A pályázatra is a szülei hívták fel tavaly ősszel a figyelmét. Amikor a tévéműsor ment, Iván éppen lent rúgta a focit a bérház előtt. Aztán az utolsó pillanatban nekilátott, s még' idejében beküldte a két me-r sét a Papírsárkány című televíziós rajzfilmpályázatra. 'Ábel, Timót és Titusz (a Három ördög és a kecske című mese bájos figurái) az elbírálók, tetszését is megnyerte: Hernádi Iván. a ,40- es számú miskolci Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulója első lett az ország sok-sok pályázója közül. Ebből az alkalomból az elmúlt hónap egyik napján televíziós stáb „lepte el” a Győri kapui lakást. Bizony, Ivánról film készül! Persze, nemcsak róla — túl sok volna azért a .dicsőségből ilyen fiatalon —, hanem rajta kívül még 19 általános iskolásról, közöttük három miskolci ■ kislányról is. akik szintén szépen szerepeltek. A Hetedhétországban című televíziós kisfilm a pályázatra érkezett legérdekesebb forgatókönyveket dolgozza fel, miközben bemutatja a ■téma és a gyerekek közötti kapcsolatokat is. Ez utóbbi, Iván esetében nem tudom, mennyire járt sikerrel, mert a fiút valóban páratlan rajztehetségen kívül, korát meghazudtoló szófukarsággal és csökönyösséggel áldotta meg a természet.” A szülői jellemzés szerint, Iván az álmok és mesék világában él, érzékeny és sebezhető alkat, de ha felbosszantják, képes ironikus csípésekre Is. Azzal sikerült szóra bírnom, hogy nem akartam szóra bírni. Leültünk és végignéztük az összes rajzát. Timóton, Tituszon és Ábelen kívül elindult, megmozdult, élt a rajzlapokon Szeráf. a kincseket gyűjtő kígyó. Orbán, a „kleptós” tol- vajíarkas, Zigfridhé, a mosómedve (mind a hárman a Kdeptománia című mese hősei), és még sok-sok meghökkentően ötletes, kedves vagy zordon állatfigura. Iván fantáziája kitűnő kompozíciókészséggel párosul. Hol komor várkastélyban vagyunk, hol nyüzsgő erdőben, vagy éppen malájföldre visz el minket a gyerekkéz. ahol a Krokodilkönnyek meséje játszódik. — Honnan veszed a mesét? — Valamennyit kitalálom. A pályázatnak is ez volt a feltétele, hogy i írjuk a történetét. Kivétel a Krokodilkönnyek, mert ez illusztrációnak kés -.ül egy maláj népmeséhez. Egy barátomnak, Éliás Istvánnak csinálom. De nemcsak ezt. Amit ebbe a könyvije rajzolok, minden az övé lesi, A könyvet. is én készítettem. — Ajándék? — Az. — Mit kapsz érte cserébe? — A Pista humorát. Ha felnő, színész lesz. — És te? — Rajzíilmes. Vagy valami ilyesmi. — .Mi érdekel? Mit rajzolsz szívesen? — Főleg állatokat. Nagyon, szeretem őket, és köny- nyebben is rajzolom, mint az emberi alakot. Elképzelek egy figurát, hozzá a történetet és megrajzolom. Néha annyi a segítség, hogy előveszem a biológiai könyveimet. Szeretnék olyan állatokat szerepeltetni a mesékben, amiket még soha' senki nem rajzolt meg. Ivánnak tulajdonképpen nem rajzai, hanem mesevilága van. A szülőknek igazuk volt; nem a valóságban él a gyerek. De a maga teremtette világ rendkívül vonzó, izgalmas és színes. Színes a szó valódi értelmében, hiszen Iván nemcsak rajzol, hanem fest, sőt, bevallása szerint az ecsettel jobban szeret bánni, mint a ceruzával. Kedvenc színe a kék (s talán még a lila), s ennek végtelen variációját bontja szét az égbolt, a tenger, az éjszaka és a nappal, a fény és árnyék színskáláin. Liptai Ervinnek ez a sikeres könyve, amely most negyedik kiadásban látott napvilágot, a Tanácsköztársaság első, részletes feldolgozása. Népszerűén ismerteti a magyar nép történetének e