Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-31 / 257. szám

1978. október 31., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Tisztelet nekik Hogy igazi otthonuk legyen A Remport—Nagy jégtánckcttös nagy sikert aratott, s a kassai sportiskolások bemutatóját is tetszés fogadta. Szabó István felvételei Értéke húszmillió forint Felavatták a miskolci műjégpályát Tisztelet az idős emberek­nek! Azoknak az emberek­nek, akik megfáradtak a munkában, akik magukra maradtak, akik gondoskodás­ra, szeretetre, törődésre vágy­nak. Nekik akartak kedves­kedni, ajándékozni. Röviden így lehetne summázni az öregek l»ete rendezvénysoro­zat lényegét, amelyet Mis­kolcon az elmúlt héten tar­tottak meg. Ez alkalomból beszélget­tünk Szilvássy Lajossal, a Miskolci Szociális Otthon igazgatójával az otthon éle­téről, az idős emberek érde­kében tett intézkedésekről. A szociális otthonnak je­lenleg 460 lakója van. Ez a szám többnyire állandó, hi­szen megegyezik a férőhely számával. Több személy fel­vételére nincs lehetőség, pe­dig igény bőven lenne rá. Azoknak az embereknek, akik ide nem jutnak be. de akiknek ugyancsak szüksé­gük van támogatásra, több­nyire a város négy napközi otthonában biztosítanak he- Ij'et. Közel négyszázan van­nak. Ezen túl számos öreget részesítenek házi gondozás­ban is. A városi tanács és a szo­ciális otthon vezetői sokat tesznek annak érdekében, hogy az otthon és a napkö­zik lakói kellemes környe­zetben, gondtalanul tölthes­sék el mindennapjaikat. Eredményeik közé sorolható, hogy az elmúlt évben végle­ges helyükre költöztek az 1. sz. öregek napközi otthoná­nak lakói a Hunyadi utcába. Ugyancsak az eredmények­hez sorolható a részleges fel­újítások, korszerűsítések so­rozata, amelyeket a közel­múltban végeztek el. így például a Nagy Sándor utcai napközi otthon mosdóhelyi­ségének, konyhájának kor­szerűsítése, a városi szociá­lis otthon tetőszerkezetének felújítása, hogy csak néhá­nyat említsünk. Az 1978-as esztendőben a martintelepi öregek napközi otthonának átadásával szaporodott a gondozottak száma. Így ez év tavaszától mintegy 60 em­ber élvezheti — részben a napközi tagjaként, részben házi gondozottként — a mar- * tintelepi új létesítmény elő­nyeit. Nemcsak a tanács és az otthon vezetői tekintik szív­ügyüknek az öregekről való gondoskodást, hanem számos vállalat és intézmény szo­cialista brigádja is, akik évek óta a patronálok közé tartoznak, s akiknek száma évről évre emelkedik. A szo­ciális otthon lakóinak legré­gebbi patronálói közé tartoz­nak a Petőfi laktanya polgá­ri alkalmazottai, a Borsod megyei Fodrász Szövetkezet több fiókjának dolgozói, és sorolhatnánk. S hogy segít­ségüknek mennyire örülnek, arról beszéljenek maguk az otthon lakói. — Amióta átadták a Mis­kolci Szociális Otthont, én lakója vagyok — mondja Pálinkás Erzsébet. — Talán az első évekre emlékezem vissza a legszívesebben — azért is, mert akkor fiata­labb voltam, többet bírtam. Most is a hangosbeszélő segítségével találtuk meg Er­zsiké nénit, aki beteg társait látogatta. — Szeretek itt lenni. Ügy jöttem az otthonba, mintha hazajöttem volna. Régebben a húgommal laktunk, később néhány évig az ö gyermekei­nél voltam. Aztán, miután megszereztem nyugdíjjogo­sultságomat, kértem a felvé­telemet a szociális otthonba. Sikerült. Nagy örömet szer­zett ez nekem, nem is értem meg azokat, az embereket, akik nem érzik itt igazán otthon magukat. Hiszen mi