Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-08 / 32. szám
1979, február 8., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 POSTÁNKBÓL I I I » Építkezésen Miskolc belvárosában, a Fazekas utcában lebontásra kerültek a régi, korszerűtlen lakóházak. Helyettük új városrész épül ezen a helyen, melynek első jelei már mutatkoznak, hiszen a képen látható kígyózó csővezeték a modern lakások fűtését biztosítja majd. Fotó: Fojtán László Kilenc mezsgyéből. Kilenc totói Kilenc férését A FALU VÁLLALTA Jól sikerüli, népes falugyűlést tartottunk néhány nappal ezelőtt. Mintegy kétszázan hallgatták meg a tanácselnök beszámolóját, s mondták el véleményüket, javaslataikat. Sokan foglalkoztak az utak állapotával, s a. vizműtársu- lat megszervezésének gondolatával is. A lakosság nem csak leért, javasolt, hanem, vállalt is. Társadalmi munkában vállalták a.z épülő óvoda járulékos munkálatainak elvégzését: parképítést, kerítés létesítését, járdaépítést. A gyűlésen került sor a társadalmi aktivitásban kitűnő lakosok munkájának kollektiv elismerésére, megkö- szönósérc. Többen kapták megérdemelten a kiváló és érdemes társadalmi munkás jelvényt. Filcp György vb-titkár Tiszáidé A SZOLNOKIAK FELHÍVÁSÁHOZ CSATLAKOZVA Január utolsó napjaiban a MÁV Szolnoki Járműjavító Üzem szocialista brigádjainak tanácskozásáról szóló hírt hozott hozzánk, a miskolci testvérüzembe a posta. A Tanácsköztársaság kikiáltásának ül), évfordulója tiszteletére a szolnokiak munkaversenyt kezdeményeztek. A mozdonyjavítók a vasúti teherkocsit javítóknak címezték a versenykihívást, amely elsősorban a vasút előtt álló szállítási célok elérésének segítését szorgalmazza. Mindkét üzem vállalta a termelékenység 2 százalékos növelését, valamint a vasúti járművek javítási idejének lerövidítését. Ugyanakkor kommunista műszakok szervezésére is vállalást tettek. A Miskolci Járműjavító Üzem, a felhíváshoz csatlakozva az első kommunista műszakot február 24-én, a — Milyen üzletet csináltál, kedves óhazádban? — Rögtön meglátod. — Henio felállt, zsebéből kulcsokat halászott elő és kinyitotta az egyik nagy bőröndöt, kivett belőle egy irhabőrbe csomagolt lapos, négyszögletes tárgyal. Odament az ajtóhoz, ráfordította a kulcsot és csak aztán bontotta ki. Egy keret nélküli képet láttam a kezében. A vászon sötét volt, a kép is megfeketedett az öregségtől. A „keresztről levételt” ábrázolta. — Mi ez? — Igazi Andrea del Sarto. Ez a kis darab vászon több, mint százezer dollárt ér. Az Egyesült Államokban a gazdag műgyűjtők verekedni fognak ezért a festményért. — Nem tudtam, hogy eny- nyire értesz a képzőművészethez — jegyeztem meg. — Nem vagyok szakértő, de ismerem, a világpiaci árakat. Nem lenne ez a kép az enyém, ha nincs mellettem az a kislány, akiről oly’ cinikusan beszélsz. — Ó, — mondtam érdeklődéssel. — ö mondta neked, hogy ez Andrea del Sarto festménye? — Nem. Ö csak felhívta figyelmemet a képre. Az aláírást én fedeztem fel, eléggé jól olvasható. Valóban a kissé elmosódott aláírást el lehetett olmásodikat november hónap- során tartja. Vállaltak a gépi berendezések jobb kihasználását és 1 százalékos fajlagos energiamegiakaritást. A Miskolci Járműjavító Üzem szocialista brigádjai elküldték a választ a szolnokiaknak. Jelezték, hogy • az árbevétel teljesítése mellett az újítómozgalom révén több mint egymillió, forint megtakarítást érnek el. Ugyanakkor közölték, hogy az év során ledolgozott két kommunista műszak munkavégzésének