Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-18 / 41. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 Móricz Zsigmond rovásírásos képeslapja 1934-böl. A centenárium jegyében Míricz ZsipoiiÉs aííleziá Beszélgetés dr. Szabadfalvi Józseffel, az emlékbizottság tagjával „Az emlékbizottság azzal a felhívással fordul az or­szág minden lakosához és a magyar irodalom .bárhol élő olvasóihoz, művelőihez és barátaihoz: ünnepeljük meg méltón Móricz Zsig­mond születésének 100. év­fordulóját. Tegyük még in­kább közkinccsé művésze­te értékeit itthon és a nagyvilágban, öröksége élő örökség: művészetével, éle­te példájával az emberiség és a nagy irodalom útjait keresőknek mindenütt, s minden időben ösztönzése­ket adhat.” — Így végző­dik az országos Móricz Zsigmond Emlékbizottság 1978. végén közzétett felhí­vása. A huszonkilenc tagú Mó­ricz Zsigmond Emlékbi­zottság tagja dr. Szabad­falvi József, a Herman Ot­tó Múzeum igazgatója. Ve­le beszélgetünk az 1978 szeptemberében megala­kult, a centenáriumi emlé­kezést országosan irányító és koordináló testület mun­kájáról és néhány helybe­li elképzelésről: — „Ünnepet jelez újra az irodalomtörténet naptá­ra: 1979. július 2-án lesz Móricz Zsigmond születésé­nek 100. évfordulója." Ez­zel kezdődik a felhívás. Ezt azért emelem ki elöl­járóban, hogy hangsúlyoz­zam: a Móricz Zsigmond Emlékbizottság minden vi­tát kizáróan 1879. július 2- át tekinti Móricz Zsigmond születése napjának, »félreté­ve minden ezzel kapcsola­tos feltevést, vagy vitát. Az emlékbizottság megvitatta a centenárium megünneplésé­re vonatkozó előzetes ter­veket. Állásfoglalásunk sze­rint az emlékév legyen méltó Móricz Zsigmond- hoz. Az emlékezést, néhány más példából okulva, nem kell túlhajszolni, sokkal in­kább arra törekszünk, hogy számszerűen kevesebb, de tartalmasabb, módszeresebb emlékünnepség legyen. Ezek zöme ez év tavasza és ősze között kerül sorra. Kü­lön tervet készített a ha­zai könyvkiadás; öt könyv­kiadó tizennyolc Móricz- mű, illetve Móriczról szóló könyv kiadását tervezi, kü­lön kiadványokkal jelent­kezik a Petőfi Irodalmi Múzeum; színházaink, te­levíziónk, rádiónk és film- forgalmazásunk program­jában is több Móricz-mű szerepel. Lesz,néhány fon­tosabb, kiemelt rendez­vény. Ilyen például a Ma­gyar Tudományos Akadé­mia kétnapos tudományos ülésszaka a Móricz művei­ben kibontakozó irodalom- és történelemszemléletről. A hagyományos debreceni irodalmi napok is a Mó- ricz-évforduló jegyében születnek ez évben. És szó van róla, hogy a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Miskolcon szervez iroda­lomtörténeti vándorgyűlést az évforduló jegyében. Ez azonban még nem teljesen eldöntött. — Ez nagyon örvendetes számunkra, de bizonyára másokban is felmerül a kérdés, miként kapcsolódik a centenáriumi ünnepség- sorozat Miskolchoz. — Valóban, mások is megkérdezték már az em­lékbizottságbán is. Sok egyéb érv között, hadd mu­tassam meg A Miskolci Herman Ottó Múzeum Köz­leményeii 1956 júniusában megjelent kötetét, és ab­ban Leszih Andornak, a múzeum korábbi tudós igazgatójának Móricz Zsig­mond és a miskolci múze­um című cikkét. Érdemes elolvasni a cik­ket. Móricz Zsigmond 1923. július 12-én járt először a miskolci múzeumban. Na­gyon megtetszett neki az ódon épület, az egykori hí­res iskola, olyannyira, hogy