Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-29 / 256. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 10

Hullámzó tömeg, zsibon- gás Választós malacok visítása, tűző nap és időnként felcsapó porfelhő. Hamisítatlan vásári hangulat.

Szerte az országban az évenkénti állat- és kirakodó vásár messziről vonzza az árusokat, vásárlókat, né- zelődőket. Gazdát cserél a szopós malac, az igásló, a kisborjú, Kirakják a portékát a sátor alá vagy a rögtönzött, roskadó bakon

álló kirakőpallóra. Az őszi szüretre hordók, taposókádak piramisként magaslatiak a porlepte áruk. sátrak fölé. Vájt teknők. itatok támasztják egymást, díszes ostorok várnak csat- tintásra. Fonott kosarak, d'vatos táskák, hímzett térítők, a zsibárusoknál „egzotikus” faliképek vonzzák a tekintetet.

Minden eladó. minden vehető. vásárfia nélkül senki sem tér haza a vásárból. A fazekas, a kötöttárus, a csizmadia, a szőrmeárus. a játékkészítő kisiparos jól olvashatóan cé- dulázza az árut Alkut kezdeni nem lehet, márpedig az árak nem alacsonyak. Igazi alkudozás csak a ló- kupeceknél folyik. Egy-egy igásló ára a harmincezret is megüti.

Vándorol a pénz, az áru, változtatja színét, formáját aszerint, hogy ki mire vágyott Megrészegül az ember Nemcsak a szétdobált sörösüvegek botladoztatnak, de a kíváncsi, vásárszom- jas emberek, a tarka áruk is. Egy félreeső soron öregasszonyok fáradt arccal kínálják a fűre terített régi holmikat. Rako'tszoknya, pruszlik, gyertvatartó várja. hogy elkeljen.

Itt a puha vattacukor, a finom törökméz, terjed a lacikonyhák fűszeres pecsenyeillata. Hazaindulóban a" nagybatyu, a tömött tás- '-a. Otthon lesz majd nagy öröm, ha előkerül a vásárfia.

M. I.

1978. október 29,, vasárnap

Az emberiség történelmét tanulmányozva, érdekes jelenségre 'oukkantam. Az ó- és a középkorban voltak népek, még ma is vannak, amelyek mágikus hatalmat tulajdonítottak, tulajdonítanak egyes számoknak. Az 1200-as években Ázsia és Európa sok országát végig- duló. véfDen gázoló tatár- horda a kilences számot szentnek tartotta. A vezérek üzenetét regösök versbe öntötték, s a futárral kilencszer kilenc ízben ismételtették el. A futár a főhadiszálláson Dzsingisz kán előtt hasra vágódva mondta el a betanult szöveget, s ha a ka- gán elégedett volt a jelentéssel, kegyesen cukordarabot nyújtott át neki.

Rath—Végh négy kötet' könyvét végigolvasva buk- kamtam rá, hogy az osztrák Lipót császár életében és ha^ lálában misztikus hatása volt az ötös számnak! Lipót neve öt betűből áll, háromszor öt gyermeket nemzett, 1606. december 5-én tartotta a többedik esküvőjét. Öt rendbeli ruhát rendelt, a hímzők Öt hétig dolgoztak rajta. Egyébként 1705-ben az ötödik hónap ötödikén halt meg az est beállta előtt öt órával.

A finn-ugor népeknél — így a miénknél is — a hármas számnak van bűvös hatása. A mesékben három királyfi vagy három szegény- legény indul útnak. A hősöknek három kívánságuk lehet, és Ludas Matyi is háromszor döngette el Döbrö- gi uramat.

Igen sok ember a tizen- hármas számtól borzong. Az USA-ban a' szállodákban a tizenkettes szoba után mindig a tizennégyes következik és így van ez Angliában

is. Ott megtoldottak azzal, hogy hadihajó hétfőn nem futhat ki, tizenhárom embert nem vesznek a f „élzetre, a női utas a tragédia előjele. Ez békében legfeljebb mosolyt fakaszt, de háborúban már megbocsáthatatlan.

A második világháború idején Eden — a Londonban székelő I. M. Majszkij nagykövet kíséretében — a Szovjetunióba utazott. Az angol külügyminisztert Murmanszkból hazaszállító Kent cirkálón egy szakszervezeti delegáció akart a szigetországba eljutni. A parancsnok nem volt hajlandó a küldöttséget felvenni, mivel az éppen tizenhárom emberből és közülük egy nőből állt. Végül is úgy hidalták át a babona okozta nehézséget, hogy a szovjet nagykövetet is besorolták a delegáció tagjai közé.

Ugyanilyen gondot okozott a hazautazás. Az Adventure cirkáló . parancsnoka csak úgy engedte a fedélzetre, a delegációt, hogy tizennegyediknek közéjük soroltak egy szovjet újságírót. A cirkálj útközben egy tartályhajóval összeütközött, s efniatt visz- sza kellett fordulnia. Ezt nem navigációs hibának tekintették, hanem annak’ a megbocsáthatatlan véteknek, hogy a hadihajón nő utazott.

Egy ízben Magyarországon járt, szerepelt Juliette Greco, francia művésznő. A magyar műsorvezetővel eljutottak a tizenkettes számig. Hazánkfia megkérdezte:

— Művésznő, melyik lesz a tizenharmadik?

Juliette Greco mintha nem is ljallotta volna a kérdést, így folytatta;

— A tizennegyedik szám,.,’

—i De művésznő! Mégj

nem tudom, hogy melyik; lesz a tizenharmadik!

A francia hölgy kedves; mosollyal közölte:

— Az én számomra ilyen; szám nem létezik.

Az eset érdekessége, hogy! a rádió az egjdk hónap 13-| án sugározta szét az éterbei a kedves sztorit.

Az egyik barátomnak, M.í L.-nek kisujjáról két porcj hiányzik.

— Ezt pénteken, 13-án! vesztettem el.

— Hogy történt ?

— A hegyekben szalonnát! sütöttünk. Az egyik kollé-l gám kezében megcsúszott a; balta, s fa helyett a kisujja-) mat csapata le. Gyorsan azj orvoshoz mentünk, de az elsősegélyt nem én kaptam, j hanem a kísérőm, aki rémületében összecsuklott a rendelőben.

Ennek ellenére M. L. sem-í

m.i különös jelentőséget nem: tulajdonít a 13-nak és a pén-j teltnek.

Dr. M. S. életében ez sze-!. rencsés szám. 13-án szüle-j tett, a marxista egyetemen való koMokválása idején .háromszor 13 éves volt, 13.- ként ment be a terembe, a 13-as tételt húzta ki — s kitűnő eredménnyel vizsgázott. Puszta kíváncsiságból végigböngésztem 1957—1977

közötti lottó-nyerőszámokat, A 13-as évente három-négy I alkalommal hoz szerencsét a j tőle nem félő nyertesnek,: Különösebb jelentősége ennek sincs, hiszen például a í 7-es esetében is ugyanannyi I az eredmény.

Csorba Barnabás

Elfogult vagyok...

;. és ezt most már kertelés nélkül meg kell mondanom Korábban is megtehettem volna vallomásomat, de mentségemre szolgáljon: nem akartam a gyermekkorommal kezdeni. Most azonban már, hogy vége van. megmondom: fokozottan vagyok elfogult, mert nemcsak gyermekkorom évei, eszmé- lései és emlékei kötnek e megyéhez, Borsod-Abaúj- Zemplénhez; de azóta is minden évek. meg a jelen is, És hogy ne lennék elfogult Bor- sod-Abaúj-Zemplénnek a Rö-.

pülj páva népművészeti vetélkedő televíziós döntőjében bemutatott műsorával: amikor tudom: ebben a műsorban nem „félprofi” együttesek vitték képernyőre és színpadra e táj népművészetének huszonöt percbe sűríthető üzenetét; hanem azok akiknek ez nem szabadidős „tevékenységük”. Es milyen lelkesedéssel, fáradságot nem ismerve készültek erre a bemutatkozásra. És mi minden értékünk van még, ami bele sen. kerülhetett ebbe a döntőben műsorba. Akik itt élnek: mj mindenért lehetnek elfogultak ezzel a műsorral szemben! Csakhogy mi szégyenlősek vagyunk. Én. is j álig tudtam elszánni ma-1 gam . de rábuzdított (kény- j „zerített) a döntő legutolsó: adásnapja. Hogy én is bejelentsem : elf ogult vagyok. Salát megyém műsorával szem- ; ben. Meg mindazzal, ami kirnt radv belőle. Így együtt pe- uig a legjobbakkal mérhetők 1 lennénk. Azt mondom tehát: \ keseredés nélkül: ne kese- redjen el senki. Folytassuk., i (t. n. j.)

A pincérrel éppen egyes vendégek „kulturált” magatartását elemezzük, amikor hozzárohan a társa:

—: Lajos, meglépett egy

vendéged!

A pincér, mint a kilőtt nyíl, pattan a kijárathoz, aztán gyanús lassúsággal lépked visszafelé.

— Sikerült elcsípni?

— Még a nyomát se.

— Sokat fogyasztott?

— Csak egy bécsit és két üveg sört.

— Ez veszteség, s a maga zsebére megy.

Könnyedén megvonja vállát.

— Ugyan, szót sem érdemel — s pillantásával körbeült az éttermen —, maradt még itt vendég.. .

Éjféltájban szörnyű üvöltés rezzent fel álmomból:

— .. .ha végig megyek rajtad én. . .

Az erkélyről lepillantok. Az utcán három ember, de ebből csak kettő botorkál. A harmadik ehetetlen zsákkén1 csüng egy nyurga férfi nyakában. Pár lépésnyi cipelésl megadóan eltűr, aztán felfelemeli a fejét, s beleordít az éjszakába:

Láttam,

hallottam

— .. .Ha végig megyek rajtad én. ..

A cipelő ember ilyenkor felhorkan:

— Kuss. mert lerúglak!

Erre megjuhászodik.

— Ne, ne bánts eeengem éédes komám, hiszen az életem is terheemre van.

Kis ideig csend, aztán emberünk újból megfenyegeti az utcát:

— . .ha végig megyek rajtad én...

©

A nagy múltú faluban 600 —700 év alatt 287, többnyire vertfalú, szalmatetős házat lord falc össze Az utóbbi máséi évtized alatt háromszáz, modern, fürdőszobás lakást építettek, s egyik-másikban megoldották a hideg-melegvíz szolgáltatást i*.

Az agilis tanácselnök jó- j /oltából, ösztönzésére, korsze- j rűsitették az utakat, s jó né- j hány kilométer hosszúságban járdát is építettek.

Mindezt természetesnek ve- ! szik az emberek, és — joggal — saját munkájuk, verejté- [ kük eredményének tartják — kivéve egyetlen lakást. Ez a tanácselnöké. Az egyik tanácstagnak a szomszéd községben gúnyoros somolygás- sal adták tudtul:

— Hallom, hogy építkezik a tanácselnök. ..

— Miért ne építkezhetne?

— Hehehe. tudom én. hogy miből! Odakerül az óvodából szállított anyag.

— De hiszen nem is épül óvoda.

— Hát aztán. Akkor valami másból, merthogy nem a saját pénzéből épít. az biztos.

Emberünk dühös lesz, s közli, hogy a tanácséin*'- kiterjedi. rokonsága mellett pusztán barátságból ő is segédkezett az éoítésben, s a gazda még ió néhány évig ''ízeti maid az OTP-»észletet.

A szomszéd falusi elégedetten bólogat.

— Értem. Akkor maga is benne van a játékban.

csb