Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-29 / 256. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. október 29., easómep % A Miskolci Nemzeti Színház bemutatójáról E ger után Miskolcon is színre került Johann Wolfgang Goethe 1794- ben írt szomorúja téka, a Cla- vigo. A péntek esti bemuta­tók közönsége mindig türel­mesebb és megértőbb, mint általában a közönség. Való igaz, az előadás együttese Szűcs János vezetésével zök­kenők nélküli, pergő ritmusú előadást produkált, amelynek időtartama alig volt több másfél óránál. S az is két­ségtelen, hogy Görgey Gábor új fordítása (magyarra költé­se?) élvezhetőbbé teszi az eredeti textust, minthá pél­dául Szász Károly 1924-es fordításában, vagy pláne a múlt században a szekerező vándorkomédiások által elő­adott formában hallanék a monológokat és dialógokat. Növelheti persze az irodal­mi ínyencek érdeklődését, hogy a Clavigo voltaképp a német költőóriás kései, s fúr. csa mentegetőzése egy az elő­rejutás, a boldogulás remé­nyében elhagyott szerelem, az ifjú korában a strassburgi Friderike Brionhoz fűződött nagy és romantikus érzés fel­adása miatt, s hogy ennek következtében meglehetősen szabadon használja fel iro­dalmi forrását, Pierre-Augus. tin Beaumarchais Eugénie című színművét, valamint emlékiratát, amelyben az el­beszéli, mint kelt védelmére * vőlegény által elhagyott húgának, s torolta meg a hűt­lenséget. Csakhogy ... Goethének ez a tragédiája nem tartozik a felelevenítő megőrzésre ér­demes, halhatatlan művek so­rába. Valljuk meg őszintén! Látva és hallva, egyáltalán nem idézi föl előttünk a Faust alkotójának zsenijét, de még az Egmont, az Iphigenia Tau- riszban, s a Torquto Tasso mértékével sem mérhető. Nem több afféle „színpadi kalandnál”, amit legfeljebb a világhírt hozott regény, a Werther szerelme és halála című szentimentális mű szel­lemi utórezgései táplálnak. Ez a Clavigo nem tragédiái hős, jószerével nem is drámai főalak. Sokkal inkább, mint­ha regényből tévedezne elénk a színpadra. Megfosztva azon­ban az ottani írói jellemzés, a leírás, s az elbeszélés-szer­kezet segélyétől, a világot je­lentő deszkákon ugyancsak bizonytalanul, tanácstalanul toporog, csapong ide-oda. S mert a mű jellegzetesen „egyalakos” kompozíció, ez a tétovaság, ide-oda tén- fergés eluralkodik az egész cselekményen. Dráma nincs tehát, hogy pontosak legyünk, csak jövés-menés, szavalás, illetve „csacsogás”. És ezen nem 'tudott segíteni sem az átköltésnek az eredeti meg­lehetősen retorikus, klasszici- zálóan dagályos szöveget igencsak megkurtító, jóté­kony önkénye, sem a rende­ző további „huszárvágásai”, a drámát különféle látványos­ságokkal pótolni kívánó meg­oldásai. Mert önmagában ren­dezői remeklés az előfüggöny­re vetített árnyjáték, bár a lassított mozgás a 18. század­ban divatos „sziluettől” ide­gen, inkább az ázsiai-indiai ámyjátékok eszköze. S aztán ez a lassított mozgás olykor félrevezető is lehet, s mert felfokozott várakozást kelt a nézőben, a félrevezető hatás is felfokozottan jelentkezik. • Nemcsak a valóságos színpa­di cselekménytől távolít el, de bizalmatlanná tesz az árnykép, mint szcenikai esz­köz iránt is. Ezt a bizalmat­lanságot pedig csak növeli, hogy a magukban mutatós és hatásos árnykép-játékok nem tartoznak a színpadi törté­néshez. Még akkor sem, ha a rendező