Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-15 / 38. szám
1979. február 15., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Aki e napokban a 3-as számú, egyébként igen jó állapotban levő főúton gépkocsival végighalad, szinte biztosan tippel- ezt az utal az idén pj- ra javítani kell. Ha nem is végig az egészet, de Szikszótól Encsig legalább 40—50 helyen, ami becslés szerint néhány kilométer útszakaszt jelent. A látvány, a tapasztalat amúgy érdekes és szórakoztató: az úton keresztül, itt-ott fél méter vastagságban ömlik a víz. S ami még érdekesebb, hogy az utat szegélyező vízelvezető árkok a legtöbb helyen szárazuk. Az átfolyások megtörik ugyan az utazás egyhangúságát, az autóvezetés mono- tonságát. Lassítani kénytelenek a jármű vek, — legalábbis a személygépkocsik —, s ez közlekedésbiztonsági szempontból nem közömbös: lassan hajts, tovább élsz! E pozitív momentumokon túl azonban egy dolog bizonyos: az útburkolat á víztől megrepedezik, töredezik, az út megsüllyed, s e károk, forintban kifejezve bizony alighanem csak százezrekben fejezhetők ki, ha nem milliókban ... S mindez miért? Mert úgy látszik, nincs nálunk néhány csákány, kapa, ásó és nincs nálunk néhány ember, akik ezek nyelét megfogva, a szerszámokat rendeltetésszerűen használva néhány vágással helyes irányba terelnék az átfolyó vizet: az árokba. Lévén — legalábbis szerény ismereteink szerint , Hosszú már ez a tél. Legalábbis annak érezzük. Különösen az ilyen lagymatag, plusz fokos, ködös, nyirkos napokban: mintha mezítláb taposnánk gilisztákon. Vagy: mintha zsebbe nyúlnánk és ott meztelen csigát találnánk. Jó lenne már búcsút venni ettől a téltől és elhinni a régóta burukkoló gerléknek, csivitelő cinkéknek a tavasz közelségét. Persze, hogy örülünk már a tavaszi híreknek. Például annak is, hogy a MOHOSZ megyei intéző bizottsága filmvetítésekkel illusztrált előadásokat szervez a Diósgyőri Gépgyárban és a BÁÉV selyemréti munkásszállójában — horgászatról. Nemcsak horgászoknak, hanem mindenkinek, akit érdekel a téma. A téma pedig tényleg a horgászat, de egy kicsit több is ennél. Valójában a természet, a szabad levegő, a hét végi pihenés. Sokan ismerik, kedvelik már a horgászatot, és közülük ugyancsak sokan nem is csupán a minél nagyobb halért. Inkább a körítésért: a — a víz nyugvó és futóhelye az árok. De az is lehet: nincs valaki, vagy nincsenek valakik, akik az elvégzendő, igen egyszerű munkára az utasítást kiadnák. Ez pedig fölöttébb furcsa dolog. Aszalónál, odébb a 206-os kilométerkőnél, (táblánál), Csobádon, Forrón és a községek előtt és után néhány helyen már évek óla mutatják az átfolyások, hogy ott átereszeket kellene, vagy lehetne építeni. Más helyeken viszont, ahol az útpadkák' magasabbak mint maga az úttest, csupán néhány keskeny csatornácskára lenne szükség, s a víz máris az árokban folyna. S ugyanez a helyzet a Szárazvölgyet végigérő országúton is. Elszomorító. elkeserítő látvány ez, s bárhogy próbálja is a békés, jóhiszemű járókelő megmagyarázni magának az okokat, nem sikerül. Nincs aki ezt látna' az illetékesek közül? Nem létezik. Hiszen a községeken belül is áll. vagy folyik az úton a víz. És a tanács, és a termelőszövetkezeték? Ne lenne akarat, vagy erő hozzá? Nincsenek manapság egyáltalán úttörők? Vagy nincs rá pénz? És a drága útjavításra lesz? Ezek bizony megválaszolatlan kérdések. Jó lenne valakit találni, aki elfogadható választ adna rájuk. S hátha még lenne is valamit?! b. s. ligetes folyópartokon, a csendes tavak mellett, a még kristálytiszta hegyi patakoknál eltöltött idő kedvéért. A sátrak, a bográcsok, az esti tűzrakások kedvéért. Hazánkban már 204 ezer ember tagja a horgászegyestilelek- nek, megyénkben pedig 12 ezer. Számuk mindinkább növekszik, megyénkben például egy' év alatt 1500-an iratkoztak be egyesületbe. Az intéző bizottságnak nem titkolt szándéka, hogy az említett előadásokkal, vetítésekkel ismét növelni kívánja a számukat. A selyemréti munkásszállóban a napokban tartották meg az előadást, igen nagy érdeklődés mellett. Itt még február 19-én és március 5-én lesz előadás. A Diósgyőri Gépgyár kultúrtermében pedig február 20-án, március 6-án és március 20- án. Amolyan toborzásfélének szánják ezeket az ösz- szejöveteleket. Toborzásnak, a majd lassan lecsillapuló, megszépülő vizek partjára. <pt) Az idősebb korosztályhoz tartozó szállítómunkás, amolyan öreg vagány fuvarozza a teherkocsiról az üvegsörökkel teli rekeszeket a boltba. A kétkerekű kiskocsit magasra tornyozza a rekeszekkel és óvatosan húzza, hogy a lépcsőre helyezett deszkákról le ne billenjen. Fiatal nő jön ki a boltból. Az öreg vagány rápisszeg és legénycsen kacsint. Rosszkor teszi. A kocsi egyik kereke ugyanit; a deszka mellé kerül, a rakomány megbillen, a> következő pillanatban ég- lelen csörömpölés, üvegek repülnek. törnek és a járdán bőséggel habzik, folyik a felemelt árú serital. A csend pár másodpercig tart. Csak addig, amíg az öreg teleszívja a tüdejét, föltekint az égre és átkozza, szidja — a nőket. * Ti mit akartok itt? — fordul az eladó a boltban a két aprócska cigánygyerekhez. A két srác egymás szavába vágva magyaráz, mutogat. A kirakatban láttak egy szép kábától, az jó lenne nekik. Megvennék. Az eladó megsajnálja őket és csendesen mondja, hogy ahhoz pénz kell gyerekek, nektek menynyi van? A kicsik közül is a kisebbik büszkén mutatja meg a tenyerében szorongatott 3—4 forintot. Hát ez kevés. de gyertek majd vissza a szüléitekkel. Mert több pénz kell. A srácok kimennek, és a kirakat előtt vitatkoznak. Szóval több pénz kell. Menynyi az a több? Adnak-e otthon ? Azt. tehát már tudják, hogy több pénz kell. Vajon a szükséges mennyiséget — később — hogyan, miként próbálják megszerezni? Tudják-e már, hogy azért utazik annyi ember a villamosokon, autóbuszokon. mert éppen műszak- váltás van? * A szemüveges férfi kissé szórakozott. Megvásárolja az üveg bort, hogy könnyebben tudjon fizetni, a kesztyűt lehúzza, zsebre teszi. A csomagoló pultnál a kesztyűt nagy gonddal visszahúzza, köszön, s távozik. Kinn úgy érzi, hiányzik valami. A bor! Igen, azt otthagyta a kosárban. Gyorsan vissza. Még idejében, mert látja; amint a már kifizetett bort egy hölgy éppen berakja a szatyrába. Pardon! — mondja a férfi,- visszaemeli és indul kifelé. A hölgy sértődötten tekint utána, és halk megjegyzést tesz bizonyos alakokra. (priska) Mi történt a robbanás óta? Két család új lakásban Az elmúlt héten adtunk hirt a miskolci lakásrobbanásról. A helyszínre érkező szakértők már akkor feltételezték, s azóta bebizonyosodott. hogy a robbanást és a tüzet Bényei Imre, a Diósgyőri Gépgyár volt főosztályvezetője öngyilkossági szándékkal Idézte elő. Lakása, s benne p maga is porig égett — más személyi sérülés Szerencsére nem történt. Az esetnél és utána —amely joggal kavarta fel Miskolc közvéleményét — példás gyorsasággal, hatékonysággal intézkedtek a város tanácsi vezetői. A szakértői vizsgálat csütörtök délután megállapította, hogy a IV. szint további két lakása ideiglenesen használhatatlanná vált, biztonsági okokból az alsóbb emeletek lakói sem foglalhatták el otthonukat. Mi történt azóta? Dr. Tóth István, a Miskolc városi Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára: — A szakértők már másnap kora reggel és délelőtt újabb tüzetes vizsgálat alá vetették a házat. Megállapították, hogy sem az épület statikai állapotában, sem az ellátási szolgáló rendszerben nem keletkeztek a IV. szint kivételével olyan károk, amelyek lehetetlenné tették volna az otthonok birtokba vételét. A felrobbant lakás közvetlen szomszédairól, két család elhelyezéséről kellett csak gondoskodnunk, őket átmenetileg tanácsi bérlakásban helyeztük el. A többi 17 család már péntek este otthonában aludt. Az oltással elkerülhetetlenül járó károk, az ajtók, ublakok helyreállítását már elvégezte a .BÁÉV. Pállal István, az építövál- lalal főosztályvezetője: — A jelenlegi felmérések szerint vállalatunknak százezer forintnyi munkát szükséges elvegezni a teljes helyreállításhoz. „Szerencsénk”, hogy az esemény a legfelsőbb szinten történt, s nem sérült meg egyetlen úgynevezett teherhordó fal sem. Bár a ’ munka a mi mértékeink szerint nem nagy, mégis a szakipar teljes skáláját fel kell vonultatnunk. A megrongálódott otthonok helyreállításának határideje: március 15., míg a totálkáros lakást — ott tulajdonképpen csak a csupasz falak maradtak meg —, március 31-ig hozzuk rendbe. Hajducsek József, az Állami Biztosító osztályvezetője: — Három „tüzes" szakemberünk mérte fel az ingóságok kárait. Ezt szerződéseinknek megfelelően kifizetjük a lakóknak. Ugyancsak mi vállaljuk a lakásszövetkezeten keresztül a teljes helyreállítás költségét Is. Vitáink — tagadhatatlan — vannak a lakókkal, de reméljük, rövidesen minden gondra megoldást találunk. 1979 — nemzetközi gyermekév i „Hóvirág" — Lappföldről E bben az esztendőben érthetően megsokszorozódik a figyelem, amellyel a gyerekeket általában körülvesszük. 1979 az első esztendő,, amely a gyermekeké — a megvalósulatlan, egykori gyermekálmok valóra váltására alkalom, hogy a most felcseperedő nemzedék élete szebb, boldogabb, igazabb legyen szerte a világon. És persze, a magunké is. Ugyan ki merné tagadni, hogy a gyerekek a leg- odaadóbb társaink a boldogság, az őszinteség, a szeretet, a jótakarás sokszor gyorsan múló pillanataiban! A mindenül Újabb bukással gyarapodott a családi album! A silécekke! barátkozó lengyel kisfiút édesapja is elkísérte Varsó egyik parkjába Honda motor! Hát már ez is valami! önfeledten csevegő vietnami kisfiúk, A háború szörnyűségeit talán ~«r »tf*. , ledhetik. A győztes úgyis én leszek! A lipcsei iskolás fiuk egyik fö álma, hogy egyszer majd neves birkózók lesznek (udvardj)