Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-09 / 264. szám

1978, november 9., csütörtök ÉSZAK-MAGYAROR5ZÁG 3 \ Egy felszólalásból: „Mondjuk ki nyíltan: vannak kádemevelö és kádertemető gazdaságaink ...** A téma úgymond ..divatos”, valójában azért szerepel szin­te minden mezőgazdasági nagyüzem, s különböző fóru­mok „napirendjén”, mert gondokat okoz. A Borsod megyei TESZÖV. elnöksége „A pályakezdő szakemberek élet- és munkakörülményei” címszó alatt értékelte, vitatta meg a fejlődésnek ezt a gondját. Néhány adat, meg­állapítás a TESZÖV alapos, minden részletre kiterjedő felméréséből: — A megye tsz-eiben és szakszövetkezeteiben (a fel­mérés, időszakában) 13!) pá­lyakezdő szakember. 33 egye­temi, 50 felsőfokú és 56, kö­zépfokú végzettségű fiatal dolgozott. „gyakornokosko- dott”. j — A j szövetkezeteit több mint felében nincs egyetlen pályakezdő szakember sem, hét tsz-ben található öt, vagy ennél több, tizenhét tsz-ben pedig 1—1 pályakezdő fiatal. — Nyolc év alatt a tsz-ek aktív dolgozóinak száma 24 százalékkal csökkent, ugyan­akkor a szakemberállomány csaknem 25 százalékkal nö­vekedett. — 1980-ig a tsz-elkben, a magasabb szakmai végzettsé­get megkövetelő vezetői mun­kakörökben — főleg „kiöre­gedés” miatt — jelentős, mintegy 320 főnyi „mozgás­ra” kell számítani. (Tegyük hozzá: a vezető munkakörök­ben jelenleg is sok, — példá­ul 36 egyetemi és csaknem 300 főiskolai végzettségű — szakember „hiányzik” a tsz- ekben.) * A legjobb megoldást kere­sők körében eléggé különbö­zőek a vélemények. (Ezúttal ne szóljunk azokról, akik va­lamilyen oknál fogva — le-, gyen az tehetetlenség, rossz módszerek miatti kudarc, vagy akár „féltékenység” —, nem is igen törődnek a fia­tal agrárszakemberek nevelé­sével.) Különösen nehéz helyzet­ben vannak kedvezőtlen adottságú termelőszövetkeze­teink. A különböző támoga­tások ellenére több ilyen gaz­daságban egyáltalán nincs fiatal szakember-,.tartalék”. És ugyanakkor megyénk egyik legjobb „kádernevelő” a pályakezdő szakemberek, a fiatalok nevelésében és meg­tartásában. szinte irigylésre méltó eredményeket elérő termelőszövetkezete pont a „mostoha” adottságuak kö­zött található. Hartman Bálintnak, az edelényi Alkotmány Tsz el­nökének a TESZÖV elnöksé­gi ülésén elhangzott felszóla­lásából: „Nem szabad arra építenünk, hogy „kész” szak­embereket kapunk. Állandó, kitartó és következetes mun­kával kell törődni a pálya­kezdőkkel. nevelésükkel. Olyan rriunkahelyi légkört kell teremteni, ahol szívesen megmaradnak, ahol látják a perspektívát. Ösztöndíjakkal lehetőleg magunk taníttattuk az arra érdemes fiatalokat. Nincs is szakemb'ergondunk. Evek óta egyetlen szakem­bert sem „importáltunk ...” * Több útkereső, vágj' éppen türelmetlen vélemény után, biztató volt hallani az ede­lényi derűlátást. Az Alkot­mány Tsz-ben először arra voltam kíváncsi, nem akarta e foij'tatni az elnök azt az utolsó mondatát, hogy ... „Évek óta egyetlen szakem­bert sem importáltunk ...” — Nem akartam, de foly­tathattam volna. Az utóbbi tíz esztendőben ugyanis mint­egy' 25 fiatal agrárszakember dolgozott szövetkezetünkben. Talán egy-két kivétellel va- lamennyi megfelelt, helj'tóllt, de közülük „csak” tízen ma­radta!:. vertek gyökeret, tar­toznak a törzsgárdához. De a többi sem kallódott el a me­zőgazdaság számára. Mond­hatnám azt is, hog>r „expor­táltuk” őket, de közelebb áll az igazsághoz, ha azt mon­dom: másutt nagyobb oers- pektívát láttak. Nem örültünk, amikor elkívánkoztak, de megadtuk számukra azt a le­hetőséget, hogy oda menje­nek, ahol szívesebben dol­goznak. A legtöbbjükkel ma is jó a kapcsolatunk. Mas gazdaságoikban. kutatóintéze­tekben dolgoznak, s ők sem restellik, mi is büszkék va­gyunk - rá, hogy itt voltak „gyakornokok”. * A fiatal szakemberekkel való törődés miértjéről, in­dítékairól : — Még nem voltam 30 éves, amikor megválasztottak el nöknek ... Tudom, — mert éreztem —, hogy mit jelent űz idősebbek, a tapasztaltab­bak segítsége... Áz egyete­men sok mindent megtanul az ember, de dolgozni, a muníkát szervezni, az embe­rekkel bánni, azt a gyakor­latban kell megtanulni. Ezért is kell, törekedni az idősebb, tapasztaltabb szakemberek és a fiatal, friss erők harmoni­kus összhangjának megte­remtésére. Célunk az. hogy a fiatal szakember a lehető leg­többet lásson hall ion. taoasz- ■ tál jón, szinte érezze a szak­mát. És sosem szabad a fia­talokból a lendületet kiölni. * És egy kis „példatár” a fiatalokkal való törődés ede­lényi „hogyan”-.iából: — Nem dobják őket egye­nesen a „mély vízbe”, de azonnal megtanulnak úszni, felelősségteljes feladatot kap­nak, de tanácsot, menet köz­ben segítséget is. — Gyakoriak, minden he­tesek a szakmai megbeszélé­sek s ezeken mindig kíván­csiak a fiatalok véleményére. — A .nevelés • hogyanjának együk edelényi újdonsága: a tsz sok ezer forinttal díjazott pályázatokat hirdetett két té­makörben is a fiatal szak­emberek szántára. A két té­ma: „A tsz hatodik 5 éves terve” és „Az üzem- és mun­kaszervezés jelene és jövője gazdaságunkban” a tsz egé­szének. a munka mélységei­nek megismerésére ösztönöz. * A tíz fiatal szakember, aki tíz év alatt gyökeret vert Edelényben, s a vezető gárda gerincét alkotja, igazolja a tsz „kádernevelői” törekvé­seinek, módszereinek helyes­ségét. A „tízekről” még azt is el kell mondani, hogy zö­mük a tsz ösztöndíjasa volt.. (Most is van hat ösztöndíja­suk az egj'etemeken, főisko­lákon, s köztük olyan is, aki nemrég még fizikai munkás­ként dolgozott.) A saját ne­velésű szakembergárda ..ad­ja” ma már az elnökhelyet­test, öten főágazat-, vagy' ága­zatvezetők, s hat fiatal szak­ember tagja a pártnak, kö­zülük ketten alapszervezeti párttitkárok. Persze, nagj'on sok mindent el kellene még mondani - az edelényú „módszerekről”. Többek között azt is, hogy' zömmel a fiatalok részére 16 lakást épít a szövetkezet. Ezt és sok más igényt is ki kell elégíteni ahhoz, hogy' sehol se hiánj'ozzék a nélkülözhe­tetlen szakember. (P. s.) 12 milfió tonna áru Szállítási rekord * a MAV-nal Az őszi forgalom „csúcs- hónapját” a vasút minden eddiginél jobb eredménnyel zárta: 29 ezer tonna híján 12.2 millió tonna árut to­vábbított. A MÁV Vezérigazgatóság az októberi munkát értékelő gyorsjelentésében megállapí­totta. .hogy a rekordteljesít­mény alapja mindenekelőtt- a kedvező időjárás volt, amit mind a közlekedés, mind a fuvaroztatók jól kihasznál­ta!:. Ehhez járult hozzá, hogy a korábbi intézkedé­sek nyomán szervezettebb volt a vasútüzem belső mun­kája, a rendező pályaudva­rok egyenletesebben dolgoz­tak, gyorsult a forgalom a vonalakon is, a vasúti, a közúti szállítás és a fuva­roztatók együttműködése ja­vult. Jó példája ennek a cu­korrépa-fuvarozás. Október­ben 100 000 tonnával többet vittek el a tavalyinál, .nagy­részt annak köszönhetően, hogy a szedéstől és az állo­másra fuvarozástól a közúti és ti vasúti szállításig, a gyá­ri fogadásig szinte minden művelet pontos menetrend szerint történt. Hasonlóan jól megy' a műtrágya-szállí­tás. amelybe jól „besegít” a közúti közlekedés.' Sikerült valamelyest pótolni a tűzifa­fuvarozás elmaradásából, ja­vult a Tüzép-telepek kiszol­gálása. Fokozatosan