Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-19 / 247. szám
1978. október 19., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Közlekedési helyzetkép (II.) A 3. számú Volán autóbuszai tíz évvel ezelőtt 65 millió, tavaly pedig 110 millió utast szállítottak. Ez a két szám már kellő módon jelzi a megnövekedett — de még mennyire megnövekedett! — feladatokat, a legfontosabb adat, pontosabban tény viszont mégis a következő: a múlt év végéig minden, 200 lakosnál nagyobb lélekszámú települést sikerült bekapcsolni az autóbusz-hálózatba. Gyakorlatilag eiz utóbbi megállapítás mindent elmond a Volánról. Ne hagyjuk figyelmen kívül azt sem, hogy ezt a Szép eredményt a múlt év végéig sikerült elérni. Ez ugyanis jelzi azt is, hogy milyen sok tennivalója volt a vállalatnak. Említsük meg például a Bodrogköz nagy rjészének közlekedési gondját, mely a Sárospatak—Zemplénagárd kisvasút megszűnésével keletkezett. (A képviselőcsoport ülésén ezzel kapcsolatosan, a Volán tisztes munkáját illetően, sok dicséret hangzott el, bár még vannak gondok.) De közútra kellett terelni Pereces—Baross-akna, Taktaharkány—Üjvilág, Szerencs—Prügy korábban kisvasúti forgalmát is. Kazincbarcikán, Mezőkövesden új autóbuszállomás épült, a járási székhelyeket — Mező- csát kivételével — közvetlen járat köti össze Miskolccal. Az autóbuszok állományának ma már több mint a fele korszerű IK—200-as típus, javult a kényelem, csökkent a zsúfoltság, korszerűbbé vált a tájékoztatás, növekedett a sebesség (bár ez még így is eléggé alacsony, ugyanis az utak függvénye, erről majd a következő részben szólunk.) Természetes, hogy a Volán eredményei sem maguktól valók, és pihenésre sem szolgálnak indokul. A vállalat ugyancsak sokat tett a tíz évvel ezelőtt megszületett közlekedéspolitikai koncepciók végrehajtásáért, dé továbbra is sokat kell — és akar — tenni. Elkerülhetetlen néhány adat ismertetése. A megye közületi autóbuszállománya a negyedik ötéves terv idején 73,6 százalékkal növekedett, a Volán autóbusz-állománya viszont csupán 8,2 százalékkal. Ehhez még hozzá kell tenni: a Volán ezt a növekedést is csak úgy tudta biztosítani, hogy az amortizálódo/t buszokat nem selejtezte, hanem felújítással nullán túl — vagy inkább nullán alul — üzemeltette és üzemelteti ma is. Ez a jelenség érvényesül egyébként a jelenlegi tervidőszakban is. Például 1976- ban a buszállomány 8,8 százaléka üzemelt nullán aluli leértékeléssel, a tervidőszak végére pedig több mint 16 százaléka csökken le ilyen értékre. De itt is érvényes, ami a vasútra; menni kell. Nézzük most a másik nagy gondot, mely a későbbi évekre is kivetíti a tennivalókat. A buszállomány nem növekedett ugyan a kívánt mértékben — legalábbis nem úgy, mint a közületi autóbuszok száma —, de mégis növekedett. A növekedéssel nem fejlődött viszont arányosan a kiszolgáló-javítóbázis. (Ebből adódik például a Bodrogköz egyik gondja, Uj üzemi konyha és étterem az LKM-ben Az elmúlt héten az állam- titkári és miniszterhelyettesi szemle résztvevői is megtekintették a Lenin Kohászati Művekben azt a 2000 adagos konyhát, és éttermet, amely a kombinált acélmű építkezésén és a kohászatban dolgozókat látja el üzemi ebéddel. A konyhában, amelyet a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat a gyár jelentős segítségével épített meg, tegnap megfőzték az első adagot. Az üzemeltető, a Borsodi Vendéglátóipari Vállalat. Lilctor Dezső igazgató: — Az első napokban próbafőzéseket végzünk. Az Acélmű étterem — ez Ugyanis a létesítmény neve — házgyári elemekből, házgyári technológia felhasználásával készült. Ez új dolog, nemcsak a megyében, hanem az országban is. Reméljük, menet közben minden igazolja majd a tér ezők és építők elképzelését. — Modern az. épület, és természetesen modern, új gépekkel, konyhatechnikai eszközökkel szerelték fel. A vendéglátó vállalatnak, milyen személyzetre van szüksége ahhoz, hogy - elkészítse a napi kétezer adagot? — Jelenlegi létszámunk csak 15 fő. Reméljük, a későbbiekben is elegendő lesz ennyi dolgozó. Mi, egyébként másfél millió forint értékű berendezést szállítottunk a konyhához és épülethez. Az étteremben pedig egyidejűleg több, mint 500 ember ebédelhet, így az átfutási idő is jelentősen megrövidül. — A korszerű technológia, hogyan hat az ízekre? — A kísérleti időszakban ezt is szeretnénk megvizsgálni. Három-négyszáz adagot készítünk az első héten, amelyet az építkezésen dolgozó katonák fogyasztanak el. Köztudott, ők milyen szigorúan zsűriznek. Tudjuk, a kombinált acélmű építése kiemelt beruházás. Az építők nagy feladatok előtt állnak. s mi is igyekszünk majd őket eszközeinkkel a tőlünk telhetőén legjobban kiszolgálni. — Mi volt az első napi menü ? — Bevált fogásokkal kezdtünk. Csontleves, valamint párizsi és bécsi szelet. — Mikor lesz teljes kapacitású a konyha? — Október utolsó hetében. Az építkezésen dolgozók ettől kezdve étkezhetnek itt rendszeresen. (u) Mézeskalács minták Érdekes kiállítás látható Sopronban Lábasházban Mézeskalács mintákat állítottak ki a soproni Liszt Fe renc Múzeum gazdag anyagából. A legrégebbi darabok 400 évesek. Nemcsak a soproni, hanem a nyugati országrész más helységeiben és az ausztriai határvidéken dolgozó mesterek mintáiból is sokat sikerült megőrizni az utókor számára. A XVI. ás a XVIII. században fából készültek a minták és ennek alapján formálták ki bádoglemezből. miniéivé eljut ahol most főként a kimaradt járatok miatt panaszkodnak.) Gondot okoz a korszerű állomások hiánya is. Például Özdon, Leninvárosban. Ezeknek a megépítését a már krónikus építőipari kapaci- tshiány gátolja. Idézzük, amit a Volán igazgatósága a képviselőcsoport ülésére terjesztett be: „Vállalatunk le- ninvárosi főnöksége a nagy- beruházás kivitelezési ideje alatt utasszámban megháromszorozta teljesítményét ... A jelenlegi szállítási igényeket alig 50 százalékban tudjuk kielégíteni, ugyanakkor a műszaki háttér, a szociális létesítmények változatlan mértékűek, s alkalmatlanok arra, hogy a korszerűbb típusú eszközöket megfelelő színvonalon ellássák. Kívánatos lenne, hogy ilyen nagyarányú iparfejlesztéssel egyidőben kormányzati szinten történjék döntés a közlekedés és annak infrastrukturális fejlesztése ügyében is.” A képviselőcsoport ülésén hangzott el az is, hogy megyénkben naponta körülbelül 600 (!) járat kihasználatlan. Ezeknek a járatoknak bizonyos részét átcsoportosítják majd oda, ahová szükséges, továbbra is lesznek viszont néhány embert utaztató buszok, mert szükséges, hogy minden kistelepülésünk a hálózatba tartozzon. A miskolci közlekedésről szóbeli tájékoztató hangzott el a képviselők ülésén. Sok újat erről a témáról már nem tudunk mondani. Any- nyit. viszont igen, hogy ma már nem lehet a villamosok, az autóbuszok számát növelni. A Miskolci Közlekedési Vállalat az egyetlen tanácsi vállalat az országban, amely villamosokat is. autóbuszokat/ is közlekedtet. Kellő számban, megfelelő meny- nyiségben közlekedtet. Most már utak kellenének. Utak, melyeken a korszerű járművek kellő sebességgel haladhatnának. Lapunkban nemrégiben adtunk hírt a gyorsjáratú, úgynevezett berlini villamosokról, melyek sokat segíthetnének ennek a túlzsúfolt városnak a közlekedésén. De ezekhez a villamosokhoz is utak kellenek. Priska Tibor Van néhány olyan foglalkozás, amihez akrobatikus ügyesség és nagyfokú bátorság szükséges. Ezek közé tartozik a sziklabiz- tosítók munkája, akiknek az a feladatuk, hogy hosz- szú kötélen, a magasból leereszkedve, rövid nyelű kalapácsukkal, centiről centire végigkopogtassák a meredek hegyoldalakat, a sziklákat. Erre ott van szükség, ahol út, vagy vasút vezet a sziklafalak tövében, illetve pótolhatatlan értékű természeti kincset kell megmenteni a pusztulástól (a Gellérthegy esetében mindkét szempontról szó van). Persze, nem elég csupán megállapítani, hogy az erózió hol okozott repedést, törést, vagy mállást a köveken, el is kell hárítani a veszélyt. A sziklabiztosítók brigádokban dolgoznak. A kisebb repedéseknél, töréseknél — kötélen függve — naguk pattintják le a veszélyes szikladarabokat, s gyűjtik a nyakukra akasztott bőrzsákba. Ha nagyobb hibára lelnek, ahol megerősítésre, foltozásra, vagy éppen bontásra, netán lerobbantásra van szükség, megjelölik a helyet. Ide később visszatérnek és biztonságosabb körülmények között, komolyabb föl készültséggel látnak neki a munka elvégzésének. Képeinken: csehszlovák sziklabiztositók munka közben. amint bontással és robbantással elhárítják a veszélyt egy vasúti pálya mentén. Öregek... Ha kimondjuk ezt a szót, megannyiféle érzés árad szél bennünk. Eszünkbe jut a szeretett szülő, nagyszülő, akiknek annyi mindent köszönhetünk. „Megtört vonásod elárulja, viszontagságos múltad ...” — írja a költő, apjához szóló versében. S ez valóban így van, az arc, a megtört vonás sok mindent elárul. öregek ... Ha kimondjuk ezt a szót, tisztelet, aggódás és féltés keveredik az érzésekben. Szeretnénk még szebbé tenni a fáradt napokat, gondtalanabbá varázsolni a csendes öregkort. A törődés ma már nemcsak családon belüli, hiszen társadalmunk sokat tesz az idős, egyedülálló emberek megsegítésére, támogat ására. Ezért létesültek szociális otthonok, napközik, ezért szervezünk nyugdíjas találkozókat, és sorolhatnánk még tovább, mi mindent. Ezekben a napokban különösen sokr'szó esik az öregekről, amikor is tiszteletükre ismét — szerte az országban — öregek hetét tartanak. A szociális otthonok és napközik lakóinak ilyenkor műsorokkal kedveskednek a diákok, művészeti csoportok, ajándékokkal halmozzák el őket a patronáló brigádok, közösségek, régi munkahelyük dolgozói. Kicsit talán szimbólum is, hogy éppen ősszel tartják meg az öregek hetét. Öszszel, amikor már elmúlt a napsütéses vidám nyár, amikor elveszítik megszülésedet t lombjukat a fák, amikor közelednek a csendes, hosszú téli esték. öregek ... Ha kimondjuk ezt a szót, arra gondolunk: egyszer mi, fiatalok is megöregszünk. Egyszer a mi hajunk is hószínű lesz, egyszer a mi arcunkra is elmélyült barázdák telepednek, egyszer a mi járásunk is lelassul, egyszer a mi ujjaink, kezünk is megráncosodik. Akkor majd nekünk is örömet szerez a felénk áradó szeretet, a bennünket körülvevő gondoskodás. tisztelet és féltés. Emlékezzünk hát így, köszöntsük hát ezzel a tudattal ma, a mi öregjeinket!... (Monos) Hű képet a valóságról II helyi liiMés és a párlsnl Sokszor elhangzott már, de aligha ismételhető elégszer, hogy a szocialista demokráciának, ezen belül a munkahelyi, üzemi demokráciának alapvető és elengedhetetlen feltétele a dolgozók megfelelő tájékozottsága. Hogy ez így legyen, abban nagy a pártszervezetek szerepe, felelőssége. Gondoskodniuk kell arról, hogy minden illetékes gazdasági és mozgalmi vezető rendszeresen adjon tájékoztatást a dolgozóknak, maga is nyújtson információt a pártszervezet állásfoglalásairól, tevékenységéről, segítsen eligazodni az információ tömegében, magyarázza a történtek, ösz- szefüggéseit, mélyebb okait. A tapasztalatok szerint ma már az üzemekben, intézményekben általában elegendő számú fórum és forma van az információk továbbítására. Az egyik városi pártbizottságunknak a közelmúltban végzett felmérése szerint a politikai vezetésnek 30—40 féle eszköz áll ehhez rendelkezésére a különféle jelentéseken és táiékoztatók- tól kezdve, a féléves értékeléseken és vállalati híradókon keresztül a személyes beszélgetésekig. A meny- nyiséggel tehát nincs baj — a helyi tájékoztatás javításának, továbbfejlesztésének útja semmiképpen sem az információs csatornák számának további bővítése. A tartalmi munkán kell elsősorban javítani, s ahol erre szükség van, a szándékon és a készségen. A tájékozottság helyenkénti zavarai, ugyanis néha arról tanúskodnak, hogy néhol a helyi vezetés lebecsüli a rendszeres tájékoztatás fontosságát. Van, ahol kényelmességből tesznek így, s van hely, ahol „misztifikálják” a vállalati, intézményi vezetés döntéseit, vagy késve, utólag közük a dolgozókkal. A pártszervezetek munkájának fontos feladata, hogy fellépjen az ilyen szemlélettel szemben, megértesse az érintett vezetőkkel a tájékoztatás és a szocialista demokrácia belső összefüggéseit, érvényt szerezzen annak a fontos elvnek, hogv a megbízható, gyors, az összefüggéseket bemutató tájékoztatás minden testület és vezető politikai kötelessége. Ez a kötelesség természetesen magára a pártszervezetre. annak vezetésére ^is érvényes. A pártszervek irányító munkájának szerves, elválaszthatatlan része a párttagság és a pártonkívü- liek folyamatos politikai tájékoztatása. Ezen belül egyik legfontosabb feladat a helyi közvélemény informálása a pártszervezet és vezető testületéinek állásfoglalásairól, mindennapi munkájáról. Sok helyen ugyanis ezt valamiféle titokzatosság köd- fátyolába burkolják. Holott ;■ pártszervezetek tevékenysé gének túlnyomó részéről nemcsak tudomást szerezhet a szélesebb közvélemény, de hasznos, jó, és szükséges is tudomást szereznie róla. Vannak természetesen a párt belső életével kapcsolatos dolgok, bizalmas határozatok, amelyeket gondosan meg kell őrizni, melyeket kifecsegni fegyelmi vétség, de a pártmunka döntő többség nem ilyen ' llegű. Ezért helyesen járnak el azok a párt- szervezetek, amelvek ismertetik a munkahelyi közvéleménnyel saját állásfoglalásaikat, az azokat meghatározó tényezőket. A pártszervezetek tevékenysége azonban nem merülhet ki abban, hogy gondoskodik a szükséges információkról, a dolgozókhoz való eljutásáról. Meg kell magyarázni az információkat, elő kell mozdítani helyes megértésüket, helyes értelmezésüket, a szükséges következtetések levonását. A tájékoztatás a "»árt eszmei és politikai nevelő munkájának, a szemlélet és a magatartás formálisának, a cselekvésre való késztetésnek fontos eszköze. A tájékoztatás ily mollon a mindennapi pártmunkában szervesen kapcsolódik az agitác'óhoz és a propagandához. Ez a munka nem jelenti a kedvezőt en tények elhallgatását, a valóságos helyzet szebbre festését, hanem az összefüggések bemutatására. a helyes következtetések levonására törekszik. Vagyis hű kénét ad a valóságról: a ..mi történt, mi van. miért, milyen tényezők, miféle előzmények hn'ásí'-a?” ‘ényezők bemutatása mellett a ..mit tehetünk!” bemutatását is. A mindennapi munka ezt a leckét a párt szer- izeteknek -"’szór feladia, le a gyakorlat azt is bizonyítja. a feladatot álgondolt munkával óira és újra sikeresen meg lehet oldani. 7. iáin a JliÉászelf
