Észak-Magyarország, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-10 / 291. szám
ÉSZAK-MAG YARORSZÁG 10 1978. december 10., vasárnap Hallásvizsgálat A RÁBA Magyar Vagon- és Gépgyárban nagy súlyt helyeznek a dolgozók munkaegészségügyi vizsgálatára. Például, korszerű audiológiai módszerekkel évente mintegy ötezer dolgozónak ellenőrzik a hallását. A képen: Az audiológiai laboratóriumban. A műszer nagy pontossággá! állapítja meg, hogy menynyire éles a hallása a vizsgált személynek. Telefonon adóit diagnózis Az egyik NSZK-beli orvost megbüntették, mert telefonon adott diagnózist és a héthónapos csecsemő meghalt. A szülők a gyermek magas láza miatt hívták az ügyeletes orvost, aki sürgős esetéire hivatkozva telefonon kért felvilágosítást a tünetekPista bácsi legyint. @ Bemondja a piros ultit — jóságos ég mire? Megfordul, mogorván végigméri a pisszenni sem merő kibiceket, s unottan lejátssza az első lapot. Azért még hát- raszól: — Nézz addig körül, amíg a gatyájukat is elveszítik ... Rájuk fér egy kis tanulás. No, jó. Csak magamban dünnyögöm, hogy ebből a lapból tudod kit tanítasz meg játszani, Pista bátyám? Kisomfordálok a kertbe. Körülnézek: milyen is az a híres Schneider kocsma Göncön. A vasárnapi alkonyaiban nem sokat látni. A kó- kadt villanykörte a homályból csak a tekepályát szakítja ki, amelyen részeg golyók ténferegnek ide-oda. Az idős ember nem enged vitázni : — Mit számít, hogy kicsit gödrös. Már mindenki ismeri, hogy hol ugrik félre a golyó, így már rá is játszunk. Figyelje csak . .. ? Kezébe veszi a golyót, s , lülledt szemmel figyeli, hogy az a két deszka kö- "itt támolyogva, a pálya égén íagyot ugorva átpat- m a bábuk fölött. Az öreg . ssan elvörösödik. Hm. Gyorsan másfelé for- ilok. A többiek is. Fiatal ■cot egyet sem látok, aztán jugrik: ioaros vendéglő ez. Sgalákbis volt a múltban, ía már csak a híre maradt ről, majd behívta az apát, akinek gyógyszert adott. A bíróság az orvos terhére rótta, hogy nem személyesen győződött meg a gyermek állapotáról. Az elítélt orvosnak 8 ezer márka pénzbírságot kellett fizetnie. meg, s tisztasága, az. idő italbolt rangra fokozta le, de az iparosok, a törzsvendégek megmaradtak. Nézem az arcokat. Nem lehet valami rózsás az utánpótlásunk. Közben jön Pista bácsi is. Ugyancsak morózus. Ügy látszik, a tanítás elmaradt. Int, megyek. Ballagunk a parton felfelé. Okosan van ez a vendéglő tervezve. Bizonytalan lábon kétséges lenne ez a meredély lefelé. Átvágunk a főutcán, megérkezünk. Cégtáblát keresek, ami nincs, de ha lenne, ezt lehetne ráírni: Dévény István, az utolsó gönci kádár. — De kititulálsz — ereszkedett nyögve a székére —, elfelejted, hogy csak voltam. No, halljam, mit akarsz? Mondom neki: mestereket. Mestereket keresek. Felhúzta a szemöldökét: Itt fiam, már csak souvenirkészítőket találsz. De előbb nézd talán meg, milyen volt Gönc? Kinyit egy fiókot, előveszi azt az anyagot amelyet a KIOSZ 30 éves fennállására készített?, A.. mesterpk városáról, Göncről.' -Arról a városról, amelyet a településen áthaladó út tett híressé, s amely' meghatározta fejlődését. Ez .az üt a bor útja- volt. Nem véletlenül lett Gönc a hordók hazája, mer! itt készültek a hegyi terepei jól bíró. echós szekerekre, a meghatározott méretű, forItalok... Ünnepek Gyermekdivat A gyerekek divatját — csakúgy, mint az idén —, jövőre is az ésszerűség, az egészséges viselet diktálja. Az öltözet réteges, így jobban véd a hideg ellen. A ruhák általában könnyű, puha anyagból készülnek, hogy kényelmes érzést biztosítson ‘az öltözék. A nőies-kislányos stílus a feledésbe merült romantikát idézi. Kissé fehérnemű vagy balettruha hatású. A ruhák nagy bőséggel, hajtásokkal, rakásokkal, behúzásokkal, fodrosán készülnek. Divatos a derékban húzott, gumizott vagy végig pliszírozott ruha. A díszítés rajta lehet madeira, azsúr, csak, vagy a saját anyagából készült fodor, amelyek általában a szabásvonalat hangsúlyozzák. Anyaguk könnyű virágos batiszt, pup- lin. zefír. A hosszak térd alattiak. Nagyon csinos a népies hatású, élénk színösszeállítású ruhák viselete. A kislányok bátran felvehetnek bő, repülő fodros ruhákat, amelyek virágos 1 anyagból készültek. Ezek alatt alsószoknyát viselnek. A bő ruhák romantikus kiegészítői a könnyed, fodros szélű kendők. A sportos stílus könnyed, kényelmes öltözékei általában több részből állnak. Gyakoriak a különböző hosszúságú és bőségű shortok, nadrág- szoknyák, a fent bő és lefelé szűkülő nadrágok, a szafari kabátok, a mellények. A zubbonyok bővek, sok zsebbel díszítettek. Nadrággal fiúk, lányok egyaránt viselhetik. A szoknyákon, ruhákon divatos a kötött és a kord díszítés. jegy nélkül Duisburgban egy jegy nélkül utazó férfi megharapta az ellenőrt és eltűnt a tömegben. A hivatalos szervek most 20 márkáról 40 márkára felemelték a bliccelők bírságát, és ezzel máris jelentősen visszaesett a lógósok száma. Brémában is panaszkodnak, hogy megverik az ellenőröket. Nümbergben egy feketén utazót 63-szor kaptak el. Ha büntetést leéli .fizetnem — mondotta az egyik potyautas —, akkor ezután igazán nem váltok jegyet: hogy az így elvesztett pénzemet ismét behozzam. 0 Etelek... Szinte már nem is több évszázados, hanem inkább évezredekre nyúló hagyomány az, hogy ünnepeinket különös gonddal tervezett, társas étkezésekkel kapcsoljuk össze. Az eseményeik — névnapok, lakodalmak, keresztelők — „rangját” elsősorban mindig az fejezte ki, hogy mekkora lakmározás- sal jártak együtt. Gondoljunk csak az ókori ember tékozló tivornyáira, hírhedt „lukulluszi lakomára”, a középkor hetedhét országra szóló lakodalmaira vagy a mesék mézeskalács-házaira és kolbászkerítéseire. Ha valahol az emberek igazán jól akarták érezni magukat, ott „hencidától — boncidáig folyt a sárga lé”. A mai embernek is megvannak azok a hagyományos ünnepei, amelyek alig képzelhetők el több fogásos ebéd vagy vacsora és — sajnos — többnyire kiadós italozás nélkül. Kezdődik mindez a szüreti mulatsággal, folytatódik a’ öi szn ótoroikjca 1, azután következnek a karácsonyi ünnepek, majd a szinte kötelező szilveszteri alkoholmámor és végül a farsang. Ha közben néhány névnapra, születésnapra, illetve esküvőre is hivatalosok: vagyunk, akikor bizony alig marad ideje a gyomrunknak, hogy magához térjen. A heveny gyomor-hurutot, a gyomorron tűst leggyakrabban túlzott mennyiségű étel vagy ital okozza. Ráadásul ünnepi alkalmakkor nemcsak többet eszünk, a szokásosnál hanem egyben Az év első tíz hónapjában 15 millió külföldi fordult meg Magyarországon, 3,9 millióval több, mint az előző év hasonló időszakában. A külföldieknek megközelítően 60 százaléka — több mint 8 millió 800 ezer vendég — turistaként érkezett hozzánk, tartalmasabb, a gyomrot jobban megterhelő, nehezebben emészthető is az, amit elfogyasztunk. Előnyben részesítjük a zsíros ételeket, a kövér sonkát, a csípős tormát, a telfölös töltött káposztát és süteménnyel, édességekkel is bőven ellátjuk magunkat. Szilveszterkor, farsangi mulatságon keverednek a gyomrunkban a rövid italok a vermutfél esésekkel és a pezsgővel. Aztán, ha elmúlik az ünnep, másnap jön a gyomorfájás, a hányinger, a hasmenés és 3—i napig alig lézengünk a gyengeségtől. A fejünk fáj. szédülünk, minduntalan kiver a veríték és százszor is megfogadjuk, hogy legközelebb már mér- sékletesebbek leszünk. Mire vigyázzunk tehát most az ünnepeken? Hogyan biztosítsuk az ideális családi légköri és a. vidám, baráti hangulatot az említett káros következmények nélkül? A terített asztal, a finom falatok és a koccintás mellőzésére, valamiféle „aszketiz- musra” természetesen nincs szükség. A rádió, a tv, a magnetofon, a közös éneklés, a tánc és az ízes magyar humor mellett ezek — mint egyenrangú eszközök — szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Az evés és az ivás azonban nem lehet az ünnepi események központja, a tálak gazdagsága és az ital meny- nyisége nem válhat az ünnep fényének mércéjévé. Ha a régi helytelen szemléleten változtatni tudunk, altikor könnyebb lesz megtartani a mértékletességre tett korábbi fogadalmainkat. vagyis legalább egy éjszakát hazánkban töltött. Legtöbben autóval, vagy autóbusszal lépték át határainkat, a forgalom háromnegyed része a közutakon bonyolódott le, ami 2,7 millió külföldi rendszámú gépjárművet jelent. A legtöbben a szocialista Nem feltétlenül szükséges ragaszkodni a hagyományos nehéz ételekhez sem. A töltött káposzta helyett például egyeseknek talán jobban esne a grill-csirke, mások őszintén unják már a karácsonyi bejglit, de — téves hagyománytisztelettől vezérelve — restellnek helyette pogácsát, vagy éppen gyümölcssalátát készíteni. Anélkül, hogy most részletekbe bocsátkoznánk: az ünnepi étrendet is össze lehet állítani úgy, hogy gusztusos, ízletes, változatos és az egészséges táplálkozás szempontjainak is megfelelő legyen. A gyerekeket sem kell az ünnep alkalmából cukorral, csokoládéval elárasztani. Nem árt, ha már kicsi korunkban megtanuljuk értékelni azt az ajándékot is, amit nem lehet megenni! ... Ez, amiről még feltétlenül szólni kell az ünnepek kapcsán, az a szeszes italok kérdése. Bjzonyára mindenki tudja, hogy a mértékte- lenség ezen a téren különösen ártalmas az egészségre. Azt is tapasztalhattuk azonban, hogy a túlzott mértékű alkoholfogyasztás már az oldott, fesztelen, jó hangulatot sem szolgálja. Sok kedélyes, vidámnak induló összejövetel fulladt botrányba vagy vált szánalmas közös óbéga- tássá, csak azért, mert a társaság kisebb-nagyobb rész» alaposan „elázott”. Minden amellett szól tehát, hogy az ünnepeken is meg kell és meg lehet tartani a józan határokat. A gyerekek szeszes itallal való kinálgatása pedig karácsony, szilveszter és farsang idején is súlyos felelőtlenség! országokból érkeztek —■ Csehszlovákiából 3,2 millió, Lengyelországból 1,8 millió vendég érkezett. Az elmúlt évihez képest 24 százalékkal emelkedett a tőkés országok turistáinak száma, ezen belül is a legnagyobb arányban az NSZK-ból és Ausztriából jöttek Magyarországra. Az idei idegenforgalom zöme is Budapestre és a Balatonra koncentrálódott. A vendégéjszakákban mért forgalom 35 százaiéira a fővárosban, 38 százaléka pedig a Balaton körül bonyolódott le. Turistaforgalmi mérleg májú hordók. És nem véletlenül alakult ki a kézműipar, hanem a földrajzi helyzet miatt, s annyira, hogy a múlt században a település csizmadiái már önálló céhbe tömörültek. Akkoriban a város főutcáján apró boltok tucatjaival találkozhatott bárki, ma néhány ál’ész-bolt szomorkodik sivár árukészlettel a cégtáblák helyén. Az öreg kádár sóhajt egyet, s visszaveszi a kéziratot. — Ebből nem értesz sem-, mit. Gyére, elviszlek valahová. Pál házzal megyünk csak arrébb. Göncön nem soltat változtattak az évszázadok.. Befordulunk azoknak a sikátoroknak egyikébe, amelyek a középkor óta. megvannak. Bontottak itt. házat, s építettek helyette másikat, de ugyanarra az alapra, ugyanarra a méretre, hiszen a néhol negyven méter hosszú ház mellett a kétméteres sikátor megmaradt. Ahol hat méter széles közzé nő, az már a kert. Mi az egyik ajtón bekopogtatunk. A falon szemben cirádás oklevél. „Mi az Ipartestületek Országos Központjának Választmánya, Közgyűlése stb., stb., ezúton tudatjuk mindenkivel, hogy. Veres Lajos fazekasmester, aki úgy saját mesterségének, mint a hazai kézműipar színvonalának emelésére, hírnevének gyarapítására példát állított.” — Nagyapám csupros volt, apám, aki az oklevelet kapta, fazekas, én meg cserepes vagyok. A házigazda, Veres Lajos nevet: — Dinasztia az kérem, dinasztia a javából. Göncön így volt szokás: a fiú követbe az apját. Miért? Ö, egyszerű. Nincs olyan ütődött mester, aki segédet fogad fel fizetésért, miköz-/ ben neki sincs miből megélni, s van egy fia. Azt legfeljebb egy-két nyaklevessel jutalmazza, ha elront valamit. Fojthó Gyula mézeskalú- csos: — A mi szerszámainkat már múzeumok kérik. Ki altar ezekkel gürcölni? Igény nincs már a munkánkra, van egy pár vásár, ahová még elmegyünk. Kiárulunk vagy ezer forintot, amiből 500 a fuvar. sA fazekas: — Csináljuk hobbyból. Az ipar feleségeink nevén van, mi már rég nyugdíjban vagyunk. Illetlen lenne megkérdezni, hogy hány idős mester van itt, aki a felesége nevén dolgozik. Illetlen, mert maradandót alkotnak. Azzá válik a hegy agyagja, az erdő fája, az állatok bőre, ami volt száz évvel ezelőtt. Őrzik a titkot, a kulacs, a tejes szillco, az agyagmedve formáját, a hordók méretét, dongák hajlítását. Őrzik a minőséget. Aranykezű mestereit. Akik megélték, hogyan sorvasztja el a kádáriparit a Hegyalján pusztító szőlővész, a filoxéra ... A kádár: — Amikor én inasltodtam, még élt itt vagy nyolc kádár. Már csak annyi házudvarból csapott fel a dongatágító forgács füstje. Akiit végigélték a csizmáit kipusztulását, a bocsltor majd a cipő diadalünnepét: akik a céh meg-’.űnése után ötven évvel a céh zászlaja alá gyűlve kísérték utolsó útjára, utolsó mestereiket. Akik végigélték, hogy győz a cserép felett az olcsó, s egyre olcsóbb törhetetlen alumínium. Mesterek, akik megmaradtak, akkor is, amikor nem lehetett iparból megélni. Amikor két felettes cég, egy vállalat és egy szövetkezet fölözte le a tejfölt, a hasznot. Nekik a föld maradt. A sovány, alig termő föld, amit ekével hasítottak, de nem költöztek boldogabb tájakra. Maradtak, s megint a korong, a dongák fölé hajolnak. A fazekas: — A mi fiaink szakítottak a gyökerekkel. Megtagadták ezt a munkát. Megtagadtak minket. Hosszabb hallgatás után: •— Megtagadták az ipart. Pedig iparban dolgoznak. A nagyiparban. De vissza egyikük sem jönne. Dévényi Pista bácsi: — Ahogy kidől a fa, amikor elkorhadnak a gyökerek, úgy hal ki a mi szakmánk is. Nem kell, fölösleges. Turista emlékeket csináljunk mi iparosok? Akikre, régen felnéztek? Ugye, nem gondolod komolyan? rosoknak ez a legrégebbi generációra, szívet karcol a kancsóba. gönci emléket ír az agyagba* Souvenirkészítők. És vasárnap este lejárnak a Schneider-kocsmába. A múltról beszélni. Kármán István /