növeke­dett a szomszédos vasutak fogadási képessége, s a hó­nap végére már zavartala­nul bonyolódott le a határ- átkelőhelyek teherforgalma. Sikerekben paidsg Síz Itália? Jól dolgoztak az év első tíz hónapjában a Tiszai Ve- gyikombinát termelőüzemei. Az olefingyár, amely éven­ként több milliárd forint ér­tékű etilént, propilént és egyéb olefineket ad hazai piacra és exportra, a le­hető legmagasabb kapacitás- kihasználással üzemelt. A gj'ár dolgozói a termelés fo­kozása mellett fontos feladat­nak tekintették a fajlagosok csökkentését. Gondos, figyel­mes munkával több mint 15 ezer tonna, 27 és fél millió forint értékű vegyipari ben­zint takarítottak meg. Az olefingyár mindenek­előtt a Szovjetunióba irá­nyuló exportkölelezettségének tett eleget: összesen ,106 ezer 600 tonna etilént szállítottak Katusba A TVK ezzel egy- időben kielégítette a másik nagy vegyipari vállalat,' a Borsodi Vegyikombinát igé­nyét is. A leninvárosi olefin­üzem eddig több mint 18 ezer tonna etilént adott el a BVK-nak. De jutott az ole­finekből tőkés piacra is. Tíz hónap leforgása alatt csak­nem 39 ezer tonna etilén el­adásával növelték a vállalat dollárelszámolású kivitelét. T öbb mint 200 hektá­ron épül Leninvá- rosban a Tiszai Kő- olajfinomító, a magyar nehézipar egyik újabb jelentős létesítménye. A csaknem 7 milliárd forint költséggel megvalósuló nagyüzem a Szovjetunió­ból, a Barátság II. táv­vezetéken érkező kőolaj egy részét — évenként 3 millió tonnát — dol­gozza maid fel. ily mó­don értékes kőolajter­mékekhez * jut hazánk: nagy mennyiségű pro­pán-bután gáz, könnyű­benzin, gázolaj, fűtőolaj és az új Tiszai Erőmű fűtőanyagául szolgáló gudron, közismertebb nevén pakura kerül ki a jövő esztendőben elké­szülő finomítóból. Gennadij Morozov ^ f $ Qjpf£ CJ ff~ ^ Mint számos leninvárosi beruházás, így' a Tiszai Kö- olajfinomító építése is szov­jet segítséggel történik. A leendő gyár szíve: a tech­nológiai kombinált üzem. Ennek műszaki tervét szov­jet tervezőintézet készítette, s ugyancsak szovjet üze­mek, vállalatok gyártották a technológiai blokk gépi és technológiai berendezéseit, így hát természetes, hogy' a helyszíni szerelési munkák végzésében, illetve irányítá­sában szovjet szakemberek: mérnökök, technikusok és speciálisan képzett szak­munkások is közreműköd­nek. Az építkezés egyik szög­letében — nem messze a technológiai üzemtől —, egy ideiglenes faépületben ta­láltunk rá a szovjet szak­emberekre. Vezetőjük, ma­gas. szikár, középkorú férfi, Gennadij Morozov fogadott. — A legjobbkor találko­zunk — mondta —> hiszen lassan búcsút mondunk a finomítónak. Aztán megtudjuk, hogy a szakértőcsoport vezetője né­hány hét óta négy mérnök- társával alkotja az itteni brigádot, a többiek már ha­zautaztak. — A technológiai kombi­nált üzem szereléséber. ugyanis olyan készültségi fokot értünk el a magyar szerelővállalatokkal, amely a továbbiakban már nem indokolja, hogy nagyobb létszámmal dolgozzunk az építkezésen — magj'arázza Morozov. — S- milyen volt a Ma­gyarországon eltöltött né­hány esztendő — kérdez­tük. — Én három éve dolgo­zom ezen a beruházáson, de korábban sem Volt ismeret­len számomra az önök or­szága. Hét évvel ezelőtt a Dunai Kőolajfinomítót épí­tettük Százhalombattán. Azok is szép évek voltak, csakúgy', mint a Leninvá- rosban eltöltött idő. Nehéz lenne most megmondani, mire emlékszem vissza leg­szívesebben, hiszen annyi „csatát” vívtunk meg siker­rel a magyar munkásokkal, szakemberekkel. Én mindig nagj'on szerettem velük dol­gozni. mert azt tapasztal­tam, hogy' a magyar szere­lők, technikusok és mérnö­kök értik a dolgukat. Tizenhét éve kezdte a kő­olajipari üzemek építését. Miután 1961-ben Moszkvá­ban elvégezte a műszaki egyetemet, rögtön gyakorla­ti feladattal bízták meg. a friss diplomával rendelkező gépészmérnököt. Szinte az egész Szovjetuniót .bejárta. Ott volt az egyik Moszkva környéki kőolajfinomító épí­tésénél, részt vett a Litván Szocialista Köztársaság ha­sonló üzemének beruházá­sában és megfordult az or­szág legtávolabbi részén is. — Az utóbbi tizenhét esz­tendőből több mint öt évet Magyarországon töltött. Ho- gj'an viselte a hosszú tá­vollétet szülővárosától, Moszkvától? — Ez a munkám, ezt a pályát választottam, ezért soha nem ért váratlanul . egy-egjT megbízatás. Termé­szetesen ilyen esetekben le­hetőségünk van arra, hogy7 ) a családot is magunkkal vigyük. Így volt ez három évvel ezelőtt is. amikor fe­leségem, két kislánj'om el­jött velem Leninvárosba. Nem szeretek nagy szava­kat használni, de úgy' va­gyok vele, ha az ember „testhez álló” feladatot leap, a munka közben szerzett si­kerélmény —. hogy én is elhelyeztem egy téglát egy új ipari létesítményben — sok mindenért kárpótol. Legalábbis nekem örömet jelent, ha barátaink gyara­podását látom, s tudom, hogy munkámmal ehhez én is hozzájárultam. A mindennapos munka során, szoros baráti kapcso­lat alakult ki a magyar és a szovjet szakemberek kö­zött. Azon túl, hogy a szov­jet szerelésvezető és mun­katársai eléggé gyakran ta­lálkoztak a beruházó és ki­vitelező vállalatok. képvise­lőivel. áttekintették, megvi tatták a beruházás helyze­tét, egj'-egy sürgős munka gyors elvégzése nem egy esetben spontán kezdemé­nyezésre serkentette az épí­tőket, szerelőket. — Mondok erre egy’ pél­dát — folytatta a beszélge­tést Morozov elvtárs. —Ta­valy’ ősszel, a Gyár- és Gép­szerelő Vállalat egj'ik szo­cialista brigádja megkere- .sett bennünket, hogy7 kös­sünk együttműködési szer­ződést a soron következő legfontosabb munkákra. Ép­pen akkortájt érkezett meg a beruházásra az egj’ik re­aktor. amelynek mielőbbi beszerelése döntő volt a be­ruházás további menetére. Mi örömmel fogadtuk a ja­vaslatot, majd közösen ki­dolgoztunk egy kivitelezési programot. Ezzel egyidőben — a Nagy7 Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfor­dulója tiszteletére —, mun­kafelajánlásban rögzítettük vállalásunkat, amely a gyorsított szerelési program megvalósítására vonatko­zott. Erőfeszítéseinket siker koronázta: ugyanis tíz nap­pal az előírt határidő előtt teljesítettük önként vállalt kötelezettségünket. — Persze, nemcsak mun­kából állt az- életünk — magyarázta mérnökismerő­sünk. — A szabad időt úgy’ osztottuk be, hogy mind- annj'iunk hasznára váljék. Leninvárosi barátaink se­gítségével megismerkedtünk Borsod legszebb tájaival felkerestünk számos, a ha­ladó hagyományokat őrző történelmi nevezetességei. Jó néhány' alkalommal kap­tunk meghívást, különböző vállalatoktól, szövetkezetek­től, iskoláktól, ahol baráti beszélgetésen ismerkedtünk ■ gymás munkájával, életé­vel. Nagyon hasznosak vol­tak ezek a találkozások, hi­szen két szocialista ország fiai cseréltek véleményt, s adták át” a dolgos hétközna­pokon szerzett tapasztalato­kat. A szovjet szerelésirányítók munkája rövidesen befeje­ződik. Helyüket újabb szov­jet- szakértőcsoport tagja’ foglaljál: el. öfe segítenék majd az üzembe helyezést'« .való felkészülésben, hogy a finomító a jövő év második felében megkezdhesse a Szovjetunióból importált kőolaj feldolgozását Lovas Lajos „Importálni” a szakembert, vág? nevelni és megtartani?

Next

/
Oldalképek
Tartalom