Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-07 / 31. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1979.február 7„ szerda Imre bácsi, az igaz tanú „Mindig szereltem a verseket, a dalokat, a paraszti munkát és a falumat, Taktasza- dát.” Véletlen csak, hogy Arany János „hamis ;ami"-,iát „vén Márkus”-nak hívják — őt meg, .aki most előttünk galambősz fejjel ezt a balladát mondja, így nevezik: Márkus Imre... Csak véletlen, hisz’ a hamis tanút kiveti magából a föld is -— Márkus Imrét meg percek alatt magunkba fogadjuk, gondolatainkba, érzéseinkbe — mondjam csak: szívünkbe — zárjuk. Mert igaz hittel szólónak ismerjük meg ott a pódiumon. „Akkor jó az amatőr versmondó, ha hisz a versben, ha belső -szükséglete, hogy közölje vele személyes mondandóját; ha olyan hobbi és szép szenvedély számára a versmondás, ami végigkíséri „civil” útján — mondta a zsűri elnöke a verseny értékelésekor. Mindennek nem csak a pódiumon volt igaz tanúja Márkus Imre bácsi, hanem „civil” életében is: — Gyermekkoromtól mindig szerettem a szép verseket; a hosszúakat is, de soha el nem felejtettem egy sort se; súgni soha nem engedtem. Most már azért nem nagyon bíztam hozzá... 30 éve nem műveltem ezt a kívülről való megtanulást, — Tudja, mikor tudnám emlékezetessé tenni ezt az estét magamnak?... bár még nem tudni, lesz-e siker vagy nem lesz... Ha olyan társaság összejönne, akikkel szépen elnótázhatnék. Az még a másik idve- zítom a. versen kívül. Én akár kapáltam, akár kaszáltam, akár szántottam, soha be nem állt a szám... Vittem magammal mindig újságot is. Ha megfáradtam a munkában, olvasgattam ... aztán meg elővettem a kis ceruzámat és. környetlen körül írtam verssel, rigmusokkal az újság szélét. Akkor érzem jól magam, ha egy szép verset elmondhatok, egy szép nótát elénekelnetek. — Ilyen típusú ember voltam mindig, ilyen bohém természetű .. . Pedig, tudja milyen megrázkódtatások átmentek a lei- kémen? Fogságban, háborúban, munkában mégis mindig tartottam a jókedvemet. A lágerban is tagja voltam a színjátszó együttesnek, minden héten megírtam az eseményeket, persze mindig derűsen, hogy tartsam a lelket a többiekben is... Az éltetett, örültetett engem is, hogy annyi . embernek egy héten egyszer örömöt szereztem, vidámságot. A valóságban mindig van humor is. — Két éve mentem nyugdíjba a Isz-ből. Először mindenféle munkás voltam, de főleg az építőbrigádhoz szegődtem, mert mindig szerettem olyannal foglalkozni, ami maradandó. Aztán traktoros lettem, később megtettek anyagraktárosnak. Most otthon a jószágokkal foglalkozom, meg a Szerencsi Cukorgyárba járok be időszaki munkára, két-három hónapra. — Hat elemit végeztem, kitűnő bizonyítvánnyal ... de nem tanultam tovább, bár biztattak... Özvegy anyám volt, azt gondoltam: most tudok rajta segíteni, most nem hagyhatom magára. Várt a paraszti munka ... három kataszterivel kezdtem, és erre 1 ízke vagyok ma is, tizenhárom holdat vittem a tsz-be. Én a 'földet, a paraszti munkát, a falumat, Taktaszadát mindig szerettem, soha el nem hagytam volna semmiért. Én abba a földbe tartozók . .. — Nem vagyok én olyan nőtípusú, áld mindig fiatalodik, így hát — bár csak november 5-én töltöm be — ebben az évben már csak azt mondják mindig rólam: 66 éves... — Rábeszéltek engem erre a szavalóversenyre ... de, tudja én meg mit akarpk kérdezni? Látja, nyakkendő nélkül, meg •csizmában vagyok itt... már mindenfélét ajánlottak nekem, hogy hogy’ öltözzek fel... Maga mit gondol? Én úgy tartom, ha már így kezdtem el, végigviszem ezt a paraszti m ívoltómat... A szombaton és vasárnap Miskolcon megrendezett III. országos szövetkezeti szavalóverseny területi döntőjén négy megye és a főváros ötven versmondóval képviseltette magát. A zsűri tíz versenyzőt juttatott az országos döntőbe, közöttük két borsodit: Lovas Erzsébetet és Márkus Imrét. (ténagy) Négyszázharminc tizenéves élete Nevelőkről — neveltekről Hatvantól Sárospatakig Huszonnégy könyvbolt összefogása Előreboasálom, kollégista nem voltam, kollégiumi nevelő is csak rövid ideig. így iiát a beszélgetést a miskolci Központi Leánykollégium néhány tanulójával, azzal a laikus (?) kérdéssel kezdtem, amellyel bárki más, akár utcáról betévedt is kezdené: hogyan érzitek itt magatokat? Nos. egy ilyen kérdésre, mi más választ kaphatok, mint azt: jól. Ebben a „jól"- bun először kételkedtem. Nem azért mondjátok, mert újságírónak kell nyilatkoznotok? Később beláttam, elhittem, hogy ilyesmiről szó, sincs. Ugyanis a hat lány, zömében negyedikesek (van tehát tapasztalatuk a kollégiumi életről) meggyőzött. Hogy mit mondtak? Például azt, hogy olyan ez a kollégium, mint a hangyaboly, ahol. az emberrel mindig történik valami. Márpedig a fiatalnak élet kell. pezsgés. Vagy ... — Először furcsa, de később már természetes, hogy „kényszerítve” vagyok mind az önállóságra, mind a közösségi életre. — Én a kollégiumi éveimnek tulajdonítom, hogy az iskolában nekem hat ötlet is eszembe jut, míg a bejáró, vagy városi társamnak egy. — Sajnálom, hogy egyszer el kell innen mennem. Miért? Mert elveszítek egy jó közösséget. Abban bízom, hogy az életben, odakint is találok hasonlót. Talán nem is lesz nehéz. A kollégium ugyanis legtöbb lakóját akkli- maitizációs képzettséggel bocsátja el. Később még sok minden szóba került. Egymástól látszólag teljesen elkülönülő témák, dolgok, de abban mégis hasonlítottak, hogy összefüggtek nem egy, hanem 430 tizenéves életével. Persze volt ezek között nem egy gond, probléma is. Ügy mint otthon, a családban, a rokoni közösségben. Ahonnan éppen a felnőtté válás legfogékonyabb időszakában szakadtak ki. Később jómagam is töprengtem azon, mitől válhat, válik a kollégium, otthon- pótlóvá, azt, is mondhatom, második otthonná? Kétségtelen a szobák lakályosságától, tisztaságától, a csapon folyó meleg viztől, az ízletes koszttól, a kollégium nyújtotta minden kényelemtől ... Pontosabban ezektől is. De az otthon miliőjét, az abaúj- vári, szendrői, mezőkövesdi, taktaharkányi, perkupái (s akár felsorolhatnám az ösz- szes települést) családot — mert az igazi otthonban az emberi közösség az összetartó kovász — csak egy másik, minőségében hasonló közösség pótolja. Tudom, a gazdag program (színházbérletük van. kapcsolatuk a Rónai Művelődési Központtal és a- Molnár Béla Ifjúsági Házzal, hangversenyre, kiállításra járnak, sőt ilyenkor télen még hógolyóznak is) eszköz, jó eszköz az efféle nagy család kialakítására. A KISZ KB másodszor elnyert vörös zászlaját akár e munka eredményességének igazolásául is elfogadhatjuk. De a legjobb mérce mégis csak maguknak a tanulóknak kritikus, reális véleménye, észrevétele. • Diáktanács-választás volt aznap a Központi Leánykollégiumban. Az első félév munkájának értékelésekor ugyan kevesen szóltak hozzá. De akik mégis szóltak, értékeltek, azt roppant kritikusan tették, bármi is volt a téma. A nemrég tartott iskolabálról ugyanúgy véleményt mondtak, mint a tanulmányi eredményről. Én az utóbbit ragadom ki, mert ahogy Szatmáry Melinda a leköszönő diáktanács tagja megjegyezte: minden mellett a legfontosabb feladatunk a képesség szerinti tanulás. Ahogy átnéztem a félévi eredmények statisztikáit, megállapítottam, nincs különösebben szégyellni valójuk. Mindössze hét bukás történt, bár már nincs átlagszámítás a középiskolában, jobb híján mégis ideírom: a 430 tanuló átlaga 3,74. Külön is szót érdemel az elsősök 3,81-es eredménye, hiszen köztudott, az ő helyzetük a legnehezebb, mert a 14 év érzékenységével egy teljesen új környezetbe kell beilleszkedniük. És az eredmény már az itt dolgozó nevelők pedagógiailag eredményes munkáját igazolja, természetesen nem feledkezve, meg a szaktanárok érdemeiről sem. Bennem egyébkén,! bújkált egy érzés, amit így fogalmazhatunk meg: a sok bába között nem vész el a gyerek? Pontosabban, a sok gyerek között az egyes gyerek személyisége. A nagy létszám mellett a nevelés gondját fokozza, hogy hat iskola 120 osztályából tevődik össze a leánykollégiumi nagy család. Semmiképp nem vagyok illetékes, hogy értékeljem a tíz nevelő, «az igazgató. a helyettese, s a könyvtáros munkáját, de nekem Mazurka Éva és a többi helyes. értelmes leány jó közérzete, tanulmányi eredménye azt sugallja: nagy-nagy tiszteletet érdemelnek a pedagógusok. Kollégiumi nevelőnek lenni, valljuk be őszintén. nem leányálom. Példák sokasága bizonyítja, akinek lehetősége nyílik, hogy tanári katedrához jusson, nem sokat gondolkodik. A Központi Leánykollégium igazgatónőjét, ár. Huszti Vil- mosnét is erről , faggattam, bár megjegyzem, itt csöppet sem nagyobb a fluktuáció, mint az ország bármely más kollégiumában. Sőt... Persze hazudnék, ha azt mondanám. itt mindenki végcélnak tekinti a nevelősködést. — Sajnos, a kollégiumi munkabeosztás mostoha. Van amikor reggel kell ébreszteni és ugyanakkor többnyire foglaltak a délutánok, s a munka bizony a késő estébe nyúlik. Sokan vallják: a tanárnak lényegesen kevesebb energiára van szüksége, mint a nevelőnek. Ugyanakkor a tanárt közvetlenebbül érik a sikerélmények, mint a kollégiumi nevelőket... Hogy szerencsére mégis vannak, s nem kevesen, akik vállalják a pedagógia e sajátos göröngyös területét? Mert a „hátrányok” mellett vannak előnyök is. Sehol sem lehet annyira közvetlen, bensőséges tanár—diák kapcsolatot kialakítani, mint éppen itt. Igaz az, amit dr. Huszti Vilmosné búcsúzáskor mondott: — Ennek a pályá- .nak az a legnagyobb előnye, hogy az ember sohasem öregszik meg. Hajdú Imre Miskolcon a. Hunyadi utcából elköltözött a könyvesbolt, a helyiséget átalakították, a cégtáblán viszont továbbra is a Könyv felirat olvasható. Nem könyvet árusítanak itt. de akik itt dolgoznak' Észak - Magy arprszág- nak szinte csaknem valamennyi könyvesboltjával foglalkoznak. Az újonnan létesült szervezetnek még pontos neve sincs. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat ugyanis január elsejével az országban nyolc boltcsoportot hozott létre és a Borsod és Heves megye huszonnégy boltját összefogó boltcsoport- szervezet kapott helyet a Hunyadi utcai helyiségben. A szervezet gyakorlatilag' már hároméves múltra tekinthet vissza. Romenda Norbert, aki most. a vezetője lett, korábban egyedül látta el, mintegy — egyetemi könyvboltvezetői munkája mellett — külön társadalmi megbízatásként ezt a funkciót, de ez az új szervezet immár hivatalos és már apparátussal működik. Hatvantól Sárospatakig terjed az a terület, amelyet össze kell fogniuk. Itt helyezkedik el a huszonnégy könyvesbolt és a megszámlálhatatlanul sok pavilon és egyéb árushely, amelyek egy-egy bolthoz tartoznak. Romenda Norberttól arról beszélgettünk, mi ennek az új szervezetnek a feladatai Gyakorlatilag hármas: a boltok munkájának segítése, a nagyközönség információs szolgálata és a könyvforgalmazás dolgozói utánpótlásának segítése. képzésük megkönnyítése. Az információs szolgálat azt is jelenti, hogy mindinkább előtérbe kívánják helyezni a kereskedelmi tevékenység mellett a közművelődési funkciót, a nagyközönségnek szinte a könyvtári tájékoztató szolgálathoz hasonlóan rendelkezésére álló szervezetet szeretnének kiépíteni. Az utánpótlás képzésében olyan feladat vár rájuk. hogy az új dolgozókat szakmai kéoesítés elnyerésében segítsék, a régebbiek részére folyamatos továbbképzést biztosítsanak. (Sajnálatos módon Magyarországon hiányzik a könyvforgalmazá- si dolgozók felsőfokú kéozé- se. más jellegű főiskolára, például könyvtárosi-népművelési szakra csak külön miniszteri engedéllyel mehetnek.) Alapvető feladatuk viszont a bolthálózat jobb könyvellátása, hogy egyenletesebb legyen a könyvek elosztása, jobban feleljen meg a helyi igényeknek: eljuttassanak keresett műveket olyan boltokba. ahol még nincs, vagy már nincs belőlük. Az új szervezet árugazdálkodási munkatársa a kiadói tervek ismeretében felülvizsgálja az egyes dolgok rendelését, vajon elég-e annyi a boltnak, amennyit rendelt, vagy sok-e, s összesítve küldi fel a vállalati központhoz a rendeléseket. Ez a módszer jobbnak látszik a korábbinál, mert hisz’ itt helyben jobban ismerik a közönségigényeket és a boltok adottságait, mint Budapesten. Ellátnak bizonyos diszpécserszolgálatot, könyveket irányítanak át egyik boltból a másikba, kifejlesztik a bolthálózat készletnyilvántartását. Megszervezik a helyi kiadványok átvételét és árusítását is. Mindezeken túlmenően a boltcsoport létrejöttével megszületett annak a lehetősége is, hogy a szétszórtan dolgozó könyvesbolti alkalmazottak most valamilyen közösséget alkossanak, társadalmi szervek alakulhassanak, megszűnjék a boltok izoláltsága. Ez mintegy 160—180 könyvbolti dolgozó munka- közösséggé alakulását teszi lehetővé. Még gyermekcipőben jár az új szervezet. Az első erőpróbája az ünnepi könyvhét lesz, de az túl közeli ahhoz, hogy következtetéseket lehessen levonni belőle., A téli könyvvásár jobb megszervezése viszont már e szervezetre vár. , (benedek) MacArecket visszavitték a pincébe. — Mi legyen ezzel az amerikai szélhámossal? — kérdezte másnap a rendőrfőnök. — Átadjuk az ügyésznek? Már harmadik napja ül nálunk. — Ki kell hallgatni, be kell szerezni a banktól az igazolást, hogy nincsen fedezete a csekkjének és átszállítani az ügyészségre — mondta a főkapitány.. A rendőrfőnök néhány perc múlva telefonált a bankba. A legnagyobb meglepetésére megtudta, hogy mister Mac- Arecknek félmillió frankja van a bankban, de ha úgy rendelkezik, akkor utasítására több milliót is kifizetnek. Tudnak arról is, hogy Ferrarit és villát akar vásárolni. A rendőrfőnökök egymásra hárították a felelősséget. — Te voltál az, aki megparancsoltad. hogy vegyék kezelésbe. Véres az arca, bedagadt a szeme, most aztán níU tegyünk vele? Aztán a két kereskedőt vádolták, akiket azonnal be is hívattak, hogy bocsánatot kérjenek a letartóztatottól. — Bocsánatot kell nekünk is kérni, hogy ne jelentsen fel minket. Beszélni kell vele — mondta a kapitány. Kopogtak az ajtón. Megjelent a két kereskedő. Jerzy Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY — Tiszteletünk, rendőrfőnök úr — mondta az egyik. — Azért jöttünk, mert úgy gondoltuk, hogy mi ajánljunk fel két-két ezer frankot a rendőröknek, amiért elkapták a madárkát. — Sz.. . a pénzetekre. Szépen behúztatok bennünket a csőbe. — Mi történt? — Az. hogy egy ártatlan embert vádoltatok, egy amerikai milliomos gyárost, aki mellényzsebéből megvehetné a ti kócerájotokat. Ha feljelent bennünket, minket leváltanak. de előbb tönkretesziek benneteket — üvöltötte. — Semmit sem értünk. Kérem, nyugodjon meg... — Elég. Azt hittétek, hogy ha autót cserél egy ilyen milliomos, akkor számolgatja a filléreket? Ide hívatom, beszélünk vele és bocsánatot kérünk, mert ha ... Káromkodott, és intett a rendőrfőnöknek, hogy vezessék elő MacArecket. Néhány perc múlva rettenetes állapotban megjelent a letartóztatott. — Tragikus tévedés történt — kezdte a rendőrfőnök. — A téves párizsi távirat, a téves bejelentés ... Nagyon sajnáljuk... — Még egy elvetemült gyilkossal sem lehet így bánni, ahogy velem bántak — szakította félbe MacAreck —, elégtételt követelek. A verésért is, a jogtalan letartóztatásért is, a hamis feljelentésért is ... Nézzenek rám, ezt tették velem — mutatott önmagára MacAreck.
