Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-12 / 9. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 T979. január 12., péntek Gazdák — gesztusok fia rczi Pál rajza Intézmények egyesítése szí. uogy a szociális gondoA sok baj és gond között mindig őket idézem, emlegetem! Azt hiszem, mindenütt — vagy majdnem mindenütt — ott vannak. Legtöbbször észrevétlenül; csak egy-egy gesztussal, mozdulattal. Tulajdonképpen ezek minősítik őket, de hivatalosan nem e szerint minősíttetnek. Furcsa ellentmondás. De hát a kazánfűtőtől ugye elsősorban a meleget kérik számon; azért tartják, hogy jól fűtsön. Ki figyel arra. hogy az öreg fűtő virágokat is nevel, hogy a duruzsoló gépek között az a néhány négyzet - méternyi terület (a második otthona) barátságosabb, emberibb legyen. Arra sem igen vagyunk kíváncsiak, hogy a fűtő napjában hányszor simogatja végig a gépeket, minden szem port letörölve. S ha például a tanácstitkárt minősítik, akkor csak általánosságban állapítják meg. hogy mennyire gazdája ■ a településnek. Ki tudja, hogy a közigazgatási szakember a művelődési házban nem rest lehajolni, hogy kiigazítsa az összegyűrt szőnyeget, hogy megvizsgálja a zárakat, hogy felhívja a figyelmet a kiégett villany- körtékre, hogy számon tartja a függöny kis szakadását is. Aztán kilépve az épületből, segít a nagy tejes- kocsj sofőrjének, nehogy a behemót jármű összetörje az áteresz deszkaborítását. S ha már kijött a jól fűtött irodájából, arra is jut ideje, hogy megvizsgálja a díszkert ősszel telepített, fácskáit, nem ártott-e a fagy valamelyiknek ? Ez volna a feladata? Dehogy! Csak éppen sok minden bántja a szemét; nem tud elmenni senki és semmi mellett úgy, hogy ne érintse, egy szóval, egy gesztussal. Éppen ilyen ember a nagy gyermekintézmény vezetője is. Kicsengetnek — vége a szilenciumnak. A folyosókon 250 általános iskolás (fiúk, lányok) nyüzsög, rohan, csi- vitel. Iszonyatos a mozgásigényük. Itt nem figyelmeztet tábla: „Lábujjhegyen, halkan járjatok, s durva zajt ne üssön ajkatok”. — Mikor mozogjon, játsz- szon szegény gyerek, ha nem most és itt — jegyzi meg az igazgató, miközben kerülgetjük a nagy sebességgel közeledő, közlekedő apróságokat. Megannyi derűs arc, idő kell, míg kiismeri közöttük magát az ember. Az igazgatónak sem volt sok ideje (lévén az intézmény egészen új telepítésű), de azért azonnal „elfog” egy kislegényt: ugye, te nem a mi gyerekünk vagy? Ezek után már egy kicsit sem csodálkozom azon. hogy a „saját gyerekeiről” még azt is tudja, ki mit olvas.. Kötelessége tudni? Aligha. De ha mar nap mint nap hozzásúrlódnak a gyerekek, akkor nem engedi el őket egy-egy kincstári tanáccsal, vagy fensőbbséges (leereszkedő) gesztussal. A példákat vég nélkül lehetne sorolni, a benzinkutastól kezdve, aki (nem a borravalóért!) mindig letörli a benzincseppeket a kocsiról, egészen az egyetemi, főiskolai tanárokig, akik az izguló" kismamáktól azt is megkérdezik. hogy mikorra várják a kicsit, s hogy miként vi- , selik a terhességet. Természetesen rengeteg az ellenpélda is. A vakon, közönyösen közlekedő emberek. Akik csak ritkán járnak gyalog (átvitt értelemben is ritkán), akik nem beszélgetnek, csak jelentenek, s jelentéseket várnak. Nekik csak terv- feladataik és ügyfeleik (neveltjeik, hallgatóik, kuncsaftjaik sib.) vannak. Nem veszik észre az embert, s környezetük derűt vagy bosszúságot jelentő tárgyait. Sajnálom őket, mert kevés az örömük. De hát magukra vessenek ... Ámbár jó lenne őket felébreszteni! Most nem róluk van szó. hanem á többiekről (ők sincsenek kevesell!), akiknek van szívük az élethez De lehet-e figyelmet, gondos gesztusokat — „gazdatípusú” (nem találok jobb kifejezést) magatartást tanul- ‘ ni? Tanítják-e azt. hogy a nevelő vegye észre a gyerek új ruháját, vagy rejtegetett könnyeit? Hogy a könyvtáros — miközben kölcsönöz — kérdezze meg a nyugdíjast, hogy nem volt-e beteg, s egyáltalán, mi az oka annak, hogy az utóbbi időben ritkábban látja. Időnként arról a kereskedőről álmodozom, aki kapacitál. hogy nézzek be a jövő héten, mert ú.j árukat várnak, s hátha megtetszik majd valami a kedves vevőnek . .. Talán nem is kell álmodozni, mert van ilyen kereskedő. Helyesebben: ilyen is van. Csak már mi sem figyelünk igazán. Pedig a jó közérzethez legtöbbször elegendő egyetlen gesztus is. Az ősember annak jeléül nyújtotta kezét a másik felé, hogy békések a szándékai; hogy elfogadja — netán társául fogadja — a másikat. Mostanra megkoptak barátkozó, társkereső gesztusaink; törtetünk, törünk, sebeket osztogatunk. Pedig talán másként is lehetne. Mindannyiunk érdekében; hogy otthon érezzük magunkat a világban, melyet magunknak formálunk. S ahol éppen ezért minden mozdulatunk nagyon fontos. 5 Ekkor új kereseti alkalom kínálkozott. Egy bizonyos „társaság” bátor embereket keresett kis csomagok szállítására a Kairó—Marseille, London—N*ew York útvonalon. A csomagok könnyűek voltak. A celofán zacskókban fehér por volt, morfium. Franciaországban heroinná dolgozták fel és így vándorolt Angliába és Amerikába a narkotistákhoz. Változott persze az ára is. Irakban a rendes ópium kilója alig 4000 dollárba került. Egyiptomban, ahol az ópium morfiummá változott, a „fehér hó” ára 15 000 dollárra növekedett. Angliában és az Egyesült Államokban a narkotisták a heroinért 80—100 ezer dollárt fizettek kilónként. A munka azért volt veszélyes, mert már Kairótól kezdve szaglásztak utánuk az Interpol ügynökei. A tet- tenért csempészt 20 évi börtön fenyegette. Felesleges hozzátenni, hogy a szállító futár kockáztatott a legtöbbet, ugyanakkor ő keresett a legkevesebbet. Makarek csak három utat tudott megtenni Kairó— London között. Minden egyes alkalommal más-más hamis papírral utazott. Egy- egy ilyen út ezer dollárt jelentett neki. Negyedik utazásakor Brüsszelben,* az állomáson letartóztatták. Azonban sikerült kitépnie magát a belga rendőrség karmaiból, átugrott a két pályatest közötti dróthálón és felugrott egy induló vonatra. Tudta, hogy a rendőrség már riadóztatta a következő állomást, ezért kiugrott a száguldó vonatból. Ugrás közben kitörte a bokáját. Ennek ellenére a vágány mellett elásta a veszedelmes Egy nagy létszámú szociális otthon, kél: öregek napközi otthona és házigondozó- szolgálat segíti Sárospatakon a felnőttvédelmi szociális feladatok ellátását. Az egészségügyi miniszter utasításának megfelelően olyan szervezet létrehozása vált célszerűvé, amelyben a városi tanács által fenntartott szociális intézmények egységeit alkotnak. Ezért, a városi tanács jóváhagyásával létrehozták az „egyesített szociális intézményt”, amely lehetővé leesett a diákfotosok hagyományos seregszemléjét, A középfokú oktatási intézményekben tanuló valamennyi fiatal részt vehet a pályázaton, mégpedig személyenként négy, 18x24 centiméteres fekete-fehér képpel. A fotókat március 1-ig kell eljuttatni a rendező, Nagy Lajos Gimnázium elcsomagol és törött lábbal visszasántikált Brüsszelbe, hogy elrejtőzzön egy lengyel ismerősénél, aki kertész volt egy gazdag belga házban. A „cég” képviselői, akiket értesítettek az eseményekről, azonnal megérkeztek. Biztosak voltak, hogy Makarek ellopta az értékes árut, s most lebukást és balesetet szimulált. Az ilyen bűnért a narkotikummal kereskedő nemzetközi konszern csak egyetlen fajta büntetést ismer. Szerencsére Henio útmutatásai alapján megtalálták az általa elásott maradék heroint. A banda számára azonban Makarek már lebukott volt, így az utolsó két utazásért sem fizettek. Mert minek? Hiszen nem megy a bíróságra. Amikor a királyi haditengerészet volt tisztje meggyógyult, egy fillér nélkül maradt az idegen városban. Barátjának vendégszeretetét már nem vehette igénybe tovább. Különben sem volt itt biztonságban. Kölcsönkért pénzen elutazott Antwerpenbe. ,Jó igazolványok nélkül csak a kikötőben kaphatott munkál, de csak nehéz és rosszul fizetett munkát. zás egyseges elvek , alapjan történjék, az ellátások elkülönültsége és párhuzamossága megszűnjék, a rendelkezésre álló berendezésekkel, anyaggal, pénzzel való gazdálkodás és az intézményben dolgozó ' szakemberek munkája még hatékonyabbá váljék. Az egyesítéssel természetesen nem változik meg az összevont intézmények eredeti rendeltetése, szakmai feladata. mére: Pécs, Széchenyi tér 11. 7821. A nyilvános képbírálatot március 11-én tartják, a zsűri a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagjaiból áll. A legszebb képekből — a hagyományoknak megfelelően — április 4-én kiállítást nyitnak, és ekkor adják át a pályadíjakat is a legsikeresebb diákfolósoknak. — Másfél évig — mondta mister Henry MacAreek — gyapotbálákat cipeltem az antwerpeni kikötőben. Nehéz munka volt, a fizetés kevés. Különben másfél év múlva ezt a munkát elvesztettem, mert nem volt meg a belga állampolgárságom. Végül is sikerült valahogy visszatérnie Angliába. Ott azonban nem volt könnyű munkát találnia. A lengyelek iránti lelkesedés már régen elillant, az angolok egyre ferdébb szemmel nézték a furcsa idegeneket, akik a háború befejezése ellenére nem akartak hazamenni. Azok, akiknek volt egy kis tőkéjük, és nem lettek az ügyes szélhámosok áldozatai, valahogy boldogultak. Makarek szerencsés volt, amikor az egyik angol ismerőse révén sikerült állandó munkát találnia. A Jermyn Streeten az egyik szállodában kapott munkát. — Nyolc órán át, délután négy órától éjfélig álltam egy kis sötét helyiségben — mesélte Henio —, és végeláthatatlan mennyiségű poharat, tányért, kést, villát, kanalat mostam. Minden törött edény árát levonták a fizetésemből, és minden vendég reklamálásáért, hogy Jeli esték — Gyertek Tardonára, emberséget tanulni! — tartja a mondás, a néphit szerint azóta, hogy a hegyek közé rejtett Tardona biztos menedéket adott több hónapon át a szabadságharc után bujdosni kényszerült Jókai Mórnak * Azt hittem, ezt a mondást csak a vájtfülű irodalmárok és- a helybeliek ismerik, de tévedtem. Egyik decemberi este kapkodva vásároltam, s a boltvezető megkérdezte, hová sietek. — Megyek Tardonára — mondom. — Emberséget tanulni? — vágta rá nyomban. Hát igen, ott lehel tanulni. Valami olyasmit, amire érdemes odafigyelni. Tardona Ózdtól kb. 40 km-re fekszik. Pontosan nem is tudom, de esti ködös időben, csúszós úton mindig háromnegyed óra volt az út oda és ugyanany- nyi vissza. A falu házai éppúgy elvesztették régi, eredeti népi formájukat, mint bárhol másutt az országban, egykét kivételtől eltekintve. Az emberek egy része a közeli Bánvölgye Tsz-ben dolgozik (a szocialista brigád hagyománytiszteletből Jókai nevét viseli), más része a kazincbarcikai vegyiműveknél vagy a herbolyai bányaüzemnél. Ök is szeretnek jól élni, ezért gyakran járnak az asszonyok az Alföldre idénymunkára. De a téli időszakban, esténként, mint a régi időkben, összejönnek fiatalok és öregek. Nem a házaknál, nem a presszóban, hanem a művelődési házban. Kétszer hetente a Pávakör és kétszer a színjátszók találkoznak itt. Lovas Albert, a pávakor vezetője szűkebb családja segítségével (édesapja, édesanyja, felesége is tagja az együttesnek) alakította meg a csoportot még 1974- ben. Legutóbb Lajos Árpád: Borsodi fonó c. dalos népi játékát láttam előadásukban. Csupa elevenség, báj, természetesség telte műsorukat többé, mint egy megírt remekmű egyszerű adaptációpiszkos a tányér, vagy á villa, büntetést kellett fizetnem. Az első hónapokban semmit sem kerestem, sőt gyakran kiderült, hogy én tartozom a munkáadómnak. Később fantasztikus gyakorlatra tettem szert. Sok ezer különféle edényt, evőeszközt mostam törés nélkül. Még arra is volt időm, hogy egy cigarettát elszívjak. Dehát végül ezt a foglalkozást is abba kellett hagynom. — Megint állampolgárságot kértek? — kérdeztem. — Nem. Az angolok megengedik, hogy piszkukat idegenek mossák, nem érdekli őket a származásuk — nevetett mister MacAreek. — Egyszerűen a szálloda vezetősége kiszámította, hogy jobb két mosogató legény alkalmazása helyett megvenni az olasz automatát. Akiadás ugyan nagy, de megéri. Az automatának nem kell inni adni. pontosan dolgozik, nem töri az edényeket és nem kér bért kéthetente. Az egyik szombaton a pénzesborítékom mellé kaptam egy nagyon udvarias levelet, amelyben a szálloda igazgatója őszinte sajnálattal értesített, hogy a legközelebbi hétfőtől ne fáradjak be a munkahelyemre. A levél a legőszintébb kívánságot tartalmazta a jövőre vonatkozóan és biztosított változatlan baráti érzésükről és tiszteletükről, mely megilleti személyemet a hotel vezetősége részéről. — Aztán mi történt? — kérdeztem. — Aztán? Meggyőződtem róla, hogy munkát még nehezebb találni, mint korábban. El akartam utazni Ausztráliába, de nem volt pénzem. Korwaliban szénbányába felvettek a lengyelek, de ez a munka sokkal nehezebb volt, mint a táJardonán jává. Mert a tardonai fonó olyan volt, mint 50—G0 évvel ezelőtt az igazi, amely a téli szórakozások szinte egyetlen lehetősége volt. A Putnokon megrendezett kulturális bemutatón hasonló meglepetést, igazi művészi élményt jelentett a tardonai színjátszók előadása. Gergely Sándor Vitézek és hősök c. darabjának egy jelenetét mutatták be. A kommunista hős helytállása, Eszterág édesanyjának öntudatlan azonosulása az eszme erejével az emberi fájdalom tüzében, igazi színházi élményt adott. A kísérlet azért is nagyra becsülendő, mért a tardonai színjátszók — s a tardonai- ak is — szeretik az önfeledt nevetést, a könnyed ki- kapcsolódást, a nemes szórakozást. Minden évben bemutatnak egy darabot, legutóbb Illyés Tűvétevők c. egyfelvonásosát és Oscar Wilde—Fekete: A kísértet házhoz iön c. vígjátékát. Me- zey Ferencné, a kultúrotthon igazgatója pedagógus kollégáit is bevonja a színjátszó mozgalomba. Vannak családok, melyek a művészet szeretetére, művelésére rendeltettek. Ilyen a Mezey család is. Mezei) Ferenc, aki lelkesen asszisztál felesége kultúrmunkájá- hoz, testvérbátyja annak a Mezey Tamásnak, akinek fafaragásait, s annak a Mezey Istvánnak, akinek grafikáit megyénk határain túl is ismerik. Rövidek a nappalok, hosz- szúak és bársonyosak az esték ott, ahol a szabad időnek tartalmat tudnak adni az emberek. Az utakon alig megy jármű, Dédes meg Tardona között meg egyáltalán nem. Puha, fehér pely- hekben esik a hó. Az emberek behúzódnak kis váraikba, de Tardonán a kultúrotthonhoz vezető úton egymás után tűnnek fel a fekete árnyak. Lábuk nyoma nemcsak a már holnapra olvadó hóban látható. Ezek a lábnyomok tudatos cél felé vezetnek. Cscpányi Valéria nyérmosOgatás, s azzal a perspektívával kecsegtetett, hogy a széntermelés legkisebb konjunktúrája miatt állás nélkül marad az ember. Akkor értettem meg igazán, amiről tegnap beszéltem neked. A gazdag és az úgynevezett becsületes ember, nem mulaszt el egyetlen alkalmat, hogy a jog palástja alól kiforgassa a szegényebbeket és a tőle tapasztalatlanabbakat maradék vagyonukból. Elhatároztam, hogy én is kipróbálom ezt a módszert. Ezúttal én öltöm magamra a naiv ember szerepét, akit az ügyes businessman igyekezni fog megfosztani az utolsó fillérétől. Az lettem, akit Lengyelországban hochs tapler- nek neveznek. De hochs lap- let- nagystílű! Aki pénzt, súlyos összegeket képes kombinálni. De engem soha senki nem látott a vádlottak padján. Egyetlen általam becsapott „áldozat” nem vallotta be, hogy Ismer engem. A velem való ismerkedés és az, hogy engem akartak becsapni, nagyon sok fontjukba, dollárjukba került. — Hogyhogy? Nem értem! — Iszunk még egy, kávét — javasolta Henio és intett a pincérnek, oki majdnem futva érkezett asztalunkhoz. — Két kávét hozzon nekünk, de erőset. A Hennes- syt a szerkesztő úrnak, nekem pedig tisztességes lengyel vodkát. ' A pincér elénk tette a fe- ketés csészét, majd ünnepélyesen, nagy ceremóniával töltötte tele a poharakat vodkával és francia konyakkal. Mesél fim ivott egy korty kávét, utána ivott az aranyszínű italból, aztán kényelmesen elhelyezkedett a fotelben és elkezdte elbeszélését. (Folytatjuk) (gyarmati) Jerzy Edge» Mister MacAreek üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY Diákfotósok seregszemléje Idén is megrendezik Pé-