ragyogó napjait és miután e témára vonatkozó kutatások legátfogóbb szintézisét adja, tudományos értéke is nagyon jelentős. Első hazai kiadása óla külföldön is több helyen megjelent. A szerző a forradalmár lelkesedéséyel tárgyalja a forradalmi eseményeket, és igen plasztikusan mutatja be, hogyan érlelik a magyar társadalom megoldhatatlan ellentmondásai a forradalmi erőket. Szinte a szemtanú közvetlen élményével tudósít a magyar nép legjobbjainak odaadásáról, harcáról, áldozatkészségéről. Rajzfilmes szeretne lenni, s a róla is készülő film forgatókönyve szerint, az egyetlen a pályázók közül, aki ezt valóban élethivatásnak választja. Vágya már annyiban teljesülhet, hogy —mint díjnyertesnek — önálló rajzfilmjét mutatja majd be a televízió. Az ötperces film körülbelül 330 mozdulatból áll, s meséje a Három ördög és a kecske alapötletén nyugszik, de más szereplőkkel. Iván rajzfilmesnek készül, ám tiszta szívéből utál kockát és egyéb síkidomokat rajzolni. Vagy, mondjuk vázát virággal, s asztalon „zöldség-csendéletet” festeni. Irtózik a másolástól. így aztán az eléje rakott valóságból mindig valami más alakul ki. Valami több. Pedig most igazán vissza kell fognia magát! Mire ez a cikk megjelenik, a nyolcadikos fiú átesik élete első felvételijén Pécsett, a képzőművészeti gimnáziumban. S a felvételi anyaga a síkidomok és párhuzamok, a szegletek és arányok, tehát a mértani testek szigorú rendje. A mai grafitszürke valóság. Drukkolunk neked, Iván! Keresztény Gabriella Megmutatja, hogy a magyar proletárdiktatúra menynyire a magyar társadalmi fejlődés törvényszerű eredménye volt. A szerző a rendelkezésére álló anyagok alapos tanulmányozásával, azok ismertetésével és elemzésével vezeti el az olvasót ahhoz a fontos felismeréshez, hogy Magyarországon csak a proletárdiktatúra győzelme oldhatta meg a társadalmi fejlődés kérdéseit. Megbuktatásával el lehetett odázni e problémák végleges megoldását, de nem lehetett megsemmisíteni a magyar népben rejlő forradalmi energiát, nem lehetett eltiporni a forradalmi erők legjobb képviselőit — a kommunistákat. A kötetet dokumentumfelvételek illusztrálják. Könyvekről Milyen izgalmat kívánunk? Feljegyzések egy vetélkedőről Tizenkilenc szakmunkásképző intézel hetvenhat tanulója szorongott a tizenkilenc asztalnál. A versenyláz a kísérő — felkészítő — pedagógusokra is átterjedt. S mindehhez a zsűri elnöke így fejezte be jókívánságait: „ ... izgalmat kívánok mindannyiunknak”. Valahogy így kezdődött Leninvárosban a Ki tud többel a Szovjetunióról? vetélkedő megyei döntőjének egyik napja. * — Na, mit szól hozzá? — kérdezte beszélgetőpartnerem már a verseny végén. S merthogy éppen annak kerestük legjobb módját, hogyan tudnánk a következő napon telefonösszeköttetést teremteni —, fontolgatva még javaslatát, hallgattam egy darabot... Kérdése lényegét akkor kezdtem érteni, amikor közbeszólt valaki: „nagyszerű verseny volt, jól ment minden ...” Most, már több idő is jutván a látottak, hallottak rendezésére, magam is azt mondom: jó verseny volt ez, jó vetélkedő próbálta meg megyénk szakmunkásképző intézeteinek hallgatóit. A hasonlatos versenyek minden jó izgalmát tapasztalhatta a kívülálló, a pártatlan résztvevő. Ami külön i,s említésre méltó: a játékvezető — nyilván korábbi tapasztalatok kényszerítésében — figyelmeztette a versenyzőket és a pedagógusokat a „íair-play”- re. Nos, magam már jóval korábban hallhattam, amint az egyik csapat kísérő tanára ugyanezt mondta el tanítványainak, elzáratva velük minden „segédeszközt”. A vetélkedőn végig imponáló volt a versenyzők fegyelmezettsége, a játék sportszerűsége, s ez minden bizonnyal az efféle versengések egyik fő értékének tekinthető. * Két fordulóban, kilenc menetben dőlt. el a helyezések sorrendje. Egy idő utón, mintegy ösztönösen, a figyelem megragad egy-egy csapat versenyzőinél. Így jártam én is ezzel a négy fiúval. Ha nem szégyenkeznék hasonlatot mondani róluk, ahogyan összebújva, végigversenyez- ték ezt a három órát — akkor most ide írnám, milyen élőlényeket juttattak eszembe. Egymást tartó összehajlásuk csak az utolsó válasz után kezdett engedni. Ekkor már bizonyos volt, hogy „magasan nyerték” vetélkedőt. A beszélgetésből az is kiderült, semmiképpen sem véletlenül. A miskolci 114-es számú Ipari Szakmunkás- képző ’ Intézet tanulói — Orosz Attila, Iliász Tibor, Vass Ferenc és Hipszhi Sándor —, szabad idejük sok óráját fordították a Szovjetunió című folyóirat tanulmányozására, a felkészülésre. „Átlagban mindenki tud mindent” — mondták, de korábban csak megosztottak a megismerni valókat. Aztán összeültek és kikérdezték egymásl---— Előfordult az is — mondta egyikük —, hogy munkából kellett hiányoznunk, s akkor a többiek végezték ei — ketten szobafes- tő-mázoló, ketten kőműves- tanulók —, a mi munkánkat is. így ők is részesei a mi sikerünknek. Felkészítő tanáruk — az egyik különdíjat ő kapta — Kiss András, kollégiumvezető. Röviden ennyit mondott: — Sokait „gyúrtuk” a fiúkkal az anj'agot, nálunk egyébként is hagyományai vannak a vetélkedőknek; s az egész iskolánk, kollektiven tagja az MSZBT-tagcsoportnak ... * Mindenki persze nem lehet győztes. Mint minden hasonlatos versenyen — itt is hallhattunk — a kérdések összeállítását,1 a verseny menetét illető — kritikai megjegyzéseket. Nem tartjuk szükségesnek az ezekkel való foglalkozást; inkább felidézünk kél olyan véleményt, mely továbbmutal a versen}', a vetélkedő idővel beszorított aktualitásán. Az egyik azzal kapcsolatos, amit „pusztába kiáltó szóként” ki tudja hányadszor írunk már le: kevés a szókincse ezeknek a fiataloknak. — Hallotta? — szólított meg egy tanárnő fiai válasza után. — Pedig ezt átvettük velük ... nem hiszik el, hogy nem tudnak beszelni. ., Hát egyszerűen nincs idő; olyan kevés az óraszám, amikor a beszédre, a kifejezésekre is gondot tudunk fordítani ... A másik véleményt olyan pedagógustól hallottam, akinek a csapata nem „remekelt”: — Nézze, az a helyzet, hogy amikor a tanár irányítja rá a gyerek figyelmét valamire, és sulykolja annak a megismerését, akkor ennek valahol meg keli szenvedni a kárát. Érdekes azért, hogy amikor már megtanulnak valamit, s megismerik a siker izét — végül is a háziversenyen ők győztek —, akkor elfogja őket a buzgalom. Csak, mint most is, kiderülhet, hogy már késő .... * Az országos szervek ötödik alkalommal hirdették meg a középfokú tanintézetek diákjai számára a Ki tud többet a Szovjetunióról? elnevezésű vetélkedőt. A megyei vetélkedő — a háromnapos versenysorozat — győztesei : a miskolci 2. sz. Ipari Szakközépiskola, a miskolci 114-es Ipari Szakmunkásképző Intézet és a szerencsi Bocskai Gimnázium csapata március 23-án a területi döntőn képviseli majd megyénket. Nekik sikeres versenyzést kívánunk. És a többieknek? A folyamatos ismeretszerzés, a tu- dásgyarapítás, a gondolatcsere és az ünnepi „díszektől” megfosztott értelmes vetélkedés embert gazdagító szellemi izgalmát... (fónagy) Üj összefogással A III Miítf léwli Értekeinek védelméért A Bükk hegység kultúrtörténeti értékeinek védelme a Bükki Nemzeti Park igazgatóságának és a miskolci Herman Ottó Miízeumnak olyan feladata, amely sok területen érintkezik, közös intézkedést, tetteket követel. A közelmúlt napókban a Bükki Nemzeti Park igazgatóságának munkatársai közül Majoros Zsuzsanna geológus és Kavecsánszky Gyula régész erről a feladatról beszélgetett a Herman Ottó Múzeum régészeti 'osztályának munkatársaival, Helle- brandt Magdolna és Simán Katalin régész-muzeológusokkal. A Bükki Nemzeti Park alapító határozatában fogalmazódott meg 1976. decemberében, melyék azok a kultúrtörténeti értékek, amelyeknek védelméről gondoskodni kell. Ezek a régészeti lelőhelyek; a történelmi- kultúrtörténelmi emlékhelyek; kultúrtörténeti emlékek; a néprajzi értékek és emlékek; a népi építészet emlékei és értékei; valamint a műemlékek, történeti értékű épületek és épületegyüttesek, létesítmények. A Bükk ezekben igen gazdag, védelmük, feltárásuk kultúrtörténeti és egyetemes nemzeti érdek. Barlangok, földvárak, sáncok, várromok, kolostorok, népi és ipari műemlékek találhatók sok esetben a jelzett turistautak közelében, jelentős irántuk a turisták érdeklődése. Közművelődési feladat is ezeknek az Objektumoknak be- mutathatóvá, a legszélesebb érdeklődő tömegek által megismerhetővé tétele, s természetesen ezt megelőzően ezek feltárása, tudományos feldolgozása, felújítása, majd pedig folyamatos védelme. A közös feladatok jobb ellátása végett a Bükki Nemzeti Park és a Herman Ottó Múzeum munkatársai most együttműködést készítenek elő. Ennek során elsőként felmérik pontosan a területen levő és a már ismertetett kategóriákba tartozó kultúrtörténeti értékeket, majd mind tudományos, mind pedig 'turistaforgalmi szempontból megállapítják azok fontossági sorrendjét. Különösen jelentős ez a turisták. egyéb járókelők által jól ismert, gyakran látoga-, tolt barlangok, építmények, "öldvárak esetében. ahol ezek nemcsak a természetes pusztulásnak vannak kitéve. hanerg sokszor a jó szándékú amatőr „kutatók”, gyűjtöge- fő természetű kirándulók szándékos. vagy akaratlan rongálásának is. Mivel ezek — például a barlangok földvárak, sáncok — szabadon megközelíthetők, gyakori bennük a magánkezdemé- nyezésü ásás, turkálás. lelet- kutatás, s ebből adódóan a leletek veszélyeztetése, a földrétegek megbolygatása, ami a régészeti kutatásoknál időbeli eltolódásokat, tévedéseket okozhat, a tudományos munkát veszélyeztetheti. Csak példaként emeljük ki a SzeLela-barlangol. a Gerenna-váral, Ödor várát, Dódes tárát, a Kőlyuk II. barlangot, amelyek a többi kultúrtörténeti értékkel együtt közös nemzeti kincsünk, s ezért azok feltárását. kutatáséit, védelmét a szakemberekre kell bízni, a még az oly jó szándékú önkéntes turkálásokal is meg kell gátolni. A két szerv munkatársai most közös leendőik megoldására úgy készítik elő az együttműködési szerződést, hogy az abban meghatározottak és a közös felmérés eredményei már a következő évi intézményi munkatervekben végrehajtandó feladatként szerepeljenek. A múzeum hasonló célzattal már korábban együttműködött a Nehézipari Műszaki Egyetem sportkörének barlangkutató csoportjával: a most szerveződő együ-Utnű- ködés hihetőleg o Bükk kultúrtörténeti értekeinek hatékony védelmét és közkinccsé tételét fogja szolgálni. A közös felmérés az első lépés ehhez. (benedek) A Magyar Tanácsköztársaság
