Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-03 / 28. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1979. február 3., szombat közművelődési kár A művelődési házak és klubok felszereltsége, ottho­nossága, légkörének vonzó, vagy taszító volta nem új té­ma. De különös hangsúlyt nyer ezeknek az intézmé­nyeknek a vonzása közmű- velődéspolitikánk jelenlegi szakaszában, amikor a sza­bad idő helyes és hasznos, eltöltése érdekében mindin­kább a közösségi művelődé­si formákat szeretnénk elő­térbe helyezni-, a közösségi szórakozást, s általában a művelődés, önművelés, a tar­talmas szórakozás, a szabad idő eltöltésének széles kíná­latát szeretnénk ez intézmé­nyek keretein belül biztosí­tani. A gyakorlat sajnos nem igazolja e törekvések reali­zálódását. Legalábbis a mű­velődési intézmények igen nagy hányadánál tapasztal­ható, hogy a közönség nem vonzódik oda, mert otthon sokkal kényelmesebb, kultu­ráltabb körülmények között él, mint amilyennel a mű­velődési ház várni tudja. Ha most még hozzátesszük azt, is. hogy egyébként is je­lentkezik egy elég nagyará­nyú elfordulás a közösségi szórakozástól és művelődés­től. mert az otthoni televí­ziózás, magnózás, vagy a kis telek művelése, kertészkedés nagyobb vonzerő, még inkább megnő az a feladat, hogy a művelődési házakat, klubo­kat vonzóbbá kell tér ii az emberek számára. Áll ez a mozikra és minden egyéb olyan intézményre is. amely közönséget vár, s amely kö­zösségi szórakozást, művelő­dést kínál. A tél még nagyobb gon­dot jelent etekíntetben. In­tézményeink nem kis'hánya­da rosszul fűtött, rosszul vi­lágított, rideg. Ismerünk igen drága pénzen épített művelődési házakat kisebb településeken, amelyeknek berendezésével már nem tö­rődtek. A nyikorgó padok, széksorok a nagytermekben, az inogó lábú ülőalkalma­tosságok az egyéb helyisé­gekben, a komor hangulatot árasztó termek üressége, az olajozott "padlók, egyebek nem vonzók rría már annak, aki otthon a kényelem kö­rülményei között él. Vajon miért is hagyná el jól fű­tött otthonát például egy há­zaspár, amikor a művelődé­si ház ijesztő berendezéssel, rosszul fűtött és hamis ta­karékosságból csökkentett vi­lágítással várja. Nem talál itt kikapcsolódást, szórako­zást. legfeljebb egyszer jön el ide. Ismerünk művelődési házat, amely kocsmaudvaron van. Ismerünk, olyat is, nem egyet, amelynek szinte csak nagyterme van, meg egy mindenféle célt szolgáló he­lyisége. rettenetesen elavult bútorzattal, kongó, hideg, be­tonos előtérrel. Jóllehet, van­nak már nagyon vonzó mű­velődési intézményeink, klubjaink, de még mindig a rossz berendezésű, a korsze­rűtlen jelenti a többséget. Nem új gond ez. jeleztük a bevezető sorokban. Miért érdemel mégis újra meg új­ra említést? Egyszerűen azért, mert nemcsak új esz­tendő kezdődött, amikor a művelődési intézmények gaz­dálkodásában is kell bizo­nyos új vonásoknak jelent­kezni. hanem azoknak a szerveknek a gazdasági éle­tében is életbe lépnek újabb szabályzók, amelyek a mű­velődési házakat fenntart­ják, vagy másokkal együtt támogatják. Tudunk olyan példáról, amikor a fenntartó szerv megkifogásolta a leg­szükségesebb nézőtéri bú­torzat felújítását, kicserélé­sét, a klubhelyiségek öreg, taszító bútorzatának kényel­mesebbre történő átcserélé­sét, és a művelődési ház dol­gozói számára a minimális kényelmet jelentő, korszerű bútorzat megvásárlását. Fe­lesleges kiadásnak minősítet­ték. holott ebben semmiféle luxus nincsen. Az új gaz­dasági szabályzókra való hivatkozás és az ezzel együtt való takarékoskodás, nem ritkán a művelődési intéz­mények munkájának nem értését, vagy e munka érté­keinek tagadását árulja el. Közművelődési intézmé­nyeinknek, csakúgy mint a moziknak, igenis meg kell küzdeniük minden új