itt mindent megkapunk, ami­re szükségünk van. Sőt! Odahaza talán nem is érteit) volna el azt, amit itt. Rend­szeresen járunk színházba, moziba, cirkuszba, találko­zunk más városok hasonló körülményű embereivel, te­hát barátokat szerezhetünk és még külföldre is utazha­tunk. En már voltam az ott­honnal Romániában és Cseh­szlovákiában. Azt hiszem, ha egyedül élek, a nemrég ha­zahozott koronát sem láthat­tam volna meg. Ahhoz azonban, hogy itt valóban otthon és jól érez­zék magukat az emberek, önmaguknak is tenni kell valamit. Alkalmazkodniuk kell, elnézni egymás hibáit, eltűrni az évek számával egyre szaporodó szeszélyeket, egymást megszokni, tudni egymással együtt élni. Er­zsiké néni megtanult így él­ni. Ezért szeretik, ezért érzi igazán otthon magát. Moharas László ugyancsak a kezdet kezdetétől él itt. Feleségével együtt érkezett, aki sajnos azóta már nem él. — Ajkáról költöztem Bor­sodba. Tanár voltam. Ózdon is tanítottam. Ott azonban nem jutottunk önálló lakás­hoz, albérletben éltünk. Ami­kor elértem a nyugdíjkorha­tárt, kértem a felvételemet az otthonba. Szerencsénk volt, az elsők között érkez­tünk ide. Bár a feleségem élete végéig nem feledte a kudarcot, hogy nem jutot­tunk saját otthonhoz és itt kell élnünk, ennek ellenére békésen, harmonikusan tel­tek a napjaink. Amikor ma­gamra maradtam, akkor érez­tem igazán, hogy nem va­gyok egyedül, közösségben élek, társaim vannak, akik átsegítettek a legnehezebb időszakon. Most én látom el a könyvtárosi teendőket. Ez a munka számomra érdekes, kitölti a mindennapjaimat. Új szobatársamban igaz ba­rátra találtam. Monos Márta. (Folytatás az 1. oldalról) Először a kassai sportisko­lások léptek a jégre, s pro­dukciójukat vastapssal kísér, te a közönség. Meg és érde­melték. hiszen nehéz eleme­ket is tartalmazó gyakorlataik fáradságos órák eredménye­képpen valósultak meg. A kas­saiakat a magyar műkorcso­lya-válogatott tagjainak be­mutatója, kűrje követte. Si­mon István, a Remport— Nagy jégtánckettős, majd Erőss Ágnes a női, végül pe­dig Vajda László, a férfi egyéni bajnok következett a sorban. Programjuk után Magyar- országon első ízben kispályás gyorskorcsolyaverseny kezdő­dött. Láthatóan a négy rész­vevőnek is vadonatúj volt ez a versenyzési forma, mert csak igen nehezen barátkoz­tak meg vele. Igaz, ez telje­sen más technikát igényel, mint a hagyományos. Végül is Simó (Bp. Volán) szerezte meg a győzelmet. A műjég­pálya avatóünnepségét áz FTC—Újpesti Dózsa jégko­rongtalálkozó zárta. A baj­nokság két legjobb csapatá­nak összecsapása színvonalas, változatos küzdelmet hozott, és meglepetésre a tartalékos újpestiek sokáig igen jól tar­tották magukat. Végül azon­ban a ferencvárosiak 5:4 arányban megszerezték a győ­zelmet. Csak a krónikákban marad nyoma, de feljegyez­tük, hogy az első gólt az új. pesti Fodor ütötte a miskolci műjégpálya kapujának háló­jába. A szemet gyönyörködtető megnyitóünnepséget követően gyorsan kiürült a pálya né­zőtere. Természetesen csak ideiglenesen, hiszen vasárnap délután 16 órától már birto. kukba is vették a korcsolyáz­ni vágyók. Azok, akiknek tulajdonkép­pen készült ez a 20 millió fo­rint értékű nagyszerű létesít­mény. Doros László Erre nincs mentség! Görögország—Magyarorszá g 4:1 (0:0) Eladható-e a betegkocs A közelmúltban több olyan apróhirdetés jelent meg, melyben rokkant tolókocsit kínálnak eladásra. Mint is­meretes a mozgássérültek többségükben a Társadalom- oi-rosítási Igazgatóságon ke­resztül jutnak bizonyos térí­tés befizetése ellenében a számukra oly fontos gyógyá­szati segédeszközhöz. Jó tud­ni. hogy az ilyen úton az ál­lampolgárnak biztosított be­tegkocsit eladni nem lehel. Az egészségügyi miniszter 7/1975. (VI. 24.) Eü M. szá­mú rendeletének 4 § 5. pont­ja alapján: ..Ha a kiadástól számított 5 éven belül a toló­kocsi. illetőleg a hallókészü­lék használatának szükséges­sége megszűnik, azt az emlí­tett gyógyászati segédeszközt kis?o’ .‘"Ható szervnek az ál- kuv! ’’ yir. Illetőleg örököse kötlMps visszavételre felaján­lani. Visszavétel esetén a be fizetett térítés összegét ki kell utalni a visszaszolgálta­tónak". Természetesen a fen­ti videlet nem vonatkozik a saját készítésű, illetőleg r szocialista brigádok által k. szított betegkocsikra. A visz- szaszolgól tatásra felajánlott kocsi műszaki állapotának megfelelően dönt az illetékes szerv: felújítás, javítás után másnak kiszolgáltatható-e még. Jelenleg országos prob­lémát jelent a rászorultak betegkocsival való ellátása gyártási nehézségek miatt, ezért fontos, hogy a szükség­telenné vált kocsik visszake­rüljenek a Társadalombizto­sítási Igazgatósághoz. (Csak zárójelben megjegyezzük, hogy a még használható, de már szükségtelen kocsik szál-- lításáról az igazgatóság gon­doskodik.) Közel egy hónapja mint­egy 350 betegkocsival rendel­kező állampolgárt keresett meg a Társadalombiztosítási Igazgatóság, nyilatkozatot kérve a kocsi használatával kapcsolatban. Sajnos a kért nyilatkozatok közül alig egy- harmada érkezett vissza, és az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy meglehető­sen sok használaton kívüli, dlelöleg szükségtelenné vált kocsi van a „forgalomban”. Éppen a rászorultak érdeké­ken tanácsos — és mivel azt rendelet is szabályozza — szükséges visszavásárlásra felajánlani. la pereg a répa... ... mármint a cukorrépa, akkor a gépkocsivezetők kap­kodhatják a fejüket, s termé­szetesen a kormányt. Mert, hogy a répa pereg, biztos. Különösen a 37-es úton, amely Szerencsre visz. Ilyen­kor, szezon idején nehéz len­ne megszámolni, hogy hány gépkocsi szállít cukorrépát ezen az úton a Szerencsi Cu­korgyárba. Nem is ez a baj, hanem az, hogy sok terme­lőszövetkezet feledkezik meg a legelemibb közlekedési sza­bályokról, s gépkocsijaikat, vontatóikat nem látják el megfelelő magasítóval. Hétfőn történt, hogy az SL 98-92 rendszámú IFA gépkocsi által vontatott pót­kocsiról — mindkettőn ma­gasodott a répahalom — a lehulló cukorrépák majdnem balesetet okoztak. A gépkocsi körülbelül nyolcvan-kilenc- ven kilométerrel mehetett, így nem csoda, hogy a rako­mányból néha el-elhagyott egy-két darabot. Az utána menő személygépkocsi kere­kei közé is jutott belőle: sze­rencsére csak a kerekek kö­zé... Mert, mondiuk, ha a szélvédő kap egy ilyen ..ada­got”, azt hiszem, nem kell különösebben részletezni a következményeket. A közlekedési szabályok betartásának hiányosságán túl érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy egy-egy ilyen cukorrépaszezonban hány mázsa elhagyott ter­mény vész kárba, kerül az útszéli árokba. — pusztafalvi — ■Szalon)i%i, 15 000 néző. Vezette Dtidin (bolgár). GÖRÖGORSZÁG: Konsztantinou — Kirasztasz, Joszlfidisz, Ra- vousszisz, Firosz — Nikolaudisz, Delikarisz, Kontos/ — Ardizoglou, Gallakosz, Mavrosz. Szövetségi kapitány: Aiketasz l’anagulisz. MAGYAROKSZAG: Katzirz — Martos, Kocsis, Kereki, Lukács — Pál, Pintér Tatár, Zombori — Szokolai, Váradi. Szövetségi kapitány: Kovács Ferenc. CSERÉK: Delikarisz hclj'ctt Dananakisz, a 46. percben, Szokolai helyett Kovács I. a 68 percben, Ardizoglou helyett Mitropoulosz, a 85. percben. Az Európa-bajnoki selejte­zőre igen kevesen voltak kí­váncsiak, de ezt az időjárás rovására írhatjuk.1 Rendkívül mély talajú, csúszós és vizes pályán kezdődött a találkozó. A 2. percben Nikolaudisz veszélyes beadását fogta ve­tődve Katzirz. A 6. percben Váradi került jó helyzetbe, de 14 méterről az oldalhálóba lőtt. Sok hibát követtek el a játékosok, főleg a magyarok jártak élen a rossz labdake­zelésben és továbbításban. A 10. percben Koudasz előtt pattant meg a labda, s oda­lett a kínálkozó lehetőség. Meddő mezőnyjáték követke­zett, végül a 23. percben Gallakosz beadását' Kereki elvétette, s a labda a jobb alsó sarok mellett csúszott ki. Az iram közepes volt, de a színvonal ezt a szintet sem érte el. Az első magyar hely­zet a 32. percben maradt ki, amikor Pintér középre gurí­tott labdáját Zombori 14 mé­terről csúnyán fölé lőtte. A 35. percben ismét Kereki hi­bázott, de Koudasz elől Ko­csis felszabadított A második félidő viharos hazai rohamokkal kezdődött. Beszorult a magyar együttes, a játékosok kétségbeesetten arra rúgták a labdát, amerre éppen álltak. Előbb Galla­kosz, majd Mavrosz hibáztak ígéretes helyzetben. Érett a görögök vezető gólja, s kez­dett macska-egér harcot öl­teni a mérkőzés. A hazaiak állandóan nyomás alatt tar­tották a magyar kaput, a mieink • teljesen megzavarod­tak. Az óriási fölény a 60. percben érett góllá: Nikolau­disz nagyszerű beadást kül­dött a magyar kapu elé jobb­ról, Katzirz kiejtette a lab­dát és a berobbanó Gallakosz közelről küldte a hálóba a ,,pettyest”, 1:0 Görögország javára. Nem sokkal később Katzirz elhúzta a kitörő Mavrosz lábát, de a játékve­zető megkegyelmezett a ma­gyar csapatnak. Nem így a hazaiak, akik teljesen szét­zilálták a védelmet. A 69. percben Ardizoglou remek csellel elhúzott, egy kénysze­rítő átadás után visszakapta a labdát, lövése Katzirzen megpattant, s a szemfüles Gallakosz segítette beljebb a labdát, 2,-fl. Tűzbe jött a görög együt­tes, a magyarok elképzelés, kedv és átütőerő híján telje­sen feladták a küzdelmet. Vergődtek a pályán, erőnlét­ben. taktikában és techniká­ban egyaránt alulmaradtak a hazaiakkal szemben. A 76. percben bal oldali akció után Katzirz elvétette a labdát, s Ardizoglou közelről helyezett a hálóba, 3:0. A SS. percben Gallakosz adott be, Mavrosz- nak még arra is volt ideje, hogy lekezelje a labdát, az­tán ráfordult és a hálóba lőtt, 4:0. A befejezés előtt szabadrúgáshoz jutott a ma­gyar együttes. A 23 méterről •megítélt pontrúgást Váradi lőtte a görög hálóba, 4:1. Ezen a mérkőzésen kide­rült, hogy hiába fohászkod­tak a magyar labdarúgók az égiekhez az esőért. A görö­gök nemcsak teljesen száraz pályán tudnak futballozni, hanem megküzdenek az idő­járás viszontagságaival is. A magyarok játékéban még a legvérmesebb szurkoló sem fedezhetett fel semmi bizta­tót, ötlet nélkül próbálkoztáit. Sajnos, nemcsak a tudásuk­kal, alapképességeikkel van baj, hanem a hozzáállásuk is igen sok kívánnivalót hagy maga után. A vereség nem fájó, mert egy sokkal kép­zettebb, jobb csapattól ka­pott ki a magyar válogatott. A magyar csapatból senki nem érdemel dicséretet. D. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom