Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-04 / 2. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1979. január 4., csütörtök Fümlevé! BŰÉK! A fedőnév; GYTV Egy város, ahol teljesülnek a kívánságok IGEN STÍLSZERŰEN kez­dődött 1070-ben a magyar filmek bemutatása. Szörény Rezső mától látható munká­jának a címe az év első napjaira kívánkozik: BÜKK! Á. film címlistáján csupa vonzó név: operatőrje Zsom­bolyai János, zenéjét szer­zetté Tamassy Zdenkó, a fő­szerepekben Bujtor István, Bálint András. Haumann Pé­ter. Bodnár Erika. Esztergá­lyos Cecília. Meszléry Judit, kisebb szerepekben Temessy Hódi. Márkus László, Kiss Gábor. A reklámképeken sok a szilveszteri hungulatú kép. Aztán perég a film ... Részeg társaság mellékut­cai bezárt kocsmaajtón dö- .romból, egy térfiú azt , kiál­tozza, nyújtsanak ki neki egy adag bablevest a roló alatt; két darab ötszázas a cigány markába, aki modern éjjeli zeneként a kaputele­fonba muzsikálja a szép nó­tát. A társaság ide-oda csa­pódik, gőzfürdőbe megy, a szilveszterre készülő város bazárokkal zsúfolt utcáin kó- fiorog, mintha csak a né­hány nap előtti utcakép pe­regne előttünk, idegen lány is hozzájuk csapódik, aztán különböző lakásokban buk­kannak fel; megjelennek munkahelyükön, valamiféle kutatóintézetben is, részt vesznek e^y szilveszteri munkahelyi bulin, magánjel­legű intim szórakozásokba keverednek, még eljegyzés is adódik a másfél órán át szemkápráztutóan pergő ká­vaiadban. Él, szilveszterre készül, óévet búcsúztat, ré­git temet a társadalom, fo- . gadkozásolc születnek mámo­rosam remények szökkennek fel és enyésznek a semmibe év búcsúztatásának rövid időszakában. A nagy forgatagban hő­seink sosem tűnnek el sze­münk elől. Indulatos vitáik­ból. alkoholtól is fűtött őszinteségükből, az örömé- - ben és bánatában egyaránt az italhoz forduló , emberek közhelyszerű megnyilatkozá­saiból; félmondatos motyo­gásaiból. a szilveszterre ké­szülés lelkesültségében ki­mondott, majd később dü­hös ki faTtad ááökban megfo­galmazott mondandóikból mozaikszeriien bontakozik ki a történet: három kutató másfél évi munkával kidol­gozott valamit, amiről so­sem tudjuk meg, mi is való­jában, csak annyi ismeretes, hogy másfél évi munka van benne. El’srherést várnak ér­le. ám az igazgató, akitől a megbízást kapták, időközben távozott, az utód — egyikük egyetemi évfolyamtársa — nem méltányolja igyekvésü- ket. a sértett és buta embe­rig gőgjével kezeli munka­társait és az ügyet. Megvárt az ok a sértődésre, a továb­bi búskeserves mulatozásra- ivásra, pedig még a java hátra van, mert egy ideig jelentéktelen figurát nevez­tek ki feléjük irányítónak. Mondhatni, az élet produkál ilyen helyzeteket. Mondhat­ni azt is. hogy minden moz­zanat, ami csak ebben a filmben adódik, megtalálha­tó az életben, talán még az is, hogy valaki eljegyzésé­nek éjszakáján futólag el­szeresse az üzemi buli köz­ben barátjának és közvet­len munkatársának szép fe­leségét, majd hajnalra meg­térjen arájához. Minden va­lódi lehet benne, de ebben az együttesben, ebben a tá­lalásban valahogy nincs hi­tele, nem lehet igaz is. Csináltság érződik mind­végig a filmen. A három fő­hős közül kimagasodó, Orosz­lánnak is becézett' figura — Bujtor István alakítja —, nem tud hozzánk annyira közel kerülni, hogy igazsá­gát magunkénak érezzük. Nemcsak azért, mert egy kedves behemót link alakot látunk, aki csélcsap, vagány- kodó, duhaj és öntelt, ha­nem mert a film nem is pró­bál meggyőzni semmivel az ö és társai igazáról, egysze­rűen nem is avatja be a né­zőt abba, kik ezek az embe­rek. mi körül forog a vita, illetve a nézeteltérés köztük, meg az új intézeti igazgató kö­zött. Az a tény, hogy bírják a szilveszteri strapát, búskeser­vükben is mulatoznak, nin­csenek. kibékülve a világgal, még nem teszi elfogadható­an rokonszenvessé őket. Es ezen keveset segít, hogy egyi­kük — a többiek előtt el­hallgatva — belépett a párt­ba, mondván, nem tisztessé­ges dolog csak kívülről kri­tizálni mindent, mint a tár­sai teszik, hát ő most már belülről kritizál. Nehéz el­hinni, hogy a fiatal értelmi­ség tényleges gondjai sűrű­södnek ennek a filmnek a mondandójában, nehéz a filmben megismert szereplők életmódját, megnyilatkozá­sait, gondolkodását általáno­sító szándékú, társadalmi méretű képként, vagy akár­csak az értelmiség életérzé­seinek megnyilvánulásaként is felfognunk. Talán egy szűk körű társaság, egy munkájá­nak nem kellő méltányolása miatt megkeseredett, vagy átmenetileg elkenődött értel­miségi társaság múló han­gulata tükröződik a BÜEK!- ban, de az meg nem ért meg annyi munkát, mint arneny,- nyit belefektettek, s nem biztos: hogy megéri azt a nézőii társadalmi figyelmet, amit elkészítése és bemuta­tása után természetesen igé­nyel. * A HÉT TOVÁBBI FILM­JEI között látható Az én tenger testvérem című olasz film, Folco Quilici rendezé­se. Nem játékfilm a szokott értelemben, hanem egy-egy öreg polinéziai bennszülött elbeszélése alapján eleveníti fel a polinéziai szigetvilág Óletét, mielőtt az idegenfor­galmi érdekességgé vált vol­na. Színes tengerparti képei nem kárpótolnak az egész filmet belengő unalomért. A filmklubban Fellini filmje, a Casanova két része látható, de ez külön szót kíván. Benedek Miklós Az emberek többségé- vei ellentétben, örül­tem reggel, mikor hal­lottam, hogy hideg volt az éjszaka, s ma ismét mínusz 8—12 fok lesz. Ez azt jelen­ti, hogy a gyerekek ma már korcsolyázhatnak. Nem, nem a műjégpályán, amelynek eddig is szorgalmas látoga­tói voltak, 'hanem a saját jegükön, melyet tegnap dél­után hizlaltak. Mert a Gyer­mekvárosban már napok óta a jég áll az érdeklődés kö­zéppontjában. A hideg idő, szerencsére kedvezett, „föl­engedték” a körülsáncolt ké­zilabdapályát, és megosztoz­nak a negvven pár korcso­lyán. A jégpálya afféle lülléte- les programként szerepelt a szünet időtöltései között, mostantól azonban ez lesz a több mint kétszáz gyerek legtöbb, legkedvesebb szóra­kozása. Persze, az óvodások ezúttal inkább csak nézők, öl; még nem merészkedhet­nek a jégre. Az év utolsó előtti napján azonban a töb­bi gyerek volj a néző; az óvodásokon derültek — ben­nük gyönyörköd tele — a GYTV külön adásában.1 ■£ Ez a három betű a gyer­mekvárosi televízió „fedő­neve”. Diószeghy Dániel stú­dióvezető irányításával — és számos munkatársa segítsé­gével — már eddig is elké­szült egy-egy műsor. Egész estet betöltő programmal azonban csak most rukkol­tak ki. Nem csoda, hogy de­cember 30-án ott ült a ké­szülékek előtt minden gye­rek, s persze, sok felnőtt is. A Gyermekváros nevelőin kívül eljöttek a barátok, a patronáló szülők, a különbö­ző szocialista brigádok tag­jai. A gyermekvárosi tele­vízió már korábban rögzítet­te az intézmény lakóinak évközi nagy élményeit, pél­dául a formációs táncbe­mutató gyermekcsoportjai­nak műsorát, láttuk Hofi Gézát, s egy időre megsza­kították a műsort a Kántor sorozat kedvéért. Az adás fénypontja azonban az óvo­dások „Bolondos boldog szilvesztere” volt. Tulajdon­képpen egy szívderítő közös játék, melyben a játékveze­tők szerepét az óvónőképző szakközépiskola harmadik osztályos növendékei töltöt­ték be. Természetesen nem most találkoztak először a gyere­kekkel; év közben is ki-ki- látogatnak ide, hogy tanul­janak és hogy taníthassa­nak. Jobbára csak a szakem­ber vette észre, hogy meny­nyi szeretet, szakismeret kö­vetkezménye ez a felszaba­dult játék. Hiszen a gyer­mekvárosi óvodások nem meghitt családi környezetből kerültek az intézetbe; sokan Saját jégpályán... közülük csecsemőotthonok­ban nevelkedtek, vagy ve­szélyezteteti környezetből hozták el őket erre a vé­dett helyre. Legtöbben kö­zülük — szemben a más há­rom-négyéves gyerekekkel — itt tanulnak meg beszél­ni; észrevenni a szépet. Itt találkoznak az első dalokkal, versekkel. A gyermekvárosi nevelőknek nem kisebb a feladatuk, mint hogy ezek­ből az apróságokból hatéves korukra iskolaérett gyereke­ket neveljenek. Nem min­dig, nem minden esetben si­kerül, de a pedagógusok bírják türelemmel, ötletek­kel. Sokat segít ebben a zárt rendszerű tévé is, amelynek természetesen nemcsak az a feladata, hogy egy-egy ün­nepi alkalommal szórakoz­tassa a Gyermekváros lakó­it, hanem az, hogy a maga eszközeivel nyitogassa értel­müket. S a televízió csak egy a sok eszköz és módszer közül, melyeket mind-mind „bevetnek” a gyerekek ne­velése, oktatása érdekében. # Dr. Dobos László, á Gyer­mekváros igazgatója meg­mutatja a nemrégen elké­szült, berendezett „miliő- tantermet”,- amely arra hi­vatott, hogy a kicsik min­den érzékszervére hasson. Ez a terem már alig hason­lít a hagyományos osztály- termekre. A hátteret több­lépcsős kis színpad foglalja el, ahol lehetőség nyílik dra- matikus megnyilatkozások­ra; ahol szabadon játszhal- ják el szerepjátékaikat a hatévesek. A színpad szom­szédságában esztétikus kis paraván, sok-sok bábbal. Valamennyi — a nyuszi, a róka. a < mackó és ki tudná felsorolni', hányán vannak — rr ’ óvodás korból isme­rős. Aztán van filctábla, amelyen maguk a gyerekek elevenítik meg a mesejele­neteket. Arról már nem is beszélve, hogy a szekrények mennyi diafilmet, képes­könyvet rejtenek. Az első­sök egyelőre még a szokásos kis asztaloknál ülnek, de az egyik patronáló szocialista brigád már készíti azt a több fiókos, lakkos munka­asztalt, amelynek rekeszei­ben mindazok a tárgyak és eszközök megtalálhatók, amelyek szükségesek egy el­ső osztályos 'gyerek tevé­kenységéhez. A szaktantermi rendszer egyre népszerűbb — mert egyre fontosabb! — a ma iskolájában, de a Gyermek- városban szinte nélkülözhe­tetlen. Mert mi tagadás, eze­ket a gyerekeket sokkal ne­hezebb szóra, gondolkodásra bírni, mint azokat, akik nem veszélyeztetett környezetből kerülnek iskolába. Persze, nemcsak az elsősöknek van szaktantermük, hanem a fel­ső tagozatosoknak is. Az élő­világ-terem valóságos kis természetrajzi múzeum. A belépő figyelmét a nagy­méretű dioráma ragadja meg (pontos másolata a gyöngyösi múzeuménak), ahol természeti környezet­ben látjuk a bükki erdőség emlőseit, madarait. Emellett egy kis — gyeptéglával sze­gd ’ezett — sziklakért a ter­mészetvédelemre hívja fel a figyelmet. A legkedvesebbek azonban az akváriumokban, terráriumokban tartott ha­lak. tesnősbékák, s a ké­nyelmes kis „házban" tartott tengeri malacok. Ezeket a gyerekek gondozzák, s egyik­másiknak rr neve is van. Nem a«.. elképzelni, hogy szellemiekben mennyit gazdagodhat tizenöt év alatt — mert optimális körülmé­nyek között ennyi időt tölt a Gyermekvárosban egy nö­vendék — egy gyerek ebben a környezetben. A nevelői munkát egzakt módon alig­ha lehet mérni. De talán az is sok mindent elmond, hogy évenként 33 ezer fo­rintot fordítanak egy-egy tanulóra ... A Gyermekváros most öt­éves. Azok a felnőttek, akik kezdettől „ itt. dolgoznak, most kapták meg a törzs- gárdajelvényeket, de ennél sokkal többet is kaptak: nap mint nap láthatják, ta­pasztalhatják — a nyíló ér­telmű, a felnőtté, keresőké­pessé váló gyerekeken — munkájuk eredményét. Mint említettük, a Gyer­mekváros kis lakóit — leg­alábbis kezdetben — nem könnyű szóra bírni. A GYTV szilveszteri műsorában azon­ban már többen nyilatkoz­tak. Hogy mit szeretnének az új esztendőben? Vannak, akik még több kimenői. (Ennek egyébként semmi akadálya nincs, hiszen a Gyermekváros nyílt intéz­mény.) Mások új pingpong­asztalt. Az egyik fiú tökéle­tesíteni szeretné hímző-varró készségét, van, aki többször szeretne színházba menni. De a legtöbben a szülőket, testvéreket akarják gyak­rabban látni az új eszten­dőben. Erre is lesz lehetős­ség, sőt a Gyermekváros igazgatósága valamennyi borsodi gyermekintézmény­be is elviszi neveltjeit. Sok­szor még el sem hangzik egy-egy kívánság — ezt a karácsonyi ajándékosztáskor is tapasztaltuk —, s máris megvalósul. Ilyen például az új jégpálya is. (gyarmati) Népművelési munka Második alkalommal ol­vasható a fenti cím az Encsi nagyközségi és járási Mű­velődési Központ által köz­readott módszertani füzeten. A mostani kiadvány első­sorban a klubok működésé­hez, munkájához kíván se­gítséget nyújtani. Az encsi járás művelődési házaiban összesen ötvenöt klubot tartanak számon. Hogy ezek milyen szerepet töltenek be u községek köz­művelődési életében — vagy éppen milyet kellene belül- iteniük —, arról Tarczy Gyu­la. a művelődési központ igazgatója ír egy hosszáé,b tanulmányban. Az öszefog- laió jellegű, sok érdekes gon­dolatot tartalmazó írás min­den bizonnyal hasznosan já­rul hozzá a klubvezetők, a j közművelődési életet s»erve- . zők munkájának tudatosáéba, tevszerűbbé válásához. Ez utóbbira szükség is van, mert mint olvashatjuk: „ ... u művelődési házak nyilvatartásánnk nagy lö­szét a klubok, szakkörök foglalják le, tehát járásunk­ban elsődleges szerep jut a kiscsoportos foglalkozások­nak.” Közleményeim ’78 — Fájdalommal tudatom mindazokkal, akik tudtak, róla, vagy ismerni vélték őt, hogy Vén Ember hosz- szan tartó, súlyos boldogta­lanság után elhunyt. Be­tegágyánál utolsó percéig ott maradtak vele hűséges szolgál; a Sírás és a Kín. Mielőtt lefoghatták volna a szemét. Vén Ember még egyszer, utoljára felült az ágyán. Csengetést hallott, ajtót nyitott a Sírás. A pos­tás érkezett. Most hozta a hírt, hogy ö, Vén Ember tulajdonképpen boldognak született. Csak elkallódott útközben az írás. ★ — Találkoztam egy em­berrel. aki korán kelt és aranyat lelt. Azonban — mint elmesélte — amikor napközben egyszer elnyom­ta az álom, ellopták tőle a kincsét. ★ — Feljegyeztem egy ta­nácskozáson, hogy az új seprő, jól seper. A szom­szédom ekkor odasúgta, hogy bizony, a szemét sem a régi már. — Egy korsó ebben az évben is addig járt a kút­ra, míg el nem törött. Aho­gyan azt már hasonló ese­tekben megszokhattuk, most is újat vettek helyet­te. Fonottat. •k — Az ünnep 880. évfor­dulójának reggelén min­denki boldog volt. Csak Magán Ember rótta a vá­ros utcáit mások öröméből kirekesztetten, a jóléti he­lyét behullámzó derűs nyu­galomtól megfosztottan. Transzparensek, plakátok szaladtak szembe vele. minden irányból. Ettől még jobban elszorult a szíve. Néhány könnycsepp futott végig az. arcán, de a be­tűk, a szavak áthatoltak a nedvességfátyolon. folyton szemébe szaladtak. Ekkor érlelődött meg benne az el­határozás. Úgy érezte, ta­lán még nem késő. talán még ö is tehetne valamit... és akkor elhatározta, hogy újra bejárja a várost, s mire az ünnep 888. évfor­dulója véget ér: minden transzparensen és minden nlakáton kijavítja a he- 'vesirási hibákat. — Egy lónak négy lába volt, mégis lelőtték, ugye?-k — (Egy ágy pedig meg- vetettfe önmagát. ★ — Rómában lírát. Pá­rizsban divatot tanult, je­lenleg Balaton menti üdü­lőhelyen. saját nagy ker­tes házban lakó. havi öt­ezer forint feletti iövede-i lemmel, gépkocsival, bük­ki fennsíkkal, jövő évben kibocsátandó szárnyasraké­tára visszaigazolt előjegy­zéssel rendelkező férfi ke­resi magányos — vagy el­csábítható —. jól szituált, könnyen felejtő, feltűnően csinos, előítéletektől sem mentes hölgy ismeretségéi házasság céliából. Vála­szokat ..Szőlőfölddel is rendelkezőm” jeligére a ki­adó (m)ba kérek. Elnézést. Szülőfölddel is rendelke­zem. ★ — A szerencse 1878-ban is forgandó volt. naponta tapasztaltam én magam is. Hol itt. hol ott találtam — hűlt helyét. .. (1. n. j.) I Bálint András, Bodnár Erika és Káldi Nóra a BŰÉK! egyik jelenetében. _

Next

/
Oldalképek
Tartalom