Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-14 / 11. szám

1979. január 14., vasárnap É5ZAK-MAGYARGRSZAG 3 I ! : ? Az utolsó műszak ra veszi a CO-önmentő készüléket, s felakasztja a „baligát”. A fejszáma: 15 187. az elektromos lám­páé: 491). az öltözőszekré­nyé: 200. Meg kellene -va­riálni a lottón, jut az eszébe, hátba szerencsét hoznának. Felozolás. Az aknász ol­vassa a nevekét, s ami­kor az övéhez ér, ráfeleli: itt vagyok! Aztán mintha elpattant volna benne va­lami, nyomasztó ürességet érez. Vége, utoljára je­lentkezett műszakra. Be­lép a kasba, s zuhan lefe­lé. .. Gyalogolnak a föld mé­lyében. Figyelnie sem kell, ismeri, hol gödrösebb a tulaj, tudja, hol kell lej­jebb hajolnia. Szárnyal­hatnak a gondolatai . .. Negyven évvel ezelőtt, Mártabányán kezdődött. Tizenhét évesen az apja hozta magával. A nyolc testvérből egyedül válasz­totta a bányát. A világháborút jobb szeretné elefelejteni: nyo­mor, éhezés. Az űj rend­szer földet is adott a csa­ládnak, évekig azt művel­te. Később visszatért a bányához, azóta egyhu­zamban . .. Megjárta Ere- nyőbányát, s amikor be­zárták, áthelyezték ide, Lyukóra. Szívesen dolgo­zott elővájáson, fronti munkán, ahová csak osz­tották. Volt sztahanovista, szocialista brigádtag. Ma is szeretettel emlékszik Sin- ka Károly bácsira, aki megtanította a szakma for­télyaira. No, már itt is van az acéltámos front. Vetkőzés, aztán gyerünk, dolgozzunk meg utoljára is a pénzért. Azért a havi 6 ezerért. A keresetre nem panaszkod­hat, szép házat épített, a család sohasem szenvedett hiányt. Ezután is meglesz­nek valahogy. Harminchá­rom évet igazoltak vissza, ötezer forint nyugdíjra számít. Jól halad ez a munka, az idő is hogy szalad. Szól a cimbora, együk meg. amit hoztunk otthonról. Ügy be­pakolt az asszony, gondol­ja mosolyogva, mintha két ember helyeit tudna enni. Az egészséggel, az étvágy­gyal nincs baj, de ma va­lahogy nem éhes. Azért, csak nem viszi vissza az elemózsiát, megeszik kö­zösen. Ahogy ez már a jó cimborák között szokás. A fene egye meg ezt a szénrögöt, majdnem a lá­bára esett. mérgelődik. Csúfságra még megsérül az utolsó műszakon, hol­ott évtizedekig a baleset elkerülte. Mindig is óva­tos volt, s a szerencséje sem hagyta cserben. Két­szer azonban megcsapta a halál szele. Az egyik alkalommal beszakadt a szállító vágat. Végéhez közeledett a mű­szak, megrakták az utol­só két csillét, amikor meg­történt a baj. Az orruk előtt omlott be a sok föld. Két órán át voltak a kő­zetek fogságában. A má­sik esetben két munkatár­sát temette maga alá a fejtés. Alig tudta őket ki­húzni. Az egyiknek a lá­ba, a másiknak a csigolyá­ja tört el. Jól hallja, az ő, nevét mondja a hangos? Üzenik kintről, menjenek ki hár­man az udvarra havat la­pátolni. Ezt sem csinálta még a bányánál, pont az utolsó műszakon. A pa­rancs viszont parancs. A hó csak könnyebb, mint a meddő. Hómunkás ennek ellenére sem lenne, újból csak a bányát választaná. Megszokta, s csak ehhez ért. Négy gyereke közül mind­össze a fia követte Lyukó- bányára. Esztergályos a mű­helyben. Mindjárt tíz óra. Hogy’ elrohan az idő. Eltelt, az utolsó műszak is. Mehet fü­rödni. Bent áll már a gele.ii busz. Gelej... olt született, ott nőtt fel, onnan járt be nap mint nap dolgozni. Reg­gelenként negyed négykor csörgött a vekker, s csak délután négy órára ért ha­za. Elmúlt... Akkor holnap már nem kell bejönnie. Fél lábbal nyugdíjas. A felesége min­dig is hajtogatta, ültessen neki rózsákat a ház elé. Most majd eleget tesz a kérésének. Most már lesz rá ideje. Ezután neki már mindenre lesz ideje . .. Kolaj László Fotó: Laczó József Hogy a te'efon jó legyen Az oszlopokon és a földön mmm Kézben viszik a huzaleresztő dobokat lop, és hogy 1948-ban építet­ték be. Fent, a magasban a Ságvári Endre arany koszo­rús szocialista brigád vezető­je, Jakab János dolgozik. Bo­káját feszíti a bakancsra fe­szített mászóvas, bárányból’ mellényén feszül a bizton­sági öv, amivel kikötötte ma­gát, a műanyag-védősisak alatt svájcisapka ad valami kevés meleget. Kesztyűtlen keze ügyében a bőrből ké- szült'szerszámos táska. Kesz­tyű ugyan van, de most ezt nem tudja használni. Vékony huzalból, úgynevezett bizton­sági végkötést készít, hiszen itt út fölött halad a vezeték. A még előbb magasodó fe­kete oszlopokon is folyik a munka. Szedik, szerelik le a régi, elhasználódott vezetéke­ket, de még ezt megelőzően ideiglenesen gondos!.' dm kell a zavartalan üzeme he­tesről, a földön elhelyezett szigetelt vezetékek segítségé­vel. Lent, a földön sem köny- nyebb a munka, mint fönt, az oszlopok tetején. Az új ve­zetékeket tekercsben kapják, azt dobra helyezik és innen eresztik le, majd feszítik a magasba, illetve két oszlop közé, két szigetelőcsigára. Itt különösen nehéz a munká­juk, hiszen diófák ágdzsun- gelje akadályozza a munká­jukat. A legegyszerűbb lenne ezeket kivágni. De talán ők, a vezeléképitök sajnálnák a leginkább, pedig nekik nem teremnek ezek a diófák, csak gondot. .. Szél, hó, fagy. Nehéz má­szóvas és milliméteres hu­zalok, súlyos vezetékteker­csek és nagy szakmai hozzá­értés. Ez a munkaterületük és ilyen a munkájuk. Vi­gyáznak magukra és munka­társaikra. Egyaránt felelős­séggel dolgoznak az oszlopo­kon és a földön. Hogy a telefon jó legyen. Mert, ahogy életet menthet, úgy tartozik ma már nélkü­lözhetetlenül életünkhöz. Szöveg: Oravec János Kép: Szabados György Teriiielesziívetoti elnökök kdiizülilciÉsiiszala A Borsod megyei Mező­gazdasági Szövetkezetek Szö­vetsége egy január 15-én, hétfőn, Leninvárosban. a Derkovits Művelődési Ház­ban megkezdődő, ötnapos téli konzultációsorozatra hívta meg megyénk termelőszövet­kezeti elnökeit. Közös gazda­ságaink vezetői részére az öt nap során kilenc, nagy ér­deklődésre számot tartó elő­adást, illetve konzultációt, valamint egy gazdasági és társadalompolitikai fórumot tartanak. Az első napon, január 15- én délelőtt dr. Havasi Béla, a Borsod megyei Pártbizott­ság titkára időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről, dél- ulán. pedig dr. Czimbalmos Bála. a TOT főtitkára, a szö­vetkezeti mozgalom időszerű kérdéseiről és az érdekképvi­seleti szervek feladatairól tart előadást, majd konzultációt. Munkába indul a brigád Felesleges lenne egyáltalán is indokolni, vagy akárcsak magyarázni, milyen fontos szerepet játszik korunkban a telefon. Mint mondani szo­kás, annak — ha esik, ha fúj- — működnie kell. Sőt. Ha esik és fúj — annál in- ' kább. Ilyenkor van dolga a Miskolci Postaigazgatóság Borsod megyei ' Távközlési Üzeme úgynevezett hálózatos osztályának, amelynek fel­adata az üzemeltetés biztosí­tása, a távközlési hálózat fenntartása, a hibák elhárí­tása. Emellett természetesen, tervszerűen folyik az elhasz­nálódott légvezetékek, vagy­is a minőséghibás áramkörök cseréje. Korhűt András osztályve­zetővel, a területileg legna­gyobb, az encsi körzetmes­terséghez látogattunk el, melynek vezetője Banke Mi­hály. Most Encs, Fancsal és Baktakék térségében dolgoz­nak, egy építőcsoport segít­ségével. amelyet Vasvenszki István irányít. Az oszlop kis tábláján két szám van egymás alatt, az első azt jelzi, hogy Encstől Fancsalig ez a 94. tarlóosz­Zárszámadás előtt Edelényben Megyénk közös gazdaságai közül az edelényi Alkotmány Termelőszövetkezetben tarta­nak legelőbbre a zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlés előkészítésével. Az irodákban késő estig, sőt egy-egy szo­bában hajnalig égnek mosta­nában a lámpák. De itt, az íróasztaloknál, írógépek, szá­mológépek kattogása mellett a nagy munkának, az előké­születeknek csak egy része folyik. Az egész tagság, min­den egyes munkahely bekap­csolódott ebbe a fontos te­vékenységbe. Mert nemcsak a gazdálkodás pénzügyi mér­lege készül, nemcsak a szá­mokat sorakoztatják a meg­kívánt, katonás rendbe, ha­nem a közős munka egész esztendei eseményeit is mér­legre teszik, a brigádokig, szinte az enves emberig „le­bontva" értékelik. És az idei terv ,s°m úgy születik, hogy a „ve/.c”kar”. a szakemberek egyszerűen c«ak papírra ve­tik elképzeléseiket. A lehe­tőségek pontos felméréséhez, a „hogyan tovább” és ,,ho- ETvan lobban” pontos megha­tározásához ismerni kell na­gyon sok mindent. Nemcsak ’ a pénzügyi lehetőségeket, a „takaró hosszát”, a népgaz­daság elvárásait, hanem a tagság észrevételei 1, javasla­tait is. Mert u „diktált” terv sokkal nehezebben válik va­lóra, mint az, ami közös gon­dolkodással születik. Hartman Bálinttal, az Al­kotmány Tsz elnökével be­szélgetve megértem, hogy a sok szempontból mostoha adottságok ellenére miért olyan eredményes már évek óla ennek a több, mint hat­ezer hektáros, hét település­re kiterjedő nagyüzemnek a gazdálkodása. A vezetés nem­csak eleget tesz itt a szövet­kezeti demokrácia követel­ményeinek, hanem eleve már annak erejére, a közös aka­ratra épít. De nézzük meg kissé rész­letesebben, hogyan készül kö­zösen a zárszámadási értéke­lés és az újabb gazdálkodási évet meghatározó terv. Még decemberben egy kissé ,.pa- pírszagú”, de rendkívül fon­tos munkával, a leltárkészí­téssel kezdődőit. Több, mint negyvenen, 11 leltározó cso­portban „írták össze” a több mint föO millió forint össze­gű leltárt, És következett a pénzügyiek, a számszakiak, a különböző ágazatok szakem­bereinek. vezetőinek munká­ja. Amikor a mérleg főbb mulatói és az értékelés ge­rince már összeállt, azonnal megkezdődlek a zárszám­adást előkészítő, munkahelyi tanácskozások, Ezeken az előző években is jól bevált, mindig aktív, „nagy beszélgetéseken” a tagság mintegy ' 90 százaléka részt vett. — A legtöbben — mondja örömmel az elnök — a sza­vukat is hallatták, a vélemé­nyüket, észrevételeiket-is el­mondták. A saját ágazat „mérlegéről” teljesen részle­tes tájékoztatást adtunk, de a szövetkezet egészének főbb mulatóit, eredményeit, gond­jait is ismertettük, hogy tud­ják, ismerjék ágazatuk he­lyét, szerepét az egész nagy közösségben. A növényter­mesztők ágazati tanácskozá­sán több, mint tízen kérlek szót. Észrevételeik, bírálata­ik. tanácsaik rendkívüli se­gítséget; adtak ahhoz, hogy reális legyen, a valóságot tükrözze a vezetőség zár- számadási beszámolója. A szocialista címet mar el­nyert 13 brigád, és a cím el­nyeréséért dolgozó 2 brigád is megtartotta a maga külön „kis előzárszámadasát”. És ezt követően lezajlott már a szocialista brigádvezetők évet záró és új esztendőt nyitó tanácskozása is. Zár- számadási „előzetesként” hadd mondom el e brigádok 170 tagjáról, amit ez elnök­től hallottam; — Nagyon sokat jelent számunkra ez a mozgalom. Ez volt a lelke annak, hogy a tervciklus első három évé­ben közös gazdaságunkban az összes termelési értéket 1!) százalékkal (évente átlago­san több, mint 0 százalékkal) tudtuk növelni, s 1978. évi termelési értékünk már meg­haladja a Ilii millió forintot. Az egy dolgozóra jutó ter­melési érték is jelentősen növekedett, s az elmúlt év­ben már meghaladta a 216 ezer forintot. De térjünk vissza a zár- számadási előkészületekre. — Az utolsó, talán legfon­tosabb előkészületi esemé­nyek, amelyek még hátra vannak, a most következő, a zárszámadást megelőző hé­ten zajlanak — mondja az elnök. — Megtartjuk a kül­döttgyűlést, ahol már a ve­zetőség beszámolóját, s a ter­vet is megvitatjuk. És ezt követi majd a zárszámadást megelőző legfontosabb fóru­munk, a párttaggyűlés. Az ott elhangzó vélemények, a párttagság értékelése, a tag­gyűlés határozata lesz a leg­nagyobb segítség ahhoz, hogy a valóságot tükrözze, s a tennivalókat meghatároz­za, ,ió legyen zárszámadá­sunk. (n. s-) Lyukóbánya, 1979. janu­ár 10.. délután 1 óra. Le­szálláshoz készülődik Ko­vács János vájár. Ez az utolsó műszakja. Letölti még a 8 órát, majd elkö­szön a munkatársaktól, a bányától. Nyugdíjba vonul. Gyors, begyakorlott moz­dulatokkal öltözködik. De­rekára csatolja az elektro­mos lámpa bőrövét, válla-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom