Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-06 / 236. szám

1978. október 6., péntek

ESZAK-MAGYARORSZAG 3

Bezárt bányák birodalma

r

Élni akarnak

A meddőhányón él egy fa. Csemete forma. Pedig nem az. Legalább tizenöt, éve áll ott, satnya törzsét, kicsiny koronáját egyirányba dűtöt- ték a szelek. Mellette, alatta, felette, s talán alóla zivatarok patakjai mosták a köny- nyen omló meddőt, árkokat vágtak a lejtőn, de a fa mégis él. Mert élni tud. Azért maradt ekkora, ilyen csepp, mert 'súlyát nem bírnák el a gyökerek, s a meddő csak ennyi élethez tud tápanyagot adni.

A térképen a meddőhányó is zöld. A kopár, csupasz dombkúpokkal együtt, amelyeknek völgybe csúszó meredélyein még látszanak a sáncszerű mesgyehatárok. Ma gyomtenger nő a barázdák helyén. Az ember és munkája a völgybe szorult. Arra a zeg-zugos szalagra, amelyet a térkép barna színnel jelöl, s amiit a parasztember szántónak! nevez. És ez a föld pont annyi, hogy meggyőzze az Alföldről ideszármazott idegent\Jnnen jobb elmenekülni. Mert megélni nem lehet.

Nádasvöígye

A völgyön egy patak tőr utat a Sajó felé. A Nádasd. Partjain itt-ott még foltonként tényleg vannak nádasok, a többit elfoglalta házaival az ember. Csak sorolni lehet az egymásba érő falvakat. Hó- doscsépánytól Borsodnádas- dig. Iparvidék ez, ma két gyár uralja: az ÓKÜ és a lemezgyár. Régebben bányák nyíltak innen a mélybe. Már rég bezárták ezeket, a szénkészlet kimerült, csak az élfalazott aknabejáratok, s épületek őrzik még a bányászkodás nyomát. A meddőhányó‘alatt. is. áll pár épület, A jobbik, amihez egy úszómedence is tartozik, a tanácsé, a másik kettő a helyi tsz-é. A Nádasvölgye Termelőszövetkezet irodája. Az elnök Kónya Béla:

— Több kis szövetkezet egyesüléséből alakult ki ez a gazdaság, amely több mint négyezer hektáron gazdálkodik. Mármint gazdálkodna, mert ebből az óriási területből csak 900 hektár a szántó, a többi legelő és erdő.

Amikor azt kérdeztem, hogy érdem szerint mennyi az a terület, amelyen gazdaságos a növénytermesztés, az elnök felhúzta a szemöldökét.

— Ha húsz mázsa búzát akarnánk hektáronként termeszteni, s ez a ráfizetésre elég, akkor már nagyon meg kellene erőltetnünk magunkat. Idén a 150 hektár búzánk 15 táblában volt. Nos, képzelje el, a tíz—húsz kilométer távolságra fekvő másik táblába, amely alig öt hektár, szinte járhatatlan utakon kell a kombájnokkal átvonulni, hogy akkor milyen izgalmas dolog nálunk a növénytermesztés.

A kukorica lefagyott

Az Alföldön, de megyénk jobb adottságú gazdaságaiban is egy búzatábla 150 hektáros. Arról takarítják be a negyven mázsától is több termést. Ott egy nap alatt végezhetnek a tábla betakarításával, itt tíz nap is kevés. Ráadásul a menetrendszerűen érkező őszi fagy mindig elpusztítja azt a kevéske kukoricát, amelyet tavasszal el mertek vetni. Idén nyolcadszor bizonyosodott be. hogy a kukoricával foglalkozni nem szabad, mert megyénkben még sehol, de ezen a környéken már elvégezte pusztító munkáját a dér. Kovács László, a főagronó- mus jegyezte meg:

— Ha csak a növénytermesztésre hagyatkozunk, akkor bezárhatjuk a boltot. Nálunk az árunövényter- mesztés, mint jövedelemtermelő, csúfosan megbukott.

Hallom a tsz-tagoktól: nehéz volt ide elnököt találni. Mert ki annyira bátor, hogy négy aranykorona értékű földeken el merje vállalni a gazdaság irányítását, amikor a szövetkezet évről évre veszteségesen zár? És ugyanakkor az egyetlen gyors nyereséget biztosító ágazat, a növénytermesztés eleve kudarcra van ítélve.

Bátraké a szerencse?

Az elnök három éve került ide, s mivel három éves a folyamat is, amelyben a szövetkezet előbbre lépett, a kezdeményezést nem tagadhatja le. Az erdővel kezdődött:

— Sokat nem tehettünk, csak annyit, hogy ennek az 1300 hektárnyi vegyes, rontott faállományú erdőnek a hasznosítását valahogy megoldjuk. Hitelből, 1,6 millió forintért építettünk egy feldolgozó üzemet, amely évente 2—300 ezer forint nyereséget biztosít. Ez is valami.

De akadály is. Mert többet ettől az ágazattól nem lehet remélni. Az erdőre fordított összeg, a telepítések költsége, csak évtizedek múltán térülhet vissza. A szövetkezetnek pedig most kell a pénz. A főagronómus:

— Maradt az állattenyésztés. Elsősorban a juh. Ennél az ágazatnál viszont nagyot léptünk előre. Pár évvel ezelőtt 1200 anyánk volt. Ma a háromszorosa.' Igaz, nem sok nyereség származott eddig az ágazatból, hiszen a mindenároni létszámnövelés elviszi a jövedelmet, de most már jó úton vagyunk.

Így fogalmazták meg a célt: olcsón, a lehetőségeket kihasználva, hatékonyan. A juhtenyésztésnél ez azt jelenti, hogy a dombvidéki legelők nagyobbik részét, ahol az erózió következményeként, a dombot alkotó kőzet is előbújt a talajból, fűvel telepítik be. Ez az intenzív fű lesz a téli takarmány is. A nyájak szabadon járják ezeket a legelőket, nem építenek költséges karámokat. A juhhodál.vok fából készülnek. Saját fából, saját brigád építi fel. Ez az olcsó.

— A hatékonyságot csak úgy tudjuk növelni, ha nagyüzemi technológiát alkalmazunk. Ezért léptünk be a zagyvarélcasi Béke Tsz termelési rendszerébe, az AROCOOP-ba, mert a juhtenyésztés egészére kidolgozta a termelési folyamatokat. A legelő hasznosításától kezdve, az értékesítésig.

Megtalált ágazat. Mondhatnánk, a juhtenyésztés fejlesztésére. De egyetlen-e? Az elnök mondta: jövőre már 300 darab kecske is ' legelni fog ezeken a domboldalakon. Miért? A kecske még hegy- vidékibb állat a juhnál. Elméleti számolgatás szerint, — s ha a tejkérdést rendezik — ettől az igénytelen állattól két—háromszor több jövedelem származik, mint a juhtól. A harmadik ágazat a lúd lehet. Elég elrekesz- teni egy patakot, kiüríteni egy semmire nem használható tanyát, s a rendszer már szállítaná a libáikat.

A meddőhányón élő fa jutott eszembe. Az a satnya fa, amelyik élni akar. Pontosan annyira növeszti magát, amennyi életteret a meddő ad. Vajon a szövetkezet mennyire növesztheti magát? A kísérletező kedv, a bátorság, az élni akarás, találkozott-e a gazdaságossági számításokkal ? A kérdések azért maradtak meg, mert ezek a gyökerek, amelyekre támaszkodik a fa. Nem szabad elfelejteni, hogy ezeknek az állatoknak a környéken nincs tartási hagyománya. szokása. Az itt lakók nagyüzemben még nem foglalkoztak velük. Vagy ez az előny?!

— kármán —

Harmincezer gázkonvektor

A LAMP ART Zománcipari Művek Budapesti Gyárában három típusból harmincezer darab gázkonvektort készítenek. Képünkön: a szerelőműhelyben.

Fazekas Istvánná az autóbusz csomagtartók vázait finomítja.

Kis üzem milliói

A galvanizáló üzemben 15 nő dolgozik, az Egyetértés szocialista brigád tagjai.

A község egykori ingázóinak adott nagyszerű munkalehetőséget a mezőkeresztesi Aranykalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, amikor tíz évvel ezelőtt — létrehozta gépészeti melléküzemágát. A kis üzem többnyire bérmunkát végez. Az Autóvillamossági Felszerelések Gyárának dinamókat, önindító házakat, az Agromechanikai

Szövetkezetnek fékdobokat (IFA tehergépkocsikhoz), a Kismotor és Gépgyárnak konzolokat az Ikarus autóbuszokhoz, a Borsodnádasdi Lemezgyárnak keréktárcsákat, valamint még sok egyéb terméket a MEZŐGÉP Tröszt számára. Mindezek mellett természetesen ők látják el a termelőszövetkezetet mindazon különleges gépalkatréÉvente 240 ezer darab dinamóház készül az Aranykalász Termclőszövetkiazetben. (Szabados György felvételei)

székkel, amelyek sok pénzbe kerülnének — ha egyáltalán kaphatók lennének.

A 45 fős kis ipari üzem évente mintegy 1 millió forinttal növeli termelési értékét, az idén már 14 milliót terveztek, de az azóta eltelt hónapok eredménye jelentős túlteljesítést sejtet..

Mi volt a sitter titka 7

E| ipari Miázás nyomában

Mint ismeretes, a Tiszai Vegyikombinát polipropiléngyárának kivitelezése 1976- ban kezdődött. Felvetődik a kérdés; mi a titka annak, hogy harminchárom hónap elteltével és három hónappal a határidő előtt, szeptember 29-én a gyár megkezdhette a próbaüzemelést, amely tulajdonképpen a 4.2 milliárd forintos beruházás elkészültét jelenti.

— Időben is sokat nyertünk azzal, hogy a beruházás előkészítését már jóval a kivitelezési munkák előtt megkezdtük, — mondta kérdésünkre Balázs Lajos, • a TVK beruházási igazgatóhelyettese.

— Bár hivatalosan 1976 januárjában indult a beruházás, már 1975-ben elkészült a leendő gyár beruházási programja és még ugyanebben az évben hozzáláttunk a különféle organizációs létesítmények építéséhez.-A TVK mint beruházó nemcsak az építési területet készítette elő a kivitelezőknek. hanem bizonyos feladatokkal is megbízta a beruházásban érdekelt vállalatokat. Jó volt a start abban a vonatkozásban is, hogy már az előkészítés kezdeti szakaszában több tízmillió forint, értékű kiviteli tervvel rendelkeztek az építők. Sőt. a készülékgyártással kapcsolatos tevékenység is kezdetét vette még 1976. előtt. S amikor elérkezett a beruházás megkezdésének hivatalos időpontja, csaknem minden területen teljes intenzitással dolgozhattak a kivitelezők.

— Bizonyára nagy előny volt az is, hogy a TVK nemcsak mint beruházó volt jelen a gyárépítésnél, hanem a munkák lebonyolítását is kézben tartotta.

— Valóban, helyesnek bizonyult ez a szervezeti megoldás. Ily módon áttekinthetővé vált számunkra az egész beruházási mechanizmus, hiszen egy (kézben összpontosult az irányítás, a szervező és ellenőrző tevékenység. S ehhez még hozzáteszem, hogy hozzáértő, a beruházási munkában járatos szakembergárda állt az igazgatóság rendelkezésére.

— Mi mindig dinamikájában vizsgáltuk a beruházáson kialakult helyzetet. F.z egyben azt is jelentette, hogy sohasem zárkóztunk el az ésszerű kockázatvállalás elől, amely szükségszerű velejárója a beruházási munkának. Elmondok egy példát. A gyár építésének kezdeti szakaszában, amikor a polipropilén-por tárolására szolgáló tartályoknak még csak az előtérve készült el. kénytelenek voltunk előre beszerezni a szükséges anyagot, sőt a tarlálygyáldáshoz is hozzáfogtunk. Hogy mi volt ebben a kockázatvállalás? Ha később kiderül, hogy a lemezvastagság eltér a szabványtól, kárba vész fáradozásunk. Számításunk azonban bevált: a tartályok műszaki jellemzői teljes egészében megfeleltek a tervdokumentációban szereplő elö- irásokúak. Persze hónapokkal azelőtt ezt még nem tudhattuk. Végül is. több mint fél évet nyertünk ennél a munkánál.

— Kezdettől fogva nagyfokú rugalmasságot tanúsítottunk a munkában. Előfordult például, hogy az egyik kivitelező vállalat nem teljesítette a reá háruló feladatokat. Megtehettük volna, hogy pereskedésre visz- szük a dolgot, bizonyára nekünk adtak volna igazat. De nem ezt tettük — hiszen ettől még nem épült volna a gyár —, hanem olyan vállalkozókat kerestünk, akik a kért határidőre elvégezték a munkát. Arra sem voltunk restek, hogy ' beruházó létünkre szükség esetén anyag- beszerzéssel is foglalkozzunk. Pedig ez legtöbb esetben nem a mi feladatunk lett volna. Egyidőben nagy hiány volt állványozókból. Nem estünk kétségbe: lengyel barátainkhoz fordultunk, akik nyomban felajánlották segítségüket.

— Több tőkés országban épültek ilyen létesítmények. Mit tudunk róluk, telietünk-e valami lyen összehasonlítást ?

— A miénkhez hasonló technológiával rendelkező polipropilén-gyárat építettek nem is olyan régen például Belgiumban és Kanadában. A belga gyár építése körülbelül annyi időt vett igénybe. mint a TVK-é. A kanadai üzem beruházása viszont elhúzódott. Meggyőződéssel állíthatom, hogy a Tiszai Vegyikombinátban felépült po- lipropilén-gvár minden tekintetben kibírja a nemzet* közi összehasonlítást — mondotta végezetül Balázs Lajos.

Lovas La jo«