egész nap ott maradt, sőt többször is eljött ezt köve­tően a múzeumot megnéz­ni. A múzeumi látogatók emlékkönyvébe verset is írt ekkor. Megtekintette az akkor előkerült mezőnyéki, avar kori ásatási - leleteket, érdeklődött a Szeleta-bar- lang kutatása iránt, több cikket írt akkor Miskolc­ról. Ekkor írta az Ötven­ezer éves ember című cik­két is, múzeumi benyomá­sai alapján. Később, 1934- ben, amikor Lili lánya a miskolci színház tagja volt, állandó látogatója lett a múzeumnak, járta a mu­zeológusokkal a barlango­kat, belemélyedt a múzeumi munkába, összebarátkozott a múzeum munkatársai­val. A numizmatikai gyűj­temény szemlélésekor első­sorban az érdekelte, mit lehetett venni hajdan azo­kért a pénzekért. Megis­merkedett a régi magyar rovásírással, és annak ha­tása alatt küldött később Budapestről egy — Ady Endre arcképével ellátott — levelezőlapot, rovásírá­sos szöveggel. — A kiemelt rendezvé- I | nyékén túl, mi varhato még a centenárium jegyé­ben? — Megyénkben, Prügyön és Sárospatakon lesznek kiemelt emlékünnepségek, azon kívül több kisebb ki­állítás várható. Sárospata­kon külön program szerint készülnek, Prügyön pedig az egykori Móricz-házal rendezzük be felújítás után tájháznak. A felújításban az Országos Műemléki Fel­ügyelőség is részt vesz. Mindezeken túl Borsodban kívánatos lenne valami módon összehangolni a he­lyi, nem országosan, köz­pontilag szervezett emlék­ünnepségeket. Ezt megyei szinten kellene összefogni, esetleg a Hazafias Nép­frontnak. Minden bizony­nyal meg fog emlékezni a Napjaink, valamint a toka­ji írótábor, és igen kívána­tos lenne Miskolcon is egy Móricz Zsigmond-kiállítás, amit vagy a József Attila Könyvtárban, vagy a Ne­hézipari Műszaki Egyete­men lehetne megrendezni, a múzeum, valamint a deb­receni Déri Múzeum anya­gából. Szerintem Borsod­ban 3—4 koncentrált ren­dezvény elégséges lenne. — Minden bizonnyal lesznek azonban "helyi kez­deményezések is. — Ez várható. Nem is kell ezeket visszatartani, különösen az iskolai ren­dezvényeket. Legyenek bensőségesek, Móricz em­lékét jól ápolók. Ám nem kell mindegyikben valami­lyen megyei szervnek is benne lenni, megyei ren­dezvény rangját kölcsönöz­ni. De szervezését az érde­kelt megyei • szerveknek kötelességük legyen segí­teni. Benedek Miklós 1979. február 18., vasárnap Kutin és lelkesedés... Szombati találkozások Füzéren A köd sűrű sereggel vi­gyázza foglyát, a várat; az utcákon szétterülő déli ha- rangszó hazaballagtatja az embereket; a községet meg­szállva tartja a tél, a ké­szülődő szombat délután ... ... a vendég csak egy pa­píron hagyott üzenetet ta­lál, azt is a sporthíradó fa­litábláján; s ráadásul ez a hír sem biztató: „Tiszakarád —Füzér 4:1” ... Kezdenék nekikeseredni, amikor felfe­dezek egy írást is; az omi- nózusos meccsről mondja el, hogy a számszerű eredmény ellenére, a füzériek becsü­lettel helytálltak. No... S aztán itt meg egy másik hír­adás, a következő futball- csata beharangozója. Íme, egy részlet: „Nagy csata és remek küzdelem lesz. S. csapata már nem a régi, csak rutinból focizik. Kér­dés — mi ér többet? Az öreguras technika rutinnal, vagy az újonc lelkesedése, gyorsasága és győzni akará­sa?” ... És ennyi „beavatottság” már oldja is az elhagyatott- ság érzését... El kell csak indulni... És — igaz, csak órák múltán — sikerül is