Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-24 / 277. szám

VfL AG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGINAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 277. szám Ära: 1 forint Péntek, 1978. november 24. n Kommunisták Magyarországi Párt­jának lölíi. november 24-i meg­alakulása hosszú történelmi folya­mat eredménye volt. Egészen ad­dig az időpontig a magyar mun­kásosztály egyetlen pártban, a Magyaror­szági Szociáldemokrata Partban szervező­dött. Ez a párt a korabeli nyugat-európai, től^g német szociáldemokrácia színvonalán állva, 1890-es megalakulásától kezdve so­kat tett a proletariátus neveléséért. Tevé­kenységének, a párttal szorosan összefo­nódott szakszervezeti mozgalom harcai­nak eredményeképpen munkásosztályunk jelentős részében mélyen elterjedtek a szocializmus eszméi, az osztályharc fogal­ma, a marxizmus egyes kategóriáinak is­merete; az internacionalizmus érzelme, a proletariátus történelmi szerepéről szóló tanítás. Azonbarí 1914-ben, a világháború kitörésekor a II. Internacionáléba szerve­ződött egyéb pártokkal együtt bebizonyo­sodott a magyar szociáldemokrácia tehe­tetlensége és alkalmatlansága is. A prole­tárforradalmak, az imperializmus kora másfajta, új típusú munkáspártot igényelt. Olyat, amely nem egyszerűen a szocializ­mus elméleti híve, hanem felismeri a munkásság előtt álló forradalom lehetősé­gét is, amely a szocializmust nem a távoli jövőbe helyezi, hanem forradalmi helyzet­ben kész cselekedni is a proletariátus ha­talmának kivívásáért. Az 1917-es oroszországi forradalmak, a Nagy Október példája nyomán, a hazai békevágyó és forradalmasodó közhangulat és az őszirózsás forradalom eredménye­ként a magyarországi munkásosztály leg­jobbjai is elérkezettnek láttáik az időt a szociáldemokratizmussal való szakításra, a kommunista párt megalakítására. „Nem a párt volt nekünk a cél, de az osztály fel- szabadulása ... Ha lehetséges lett volna néhány hónap előtt az egységes szociálde­mokrata párton belül való egységes for­radalmi cselekedet... mi régi harcosai a régi szociáldemokrata pártnak, nem sza­kadtunk volna el, hanem szives örömest dolgoztunk volna együtt” — írta Kun Bé­la már a Tanácsköztársaság idején. Ám az SZDP-n belül nem volt lehetséges for­radalmi cselekedet. Ezt a körülményt a párt baloldala már régebben megsejtette, vagy felismerte. Kikből állt a régi balol­dali szociáldemokrata ellenzék? Főleg a szakszervezetekben tevékenykedő követke­zetes osztályharcosokból: Hirossik János, László Jenő, Rudas László, Szántó Béla, Vágó Béla és mások tartoztak ide. Sőt, a szociáldemokrata reformizmus ellen lép­tek fel egyes szociáldemokrata vezetők is; Landler Jenő, Czóbel Ernő, Hajdú Gyula, Hamburger Jenő, Pogány József, Varga Jenő, Nyisztor György. A világháború vé­ge felé pedig. 1918 sztrájkharcaiban a füg­getlenített párttisztviselök és értelmiségiek mellett a munkásosztály soraiból is ki­emelkedtek forradalmi szellemű, ellenzé­ki bizalmiak; Chlepkó Ede, Fiedler Rezső, Hikádé Aladár, Mikulik József, Szaton Re­zső és társaik. De nemcsalt magában a pártban nőtt. az elégedetlenség. A Szabó Ervin köréhez tartozó független szocialisták és főleg a Galilei-körben felnevelődött új, fiatal ér­telmiségiek is az oroszországi, a lenini megoldás hívei lettek: Mosolygó Antal, Végh Dezső, illetve Duczynska Ilona, Haász Árpád; Hevesi Gyula, Kelen József, Kelen Jolán. Komjáth Aladár. Korvin Ottó. Len­gyel József, Lékai János, Révay József, Sallai Imre és a többiek. Ezek a baloldali szociáldemokrata és forradalmi szocialista irányzatok azonban önmaguktól nem jutottak el önálló párt megalakításának a gondolatáig. Ehhez kül­ső impulzusra, az oroszországi tapasztala­tok ismeretére és alkalmazására volt szük­ség. Ezt az impulzust hozták haza az oroszországi magyar kommunista hadifog­lyok. Az OK(b)P külföldi szekcióinak so­rában 1918. március 24-én alakult meg Kun Béla vezetésével a magyar szekció, az első magyar kommunista szervezet. A szervezetnek kettős célja volt: egyrészt az internacionalisták oldalán harcolni Szovjet- Oroszország megvédéséért, másrészt agitá- ciós tanfolyamokon felnevelni az eljöven­dő magyar proletárforradalom vezető gár­dáját. Ez a magyar szekció hívta egybe a magyarországi kommunista hadifoglyok konferenciáját 1918. november 4-én, Moszk­vában. Az értekezlet kimondta a nemzet­közi kommunista mozgalom szerves részét képező KMP megalakulását és tagjai kö­telezettségévé tette, hogy a legrövidebb időn belül hagyják el Oroszországot es erejüket állítsák a nemzetközi forradalom szolgálatába Magyarországon. A felhívás nyomán 1918 novemberében a KMP-nek mintegy kétszáz-háromszáz tag­ja tért haza, köztük Kun Béla, Cserny Jó­zsef, Jancsik Ferenc, Karikás Frigyes, Münnich Ferenc, Pór Ernő, Rabinovics József, Vántus Károly, de ezrével tértek haza a magukat kommunistáknak tekintő, formálisan nem párttag hadifoglyok is. A hazatértek kapcsolatot teremtettek az itt­honi forradalmi irányzatokkal és miután a sorozatos megbeszéléseken megismer­kedtek a hazai helyzettel és meggyőződ­tek az MSZDP vezetőinek elutasító állás­pontjáról. meggyőzték hazai elvtársaikat egy új párt megalakulásának halasztha­tatlan szükségéről. A z 1918. november 24-én Kelen Jó­zsef, Városmajor utca 42. szám alatti lakásában lezajlott értekez­leten a csoportok kimondották a Kommunisták Magyarországi Párt­jának megalakulását. Egyben megválasz­tották a párt központi bizottságát és elha­tározták a Vörös Űjság kiadását. A Vörös Újság, 1918. december 7-i meg­jelenésével véglegesen lezárult a KMP megalakulásának folyamata. MSZMP Borsod megyei Bizottsága első titkárának, Dr. Bodnár Ferenc elvtársnak, Miskolc Kedves Elvtársak! Vologda megye kommu­nistáinak, valamennyi dol­gozójának nevében és sze­mélyesen is szívből köszönt­jük Önöket. Borsod megye kommunistáit és valamennyi dolgozóját a. nemzetközi kom­munista mozgalom harci egységének, a Kommunisták Magyarországi Pártja meg­alakulásának 60. évfordulója alkalmából. A magyar kommunisták és az MSZMP tevékenysége a párt 60 éves fennállása óta *l$xakíthatatlanul összekap­csolódik a munkásosztály és a magyar dolgozók alapvető érdekeiért, a világbékéért, a népek szocialista fejlődésé­ért vívott harccal. Az MSZMP vezetésével a ma­gyar nép nagy sikereket ért el az új élet építésében, a gazdaság, a kultúra és az or­szág minden oldalú fejlesztő- seben. Az ' SZKP és az MSZMP politikájának alapköve a megbonthatatlan szovjet—ma­gyar barátság. Nagy megelé­gedettséggel állapítjuk meg. )wgy Vologda és Borsod me­gye dolgozóinak évről évre szélesedő testvéri kapcsolata jól szolgálja ennek megerő­sítését. Őszintén kívánunk Önök­nek, kedves elvtársak, Bor­sod megye kommunistáinak és valamennyi dolgozójának újabb eredményeket a fej­lett szocialista társadalom építésében, a népeink és me-- gyéink közötti testvéri kap­csolat és együttműködés meg­erősítésében. Kívánunk jó egészségei és személyes bol­dogságot. Elvtársi üdvözlettel: V. Gribanov, a Vologda megyei Tanács elnöke A. Brigin, az SZKP Vologda megyei Bizottságának első titkára A Varsái Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének moszkvai iilcse. Képün­kön: Kádár János, a magyar küldöttség vezetője az elfogadott dokumentumot írja alá. 1978. november 22—23-án Moszkvában ülést tartott a Varsói .Barátsági, Együttmű­ködési és Kölcsönös Segít­ségnyújtási Szerződés tagál­lamainak Politikai Tanácsko­zó Testületé. . A politikai tanácskozó tes­tület ülésén áttekintették az európai helyzet alakulásával összefüggő időszerű kérdése­ket és véleményt cseréltek az általános nemzetközi hei­zet néhány kérdéséről. A tár­gyalások középpontjában az enyhülési folyamat fejlődésé­ért, a leszerelésért vívott harc további lépései álltak. A tanácskozás részvevői a Varsói Szerződés tagálla­mainak egyhangúlag elfoga­dott nyilatkozatában ismer­tették helyzetértékeléseiket, következtetéseiket és javas­lataikat. Megállapodtak ab­ban, hogy a Szovjetunió, mint a tanácskozás házigaz­dája, a nyilatkozatot az ENSZ hivatalos dokumentu­maként fogja terjeszteni és annak tartalmát az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett vala­mennyi állam kormányának tudomására hozza. A tanácskozás részvevői, híven a kommunista és mun­káspártjaik kongresszusán el­fogadott elvi irányvonalhoz, a politikai tanácskozó testü­let ülésén ismét megerősítet­ték szilárd elhatározásukat, hogy folytatják következetes küzdelmüket az általános bé­kéért, a népek szabadságá­ért és függetlenségéért, a fegyverkezési verseny meg­szüntetéséért és a leszerelé­sért, az enyhülésért, a népek közötti bizalom és barátság erősítéséért. A tanácskozás résztvevői nem kímélik erői­ket annak érdekében, hogy korunk eme legidőszerűbb feladatai gyakorlati megoldást nyerjenek. Megállapodás született ar­ról, hogy meghatározott idő múlva a külügyminiszterek bizottságának ülésén a hely­zet alakulásának figyelembe­vételével áttekintik a nyi­latkozatban foglalt feladatok teljesítésével kapcsolatos to­vábbi teendőket. Az ülés részvevői jelentést terjeszte­nek kormányaik elé a vég­zett munka eredményéről. A politikai tanácskozó tes­tület meghallgatta Viktor Kulikovnak, a Varsói Szer­ződés tagállamai Egyesített Fegyveres Erői főparancsno­kának, a Szovjetunió mar- salljának jelentését az egye­sített parancsnokság gyakor­lati tevékenységéről. A politikai tanácskozó tes­tület ülése a testvéri barát­ság és az elvtársi együttmű­ködés légkörében végezte munkáját. Elfogadta a politikai tanácskozó testület moszkvai ülése 1978. november 22—23-án — Rövidített szöveg — A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköz- társaság, a Magyar Népköztársaság, a Né­met Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetsége képviselői a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Ta­nácskozó Testületének 1978. november 22— 23-i moszkvai ülésén áttekintették az euró­pai helyzet fejlődésének időszerű kérdéseit, és véleményt cseréltek a nemzetközi hely­zet néhány kérdéséről. A tárgyalások középpontjában az enyhü­lési folyamat fejlődéséért, a leszerelésért ví­vott harc további lépései álltak. Az ülés résztvevői megállapították, hogy az utóbbi időben még erősebbé vált a né­pek, valamennyi haladó és békeszerető erő eltökéltsége,, hogy véget vessenek az impe­rializmus, a kolonializmus és a neokolonia- lizmus agresszív és elnyomó politikái írnak. Mind szélesebben bontakozik ki a békéért, az enyhülésért, a fegyverkezési verseny megszüntetéséért, a szabadságért és a tár­sadalmi haladásért, a békés, egyenjogú nem­zetközi együttműködésért vívott harc a nemzeti függetlenség és a szuverenitás köl­csönös tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás alapján. E harcban jelentős, kedvező eredmények születtek. Az enyhülés tendenciája, amelynek során vala­mennyi állam egyenjogúságát elismerik és tiszteletben tartják, mind nyilvánvalóbb ha­tást gyakorol a világ '•fejlődésére általában. Ugyanakkor megnövekedett az imperialis­ta és a reakciós erők aktivitása, megpróbál­ják befolyásuk alá vonni a független álla­mokat és népeket, ösztönzik a fegyverkezé­si versenyt, durván beavatkoznak más álla­mok belügyeibe, ami veszélyezteti az enyhü­lés folyamatát, s szembenóll a népeknek a békére, á szabadságra, a függetlenségre és a haladásra irányuló törekvéseivel. Az események fejlődése egészében iga­zolta a Varsói Szerződés tagállamainak „A nemzetközi enyhülés új eredményeiért, az európai biztonság megszilárdításáért, az európai együttműködés fejlesztéséért” című nyilatkozatában foglalt értékelést, amelyet a politikai tanácskozó testület 1976. évi bu­karesti ülésén fogadtak el. 5. Az ülés részvevői különös figyelmet szen­teltek az európai biztonság megszilárdításá­nak és az együttműködés fejlesztésének. Megállapították, hogy az európai kontinen­sen jelentős, kedvező változások mentek végbe. Ezt elősegítette, hogy a kontinens ál­lamainak kapcsolatai az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányá­ban foglalt elvek szellemében fejlődnek. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom