Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-01 / 26. szám

1979. február 1., csütörtök ÉSZASC-MAGYAROR5ZÁG 3 Jó áron eladni A z idei megnövekedett tervfeladatokat a vál­lalatok zöme csak a termelési és exportszerkezet átalakításának gyorsításával, a gazdaságos termelés foko­zásával képes teljesíteni. Ez viszont azt igényli, hogy az ipari termelés növekedése erőteljes szelekció végrehaj­tásával, valósuljon meg. Vagyis, a belföldi értékesí­tésre kerülő termékek elő­állítását a keresletnek meg­felelően célszerű fokozni, ügyelni kell arra, hogy a szocialista kivitel a tervnek megfelelően alakuljon, más­részről mindent el kell kö­vetni, hogy a gazdaságos tő­kés export; a lehető legma­gasabb szintre emelkedjen. Ezek sikerén múlik a gaz­dasági helyzet javítására irányuló céljaink sikeres va­lóra váltása. Ezeket a főbb célokat fo­galmazta meg a Tiszai Ve- gyikombinát üzemi pártbi­zottsága is ez évi cselekvé­si programjában, amely fon­tos szerepet szán a párt- szervezeteknek a dolgozók mozgósításában, a szocialista brigádmozgalomban és mun­kaversenyben rejlő lehetősé­gek kiaknázásában, általá­ban a termelést, illetve a gazdálkodást segítő politikai munkában. Érthető a gondos előrelá­tás, hiszen az idén lényege­sen nehezebb gazdasági, vi­lágpiaci viszonyok, illetve szigorúbb gazdasági feltéte­lek közepette kell jobb, ha­tékonyabb munkát végezni. Melyek azok a szorító gon­dok, amelyekkel a vállalat az idén szembetalálja ma­gát. Elöljáróban csupán any- n'yi't; a TVK fejlődését kez­dettől fogva nagyfokú dina­mizmus jellemezte. A leg­több gyár évről évre erőtel­jesen növelte termelését, új üzemek, termelőberendezések egész sora kezdte meg mű­ködését. A növekedésre ter­mészetesen ezután is szük­ség lesz, de változásnak ki­fejezésre kell jutnia abban, hogy mindenekelőtt a min­den piacon gazdaságosan ér­tékesíthető termékek gyár­tása kerül előtérbe. Vegyünk egy példát: Közis­mert hogy a BVK PVC—III. gyárának üzembe helyezé­sével módosult a TVK-ban gyártott etilén értékesítésé­nek iránya. Eddig ugyanis a Szovjetunióba irányuló szál­lításon —, amelyet kor­mányközi megállapodás sza­bályoz — és a saját fel- használáson kívül, a TVK évenként több tízezer tonna etilént értékesített jó áron a tőkés világban. Az idén er­re, azaz a dollárelszámolá­su etilénkivitelre már csak kis mértékben kerülhet sor, hiszen a Kalusi Vegyikom­bináttal kötött szerződés 130 ezer tonna etilén szállítását irányozza elő. míg a Borso­di Vegyikombinát több mint GO ezer tonnára tart igényt. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy a Tiszai Vegyikombinát évente több mint ötvenezer tonna polietilént gyárt, melynek alapanyagául ugyan­csak az olefingyárban ter­melt etilén szolgál, könnyű kiszámítani, mi marad az évi. mintegy 250 ezer ton­nás el i 1 én termelésből. E zer! ebben az évben a TVK lényegesen meg­emelte etiléntermelési tervét, ugyanis a múlt évi 240 ezer tonnával szemben 253 ezer tonna előállítá­sát tűzte célul. Ez egyben azt jelenti, hogy az olefin­üzem a gyár névleges kapa­citását meghaladó termelési szintet akar lí)7í)-ben elérni, A többletet a termelőbe­rendezések jobb kihasználá­sával és hatékonyabb mű­ködtetésűkkel biztosítják. Teszik ezt abban a remény­ben. hogy a termékfelesleget ezután is jó áron, tőkés pia­cokon értékesíthetik. L. 1„ Felújított lakókocsik A 3-as számú EPFU-nal a nehézgépkezelők és a kenők több fórumon mondták el: a munkahelyük gyakran távol van a településektől, így la­kókocsikra lenne szükségük. Korábban volt is több lakó­kocsi, de ezek elavultak, tönkrementek, nem feleltek meg az előírásoknak. A gon­dok megoldására az egység az elmúlt évben 6 konténer lakókocsit rendelt meg, de ebből csak egy érkezett, a régiek felújítását pedig se­hol nem vállalták. Végül is a 3-as számú ÉPFU saját erőből enyhítette a gondo­kat. Eddig közel 200 000 fo­rintos költséggel 3. lakóko­csit újítottak fel, amelyek korszerűbb formájukkal is most már az igényeknek és az előírásoknak teljes egé­szében megfelelnek­(M. L.) Február: mezőgazdasági könyvhónap „9 ludas tálul, uiiu eszét" Pontosabban, még a tudós is. Egyébként senki sem olyan bölcs, hogy ne kellene még többet tudnia. De ép­pen itt van a bökkenő: kel­lene. Ugyanis a tudományt nem vékával mérik, pénzért sem vásárolható. Szóval ez esetben a csereeszköz: az emberi akarat. Ebből pedig olykor-olykor még a pénz­nél is kevesebb van. S ahol ez hiánycikk, ott ugyan hiá­ba hajtogatjuk: nincs a tu­dománynak rest ágyban fek­vése, avagy a tudomány el­tart mindenütt. E rövidke bevezető, cím­mel együtt négy példamon­data is — a magyar szólás- gyűjtemények gazdag tárából — a tudomány fontosságát, illetve elsajátításának nem éppen könnyű voltát igazol­ja. Talán ezért sem érzem meggyőzőnek annak a fiatal agrármérnöknek az érvelé­sét, akivel a diploma meg­szerzése után néhány évvel az egyik kis község terme­lőszövetkezetében találkoz­tam. — Ili (diesen elnarla- giasodik az ember — keser­gett. s a falut, a szakmáját, annak .időbeosztását, jellegét hibáztatta mindezekért. Ma­gára nem is gondolt, ponto­sabban arra nem. hogy ta­lán benne lehet a hiba. Hogy akaratgyenge, hiszen min­denben a készet várja, és csak siránkozni képes, de tenni képtelen. Ugyanis az „elparlagiasodás” ellen ott a legjobb medicina a könyv; szakmai, szépirodalmi éhsé­get. igényt egyaránt pótol, s a könyv Baskón vagy Simán éppúgy beszerezhető, mint Pesten vagy Miskolcon. Szerencsére ma már egy­re többen vannak a mező- gazdaságban is. akik felis­merték. könyvek; friss szak. irodalom nélkül lépni, még­hozzá eredményesen lépni lehetetlen. Ezen „többek” egyike Sukovich László, az •delényi Alkotmány Terme­lőszövetkezet növényvédő ag- ronómusa. Mint mondja, mindennapi munkájában éppúgy nem tud meglenni szakkönyvek, folyóiratok nél­kül, akár az ember fedél, vagy a hal víz nélkül. — A növényvédelmen be­lül szinte évente változnak a vegyszerek, újabbak, na­gyobb hatásúak kerülnek forgalomba, s ezzel együtt a technológia is változik. A fő­iskolán egyszer megtanult is­meretek mellett leragadni kész. kudarc. Egyébként is amit az ember az iskolában megtanult, az csupán alap­nak jó. Aki egész életében csak ebből akar megélni, az rövid időn belül elbukik. Az önképzés rendszeressé­ge. avagy elégtelen volta az egyre iparSzerűbbé váló nagyüzemi termelésben a géppel, vegyszerrel, üzem­anyaggal dolgozó, a tenni­valókat tervező, szervező em­ber munkájában hamar meg­mutatkozik. Nem véletlen tehát, hogy egyre inkább előtérbe kerül a szakmai fe­lelősség kérdése. Íme egy edelényi példa, amely jól szemlélteti Sukovich László, és agronómus kollégái fele­lősségét. Az Alkotmány Tsz növénytermesztési ágazatá­ban tavaly például 2,1 . millió forint értékű vegyszert és 3 millió forint értékű műtrá­gyát használlak fel. Az ága­zat évi termelési értéke 38.1 millió forint volt. Ilyen érté­kelvnél már semmit nem le­het a véletlenre bízni. Egv- egv szakmai ..bakinak” mil­liós kihalásai lennének. — Az új ismereteket nyúj­tó szervezett szakmai to­vábbképzésre áltálában há­romévenként kerül sor. Köz­ben csak önképzésre van le­hetőség. Hogy a mindennapi munkám mellett mikor ma­rad erre idő? Van olyan könyv, kiadvány, amire mun­kám közben állandóan szük­ség van. Ezek ott vannak az íróasztalom fiókjában, kéz­nél. A többit otthon este, ál­talában a tv-müsor után ve­szem elő. Minden este olva­sok, persze nem mindig szak- irodalmat. Körülbelül 40—45 olyan szakköhyvem van (ezek egy része a tsz-é), amelyeket a növényvédő munkámhoz használni tudok. A folyóiratok közül a Nö­vényvédelmet, a Növényter­melést, a Magyar Mezőgaz­daságot, valamint a Kerté­szet és Szőlészetet rendsze­resen olvasom. Arra a kérdésre, hogy mi­lyen a jó szakkönyv, Suko­vich László a következőket válaszolja: — Véleményem szerint legfontosabb, hogy a gyakorlathoz igazodjon, ért­hetően legyen megfogalmaz­va. Ügyis mondhatnám, valóban azokhoz szóljon, akiknek készült. Egyébként az utóbbi években a kister­melők számára számos jó könyvet adtak ki. Miközben ezt dicsérem; hiányolom, pontosabban keveslem a nagyüzemi termelést segítő kiadványok számát. Ezt azért hangsúlyozom, mert a jövő­ben még az eddiginél is na­gyobb szerepe lesz a nyom­tatott információnak. A tu­dományos ismeretek . olyan gyorsan hatyányoződnak, hogy a szakember még a maga szakterületéről is kép­telen mindent u fejében tá­rolni. Egyre inkább azt kell tudnia, mikor, hová, melyik könyvhöz nyúljon. Ma már Sukovich László­hoz hasonlóan egyre több mezőgazdász vallja, a szak­könyv nem lakás-, irodadísz. Csak rendszeres forgatgatás- sal. tanulmányozással válik az egyébként holt .betűk ér­téke az élő gyakorlat hasz­nává. És egyben az egyén hasznává, munkája hasznává. S mi másért dolgozik az em­ber, ha nem ezért? Hajdú Imre Munkában a Zrínyi Ilona szocialista brigád, az egyik palackozó gépsornál (a képen bal­ra). A laboratóriumban állandóan vizsgálják termékeiket. Fckésházi Katalin laboráns úgynevezett reirakeió-megállapitást végez (a képen jobbra). lapleieipss: az iilialfáílás Új termékek, javuló minőség A sárospataki központtal működő Borsod megyei Gyü­mölcsszesz és Üdítőipari Vállalat területileg és anya­gilag is kinőtte már az utób­bi esztendőkben a központi telephelyét, ahol üdítőital- gyártás és palackozás, va­lamint. pálinkafőzés és pa­lackozás folyik. Schalkház Miklós műszaki vezető és Karajz Andor párttitkár — akik a vállalat tevékenysé­géről tájékoztattak — fon­tosnak tartották leszögezni, hogy a vállalat elsődleges tevékenysége a különféle üdítő italok gyártása és pa­lackozása és csak másod­rendű feladat a pálinkafő­zés. Ez utóbbinál kell meg­jegyezni, hogy megyénkben még 33 szeszfőzde tartozik a vállalathoz, amelyek első­sorban a háztáji kisterme­lők, termelőszövetkezetek ré­szére végeznek bérfőzést, ami tehát szolgáltató jelle­gű tevékenység. Jól mutat­ja ezt az, hogy a múlt év­ben a vállalat feladatának 60 százalékát tette ki az üdítőital-gyártás és -palac­kozás, míg az idén ezt már 70 százalékra tervezik, míg a pálinkafőzésre, illetve pa­lackozásra 40 százalék, illet­ve . 30 százalék jutott, illetve jut. Az elmúlt 3 esztendő­ben nagy mértékben nőtt a termelés volumene, amelyet elsősorban a. termelékeny­ség növelésével értek el. A műszaki fejlesztés keretében két töltőgépsort állítottak üzembe, fejlesztették a gyár­tás technológiáját, javítot­ták a munka- és üzemszer­vezést, a kapacitások jobb kihasználása érdekében a főszezonban beállították a harmadik műszakot. Ezekre a fontos tényezőkre az idén is nagy gondot kívánnak fordítani, s annak ellenére, hogy a termelés volumenét tovább akarják növelni a múlt évhez viszonyítva, egy­millió forinttal szeretnék csökkenteni a termelési költ­ségeket. Ismeretes az a rohamosan növekvő igény, amely az utóbbi években megnyilvá­nul az üdítő italok iránt. A vállalat ennek kíván eleget tenni annak mértékében, ahogyan ezt adottságaik en­gedik. De emellett töreked­nek a választék bővítésére, a minőség javítására is. Az sem egy utolsó szempont, hogy az üdítő italokat ez évtől kezdve új formájú, di­rekt az ő számukra az oros­házi' üveggyárban gyártott palackokba kívánják forga­lomba hozni. A tavalyi or­szágos versenyen a zsűri elé kerülő 60 üdítőital-féleség közül citrom üdítőjüket ezüstéremmel tüntették ki. a narancs, pedig dicsérő okle­velet kapott. Az idén a ki­váló áruk fórumán megkí­sérlik az eredményes neve­zést. De bővítik a választé­kot is. A már eddig gyár­tott citrus üdítőkön és a Vár cédán kívül az idén meggyből és szamócából ké­szülő üdítőket is kívánnak gyártani. Termékeik saját jól ki­használt gépparkjuk révén eljutnak a Bodrogközbe, a Hegyközbe, az encsi járás­ba. ezek legkisebb települé­seire is, de Miskolcra, és az idén Ózdra és a Szabolcs megyei Rakamaz és környé­kére is. Az elmúlt 3 évben az üdítőital-gyártás és -pa­lackozás a háromszorosára nőtt. A múlt évbén is je­lentősen túlteljesítették ter­melési tervüket; 18 ezer hek­toliter különböző üdítőitalt állítottak elő és forgalmaz­tak különböző palackokban, 1978 májusától literes üve­gekben is. Az idén a terv szerint 23 ezer hektolitert és a múlt évinél többféle és jobb minőségű üdítő italt kell gyártaniuk, és az új formájú üvegekbe palackoz­ni. v Ezen kívül Zempléni víz néven 300 ezer darab félli­teres palackban készítetlek szénsavas ivóvizet, amelyet az idén is gyártanak a tnúlt évinél valamennyivel na­gyobb mennyiségben. Itt említenénk meg. hogy hely­ben meg lehetne oldani a végardói hévízből készült ásvány-gyógyvíz gyártását iá, hiszen erre nagy az igény. Az Országos Közegészség- ügyi Intézet véleményét idézzük: „Alkatiakat is tar­talmazó kálcium-magnézium- szulfátos és hidrogénkarbo- nátos hévíz, amelynek fluo- rid-ion tartalma is jelenté­keny. A hévíz sem vegyi, sem bakteriológiai szempont­ból nem esik kifogás alá, ás- vány-gyógyvizül jelenleg el­fogadható.” Palackozott gyógyvizekben egyébként sem bővelkedünk. A víz azonban egy másik megyei tanácsi vállalat „tulajdona”. Éppen ezért helyes lenne, ha a nagy keresletre és a helyi lehetőségekre való tekintet­tel a megyei tanács illeté­kes osztályai, valamint a két érintett megyei tanácsi vállalat valamiféleképpen megtalálná a módját, hogy a végardói ásvány-gyógyvíz palackozására minél hama­rabb sor kerüljön. . A vállalat a múlt évben jelentősen túlteljesítette ter­melési értéktervét is 36 mil­lió 148 ezer forint értékben. Az idén a termelési érték­terv 38 millió 475 ezer fo­rint. Ehhez természetesen hozzájárul, ha egyre kisebb arányban is. az üdítőital- gyáriás és -palackozás mel­lett a pálinkafőzés, illetve palackozás. Az elmúlt évben közel ezer vagon gyümölcsöt dolgoztak fel nagyobb részt a Borsod megyei települése­ken levő kis szeszfőzdékben bérfőzés, tehát szolgáltatás révén. Ez több mint 10 ezer hektoliter 50 fokos pálinka előállítását tette lehetővé. De mint említettük, az arány egy­re inkább az üdítőital-gyártás javára tolódik el. Az ezzel kapcsolatos növekvő felada­tok ellátására, a minőség ja­vítására. a költségszint-ter- vezet csökkentésére, a lehe­tőségeit: — a már említett zsúfoltság, és más nehézsé­gek ellenére — megvannak. A központi telephelyen, ahol az üdítőital-gyártás és -pa­lackozás folyik, mintegy szá­zan ' dolgoznak. amelynek közel fele nő. Sokai tesz a feladatok teljesítése érdeké­ben az öt szocialista brigád, valamint a többi teleohe- lyek között folyó munkaver­seny. Említettük már. hogy a központi telekhelyet terü­letileg már kinőtték, nagy a zsúfoltság, gondot okoz áfá­ját gépkocsik elhelyezése és nagy szükség van a szociá­lis létesítmények kialakítású­ra. illetve fejlesztésére. Er­re azonban jelenleg . — leg­alább úgy tűnik — sem hely. sem pénz nincs. Pedig, ha az egyre növekvő igé­nyeket ki akarjál; elégíteni méghozzá úgy. hogy a leg­kisebb falvakba és települé­sekre is eljuttassák termé­keiket, akkor ezeket a prob­lémákat meg kell oldani. O. J. Gépesítették az eddig nehéz munkát jelentő belső anyag­mozgatást. Fotó: Szabados György

Next

/
Oldalképek
Tartalom