Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-28 / 23. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 10 1979. január 28., vasárnap A sínek Concorde-ja A VILÁG KÉT LEGGYORSABB VONATA: A „Hikari” (villára) (lent) 240 km-es óránkénti sebességgel közlekedik Tokió és Osaka között. A franciák szupervonata megdöntötte a japánok világcsúcsát. 6 ' Űj világrekord: 260 kilométer óránként! A francia vasút, új „csodavonata” .érte el próbaútján. Strasbourgból kiindulva negyed óra múlva ért a 45 kilométerre fekvő Séléstaiba. A 200 méter hosszú szerelvény tíz egységből áll: nyolc utasvagon, elöl és hátul pedig egy-egy, összesen 8125 lóerős villany mozdony. A párizsi újságok a „Sinek Concorde-ja”-ként ünnepük — emlékeztetve a hangsebességnél két és félszer gyorsabb francia—angol utas- szállító repülőgépre. A francia vasút vezetői azt tervezik, hogy a vonat utódjait 1981-től a Párizs—Lyon között külön erre a célra építendő pályán járatják. A vonat egyszerre 400 utast szállíthat majd 260 km-es sebességgel. A villámvonat ezzel túlszárnyalja a világ eddigi leggyorsabb vonatát, a Tokió és Osaka között 240 km-es sebességgel száguldó japán „Hikari”-t. Az új pályán nem lesznek látható jelzőberendezések. A sínek között húzódó vékony kábel útján komputer közli majd a mozdonyvezetővel a. szükséges adatokat, mindenek előtt azt, hogy a következő öt kilométeren szabad- e a pálya. Mert 260 km-es sebességgel 3 és fél kilométer a féktávolság! Önálló mozdonyok már másfél évszázada harcolnak a sebességrekordért. A második világháború után a franciák kerültek az élre. 1953-ban egy francia villanymozdony 243 km-es teljesítménnyel ugrott az élre, ezt a rekordot két évvel később egy újabb típussal 331 km-re javították. Sínen futó mozdonyok számára ma is ez a világcsúcs. A más elvek alapján épült kísérleti járművek gyorsasági rekordját ugyancsak a franciák tartják: az „Aerotrain” elnevezésű légpárnás vonat a kísérleti pályán 1969-ben 422 km-es óraátlagot ért el. (Gáti) „Írott kő” pett embert, a népet, melynek álmaiból e költészet, és vele a Jókaié is, meg a Szervátiuszoké is fakadt. A kő süttői márvány. A súlya: 12 tonna. Dunántúli bányászok féltve-óva hozták ki épen a mélyből, erdélyi művészek rótták rá domborművű álmaikat. így lett belőle: írott kő. Ök, a szobrászok adú'k neki ezt a nevet, mintha csak „írásos” mintáról, vagy „írott képről” lenne szó, hangsúlyozván ezzel a vésés rajzolatát, s a vonalakban megfogalmazott gondolatot. Hiszen az írás ad (betű) képet a szónak, látható formát a nyelvnek: ezen az írott kövön a képzőművészet nyújt kezet az irodalomnak. Két művészeti ág fogott össze tehát, hogy közös nyelven szóljon, s együtt fejezzen ki valamit, ami mindannyiunkban él, ami a népmesékkel rokon, s anyanyelvűnkbe ágyazottan húzódik meg tudatunk alján. A két, méltán nagy' hírű kolozsvári szobrászművészt, Szervátiusz Jenőt, és fiát, Tibort keresték fel Pápa város megrendelésével a 450 éves kollégium „öregdiákjai”, hogy felkérjék őket: készítsenek emlékművet Jókainak. Hirdesse végre méltó emlék, hogy ő is itt volt diák. Petőfi szobra — szintén az öregdiákok fáradozása nyomán — már itt áll a téren, találjon tehát végre újra egymásra, ha kpalakban is, a két hajdani barát, nagy hírű iskolájuk csillagpályát befutott egykori reménységei. A mű elkészült. „írott kő” lett. amelynek minden oldaláról más. de egyazon gondolatot hordozó kép e- kint le ránk. mert mindegyik a folklór formanvel- vén szól. s a Jókai életmű népmesével rpkon vonáéait hozza közel hözzánk. Az ifjú diák az egyik ol- 'alon, aki maga is. mim a lesebeli király legkisebb a. tündöklő *ekintettel inul a sárkány legyőzésére: s e is győzi, ha mást nem. a lúló időt. Azt. mindenképp sgyőzte: mert kezében egyetlen fegyverével, a.kis acéltollal olyan tartós hatalmat szerzett a szívek felett, mint sem előtte, sem utána senki más. Túlnan az íróvá érett mese királyfi, már idősen, íróasztala mellett, s a két ábrázolás között legismertebb alakjai: a Kőszívű ember fiai, s a Lőcsei fehér asszony kuruc vitézei. Két szabadság- harc hősei, úgy ahogy az író papírra és szívekbe írott történetei őrzik őket. Most őrzi alakjukat az „írott kő” is. Ám afc egymás alatti síkokban elhelyezett, táltos paripák alatt megálló figurák komor-kemény, élesen metszett vonásai már a balladák üzenetét hozzák, évszázados szenvedések tragikumát, mintegy jelezvén a mese bája mögött a sokféle vihartól téA városba, ahol örömünnep volt, az avatás napja március 15-e: fél ország elszármazott diákjait összegyűjtő ünnep. Ekkor nyílt meg az oly soká várt renoválás után megújult kastélyban a káprázatosán szép múzeum (néhány termében a két Szervátiusz szoborkiállításával); kinn a téren pedig a kis reneszánsz paloták csillogtak megifjodott külsejükkel, s amelyik még nem ifjodott meg. az az építőállványok ígéretes faalkotmányait viselte. Minthogyha az élet, a megújuló tavasz tért volna visz- sza a sokáig tetszhalottnak látszó városba. Lehetséges, hogy Petőfi és Jókai hozta vissza?! Bozóky Éva A szobor Pápán A feudális társadalom elleni ösztönös paraszti tiltakozás egyik formája a betyárélet volt. Aki nem tudott a jobbágyi kötöttségek szerint élni, nem akart idegen országokban császári zsoldosként szolgálni, vagy összeütközésbe került a hatóságokkal, az gyakran választotta a társadalomkívüliségnek ezt a módját. A szegénylegények sokszor a nemzeti ellenállás népi hőseinek számítottak. Elsősorban a gazdagokat fosztogatták, a falvak és puszták szegényei ezért segítették, támogatták őket. A múlt század 30-as éveiben a Dunántúlon Sobri Jóska volt a leghíresebb betyár- Eredetileg Pap Józsefnek hívták. 1834-ben kisebb lopásokért két évre bezárták a zirci börtönbe. Innen sikerült megszöknie, és mivel más választása nem volt, felcsapott betyárnak. Olyan hírre tett szert, hogy a környék betyárjai — Milfaisz, Mógor, Pap Andor — sorra csatlakoztak hozzá. Elsősorban Sopron, Vas, Veszprém és Győr megyékben tevékenykedtek. Utolsó nagy akciójuk Hunkár Antal földesúr kirablása volt — ez okozta a vesztüket is. A nádor nagyszámú katonaságot, és zsandárságot rendelt ki kézre' kerítésükre, a dunántúli vármegyékben statárium lépett életbe. Sobrira és társaira magas vérdíjat tűztek ki. j. Hunkár Antal Szolgagyő- rött történt kirablásáról több korabeli híradást találhatunk, elsősorban családi levelekben. A Tolna megyei Csapó Dánielnek például sógora, Gindly Antal több levélben is beszámolt a rab- tlásról. A gyors és részletes híradást azért tartotta szükségesnek, hogy Tolna vármegye nemesei is készüljenek fel az esetleges betyártámadásra. „Javaitokat, pénzeiteket jó előre ellátni, biztos helyre hordani talán nem fog ártani” — tanácsolta. „Tudtodra adni kívánom — szólt a levél — azon szomorú hírt, hogy folyó hónak 8-ik éjjelén szeretett barátunk, Hunkár Antal házában meglepetvén, csúfosan kiraboltatott Sobri és társai által-” Az egész csapat megszállta a házat, úgy, hogy „kiki a rablók közül kötelességét előre” tudta. Sobri Hunkárral foglalkozott: „felvont dupla pisztolt mellének szegezvén az úrnak, parancsolta nekie, minden pénzét s ezüstjét elől adni”. Egy másik betyár „az asszonyi ékességeket elől kérvén az asszonyságtól, s minden, I ami nékiek megtetszett összeszedték, .... de még az asz- szonynak jegygyűrűjét is ujjúról lehúzván”. Hunkárt ezután leparancsolták a pincébe, ahol a betyárok „magokat íelborozván” eltávoztak, „az urat ottan bézár- ván”. Gindly Antal 1836. október 22-i levelében részletesen is leírta a rablást, ekkor már beszélt Hunkárral, mert tőle akarta megtudni, „hogy történhete ily csúfos kirablása, kinek 17, fegyvere készen állott a rablók meg- köszöntésére”. A betyárok támadása ünnepnap előtt való estén történt, amikor a cselédek nem tartózkodtak otthon. Sobriélc előzőleg megfigyelték, hogy Hunkár minden este megnézi a lovait, ezért kint található az udvaron. Itt lepték meg „s azonnal körülvették — szárnyalták inkább, s így kísérték fel a garádicson s magoknak mindent felnyittattak. dúltak-fúltak minden javaiban”. A levél részletes leírást ad a, betyárok viseletéről: „mindannyian kanász szűrben, dupla puska, két pisz- tol s baltával felfegyverkezettek, s fehér hosszú rojtos gatya” van rajtuk. „Űri forma magas tetejű kalap, de nem igen nagy karimával, széles fekete pántlika rajta két arany s ezüst zsinór forma belé szőve”. A beszámoló szerint annyira meglepte Hunkárt az egyformaságuk, hogy azt hitte először, a vármegye pandúrjai. Mondta is nekik: „no, ideje is már, hogy ide is tekintettek egyszer”. Sobri ' Jóska a veszprémi főszolgabíró jelentése szerint ekkor 27 esztendős volt, magas, sudár termetű, vállbán és csípőben széles, fehér, tiszta, kisasszonyos képű, fekete, nyírott hajú, fölfelé álló kis fekete bajúszú, fekete szemű ember. Gindly Antal hírül adta Csapó Dánielnek, hogy az egyik haramiát, Milfaiszt sebesülten egy kocsmában elfogták. Megtalálták nála Hunkár 700 forintját, és több aranyholmiját. A betyár, aki a leírás szerint „különösen szép fiatalember”, mindent bevallott. A statáriális bíróság azonnali akasztásra ítélte A levél részletesen beszámol a betyárok üldözéséről. „Itt 20 ezer ember, amint mondatik 4 regimentbeli katonasággal hajtja 10 napig, s minden kikutattatik, a legkisebb csárda is ... kerületi vadászat tartatik 3—4 vármegyékben, azzal a bizoda- lommal”, hogy a rablók nem tudnak átmenni a gyűrűn. A Dunát egész hosszában dragonyosokkal rakták meg. „Ha eddig nem, ezután el nem mehetnek.” Gindly Antal harmadik levele 1837. január 10-én kelt. Örömmel közölte, hogy Hunkár elrabolt vagyonának gatnemet nők több mint felének ruhatárát gazdagítja bunda egy múlt évi felmérés szerint. Két évvel korábban még csak egynegyedük volt bundatulajdonos. A nyugatnémet szőrmeipar; szervezet megbízásából készült piac-és közvélemény-kutatás kimutatta, hogy 1966-ban a 18— 26 éves nőknek még csak 13 nagy része megkerült. „A fő orgazda egy számadó má- gyar juhász volt Veszprém vármegye szélén.” Itt „megfogatott két rabló -r u. m. személyes leírásaik szerint is olvasható első Nagy János — alias Mogor, második Kiss Jancsi —- alias Fűmag vagy Kalarábi”. Sobriról még egyelőre semmi hírt sem hallott Gindly. „Minden el-1 követtetik, hogy Pap Andor megkapattassék, ennek fejére 200 frt vagyon ígérve.” A következő levelében Gindly Antal már Csapó Dánieltől várt híreket, mivel Sobri a Tolna és Somogy határán levő lápafői erdőbe menekült. „Sokféle a hír, de egy sem bizonyos! In- nend 50 gyalog katona 4 nap előtt már kiindult, ama Szakcs tájékán tanyázó rabló cimbora elfogására, két főtisztekkel” — írta. Sobri és több társa valóban a lápafői erdőben keresett menedéket. Itt sikerült 1837. február 17-én ártalmatlanná tenni őket. A többszörös túlerőben levő katonaság körülkerítette az erdőben rejtőzködő betyárokat. Háromórás tűzharc alakult ki. Az egykorú leírás szerint „midőn Sobri látta már, hogy elfogják, először a hozzá közeledő kapitányra szegezte pisztolyát, s mielőtt elsütné, visszafordítván, úgy meglőtte magát, hogy a golyóbis szívén is keresztül hatván, azonnal kimúlt a világból”. százaléka viselt prémet, je-: len leg ez az arány 34 százalék. A bundaviselés indítékául a legtöbben azt hozták fel, hogy meleg és puha tapintású és csak ezután következik az, hogy egy életre szól. A korábban sokat hangoztatott statuszszimbólum- jelleg ma már az utolsó helyen áll a motivációk rangsorában. A zirci Természettudományi Múzeum biológus szakkörének huszonöt tagja ötszáz madáretetőt és madárodút helyezett el a parkokban, az erdőkben. A pajtások rendszeresen feltöltik az etetőket ola jos magvakkal, • hogy a zord téli napokon ia táplálékhoz jussanak a környék madarai. 11 ipptÉieí nil és a illa A 18—65 év közötti nyuSoliri Jóska utolsó rablása
