Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-09 / 213. szám
1978. szeptember 9., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Bányászat — vízről Munkások és munkahaiók Készül az ebéd. A zöldes színű JJmozdulatlan a hatalmas acél-.' test, horgonyokban végződő vastag drótkötelek rögzítik helybenmaradásra. Csukaszürke mentőcsónak jön értünk az omladékos partra, benne rikitpan sárga mentő- mellények és pirosra-feliérre testeit mentőövek. A Kavicsbánya Vállalat nyékládházi üzemének egyik úszókotrójára igyekszünk. Az üzemnek a HP—1 jelű masináján kívül —, ahogy Itt mondják — „vízről bányászik” még a HP—f) magyar, a nyugatnémet Mohr, az E— 301 csehszlovák készítésű masinája, míg az 1252 típusszámot viselő szovjet baggerok a szárazföldről szedik ki az építkezések, az építőanyag-ipar. az út- és vasútépítés fontos anyagát. A kibányászott kavics helyében nagy és mély tavak keletkeznek. Nem csoda, ha sirályok röpködnek fölöttünk, amíg elkerülve a szárazföldről az úszókotróra vezető kis pontonhidat —, amelyen az elektromos energia érkezik — a gép vaspadlójára tehetjük lábunkat. Kopás József, az üzem hajózási felelőse mutatja be a HP—1 -es legénységét: Knapp Sándor kotrómestert, Kiss Kálmán hajógépészt. Szilágyi István matrózt és magát a hidropneumatikus gépel. Tulajdonképpen egy kisebb üzemről van szó. Az úszókotró „száraz falból” nem dolgozik, vízből szedi ki az anyagot: egy kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy itt a bánya maga a tó. A gépmonstrum két úszótesten nyugszik, két motorháza van, a szárazföldről kapja az elektromos energiát, a villanymotorok kompresszorokat hajtanak, a sűrített levegő nedig a termelőfejen keresztül hozza felszínre 15— 20 méter mélységből is a kavicsot. Egy kisebbfajta üzem ez tehát, ahol hárman dolgoznak — természetesen váltótársaikkal —, március eleiétől december végéig Télen ugyanis a tó befagy, a bányászat, a szállítás lehetetlenné válik. Ilyenkor az úszókotrókat, a munka- haiókat, az uszályokat a jelelőbe viszik javításra. De március elejétől december végéig itt nincs sem szabad szombat, sem vasárnap, sem ünnepnap. A „legénységnek” 12 órás munkanap után 24 óra pihenő jár. A szolgálat pedig nehéz. Nemcsak azért, mert egyfolytában hosszú, hanem, mert akik itt, dolgoznak, állandóan a szabadban vannak és vízen. Tavasszal, ősszel az eső, a köd, a szél nehezíti munkájukat, nyáron a szúnyogok, a nagy hőség, télen pedig a hideg és a hajóra rakódó jég gyötri őket. — Itt. a vízen tulajdonképpen soha sincs jó idő — mondja a kotrómester. — De már megszoktuk. Knapn Sándor e1^dLjta1: katos. Már 18 éve dolgozik a Kavicsbánya Vállalat nyékládházi üzeménél. A „vízi bányászat” szinte minden beosztását megpróbálta, végigcsinálta. Tanfolyamokat végzett, s így lett ennek a nagy értékű és nagy teljesítményű úszókotrónak a mestere, az itt dolgozó kétA Diósgyőri Gépgyár pénzt nem tud adni lakásépítésre, azonban más módon nyújt segítséget a Miskolc területén családi házat épitő dolgozóinak. Ez főleg az ingyenes kislakás-tervezésben és műszaki ellenőrzési szolgáltatásban nyilvánul meg. Kaphatnak a dolgozók kedszeresen aranykoszorúval kitüntetett szocialista brigádnak a vezetője, háromszorosan kitüntetett kiváló dolgozó. A HP—1 -es legénysége nem panaszkodik. A,mig az időjárás adta lehetőségek engedik, jól keresnek. Télen. a telelőben eltöltött időben, a javítás időszaka alatt viszont kevesebb a pénzük. Ez azonban éves viszonylatban valamennyire kiegyenlítődik. És azért sem panaszkodnak, mert az üzem mindent megtesz annak érdekében, hogy csökkentse az időjárás okozta nehézségeket. Az úszókatrón villanyfűtőtestek vannak, a hidegebb időszakra a kezelőfülkében ott á hűtőszekrény ételtárolásra a nagy nyári melegekben és a ventillátor is. Az ebédről ők saját maguk gondoskodnak. Az úszókotrómester, a brigádvezető egyébként —, mint társai elmondták — jó szakács is. Van egy kis tűzhelyük, hozzáillő kondérral, amelyben mindennap megfőzik egytál ételüket, ebédjüket. Ehhez mindennap más és más hozza közülük a „nyersanyagot”. Az ivóvizet pedig az uszály szállítja, amely az itt kitermelt kavicsért jön. irr 2-es számú bálIZCm „yájának HP- 1 -es számú úszókotrójánál most éppen az ÖK—9 önjáró és önkirakós uszály várja, hogy tartályai megteljenek 2ü0 tonna kaviccsal. Ezen a munkahajón Korik Miklós hajóvezető, Bartek Barna hajógépész és Répást Ferenc matróz teljesít szolgálatot. Ha rossz az időjárás, nekik talán még nehezebb dolguk van, mint az úszókotró legénységének. Különösen a köd, az erős szél teszi próbára őket. — Amúgy egészséges foglalkozás lenne ez — mondja a hajóvezető. — De nehogy azt gondolja, hogy óriási különbség van a munka, a felelősség szempontjából, ami név nélküli munkahajónk, vagy bármilyen más hajó között. A'/ itv/lílv tartályai :l// megtelnek. Jelzőkürt hangjával elindul, hogy két és fél kilométer hajózás után kiürítse teiltet és egy óra múlva pontosan visszaérjen. Addig egy másik névtelen, csak jelzést, számot viselő üres uszály áll a helyére. Szöveg: Oravec János Ivép: Szabados György vezményes építkezési anya got a gyártól, a szállítás is kedvezményes. Mindezek a szolgáltatások jelentős segítséget biztosítanak az építőknek. Összesen 229 ház kivitelezéséhez kaptak segítséget 1965 óta. Az idén 23 lakás építésében működik közre a vállalat A kecskéről komolyan A íőállattenyésztő elnevette magát, a szaktanács- adóból kiszaladt: — hú. az anyád . .. Azután kergetni kezdték a kecskét, amely egy vigyázatlan pillanatban kiosont az istállóból. Így kezdődött ismerkedésem a kecskével, az első nagyüzemi kecskével, amelyet életemben láttam. Felfedeztem már őket falüvé- gen. lánccal kikötve, egy- szem , öregasszony éltetőjeként pátyolgatva, kifésülve, de nagyüzemiként még nem. Hernádvécse. Búzakalász Termelőszövetkezet. A hangsúly kérdő: — Hm? A válasz felemelt kéz: — Tudom, mire gondol. Hogy kinevetnek bennünket. Ha megnyugtatja, • akkor közlöm, csak nevessenek. — Gönczi László főkönyvelő kissé ingerült, úgy látszik a fülébe jutottak a mendemondák. — Mi tudjuk, hogy mit akarunk. Illetve tudni véljük. hogy mit akarunk. Hát, igen. A múltkoriban egy tanácskozáson felvetette valaki: — Jó lenne, ha mostoha adottságú üzemeinkben szem előtt tartanák azt a tényt, hogy kedvezőtlen adottságok nincsenek, csak kihasználatlan lehetőségek vannak. Ha valamelyik állatfajunk eppen ezeket a sivár viszonyokat kedveli, akkor próbálkozzunk meg azzal. Es ezen állat, a kecske. Harsány nevetés volt a válasz. Pedig az előadó komolyan gondolta, s az üzemek képviselői viccként fogták fel. Ezek után érdemes megvizsgálni, egyáltalán haszonállat-e a kecske? Szend.rey Mihály, a bor- sodsziráki tsz főállattenyésztője mondta: — Ideje volna a kecskét felfedezni idehaza. Az egyetlen állat, amely képes tejtermelésben testsúlyának 15—30-szorosát adni, s a hústermelésben pedig minden évben megduplázza élősúlyát. Egyértelmű adatok. Ha valamihez viszonyítanom keltene. akkor írhatnám: megyénkben van olyan telep, amelyben az egy tehénre jutó tejtermelés kevesebb mint a kecskéé. De érdemes 'meghallgatni Bmcs/có Jánosnak, a hernádvécsei szövetkezet íöállattenyésztő- jének érveit, hogy miért: is kezdtek el foglalkozni egyáltalán a kecskével? — Vannak olyan bozótosaink, ahol a vaddisznó sem bírja átfúrni magát, mert olyan sűrű és tüskés, de a kecskenyáj ott él igazán. Nem mondom, hogy igénytelen állal, ■ mert kényes, válogat a ,táplálékban. De neki az a csemege, ami nekünk a káros gyomnövény, s az az ízletes, amit nekünk irtani kellene. Olyan zergejárta vidéken, mint a miénk (a Cserehát domboldalai) a kecskét már régen fel kellett volna fedezni. Így a szövetkezetben gondoltak egy nagyot, s Mari nénitől, Bözsi szülétől 1000 —1200 forintért elkezdték vásárolni ;a kecskéket. A szívós. igénytelen, s éppen ezért kevés tejet adó anyaállatokat. amelyek háromszor olcsóbbak a juhnál. Eddig összegyűlt 114 darab, s ezért gyorsan „kipofoztak” egy ócska juhhodályt, s megalakították megyénk első szövetkezeti nagyüzemi kees- készetét. A főkönyvelő: — Tudtuk, hogy a gidára igény van, s olvastuk, hallottuk, hogy a kecsketej milyen nagy tápértékű, s hogy a belőle készült sajt keresett exportcikk. Ezért határoztunk úgy. hogy jövőre már 200 anyaállatot tartunk, A főállattenyésztő: — Először én is idegen-. kedtem a kecskétől. Azután megváltozott a véleményem, mert költségmentes állat. Olcsón termel. Ügy gondoljuk. hogy ezen a viszonylag alacsony áron vásárolt állományon . megtanuljuk a kecsketartás korszerű technológiáját, s később már egy értékes állománnyal fogunk majd termelni. Mert minek adjunk ki 20 ezer forintot egy külföldről származó anyaállatért, ha nem tudjuk, hogyan gondozzuk az állatot, ha nincs a tartásnak hagyománya, termelési szokása. így a tanulópénz jóval kevesebb lesz. Most vizsgáljunk meg egy látszólag „apró” ügyet, hogy miért nem szállítanak el napi 50 liter kecsketejet a tsz tejházából. Kazár Artur, a Tejipari Vállalat mezőgazdasági osztályvezetője: — Mert nem tudunk vele mit csinálni. Nekünk napi háromezer liter tej az a minimális mennyiség, amikor nem megérné, de már foglalkoznánk a kecsketej feldolgozásával. — Rázós a téma — tette hozzá. — Szabvány nincs semmilyen kecskét érmék re. a tejet csak a tehéntej árán vehetjük át, ami a termelő üzemnek nem éri meg. Nincs országos állásfoglalás, hogy egyáltalán mit kezdjünk a kecsketejjel. Fenyegető árnyékként < log a szövetkezet felett a tejkérdés rendezetlensége. Mit fog kezdeni a kifejt — később géppel fejt — tejjel? Ha nem éri el a napi ezer litert, nem szállítják el. íreldolgozza sajtnak? A tejtermékre sincs szabvány, így eladhatatlan. A nyugati országokban a tehéntej háromszorosát fizetik meg a kecskéiéiért, sajtja pedig a legkeresettebb termék. És a hús? — Tud eladni való gidát? — Szinte látom, ahogy felcsillan Tóth Jánosnak, az Állatforgalmi Vállalat igazgatóhelyettesének a szeme. Pedig telefonon beszélünk, s érdemes meghallgatni, mit mond a drót másik végén: — Ha kell, ötezret, ha kell. húszezret azonnal megvásárolunk. Korlátlan igény van a gidára. Jelenleg a legnagyobb árat ezért fizetünk, kilónként 70—75 forintot. És itt: tartunk. Merem állítani. hogy a kecsketenyésztés csak akkor gazdaságos, ha a tejet is átveszik. És nem a tehéntej árán. Azt is merem állítani, hogy a kecske kéthasznú állat. Nem szarvasmarha, s éppen ezért nem tűri el, hol a tej, hol a hús irányba folytatott fajta- átalakító ..keresztezéseket”. A kecske tej- és hústermelőként értékes. így végső soron meg merem kockáztatni: mivel a tej feldolgozása nem az AGROKER vagy a bőripar feladata, valahogy próbáljon a tejipar eredményt elérni. Ma még csak ötven liter. Holnap lehet ezer is. De addig ne azt a termelőt sújtsuk. aki felfedezte a kecskét, próbálkozik vele, s így nemcsak magának hajt hasznot, hanem a népgazdaságnak is. Mert, ha nem rendeződik a tejkérdés, biztos ráfizet a kecsketartásra. Ez a tény pedig nem fogja serkenteni a többi szövetkezetét. hogy ők is felfedezzék a hegyvidék állatát. Csak nevetni fognak. .. De vajon kin? Kármán István Több esztendős múltra tekinthet: vissza a térítés nélküli véradómozgalom az Északmagyarországi Vegyiművekben. A gyár 2700 dolgozójának ma már a 30 százaléka rendszeresen , részt vesz a mozgalomban. Hagyomány a vállalatnál, hogy évente egy alkalommal baráti találkozón köszöntjk a kiváló véradókat, s a moz- v galom szervezőit. A napokban megtartott ünnepségen a vállalat négy dolgozója kapta meg a Vöröskereszt országos vezetőségének kitüntető jelvényét, tizenegyen a Kiváló Véradó kitüntetés arany, huszonnégyen, az ezüst, harmincket- ten a' bronz fokozatát, A Kiváló Véradó Szervező kitüntetésben egy dolgozó részesült. A vállalat: véradóinak több éves, áldozatos és kiemelkedő tevékenységét a Magyar Vöröskereszt országos vezetősége, valamint az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet oklevéllel ismerte el. A kaliucsi Lenin Mgtsz ben az idén tizennégy hektáron termesztettek görögdinnyét, kilenc hektáron szabadföldi és ötezer négyzetméter fólia alatt paprikát, valamint három hektáron uborkát. A képen: szedik a dinnyét. Kapás József hajózási felelős cs Knapp Sándor kotrómester a vezetőfülkében. Gumiszalag továbbítja a kitermelt kavicsot az úszókotróról az uszályba. K!s!a!íásépítss—sesítssosel fedi liiinlslése
