Észak-Magyarország, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-10 / 291. szám
197&. dac«mb** W,, vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Nagyobb rugaímasságot n okszor kerül az újságíró \ olyan helyzetbe, hogy ” amikor égi'-egy üzem, vállalat ■ gazdálkodásának eredményességéről érdeklődik, a fejlődést egy korábbi időszak termelési adataival való összehasonlítás alapján kénytelen lemérni. Vagyis, tonnákkal emelkedett egy bizonyos áruféleség vagy termékcsoport termelése, tehát jól dolgoztunk — mondják az illetékesek. Igen ám, csakhogy a mennyiség növelése az éremnek csak az egyik oldala. Mert egyáltalán nem biztos az, hogy a mennyiség a valóságban jobb, eredményesebb, hatékonyabb munkát takar. Márpedig, a mai gazdasági helyzetben nem lehet közömbös számunkra, mit, mennyiért és milyen minőségben állítunk elő. Nagyon is lényeges, hogy azt termeljünk, amire a népgazdaság és a külföldi piac igényt tart. Legnagyobb gondunk most éppen az, hogy eléggé nehezen jutunk előbbre a rugalmasabb, a mindenkori piaci igényekhez. a hazai és a külföldi kereslethez alkalmazkodó termelési szerkezet kialakításában. Ismeretes, hogy nagyarányú exportot kell lebonyolítanunk olyan feltételek között, amikor a termékszerkezettel szemben minden piacon rendkívül növekszenek a minőségi követelmények. Megszívlelendők tehát a központi pár! - szerveknek az idevonatkozó határozatai, amelyek az egyedüli lehetséges megoldáshoz adnak iránymutatást. A Központi Bizottság éppen a napokban sorra került ülésén tekintette át az ország gazdasági helyzetét, s vitatta meg az idei népgazdasági terv végrehajtásának eddigi tapasztalatait. Miközben a Központi Bizottság leszögezte: ..... az ipar, az építőipar és a mezőgazdaság termelése, a munka termelékenysége — várhatóan — a népgazdasági terv előirányzata szerint, a nemzeti jövedelem a tervezettet megközelítően nő ...”, azt is megállapította, hogy az intenzív gazdasági fejlődés minőségi és hatékonysági követelményei még nem érvényesülnek megfelelően, a termelés szerkezete, a gazdálkodás színvonala meg nem alkalmazkodik kellően a megváltozóit és magasabb követelményekhez, a népgazdaság egyensúlyi helyzete az előirányzottnál kedvezőtlenebbül alakul”. Éppen ezért a Központi Bizottság hangsúlyozta: „... a további munka kulcskérdése, hogy a minőségi és hatékonysági tényezők fokozottabb előtérbe állításával biztosítsuk a népgazdaság helyzetének javítását. Ennek kell alárendelni a gazdasági növekedés ütemét és a belföldi felhasználást. ..” Az idő tehát sürget. Nincs helye halogatásnak, a langyos útkeresésnek. Ezért számolni kell azzal is, hogy a jövőben erősödni fog az operatív állami irányítás. Persze, korántsem abból a célból, mintha a felső irányító szervek bele akarnának avatkozni a vállalatok belső életébe. A gazdasági környezet szigorítására azért van szükség, hogy a gazdálkodásban jelentkező nem kívánatos folyamatokat a kormányzat helyes irányba tudja terelni. B izonyára a vállalatok enélkül is törekednek majd, hogy munkájukkal több hasznot biztosítsanak az országnak Az sem baj, sőt nagyon is helyénvaló, ha nem a termelés mindenáron való növelésében érnek el rekorderedményeket, hanem a gazdaságosságot helyezik előtérbe, s a minőség további javítását, a minden piacon értékesíthető áruk arányának erőteljes növelését, a hatékonyság fokozását tekintik