további önkényes­séggel becsempészi a cselek­ménybe is az árnyjátékot Clavigo ledöfésének egyéb­ként szintén szépen megol­dott képében, aminek hatását tönkreteszik utóbb a rendkí­vül hosszan „haldokló” Vitéz László (Clavigo) hörgései- vonaglásai. De itt az ideje, hogy szó essék az előadás együtteséről, a darab színészeiről, vagy stílusosabban: a „játzó sze- méllekről”. Ezúttal ugyanis nem láttunk együttest a szín­padon, csak a színlapon. S ha szóltunk Szűcs János kitűnő rendezői kvalitásairól, emlí­tettük mostani rendezése — bár magukban való — érté­keit, fel kell rónunk alapvető gyengéjeként e rendezésnek' hogy képtelen volt színészeit mozgásbán-beszédben vala­mennyire is stílusegység­be fogni. Márpedig „időtlení. tés” és „idézőjelesítés” ide vagy oda, ez a história mégis csak a 18. században játszó­dik! S ezt a tényt ha mással nem, legalább a színészek stílusosabb mozgásával-be- szédével, egy összehangolt já­tékmóddal kellene-illene ér­zékeltetni. Lehangoló manap­ság színházi előadásainkban a színészek lépten-nyomon tapasztalható mesterségbeli kulturálatlansága. E művelt­ség pedig nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a színész nyu­godt lélekkel léphessen a kö­zönség elé. Hogy .Clavigót játszhasson, ahhoz például kell, hogy valamelyes fogal­mai legyenek a 18. századi viselkedési szabályokról, a spanyol és a francia etikett­ről, illik tájékozottnak lennie Goethéről és a német szenti- 'mentalizmusról. S ahhoz, hogy a mai szabású divatöltönyben és farmernadrágban-zekében is elhitesse velünk a rizspo­ros copfos-parókás, zsabós és harisnyanadrágos 18. száza­dot, tudnia, s birtokolnia kell az ezekben a kosztümökben való fesztelen járás-kelés és viselkedés gesztusait. Ha nem rendelkezik ezzel, a tudással, akár van rajta paróka és ha­risnyanadrág, akár nincs, színpadi megjelenése hitelte­lenné .válik. C lavigo királyi levéltáros szerepét Vitéz László alakította. Az első rész­ben több hittel és belső erő­vel, visszafogva a játék kül­sőségeit, a második részben azonban — s különösén a ha. lőtt kedves háza előtt játszó­dó véres jelenetben — alalflí- tásá olyanná vált, amilyen a múlt századi vándorszínész- truppok aktorainak játéka le­hetett (korunkban pedig ama­tőr színjátszó együttesek tagjainak egyike-másika él még a mesterségnek e teát. rális eszközeivel). A színész alkatától, tempferamentumá- tól láthatóan idegen, távoleső a figura, amelyet meg kell jelenítenie. Clavigo tétovázá­sa, tanácstalansága intellek­tuális indítékú, töprengő ma­gatartás, nem olyan, mint a gyermeké, aki nem tudja, sokféle játéka közül épp me­lyiket fogja kezébe. Vitéz László a Clavigóban adott szellemi erőt, értelmi mélysé­get nem tudja hitelesíteni, így a figura, akit eljátszik, egy elkényeztetett, hiú és szeszélyeskedő gyermekhez hasonlít, akinek kezében a kard is afféle fűzfavesszővé válik, amivel csak csapkodni lehet, ölni nem. Az elhagyott szerelmes, Ma­rie Beaumarchais szerepét Holl Zsuzsa játssza, , sokkal színgazdagabban, mint ami e szenvedő, lelki és testi bajtól gyötört romantikus-érzelmes leányalak megjelenítéséhez illenék. Az ő Marie-jéről in­kább hisszük, hogy maga vesz elégtételt megcsalatásáért a hűtlen kedvesen, mint hogy fájdalmában szíve megsza­kadván, belehal a csalódás, ba. Jobban kell uralkodnia kétségtelen színészi adottsá­gain, mindenekelőtt hangján, hangszínein és hangerején. Az előadás egyetlen igazán kellemes meglepetése Orbán Tibor érzékeny-intellektuális alakítása Clavigo „Leója”, az intrikus Carlos szerepében. A pályakezdő, s eddig elsősor­ban rendezőként működött színész bemutatkozása ígére­tes tehetségről tanúskodik, még ha ez a tehetség egy vi. szonylag gyenge együttesben talán- többet is mutatott va­lódi önmagánál. A bosszúálló fivér szerepét Maróti Gábor játssza; lehetetlen jelmeze s az íróilag alig megformált fi. gura egysíkú vázlatossága őt nem késztette igazi színészi bemutatkozásra; reméljük, ez nem marad el egy későbbi, méltóbb szerepben. Pólyák Zsuzsa kedvesen, kevés esz­közzel is rokonszenvesen je­lent meg Sophie alakjában; szép orgánumára felfigyel­tünk. Kár, hogy túlságosan halk volt időnként, s egy kis­sé görcsös is, feltehetőern a lámpaláz hatása alatt. M. Szilágyi Lajos Guilbert alak­jában találó portrét mintá­zott minden idők beijedt kis-' polgáráról. Szerepe viszont néhány mondat és gesztus volt csupán. Matus György Buenco szerpében a gáláns szív lovagot jelenítette meg; „K. und K.”-s bokacsattogta- tása idegesítően stílustalan ebben a környezetben. Híd­végi Eleket Saint George, Beaumarchais barátja, Ittes Józsefet pedig Clavigo házi- szolgája epizódszerepében lát­tuk. Külön kell szólni Székely László invenciózus díszleté­ről, mint az előadás egyik vi­tathatatlan erényéről. A ba­rokkos díszítésű előfüggöny többet adott vissza a kor at­moszférájából, mint maga az előadás. A jó díszlet hatásos, bár kissé eklektikus kiegészí­tője volt az ízléssel válasz­tott kísérőzene. Nem érthe­tünk egyét viszont — s nem először már — Vágvölgyi Ilo­na kosztümjeivel. Nem azért, mert mai szabású ruhákat ad egy 18.. században játszódó dráma szereplőire; hanem mert ezek a ruhák sincsenek stílusban összehangolva, mint­ha épp azt kapkodták volna együvé, amit a színház ruha­tárában találtak. Különösen bántó ez a stílustalan „mai­ság” a női jelmezeknél. A bemutatók közönsége megértőbb és türelme­sebb, mint a közönség általában. Nem tudhatjuk, az első előadás után milyen utat jár be ez a produkció. Egy kitűnő színészekből verbuvá­lódott, s alapos, lelkiismere­tes -.rendezői munkával egy­ségbe kovácsolt ensemble si­kerre vihet akármely közepes vagy annál gyengébb szín­művet, klasszikus-kosztümö­set. s modernet egyaránt. Volt s lesz erre példa. Egy kitűnő dráma csodát tehet bármely közepes vagy gyengébb te­hetségű színészekből verbu­válódott együttessel. S ha ki­tűnő a darab és kitűnő a ren­dezés, ha kiemelkedően te­hetségesek a színészek ... Ne álmodozzunk! Egyébként sincs több al­ternatíva. Papp Lajos Kulturális iilép „Bács-Kiskun megye az Árpád-kortól a török kor végéig” címmel új kiálllítás nyílt a kecskeméti Katona József Mú­zeumban. A gazdag ipartörténeti, ötvös és fegyvermüvészcti, valamint használati tárgyakat és ékszereket bemutató tárlat átfogó képet ad a Duna—Tisza közén élt emberek életmódjá­nak változásáról és a déli területek csaknem hétszáz éves fejlődéséről. orsuál Szüle új számából A Borsodi Szemle, a TIT Borsod megyei ismeretter­jesztő folyóirata legújabb szál mában három gazdasági té­májú cikket olvashatunk a lap élén. Lengyel Béla Ün­nepség helyett című számve­tését Koleszár Istvánnak, A lakossági szolgáltatások hely­zete Borsodban című elem­zése, majd Kovács László tollából A lakossági jövedel­meik változásának néhány sa­játossága a Szovjetunióban, és Magyarországon című tanul­mánya követi. Gazdag a lap­szám történelmi anyaga, ezek között találjuk Lehoczky Al- frédnaik., Borsod megye vál­lalatainak és hatóságainak állásfoglalása a munkások po­litikai jogaival kapcsolatban a század elején, Pásztor Emil, Kazinczy Lajos zsibói fegy­verletétele 1849-ben, valamint Komáromy Sándor, A sáros­pataki kéziratos gyűjtemény­irodalom és az irodalmi né­piesség című munkáit. Közművelődési témával je­lentkezett Zödi Imre, aki a közművelődési párthatározat borsodi megvalósítását vizs­gálja, Makai Márta, aki a 18. miskolci tévéfesztiválról ad számot, valamint Pál István­ná, aki A szocialista életmód és - a művelődés — miskolci nyári egyetemen megmutat­kozott — gondolatköreit jár­ja körül. Napjaink kérdései között Takács Sándor a kör­nyezetvédelem borsodi helyze­tével, Nagy Béla pedig a mis­kolci Gyermekvárosban ta­pasztalható pedagógiai útke­reséssel foglalkozik. A peda­gógusok közéleti tevékenysé­géről a sátoraljaújhelyi járás­ban Szabó Sándor írt nagyobb jegyzetet, a Könyvszemle ro­vatban pedig ÍJ er es László mutatja be Katona Imre Mis­kolci kőedénygyárak című könyvét. A lapszámot Seres János grafikái egészítik ki. A MATEMATIKUS FILMSZÍ NÉSZN Ö Marija Szagajdak neves moldvai filmszínésznő meg- j kapta a matematikai tudo­mányok kandidátusa címet a matematika egyik új terüle­tén végzett eredeti számítá­saiért. Mint diáklány, lépett fel először filmszerepben. Az­óta anélkül, hogy szakított volna a matematikával, szá­mos filmben játszott. POLITIKAI KÖNYVNAPOK Immár 17. alkalommal ren­dezi meg a Kossuth Könyv­kiadó a pártszervezetekkel közösen a politikai könyvna­pokat. Az ünnepélyes meg­nyitó november 3-án lesz a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban. Itt könyvkiállí­tás is nyílik az elmúlt évek­ben készült politikai művek­ből. A szocializmusért, a bé­kéért címmel. már kapható a könyvesboltokban Kádár Já­nosnak az elmúlt 6 esztendő­ben elhangzott beszédeit, cikkeit, interjúit összegyűjtő könyve. GYERMEKKÖNYVHÉT Először rendezi meg de­cember 4. és 9. között a Mó­ra Ferenc Ifjúsági Könyvki­adó, valamint a Magyar Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesülésé az orszá­gos gyermekkönyvhetet. Az a/kció célja, felhívni a figyel­met a gyermekirodalom gaz-' | dag választékára és felkelte­ni a legfiatalabb olvasók ér­deklődését a könyvek iránt. A könyvhétre 80 kiadvány jelenik meg. A TTSCTA Újabb területtel gazdago. dott az Ungvári Állami Egye- i tem és a Nyíregyházi Tanár, képző együttműködése: a Ti­sza közös kutatására írtak alá szerződést. A kutatások eredményeit a Tisza-kutató bizottság kiadványában, a j Tisciabati közük, amelynek szerkesztésébe két szovjet j szakember is bekapcsolódik. Az első világháború meg­indulása óta már ötödször hulltak a falevelek..: 1918- ban — a falevelek hullásától függetlenül — forró ősz kö­szöntött Magyarországra. A szörnyű világháború vé­gül is befejeződött, s a köz­ponti hatalmak számára ez végzetesnek bizonyult. A bu­kás magával rántotta a há­borúért felelős uralkodó osz­tályokat is. Az Osztrák—Ma­gyar Monarchia, amely Né­metország mellett felelős volt a háborúért, összeomlott. A korhatag épület maga alá te­mette tartóoszlopait, köztük a velejéig reakciós magyar arisztokráciát. 1,918 őszén új szelek fúj­tak Európában. Azok az erőik, mélyek különböző időben, de rádöbbentek a háború kilátás, talanságára, új erőre kaptak, és az események irányítóivá váltak. A volt uralkodó osz­tályok ikapkodtak: IV. Károly király megkésve kiadott egy prokiamációt, önállóságot ígérve a monarchia nemzetei­nek, a népek azonban saját kezükbe vették a kezdemé­nyezést; létrejönnék a mo­narchia területén a független utódállamok. Magyarországon szűk a pol­gárság progresszív rétege. A nagyburzsoázia összefonódott az arisztokráciával, a király az utolsó években nemesi cím­mel. sőt bárói ranggal jutal­mazta a legjelentősebb tőkés Család óikat. A fő támpont a Károlyi-féle függetlenségi 48- as párt lesz, de az igazi erőt a Magyarországi Szociálde­mokrata Párt mögött felsora­kozó munkás- és katonatöme­gek jelentik. Míg a külön­böző polgári-kispolgári erők­re a Szovjet-Oroszországbói jövő hírek inkább ijesztően, az elkerülendő rosszként ha­tottak, addig a munkástöme­geik, a katonaruhába kénysze- rífcett parasztszegénység szá­mára lelkesítő példát jelen­tettek. p v s fv) ff? g <?* 4% Ji |*t| ;,;j j lilái Hß I 1 !í i BJMfl JFf (ffc " F'5|j í--i ín v • f* •; V . Líti' : ■ \i <} Magyarországon is kialakult a kormányzat törekvéseivel szembenálló erők gyűjtőhelye: létrejön , a Nemzeti Tanács mely október 25-én proklia mációt fogadott el az orszá'g függetlenségéről és demokra­tikus átalakulásáról. A Nem zeti Tanács élén Károlyi Mi­hály áll, aki képes volt osz- tálykorlátait átlépni — hiszen az ország egyik legjelentősebb földesura —, és a demokra­tikus átalakulás őszinte híve­ként a forradalom vezetését vállalta. /1918. október 30-ról 31-re virradó éjjel a katonák meg­tagadták a kormány intézke­déseinek végrehajtását, csat­lakoztak a Nemzeti Tanács­hoz — vértelenül győzött a polgári demokratikus forrada­lom. Az uralkodó osztályok képtelenek voltak ellentáma­dásra, a forradalom győzel­mének megakadályozására. Miskolci események Miskolcon a polgárság-kis polgárság között nem ment végbe az országoshoz hasonló differenciálódás. A Polgári Radikális Párt sebtiben, csak az októberi események hatá­sára alakult meg. .A Függet­lenségi Pártban nem követ­kezik be balratolódás. Bizony Ákos, a miskolciak északi területi képviselője szembe­fordul ugyan a Függetlenségi Párt jobbra tolódó részével, s önálló pártot alkot (Bizony­párt), nem követi ózonban saját pártjának tagjait, ami­kor azok az események ha­tása alatt csatlakoznak Ká­rolyi Mihályhoz. A pártvezér megmarad korábbi álláspont­ján. E megcsontosodás volt jellemző Miskolcon, Borsod­iján az egész Függetlenségi Pártra is. Itt a párt: követte vezérét. A Szociáldemokrata Párt erős Miskolcon. Az ese­mények letéteményese csak ez az erő lehetett. A párt politikája, az országos veze­tés centrista szárnyához áll közel. Október végén Miskolcon is felgyorsultak az események. A hónap második fele és fő­leg vége. feszült várakozás­sal telt el. Október 29-én a Városház térre összehívott népgyülésen — a zuhogó eső ellenére, mintegy 3 ezer em­ber jelent meg — határozat­ban mondták ki: „csak a Nemzeti Tanácsot ismerik el törvényhatalomnak”. Felhív­ták a résztvevőket, hogy „lép-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom