Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-17 / 220. szám
1978. szeptember 17., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Búzától, búzáig jjj| |^a ^ ■ 9 J ELÖLJÁRÓBAN: a folyó a régi medrében kanyarog. Ezért a monoki „Tiszatáj” nem lehet földrajzi név. Nem is az csak egy búzafajta neve. De azé a búzáé, amelynek szára szilárd maradt, míg testvérei lefeküdtek, széltől ziláltan a talajra hajoltak, és azé a búzáé, amelynek kalászai a legjobb magot érlelték. A monoki Kossuth Termelőszövetkezetben közel 52 mázsás terméssel fizetett a búza hektáronként. — Nem akartunk hinni a szemünknek. — Mondta erre-Huszti István, a közös gazdaság elnöke: —Hiszen olyan éve volt ez a búzának, amelynek egyes időszakaiban azt hittük, hogy termés sem lesz. Az elmúlt év őszén a táblák egy részében „elfelejtett” kikelni az elvetett mag. Es jött a január. Hótakaró nélküli földekkel, a fagyvárás félelmével. Jött a január langymeleg, napsütéses napokkal, amely kihúzta a bú_ za sorait a földből, életre keltette a halottnak hitt növényeket. Áprilisban, júniusban széles sávban pásztázott a jég. Nem kímélte a kukoricát, az árpát, a cukorrépát. Volt olyan tábla, ahol tenyérnyi területen 40 magot találtak. Ennyit vert ki az árpa kalászaiból a jég. A cukorrépa roncsolt, lyuggatott levelei helyett új leveleket növesztett. A répatest hizlalása helyett. A búzát egy tábla kivételével megkímélte a pusztító jégeső. Szerencse? — Az — hangzott a tömör válasz. — Mármint azok. nál a tábláknál, amelyekben a búza kibírta a fagyot. Tavasszal több mint 240 hektáron vetettük felül árpával megkapja ugyanezt. Sőt, hogy a cukorrépánál a nagyfokú gyomosodását elkerüljük, a vetést megelőző évben az őszi búza alá trágyázunk. Így talajaink tápanyagszintjét, termőképességét magasan tudjuk tartani. És a folytatás egy kis habozás után: . — A SAJÁT véleményemet mondom. Lehet, hogy az önköltséget növeli, de nálunk a vetés után csak a kombájn megy rá a kenyérgabona táblájára. A műtrágyázást, a növényvédelmet a levegőből oldjuk meg. Helikopter szórja ki tavasszal a szárbaszökést indító nitrogént, s védi meg vegyszerekkel később a különböző betegségektől. ..Ellopjuk” a búza soraiból a keréknyomokat. Ennyivel is több terem. A búza éve s élete október elején kezdődik, s augusztus elejéig tart. A vetéstől a betakarításig az embernek két hónapot hagy, hogy elgondolkozzon, mit te. gyen másképp. Mit? — Mi már keveset tudunk. A kultúra termesztésének technológiája adott, jó, azon nem tudunk változtani. Gépekkel jól állunk, öt Klaas Dominätorunk van, ettől többet vásárolni fölösleges, mert kihasználni nem tudjuk őket. Így a termésnöveléshez csak két tényező kínálkozik. A tájba, adottságainkhoz- jobban illő fajtákat keresni, és olyan módszert találni a tápanyag- utánpótlásnál, amely az eddigitől hatékonyabb. Hogy Monokon hány éve kutatják ezt? Az elnök nem emlékszik pontosan vissza. A lényeg: állandóan folynak a kísérletek, hogy *a sekély termőrétegű, domboldali te. fületeken melyik búzafá.ita adja a legtöbbet. Így került Monokra a Tiszatáj. A szegedi kutatóintézet kenyér- gabona fajtája „szerepelt” tavaly a legjobban. És a másik út: — Folyékony műtrágyával kísérletezünk. Szállítókocsin hozzuk a Budapesti Vegyiművekből azt a folyékony műtrágyát, amely mind a három fontos növényi tápanya. got, a foszfort, a káliumot, a nitrogént tartalmazza. Egyelőre ez még a jövő zenéje. Rengeteget kínlódtunk azi elmúlt évben a kijuttatásával, hiszen a folyadék tíz Celsi- us-fok alatt megdermedt. De megérte. Mintegy harminc százalékkal kevesebb hatóanyagot használtunk fel, s a kultúra jobban tudta hasznosítani ezt a cseppfolyós műtrágyát. Idén természetesen folytatjuk a kísérletet. EZEK UTÁN nem csodál- kozok különösebben a mono- kiak kimagasló terméshozamán. — kármán — A percek haszna e® Öltetek helyett; cselekedetek NÉIíÁNV hónaopal ezelőtt Svédországban járva, szinte naponta szembetűnt, hogy a gazdagság, a jólét államában szavaikban mily gyakran elhangzanak a takarékossággal összefüggő megjegyzések, cselekedetekben pedig sokat tesznek azért, hogy amit ember hozott létre, Vagy bőkedvében a természet adott, azt hasznosan, célszerűen. jól - használják fel. Akkor, és azóta is többször átvillant bennem a gondolat, hogy a takarékosság. voltakéopen nem a szegénység tele. hanem az ésszerű gazdálkodás természetes veleiárója. ígv hát érthető, hogy mind több szó esik napáinkban a szaksajtóban. szűkebb és táeabb körben. értékeink becsüléséről, a ránk hízott szellemi és anya- •gi értékek gondos felhasználósáról. got. Mondjuk, még a gazdag svédek is. Sokkal inkább azért kell erről beszélni, mert a jelenlegi világgazdasági helyzetben törvényszerűen jobban oda kell figyelnünk mindenre, amit emberi kéz alkotott, vagy amit a természet nyújt számunkra. S nálunk ez a törvényszerűség még többet nyom a latba, hiszen köztudott, hogy nvers- anyagaink jelentős részét és az itt felhasznált energiát is jórészt külföldi országoktól vásároljuk, s azért, hogy ezeket a nélkülözhetetlen alap- anyasokat megvehessük, „hazai vályún" kell megteremtenünk az ellenértékeket. De az ésszerű gondolkodás természetes velejáróia az is, hogy nem gazdálkodhatunk gáláns nagyvonalúsággal, azzal. amiből nekünk is kevés van. Azt is szoktuk mondani, hogy a takarékoskodás, immár világjelenség. Olvastam róla. hogy tőlünk sokkal gazdagabb országokban milyen feszes energia-telkarékossági programot dolgoztak ki, s ebben a tervben esvebek mellett meghatározták és gondosan ellenőrizik az energiafelhasználás mérséklését. Munkahelyeken, lakóépületekben intézkedéseket tesznek a fűtés korszerűsítésére, a hővesz,teség csökkentésére, egyszóval az előállított energia minél tökéletesebb, takarékosabb felhasználására. Mindezt nem azért teszem szóvá, hogy bizonygassam, másutt is mennyire szem előtt tartják a takarékossáA TAKARÉKOSSÁG fontosságának gondolata már szem beütött a Központi Bizottság 1974. decemberi ülésén, és megerősítette a párt XI. kongresszusának határozata is. Azóta állami rendelkezések, fontos határozatok jelentek meg, mind-mind szem előtt tartva és hangsúlyozva az okos. célszerű takarékosságot. Már-már a hatékonyságtól sem tudjuk elválasztani a takarékosság gondolatát, oly szorosan kapcsolódik e téma mindennapi életünk rezdüléseihez. Pedig sajnálatos módon voltak, akik valamiféle „kampányfeladatnak" tekintették, mondván, egyszer ennek is vége lesz. Az idő és a világgazdasági helyzet azonban alaposan megcáfolta ez utóbbi kijelentéseket, hiszen évek múlásával nem csökkent, hanem fokozódott a takarékosság jelentősége. De határozatok nélkül is, mindenfajta ésszerűséggel ellenkezik az, hogy hulladékba kerüliön, ami értékes, ami használható. Enyészet martalékává legyen, forgácsoló üzemeinkből kikerülő acélötvözet tonnaszámra, kilowattok százait nyeljék el olyan villanymotorok, amelyek fölöslegesen forognak; nappal is égve maradjanak az égők, gazdátlanul heverjen keménv munkával előállított építőanyag. ÉRZÉSEM szerint az utóbbi két-három évben sokat beszéltünk a takarékosságról, de talán valamivel kevesebbet tettünk érte. Egyfajta túlzott fogyasztói szemlélet kezdett úrrá lenni gondolkodásunkban és cselekedeteinkben egyaránt. Félreértés ne essék, nem akarom én azt mondani, hogy koplaljuk meg a jövőnket, hiszen egyszer’ már félretettük az ilyen fajta jelszavakat. Semmi szükség rá, hogy ismét „felmelegítsük” De az sem lenne jó, ha képletesen szólva megennénk a holnapunkat. Az ésszerű, a meggondolt, az egyéni és közösség érdekeit szolgáló takarékosságot kell megvalósítanunk a hivatalban és a magánéletben egyaránt. Itthon kell legyártani azt, amire iparunk megfelelő gazdaságosság mellett kénes, nem lehet behozni külföldről keménv valutáért olyan berendezéseket és alkatrészeket, amelyeket netán olcsóbban a magyar ipar is előállíthatna. Viszont ajánlatos külföldön értékesíteni mindazt, amire jó piac van. s amire isénvt tartanak kereskedelmi partnereink. A bugasori rekord titka az őszi búza földjeinket. Ilyen méretben okozott kárt a fagy. HA EZEK UTÁN kihagynánk, persze csak elméletben azt, hogy az időjárás nem játszik szerepet a növénytermesztés folyamataiban, akkor milyen eredmények lehettek volna? • — A tavaszi árpa tábláin 50 mázsa alatti terménynél nem volt kevesebb egy dekával sem. Ennyit becsült a szem. A búza pedig természetesen a jelenlegi átlag felett fizetett volna,' Tehát 52 mázsa felett. így a kérdést megfordíthatnám: vajon szerencse-e, hogy Monokon jóval 50 mázsa felett tudnak búzát termelni? Hiszen a nyáron betakarított kenyérgabona átlaga, a har_ niadik—negyedik legjobb megyei hozam. A válasz: — Ebben az értelemben nem. Tartósan, hosszú évek óta arra törekszünk, hogy talajainkat tápanyaggal feltöltsük. Ügy érzem, eredményeinket ennek a tényezőnek köszönhetjük. Ennyi lenne csak a titok. 1 Mottókról köztudott, hogy nem a legjobb adottságokkal rendelkező termelőszövetkezet. Tábláik nagy részén, talán évszázadok óla pusztul a termőtalaj, a zivatarok a tápanyagban leggazdagabb réteget mosták alá a mélybe, a völgyekbe. Az elnök is érzi ezt, mert rövid hallgatás után folytatja: — A sikeres termelésnek sok tényezője van. Ezek közül az egyik, hogy öt éve foglalkozunk cukorrépával. És ez a kultúra nagyon igényes. Megköveteli a meszezést, a mélvla'ílást. a szerves trá-' gyát. így a búza közvetve Az esetre illő szót, meghatározást keresem. Beszéltem egy pszichológussal, jogász- szál, de csak a fogalom körülírásáig jutottunk. Kérem, ne gondoljanak rosszra. Oknyomozásom tárgya ,nem bűn. vétség, hanem az a közel 53 ezer tonna áru, amelyet a diósgyőri bugasoriak terven felül hengereltek. A társalgást Kelemen Jánossal.'a Szabó Lajos brigád vezetőjével kezdem. — Az év elején összehívtak bennünket — emlékszik vissza, s elmondták, hogy a nemesacél-hengermű és a kö- zénhengermű dolgozóinak az a kérése: lássuk el őket bőven anyaggal. Azt mondtuk, rabunk nem múlik, s így vállalkoztunk rá, hogy ez évben a tervezettén felül húszezer tonnával több anyagot hengerlünk. — Ez eddig világos. De -tpi a szokatlanul nagv termelési rekord magyarázata? — Jó az együttpiűködésünk ■a O.-í'xh' Ai'on forrasztó rbri- gácídal. Ök jól dolgoznák, biztosítják a blokk- és egyben a bugasor ellátását. — Mi a véleménye a brigádjából? , — Jónak tartom. Szakképzett, dolgozni akaró és tudó emberek. Kitta Sándorral több mini negyedszázada dolgozom együtt. Szorgalmas, jó mopkásemher. Az ifjú Tóth László előzőleg forrasztár volt, kinéztem magamnak és ide- kérlern. Nem csalódtam benne. Argyel Attila az ollónál volt. segédmunkás. Mindig szeretett volna hengerész lenni. Két éve etkü’dtü c három- hőnnnos szakmásító iskolára, ö is jól bevált Van eev betanított emberünk. Héring Pál. A hátsó kormánypadon dolgozik. A szorgalom mintaképe. — Ezek szerint tninden munkafolyamatnak megvan a maga specialistája. — Nincs olyan. Folyton váltjuk, váltjuk egymást. Egy óra az egyes pádon; főhajtás, hengerállítás. A következő órában váltás: anyagmozgatás, forgatás irányítása a 2-es pádon. Jön egy órai pihenő. Nyáron gyakran előfordult, hogy szabadságolás, betegség miatt két kormányos, 48—50 Celsius-fok melegben végigcsnálta az egész műszakot. A tervünk 440 tonna, de műszakonként 600—700-nál nem adjuk alább. Ez jó érzést ad, és az a kis pluszpénz is jól jön. Januárban rekordot csináltunk: 1060 tonnát hengereltünk ki egy műszak alatt. Ha ettől többet, akar tudni — zárja le a beszélgetést Kelemen János, —. keresse meg Lukács Bélát. Az ő brigádja még eredményesebben dolgozik. Lukácsék az elsők, mi a harmadik helyen állunk. Lázár László, a Gábor A --on forrasztó rbrigád vezetője a jó együttműködést tartja a legfontosabbnak. — Egy ember is sokat tehet. de az eredményekhez sok ember munkára kell. A bugasor 95 százalékban a blokk- sorról lekerülő novaiból, egv- meipghől termel. Ebből következik, hogy a blokk-, a húga-, a vovpodasori. a for- rasztár brigádnak, s a termelésirányítónak nagyon össze kell dolgoznunk. Vannak gond iáik is. Ko- rá'-J-vm tíee—in'oVe-m ívoltak, ma 12-en látóik el uevanazt a feladatot Jó érzés, hogy a brigád több tacia különböző magasabb funkcióba került, beevevícz lett. más beosztást vá'lalt. dehát ísv a munka még jobban ráiuk nehezedik. A versenyben úi vonás, tendencia van. Valaha többnyire az került az élre. aki erősebb, izmosabb volt a társaitól, jobban bírta az-erőfe- szítéceke1. Most. a siker nem az izmokon múlik, hanem azon: ki tudia jobban, rugalmasabban kihasználni a technikai adottságokat. A hengerészek valaha hidraulikus berendezésekkel dolgoztok, s egy-egy „parancshoz” 50—60 kilopondos erőfeszítésre volt szükség. A műszak végére fizikailag kimerültek. Most a kormánypadon levő irányítókarokat, kapcsolókat óvodáskorú gyermek is bírná előretolni. hátrahúzni. A fizikai munka minimálisra csökkent, viszont rendkívül megnőtt a szellemi követelmény. A két kormányosnak szinte ki kell találnia, hogy mit akar a másik. A tizedmásodoercekért is küzdenek, s az időnyereség, a hetek, hónapok során órákra. nanokra gyarapszik. Most már ott tartanak, hogy várhatóan november közenén már teljesítik éves tervüket. Rákár János műszakos üzemvezető ígv értékeli az emberek munkáiét: — Az embereik nagyon szeretnek dolgozni. Kétóránként írják ki a teljesítményt. Ha jó az eredmény, szinte megtáltosodnak. A kormsnypad- ra menő hengerész előbb odaszól a forrasztárnak, előfor- rasztárnak: komám, hogv tudsz adogatni?, van meleg? Jó, hozzátok, két daruval is. le akarom pipálni a kollégákat. A forrasztárok is nézdegé- lik a táblát, s jólesően állapítják meg: — Hej, de jól adogattam! Gyerünk fiúk, nyomós! Vannak sikertelen órák. na nők. Nem kell más. csak valamilven hiba miatt egy órára áll ion le a hengerdei végterméket szállító Valmet- géo. (sainos ez gvakori). vagv akadozik az öntecsellátás, szétfoszlik minden lelkesedés és a sikertelenség lelkileg ösz- szetöri az embereket. Nyugtalanok. idegesek, ingerültek sokat akarnak, erőlködnek és a kevés is alig sikerül. Jókora idő kell amíg úira felpezsdül bennük a munkakedv a vetélkedő lóz. Nos. ez a belső emberi vonás az. ami bennem fogalomzavart okoz. nem tudom szavakban kifejezni, mi-az ami hol felüti az emberekben a munkakedvet, hol visszafojtja. Legjobban a futballmérkőzéssel tudom érzékeltetni. Ha jól indul a játék, gól, gól után hull az ellenfél hálójába, szinte szárnyakat kapnak az emberek és fordított helyzetben letörnek. idő kell, amíg magukra találnak. Vértessy Tibor, a hengermű gyáregység vezetője ezeket tartja az eredmény forrásainak. — A siker legfőbb forrása, hogy a szocialista brigádok megértették: megnőtt a bugasor szerepe. Ahogvan felfelé ..fut” a nemesacél-hengermű termelése, úgy fokozódnak az igények. A brigádok gvor- san. rugalmasan alkalmazkodnak az adott helyzethez, az igényekhez. Valóiában szívós munka kell a munkaritmus felpörgetéséhez. Ebben igen nagy szerepe van a feltételek biztosításának. Ha minden feltétel adott, akkor n műszakváltáskor vita is támad. Aki végez, az utolsó másodperceket- is igyekszik kihasználni, még akkor is. ha az már belecsúszik a következő műszak idejébe, s a másik pedig alig várja, hogy megkezdhesse a munkáját, többet produkáljon, mint az előző brigád. Az egységvezető szerint a? év tói' kezdődött, sikerült a feltételeket biztosítani és egyenletesen termelnek. -A blokksor a kivétel, ahol májusban. júniusban — kemencehibák miatt — visszaesett a termelés. Most már ott sincs baj, hiszen 4509 tonná.- val hengereltek többet a tervezettől. Jó az eredmény a gerendasoron, a közénhen- germűben. fazonárubő! 13 000 tonna és kiszállításban közel II ezer tonna a többlet. Minden remény megvan ahhoz hogy az évet sikeresen zárják. s túlteljesítik vállalásai kát is. Csorba Barnabás Csalóka volna az is. ha tegnapi önmagunkhoz mérnénk holnapunkat, a takarékosságot illetően. Könnyen előfordulhat, hogy amit tegnap száz forintért csináltunk, azt holnap már 80-ért kell előállítani, de ez sem elegendő akkor, ha másutt ugyanazt piacra dob’ák mondjuk ' 60 forintért. A takarékosságot tehát, hasonlóan a műszaki fejlesztéshez, a korszerűséghez. vagv a minőséghez, szélesebb körben kell értelmeznünk és az öcczehasonh'- tásunk persnektíváia is tá- gabb horizonton kell. hogv mo7ogíék. S ebben a fontos tevékenységben, a pazarlás megszüntetésében, az anyaggal energiával, munkaerővel való takarékoskodás ésszerű szemléletének a kialakításában nem. csuván ötletadókra, nem k’Mcekre ménesek nem is drnkkezeVre van sziil,-cÁff hanem c.sel-’kvfí koVektivék- ra. ióznnul. mczfonfollan mérlegelő vezetőkre ei°mző. e t-S.m-ekk°l Turrfitl is fá’-gV- szpi-űen számoló emberekre; akii- nemesek hirdetik. hanem értik is az összefüggéseket, Párhuzamositiák az utakat és a módszereket, tudták hogv a takarékosság lobiamat. sajátos vele’áróía mindenfajta emberi cselekedetnek. VÉGÉI még annvit. a takarékosság nem feltételei sem m i f aíta nadrá gszii húzást. Amikor ielenlogi gazdasági helyzetűnkben szót ebiim.- a takarékosságról, intézkedését két hozunk azért, hogy ember alkotta értékeinket jobban becsültök, senkitől nem várunk áldozatokat, vagv értelmeden garasoskodást gazdaságpolitikai döntéseknél. Egyre azonban szükség var» lent és feni egyaránt, mégpedig arra hogv ne mosódjék el az ésszerű és az ésszerűtlen közötti határvonal akkor sem amikor a takarékosságról írunk vagv beszélünk. l’aulovits Ágoston