állan­dó látogatóért. A közművelő­dési párthatározat kötelező erejűvé teszi a közösségi mű­velődési formák szorgalma­zását. De éppen a fentiek­ben vázoltaknál fogva a ta­szító külsejű és berendezé­sű, rosszul világított és fű­tött művelődési házak és klubok nem vonzhatják az embereket, így akadályai a közművelődési párthatározat célkitűzései megvalósulásá­nak. Tetszetős érv a forint­megtakarításokra hivatkozni, ugyanakkor azonban rop­pant nehéz lenne forinttal mérni azt a közművelődési kárt, amit a néhány villany- körtével való világítás meg­takarítása. egy-egy kényel­mesebb bútor hiánya az ér­deklődök távoltartásával, a közösségi szórakozásról, mű­velődésről való leszoktatással okoz. Mert minden hiányzó fényforrás, minden hiányzó Celsius-fok nemcsak a hő­mérővel mérhető légkört rontja, hanem azt is, amely embereket a művelődési in­tézményekbe vonzhat. Min­den rossz nézőtéri szék­sor. hiányzó klubfotel, vagy irodai berendezés hátráltat­ja a közművelődést,' ártal­mas. Így hát a forintban ki­fejezhető takarékosság a visz- szájára fordul, mert közmű­velődési kárral jár. Termé­szetesen, hiba lenne egy in­tézmény munkája alapvető kritériumának a berendezést tekinteni, mert az előfelté­tel a tartalmi munka, de hiába lenne annak a színvo­nala még oly magas is, ha nem jut el a széles töme­gekhez. mert azokat a mű­velődési ház tárgyi adottsá­gai nem vonzzák, esetleg éppen taszítják. Benedek Miklós A Zalka Máté Gépészeti Szakközépiskola (Miskolc, Kun Béla u. 10.) alapfokú vizsgával rendelkezők részére KÖZÉPNYOMÁSÚ KAZÁNFŰTŐ TANFOLYAMOT INDÍT. Bővebb felvilágosítás: az iskola igazgatói irodájában. Hét vége nyolc járásban Az elmúlt hét végén még pótszilvesztert is emleget­tünk programajánlatunkban, e hét végén azonban már teljesen a farsang uralja majd a táncos mulatságokat, szórakozásokat. Szombaton, február 3-án például három községben is vidulhatunk farsangi rendezvényen: Ede- lényben, Szendrőn és Abaúj- szántón, de több iskola és művelődési intézmény szer­vez úttörőkarnevált. Nem maradnak ki tehát a vigalomból a gyerekek sem: azok az általános isko­lások azonban, akik vasár­nap Ernődön találkoznak, ko­molyabb vetélkedésre ké­szülnek. A nagyközségi mű­velődési házban rendezik meg ugyanis az úttörők körzeti kulturális seregszemléjét. És iiogy még tovább fo­kozzuk a komolyságot, ez­úton ajánljuk a verset sze­retők és versenyek iránt ér­deklődők figyelmébe á Mis­kolcon, február 3-án és 4-én megrendezendő szövetkezeti szavalóverseny területi dön­tőjét. Szombaton délután 2 órakor az ünnepélyes meg­nyitóval kezdődik a kétna­pos versengés, amelyen Bor­sod- A baú.j-Zemp!én, Heves, Nógrád, Szabolcs-Szatmár megye és Budapest legjobb tíz szavalója méri össze tu­dását. Lesz persze alkalmuk ezek­nek a versenyzőknek is, hogy „lazítsanak”, k i kapcsolód ja- nak. Bizonyosan élnek is a lehetőséggel, s a meghívás­sal. s ..kitáncolják” maguk­ból a feszültséget a megyei művelődési központ által rendezett Táncházban, aho­vá természetesen minden ér­deklődőt szeretettel várnak szombaton este 6 órától. Ugyanebben az időpontban nyitott ajtók várják a Görög táncházba — a hejőcsrbai Gárdonyi Géza Művelődési Ház rendezvénye — is a ven­dégeket. Akik más jellegű kikap­csolódásra, művelődési prog­ramra vágyakoznak, azok sem maradnak otthonülésre kény­szerítve. A nekik szánt ren­dezvények közül ezúttal két eseményt említünk: szomba­ton este 0 órakor nyitják meg a tokaji művelődési klubban Szilágyi Imre kép­zőművész kiállítását, Tisza- lúcon pedig egy órával ké­sőbb, este 7 órakor, klub­hangverseny kezdődik. izei Isi« tarlói A diósgyőri Vasas Galé­riában február 8-án újabb kiállítás nyílik: Mezey Ist­ván grafikáit tekinthetik meg az érdeklődők március 1-ig. Mezey