ellenértékét a nemzetközi gyermekévhez csatlakozva a gyermekeknek ajánlják tel. A pénzt két darab, a lillafüredi úttörövasúton közlekedő panoráma kivitelű kés ke ny nyom közi személyszállító kocsi kivitelezésére fordítják. I’ál István Miskolc ELTÉVEDTÜNK - SEGÍTETTEK 1 Az Észak-Magyarországon keresztül is szeretnénk kifejezni köszönelünkel az AU 73-10 forgalmi rendszámú gépkocsi utasainak, akik ez év január 31-én igen szorult helyzetben érkeztek segítségünkre. A Zempléni-hegységben voltunk kirándulni, s késő délután eltévedtünk. Nem találtuk meg az utat. Ekkor találkoztunk, már igen távol lakott helytől a terepjáró gépkocsival. Szívesen útba igazítottak, azonban ismét helytelen irányba tértünk. Egyszerre csak ismét motorzúgást hallottunk és felbukkant a terepjáró. Mint kiderült, a nyomok alapján látták, felismerlek tévedésünket és utánunk jöttek. Beültünk a gépkocsiba, így értünk el szerencsésen a legközelebbi vasútállomásig. Nagyon-nagyon köszönjük. vasni: Andrea del Sarló, és alatta: 1526. — A másik oldalán a pecsét — mondta győztesen Mac A reck. Megfordítottam a képet. Német betűk, sas, alig olvashatóan: „Kuisermuseum Berlin”. — 1-Iogy szerezted meg ezt a képet? — Egyszerűen megvettem a jelenlegi tulajdonosától. De ez hosszú történet. — Meghalok a kíváncsiságtól. Kérlek, mondd el röviden. — Rendben. De számíthatok a diszkréciódra? Külföldre akarom vinni ezt a vásznat és nem akarom, hogy zűrzavar legyen körülötte. — Ügysem viheted ki. A Művelődési és Kulturális Minisztérium engedélye' nélkül Lengyelországból nem lehet műértéket kivinni. — Megpróbálom megszerezni az engedélyt. Végső esetben persze anélkül viszem ki. — Ahogy gondolod. En hallgatni fogok. És most, halljuk a történetet. — Ügy történt, hogy egy napon — kezdte elbeszélését Henio — elhatároztuk, hogy - kirándulunk Pyrzycébe. Kisváros. Szczecintől délre. A végi városka majdnem teljesen elpusztult, csak a várfalak maradtak meg. és néhány ősrégi épület. Bástyák. Megnéztünk egy forrást is, ahol valamelyik királyunk SZERKESZTŐI ÜZENETEK Szabó Jánosáé radoslyáni levélírónk kérésére válaszoljuk: Nagyobb mennyiségű piros- metaklit-lap. 10-szer 10-es méretben — kapható a mezőkövesdi, a szerencsi, az encsi. a tokaji TÜZÉP-lele- peken, s talán még akad ebből a színből és méretből a miskolci TÜZÉP-telepen is. A miskolci Ernyebán utca jövője felöl érdeklődik levelében llenenyéi Vilmos olvasónk. Válaszul a következőket tudtuk meg a városi tanácstól: A mai belvárosban és a közeli lakótelepeken élők jobb hőellátása érdekében 1978-ban az Északmagyarországi Állami Építőipari Vállalat dolgozói megkezdték két darab 700 milliméteres távfűtővezeték építését. Ezek miatt azonban nem kerül sor házak lebontására. tehát kedves levélírónkat ezzel megnyugtathatjuk. A munkálatokat a terv szerint 1980-ban fejezik majd be. * Magyari Lajosné abaújvári lakos levelével kapcsolatban közöljük: füstszínü. nagyító szemüveget lehet kapni Miskolcon, a Bajcsy-Zstlinszky utcai OFOTÉRT-üzletben. Sőt a füslszín kétféle árnyalatában is. Csupán az elkészítési időt kell. kivárni. * Cigándról érkezett Kovács Sándorné levele. Információként a következőket közöljük: A közös háztartásban élők csak egy televíziókészülék után kötelesek adót fizetni, tekintet nélkül a készülékek számára. Viszont; a már eddig befizetett plusz dijat nem követelhetik visz- sza. Erre ugyanis semmiféle jogszabály nincs. püspöke keresztelte meg a pogányokat. Szóval, már akkor létezett. Rettenetes az, hogy ezt a forrást nem használják ki. Özönlenének a íu- risták, ha tudnának róla, mert csodálatos a vize, szép a környék, bűbájosak az emberek. — És ott találtál rá Andrea del Sarto festményére? — Ne zavarj — dörmögte Henio. Ivott egy pohárral és folytalta: — Pryzycében megebédeltünk és a pincér mondja, hogy a közelben van Trzinskö-Zdrój, ahová érdemes ellátogatni. Elmentünk, mert korán volt még visszatérni Szczecinbe. Tó, forrás, régi városka, de csodálatos környék. Beleszerettem ebbe az ódon kisvárosba, ahol annyi tor- nyocska, várfal volt, hogy ha ez Amerikában az enyém, tíz dollár belépődíjat kérnék mindenkitől a megtekintéséért. Itl meg semmi. A középkori vendégfogadókban Co- ca-Colát iszok. Ez még jobb üzlet lenne, mint „Disney Land”. Azt mesélik, hogy Hitler ott gyógyította betegségét. Palotái építtetett, amit az SS később felrobbantott, de a pincében a raktárak megmaradtak, rengeteg tányér, csésze, porcelán ezzel a felirattal: „Kanzlei des Führers”. (EolyUUjuk) A kérdésre, hogy vannak-e itt boszorkányok, a hegyközi kisközség kocsmájának vendégei — erdőjáró emberek, perlitbányászok, volt drótoslótok — szinte egyszerre csendesednek el. — Azért ilyet még egyszer ne mondjon itt az úr, mert könnyen baj lehet — szól egy szálfatermetű ember a sarokból, és keresztbe fonja karjait a mellén. A többiek is helyeslöleg bólogatnak, jóllehet, egy szót sem szólnak. A pult mögött álló kocsmárosnő — talán szándékosan — nagy csörgéssel kezdi el az üres poharakat lepakolni. — Kér még valamit? — szól át a pulton, hogy valahogy oldódjon a légkör, majd megcsóválja a fejét: — Még ilyen hülyeséget ... * Két éve,'hogy először jártam Kishután. Kegyetlenül eseti, s a nagyközségi tanács elnökétől kölcsön kapott csizma is feltörte a lábamat. A bolt előtt öregember állított meg. Félig szlovákul, félig magyarul szidott minden bűbájost, szemmel verőt, boszorkányt. Görbe botjával hadonászott közben, s csak úgy mellékesen közölte, jófajta gyümölcspálinkát mérnek itt a boltban. Igyunk akkor, mondtam, legalább fedél lesz a fejünk felett. Bent, a mázsán ültünk, amikor közölte: szemmel verték a tehenét. Azt is tudja, ki tette, de nem mer ellene tenni. Ennek két éve; az öregember, aki valahol — így mondta — a vaddisznók portáján, a falu szélén emelkedő doTnboldalban lakott, már meghalt. Itt mondták, a kocsmában. Arról azonban nem szólt senki, hogy a teheneivel mi lett... * — Figyeljen csak az úr — szól valaki utánam, miközben lefelé ballagok a kocsmaépület lépcsőjén. —Nem boszorkány az, tudós asz- szony. akit keres. Mondja a nevét, a címét, s azután gyorsan eltűnik mellőlem. Nézek utána, s ő is visz- szanéz. Egyre jobban siet, mintha kergetné valaki. Befordulva a megadott udvarba, bokáig süllyedek a hólébe. A kopogásra belülről gyenge neszezés hallatszik, majd kis idő után nyílik az ajtó. öreg, töpörödött asszony áll előttem. Ő lenne a boszorkány, vagy a tu- | dós asszony? Megyünk befelé a tiszta szobába; a falon I szentképek, az ágy szépen, rendesen megvetve, kihűlt a sparherd, régen éghetett benne tűz. — Igaz-e, hogy Mari néninek tudománya van? — Meszesedésem van énnekem, kedveském, lehet is, hiszen 1904 óta élek. Mammog egy kicsit, szúrós szemével néz a szemembe, s várja az újabb kérdést. Nem tudok tőle mit kérdezni, hirtelen szégyellem magamat, szégyellem annak az embernek a futását, aki megmutatta,, hol lakik az öregasszony, szégyellem a kocsmai csendet. — Azt mondják, hogy boszorkány — vágom ki hirtelen megkönnyebbüléssel. Csak néz rám a szúrós szemével, azután legyint egyet és maga elé ültet. — Hát mondták is, eljutott majdnem a bíróságig, de aztán az, aki mondta, visszavonta, 100 forintjába került ez neki — mondja büszkén. — Azért mondták — folytatja —, mert próbáltam meggyógyítani a fiamai, amikor olyan négy- éveske lehetett. Jó recept az, amit én tudok, akarja-e hallani? Válaszra sem vár. már sorolja: — Kilenc mezsgyéből, kilenc tüskéből végy kilenc forgácsol, ha van szal- mafedöd. mind a négy sarkából végy egy-egy szálat, ezeket keverd össze, főzd össze és fürdesd meg a beteget. Első fürdetés után kocsonyássá vélik a keverék és harmadik fürdetésre meg- gyógvul. aki szemmel esett. Már kint az ajtóban motyog valamit, hogy siet, mert a lánya, akire szintén ráfogták a faluban, hogy boszorkány, elesett a csúszós Borsodot országosan is takarékos megyeként emlegetik. Erre — többek között — az ad alapot, hogy évről évre növekszik a takarékbetét- állomány, ami egyik feltétele annak, hogy az Országos Takarékpénztár hiánytalanul ki tudja elégíteni a lakosság hiteligényeit. Ezzel függ ösz- sze a növekvő ügyfélforgalom, hiszen a takarékpénztár, s ahogy általában emlegetik, a lakosság bankja személyi és mezőgazdasági hitelekkel, építési és (atarozási kölcsönökkel, az áruvásárláshoz nyújtható előnyös kedvezményekkel siet az igényeket kielégíteni. A napokban az OTP megyei igazgatóságán megtartott tanácskozáson részletesen értékelték úton és beütötte a fejét. Be- lémkapaszkodik jó erősen a kis törékeny öregasszony és megyünk végig a falun. Botjával óvfsíosan tapogatja a kásás havat. s nem veszi észre, vagy csak nem figyel rá, hogy a falusiak szinte minden ház udvarából bennünket neznevs. A lánya hellyel kínál. Vele már könnyebb szót érteni. s útravalóuf ö is ad egy jó receptet, szensmelverés ellen: Végy bögrébe vizet, tegyél rá a tűzböl négy parazsat, és ha a parázs leszáll, mondd hangosan: ha az embertől kalap alól. ha az asz- szonytól a fejkendő alól, ha a lánytól koszorú alól. és a negyedik az egész világtól. Utána nyelsz három nyeletet a bögréből és a többit kiön- löd az eresz alá... * Ismétlem a mondókat félhangosan, miközben a bolt felé ballagok. Kél óra lesz nemsokára. Fekete ruhás asszony kerülget. — Ki beteg, kedves? — kérdezi, miközben körüljár. — Már csak azért gondolom, mert hallottam, amint ismételte magában a mondókát. De valamit elfelejtett: a jobb kezefejét bele kell tenni a vízbe, utána bedörgölni a fehérneműjébe és azzal lemosni a beteget. Nem felejti el? — kérdezi, és ártatlanul néz rám. Autó érkezik, s fent a hegyek közé zárt Kishuta felett sugárhajtású repülőgép veri fel a délutáni csendet. Órám naptárára nézek. 1979. január 20-át mutat... ben végzett munkát, amelyből kitűnt; 1978-ban az OTP Borsodiján nemcsak teljesítette. de több fontos üzletágban túl is teljesítette terveit. Természetesen meghatározták a további feladatokat is. Ezek között is előrendüen fontosnak tekintik a betétgyűjtést, a lakossági hitelezést. a lakásértékesítést elősegítő tevékenységet, valamint a gyors, kulturált ügyfélszolgálatot. E törekvése valóra váltása érdekében nt hány olyan intézkedést, v; lösítanak meg (hálózatfejles:- lés, számítógépes elszámol; stb.), amelyek biztosítéki, jelentenek a színvonala- munkához. Nagy Mária cs Kovács Pcter Budapest Pusztafalvi Tivadar A lakosság bankja és elemeztek az elmúlt évi