elsőrendű feladatuknak. L. L. Jó! doigezfak a gépjavítók Az őszi betakarítás idején is jól működött az országos gépjavító ügyelcii szolgálat, az esetek döntő többségében néhány órán belül kijavították a földeken leállt traktorokat, kombájnokat és más gépi berendezéseket; a gazdaságok gépészei folyamatosan dolgozhattak — ez derül ki abból az összesítésből, amely az őszi gépjavítás adatait tartalmazza. A szerelők 1059 a Utalómmal vonultak ki a hel/színre, és több mint 13 ezer óra javítást végeztek a két és fél hónapos ügyeleti szezonban. Mindkét szám k'sebb a tavalyinál, a gépjavítások száma az elmúlt öt év átlagánál is kevesebb, ez azonban nem írható csakis az időjárás javára. Sokkal inkább a jól szervezett munka és a programszerű gépkarbantartások jártak sikerrel. Élelmiszeripari tanácskozás Több élelmiszeripari ág eredményei bizonyítják: jó szervezéssel és a lehetőségek kihasználásával viszonylag rövid idő alatt fel lehet készülni sokáig hiánycikknek számító áruk gyártására is, — hangsúlyozta Romány Pál mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter az országos élelmiszeripari tanácskozáson, amelyre pénteken került sor Budapesten. A miniszter kifejtette: az élelmiszeriparral szemben növekszenek az igények, ezért az eddiginél jobban kamatoztatni kell a belső tartalékokat. Hangsúlyozta, hogy az ipari üzemek alkalmazkodó képességét javítani kell, enélkül nehéz igazodni az estenként gyorsan változó kereskedelmi igényekhez. Az üzemekben, a vállalatoknál a gyorsabb alkalmazkodás képességének kifejlesztéséhez a személyes érdekeltséget jobban kell érvényesíteni. A fejlődés gondjai Albert telepen Épülnek az új lakások Alberttelep nemcsak a Borsodi Szénbányák Vállalat Mákvölgyi Bányaüzemének központja, hanem földrajzi és vonzási centruma is a környéknek. A bányaüzemnél 3500-an dolgoznak, ezeknek a fele naponta bejáró dolgozó. Alberttelep Múcsonnyal, Szu- hakállóval együtt, közös köz- igazgatási egységet képez a nagyközségi tanáccsal. A Mákvölgyi Bányaüzemhez azonban az említett közigazgatási kerületen kívül idetartozik még Rudolftelep, de bizonyos értelemben Kuri- tyan is. E községek lakossága választotta tanácstaggá Takács Istvánt, a Mákvölgyi Bányaüzem igazgatóját. Az olcsó slágerszöveg szerint az igazgató, a megyei tanácstag egyik szeme sír, a másik pedig nevet. Miről is van szó? — Ismeretes — mondotta —, hogy a kormányprogram alapján az országban tízezer lakást építenek az ötödik ötéves tervben a bányászok részére. Miután a mi vidékünkön, Alberltelepen, Szuha— Miért nem írtok erről a telepről. Egy nagy lehetőség roncsairól, hiszen a berendezéseit lassan megeszi a rozsda. Es egyáltalán ki a felelős azért, hogy ócskavassá vált ez a létesítmény? Ismerősöm meglehetőst: n heves ember. Most i, inge füllen gesztikulál, mutogat ki a vonatablakon, s nem nagyon törődik a hangerővel. Így már többedmagammal szemrevételezem Ongaújfalu határában a bizonyos telepei, amelynek tartálysorán öles betűk hirdetik a benne őrzött folyadékot: AMMÓNIA. És többedmagammal hallom a szusszanás nélküli folytatást: — Amikor vagy hét évvel ezelőtt ez a telep beüzemelt, elhoztak ide minket, üzemlátogatásra, bemutatni a jövő ..zenéjét”, azt a mű trágyázó- si módot, amellyel mesőgar- •c'a-áyi.ink megváltia a ylláJól megváltotta Már két c a nem üzemel... Ezután a kis monológ után felébredt bennem a kíváncsiság: mi is a helyzet a cseppfolyós ammóniával? Mert úgy tudom, van, aki foglalkozik vele. Ötiosi János, a Polgári Talajerő Társulás igazgatóin: — Igen. a mi vä’l.allrotm- su'nk vái'nl injektálást. Nem is kevesek Borsódban közel 20 ezer mázsa folyékony am- m ón kit iuttatun'- egv év alatt a talajba. Hozzáteszem, ez a monnvbée töredéke annak, amire igény van. kénytelenek vagyunk s-mvefi-evetok.- á"ami gazdaságok p"éQz sora1 elutasítani, mert kapacitásunk kevés. Ezek után érdemes meghallgatni az érveket, amelyek a csenpfolyós ammónia használata "-"ilett szólnak. Az' igazgató: Féléién a jóitól? — A legjobb nitrogénműtrágya. Ezen kár vitatkozni. A talajból künnyeboen felvehető, a növény jobban hasznosítja. Ez egyenlő a nagyobb terméssel. Minimális, félszázalékos veszteséggel a talajba juttatható, ugyanakkor a szilárd műtrágyák esetében 20 százalékos hatóanyag- veszteségről ' kell beszélnünk. Nem lényegtelen másodlagos hatása sem, hogy a talaj kártevőit irtja. Mivel mozgatása egyszerűbb, hatóanyag-tartalma magasabb, lényegesen olcsóbb bármelyik más társánál. És mi szól ellene? — A felsoroltak után szeri n! cm semmi Akkor miért szűnt meg ongaújfalui ammóniáiéiul >? A kérdés dr. Tárdi Istvánnak, a Nagymiskolci Állami Gazdaság igazgatóhelyettesének szól. A válasz: — Egyike voltam azoknak, akik elrendelték a bezárását. Röviden, hogy miért. A telep működtetési engedélye öt év után léjárt. Üi okmányt csak akkor kaptunk volna, ha elvégezzük a berendezéseken a teljes nagyjavítást. És ekkor kezdődött a kálvária. Vékonynak épnen nem mondható a könyv. Bocsánat: inkább matgyűiisn'ién •. ameW »voke.i az okmám-ol-n. illa eg: be, amch'ek a telep további sorsát érintették \j velők, ajánlatok különböző vállalatokhoz. a m el vek veg'üonn berende-r «A- invitssáva! foglalkoznak. Jegyzőkönyvek tárgyalásokról egy közös vonással: a telepet alkatrész híján megjavítani lehetetlen. Az igazgatóhelyettes: — Évente egymillió forintot veszünk el magunktól, amiért nem üzemeltetjük a telepet. És nem is fogíjuk, mert van ember;, temberért való felelősség is. Akár hiszi, akár nem, a két utolsó évben amikor még ammóniát tároltunk a ülupén, nem volt egy nyugodt éjszakám. Ha csörgött a telefon, vágj’ szirénázás1. hallottam, egyből Ongaújfalu járt az eszemben. Hozzátette: az ammóniával nem szabad játszani. Köny- nj’en végzetes játék lehet. Hiszen a folyadék robbanás- veszélyes, s a felszabaduló gáz is tragédiát okozhat. Egy traktoros jutott eszembe. Hadd ne említsem nevén, csak történetét írjam le. A különleges tartálykocsival ammóniát vitt ki a határba. Rossz, rázós dülőúton, amelynek egyik kátyújában felborult a kocsi. Pont a tartály biztonsági szelepére, s a vezető néhánj' perc múlva rémülten észlelte, hogy növekszik a n vom ás. A mérőórán a mutató közeledett a piros vonalhoz. Ami azt jeleni i, hogy hamarosan robban az ammónia. Nos. akkor lehasalt, lyukat vájt a földben, a biztonsági szelénhez, s nyomogatta a rugót addig, amíg segítség nem érkezeit. Hogy a keze hány helyen fagyott meg a h'pmlö gáztól, azt másnap orvosok mondták meg neki. Azzal viszont, hogy nem szaladt el, olj’an következményektől mentette meg a környék lakóit.. , és itt fölösleges tovább folytatni. Hallgassuk inkább az igazgatóhelyettesi : — Rossz biztonsági berendezésekkel nincs olyan ember. aki üzemeltetné ezt a telepet. Mi is inkább folyékony műtrágyát (nem ammóniát) tárolunk benne, ami ugyan biztonságos, de egyben ráfizetéses is. Önosi János, a talajerő társulás igazgatója említette: — Húrom évvel ezelőtt a Nagymiskolci Állami Gazdaság felajánlotta nekünk a telepet. Nem vettük át, mert nincs hatmillió forintunk a rendbehozatalára. Viszont szívesen átvennénk azokat az injektáló gépsorokat, amelyeket annak idején az IKR hozott be külföldről, s amelyeket semmire nem használnak. A minisztérium most dönt kérésünkben, mert ammónia injektálására nagj’ igény van. Bárki, aki használja, esküszik a folyékony ammóniára. Bárki, aki foglalkozott a tá- rolólelep és a gépsorok ügyével, nem szívesen nyilatkozik. Szabó László, a Gödöllői Gépkisérleti Intézet főmérnöke. aki haidanában az onga- újfalni lelep építésében, ter- vezerében is segédkezett, a közelmúltban azt mondta: — Éz’vügyünknek tekintettük, de ha engem kérdeznek. ■ni mondom: álljunk le vele Veszélyes... Ennyit tudunk mondani, s ezzel zárjuk le az ongaújfalui telep ügyét... — kármán kallóban, Rudolftelepen és Kurityánban két évvel ezelőtt háromszáz lakást nyilvánítottak olyanná, amely gazdaságosan fel nem újítható, lehetőséget kaptunk arra, hogy állami beruházásból a régi. bányászkolóniák szanálásával 382 új lakást építsünk meg. Sokáig vita tárgj’át képezte, hogy hol kezdjük el ezt a munkát. Végül és szerencsére úgy döntöttek, hogj’ a lakások túlnj’omó többségét a már közművesített és a központban levő Albertlele- pen kell felépíteni. A kivitelezési munkálatokat az érintett bányaüzemek építési csoportjaival 1977. február közepén megkezdtük. Alberttele- pen eddig 72 új, korszerű másfél, illetve kétszobás lakást adtunk át. A következő évben 48, 1980-ban szintén 48 lakást építünk meg. Ezekben az új lakásokban elsősorban a környező bányatelepüléseken szanált, régi bányászkolóniákból költöznek be az új lakók. Több mint két esztendővel ezelőtt, amikor az új lakások építése még csak terv volt, már jeleztük és felvetettük a „régi magyar betegség” előrelátható gondját. Azt, hogy a lakásépítkezéssel egj’ütt, nem fejlesztik a kommunális létesítményeket. Mélákkor szólottunk arról, hogj’ bővíteni kell a bölcsődei, az óvodai, az iskolai, az egészségügyi, a kereskedelmi, a szolgáltató hálózatot. Nemcsak azért, mert 1980-ra a kétezer lakosú Alberttelep hozzávetőlegesen félezer fővel gyarapodik, hanem azért is, mert már két esztendővel ezelőtt szűk volt az előbb említett objektumok kapacitása, ma már pedig tarthatatlan. Közismert, hogy a Borsodi Szénbányák Vállalat mindenütt, ahol tevékenykedik, nagj’on sokat segít a különböző szociálpolitika ■; es kulturális jellegű feladatok megoldásában. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy ilyen nagy horderejű beruházásokra nem vállalkozhat, hiszen ez elsősorban a tanács feladata. — Az illetékes szervekkel két és fél évvel ezelőtt közöltük a várható problémákat — mondotta Takács István igazgató, megyei tanácstag. — Alberttelepen jelenleg működik egy régi és egy új, a mi munkásszállónkból átalakított általános iskola. Ezek már ma is túlzsúfoltak. Tudomásom szerint két új tanterem, illetve egy tornaterem építésére kaptunk engedélyt, amely már folyamatban is van, de a kivitelező vállalat nem a tervelcnek megfelelő ütemben végzi ezt a munkát. Nem megoldott az egvik iskolának a fűtése sem. A bányaüzem szolgáltatja a hőt ebbe a munkásszállóból átalakított iskolában, de ez nem elegendő és meg kell mondanom azt is. hogy nem a mi hibánkból fagyoskodnak a gyerekek. Alberttelepen körülbelül száz gyerekei nem tudnak óvodába elhelyezni. S ez a szám. éppen az új lakásépítkezések kapcsán, az ide való költözködéssel egyre nőni fog. Ma már mindenki tudja, hogy új óvodára lenne szükség. El kell mondanom azt is, hogy a telepen bölcsőde sincs, pedig sok családos anj’a dolgozik és még több vállalhatna munkát; ugyanakkor a GYES-en levők hamarabb léphetnének vissza dolgozni, ha lenne bölcsőde. Legalább 50 gj-erek befogadására alkalmas bölcsőde építésére lenne szükség máris, de a jövőben még- inkább. Az egészségügyi ellátás sem megnj’ugtató. Alberttelepen például nincs körzeti orvos, a műcsonyi körzeti orvos tart rendelést hetenként kétszer. Feltétlenül ki kellene alakítani az állandó körzeti orvosi rendelést és létre kellene hozni a rendelőintézetet. Egy fogorvosunk van öt községre. Ez több mint tízezer embert érint. Ez sem megnyugtató különösen, ha hozzávesszük, hogy a gyermek- fogászat sincs megoldva. E témánál feltétlenül meg kell említenem, hogy a fejlődő és egyre nagyobb lélekszámú Alberttelepen nincs gyógyszertár. Kazincbarcikára, Ede- lénj-be, vágj’ Izsófalvára kell utazni autóbusszal, ha a patikai receptet ki akarják váltani. Sajnos, az illetékesek nem tartják indokoltnak Alberttelepen egy gj’ógj-szertár létrehozását. Az érthetőség kedvéért AJ- berttelepről azt is el kell mondani, hogj’ nemcsak a lé- , lekszáma növekszik az új lakásépítkezések kapcsán, hanem egy 3500 bánj’ászt foglalkoztató üzem központja es ugj’anakkor igen jelentős az átmenő idegenforgalma is. Az elmúlt évtizedben semmi újat nem hoztak létre a kereskedelmi hálózatban. Pedig növekszik a lakosság lélekszá- ma, növekednek az igénj’ek és növekszik a vásárlóerő is. Jelenleg Alberttelepen egj’et- len fűszerbolt van, kis raktárral, amelyben sokszor még a kenyérellátás is döcög, egyetlen húsbolt, ahol esetenként húst sem lehet kapni és a hentesáruellátás az átlagosnál is sokkal rosszabb, egjr presszó, egy bisztró, és egy kis büfé üzemel az üzemi konyhánál. Jellemző, hogj’ a szolgáltatás, mint olj’an, egjT- szerűen nem létezik. Van ugyan egy női fodrász, de a férfiaknak' utazni kell a környező községekbe, ha hajat akarnak vágatni. Éppen ezért a szolgáltatásról jót, vagy semmit. Maradjunk az utóbbinál ... — Mint a lakosság által megválasztott megyei tanácstag és mint a bányaüzem vezetője vetem fel ezeket a problémákat — mondotta Takács István. — Annál is inkább, mert a jelenleg kétezer lakost számláló Alberttelep 1980-ban már kétezerötszáz lakosú község lesz. A lakások újak, korszerűek, a technológia, a technika, a gépek. a berendezések, amivel a bányászok dolgoznak, szintén korszerűek. Ugj’anakkor szembetaláljuk magunkat égj’ olj’an ellentmondással, hogy egj’szerűen nem megnyugtató gj’erekeink bölcsődei, óvodai, iskolai elhelyezése, nem megnyugtató a telep lakosságának az egészségügyi ellátása, nem megfelelő a mindenféleképpen indokolt és szükséges kereskedelmi és szolgáltatási tevékenység. Feltétlenül szükségesnek tartanánk, hogy az új lakások építésével egj’ütt, s ezzel párhuzamosan fejlődjenek, növekedjenek azok az úgynevezett járulékos intézménj’ek, szolgáltatások, amelyek pedig egyálta» ián nem járulékosak. Óra ver Ja do«
