Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-16 / 270. szám
1978. november 16., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Postánkból TANÁCSKOZTAK A FIATALOK Javában folyik a vita a Miskolci Üveggyárban tartóit ifjúsági parlamenten. Egymás után kérnek szót a fiatalok, bátor a véleménynyilvánítás, kendőzetlen a kritika. Sok a dicséret is: „Jó az órabér, megbecsülnek, törődnek a pályakezdőkkel, jól érezzük itt magunkat”. Aztán valaki feláll es szóvá teszi, hogy itt ma mindenki csak a szépre emlékezik, ahogy ezt egy régi táncdal mondja. És sorolja a gondokat. Van például javítanivaló a munkafegyelmen, de ez ne adminisztratív eszközökkel történjék, hanem olyan legyen a munka szervezettsége, hogy abban legyen meg mindenkinek a ha- lasztnatat’an feladata, össze kell fogni, koncentrálni kell a gyári szellemi erőket is, hogy olyan feladatokat, amire fejlesztési pénzt nem biztosítanak, házilag igyekezzenek megoldani. A saját fejlesztésre mindig adott a lehetőség Több újítás kell, s bizony, kevés a fiatal és a női újító, tőlük is nagyobb aktivitás várható. Ezután többen is a jövő- öl szólnak: melegedöbclyi- ség kell, könnyítsék a nehéz fizikai munkát. Például miért olyan meredek a csille útja felfelé a kemencéig, amikor éppen az lenne jó, ha lejtene a pálya. Az árut pontosan kell bepakolni a ládákba, nem hiányozhat egy darab sem. Csalt mozaikok ezek a Miskolci Üveggyár fiataljainak tanácskozásáról, de talán már így is érthető, hogy miként tudott egymásután kétszer élüzem lenni ez a gyár. Az 1078. évi eredmények is új kitüntetést leérnek. B. 1. ÉRDEMES MEGTANULNI ... A közelmúltban számos szervhez jutott el a Rónai Sándor Művelődési Központ felhívása, amelyben az eszperantó nyelv tanulásának lehetőségét hirdetik meg. Érdemes megtanulni ezt az aránylag rövid idő alatt elsajátítható nyelvet, amely nemcsak a széles körű ismeretek megszerzéséhez, hanem baráti kapcsolatok létesítéséhez is nagy segítséget nyújt, hiszen ezt a nyelvet szinte az egész világon ismerik már. Hat hónap alatt — hetenként két órában — a teljes nyelvtant, a levelezési és fordítási ismereteket elsajátíthatja a tanfolyamon részt vevő. Azt pedig, hogy társalogni is tudjon, a rendszeres gyakorlás teszi lehetővé. Egy év után már ez is elérhető, ha hetenként egyszer látogatja a csütörtöki napokon tartott szakköri foglalkozásokat. November hónapban ezeken a napokon három alkalommal láthatnak színes diavetítéseket, míg november 23-án megemlékeznek a KMP megalakulásának 60. évfordulójával kapcsolatban a magyarországi cs miskolci munkás esz peron lista egyesületről. Hívunk és várunk minden, érdeklődőt. Jelentkezni lehet a művelődési központ cszpe- ran'ó szakköri foglalkozásain. csütörtöki napokon IS órakor. Pál István Miskolc RÉSZT VENNÉNK A FÓRUMON A napilapokban olvastam hogy a bérből és fizetésből élők jövedelmüknek 75—8<’ százalékát n . belkereskedelemben költik el. Naponta (5 millióan fordulnak meg az üzletekben és a vevőit 150 ezer kereskedelmi dolgozóval kerülnek kapcsolatba. Az is való igaz. hogy a társadalmi közérzet, a hangulat szempontjából meghatározó, milyen a vevő—eladó viszonyít, milyenek az áruellátási, kereskedelem technikai lehetőségek. Gyakran megesik velem is, hogy bár kötelező a gyorsan romló fogyasztási cikkeknél a szavatossági idő megfelelő feltüntetése — olyan áruféleséget vá óvó lók. amelyen a jelzések olvashatatlanok, félre-, érthetők. Nem lehet vitás, hogy városunkban is szükség van a társadalmi ellenőrzés erősítésére, ankétokra. amelyeken az érdekeltek: a termelők, a kereskedők, a vásárlók és a minőségellenőrzők vesznek részi, és közösen megjelölik az aktuális teendőket. Ügy tudjuk, hogy ezekkel a problémákkal a Hazafias Népfront kíván foglalkozni Bízunk abban, hogy medvénkben, városunkban is mielőbb sor kerül ilyen tanácskozásokra. ankétokra. Üdvözöljük és várjuk a népfrontnak ez irányú kéz-, deményezését. hogy napirendre tűzi a fogyasztói érdekvédelem legidőszerűbb problémáit. Szívesen részt vennénk egy ilyen fórumon. K. János Miskolc VÁLASZOLTAK — INTÉZKEDTEK — Lapunk október 5-i számában „Buszmegállót kérünk" cimmel jelent meg a kazincbarcikai Gábor Áron utca és lakóinak kérése, amelyen a Herbolyára közlekedő 4-es helyi autóbuszjárat útvonalán ttj autóbusz- megállóhely létesítését kérték. A Volán 3. sz. Vállalat é rtesitette szerkesztőségünket, hogy kazincbarcikai üzemegységük megkereste ez ügyben a városi tanács műszaki osztályát, aki illetékes a Kérés indokoltságát megállapítani és új megállóhelyet kijelölni, kialakítani. A levélírók kérését megvizsgálták. és megállapították., hogy új megállóhely kialakítása nem indokolt. — „Az előfizetőnek kézbesítsék!?” címmel november 2-i lapszámunkban közöltük Soltész Károly panaszát, amelyben azt teszi szóvá, hogy a havonként előfizetett napilapját nem kézbesítik a lakására. — A megjelenés napján már megvizsgálták panaszomat az illetékesek — írja levelében Soltész Károly —, s gyorsan, eredményesen intézkedtek, amiért is kérem, tolmácsolják köszö- netemet. LEVELEKBŐL — RÖVIDEN — Lakon, november 5-én tartottak bemutatót az ede- lényi, borsodsziráki és a laki pávakörök. A művelődési házat zsúfolásig megtöltő közönség gyakran jutalmazta vastapssal a gyönyörű népdalokat megszólaltató szereplőket. A bemutatót tobor- zónak is szántuk — írja Juhász Sándor müv. ház igazgató —. s úgy érezzük, ez sikerült is, inert azóta a laki pávakörbe már új tagok jelentkeztek. — Nem tudjuk, kinek köszönjük meg, de végre elértük. hogy hosszú hetek sötétsége után újra van világítás a Gömöri aluljáróban. Két héttel ezelőtt sajnos olyan csúnyán estem el itt, hogy majdnem lábom törtem. Többször kértük telefonon a szerkesztőség segítségét, hiszen nemcsak a felnőtteknek volt kellemetlen itt közlekedni, de az iskolából hazatartó gyerekeknek is bizony félelmetes volt a sötét aluljárón átmenni. Köszönjük, hogy újra biztonságosan járhatunk itt — írja Forgács Tiborné Miskolcról. Valamilyen véletlen juttatta eszembe hajdanánvolt öreg házalónk emlékét. Szatyraiban, s a karján használt ruhákat hordozott — végigkopogtatía utcánk ösz- szes házát, színtelen, monoton hangon dicsérve portékáját. Legfőbb érvei közé többnyire az tartozott, hogy a ruhaneműt nem azért kínálja megvételre, mert már megkopott, régi. hanem mert kinőtték, kihízták, vagy éppen nemszeretem ajándékról van szó. Lassan mosta el az idő az utca képéből. Végül is eltűnt. mint annyi minden á régi idők emlékeiből. Már akkor — több mint tíz éve — sem volt kurrens áru a használt ruha. ' Es most? . Nincs portál, fényes kirakat. Az ablak és nz ajtó is okker rácsozat mögött szerénykedik, miközben belépek a tenyérnyi helyiségbe, fejet kell hajtanom. — Öltönyt keresnék... Hitetlen szemmel méregetnek. A fogasokon sok méret, szín. fazon és divat sorakozik, nekem mégis nehéz lenne megfelelőt találni. Az idősebbek válogathatnának inkább kedvükre, s tulajdonképpen ők jelentik Jenes Andrásnak. Miskolc egyik használtruha-kereskedőiének egvre gyérülő vevőkörét. Az árakat is a