Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-27 / 254. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1978. október 27., péntek Győri Imre beszéde Tisztelt Országgyűlés! — Nagy fontosságú kérdés szerepel napirendünkön. Közoktatásunk helyzete és fejlesztése közvetlenül érint milliókat, s közvetve érinti egész népünket. Az iskola az a műhely, ahol a jövőt kovácsoljuk. Az oktatás ügyével foglalkozni kettős felelősség; a ma gyermekei a holnap felnőttéi, a róluk való gondoskodás a jövőre is ható cselekvésre kötelez. Megalapításának hatvanadik évfordulójához közeledő pártunkat küzdelmes útján mindvégig, akkor is, amikor léte forgott kockán, a jelenért és a jövőért egyaránt érzett felelősség jellemezte. A napi tennivalók közepette is mindig szem előtt tartotta a jövőt, benne az ifjúság nevelésének ügyét. Ez a felelősség vezette akkor is, amikor a XI. kongresszuson programnyilatkozatában megfogalmazta a fejlett szocialista társadalom távlatait, felépítésében a mai és a holnapi ifjúság helyét, szerepét; s hangsúlyozta a felnövekvő nemzedék oktatásának, nevelésének össztársadalmi feladatát fontosságát. Az alapvető társadalmi átalakulás, amelyben élünk, formálja az iskola arculatát, az oktatás, a nevelés pedig társadalmunk gazdasági és tudati fejlődésének egyre meghatározóbb tényezője A fejlett szocialista társadalmat csak művelt, elméletileg és gyakorlatilag képzett, a korszerű világnézet és a szocialista erkölcs alapján gondolkodó és cselekvő, népüket, hazájukat szerető, más népeket becsülő, a társadalmi haladás eszméje iránt fogékony emberek tudják építeni és felépíteni. Olyan felnőttekké kell nevelnünk gyermekeinket, akik eligazodnak a világ dolgaiban, hűek társadalmi igazságunkhoz és rendünkhöz, ismerik kötelességeiket és jogaikat, helytállnak a munkában,', személyes boldogulásukat a közösséget szolgálva akarják elérni. Azoti munkálkodunk, hogy a fejlett szocialista társadalom iskoláját hozzuk létre. Társadalmunkat építő, fejlesztő munkánkkal a valaha csak álomképnek tűnő, igazi emberi ' egyenlőség elvének megvalósításán dolgozunk. E folyamatban lényeges szerepe van az iskolának. Éppen ezért szocialista oktatáspolitikánknak egyik fontos feladata az iskoláztatás feltételeiben levő különbségek .csökkentése, a sikeres iskolái pályafutással az egyenlőbb esélyek megteremtése. Pártunk programnyilatkozata megfogalmazta: hazánkban tegyük általánossá a középfokú oktatást. Ezt a célt mennyiségi szempontból lényegében elértük. Az általános iskolát végzetteknek 98 ■zázaléka hazánkban továbbtanul. A tartalmi cél megvalósításához elsősorban a szakmunkásképzés általános és szakmai színvonalát kell emelnünk. Elindultunk ezen az úton. I)e még sok a teendőnk annak érdekében, hogy ez az iskolatípus megközelítse a jelenleg is továbbfejlődő középiskolák színvonalát. Társadalompolitikai céljainkat, így az oktató-nevelőmunka fejlesztését is, természetesen mindig a konkrét körülmények mérlegelésével, a rendelkezésre álló feltételek között kell megvalósítani. Lehetnek időszakok — mint jelenleg is —, amikor bonyolultabbak gazdasági viszonyaink és ugyanakkor növekvő létszámú korosztályolt iskoláztatásáról kell gondoskodnunk. Ilyen körülmények között az iskolai anyagi-tech- nikaj feltételek megteremtésében csak mérsékeltebb ütemben tudunk előre haladni, mint ahogy szükséges lenne, mint ahogy szeretnénk. Elveink, céljaink azonban változatlanok, a mai feltételek mellett, de a holnapi igényeket is figyelembe véve kell munkálkodnunk. Az előzetesen megküldött jelentés és az oktatási miniszter elvtárs expozéja ösz- szegezi azokat az eredményeket. amelyeket közoktatásunk elért. Tárgyilagos képet ad arról, hogy iskoláink miként felelnek meg a mai és a holnapi követelményeknek. A Központi Bizottság 1972. évi határozata állást foglalt abban, hogyan igazodjék iskolarendszerünk a társadalmi, a tudományos-technikai fejlődés követelményeihez, a felgyorsult folyamatokhoz, hogyan teljesítse még jobban társadalmi feladatait. Egyetértünk az oktatási miniszter elvtárssal abban, hogy iskolarendszerünkben megvan a tartalmi munka fejlesztésének lehetősége. Az iskolarendszer továbbfejlesztésének vizsgálata, távlatának megtervezése fontos, lvégzendő feladat Most és a közeljövőben azonban nem szervezeti változtatásokban kell előrehaladásunk feltételeit keresni, hanem a tartalmi megújulásban, a módszerek fejlesztésében, a legjobb pedagógiai tapasztalatok elterjesztésében. A tartalmi korszerűsítést széles körű, helyenként éles viták kísérték. Ezek során egyesek a természettudományos, mások pedig a humán ismeretek arányát szerették volna növelni a tananyagon belül, egymás rovására. Az oktatáspolitika nem állíthatja egymással szembe a művelődési anyag e két nagy területét. A megfelelő arányokat. tudatosan kell kialakítani. A tananyagnak egyszerre kell kielégítenie a humán és a természettudományos műveltség igényeit. Ez nem valamiféle arany középút, hanem a szocialista ember és szakember képzésének követelménye. Az oktató, nevelő munka elhatározott tartalmi korszerűsítése hosszabb folyamat, az eddig elvégzett munka alapvetően eredményes, a jövőre nézve biztató. Helyes az Oktatási Minisztériumnak az a törekvése, hogy e feladat megoldását — a tapasztalatokat hasznosítva — oly módon kívánja folytatni, hogy jobban bevonja a munkába a szakembereket, a gyakorló pedagógusokat, szervezettebben figyelembe veszi véleményüket, tanácsaikat, gondoskodik a legjobb pedagógiai ódszerek elterjesztéséről, a pedagógusképzés és továbbképzés fejlesztéséről. Tisztelt Országgyűlés! Nem feledkezhetünk meg arról, hogy miközben átfogó tartalmi korszerűsítést valósítunk meg, továbbra is alapkérdés az általános iskola nyolc osztályának eredményes elvégzése. Figyelembe méltó eredmény, hogy tizenhat éves koráig ma már az egyes korosztályoknál több mint 90 százaléka elvégzi az általános iskolát. Bennünket mégis a lemaradók nyugtalanítanak és az, hogy 14 éves korig a tanulóknak a 18 százaléka nem fejezi be a nyolcadik osztályt. Az oktató és nevelő munka minőségi fejlesztése mellett a következő években —, ahogyan arról a miniszteri expozé szólt — örvendetesen növekvő mennyiségi igényeket kell kielégítenünk. Politikai felelősségünk. hogy megfelelően gondoskodjunk a megnövekedett korosztályok képzéséről. Központi Bizottságunk legutóbbi ülésén, amikor a-z építőipar helyzetével, valamint a lakásépítés és -gazdálkodás 1990-ig szóló tervével foglalkozott, állást foglalt abban is, hogy a kapcsolódó létesítmények, közöttük az iskolák, a lakásokkal egyidőben épüljenek fel. Az új otthon örömével rendszerint együttjáró óvodai, iskolai gondok megoldását ezzel jelentősen segíthetjük. A szocialista iskola: nevelő iskola. Nevelési céljaink társadalmi eszményeinkben gyökereznek. Az iskola munkájának középpontjában a személyiség formálása, a szocialista ember nevelése áll. Szerepét akkor tölti be, ha az általa nevelt személyiségek gazdagok, színesek, kiteljesült emberi életre képesek. Az oktató, nevelőmunka akkor eredményes, ha önnevelésre, sokoldalú közművelődésre készít, fel. Helytelen az a felfogás, amely elválasztja az oktatást 1 és a nevelést, mintegy azt sugallva, hogy van külön oktató és külön nevelő munka, vannak „oktató tantárgyak” és vannak „nevelő tantárgyak.” A nevelésben minden tantárgynak, minden pedagógusnak megvan a maga nélkülözhetetlen szerepe. A nevelés ugyanakkor személyes feladat is, amelynek megvalósításában tág tere és nagy lehetősége van a pedagógus személyiségének. A jó pedagógus nemcsak jó oktató, hanem mint nevelő, mint ember egész életre szóló példakép. Valljuk, hogy a család felelőssége a gyermeknevelésben nem változik. A család jelenti a legközvetlenebb gondoskodást, a biztonságérzetet, a védelmet, azt a meghitt közösséget, amelynek nevelőhatását nem nélkülözheti a gyermek, s amely nélkül az iskola sem oldhatja meg eredményesen a feladatait. Társadalmunk sokat vállal a gyermeknevelés gondjaiból, de a sokrétű gondoskodás sem helyettesítheti a szülői házat. Az új nemzedék nevelésében nélkülözhetetlen az ifjúsági és gyermekszervezetek Győri Imre, az MSZMP KB titkára szólal fel szerepe. A gyermekek, a fiatalok itt kezdik megtanulni a közösségért végzett munkát, a felelősséget társaikért, saját tetteikért. Eredményes nevelőmunka csak olyan iskolai közösségben folyhat, amelyben a pedagógusok és a gyerekek egyaránt jól érzik magukat. Az iskolai demokrácia fejlődésé, vei nem vagyunk elégedettek. A demokráciáról csak az a pedagógus tud hittel és hitelesen szólni diákjainak, aki maga is részese a demokratikus élményeknek, aki olyan közösségben él és dolgozik, ahol véleményére számítanak, szavára adnak. A szocialista demokrácia fejlődése csakis a jogok és a kötelezettségek egységén alapulhat. A diákok már serdülőkorukban ismerjék meg jo. gaikat és kötelességeiket társadalmunkban. Ezért átgondoltabb, az életkori sajátosságokat jobban figyelembe vevő állaríipolgári oktatás és nevelés szükséges. A diákok munkája, alapvető kötelezettsége, a tanulás. Az iskolában kell megtanítanunk dolgozni a leendő felnőtteket, mert, akit az iskola nem nevel munkára, nem tanít meg becsülettel, ereje megfeszítésével napról napra tanulni, dolgozni, az felnőtt korában önmagával is, a társadalommal is ellentétbe kerülhet. Az iskolát meg kell védeni a felelőtlen bírálgatástól, a körülmények pontos ismeretét nélkülöző, az egyedi esetekből általánosító felszínes beleszólástól. Ez zavarja, nehezíti az iskola munkáját. Az iskola dolgaihoz felelősséggel, csak segítő szándékkal szabad hozzászólni. Azt is tudomásul kell venni, hogy az iskolai munkának vannak olyan területei — például a tananyag kiválasztása —, ahol a döntés és a velejáró felelősség is a peda. gógusok, valamint a reális társadalmi igényeket ismerő tudósok, mérnökök, közgazÁ hét krajcár példaadása Eredményeket és gondokat soroltak: mit végeztünk, mi az, ami még végezni való. Kellő , tárgyilagossággal, megfontolt körültekintéssel, hiszen országgyűlés tárgyalja a közoktatás helyzetét. Pro és kontra, van mit elmondani, hiszen a közoktatás közösen elgondolt változásait már — hogy is szokták mondani? — sínre tettük, a feltételek megteremtésében is nagyot léptünk előre, a tankötelezettségi tömény jobb végrehajtásáért is történt egy, s más. Mértéktartóan dokumentálták az eredményeket, talán ezért is volt súlyuk a közreadott adatoknak. A ' gondokról sem hallgattak. A társadalmi összefogás eredménye, hogy a tervezett óvodai hely kétszerese valósult meg. Mégis sok helyen nemcsak most nincs, de a közeljövőben sem lesz mód óvoda üzemeltetésére. Gyarapodott a tantermi hálózat, az iskolák zsúfoltságát mégsem sikerült a kívánit mértékben csökkenteni. Sorolhatnánk tovább, hiszen bőven van" tennivaló a feltételek javítása érdekében. Ami persze nemcsak pénz kérdése. Kelemenné Balogh Katalin szabolcsi általános iskolai . tanár saját pedagógiai' gyakorlatából idézve mondta el felszólalásában: Móricz Hét krajcárját tanította a gyerekeknek. Ahogyan a krajcár keresése mind nehezebbé vált, úgy komorul- tak el a máskor vidám gve- rekarcok. Ráhangolódtak a történetre, élményét talán egész életükre őrzik. Pedig a pedagógusnak „csak” az elbeszélés, a puszta szó volt 1 a segítségére. A fiatal képviselőnő azt i mondta: akkor döbbent rá, j hogy a pedagógus akkor is i sokat tehet, akkor is min. 1 dent meg kell tennie, ha a j tárgyi feltételek nem olya- « nők, mint amilyennek azt J megálmodjuk. i Ügy hiszem, mindaz, ami j közoktatásunk helyzetéről, j eredményeiről elhangzott, a ' pedagógusok dicséretére is > szólt. A pedagógusokéra, | akik — idézném a borso. j diák képviseletében felszó- ] laló Palásti Józsefnét — i vállalják a szolgálatot, amit i tegnap, ma és holnap meg- | kívánunk tőlük, az ifjúság, [ jövőnk érdekében. (cs. a.) ! dászok és más szakemberek dolga. Nem kell félni az oktatásügyi kérdések nyílt vitáitól. A tartalmas munkán alapuló tekintélyt nem kezdheti ki a meg nem értés, s ehhez a tekintélyhez hozzátartozik az alkotó vitakészség, a javaslatok, bírálatok komoly megfontolása és figyelembe vétele is. A viták alapjában jobbító szándékúak, hasznosak, előre visznek, részei a demokrácia kiszélesedésének egy nagy horderejű, mindannyiunkat érintő kérdésben. A kötelességüket átlagosnál jobban teljesítő, az új, ösz- szetett feladatokra felkészülő, önmagukat művelő és fejlesztő nevelőket jobban meg kel] becsülnünk. Külön is elismerés illeti azokat, akik nehezebb feltételek között is tudásuk, képességük legjavát adják. Mi kommunisták külön felelősséget érzünk azért is, hogy a kötelességét teljesítő pedagógus minden esetleges zaklatással, helyi kiskirálykodással szemben védve legyen. Ennek biztosításában, s az iskolai tantestületek jó szellemének, alkotó légkörének kialakításában nagy felelőssége, szerepe van az igazgatónak, a tanácsoknak, a munkáltató szerveknek is. A pedagógusoknak is tud- niok kell azonban, hogy éppen munkájuk , fontosságát tartja szem előtt a társadalom, amikor az eddiginél is eredményesebb munkát vár tőlük. Egyetlen területen sem viselhetjük el az elszürkülést, nem tűrhetjük meg az idegenkedést az újtól Az okta- tó-nevelőm unkára különösen érvényes ez. A pedagógus csak akkor teljesítheti hivatását, ha napról napra önmagát is megújítva küzd meg a sikerekért, az eredményeké "l A pedagógusok munkájának lételeme az új ismeretek, értékek befogadása és alkotó továbbadása. Enélkül nem őrizhetnék meg hatásuk frisseségét. Mindez önművelést. szervezett továbbképzést igényel Helyes, hogy az Oktatási Minisztérium ehhez a pedagógus-továbbképzés , fejlesztésével a jelenleginél jobb feltételeket kíván teremteni. Ez azonban összetett feladat, amelyet egyedül nem tud megoldani. Segítséget kell hogy kapjon a tudományos intézetektől, a felsőoktatási és pártoktatási intézményektől, a rádiótól, a televíziótól. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási miniszter jelentésében felvázolt csaknem másfél évtizedes fejlődés r ,egerősít bennünket abban, hogy az út. amelyen járunk, jó. Erőinket — mind az anyagiakat, mind a szellemieket — még jobban összehangolva, ezen az úton kell a jövőben is haladnunk A felnövekvő nemzedék nevelése közös ügyünk. Felelős szolgálatával jövőnket, gyermekeink szocialista szellemű nevelését biztosítjuk, és azt, hogy a munka, amelyet most mi végzünk — a fejlett szocialista társadalom építése —, méltó örökösökre találjon. Amikor a parlament fórumán állást foglalunk közoktatásunk időszerű kérdéseiben, tudnunk kell: döntésünkkel társadalmunk holnapját alakítjuk. Az oktatási miniszter beszámolóját a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében elfogadom és elfogadásra ajánlom. Palásti Jízsefaé felszólalása Palásti Jázsefné, Borsod megyei képviselő a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnázium és Szakközépiskola tanára felszólalásában egyebek között hangsúlyozta, hogy szűkebb hazájában ma is számos gond forrása, a múltból származó elmaradás, a kedvezőtlen településszerkezet, a szétaprózottság. Különösen az aprófalvakban és a megye ipari központjában, Miskolcon sok a tennivaló. Az óvodai és napközis ellátás meny- nyiségi fejlesztésének megoldásában felgyorsult az ütem. Nagy népgazdasági erőfeszítések árán valósultak meg az iskoláztatás egyenlőbb feltételei. Az országos jelentőségű beruházások tervezésekor, talán jobban figyelembe kellene venni azok infrastrukturális vonzatát. Miskolcon lakásokban rendeztek be óvodákat, a kisebb városokban pedig tetőtér-beépítéssel biztosítottak helyet a kicsinyeknek. A társadalmi segítségnek is köszönhető, hogy ebben az ötéves tervidőszakban a tervezettől 4000 helyett előreláthatólag 8000 óvodahelyet építenek. Ugyanakkor 196 községben még így sem lesz „második otthona” a 3—6 éveseknek. Borsod megyében a fejlődés ellenére, ma is még 154 szükség-tanteremben tanítanak, és 1030-at váltott műszakban népesítenek be a gyerekek. Az V. ötéves tervidőszakban összesen 12 000 úi napköziotthon-hellyel gyarapodik a megye, de a fejlődés még így is elmarad a reális igényektől. A jelenlegi ütem mellett, a központi támogatás és a helyi erőfeszítések ellenére sem biztosított Borsod megye reális igényeinek kielégítése. A képviselőnő a gondokat és az eredményeket egybevet, ve megjegyezte: mivel a személyi és tárgyi feltételekben a megyében az iskolák között nagyok az eltérések; még tervszerűbb és egybehangol- tabb munkára, és esetenként nemcsak az Oktatási Minisztérium, hanem az Országos Tervhivatal és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium segítségére is szükség van. A tervidőszak derekán jó elképzelésnek tűnhet, hogy a megyében meglevő esetleg még szabad pénzeszközöket „mozgásba hozzák”. Azzal azonban számolni kellene, hogy a feladatok hiánytalan megoldásához központi támogatásra is szükség lehet. — A miniszter elvtárs a kulturális bizottság ülésén nagy vállalkozásnak nevezte a közoktatást. Én most felszólalásomban szolgálatnak nevezem. Szolgáljuk mindannyian ezt a vállalkozást, szívvel-lélekkel, okosan. — A beszámolót elfogadom, és képviselőtársaimnak is elfogadásra javaslom — fejezte be beszédét Palásti Józsefné, Borsod megyei képviselő. A beszámoló vitájában több képviselő is felszólalt, majd az 'országgyűlés őszi ülésszakának első napja — amelyen az elnöki tisztet felváltva töltötte be Apró Antal, Péter •János és Raffai Sarolta — véget ért. A képviselők pén. teken — napirend szerint — a közoktatás helyzetéről szóló beszámoló vitájával folytatják munkájukat.
