Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-08 / 32. szám

1979, február 8., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 POSTÁNKBÓL I I I » Építkezésen Miskolc belvárosában, a Fazekas utcában lebontásra kerültek a régi, korszerűtlen lakó­házak. Helyettük új városrész épül ezen a helyen, melynek első jelei már mutatkoznak, hiszen a képen látható kígyózó csővezeték a modern lakások fűtését biztosítja majd. Fotó: Fojtán László Kilenc mezsgyéből. Kilenc totói Kilenc férését A FALU VÁLLALTA Jól sikerüli, népes falugyű­lést tartottunk néhány nap­pal ezelőtt. Mintegy kétszá­zan hallgatták meg a tanács­elnök beszámolóját, s mond­ták el véleményüket, javas­lataikat. Sokan foglalkoztak az utak állapotával, s a. vizműtársu- lat megszervezésének gondo­latával is. A lakosság nem csak leért, javasolt, hanem, vállalt is. Társadalmi mun­kában vállalták a.z épülő óvoda járulékos munkálatai­nak elvégzését: parképítést, kerítés létesítését, járdaépí­tést. A gyűlésen került sor a társadalmi aktivitásban kitű­nő lakosok munkájának kol­lektiv elismerésére, megkö- szönósérc. Többen kapták megérdemelten a kiváló és érdemes társadalmi munkás jelvényt. Filcp György vb-titkár Tiszáidé A SZOLNOKIAK FELHÍVÁSÁHOZ CSATLAKOZVA Január utolsó napjaiban a MÁV Szolnoki Járműjavító Üzem szocialista brigádjai­nak tanácskozásáról szóló hírt hozott hozzánk, a mis­kolci testvérüzembe a posta. A Tanácsköztársaság kikiál­tásának ül), évfordulója tisz­teletére a szolnokiak munka­versenyt kezdeményeztek. A mozdonyjavítók a vasúti te­herkocsit javítóknak címez­ték a versenykihívást, amely elsősorban a vasút előtt álló szállítási célok elérésének segítését szorgalmazza. Mind­két üzem vállalta a ter­melékenység 2 százalékos növelését, valamint a vasúti járművek javítási idejének lerövidítését. Ugyanakkor kommunista műszakok szer­vezésére is vállalást tettek. A Miskolci Járműjavító Üzem, a felhíváshoz csatla­kozva az első kommunista műszakot február 24-én, a — Milyen üzletet csinál­tál, kedves óhazádban? — Rögtön meglátod. — Henio felállt, zsebéből kul­csokat halászott elő és ki­nyitotta az egyik nagy bő­röndöt, kivett belőle egy ir­habőrbe csomagolt lapos, négyszögletes tárgyal. Oda­ment az ajtóhoz, ráfordította a kulcsot és csak aztán bon­totta ki. Egy keret nélküli képet láttam a kezében. A vászon sötét volt, a kép is megfeketedett az öregségtől. A „keresztről levételt” ábrá­zolta. — Mi ez? — Igazi Andrea del Sarto. Ez a kis darab vászon több, mint százezer dollárt ér. Az Egyesült Államokban a gaz­dag műgyűjtők verekedni fognak ezért a festményért. — Nem tudtam, hogy eny- nyire értesz a képzőművé­szethez — jegyeztem meg. — Nem vagyok szakértő, de ismerem, a világpiaci ára­kat. Nem lenne ez a kép az enyém, ha nincs mellettem az a kislány, akiről oly’ ci­nikusan beszélsz. — Ó, — mondtam érdeklő­déssel. — ö mondta neked, hogy ez Andrea del Sarto festménye? — Nem. Ö csak felhívta figyelmemet a képre. Az aláírást én fedeztem fel, eléggé jól olvasható. Valóban a kissé elmosó­dott aláírást el lehetett ol­másodikat november hónap- során tartja. Vállaltak a gé­pi berendezések jobb kihasz­nálását és 1 százalékos faj­lagos energiamegiakaritást. A Miskolci Járműjavító Üzem szocialista brigádjai elküldték a választ a szolno­kiaknak. Jelezték, hogy • az árbevétel teljesítése mellett az újítómozgalom révén több mint egymillió, forint meg­takarítást érnek el. Ugyan­akkor közölték, hogy az év során ledolgozott két kom­munista műszak munkavég­zésének ellenértékét a nem­zetközi gyermekévhez csatla­kozva a gyermekeknek ajánl­ják tel. A pénzt két darab, a lillafüredi úttörövasúton közlekedő panoráma kivitelű kés ke ny nyom közi személy­szállító kocsi kivitelezésére fordítják. I’ál István Miskolc ELTÉVEDTÜNK - SEGÍTETTEK 1 Az Észak-Magyarországon keresztül is szeretnénk kife­jezni köszönelünkel az AU 73-10 forgalmi rendszámú gépkocsi utasainak, akik ez év január 31-én igen szorult helyzetben érkeztek segítsé­günkre. A Zempléni-hegység­ben voltunk kirándulni, s késő délután eltévedtünk. Nem találtuk meg az utat. Ekkor találkoztunk, már igen távol lakott helytől a terep­járó gépkocsival. Szívesen útba igazítottak, azonban is­mét helytelen irányba tér­tünk. Egyszerre csak ismét motorzúgást hallottunk és felbukkant a terepjáró. Mint kiderült, a nyomok alapján látták, felismerlek tévedé­sünket és utánunk jöttek. Beültünk a gépkocsiba, így értünk el szerencsésen a leg­közelebbi vasútállomásig. Nagyon-nagyon köszönjük. vasni: Andrea del Sarló, és alatta: 1526. — A másik oldalán a pe­csét — mondta győztesen Mac A reck. Megfordítottam a képet. Német betűk, sas, alig ol­vashatóan: „Kuisermuseum Berlin”. — 1-Iogy szerezted meg ezt a képet? — Egyszerűen megvettem a jelenlegi tulajdonosától. De ez hosszú történet. — Meghalok a kíváncsi­ságtól. Kérlek, mondd el rö­viden. — Rendben. De számítha­tok a diszkréciódra? Külföld­re akarom vinni ezt a vász­nat és nem akarom, hogy zűrzavar legyen körülötte. — Ügysem viheted ki. A Művelődési és Kulturális Minisztérium engedélye' nél­kül Lengyelországból nem lehet műértéket kivinni. — Megpróbálom megszerez­ni az engedélyt. Végső eset­ben persze anélkül viszem ki. — Ahogy gondolod. En hallgatni fogok. És most, halljuk a történetet. — Ügy történt, hogy egy napon — kezdte elbeszélését Henio — elhatároztuk, hogy - kirándulunk Pyrzycébe. Kis­város. Szczecintől délre. A végi városka majdnem tel­jesen elpusztult, csak a vár­falak maradtak meg. és né­hány ősrégi épület. Bástyák. Megnéztünk egy forrást is, ahol valamelyik királyunk SZERKESZTŐI ÜZENETEK Szabó Jánosáé radoslyáni levélírónk kérésére válaszol­juk: Nagyobb mennyiségű piros- metaklit-lap. 10-szer 10-es méretben — kapható a mezőkövesdi, a szerencsi, az encsi. a tokaji TÜZÉP-lele- peken, s talán még akad eb­ből a színből és méretből a miskolci TÜZÉP-telepen is. A miskolci Ernyebán utca jövője felöl érdeklődik leve­lében llenenyéi Vilmos ol­vasónk. Válaszul a követke­zőket tudtuk meg a városi tanácstól: A mai belváros­ban és a közeli lakótelepe­ken élők jobb hőellátása ér­dekében 1978-ban az Észak­magyarországi Állami Építő­ipari Vállalat dolgozói meg­kezdték két darab 700 mil­liméteres távfűtővezeték épí­tését. Ezek miatt azonban nem kerül sor házak lebon­tására. tehát kedves levél­írónkat ezzel megnyugtathat­juk. A munkálatokat a terv szerint 1980-ban fejezik majd be. * Magyari Lajosné abaújvári lakos levelével kapcsolatban közöljük: füstszínü. nagyító szemüveget lehet kapni Mis­kolcon, a Bajcsy-Zstlinszky utcai OFOTÉRT-üzletben. Sőt a füslszín kétféle árnya­latában is. Csupán az elké­szítési időt kell. kivárni. * Cigándról érkezett Kovács Sándorné levele. Információ­ként a következőket közöl­jük: A közös háztartásban élők csak egy televíziókészü­lék után kötelesek adót fi­zetni, tekintet nélkül a ké­szülékek számára. Viszont; a már eddig befizetett plusz dijat nem követelhetik visz- sza. Erre ugyanis semmiféle jogszabály nincs. püspöke keresztelte meg a pogányokat. Szóval, már ak­kor létezett. Rettenetes az, hogy ezt a forrást nem hasz­nálják ki. Özönlenének a íu- risták, ha tudnának róla, mert csodálatos a vize, szép a környék, bűbájosak az em­berek. — És ott találtál rá And­rea del Sarto festményére? — Ne zavarj — dörmögte Henio. Ivott egy pohárral és folytalta: — Pryzycében megebédeltünk és a pincér mondja, hogy a közelben van Trzinskö-Zdrój, ahová érde­mes ellátogatni. Elmentünk, mert korán volt még visszatérni Szcze­cinbe. Tó, forrás, régi város­ka, de csodálatos környék. Beleszerettem ebbe az ódon kisvárosba, ahol annyi tor- nyocska, várfal volt, hogy ha ez Amerikában az enyém, tíz dollár belépődíjat kérnék mindenkitől a megtekintésé­ért. Itl meg semmi. A közép­kori vendégfogadókban Co- ca-Colát iszok. Ez még jobb üzlet lenne, mint „Disney Land”. Azt mesélik, hogy Hitler ott gyógyította beteg­ségét. Palotái építtetett, amit az SS később felrob­bantott, de a pincében a raktárak megmaradtak, ren­geteg tányér, csésze, porce­lán ezzel a felirattal: „Kanz­lei des Führers”. (EolyUUjuk) A kérdésre, hogy vannak-e itt boszorkányok, a hegykö­zi kisközség kocsmájának vendégei — erdőjáró embe­rek, perlitbányászok, volt drótoslótok — szinte egyszer­re csendesednek el. — Azért ilyet még egyszer ne mondjon itt az úr, mert könnyen baj lehet — szól egy szálfatermetű ember a sarokból, és keresztbe fonja karjait a mellén. A többiek is helyeslöleg bólogatnak, jóllehet, egy szót sem szól­nak. A pult mögött álló kocsmárosnő — talán szán­dékosan — nagy csörgéssel kezdi el az üres poharakat lepakolni. — Kér még valamit? — szól át a pulton, hogy vala­hogy oldódjon a légkör, majd megcsóválja a fejét: — Még ilyen hülyesé­get ... * Két éve,'hogy először jár­tam Kishután. Kegyetlenül eseti, s a nagyközségi tanács elnökétől kölcsön kapott csizma is feltörte a lába­mat. A bolt előtt öregember állított meg. Félig szlovákul, félig magyarul szidott min­den bűbájost, szemmel ve­rőt, boszorkányt. Görbe bot­jával hadonászott közben, s csak úgy mellékesen közöl­te, jófajta gyümölcspálinkát mérnek itt a boltban. Igyunk akkor, mondtam, legalább fedél lesz a fejünk felett. Bent, a mázsán ültünk, ami­kor közölte: szemmel verték a tehenét. Azt is tudja, ki tette, de nem mer ellene tenni. Ennek két éve; az öreg­ember, aki valahol — így mondta — a vaddisznók portáján, a falu szélén emel­kedő doTnboldalban lakott, már meghalt. Itt mondták, a kocsmá­ban. Arról azonban nem szólt senki, hogy a tehenei­vel mi lett... * — Figyeljen csak az úr — szól valaki utánam, miköz­ben lefelé ballagok a kocs­maépület lépcsőjén. —Nem boszorkány az, tudós asz- szony. akit keres. Mondja a nevét, a címét, s azután gyorsan eltűnik mellőlem. Nézek utána, s ő is visz- szanéz. Egyre jobban siet, mintha kergetné valaki. Befordulva a megadott ud­varba, bokáig süllyedek a hólébe. A kopogásra belül­ről gyenge neszezés hallat­szik, majd kis idő után nyí­lik az ajtó. öreg, töpörödött asszony áll előttem. Ő len­ne a boszorkány, vagy a tu- | dós asszony? Megyünk befe­lé a tiszta szobába; a falon I szentképek, az ágy szépen, rendesen megvetve, kihűlt a sparherd, régen éghetett ben­ne tűz. — Igaz-e, hogy Mari né­ninek tudománya van? — Meszesedésem van én­nekem, kedveském, lehet is, hiszen 1904 óta élek. Mammog egy kicsit, szú­rós szemével néz a szemem­be, s várja az újabb kér­dést. Nem tudok tőle mit kérdezni, hirtelen szégyel­lem magamat, szégyellem annak az embernek a futá­sát, aki megmutatta,, hol la­kik az öregasszony, szégyel­lem a kocsmai csendet. — Azt mondják, hogy bo­szorkány — vágom ki hir­telen megkönnyebbüléssel. Csak néz rám a szúrós sze­mével, azután legyint egyet és maga elé ültet. — Hát mondták is, elju­tott majdnem a bíróságig, de aztán az, aki mondta, visszavonta, 100 forintjába került ez neki — mondja büszkén. — Azért mondták — folytatja —, mert próbál­tam meggyógyítani a fia­mai, amikor olyan négy- éveske lehetett. Jó recept az, amit én tudok, akarja-e hal­lani? Válaszra sem vár. már sorolja: — Kilenc mezsgyé­ből, kilenc tüskéből végy ki­lenc forgácsol, ha van szal- mafedöd. mind a négy sar­kából végy egy-egy szálat, ezeket keverd össze, főzd össze és fürdesd meg a be­teget. Első fürdetés után ko­csonyássá vélik a keverék és harmadik fürdetésre meg- gyógvul. aki szemmel esett. Már kint az ajtóban mo­tyog valamit, hogy siet, mert a lánya, akire szintén ráfogták a faluban, hogy bo­szorkány, elesett a csúszós Borsodot országosan is ta­karékos megyeként emlegetik. Erre — többek között — az ad alapot, hogy évről évre növekszik a takarékbetét- állomány, ami egyik feltéte­le annak, hogy az Országos Takarékpénztár hiánytalanul ki tudja elégíteni a lakosság hiteligényeit. Ezzel függ ösz- sze a növekvő ügyfélforga­lom, hiszen a takarékpénz­tár, s ahogy általában emle­getik, a lakosság bankja sze­mélyi és mezőgazdasági hi­telekkel, építési és (atarozási kölcsönökkel, az áruvásár­láshoz nyújtható előnyös kedvezményekkel siet az igé­nyeket kielégíteni. A napok­ban az OTP megyei igazga­tóságán megtartott tanácsko­záson részletesen értékelték úton és beütötte a fejét. Be- lémkapaszkodik jó erősen a kis törékeny öregasszony és megyünk végig a falun. Bot­jával óvfsíosan tapogatja a kásás havat. s nem veszi észre, vagy csak nem figyel rá, hogy a falusiak szinte minden ház udvarából ben­nünket neznevs. A lánya hellyel kínál. Ve­le már könnyebb szót érte­ni. s útravalóuf ö is ad egy jó receptet, szensmelverés el­len: Végy bögrébe vizet, te­gyél rá a tűzböl négy para­zsat, és ha a parázs leszáll, mondd hangosan: ha az em­bertől kalap alól. ha az asz- szonytól a fejkendő alól, ha a lánytól koszorú alól. és a negyedik az egész világtól. Utána nyelsz három nyeletet a bögréből és a többit kiön- löd az eresz alá... * Ismétlem a mondókat fél­hangosan, miközben a bolt felé ballagok. Kél óra lesz nemsokára. Fekete ruhás asszony kerülget. — Ki beteg, kedves? — kérdezi, miközben körüljár. — Már csak azért gondo­lom, mert hallottam, amint ismételte magában a mon­dókát. De valamit elfelej­tett: a jobb kezefejét bele kell tenni a vízbe, utána be­dörgölni a fehérneműjébe és azzal lemosni a beteget. Nem felejti el? — kérdezi, és ártatlanul néz rám. Autó érkezik, s fent a he­gyek közé zárt Kishuta fe­lett sugárhajtású repülőgép veri fel a délutáni csendet. Órám naptárára nézek. 1979. január 20-át mutat... ben végzett munkát, amely­ből kitűnt; 1978-ban az OTP Borsodiján nemcsak teljesí­tette. de több fontos üzletág­ban túl is teljesítette terveit. Természetesen meghatározták a további feladatokat is. Ezek között is előrendüen fontosnak tekintik a betét­gyűjtést, a lakossági hitele­zést. a lakásértékesítést elő­segítő tevékenységet, vala­mint a gyors, kulturált ügy­félszolgálatot. E törekvése valóra váltása érdekében nt hány olyan intézkedést, v; lösítanak meg (hálózatfejles:- lés, számítógépes elszámol; stb.), amelyek biztosítéki, jelentenek a színvonala- munkához. Nagy Mária cs Kovács Pcter Budapest Pusztafalvi Tivadar A lakosság bankja és elemeztek az elmúlt év­i

Next

/
Oldalképek
Tartalom