ki­deríteni, ki „kommunikál” a szurkolókkal a fenti módon. A művelődési házban talál­koztunk, a fűtést ellenőrizte éppen, rendben legyen esté- i-e. Így kezdte a bemutatko­zást: — Szakály László vagyok, a művelődési ház vezetője ... egyébként én vagyok a ve­gyesbolt vezetője is, mond­ták, hogy már keresett ott... A sporthíradó? Hát, azt is én írom ... Tudja, nem szere­tek tétlenkedni, mindig le- foglalon) magam valamivel. Még szülőhelyemről, Zamár- diból hoztam a nyüzsgést magammal... Merthogy idenősült, be­vándorlónak számít tehát, s még újoncnak is, hiszen csak nyolc év telt el. Este azonban, amikor a zsúfolá­sig megtelt művelődési ház­ban köszönti „községünk” la­kóit, s bejelenti, hogy „az alig fél éve alakult nemzeti­ségi pávakörünk első neki­futásra országos jó minősí­tést érdemelt ki Létravérie- sep, s most hazai környe­zetben is bemutatkoznak” — senki nem hiheti, hogy ez a fiatalember nem itt szüle­tett. A pávakör műsora egyéb­ként ünneppé avatta Füzé­ren ezt a szombat délutánt és estét. Beszélgetésekben mindenütt szó esett róla, bárhol, bárkivel váltottunk szót, ismerkedtünk. Mert hát az a dél körüli „visszavo­nulás” csak a látszat volt... A ház körüli teendők itt is az udvarra szólítják a há­zak lakóit. S becsábítják az érdeklődőt. — Most van segítség, most kaptunk a tsz-től lovat és szánt, igyekszünk hát kihor­dani a háztáji földre a „táp­anyagot” — így fogad Bod­nár József az udvaron, a villa azonban csak egy pil­lanatra áll meg a kezében. A veje, ifj. Kálnási László meg is invitál: kerüljek ve­lük egyet, ha van kedvem. Kint, a földön aztán kide­rül, hogy messziről jött se­gítség is van; igaz, Horváth Mihály vendégségbe érke­zett feleségével a határon túlról; de így véli: — Megunja az ember a folyton pihenést, én otthon is kemény fizikai munkát végzek, kifejezetten jólesik most ez a mozgás. Nálunk is úgy van az, hogy a munkát —, ha szorít az idő — nem a szombatok és vasárnapok szerint osztjuk be ... Visszakerülve a szánnal, betérünk azért egy pohár borra a lakásba, s kiderül: míg a férfiak odakinn a ter­mőföld tavaszára készülnek — az asszonyok idebenn már az esti programról beszél­nek; a pávakörben énekel ifj. ICálnásiné is: — Volt itt, régen egy pe­dagógus — meséli, s közben fényképeket hoz bizonyí­tásként —, s akkor még nagy kultusza volt itt az éneklés­nek, a zenének; látja, ez itt a képen édesapám, ő is tag­ja volt a dalárdának. A mi mostani kórusunk nemrégen szerveződött össze, de jól ki­tart mindenki, már majd­nem harmincán vagyunk. A vezetőnk Orosz Máté... Nem, ő nem pedagógus, ha­nem kőművesmester. Az a hivatalos szakmája ... Hivatásos népművelő egyébként sincs itt a község­ben; közigazgatásilag Fü­zérkomlóshoz tartozik a te­lepülés. Az itt élők többsége Hollóházára jár dolgozni, de mint mondták többen is; erős a ragaszkodás Füzérhez, kevesen költöznek, mennek el innen. Orosz Péterék ott­honában mégis azokról esik szó elsősorban, akik nem itt­hon élnek: két lányukról. A 79 éves Péter bécsi sem a hegedűjét veszi le először a szekrény tetejéről — bár felkészítettek rá, hogy ezt bizonyosan nem mulasztja el —, hanem egy újságot te­rít elém. Hódmezővásárhe­lyen élő lányukról szól a híradás: az elmúlt évben ugyanis Olaszországban, Fa- enzában ő nyerte ,el a kera­mikusművészek nemzetközi versenyén az aranyérmet... Később azért csak lekerül a hegedű is, Péter bácsi fel­hangoztatja a húrokon a múltat, de közben a jelenről szól: — Mondták már nekem, hogy megalakult ez a páva­kor és szeretnének zenekart is hozzá. No, prímelni már nem mennék, mert az ujjak- nak röpködni kell; de kont­ráim még... Csak, látja, most is beteges vagyok ... Ö volt az egyik, aki hi­ányzott az esti műsorról. Mert egyébként a község ap- raja-nagyja ott szorongott a művelődési házban, a nem­zetiségi pávakör bemutatko­zásán. A sátoraljaújhelyi néptáncosokkal adott együt­tes műsoruk eseményszámba ment ezen a szombaton. De nem kivételes esemény az itt, Füzéren, ha szombaton is élettel telik meg a művelő­dési ház. Napközben tapasztalhat­tam: szombaton is a munka szab programot a füzériek életének. Este meg léplen- nyomon arról győződhettem meg: erősek a gyökerei a közösségi művelődésre vá­gyásnak; a közösségi életet igénylésnek is. (Hogy csak két példára hivatkozzunk: itt még tovább él a hagyo­mányos színjátszás; s önként vállaltak és szerveztek tár­sadalmi munkát a füzéri vár helyrehozataláért...) És igaz, nem hivatásos népművelők, sportszervezők és mások dolgoznak a köz érdekében —, de akik fel­adatot vállaltak, azok nem öreguras rutinnal dolgoznak, hanem... ... „az újonc lelkesedésé­vel, gyorsaságával és győzni akarásával”... Ténagy József Az UNSCEF a világ gyermekeiért Gondoskodni a fejlődő or­szágok földrajzilag távoleső vidékem élő olyan gyerme­kekről is, akiknek még a mindennapos létfenntartás­hoz nélkülözhetetlen élelmi­szerekből, sőt még az ivó­vízből sem jut elegendő, s hiányzik a legelemibb egész­ségügyi ellátásuk is: ez az UNICEF, az ENSZ nemzet­közi gyermeksegélyalapjának jelenlegi legnagyobb felada­ta — mondotta Gordon Car­ter. a UNICEF európai igaz­gatója a Hazafias Népfront Országos Tanácsának szék­házában megtartott sajtótá­jékoztatóján. Gordon Carter beszámolt az UNICEF mun­kájáról, terveiről és a nem­zetközi gyermekév akcióiról, rendezvényeiről. A sajtótá­jékoztatón bejelentették, hogy az UNICEF magyar nemzeti bizottsága kezdemé­nyezte: a nemzetközi nőnap­ról való megemlékezéskor a vállalatok, intézmények az UNICEF által kibocsátott —1 a segélyalapot gazdagító — képeslapokkal köszöntsék női dolgozóikat. Tanuló fiatalok a PVC - III-nál A 'Borsfedi Vegyikombinát PVC—III. üzemének megva­lósításán dolgozó fiatalok je­lentős számban vettek részt politikai és szakrhai tovább­képzésben. Az elmúlt évben három KlSZ-alapszervezet- nél indítottak Kilián-kört, a beruházás időszaka alatt a kivitelező vállalatok fiataljai közül mintegy negyvenen végezték el a marxista—le­ninista esti középiskolát. Az evek folyamán az építkezé­sen dolgozó katonafiatalok és a kivitelező vállalatok fiataljai közül is több szá­zan szereztek szakmát, vagy végeztek szakmai tovább­képző tanfolyamot. „ Hangversenyek délidében Midriiáíkéros i MmM A Magyar Rádió népszerű „Hangversenyek délidőben” című sorozatában a Buda­pesti Madrigálkórus hang­versenyét közvetítik élő adás­ban a Magyar Nemzeti Ga­lériából, február 20-án 12.50- kor, a Kossuth adón. A kon­certet Szekeres Ferenc ve­zényli, közreműködik Ta­kács Klára énekművész, a műsorban pedig Monteverdi, Scarlatti, Durante, Giordani, Lotti, Caccini és Martini művei hallhatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom