Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-03 / 260. szám

ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG 4 1978. november 3., péntek Osztályharc és irodalom Könyv és politika A szocialista és népi de­mokratikus országok irodalmai immár több évtizedes múltra tekintenék vissza, a munkásirodalom, a proletárirodalom fázisai után magukba olvasztották az an­tifasiszta küzdelem, a nép­front szellemiségét, s a nyílt osztályküzdelmek korának le­zárulásával egyre inkább az egységesülő szocialista társa­dalom össznépi érdekeit feje­zik ki művészi eszközeikkel. A közéleti elkötelezettség meghatározó jegye napjaink szocialista irodalmának, amely fokozódó mértékben fordul a sokoldalúan kibontakozó egyéniség, a szocialista sze­mélyiség etikai és közösségi problémái felé. Mindezek a kérdések sok tekintetben lényegesen más­képp vetődnek fel a nyugati és a dél-európai országokban, ahol osztályharc folyik, és a munkásosztály a háború utá­ni korszak több fázisán átha­ladva — úgy tetszik —, új és éleződő küzdelmek előtt áll. Feltűnő vonása az újabbkori osztályharcnak és az azt kí­sérő irodalmi jelenségeknek a radikális anarchizmus szelle­mének újbóli előretörése. Az ultraradikalizmus mindenütt a szövetségi politikát támad­ja hátba, elszigetelni törek­szik a munkásosztályt. E múltból is ismerős történelmi tanulságnak nagy szerepe le­het az említett övezetek kom­munista kultúrpolitikája mai gyakorlatának kialakításában. Természetesen mindenütt sajátos körülmények közt nyi­latkozik meg a válasz az iro­dalom nyelvén is. Mintegy szemléltető például ezúttal a nyugatnémet szellemi élet egy-két jelenségét felidézve utalnánk, a munkásirodalom — szocialista irodalom prob­lematikára, amely a politika nyelvezetén a munkáshata­lom stratégiája és a szövet­ségi politika viszonylatában jelenik meg. A nyugatnémet szellemi élet feltűnést keltő eseménye volt több mint másfél évtizede, midőn a „Gruppe 47” elneve­zésű progresszív polgári cso­portosulás lehanyatlása ide­jén egy új írói kör, a dort- mundi „Gruppe 61” lépett a színre. Tagjai munkások vagy a munkáslétből „feltört” írók voltak (nálunk is jól ismert közülük Max von der Grün), akik érdes nyelvezettel szóló műveikben meglepő dolgokat közölték a gazdasági csoda bűvöletében élő jóléti társa­dalommal. Különösen kezde­ti műveikben leleplezték a munkásosztály viszonylagos anyagi ellátottsága mögött meghúzódó kegyetlen fizikai és szellemi kizsákmányolást, szavakba foglalták az újabb társadalmi megrázkódtatások első jeleit; egy régen elfelej­tett témát: a munkáséletraj­zát nyújtották dokumentális nyerseséggel. A csoport a Fritz Hüser alapította Archiv für Arbeiterdichtung (A mun­kásköltészet levéltára) körül tömörült;' egy évtized után azonban, a 70-es évek elején, egyáltalán nem függetlenül az NSZK-ban egyre inkább élesedő osztály össze ütközések­től, újabb írói törekvések rajzottak ki soraiból. Max von der Grün mellett, főleg Günter Wallraff. Erika Run­ge és mások elégedetlenek a csoportban eluralkodott, s az . osztályharcos szemléletről le­mondó irányzattal, az „ipari munka világa” keserű hangú megéneklésével. a technikai civilizáció fogaskerekei közt őrlődő embeiTŐl szóló, de határozott távlatok nélküli művekkel. Ezért létrehozták a Werkkreis—Literatur der Arbeitswelt (A munka vilá­ga irodalmának alkotóköre) elnevezésű csoportosulásokat. Érthetően fellépett soraikban is a ..balos” kizárólagosság hirdetése, a szövetségesekkel szembeni bizalmatlanság, az afféle vélekedések, hogy ki­zárólag a munkásírók körére 'támaszkodva kell megvívni a Küzdelmet a tőkés kulturális manipulációval szemben. A rendkívül heterogén szándé­kok és törekvések bizonyos mérvű rendeződését, tisztázó­dását, — ha közvetetten is —, befolyásolja a Német Kom­munista Párt fokozatosan ki­bontakozó művelődéspolitiká­jának kisugárzása, amelyről a 60-as éveik elején, a párt illegalitása idején még nem lehetett szó. Az NKP 1974 tavaszán Münchenben tartott és irodalmi kérdésekkel fog­lalkozó konferenciája az osz­tályharc bonyolult viszonyai közt tevékenykedő .munkás­párt kultúrpolitikája alapvo­nalait vázolta fel. A Grazban működő mun­kásművelődési központnak a munkásirodalom mibenlétére vonatkozó körkérdéseire sok német nyelvű munkásíró adott választ, s a wuppertúli Peter Hammer Verlag adott ki egy ilyen gyűjteményt értékes irodalomtörténeti tanulmá­nyok kíséretében 1973-ban, Arbeiterdichtung (Munkás­költészet) címmel. A nagyszá­mú nyugatnémet munkásiro­dalmi antológia közül — úgy tetszik — e kiadványból tá­rul fel előttünk teljes szé­lességében az az eszmei spekt­rum, amely tükrözi nagyon gyakran a tétovaságot, a re­formista illúziókat is. pl. egy­szerűen a munkásosztály lé­tezésében való kételkedést, de azok véleményét is, akik nem hisznek a „szociális partner­ség” hamis jelszavában, akik látják és tudatosan elemzik az osztályellentéteket, s akik­nek nyíltan vallott írói cél­kitűzésük: a társadalmi viszo­nyoknak a dolgozók érdeké­ben történő megváltozása, így válhat ez a munkásiro­dalom egyre inkább, a lénye­gét illetően eszmeiségben megragadható szocialista iro­dalommá, amely a felszaba­dulásra vágyó nyugatnémet munkásosztály, s valamennyi kizsákmányolt réteg érdekei­ért harcol. Érthető, ha publicisztiká­ban, irodalomkritikában lé­nyegesen élesebben merülnek fel itt az ideológiai harc kér­dései és fogalmai, mint ná­lunk, hiszen az osztályharc ott a mindennapok alapvető tartalma. Teljesen alaptala­nok ugyan az ullraradikális körök részéről elhangzó vá­dak, miszerint a szocialista térfél irodalmát és irodalom­kritikáját az opportunizmus jellemzi; ugyanakkor az Is tény, hogy nálunk sokkal na­gyobb figyelemmel és meg­értéssel kellene tanulmányoz­ni azokat a történéseket, ame­lyek a nyugati és a fejlődő országokban lezajlanak, s amelyek irodalomban és mű­vészetben a munkásosztály és más elnyomott osztályok fel- szabadulásáért folytatott küz­delmének megnyilatkozásai. Ennek lényege a művészet osztálymeghatározottsága; nyugaton, délen és a fej­lődő országokban inkább a maga közvetlenségében, a szocialista övezetben pe. dig általában közvetettebb, bonyolultabb formákban. A társadalmi lét alapvető kérdéseinek elhomályosítá- sát jelentené, ha kétségbe vonnánk az • osztályküzdel­mekkel terhes régiókban a művészet, az irodalom nyílt átpolitizálásának jogát; de ugyanilyen hibás eljárás len­ne a fejlett szocialista tár­sadalmak életének az alap­kérdések szintjén történő mű­vészi tükröződését követelni. Nyugaton és a fejlődő orszá­gokban az osztályharc fő ter­hét viselő munkásosztályhoz való ideológiai-éti kai-gyakor- lati viszohy döntő kritérium az irodalomban, a művészet­ben is; de ez a követelmény nem zárhatja ki, ellenkező­leg: magába kell, hogy fog­lalja a szövetségesek meg­nyerésére irányuló szüntelen törekvést. A szocialista országok ' irodalma ugyanakkor az osztályok megszűné­sének útján, az adott konk­rét, elért szakasz által deter­minált módon fejezi ki az egyre inkább egységesülő né­pi érdeket (ez a szövetségi politika sájátos megvalósulá­sa itt), de ugyanakkor a mű­vészetnek és az elméletnek itt is érvényes módon meg kell tudnia fogalmazni a munkásosztály érdeke és az össznépi érdek összefonódó dialektikája szerint a társa­dalmi valóság által felvetett kérdéseket és válaszokat. Illés László Négyéves képzés után A csepeli Kossuth Lajos Szakközépiskolában kél évvel ezelőtt indították be a repü­lőgépszerelő és a repülőgép­műszerész szakmák oktatását. Az idén már összesen há- romszázhatvannyolcan — közöttük százhat elsős — ta­nulják e szakmákat. A négy­éves képzés után a fiatalo­kat a MALÉV és a MÉM Repülőgépes Szolgálat alkal­mazza. Ankét a munkahelyi A Mákvölgyi Bányaüzem és Egyesített Művelődési Intéz­ményei rendezésében ma déli egy órai kezdettel ankétot tartanak az alberttelepi Hu­nyadi János Művelődési Ház­ban, amelynek témája és cí­me: A műszaki értelmiség szerepe és feladatai a mun­kahelyi közművelődésben; előadója, illetve vitavezetője pedig Simon László, a Szak- szervezetek Budapesti Taná­csának titkára. A közérdekű eszmecsere sikere érdekében a rendező szervek a vita főbb téziseit sokszorosítva meg­küldték a meghívottaknak. A város, amelynek életéről szó van, Miskolc. Dr. Lehocz- ky Alfréd tanulmánya Mis­kolc város XIX. századvégi fejlődését elemzi, beleértve a XX. század első két évtize­dét is a Tanácsköztársaság bukásáig. A kötet, amelyet „kéziratként” adott közre a Nehézipari Műszaki Egyetem Marxizmus—Leninizmus Tan­székének szociológiai kutató- csoportja, valójában előtanul­mány a Miskolc megyei vá­ros közművelődési viszonyai című kutatáshoz. Ebben a té­makörben több mint egy fél évvel ezelőtt már megjelent egy hasonló előtanulmány: Tóth Pál munkája, Miskolc város társadalmi és urbanisz­tikai szerkezete címmel. Dr. Lehoczky Alfréd Száz év egy város életéből című és Mis­kolc város fejlődésének főbb vonásai alcímet viselő kötete, Az első ötven év címszó alatt az 1919-ig tartó társadalmi változásokat kíséri nyomon. A kötet első ■ fejezetében helyzetképet fest Miskolc XIX. századi életéről. Be­mutatja, minek köszönheti Miskolc a XIX. század első felében elért igen nagyará­nyú fejlődését, lélekszámá- nak 113,4 százalékos növeke­dését. és kiemeli a város ked­vező fekvését, a környéken kialakult számottevő gyár­ipart, a nagyon fejlett kéz­művesipart. Mindezekhez pe­Xsmerősöm „büszkén” vall­ja, hogy ő nem politizál, ű csak dolgozik — a politika mások dolga. De nem politi­zálunk-e, amikor — és aho­gyan — dolgozunk? Nem po- litizálunk-e azzal, ahogyan élünk és amilyen emberek vagyunk? Akárhogy is köze­lítjük a dolgot, a politika hozzá tartozik mindennapi életünkhöz. És nemcsak olyankor, ha összejövünk egy klubban, politikai témákat megvitatni. Akarva-akaratla- nul. naponta többször is vé­leményt nyilvánítunk köz­ügyekben. Aki nem olvas új­ságot, nem tanulmányozza a politikai könyveket. — az is politizál: más kérdés az, hogy hogyan? Bonyolult, és egyre bonyolódó világunkban megfelelő tájékozódás nélkül ma már lehetetlen eligazodni. Ehhez ad jó segítséget a po­litikai irodalom. Az idei — tizenhetedik — politikai könyvnapokat a Kommunistáik Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulója jegyében rende­zik. Ünnepi választék várja az olvasókat. A választék ün­Nagy emberi és művészi élményben volt részük azok­nak, akik szombaton este meghallgatták az 50 éves ju­bileumát ünneplő Homérosz énekkart és művészeti veze­tőjét, az orgonaművész Peskó Györgyöt. Hassler: Ünnepre jöttünk című művével kez­dődött az énekkari hangver­seny, meggyőződéssel, szívvel, átélve énekelték, az alkalom­hoz illően. Ötven éve áll fenn a Schnitzl Gusztáv alapította (a Vakok Intézetének taná­ra) kórus, amely már a fel- szabadulás előtt is nagy hírű énekkara volt zenei életünk­nek. A felszabadulás után Berindán László'(vak zeneta­nár), majd Somorjai Ferenc szintén sorstárs karnagy ve­zette. 1967-től 1973-ig, és 1977 őszétől Peskó György orgo­naművész. Művészetüket le­mez is őrzi, elnyerték a „Ki­váló Együttes” címet, és hangversenyeztek a hazai vá­rosokon kívül, Jugoszláviá­ban, Csehszlovákiában, Ro­mániában. S ha nekik még térkép sem volt a táj, — hí­dig a rendkívül nagymérték­ben megpezsdült kereskedel­mi, valamint a század köze­pén virágzásnak indult hitel­intézeti életet. Jóllehet, a vesztes szabadságharc utáni abszolutizmus nem kedvezett a város fejlődésének sem, mégis jelentős ipari létesít­mények jöttek létre, mint például a Borsod-Miskolci Gőzmalom Részvénytársaság' és a miskolci vasúti főmű­hely. Ennek ellenére, szem­ben a megye nagyipari fej­lődésével, Miskolcra a kéz­műipar volt a jellemző. A szerző igen részletesen elem­zi ennek az ellentmondásnak az okait, az egyes vállalkozá­sok kudarcait, a helyi tőke lekötöttségét, valamint a fej­lődést igen nagymértékben befolyásoló szubjektív ténye­zőket. Ezt követően, a század eleji Miskolc és a helyi ipar fejlődését, a népesség növe­kedését és megoszlását, va­lamint a város kulturális helyzetét veszi bonokés alá. Miskolc a századforduló1 követően, igen jelentős vál­tozásokat ért meg. A 23 éven át volt polgármester. Soltész Nagy Kálmán távozásával bi­zonyos szemléleti változás frissülés jelentkezett a város­házán, amely dr. Szentpál István polgármesterségével kezdődött. Majd dr. Nagy Fe­renc polgármestersége alatt folytatódott. Részletesen be­nepi, ám rendeltetése nem: a hétköznapokon kell e köte­tekben leírtakat gyakorlattá alakítanunk. Huszonhat mű, közel egy­millió példányban — ez jel­zi az idei politikai könyvna­pok számokban is kifejezhető termését. Könyvkiadásunk történetében először jelenik meg egyszerre „A tőke” mindhárom kötete. Ez alka­lommal kiadott művek között szerepel, Kádár János új könyve is. Az „A szocializ­musért — a békéért” című kötet az utóbbi hat évben elhangzott beszédeit és cik­keit tartalmazza. Ugyancsak nagy érdeklődésre számíthat Siklós András díszes kivitele­zésű műve. a „Magyarország 1918—1919”. Korabeli képek, dokumentumok — sok közü­lük először kerül publikálás­ra —, segítségével ad átte­kintést az 1918-as és 1919-es magyarországi forradalmak­ról, azok közvetlen előzmé­nyeiről. A politikai könyvnapokon nem feledkeznek meg azok­ról a társadalmi könyvter­szen semmit nem láthattak belőle —. művészetük min­denütt igaz gyönyörűséget szerzett hallgatóiknak. Miskolci műsoruk a zene- történet széles ívét fogta át. Az 1500 körül élt Josquin de Prez-től, a német barokk nagy mesterén, Schützön át Bachig, a romantikus mű­vészek Csajkovszkijon. Brahmson át Kodályig érve. Nagy igényű műsorukból, amelyet telt, kiegyenlített, dinamikai árnyalatokban gaz­dag színek jellemeznek, — nehéz a kiemelés. Hiszen szól­nunk kellene a Schütz Máté passió-részlet drámaiságáról, a Kodály-mű vek: Az öregekés 'az Esti dal megrázó szépsé­géről, illetve az utóbbi bár­sonyos puhaságáról. A két Bach-korál közül a „Már nyugosznak a völgyek” indí­tása tűnt kicsit keménynek. A hangverseny színhelye nem teszi lehetővé a tetszés- nyilvánítást, a tapsot, — ezért az elmaradt forró taps helyett, így köszöntjük szere­tettel a Homérosz kórust. mutatja a tanulmány, miként bontakoztak ki a század ele­jén Miskolcon egy nagyobb arányú fejlődés körvonalai, bemutatja a népesség növe­kedését és megoszlását, illet­ve annak kihatásait a város gazdasági életére és íeil< sére, különös tekintettel a városból eltűnt görög keres- kedöréteget felváltó és a vá­ros népességének már 1068;- ban 22,2 százalékát jelentő zsidóságra, amely részben • a kereskedelmi életben vette át a görögök szerepét, részben egyéb pályákon mozdította elő nagymértékben a város fejlődését. Bemutatja a Mis- kolccal összefüggő települé­sek és a város kapcsolatát, illetve annak a fejlődésre gyakorolt hatását. Külön figyelmet érdemel e korszak kulturális helyzete, amely ellentmondásos volt. Mint azt dr. Mikszáth Kál­mán. a húszas évek miskolci főispánja megállapította, „a város nem tudja meataláhr önmagát, nem tudja elfoglal­ni helyét a nemzet magasabi gazdasági és szellemi munka iában. Elzárva maradtak eV: le az igazi, városi élet ma gasságai.'mint város, nem tu­dott élni, csak vegetálni” Mikszáth Kálmán még Kas.s- közelségének és százados leül - túrájának bénító hatását is emlegeti. Miskolc századeleji életére hatott a lateiner pol­jesztőkről sem, akiík munká­jukkal jelentősen hozzájárul­nak ahhoz, hogy a politikai irodalom minél több ember olvasmányává váljék. A ti­zenhatezret meghaladja azok­nak a száma, akik több mint tíz éve foglalkoznak a poli­tikai könyvek terjesztésével. A november 3-i ünnepélyes megnyitón 98-an kapják meg a Kiváló Könyvterjesztő pla­kettet. A politikai könyvek iránti érdeklődés évről évre nő. Míg 1972-ben a Kossuth Könyv­kiadó 177 művet jelentetett meg 3 millió 693 ezer pél­dányban, az 1977-ben kiadott 209 könyv 4 millió 900 ezer példányban került a boltok­ba. A könyvnapok jelentősé­gét mégsem az eladott köte­tek, az ankétokon, író—olva­só találkozókon résztvevőik számával lehetne mérni. Egyetlen aktus, néhány kötet megvásárlása nem pótolhatja a rendszeres tájékozódást, az újra való odafigyelést. A no­vember 3-án kezdődő ren­dezvénysorozat jó alkalom. Alkalom és felhívás ismere­teink. tudásunk bővítésére. gazdag sikereket kívánva. Karnagyukat, az ismert és kiváló orgonaművész, Peskó Györgyöt, most kettős minő­ségben hallhattuk. Karnagyi munkája és művészete min­den tiszteletet és elismerést megérdemel. Orgonaműsorá­ból Albínóm: Adagiója és C. Franck Pastorálja, valamint a Kodály-orgonamise részlet szólalt meg magas hőfokon, kitűnően regisztrálva és for­mailag, dinamikailag jól fel­építve. A híres Bach d-moll toccáta és fúga kicsit nyug­talannak hatott, feltehetően az elég gyakran kényszerűen változó helyszínek miatt. (A kórusszerepléshez ugyanis minden alkalommal le kellett jönni az orgona mellől.) Emlékezetesen szép hang­versenyt hallottunk, amely­ben sok csodálatos volt: a tü­relem, az egymás iránti nagy- nagy tapintat és (manapság talán már ..korszerűtlennek” hat) — a szeretet —. amely a kórust a körülmények ellené­re éneklésre képes indítani. V. Zalán Irén gárság. amelynek egyik ve­zéregyénisége volt Bizony Ákos ügyvéd, a másik jelen­tős városformáló erő a zsidó kispolgárság, a harmadik pe­dig a század elején erőtelje­sen jelentkező munkásosztály. Végső soron minden fejlődés­beli zavar ellenére a város szellemi élete a tízes évek elején pezsgő, friss és prog­resszív, — állapítja rneg a tanulmány. Az 1918—19-es forradalmak időszakával külön fejezetben foglalkozik a kötet, bemutat­va ebben a polgárság és a munkásvezetők Közötti loja­litás következményeit, a kom­munista párt létrejöttét és törekvésének térhódítását, a proletárdiktatúra kiépülését, a csehszlovák intervenció alatti „igazi vízválasztó” ese­ményeket, és különösen hang­súlyosan foglalkozik Reisin- ger Ferenc szociáldemokrata vezető szerepével. A kötethez bőséges iegvzeianvagot is kö­zöl a szerző, amely igen sok új adalékkal gazdagítja a vá­ros múltja iránt érdeklődő­ket. A Száz év egy város életé­ből című előtanulmány-soro­zat első kötete mint mondot­tuk. 1919-ig mutatja be az >lső öt ven évet. A továbbiak­ban Miskolc két világháború özötii fejlődese illetve Mis- :o1c reilődcsc a felszabadulás itán 1970-ig valamint a ne­gyedik kötetben Miskolc mai helyzete 1970-től napjainkig kap helyet (l)in) Száz év egy város / A Homérosz kórus hangversenye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom