Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-30 / 24. szám

1979. január 30., kedá ESZAK.MAGYARORSZÁG 3 A BÁÉV programja: Kovácsok Leglontosab!) az ember A múlt év vége felé né- hányszor találkoztam a BÁÉV Avas-délen dolgozó brigádjaival. Ahogy mondani szokás, a saját bőrömön is tapasztaltam a szeszélyes időjárás kajánságait, kihatá­sait. Hol a sarat dagasztot­tam, hol az eső vert, a nagy hidegben szinte megdermed­tek az ujjaim. A golyóstoll is felmondta a szolgálatot. Az egyik művezető segített, aki hol az egyik, hol a má­sik tollat melengette a sza­badban levő kályha felett. Molnár Lajos, a BÁÉV párt- bizottságának titkára tette­tett szemrehányással mond­ta: — Adunk elég feladatot az építőknek, te még külön munkákkal is megterheled őket? Hogyan premizáljuk a társalgást és a golyóstoll- melegítést? No, és ha nekem az idő­járásból ott fenn két-három óra elég volt, így is csak kö­vetkeztetni tudok, hogy az eső, a hó, a fagy mennyire próbára teszi az építőmun­kások szervezetét, hiszen ők csak nagyon indokolt eset­ben állnak meg a munká­val. Ezt figyelembe véve kétszeres dicséretként hang­zik Petrasovszky István mű­szaki vezérigazgató-helyettes tömör információja: — Az éves tervet december 20-án teljesítettük. Tavaly az előző évitől 300-zal több, 2875 lakást adtunk át. Har­minckét iskolai tantermet építettünk, 300 gyermek szá­mára készítettünk óvodát, 00 emberpalántának bölcsődét, sok más munka mellett, ör­vendetesen javult a munka minősége. A beruházókkal és a társ generálkivitelező vál­lalatokkal jó együttműkö­dés eredményeként a mű­szála átadás után egy hónap múlva a lakók beköltözhet­tek az új lakásokba. — Mik az eredmények belső forrásai? Mindenek­előtt a jó munkahelyi lég­kör, egységes a politikai, a társadalmi és a gazdasági vezetés, tovább javult a kü­lönböző szakágak együttmű­ködése, korszerűsítettük az üzem- és munkaszervezést. — A siker legfőbb forrá­sa a szocialista brigádok, a dolgozók áldozatkész mun­kája. Korábban az üzem- és munkaszervezésben, a mun­ka gépesítésében haladtunk sokat előre. Ez évben leg­főbb feladatunknak az em­berekről való gondoskodásit tekintjük. — A gazdasági vezetés el­képzelései szinkronban van­nak a pártbizottság cselek­vési programjában megfo­galmazott feladatokkal. A pártbizottság titkára ezt mondja: az embert helyez­zük minden cselekvésünk, minden célkitűzésünk kö­zéppontjába. Idézet a cselekvési prog­ramból: „Törekedni kell első­sorban a munka szerinti el­osztáson alapuló következe­tes bér- és személyi jövede­lempolitika megvalósítására, a szociális juttatások szín­vonalának további növelésé­re. a munkahelyi légkör to­vábbi javítására”. A lakáshiány az építők­nek épp olyan gondjuk, mint bármely más területen dolgozóknak. Ezen úgy segí­tenek. hogy a BÁÉV a ta­valyihoz hasonlóan az idén is 55 lakást ad dolgozóinak, s erre 2,2 millió forintot ad a vállalat. Ezen túlmenően 840 ezer forint kamatmen­tes hitellel segíti a családi házak építőit, Az elképzelések szerint — összesen 1.444 négyzetméter alapterületen több szociális épületet készítenek, mosdó konténereket alakítanak ki, hűtő- és öltözőszekrénye­ket vásárolnak. Többek kö­zött felújítják az ózdi és a Miskolc selyemréti munkás- szállót. — Az a célunk, hogy le­hetőségeinkhez mérten meg­adjuk a dolgozóknak mind­azt, ami az élet- és munka­körülményeiket, javítja. Így az étkeztetési költséget 12,40­13.90 forintra növeljük és a különbözeiét a vállalat fedezi. A gyógykezelés és az egészségvédelem növelése végett a selyemréti munkás- szállóban fogorvosi rendelőt létesítünk. A központunkban levő üzemorvosi rendelőbe Semso-motoros univerzális ellenőrző-vizsgálóműszert he­lyeztünk üzembe. Fokozot­tabban támogatjuk a gyer­meküket egyedül nevelőszü­lőket. 1052 nő dolgozik vál­lalatunknál, elsősorban to­vábbi gépesítéssel javítjuk munkakörülményeiket. A BÁEV már korábban korszerű betonozó gépláncot vásárolt, beleértve a keverő­telepet, a mixerkocsit, a be­tonszivattyút. Az idén újabb 78 millió forint értékben vá­sárol gépeket, könnyíti meg az emberi munkát. Az új gépek nagyrészben az épü­letekben végzendő szakmun­kákat, szereléseket segítik elő. — Üjabb . két autóbuszt vásároltunk, így 11 jármű szállítja a munkásszállókban és a környéken lakókat a munkahelyekre és vissza. A távol lakókat pedig a hét végén ugyancsak autóbusszal szállítjuk otthonukba és a hét elején a különböző épít­kezések színhelyére. A vállalatnál az életszín­vonal-politika eredménye­képpen stabilizálódott a lét­szám. Ennek további erősí­tése végett — bár a bérfej­lesztés korlátozott —, de nagy figyelmet fordítanak a pályakezdő fiatalokra is. Így például az utolsó éves ipari tanulókat teljesítménybér­ben foglalkoztatják. Ennek alapján a fiatalok az ösz­töndíjtól nagyobb jövedel­met élvezhetnek, ugyanak­kor hamarabb, jobban be­illeszkedhetnek a közösség­be. A kezdő szakmunkások órabérét 11 forintra, a kö­zépfokú végzettségűek havi bérét 2 ezerre, a főiskoláso­két. 2700-ra és az egyetemet, végzők kezdő fizetését havi 3 ezer forintra emelték. A dolgozókkal való jobb törődés gondjaik megértése, s annak lehetőség szerinti megoldása jó légkört teremt az idei feladatok végzésé­hez. Nagyjából a tavalyival azonos mennyiségű lakást kell a BÁEV-eseknek építe­niük, de több iskola, böl­csőde megalkotása vár rá­juk. l!)79-ben 64 iskolai tan­termet készítenek, s a kö­zösség munkája nyomán várhatóan 508-cal több gyer­meket helyezhetnek el az óvodákban, s 312-vel töb­bet, a bölcsődékben. A válla­lat saját termelése, az építés értéke várhatóan 4—5 szá­zalékkal lesz nagyobb , az el­múlt évinél. Valószínű, hogy ez az adat még „pontatlan”, hiszen a szocialista brigádok vállalása, a szerződéskötés még hátra van, s feltételez­hető, hogy e kollektívák is találnak tartalékot saját munkaterületükön. Érdemes felvillantani az érem másik oldalát is. A pártbizottság január 18-án értékelte az elmúlt évi mun­kát. s hagyta jóvá az 1979- re vonatkozó cselekvési programot. A városi pártbi­zottság képviselője így tö­mörítetté tapasztalatait: a pb-ülés hangulatára jellem­ző volt az alkotó jelleg, a kritikus, önkritikus szemlé­let, a felszólalások érvelő, megoldást korpső tartalma. Ez zömében a belső ügyek­re irányult, a tervezés és a programozás jobb megoldá­sával. a gépek kapacitásá­nak jobb kihasználásával, a technológiai és a munkafe­gyelem további megszilárdí­tásával. a teljesítés feltéte­leinek folyamatos megterem­tésével foglalkozott. A kommunisták egy ki­csit előre is néztek. Szóvá tett gondjaikban, kérdéseik­ben az is szerepelt, hogy a VI. ötéves tervidőszakban lesz-e elegendő terület Mis­kolcon az építkezésekhez, amelyekre ők már most ké­szülnek. Csorba Barnabás A Diósgyőri Gépgyár inclegalakító gyáregységének süllyesz- tékcs kovácsüzemében dolgozik a Bőn György által vezetett Gagarin nevét viselő MSZBT 8 tagú brigád. A brigád 1978- ban eredményes munkát végzett. Ezt bizonyítja, hogy mun­kájukból selejt nem származott, a havi teljesítményük 120 százalék felett volt. Évente 1600—1800 tonna anyagot ková­csolnak, illetve alakítanak a kívánt méretre és alakra. A képen: (balról jobbra) Solymosy Mihály, Zilahi Sándor, valamint a brigádvezető Bőn György kovácsszakmunkások egy négytonnás kalapácson előalakítást végeznek. Fotó: Fojtán László Gondolatok egy kiállítás kapcsán Moszkvában kiállítást ren­deznek a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsa megala­kulásának 30. évfordulója al­kalmából. A tagállamok — köztük hazánk is — az el­telt három évtized eredmé­nyeihez méltóan mutatják be a szocialista integráció vív­mányait. ' A világon más nemzetközi csoportosulósok is léteznek, de a KGST különleges he­lyet foglal el, hiszen a szo­cialista országok együttmű­ködése a gazdasági és tudo­mányos-technikai haladást szolgálja, népeink anyagi és kulturális színvonalának emelésére irányul. A tagországok együttesen szervezik és szabályozzák az integrációs folyamatokat, mind aktívabban és több irányban alkalmazzák az együttműködés alapvető for­máját — a közös tervező te­vékenységet. A komplex­program megvalósítása sajá­tos, hosszú lejáratú, kollektív nemzetközi gazdaságfejlesz­tési koncepcióvá vált. A moszkvai kiállításon ha­zánk méltóképpen képviseli a KGST kereteiben megvaló­sult eredményeit, kiemelve a Szovjetunióval kötött kétol­dalú szerződések történelmi jelentőségét. A harminc év során, gazdasági életűnk szinte valamennyi területén két- és többoldalú szerződé­sek biztosították az egyenle­tes fejlődést. Ide sorolhat­juk a villamosenergia-ipar, a könnyűfémipar, a gépipar, a kőolaj-, földgáz- és a vegy­ipar nagyarányú fejlesztését. Létfontosságú energiahordo­zók biztosítják a hazai pet­rolkémiai bázis megteremté­sét, az első atomreaktor meg­építését. A moszkvai Központi For­radalmi Múzeumban sorra kerülő kiállításon méltó he­lyet kapott a Tiszai Vegyi­kombinát is, amely hazánk vegyiparának rohamos fejlő­dését reprezentálja. Ebben óriási szerepe van az 1970- be’n Moszkvában aláírt ma­gyar—szovjet olefinegyez­ménynek. (—f-b) A külsőségek, a tsz köz­pontja előtt lobogó zászlók, a sok virág, az asszonyok fodrász készítette szép frizu­rái, a férfiak hófehér inge, először megkötött új nyak­kendője, s az, hogy néhány beteg kivételével a nagy csa­ládból mindenki, még a nyug­díjasok is ott szorongtak a kis teremben, azt tanúsította; hogy a sajópüspöki Sajóvöl- gye Termelőszövetkezetben ünnepnapnak számít a zár­számadás. A beszámolók, a hozzászólások, minden el­hangzott szó pedig arról ta­núskodott, hogy ebben a szor­galmas, évek óta eredménye­sen gazdálkodó közösségben a tettekről és a tervekről, a munkáról mindig lelkes örömmel szólnak. Mert a vég­zett munkát itt sosem úgy értékelik, hogy csak szám­adatokat, mázsákat, milliókat sorolnak, hanem az eredmé­nyeket elérő brigádok, egyes emberek helytállását külön- külön is elismerésben része­sítik. * Megnyitójában Kiríná Vik­tor főagronómus kedves ven­dégeket is üdvözölt a sajó- püspökiek immár huszon­nyolcadik zárszámadásán. Köztük ár. Papp Lajos ál­lamtitkárt, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökét, dr. Pusztai Bélát, a megyei tanács általános elnökhelyet­tesét, Soás Ottót, az Ózdi já­rási Pártbizottság első titká­rát, Vajda Istvánt, az Ózdi városi Pártbizottság első tit­kárát. s a szomszédos, vala­mint a szlovákiai testvérszö­vetkezetekből érkezett ven­dégeket, akiket Madarász Sándor lénárdovcei JRD-eL nök, a csehszlovák nemzet- gyűlés tagja képviselt az el­nökségben. Ribárszki Pál tsz-elnök, aki a vezetőség beszámolóját is­mertette, s elsősorban az ágazatok, brigádok, egyes emberek munkáját értékelte, az elmúlt esztendő néhány olyan számszerű eredményét is említette, ami jogosan töl­ti el örömmel ezt a szorgos, igyekvő közösséget. Ilyenek például az alig több mint 1200 hektárnyi szántóterület­ről elért 30 millió forintnál nagyobb árbevétel, az ötmil­liónál nagyobb tiszta nyere­ség, a burgonya 302, a búza 45,2, az őszi árpa 41,6. a mák 7 mázsás hektáronkénti át­lagtermése, vagy az. hogy állóeszközeik értéke egy év alatt 26,7 millióról 42,2 millió forintra növekedett, s a több­termelést, de még inkább a minőséget, a hatékonyabb munkát szolgáló olyan beru­házásokat valósítottak meg, mint a 8 milliós értékű bur­gonyatároló, a 900 ezer forin­tos melioráció és a 7.4 millió forint értékű új gép, felsze­relés és gépjármű. * A beszámolóban és a vitá­ban egyaránt sok szó esett a feladatokról, a nemcsak el­képzelt, de előkészített, meg­alapozott tervekről. Például az olyan célkitűzésekről, hogy az elkövetkező években ál­landósítani kell az 50 mázsás búzaátlagtermést, a 40 mázsa feletti árpatermést, s burgo­nyából, a helyi, már „stabil” 300 mázsa után a Sajóvölgye Tsz gesztorságával működő egész társulás átlagtermését a 250 mázsára kell növelni. Részleteiben elemezték, meg­határozták, hogyan tud ez a kis gazdaság olcsóbban, még jobb választékban, minőség­ben az eddigi csaknem 800 vagonnál is több árut ter­melni a megye iparvidékei­nek jobb ellátásához. Főleg ezeknek az ut óbbi cé­loknak, törekvéseknek jelen­tőségét méltatta felszólalá­sában dr. Papp Lajos állam­titkár, aki a párt- és tanácsi vezetés elismerését tolmá­csolta a Sajóvölgye Tsz tag­ságának, vezetőinek. Az ünnepi hangulatú, a továbblépést alapozó zárszám­adás méltó befejezése volt a munka élenjáróinak ki­tüntetése, megjutalmazása. A mai eredmények úttörői­nek. az alapítóknak szóló há­la és megbecsülés jele volt a Várhegyi Imrénének, Nyaskó Lajosnak és Papp Zoltánnak átnyújtott aranygyűrű.. File Sándor, a Borsod me­gyei TESZÖV főosztályveze­tője pedig a Sajóvölgye Tsz egész szorgos közösségének hozta el az elismerést, az őszi munkaverseny megyei harmadik helyezéséért járó oklevelet és serleget. (p. s.) Az ellopott tűz nyomában Természetes mozdulattal nyúlunk a kapcsolóhoz és gyújtjuk fel a villanyt. Meg­szoktuk, ha otthonunkban, vagy munkahelyünkön meleg fogad. A van mindig termé­szetes. Vajon lesz-e holnapra is elegendő energiánk, ottho­nainkban és az ipari felhasz­nálásra? — vetődik fel mind gyakrabban a kérdés. Ez a probléma sűrűn visszaköszön a rádióban, a televízióban és lapjaink hasábjain is. Ám, hogy mennyire sza­kállas téma valójában ez, azt jól mutatja például Be­nedek László „Energiagazdál­kodásunk problémái” című cikke, ami a Műszaki Elet 1956. szeptember 5-i számá'- ban jelent meg. „Az ipar fejlődésének ve­lejárója . az energiaigények nagyarányú fejlődése ... az energiafejlesztő berendezések létesítése általában hosszabb időt vesz igénybe, mint az energiát fogyasztó ipari léte­sítmények megépítése”. Az idő tájt is megfogalma­zódott hat az energiagazdál­kodásunkban található gon­dok eredendő gyökere: az energiatermelés és -felhasz­nálás egyensúlya egy pilla­natra sem borulhat fel. Ez persze a gyakorlatban másként fest. Gyakran át­esünk a ló másik oldalára. Mert igaz, hogy energiafo­gyasztás tekintetében messze vagyunk a világ élmezőnyé­től, de a termelésben is. Így azután több mint luxus, hogy „gazdag” községekben mint például Hercegkúton a hűtőgép, a televízió, az auto­mata mosógép, stb. mellett nem egy családban még há­rom darab hőtárolós villany­kályha is működik. Ilyen he­lyeken az is gyakran előfor­dul, hogy az energiaátalakító transzformátor nem nappal — ahogy az természetes len­ne — , hanem éjjel van túl­terhelve. , A közvilágítással, annak tervezésével, illetve üzemel­tetésével sem lehetünk telje­sen elégedettek. A mezőcsáti MEZŐGÉP Vállalatnál pél­dául fényözön borítja az üzem kerítését. Nem egy kol­légiumban — szerte a me­gyében — éjjel is vakító fé­nyesen világítanak ki az ut­cára a közlekedőfolyosók. Ez a „bőkezűség” főként a költ­ségvetési támogatásról árul­kodik. Az ipar sem vétlen ezek­ben a hiányosságokban. Ezek ismeretében azután alig cso­dálkozik az ember, ha azt hallja, hogy az elmúlt évben, az 1979-re tervezett energia- mennyiséget használtuk fel. ■ Energiaétvágyunkat jól jel­lemzi, hogy 1960-ban 8.2 mil­liárd-, 1965-ben 12,5 milliárd-, 1970 ben 17.95 milliárd-, 1975. ben 24,6 milliárd és 1980-ban várhatóan 35 milliárd kilo­wattóra villamos energiát használtunk, illetve haszná­lunk fel. Szénből 1,5 millió tonnát, kőolajból 8 millió 538 ezer tonnát, földgázból 1 milliárd 203 millió köbmétert impor­táltunk az elmúlt évben, de behozatalra szorultunk villa­mos energiából is. Nyilván­való, hogy ez a folyamat rendkívül drága a népgazda­ságnak és mind drágább lesz nekünk is. Egyelőre még messze va­gyunk — sajnos — a tudo­mány korábbi ígéretétől, hogy az atommagok egyesíté­sével lehozzák a „napot” és kigyullad a földön az örökké égő tűz. Tudjuk, hogy igen végesek a kőolaj-, a földgáz- és a szénkészletek. Az atom­erőművekkel is csak mintegy 100—200 évre oldódik meg az emberiség energiagondja. És az is ismert, hogy a kü­lönböző műszerekkel és a műholdakkal feltárt energia- készletekkel csak mint elvi mennyiségekkel számolha­tunk. Kitermelésüknek jóval előbb határt szab a gazdasá­gosság, a költség! De nem is kell ilyen mesz- szire előre kalandoznunk idő­ben. Az energiaköltségek — benzin, fűtőolaj, stb. — nö­vekedését zsebünkön érezzük valamennyien és érezniük kell a vállalatoknak is. Vagy a vállalatok talán még nem is érzik annyira? Napjainkban nem is any- nyira a pazarlás megszünte­tését, a takarékosságot sür­getjük már, hanem a gazdál­kodást! Sok vállalat, főként a nagyobbak számos intézke­dést hoztak már eddig is. tJj energiatakarékossági techno­lógiákat dolgoztak ki. Kor­szerű tüzelőberendezéseket alkalmaztak, növelték a gé­pi berendezések hatásfokát. Ám több kiseb vállalatnál, üzemnél például a Csepeli Kerékpár- és Varrógépgyár Sárospataki Gyáregységében még mindig nem tanultak meg gazdálkodni az energiá­val. Olyan alapvető energia­gazdálkodási feladatok elvég­zését is elmulasztják, mint például a rendszeres mérés. Pillanatnyilag úgy-ahogy kiegyenlített az energiamér­leg. A termelt és importált energiával egyensúlyt tart a fogyasztás. Ám figyelmeztető jelek is szép számmal sora­koznak, és óva intenek a jö­vőre vonatkozóan. Az erőmü­vekben és az üzemek transz­formátorállomásaiban mind gyakrabban működnek és kapcsolnak ki a túlterhelést jelző frekvencia függő védel­mek. Ipari tárcánként — NIM, ÉVM. KGM, stb. — már ki­dolgozták azokat a korlátozó intézkedéseket, amelyek tar­talmazzák, hogy túlterhelés esetén melyik üzem. melyik termelőberendezésének kell leállni. (Nyilván ott kerül ezekre először sor, ahol a leállás viszonylag a legkeve­sebb kárt okozza.) Még késik a paksi atom­erőmű és a bicskei hőerőmű üzembe helyezése. A hatal­mas gépegységek először csak 1981 után termelnek majd áramot. Nekünk épp ezért már most meg kell tanul­nunk jobban bánni az „iste­nektől ellopott” kinccsel, a tűzzel és hordozóival. Bnchert Miklós Eredőiéiről, lenéiről, emberekről Zárszámadás Sajópüspökiben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom