Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-07 / 211. szám

1973. szeptember 7., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Á vendéglátás gondjai Bánrévén MÜLÓRAN, a nyír, s vele együtt csökken a turistafor­galom. Itt Bánrévén, a me­gye egyik legforgalmasabb határátkelőjén azonban ezen a hétköznapon sem érződik a szezonvég. A község lakói mondják: náluk aligha lehet szezonról beszélni, — az év minden hónapja egyforma. A hétvégek; — a péntekek, szombatok — meg különösen forgalmasak, ezrével bocsát­ja át a határállomás az érke­ző, távozó turistákat. Naoon- ta mintegv í) ezren lénik át a határt. Azért „csak” ennyi­en. mert az átkelő csak reg­gel 6-tól este 8 óráig fogad. Akire nem került rá a sor, a sorompó adott oldalán vár­ja meg a másnapot. A sorompónál mind a két elunton több száz méternyi a kocsisor. Pedig még csak reggel van! Nagy Elek. útle­vélkezelő több mint 20 éve szolgál ezen a helyen. Tőle tudom, a turisták egy része már előző este megérkezik az á< kelőhöz, itt éiszakázik Bán­révén. vagy az első szlovák közsé"''~n, Lenartovcen, hogy reggel az elsők között foly­tathassa útját. A 7 Er-VIK Szegedről ér­kezett autós házaspár mond­ja, — a sorompót 8 órakor lezárták, kénytelenek voltunk letáborozni, várni a reggelt. Tud’a milyen ez egv autó­ban? A községben ugyanis nincs szálloda, szálláslehető­ség. de még egy meleg va­csorát sem tudtunk elfogyasz­tani. Megelégedtünk volna esv főtt virslivel, kolbásszal, valami meleg levessel. Ma­radt a konzerv, a kocsiban való szorongás. Ez a község nem kérr'"=r,feti el az ide ér- kezrkot. El is neveztük ven- dénűzönek ... Kovács Bs'a tanácselnök és Garai Dániel titkár cseooet sem szénit az észrevéieleken. — M”it év tavaszán fel­mérés készült Bánrévén ar­ról. müven létesítmények kellenének, hogy a község k"lturáltabban fogadia a ven­dégeket. Sajnos, ezeket mi önerőből megépíteni nem tud­juk — mondta az elnök. — Annyit tudtunk elérni, hegy aki ide érkezik, szebb, tisz­tább. virágosabb, egyszóval vonzóbb faluba jön. _ T P*--:'r{iBRS7ÍlR rrto" a7 utcák tisztán tartása is gon­dot okoz — teszi hozzá a tit­kár. S ez énpen az p’lkaimi táborozok, itt éjszakázok mi­att. van. Soroliák, — s ez Így-igaz, magam is meggyőződtem ró­la —. hogy az esti so’-omnó- lebúzáskor több tticat. sze­mélygépkocsi reked a falu­ban. Részint azok, akik már nem léoheHék át. a határt, aztán azok, akik átlőtték ueyan. de nem folytatták út­jukat éjnek ideién. Nem te­hetnek mást. minthogv be­húzódnak valamelyik mel’ék- u*rába. s ott. a kocsiban ülve töltik az. éiszakát. Hainalban indulnak, hátrahagyva kon­zervdobozt, paoírhulladékot. Valóban nehéz lehet nan, rpmt nan az ot'baayott sze­rirét. hulladék eHrk=rftó«á„a kérni azokat, akiknek háza előtt rendszeres a Parkolás. Gzrir'ív, fogalmazott az. át­kelő!- /. közeli utca emdk la­kója: „vendégszerető falu va- gvimk. de azért a vendévsze- retotoek is van határa ...” .. \ szállodát mécsem építhettük meg saiát pénzünkön, főtt ételre sem hívhatunk be min­denkit. Ez az éttermek, büfék dolga lenne”. Tényleg nekik, az egysé­geket üzemeltető gazdának a feladata, hogv a büfében, bisztróban, italboltban bizto­sítsák a legszükségesebb, gyorsan elkészíthető meleg ételek árusítását. Csakhogy Bánrévén egyetlen vendéglá­tó egvségben sem lehet ilyen ételt kanni. Az ózdi járás ke­reskedelmi felügyelősége rendszeres ellenőrzést tart a bánrévei vendéglátó egysé­gekben. Ottjártamkor példá­ul Boda László ellenőr, ép­pen az étel-, a melegkonv- hás-ellá*ás körüli panaszok­nak járt utána. R#ÜTTPVÍON elláto­gattunk az Utasellátó 155. számú egységébe, a 158. sz. italboltba, a község legforgal­masabb helyén levő Határőr bisztróba. Amikor meleg ételt kértünk, a vezetők, kiszol­gálók mindenütt sajnálkozva tárták szét karjukat: nincs, csak igen riikán fordul elő. hogy a gazda, a Dutndki áfész biztosítja a virslit, kol­bászt. S ha küld is, nincs esendő személvzct, kiszol­gáló ... Az ellenőrzés tapasz­talatait összegezve Boda László mondta: azonnal fel­hívtuk a putnoki áfész fi­gyelmét, hogy sürgősen in­tézkedjenek az ételforga'om növelése érdekében. A fel­szólítás azon melegében meg­történt: az egyik ellenőrzött egységben ugyanis találkoz­tunk Kerekes Dezsővel, az áfész főkönyvelőiével. — ép­pen frissensültet kért. Nem tudták kiszolgálni ... — Számomra is érthetet­len, hogy nincs — mondta. — Nekünk ugvanis rendkívül gazdaságos és ió lenne a me­legkonyhás ellátás, mivel az ételforaalom után 12 százalék a jutatok, míg a szerzel adás csak 14 százalékot hoz. — Intézkedni fogunk! — tette ho-’zá. Az említett látogatás óta rövid idő telt el. Azóta meg­jártam Bánrévén keresztül a szomszédos szlovákiai falva­kat, közeli városokat is. Visz- szafelé jövet Lenartovcen, pár méterre a határsorompó­tól levő presszóban nem volt étkezési gondom, megkaptam amit kértem. Bánrévén vi­szont akkoy >s hiáM kértem eey adag főtt kolbászt, pe­dig az ellenőrzés, az ígéret óta lehetett volna intézkedni. TC-47,, MÜIDBAN a mtor. csökken a turistaforgalom, ám ez Bánrévére aligha vo­natkozik. Akik itt érkeznek hozzánk, itt mennek külföld­re, most is uevarazt igénylik mint eddig. Jó és figyelmes ellátást, kedves fogadtatást. Nagy István Fűkasza az ablak alatt Kapkod, fuldoklik a fűka­sza a lakótelep betonkockái közötti zöldben, erőlködve csattog a fűben, rövid lendü­letek után újra elhaló zúgás­sal araszol. A motoros szer­kezet mögött a fiatal fákat, cserjéket kerülgetve táncol a gépet kezelő, irányító fiatal­ember. Olykor őt viszi, húzza a fűnyíró, máskor meg moz­dítani sem bírja a gépet. A kínlódás felhaliatszik a magasabb emeletekre is, a munka csak igen nehezen megy. Míg új volt a gvep, pásztázva, bársonyosan sima csíkokat vágott a gép, hosz- szú stráfokban maga mögött hagyva a friss füvet. Most meg ez a lelket, fület fárasz­tó csörömpölés tölt be min­dent. Ha a fűkasza kezelője káromkodik, nem hallatszik el az ablakokig. A közeledést a fiatalember nem tudja mire vélni, a mun­kát ellenőrzőkből elege lehet, bizalmatlan. Egviitt lépünk a levágott pufa fűben, a lá­bunk alatt megbicsakló kö­veken, konzerves dobozokon. A nagyobbakat jókora rú­gással a járdáig billenti, a kukák mellé, és morog hoz­zá. — Egyik-másik ablak alatt az egész heti étrendre, a pa­zarlásra nézhet rá, ha el­megy a fű fölött a kasza. Komolyan mondom néha at­tól félek, hogy valaki a fe­jemre ejt valamit, tüzes csik­ket, meg effélét. De van itt a fűben olajos flakon, üres tejeszacskó, amiből a mara­dékot a ruhámra vágja a gép ... Amiről én nem is beszé­lek, mert belepirulnék, még olyasmi is el-el akasztja a kaszát. A fiatalember szerszámos készletéből kulcsokat szed elő, emel a késen, megerősíti a forgórészt és folytatja a dolgát. Lekiabálnak az eme­letről : — Nem lehetne halkabban, éjszakás voltam, megbolon- dít ezzel a gépnyüggetéssel! — Halkabban nem, de gyorsabban lehetne! Az abla­kot bevágják odafenn. A fű szemetet, vackot, étel­maradékot, rossz cipőt lyu­kas zoknit, dobozt, pertlit, szemüvegkeretet, tejeszacs­kót takar errefelé is. Egy történettel búcsúztunk el egymástól. Lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem, de jó lenne benne hinni, hogy még sokszor megtörténhet. A di­ósgyőri lakótelepen a lakók megfigyelték, hogy az egyik ablakból rendszeresen dob­nak ki ezt azt a járókelők fejére, le a járdára. Árián estéről estére összeszedték a kihajigált vackot és azt dí­szes csomagban, mosolyogva adták át a szomszédok: — Bocsánat, ezt a kis va­lamit ki tetszettek ejteni az ablakon... Kézi­ÉS ÖtVÖSniilÉt!, faíarapás Szeptember 14-én, Miskol­con, a BÁÉV selyemréti mun­kásszállójában állítják ki al­kotásaikat a megyében tevé­kenykedő üzemi, amatőr nép­művészek. Kézimunka, fafa­ragás, ötvösmunka-kategóriák szereo-elnek a bemutatón. Bi­zonyára maradandó élményt kapnak azok a szocialista brigádok és érdeklődők, akik ellátogatnak és megtekintik a kiállítást. A puskás ember elégedet­ten ereszkedett lefelé a domb­ról, és akik a lombok mögött feltűnt zöldes kalapját lát­ták, csak találgatták, vajon ő lehetett-e, aki az imént elsü­tötte a fegyverét. Az oldalán csüngő jókora vadnyúl .lát­tán aztán már világossá vált minden. — Azt a szép nagy nyulat mi is láttuk, ott ugrabugrált a kertünkben, ahonnan to­vább zavartuk. Fél perc sem telt bele, eldördült a pus­ka.. . — így az egyik kert- tulnidonos. Néhány szót a helyszínről: az erenyői iskola melletti napközis tábor kerítése innen csak egy-kétszáz méterre esik, a másik oldalon a Fe­kete gyémántok munkás kert­szövetkezet telkei. A napkö­zis táborban késő délután lévén, már csak az őr tartóz­kodott. de a kertekben annál többen. Közülük jó néhányan, Bebocsátásra váróik sora­koznak az új szerencsi AFIT- szerviz bejáratánál és a nyi­tott gépkocsi ajtók, lehúzott atorkok mögül kíváncsiskodó kérdések hangzanak el. de kérdés-féle majd mindegyik válasz is. A szerviz környe­ző* e. az elegyengetett íren még ugyancsak rendezésre szorul, láthatóan van még adóssága a csatornázást vég­ző vállalatnak. Ez perszenem zavarja a csarnokban dolgo­zó szerelőket, legfeljebb a messziről érkező számára érthetetlen miért késnek ezek ■ a külgő munkák. Az AFIT januárban vette át a már csaknem kész léte­sítményt, befejezetten beru­házásként. amely egvedi terv alaptan készült és akkori ál­lapotában, elrendezésében egváltalán nem illet bele a vállalat szalacszerű javító sorainak szolgáltató modell­jébe. Csak egy megjegyzés: a tervezett céoparik korszerűsí­tése nélkül a szerviz nem vállalkozhatott volna alapve­tő fontosságú munkák pon­tos. műszeres elvégzésére sem. Utólagos igazítani való így is akad jócskán, legalábbis, ami a szerviz, dolgozóinak munkakörülményeit, szociá­lis ellátottságát illeti. A por­tás esőben, szélben kénytelen kimenni minden járműhöz, a nyitott átvételi hely legfel­jebb nyáron viselhető el bcsszankodás, megfázás nél­kül. Már most szűkösek a szociális létesítmények. Addig is, amíg a nélkülöz­hetetlenül fontos, utólagos kiegészítéseket elvégzik, két műszakban tnyitják az aulá­kat. Az AFIT a szerviz, meg- nvitása előtt, típusfelmérést végzett a környéken és annak alapién állította össze szer­szám- és alkatrészkészletét. A szerencsihez hasonló nagysá­gú szervizek általában húsz kilométeres körzetben nyúj­tanak szolgáltatást, bárhol az országban. így tervezték a 37-es út mentén levőt is. A nagy forgalmú főút különö­sen idegenforgalmi szezonban a vártnál is nagyobb ..kör­zetből” gvűiti a munkát. A külföldiek, ha csak javítás után tudják folvtatni út tokát, soron kívül betolhatnak. Jól számítottak azok. akik az első hetekben keresték fel az új szerviz üzemét, ugvan­is ismert, hogv másutt átla­gosan egy-másfél hónapig kell például karambolos ko­csikkal várni, míg a iármű a szerviz kerítésén belülre ke­rülhet. és a munkák csak­nem ugyanennyi időt vesznek igénybe. A kivédhetetlen elő­jegyzés Szerencsen is meg­kezdődött. Hozzájárult ehhez a szakmában ismert és évek, óta alig javuló, akadozó al­katrészellátás is. így az új szerencsi AFIT- szerviz már a kapunyitáskor örökölt néhány régi betegsé­get. Ezt az ott dolgozók — legalábbis az első hónapok tapasztalatai ezt bizonyítják —. lelkiismeretesebb munká­val igvekeznek pótolni. A húsz kilométeres átmérőiű „szolgál totäsi kör” aztán megnyúlt, mégpedig több irányba is. Hollóházától Mis- kolcig, Vilmánytól Ti.szaka­rád ifi. Mihók Rezső, a XVI-os Autójavító Vállalat igazgató­ja mondja: — Az első hónapokban még nem vezettük be a teljesít­ménybérezést. hogy a szere­lők a pontosságot, az alapos­ságot szakiák meg. A kapunyitás óta jó hírt szerzett munkájával a szeren­csi autójavító szerviz kollek­tívája és ezt az autósok bi­zalmával is lehet mérni. A kapu előtt egymást fag­gatják a bebocsátásra várók és a kérdésekre kérdések válaszolnak. — Vajon meddig tart az állomás jó híre? Ezt az egymást váltó mű­szakok. javítások ezrei dön­tik majd el. Nagy József Ä delfin és a repülés Delfin a batumi dclfincirkusz- ban A tengerek gyorsúszó baj­nokai a delfinek. A delfinek rendkívüli úszósebessége — amelyet -óránként 36—40 ki­lométerre becsülnek —, ak­kor keltette fel több tudo­mányág, pl. az állattan, fi­ziológia és áramlástan érdek­lődését is. amikor a kutatók kimutatták, hogy e tengeri emlősök sebessége feltűnően nagyobb, mint az pusztán izomerejük alapján várható volna, később a repüléstu­domány is figyelemmel kí­sérte a vizsgálatokat, mivel joggal feltételezték, hogy e sebességnövekedés egyik oka az, hogy a delfin teste a víz­ben úszás közben — egyelőre ismeretlen módok — az elő­rehaladással szemben szokat­lanul kis fékezőerőt, ellenál­lást tanúsít. Az érdeklődés indokolt, hiszen a mozgó test ellenállásának csökkentése a repülésben is a sebesség nö­velésének leghatásosabb mód­ja. A jelenlegi vizsgálatok sze­rint, a megoldást valószínűleg a delfin bőrének több rétegű különleges felépítésében kell keresni. A belső merev (kb. 8 milliméter vastagságú) bőr­réteg felett még két (együt­tesen mintegy 1.5 millimétert kitevő) réteget találunk. Ezek tulajdonképpén szabályozó elemek. A legkülső 0,5 milli­méter vastagságú, erős, membránszerű bőrréteg alatt Mutatvány közben egy 1 milliméter vastag szi­vacsos felépítésű réteg talál­ható, amelynek szerkezete több mint 80 százalék folya­dékot tartalmaz. A kutatóik feltételezik, hogy a vízzel szembeni kis ellenállást ez a szivacsos réteg és a benne levő folyadék teszi lehetővé. Nyilvánvaló volt a gondolat, hogy ilyen szerkezetű és tu­lajdonságú borítás alkalma­zásával esetleg a repülőgép- szárnyorofilok, törzsek, lég- ellenállását is csökkenteni le­het. A kutatók megmérték az említett rétegek csillapító ha­tását és ennek alapján, a vizsgálatok céljaira hasonló viselkedésű mesterséges del­finfelületeket készítettek. Bár a jelenség gyakorlati haszno­sításáról még nincs szó, a fel­merült új gondolat perspek­tívát ígér. Idám az envoi kertelte akik nem tudták mire vélni a lövést, fedezékbe húzódtak, félve a folytatástól. Az erenyői kertekben rit­kán esik meg az ilyesmi. így hát érthető, hogy a lövés utáni csendben egymást szó- longatták a szomszédok, ki­nek juthatott eszébe itt fegy­vert használni. Csak . bizo­nyos mértékig nyugodtál meg, amikor megpillantottál, a puskás embert lefelé lép­kedni a dombról, oldalán a nagy nyállal. Megnyugodtak hogy ma már nem kell tar­tani újabb lövéstől, másrészt képtelenek voltak megérteni a puskás ember büszkeségét a zsákmány felett. Merthogy az ilyen akkor is elsüti a puskát, — ha felbukkan előt­te az a peches nyúl —, am kor zsibong a napközis Iá bor, ha a szomszédos telkek­ről ide hallatszik a beszélge­tés. Neki a nyúl kell, és zsákmány szerző szenvedélyét csak lövésekkel lehet csilla- nítani. Napok teltek el, újabb te­lefonálók jelentkeztek érdek­lődésükkel: lehet-e büntetle­nül lövöldözni a kertekben, ahol karnyújtásnyira, halló- távolságra dolgoznak egymás­tól a műszak után ide siető emberek? A nyúlra még tilalom van — érvelt az egyik kohászati dolgozó —, meg amúgy sem lehet már sok ezekből a sze­gény tapsifülesekből... A szemtanúk elmondása alapján, — akik nem vadá­szok —, a puskás ember zöl­des kalapot, szerintük va­dászruhát viselt, de, hogy va­dász volt-e vagy sem, azt senki sem tudja — csupán annyit, hogy méltatlan a fegy­verviselésre. aki egy-két ki­ló hús reményében gondol­kodás nélkül elővette c pus­kát és emberek életét teszi kockára. Talán nem reménytelen még nyomára bukkanni az ismeretlennek, az is lehet, hogy újabb zsákmány remé­nyében feltűnik még az ere­nyői kertek alatt és szentbe lehetne vele nézni, mielőtt még célozna és vállhoz emel­né a puskáját. Vagy inkább biztonságosabb fedezékbe vo­nulni? ... H. i. I irigy - fépíü kőrisen

Next

/
Oldalképek
Tartalom