Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-05 / 3. szám
1979. január 5., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Korszerűsödik a iüiaflsi Finn gépekkel nagyobb a termelékenység likózisos megbetegedés vallj ,j típusú kazánokat gyártanak a Láng Gépgyár dombóvári gyáregységében, melyek lakóházak, lakótelepek fűtésére, mezőgazdasági, ipari létesítmények energiaellátására használhatók. A képen: LHD—700-as típusú forróvizes kazánok gyártása. Javítás, karbantartás k és lan isii Éppen két éve, hogy egyesült a Pest-vidéki, a Mátra- vidéki és a Tokaj-vidéki Kőbánya Vállalat: 1977. január elsejétől az. Észak-magyarországi Kőbánya Vállalat feladata e három földrajzi körzet kővagyonának kitermelése. A 2800 főt; foglalkoztató nagyvállalat állóeszköz értéke 900 millió forint. — Az egyesülés következménye, hogy rendkívül sokféle géppel, berendezéssel dolgozunk. A típuskavalkád. okozta nehézségeket tovább fokozza, hogy a gépek egy része leromlott műszaki állapotban van — halljuk Kozák Ernőtől, a vállalat igazgatójától. — Éppen ezért legfontosabb feladatunknak tartjuk ezekben az években a géppark felújítását, tipizálását. Véleményünk szerint három év kell még ahhoz, hogy a kor követelményeinek megfelelő eszközállománnyal rendelkezzünk. Évente mintegy 80 millió forint fejlesztési alap képződik vállalatunknál. — Mire fordítják a múlt évben képződött alapot? — Termelékenységi és munkásvédelmi meggondolások alapján további hidraulikus kőhasító kalapácsokat és kotrógépeket vásárolunk. Két évvel ezelőtt fedeztük fel a finn gyártmányú ROXON-gépeket és igen megkedveltük. A robbantások után lehasadó nagy köveket az elektromos kotrógépek nem tudják felszedni, azokat további robbantásokkal tudtuk mindeddig feldarabolni: Mindez igen nehéz és lassú munka, akadályozza a termelés folyamatosságát, költséges és ami igen lényeges — a robbantások után keletkező igen finom, öt mikron alatti porszemcsék belélegzése rendkívül káros dolgozóink egészségéi-e, szilikózist okoz. A ROXON-kala- pács meggyorsítja a munkát, naponta 15—20 ember nehéz munkáját váltja fel, azon túl elhárítja a szilikózisveszélyt. Talán ezek a gépek is hozzájárultak ahhoz, hogy hosz- szabb ideje nincs újabb szilalatunknál’. — Hány kőhasító kalapácsot vásárolnak az idén? — Öt darabot az újabb, korszerűbb típusból. A nyáron egy tapasztalatcserén vettem részt Finnországban a Kuné Oy cégnél és örömmel tapasztaltam, hogy korszerűsítették a típust. A gépek értéke körülbelül 3 és fél millió forint lesz, ehhez 5 szovjet gyártmányú kotrógépet vásárolunk, mintegy 10 millió forint értékben. — Mit látott még Finnországban? — Eljutottunk a híres Lo- komo céghez is. ott a mobilrendszerű kőfeldolgozó gépegységekkel ismerkedtünk. Foglalkozunk a gondolattal, hogy fejlesztéseinknél figyelembe vesszük a Lokofno ajánlatait. Meggyőződésem, hogy korrekt, jó partnerek ezek a finn gépgyárak, árajánlataik kedvezőek, és az országaink közti kereskedelmi gyakorlat is kedvez nekünk. A Kone céggel egyébként már igen szoros a kapcsolatunk, mi végezzük az országban a Kone-gépek szervizmunkáit. — Sok munkát ad ez a feladat? — Nem. Mint említettem, ügyes konstrukciójú, megbízható szerkezetek. Az ÉSZAKKÖ legnagyobb termelőüzeme a Tokaj-vidé- ki üzemigazgatóság tállyai egysége. Naponta 4500, évente 1 millió 300 ezer tonna követ bányásznak és dolgoznak fel itt. — A kőzetvagyon is nagy — mondja Kozák Ernő. — Érdemes tehát beruházni. Megkezdődött az építkezés, amelynek lényege, célja, a kapacitásnövelés. A beruházás lehetővé teszi, hogy a hatodik ötéves terv éveiben már 1 millió 800 ezer, — 2 millió tonna kőzúzalékot, tudunk előállítani ebben az üzemben. — Milyen változások lesznek Tállyán? — Megszüntetjük a két régi kötélpályát, helyettük egy 2 ezer méter hosszú szalagpályát létesítünk. Új utánitörő és osztályozó berendezéseket helyezünk üzembe, továbbá, — hogy mentesítsük a MÁV- ot — kialakítunk egy kis rendezőpályaudva rt. Tehát irány vonatokat indíthatunk, amelyek egyszerűen keresztülhaladnak majd a MAV- pályaudvarokon, és nem igénylik az ottani rendezgetést, A terveket a Szilikátipari Tervező Intézet készí• tette, a munkák 1978-ban megkezdődtek, genereálkivi- telező híján mi koordináljuk az építő tevékenységet, mi készítjük el a vasszerkezetekét is. A költségek a tervek szerint 200 millió forintot tesznek ki. Bízunk benne, hogy az új üzem építése a jövő év végén. 1980 utolsó negyedévében befejeződik.. — Igényel-e élőmunkát a termelésnövekedés? — Létszámnövekedésre már nem számíthatunk. Nyolc éve foglalkozunk szakmunkásképzéssel, 30—40 tanulónk van évente, ám nyugdíjba is mennek ennyien. Itt, a To- kaj-vidéki üzemigazgatóságon nincsenek különösebb bajok a munkaerő-utánpótlással, de a másik két üzemigazgatóság területén, főleg Szob és Recsk környékén igen. De itt, Hegyalján sem reszkírozhatunk. Hatékonynak ígérkezik a tállyai üzem. nem igényel újabb létszámot. Öthat év múlva a Mátra-vi- déken is beruházásba kezdünk, intenzív termelési módszereket honosítunk meg. — Milyen az ÉSZAKKŐ 1978-as termelési eredménye? — Mintegy 300 ezer tonnával többet termeltünk mint az azt megelőző évben, öt és fél millió tonna követ adtunk a feldolgozóiparnak. — Mire használják az ÉSZAKKŐ végtermékét? — Aszfaltúink, betonutak, valamint vasutak építéséhez. Mondják: a mezőgazdaságban ősz és tavasz között nincs sok munka. A termelés falak közé szorul, az állattenyésztő telepekre, a műhelyekbe. A traktoros, kombájnos kiszáll a fülkéből, kulcsot vesz a kezébe, s megkezdi műszakját a szerelő mellett. Takta- harkányban, a Petőfi Termelőszövetkezetben már december eleje óta zsúfoltak a műhelyek. Az első földmunkáig ötven erőgépet, s vagy száz munkagépet kell megjavítani, hiszen a száraz ősz, a szikkadt talaj alaposan megviselte a gépeket, A javítás ideje alatt 3,5 millió forint értékű alkatrészt cserélnek ki, építenek be újra á kombájnokba, traktorokba, hogy a tavaszi munkákban semmilyen fennakadás ne legyen. Szigorú ütemezés alapján sorolták be a nagyjavításra a gépeket, hiszen a munkák kezdete az, ami meghatározza, hogy mikorra, melyik gép legyen kész. Így kerülnek a „kulcsok” alá először a nagy teljesítményű erőgépek, s utoljára a kombájnok, a Claas Domináto- rok. Ebben a jól szervezett munkában még a legnagyobb fagyban sincs fennakadás, hiszen tavaly adták át azt a fűthető gépműhelyt, ahol az 54 szerelő kényelmesen, a legnagyobb gépeken is dolgozhat Víztározó a Vasonca völgyében? Talán jobb lett volna a címet úgy írni; hogy lesz-e víztározó a Vasonca-patak völgyében? Mert sok évvel ezelőtt szóba került az ügy, sőt még azok a tervek is elkészültek, amelyek térképen megmutatták a Cserehát völgyében keletkező mesterséges tavat. Elkészültek a költség- számítások is, bizonyítva, hogy az akkor működő nyolc termelőszövetkezetnek csak a beruházás 30 százalékát kell fedeznie, hiszen a többi költséget átvállalja az állam. Röviden : nem volt egyetértés, a gazdaságok elszalasztották ezt a jó lehetőséget. A közvélemény nem fogadta éppen' jókedvvel a döntést Érthetően, hiszen az itt lakók irigykedve gondoltak a dombvidék túloldalán fekvő Raka- cára, a turisták ezreit, vonzó tóra. Legalább egy víztározónk volna. Nem néptelened- ne el a mi vidékünk se, hangoztatták, s talán igazuk is volt. mert a mesterséges tó ügye napjainkban újból szóba került Sajnos közben a szabályozók is változtak, így az egyesülések után létrejövő két nagy szövetkezetnek a tízmillió forintos beruházásból már hatmilliót kellene magára vállalnia. És mivel ezek a gazdaságok továbbra is tőkeszegények, a víztároló létesítését csak kooperációban oldhatnák meg. Ezért keresték fel a tokaji Tiszavirág Halászati Szövetkezetét, hogy segítsen a beruházás megvalósításában. A tó „hal- termése” a halászokat illetné, viszont vizét a szövetkezetek is használnák öntözésre. Nem szikráznak Viselés közben nem szikráznak és nem ráznak az idén forgalomba kerülő „habion” termékek. A Magyar Viscosagyárnak az őszi BNV-n díjat nyert antisztatikus fonalából az idén a tavalyinál 50 százalékkal több fehérneműit készít a Habselyem és Kötöttárugyár. Az új fonalat a Viscosagyár termékeinek korszerűsítését célzó kísérletek alapján dolgozták ki. Elektrosztatikus feltől tődése egytizede a korábbinak, s ennek köszönhető az is, hogy kevésbé piszkolódik. Lévay Györgyi Á kerítésen belül Szekerce hasítja a dermedt deszkát, légkalapács küszködik a keményre fagyott kavicsos földdel. A markoló gémje egy halom agyagdombon pihen. A kerítéstől nem messze koksz- kosárban tűz ég. melegét csak sejteni lehet, érezni nemigen. Miskolc. Búza tér. Az épülő aluljáró munkásaira rosszkor jött ez a hideg. Mert munka lenne itt bőven, ráadásul az emberek teljesítményben dolgoznak. s nem mindegy, hogy mennyit termelnek. Az éoítkezés ggzdája, Seregi Ferenc művezető: — Jelenleg a folyosó födémzsaluzását és az útburkolat bontását végezzük. Negyvennégyen dolgozunk most itt. 1 ontosabban csak dolgoznánk, mert például betonozni a hideg miatt nem tudunk. Amúgy nem lehet panaszom a munka ütemére. A kitűzött határidőre átadjuk az aluljárót. Augusztus még messze van. dehát van itt még mit tenni bőven. Most ácsok, kubikosok, gépkezelők villanyszerelők, kőművesek serénykednek. Szinte valamennyien szabolcsiak ugyanúgy, ahogy Seren Ferenc is. — Sokukkal már évek óta együtt dolgozom ; együtt lakunk, együtt; járunk haza, s együtt járunk ide vissza, Miskolcra. Azt hiszem, ez sok mindent megmagyaráz. Az egyik legrégebbi dolgozó, Vedres László jön fel a gödörből. A 38 'v's férfi 15 éve dolgozik a KÉV-nél. — Én már csak 15 évet számolok, hiába volt két év inegszak ításom. Tisza- bercelen lakunk, megpróbáltam a közeli termelőszövetkezetben dolgozni, de itt valahogy más. Azután két éve a fiam — a legidősebb gyerek — rávett, hogy velem dolgozhasson. Így hat együtt vagyunk. Hetenként hazajárunk. Hogy itt, Miskolcon mit csinálunk? Munkásszállón lakunk, nemigen megyünk mi sehová. Minek költenénk a pénzt, amikor épít- kezek? Elég nagy a családom, hat gyerekem van, a feleségem nem dolgozhat, kell hát a pénz. Tavasszal kezdünk a munkához, arra gyűjtök. Lehet, hogy a vállalat is segít majd valamivel. A mély gödör másik oldaláról fiatal srác kiabál át. — Az a fiam — mondja Vedres. — Ne haragudjon, sietnem kell. Ö is kubikos, vagyunk itt tizenöten, és én vagyok a vezetőjük. A légkalapács kezelőjének, Varga Károly bácsinak sincs könnyű dolga. Néha szitkozódik az öreg, szidja a hideget, — Nem én fázok — löki arrébb a kalapácsot —, .mert aki dolgozik, az nem fázik. Hanem ez az istenverte talaj nem akar engedni ! ; Látszik, sietne, de azért 1 csak válaszol a kérdésekre. — Nyírmadán élek, 1981- től dolgozom a cégnél. Ci- gányélet, * ez, akárhogy is nézzük, de ha már kibírtam eddig, kibírom még ezt a pár évet, Persze, megmondom őszintén, el akartam én nem is olyan régen helyezkedni egy termel őszövetkezetnél ot t h on. Szabolcsban. Azt mondják, ha már vnegöregedtem a KÉV-nél, ha már itt töltöttem el a fiatalságomat, maradjak is itt. Így hát fogtam a kalapomat és indultam vissza Miskolcra. Őszintén mondom nem is nagyon bánom, hogy nem véltek oda. Nem panaszkodhatok a keresetemre, családi pótlékkal, egyebekkel több mint 3 ezerre jön ki egy hónapra. Na — biccent egyet — viszontlátásra ... Dél körül jár az idő, s az aluljáró építői lassan ebédhez készülődnek. A nem messze levő munkás- szálláson ebédelnek mindennap. Szabolcsból jöttek ide építeni, s ha ez az aluliá- ró elkészül, ki tudja hová irányítják őket. Lehetne azt mondani — ahogy ők is mondják — megszokták már ezt az életét. Megszokták, hogy hetenként csak pár órát töltenek a családdal. amikor mindenre van idő, csak éppen a pihenésre jut a legkevesebb. Megszokhatták a hideget a sarat, az építkezések körüli kerítések egyhangúságát, s a kerítéseken túlról bámészkodók állandó csodálkozását, kíváncsiságát. Kifelé jövet a kerítés mellett két fiatal, jól öl-t tözött, férfi megy előttem. Egyikük cinikusan mutat lefelé; „Nemigen lesz ebből semmi. • ha így, zseb- retett kézzel ácsorognak” — szólt társához. Arra gondolok, mi lenne, ha ezt Vedres vagy az öreg Varga hallaná... Pusztafalvi Tivadar i A kemény, fagyott talajjal a légkalapácsok Is nehezen boldogulnak. Szabados György felvétele