István, a Kazinc­barcikán élő grafikusművész lapunk olvasóinak bizonyára régi ismerőse, hiszen tus­rajzaival gyakran találkoz­hatnak lapupk hasábjain. De ott láthatók rajzai minden jelentősebb gyűjteményes ki­állításon is. Üjabban rajzok mellett sokszorosító grafi­kai eljárással készült lapok­kal is szerepel. Több egyé­ni kiállítása volt az elmúlt években. Diósgyőr-vasgyári kiállítását február 8-án dél­után fél 3-kor Szénégető József, a Kazincbarcikai vá­rosi Pártbizottság titkára nyitja meg. Napjainkról a Napjainkban az mmmW A Napjaink februári szá­mából két szociográfiai in­díttatású írás kívánkozik el­sőként említésre. Körmendi Lajos a sokgyermekes anyák­nak rendelet szerint fizeten­dő jutalomról és a cigány­gyermekek gondolkodásmód­járól, a cigánycsaládok élet­körülményeiről közöl adalé­kokat (Lina és a jutalom); Bartha Gábor pedig Könyvek, haszon nélkül címmel azt ke­resi írásában, hogy találha­tók-e könyvek az új ottho­nokban, s ha igen: meny­nyiben szolgálják az értelmi­érzelmi gyarapodást, s meny­nyiben maradnak puszta be­rendezési tárgyak? Hogy mi­re jutott, talán sejteti két zárómondata: „Ha tíz év múlva ugyanezt a tizennyolc lakást járnám végig, nyilván lényegesen több könyvet ta­lálnék. De a könyvek szá­mának gyarapodása nem biz­tos, hogy gazdagabbá tesz bárkit is.” Mindennapi gondjaink sű­rűjéből született Béri Géza elbeszélése is. Budapesti al­bérletben élő fiatal házas­pár a szeretet ünnepén ro­konokhoz utazni kényszerül. A nagyváros utcáin torok­szorító lehelellenségbe jut­nak, s a fiatalasszony szülni készül... (Karácsony). Irodalmi életünk esemé­nyeit több írás is közvetíti. Ezek közül első helyen ajánl­juk a Nagy László emléké­nek szentelt összeállítást. Su- monyi Zoltán és Hévízi Olló verse mellett Kabdebó Ló­ránt Már fénybe öltözötten címmel közreadott tanulmá­nyára hívjuk fel a figyelmet, melyben a szerző áz egy esz­tendővel ezelőtt elhunyt köl­tő életművének megtartó elemeit sorakoztatja fel. A Móricz-évforduló jegyé­ben ezúttal Ötvös Ldsgló em­lékezik meg Móricz Zsig- mond és Simándy Pál ba­rátságáról. Az elmúlt év novemberé­ben Debrecenben rendez­tek tanácskozást a mai magyar irodalom kérdé­seiről. A Napjainkban most Köteles Pál foglalja össze ennek tanulságait. (A szolga­lat lépcsőfokai). Ismét „terí­tékre került” a lapban az ol­vasótáborok létezésének problémaköre: ezúttal Bán- lalcy Pál, Kamarás István és Varga Csaba „tisztázó be­szélgetésének” részleteit ol­vashatjuk. A februári számban foly­tatódik Baráth Lajos regé­nye — A szörnyeteg —, s a szokáshoz híven értékes lí­rai és képzőművészeti anyag teszi gazdaggá a lap feb­ruári számát. (lenagy) Hazánk múlt évi nemzet­közi idegenforgalmát minde­nekelőtt a mennyiségi növe­kedés jellemezte, ezzel vi­szont nem járt együtt a mi­nőségi mutatók javulása. Az országba belépő külföldiek száma megközelítette a 17 milliót, a növekedés az elő­ző évihez képest 36 száza­lék volt.' A legtöbb külföldi — kereken tizenkétmillióan — a KGST országokból ér­kezett. Jugoszláviából több mint 3 millió, míg a tőkés országokból csaknem 2 mil­lió turista lépte ál az or­szághatárt. A külföldre Uta­zó magyarok száma tavaly mintegy 16 százalékkal emel­kedett. Az idegeforgalomból származó devizabevételek összege körülbelül 24 száza­lékkal , haladta meg az 1077. évi szirtiét. A-bevételek csak­nem felét, ezen belül a kon­vertibilis valuták több mint: kétharmadát a kiutazó ma­gyarok valutaellátására for­dította a Magyar Nemzeti Bank. jerasr Etsraey Mister MocAreek «letel FORDÍTOTTA; BÁBA MIHÁLY © Mister MacAreck a bank portásának átadta a névje­gyét és kérte, hogy jelentse be az igazgatónak. Néhány perc múlva a portás udva­riasan mutatta az utat, s bevezette az amerikait egy nagyon elegánsan berende­zett helyiségbe. Egy papírok­kal zsúfolt íróasztal mellől felállt egy elegáns, ősz hajú férfi. — A Credit itteni fiókvál­lalatának vagyok az igazga­tója. Velem óhajt beszélni? Mivel szolgálhatok? Kérem, hogy foglaljon helyet. A vendég leült a kényel­mes fotelbe, rágyújtott a ki- * nált cigarettára és idegenes kiejtéssel franciául beszélni kezdett. — Ha önnek kényelme­sebb, beszéljen angolul — javasolta az igazgató kifo­gástalan oxfordi akcentussal. — Köszönöm, de inkább a francia mellett maradok. Szeretném a lehető legha­marabb megtanulni, és ez csak akkor lehetséges, ha ál­landóan használom ezt a szép nyelvet. Igazgató úr, van egy ügyem: amerikai gyáriparos vagyok, állandó lakásom New Yorkban van, de nagy üzleteket kötök Európában. Többek között Franciaországban. Ezért el­határoztam, hogy itt a Rivié­rán, Nizzában házat veszek. Villát, és innen akarom irá­nyítani európai üzleteimet. Természetesen bankszámlám­nak is lennie kell. Az ön bankját javasolták. — Nagyon köszönöm a megtiszteltetést. Ürömmel üdvözöljük önben kliensün­ket. Van önnek akkreditivú- ja, amelynek alapján csekk­számlát nyithatunk? — Sajnos nincs. Az Egye­sült Államokból elég gyor­san kellett elutaznom, és nincs akkreditivám. Számlám a The Chase Manhattan Bankban van New Yorkban. A csekk-könyvem nálam, te­hát egyszerűen átadom ön­nek a csekk-könyvepiet. — így is lehet csinálni, de ez meghosszabbítja a számla megnyitását. A csekket el kell küldeni a képviselőnk­höz Amerikába, és csak' an­nak igazolása után írhatjuk a csekk összegét az ön szám­lájára. — Ez rettenetesen bürok­ratikus — mondta az ame­rikai. — Addig én egy fil­lér nélkül leszek. Alig három­ezer dollárom van. Nem le­hetne ezt gyorsabban intéz­ni? Hiszen telefonálhatnak is a The Chase Manhattan Bankba. Telefonon blokkol­hatják az összeget, ha meg­adják a csekkszámot. — Megtehetjük, de ez to­vábbi költségeket von maga után, amivel önt. terheljük meg. Ez a költség a telefon- beszélg'^és díja és nagyobb burikprovizió. mert így nem inkasszó, hanem diszkontó csekkel lesz ügyünk. — Semmiség — legyintett az amerikai. — Arról van szó, hogy a lehető leggyorsabban kapjam meg a pénzt. Emlí­tenem önnek, hogy nagy üz­letet bonyolítok le itt, há­zat akarok venni, és kocsi nélkül is vagyok. Úgy érzem magam, mint akinek levág­ták d kezét. Apropó, nem hallott, igazgató úr, eladó sport Ferrariről? Szeretnék venni. — Félek, hogy nem kap. Ha jól tudom, csak megren­delésre készülnek Ferrari sportkocsik. Mindenesetre a Riviérán ennek a cégnek nincs képviselete. — Kész vagyok használtat is megvenni. Ez a kocsi a passzióm. Meg kell szerez­nem. — Talán a használt gép­kocsi vállalatoknál kap. de az.t is kétlem. Visszatérve a mi ügyünkhöz, javaslom, hagyja itt a füzetét. Telefo­nálunk az USA-ba, és hol­nap reggel készek vagyunk magának az előkészített csekk-könyvet kiadni. Meg­felel önnek ez az elintézési mód ? — A legteljesebb, mérték­ben, igazgató úr. — Tehát kérem a csekk­füzetét. Hol lakik ön? — Pillanatnyilag az Am­bassador .szállodában. De házat keresek és . remélem, hogy néhány napon belül átköl­tözhetek a saját villámba. — Jó vételt kívánok ön­nek. — Köszönöm, Ajánlottak nekem egy céget, a Le Chaps testvéreket — Nagyon ió választás! — helyeselt az igazgató. — A mi klienseink. Eközben mister MacAreck elővette a tollát és a csekk­füzetét. Kitöltötte, kitépett egy kékes színű lapot és át­nyújtotta az igazgatónak. Az igazgató búcsúzáskor egé­szen a bank ajtajáig kísérte. Még a Credit Lyonnaishan sem történik meg minden­nap. hogy az ügyfél százezer dollár csekkátutalást kér. Az igazgató tehát megígér'" az amerikai gyárosnak. hogy holnap reggel a csekk-köny-

Next

/
Oldalképek
Tartalom