Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-06 / 263. szám
ÉSZAK-MAGYARQRSZAG 4 1978. november 6., hétfő FORRADALOM FORRADALMISAG BARÁTSÁG Messze „hordott” az Auróra lövése. Az emberiség új hajnalát hozta magával, időben s térben egyre tá- gulóbban ... MI A BOLDOGSÁG? — A történelemkönyvben így szerepel: a Nagy Októ- < béri Szocialista Forradalom győzelme... Mindössze néhány oldal, amelyet ugyanúgy meg kell tanulnunk, mint a tankönyv más anyagát. Felelünk belőle... Judit volt az, aki elsőnek válaszolt, amikor feltettem a kérdést: Mondjátok, nektek mit jelent az októberi forradalom? — Mást.. ? — Azt hiszem, vannak, akik elgondolkodnak, amíg tanulják a megtanulni valót! Az Auróra lövése nagyon nagy dolog kezdetét jelentette, új lehetőséget az emberiség számára... — Én nyáron intenzív nyelvtanfolyamra jártam. Tanárnőnk orosz anyanyelvű volt, oroszul beszélgettünk. Egyik alkalommal a boldogságról. Azt kérdezte, mondjuk meg, mi a boldogság? Mondtunk .mindenfélét... Boldogság a szerelem, a család, egy jól töltött vakáció, egy szép ruha... Nagyon csendesen azt mondta nekünk; boldogság? Az a béke! Először megdöbbentünk. Azután csodálkoztunk. Tényleg! Hogy nem gondoltunk erre?! Mert semmisem lenne, ha béke nem lenne. De nekünk ez a természetes. Békében születtünk, békében nőttünk fel... — Erikának igaza van, mondta erre Anna. — Néha valóban el kellene gondolkodni rajta, hogy magától értetődő, természetesnek vett jogaink és kiváltságaink nem maguktól adódnak. Ez is ott kezdődött el... s ott van mindennapjainkban, a 150 forintos üdülésben, amely sehol másutt nincs a világon. Ott van az iskolóba- járásban, a szórakozásainkban, a divatos ruhánkban, a színházbérletünkben... a könyvekben, amit olvasunk. — Az eseményeket valóban a történelemkönyvekből tanuljuk meg. De azt hiszem, mindenki többet tud róla, mint tényeket... Hiszen a kis elsős is ott 'van az ünnepségeken az iskolában, verseket tanul, később könyveket olvas, szólt közbe Judit. — Tavaly, a hatvanadik évforduló kapcsán nálunk, a Zrínyiben is hagy rendezvénysorozat volt. Vetélkedők, kulturális versenyek, irodalmi estek ... Áz egész iskolát megmozgatták. Téma volt, beszéltünk róla. AD3SÍÍ IS, NE CSAK KAPNI! Mónika folytatta: — Amíg az ember megnő, sokat, sokszor hall hősökről. A történelem megadta a lehetőséget az embereknek, hogy hősök legyenek. A hősiesség pedig mindig megragadja az embereket. — Ma már nincs lehetőség hősiességre... — Viszont becsületesen elvégezhetjük a dolgunkat. Azt a munkát, ami csak ránk vár. Itt és most... Provokáltam, de a lányok nem hagyták magukat. Erika egészen tűzbe jött. — Azt hiszem, nekünk is megvan a lehetőségünk, lehet persze, hogy kevésbé romantikus... De 15—20 év múlva már mi leszünk azok a felnőttek, akik dönteni fognak közös dolgainkról. —* Nem viszed távolra egy kicsit a választ? — Azt hiszem, sok minden vár ránk most is. Nem akarok nagy szavakat használni, de meg kell tanulnunk helytállni. Helytállni az iskolában, a tanulásban és a közösségben. Azt hiszem, úgy kell eltöltenünk itt ezt a négy évet, hogy legyen mire visszagondolnunk később. Ehhez pedig nem elég, ha én csak mindig arra várok, hogy kapjak az iskolától, a tanároktól. — Azt hiszem, egyre gondolunk Erikával — szólt közbe Judit. — Vannak olyanok, akik csak tanulnak az iskolában. Tanulnak a jó jegyért, az egyetemi felvételért, de kihúzzák magukat minden megmozdulásból! Ez talán könnyebb, de azt hiszem, mégiscsak kevesebbet érnek. — Másképpen jár iskolába az, aki érzi, érezheti: nemcsak kapott, ő is adott valamit Több embert ismert, többen meghallgatják, s ő is többet meghallgat Nagyobb a tér körülötte. — Meglehet, mégis majd azt veszik fel az egyetemre, aki csak tanult! — A mi iskolánkban is volt üyen ... Emlékeztek? Ildikó __ Másodszorra felv ették ... De ő közben sem hagyta abba a KISZ-mun- kát. Közösségért dolgozni — ez egyfajta belső igény ... S ha nem értitek félre, számomra ez jelenti rna a forradalmi ságot. AZ IFJÜSÄG MINDENÜTT IFJÚSÁG Nem véletlen, hogy az ünnep közeledtén a Zrínyi Ilona Gimnázium négy KISZ-vezetőjével beszélgettünk forradalomról, forra- dalmiságról és barátságról. Az iskola tanulói a Magyar —Szovjet Baráti Társaság tagjai. — A mi iskolánkból a világ minden tájára indulnak levelek. De legtöbben a Szovjetunióba írnak... A legtöbb levél is onnan érkezik. Mónika a napokban „írta össze” a levelezőket. Anna viszont négyük közül a legnagyobb levelező. Első orosz nyelvű levelét Leningrádból kapta, még hetedikes korában, s azóta is gyakran jön- nek-mennek a hétköznapok apró örömeiről, bánatairól tudósító levelek. — A nyáron voltam Moszkvában, Lénihgradban. Kilenc arcot, kilenc címet hoztam. S számtalan kedves emléket. Emlékeket fiatalokról, akikkel együtt töltöttük a napjainkat, akikkel együtt kirándultunk, szórakoztunk. Sok családhoz meghívtak minket. Beszélgettünk, ők kérdezősködtek ró- lunk, a városról, ahol élek, Budapestiül, arról hogy mivel töltjük otthon az időt a családban, hogyan dolgozunk, hogyan szórakozunk... Nemrégiben az egyik barátnőm nagypapája is írt... Arról, hogy örül, hogy megismertek, s hogy mit csinál az unokája, hogy a fiatalok mindenütt fiatalok. . / Fia valami patetikusat akartam volna mondani, azt mondtam volna: ezek a levelek is akkor kezdődtek, amikor az Auróra... De nem mondtam semmit. Inkább elköszöntem tőlük; Papp Mónikától, Mákonyi Erikától, Krakkai Judittól és Árv.ai Annától... Mással is beszélgethettem volna — egészen biztosan. . Négy KÍSZ-vezetővel találkoztam. Négy diákkal, akikre mindig számítani lehet, ha a közösségről' van szó. Csutora« Annamária Kulturális körkép a Grafikák a forradalomról Herczeg Klára: Auróra Bognár Zoltán: A forradalom katonái Politikai könyvnapok, 1978 RAJZFILMFESZTIVÁL Az olaszországi Luccában novembei-ben megrendezett nemzetközi rajzfilmfesztiválra 9 magyar rajzfilmet küldtek el. Brüsszelben rendezik meg a tudományos fantasztikus filmek európai fesztiválját. hazánk képviseletében a „Floldmese” című film vesz részt. AJÁNDÉK Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész ajándékát adta át varsói nagykövetünk Janusz Wiezorek miniszternek, a gyermekegészségügyi központ építését patronáló bizottság elnökének. A Galambok című mű a lengyel és a nemzetközi adakozásból a II. világháborúban elhunyt gyermekeknek emlékét állító kórházkomplexumot fogja díszíteni FELÚJÍTÁS Nyíregyházán a tapasztalt falumúzeumi kőművesek megkezdték a tiszacsécsei Móricz- lakóház teljes felújítását. Tiprott búzaszalmával fedik be az épületet. A ház környékén parkot alakítanak ki. Itt helyezik el Móricz Zsig- mond életnagyságú szobrát. Az emlékházat jövőre, az író születésének 100. évfordulóján nyitják meg. ÜNNEPI KÖNYVHÉT Megkezdődött a jövő évi jubileumi. 50. könyvhét előkészítése. 1979. tavaszán lesz 5 évtizede, hogy a magyar könyv népszerűsítésének akcióját, az ünnepi1 könyvhetet először megrendezték. Ennek tiszteletéin pályázatot hirdettek a könyvesbolti dolgozók, könyvtárak, népművelők és könyvbarátok részére. Megírják a könyvhetek történetét. Az első díj 5 ezer forint. A hagyományoknak megfelelően a Kossuth Könyvkiadó és a pártszervezetek az idén is megrendezik a politikai könyvnapokat. Ez alkalommal növeli a könyvnapok jelentőségét, hogy eseményei szervesen kapcsolódnak az 1918—1919-ben lezajlott forradalmi események 60. évfordulóinak. rendezvényeihez. A rendező szervek a politikai könyvnapokkal is szeretnék elősegíteni, hogy — a marxizmus— leninizmus klasszikus művei, a különböző időszerű politikai kiadványok, elméleti folyóiratok még szélesebb körű megismertetése mellett — a magyar munkásmozgalom történetének tapasztalatai, nemzetközileg is gazdag tanulságai az eddigieknél is hatékonyabban váljanak a nemzeti tudat részévé; végső soron a szocialista forradalom tényeit, eredményeit az emberek legbensőbb érzelem- és gondolatvilágának részévé tegyék. . A Kossuth Könyvkiadó sajátos eszközeivel igyekszik hozzájárulni a két nagy történelmi évforduló — a Kommunisták Magyarországi Pártja és a Tanácsköztársaság megalakulásának — méltó megünnepléséhez. Több, ebben az időszakban megjelenő kiadványuk állít emléket pártunk hat évtizedes harcának, az első proletárdiktatúra emlékének. Önálló kötetek, szemléltető kiadványok foglalkoznak az évfordulók jelentőségével, szerepével, az elért eredményekkel és problémákkal, a kommunista és munkásmozgalom hős harcosaival. A kiadó megyei ki- rendeltsége is elkészítette az akció lebonyolításához szükséges könyvek jegyzékét, amelyeket a könyvterjesztők mellett megkaptak a különböző szintű pártszervek és szervezetek is. Az akcióban részt vesznek az „Egy diák — egy könyv” mozgalom keretében a középiskolák, szakmunkásképző intézetek és a felsőfokú oktatási intézmények diákjai is. A politikai könyvnapok ajánló jegyzéke tartalmazza a már korábban megjelent és a közeljövőben megjelenő kiadványok címeit is. Az igények felmérése megtörtént: a politikai könyvnapok egyik ! fontos célkitűzése, hogy a j kiadványokat — az egyéni terjesztés mellett — használják fel a községi, üzemi és iskolai könyvtárak állományának kibővítésére, felfrissítésére. A politikai könyvek terjesztését össze kell kapcsolni az ünnepi évfordulókra szervezett különböző rendezvényekkel. Köny- J vek) különböző kiadványok és szemléltető eszközök fel- j használásával kiállítások ké- ; szülnek, de a politikai iro- j dalom terjesztésére felhasználják a pártoktatás tanfo- Ivamait is. A politikai könyvnapok országszerte november 1-én kezdődnek és 1979. január 31-ig tartanak. A politikai könyvnapok megyei megnyitójára a tervek szerint november 9-én, Mezőkövesden, a járási-városi művelődési központban kerül sor, ezt követő időszakokban fogják tartani a területi megnyitókat és kiállításokat. P. J. Leningrad. A Néva vizén az Auróra cirkáló. Történelmi múzeum. A fedélzet ahol 1917-ben megalakult a forradalmi hajótanács, ahol 1917. október 25-én, este 9 óra 45 perckor figyelmeztető tüzet nyitottak a Téli Palotára. Szűk lépcső vezet a volt legénységi szállásra. 1917-ben fapriccsek álltak itt. Most matrózok fényképei sorakoznak. A volt legénységi szálláson, mélyedésben makett. Este, sötét. És mozdulatlan fénypont az Auróra ágyú- tüze. Megmerevedett történelem. Alekszandr Belisev*, az Auróra első komisszárjának visszaemlékezése: „ ... 1917. október , 25. A hajóharang, amely mindig óránként jelezte az időt, hallgatott. Csend volt a cirkálón. Ötszáz szem nézett a sötétbe. A rakéta fényét kívántuk látni, amely jelit ad a lövésre. 9 óra 45. Hirtelen kiáltásokat hallottunk: A jel! Most már mindenki látta, hogy a megbeszélt jel lassan kúszik felfelé a Péter- Pál erődről. Egy perc múlva tűzparancsot adtam. A hajóharang zengése helyett a hathüvelykes ágyú dördült, figyelmeztető tüzet nyitottunk a Téli Palotára.” Több mint öt évtized telt el. Alekszandr Belisev, az Auróra első komisszárja most a volt parancsnoki kajütben ül: — Mit kíván tudni? Ami 1917. október 25-én történt, az ma már történelem. Sokan megírták. * Alekszandr Belisev, az Auróra első, világhírű komisszárja 1974-ben, egyetlen nappal a 81. születésnapja előtt halt meg. Halála előtt még találkozhattam vele. — Azokat a részleteket szeretném hallani, amelyek még ismeretlenek. Személyes élményeit. — 1913-ban kerültem az Aurórára. Katonai szolgálatra hívtak. Lakatos volt a szakmám, gépész lettem. Részt vettem az első világháborúban, megjártam sok kikötőt, várost, láttam az emberek életét. És hírt kaptam, hogy a háborúban meghalt az öcsém, A hír, a sok látvány és a szüleimtől kapott levelek egyre inkább elkeserítettek. Több, mint ötven év távlatából visszaemlékezve az eseményekre, azt hiszem, az én életemben ekkor kezdődött az ellenállás. Az Auróra fedélzetén Alekszandr Beliscvvcl a szerző — 1917. február 27-én megalakult a Munkás- és Katonaküldöttek Petrográdi Szovjetjének Tanácsa. Mi történt ekkor a cirkálón? — Akkor éjjel választott meg az Auróra bolsevik csoportja a cirkáló párt bizottságának elnökévé. Huszonhárom éves voltam. — 1917. október 24-én reggel a Forradalmi Katonai Bizottság úgy rendelkezett, hogy a katonai egységeket harci készültségbe helyezi, megerősítik a hidak és pályaudvarok őrségét. Segítségül hívták a Balti Flotta hadihajóit, és matrózait is. Akkor este, Lenin munkásruhába öltözve, parókában a Szmolnijba érkezett. Ügy tudom, akkor önt is hivatták a Szmolnijba. ' — 1917. október 24-én este futár értesített, hogy azonnal menjek a Szmolnijba a Forradalmi Bizottsághoz Luki- csov gépésszel, a helyettesemmel. Szverdlov fogadott bennünket. Az üdvözlés után Szverdlov első kérdése ez volt: „Milyen állapotban van a cirkáló?” Majd a második kérdés: „Megbízhatunk-e a cirkáló matrózaiban?” Miután biztosítottam, hogy a cirkáló harcképes, a matrózok megbízhatók, parancsot kaptam, hogy a Néva torkolatánál veszteglő Auróra a' legrövidebb időn belül húzzon fel Leningrádba. a Nikoláj- hídhoz. Amikor elbúcsúztunk, Szverdlov még ezt mondta: „Nagyon remélem, hogy a feladatot végrehajt- iák, jelentős feladat vár a cirkáló legénységére.”. Amikor visszatértünk az Aurórára, a fedélzeten megbeszélésre hívta az Auróra egész személyzetét. Ismertettem a feladatot. — Hány személy volt a cirkálón? — 575 személy legénységi állománvban és 22 tiszt. — A gyűlésen a tisztek is részt: vettek’ — Nem. Miután meggyőződtem arról, hogy a legény•!