kisnyugdíjasok pénztárcájához igazították. — Van már 150-érl is. a legmagasabb ár alig haladja meg a 700-at. A nadrágok szintén másfél száznál kezdődnek, a nagykabátot, alig van belőle egy pár darab, már 800-ért is odaadjuk. — Néha két-három napig sem néznek felénk a vevők — Veszi át a szót felesége. — Nem tolonganak, éppen csak annyit vásárolnak, amibő] nem halunk éhen, de nem is ugrálhatunk. Ez olyan üzlet kérem, ahol mindenki ■féláron' akarja az újat. — Régebben jobb világ járt ránk — mondja Jenes András. — Tizennyolc éve tartom fent ezt az üzletet, a .r BBS Viliamosiavíték forgalom egyre apad, csökken. Ma már valahogy nem is jut az emberek eszébe a használtruha-vásárlás. Mi így érezzük meg. hogy több lett az emberek pénze. Az épület másik oldalún egy ablak elé akasztott, sötét félikalját. s egy pár öltöny jelzi a másik használtruha-kereskedő. Simon János üzletét Odabent a faion felirat: „Ha meg van elégedve, mondja meg másnak is — ha nincs, mondja meg nekem.” — öreg mesteremnél láttam először ilyen fogást — emlékezik a tulajdonos, aki maga is idős. nemsokára 70 éves lesz — Több mint 20 éve vagyok már kereskedő, azóta kialakult a vevőköröm. — A forgalom? — Az alaposan megcsökkent. Éppen csak annyi, amiből fenntartom magam. Van már olyan ruhám is, amit 300-ért vettem meg, most már 150-ért is odaadnám, csak vinnék. Nem is ebből van a haszon, hanem abból, hogy megpróbálok igazodni a kívánalmakhoz, a különleges méreteket, színeket próbálom megszerezni, amennyire sikerül. De azon gondolkodom, ideje lenne nyugdíjba menni. Nem üzlet ez már ... A vásárló betért, kiskabát- ban. Fázhatott, jobb napok és a „szíverősítő” nyoma látszott rajta. — Nagykabát kellene — mondta. — Sötét színben, és hosszú. Találtak, szürke krombit 1200-ért. Tüzetes átvizsgálás. következett, majd a vevőjelölt: — Elmegyek máshová is. Talán délután még visszajövök. Odakint sötét fejkendős asszony, talán a felesége várta. Élénken gesztikulálva mentek el... : Udvardy József Miskolcon összesen 56 csuklós villamos segíti a közlekedést. A több mint Cél- száz villamos karbantartása és javítása a Miskolci Közlekedési Vállalatnál a villamosműhely dolgozóinak a feladata. A kocsiparkból 48 vesz részt a forgalomban, 8 pedig javításon van a műhelyben. illetve tartalékot képez. Fővizsgát a 120 ezer és 600 ezer kilométert lefutott villamoson végeznek. A műhely dolgozói 5 ezer kilométerig vállalnak garanciát a javításokért. A képen: ebben a csarnokban végzik a tervszerű megelőző karbantartásokat. Tipizálási és gazdasági okokból átférnek a lúgos akkumulátorról a savasra. Képünkön: Nagy Antal tmk-lakatos az akkut cseréli ki az egyik villamoson. Boldizsár László villanyszerelő a villamos „lelkét”, az erősáramú villamos berendezést szereli. I.acző József felvételei ■ i i [ A „miért"-re mindig, s minden kö- i rülmények között választ kell — vá- [ laszt kellene — adni. S különösen gyor- i san és pontosan, ha a miért egy vagy , 1 több ember gondját, báját, sérelmét kí- [ vánja tisztázni, számon kérni. Mégis, i sajnos, oly sokszor maradnak miértek í válaszolatlanul. Pedig egy ember, több ; ember, sok-sok ember várná a választ ' — s a tetteket, amely a választ kö- ! veti. i íme néhány „miért” — innen, on- J nan, az életből —, egyelőre megválai szolatlanul! ■ : * ■ [ Mennyit beszélünk, mennyit írunk a i takarékosságról. Hogy vigyázzunk, hogy j őrizzük mindazt, ami érték, ami nem i magától hullott, hanem egy egész nagy [ közösség munkája van mögötte... i Ismerősöm beszélté néhány nappal i ezelőtt, hogy vasárnap családostól To- I kaj-Hegyalján járt. Nem volt ez az út i tervbe véve, de a szomszéd invitálta: ] „Ha azt akarod, hogy hegyaljai borod i legyen, gyere velünk vasárnap hajnal- 1 ban. gépkocsival. Hozz néhány műanyag [ zsákot, szüretelni fogunk...” Ismerősöm i ment. Már leszüretelt szőlőtáblákat jár- j tak be. A néhány órás mezgerélést így i festette le szavakban: J — Két teljes szedetlen sort is talál■ tunk, három órába sem telt, s dugig 1 lettek a zsákok. Több mint másfél hek- J tó mustunk lett. „Saját” termés! ' — S ha látta volna, mennyien jöt| lek. Senki nem távozott üresen. Hogy i ki ellenőrizhette azt a szüretet? Vagy [ talán valakik direkt otthagyták, hogy i majd később elmennek mezgerélni?!... 1 Tényleg? Ki hagyta ott. s ki ellen- ! őrizte a szüretet. Ha a gazdaság vagy 1 a termelőszövetkezet megtermelte, élő- J és holtmunka sokaságát fordította a ■ Miért?! termelésre, miért így bánnak azzal, ami érték? Tessék mondani: miért?!... t Abaújszántótól haladunk gépkocsival Szerencs felé. Vasárnap délután van, de a határban nagy a sürgés-forgás. Az utakon terményt, kukoricát szállító teherautók, pótkocsis vontatók sokasága. A mezőgazdaságban dolgoznak. Vasárnap is, időt nem kímélve. Kissé mos-, toha volt a nyarunk, későn érett be a termés. Ami megtermett, azt most gyorsan be kell takarítani, hiszen végre és szerencsére megérett... Rátkát elhagyva, előttünk az út jobb oldalán sárgálló csík felé közeledünk. Odaérünk. A csík ezer és ezer kukoricaszemből fonódik össze. És fonódik, fonódik, jó vastagon Mit tetszenek gondolni, meddig fonódik?! Ond községben még fonódik. Azon túl is, egészen be Szerencsig — s ki tudja, meddig. Odébb gazdasági épületek magasodnak, talán addig, ott a magtár. Ott. És a második „magtár” az út szélén végig. Hogy hány mázsa megtermett, szép sárga kukoricaszem hevert -t- heverhet — ott az út szélén, nem tudom, de bizonyosan sok. A kocsiban ülők mindegyike megkéi di legalább egyszer: vajon ki lehet env nyíre felelőtlen, vajon ki érzi magát olyan gazdagnak, hogy ilyesmire ügyel se vet. S ha vannak ilyenek, miérl nincsenek olyanok, akik az „ilyeneket” felelősségre von'-ík akik figyelmeztetik? Miért?!... Hármas számú főútvonal... Reflektor- fények sokasága pásztázza a koraest sötétjét. Ezernyien utaznak. Munkából, látogatásból, vendégségből hazafelé. Sima, száraz, biztonságos út. A volán r-ögött, a kocsiban szavak, s gondolatok: „Nemsokára hazaérünk. Holnap pedig...” Ha lesz... Biztos, hogy lesz, biztos, hogy mindenkinek lesz holnap?!... Előttünk fékek csikorognak. Lelassul a kocsiáradat, azután villognak az indexlámpák. Kocsikat kerülünk ki. Négyet. Négy kocsi szaladt össze, „csúszott” össze. — Nincs különösebb baj? Nem történt komolyabb sérülés? — Szerencsére nem. Csak apróbb sebek. — Mi történt? — Kerékpáros haladt, az útszélen. Lámpa nélkül. — Hogy azt a... Jól el kellene... Pedig csak egy lámpán múlna! Több élet. s megannyi érték eshet áldozatul. S mindez egy hiányzó lámpáért. Egy felelőtlen ember felelőtlenségéért?... Miskolc előtt másfél-két kilométerrel'. .. Fékcsikorgás. Sikerül megállni koccanás nélkül. — Mi az? — Egy lovas kocsi. Kivilágítatlanul. Főútvonalon — a hármas számú, biztonságos közlekedési főútvonalon... Mindénhetes esemény, s hír az újságokban: kivilágításán lovas kocsiba ohant az autó. Két holott. Három halott... Letartóztatták . Tessék mondani, ilyen felelőtlenek vagyunk? Mindent a szerencsére akarunk bízni? Miért?!... Barcsa Sándor
