Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-06 / 210. szám

1978. szeptember 6.,

szerda

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Inánes egy év után

1 Áll Bólo József, a 120 méter magas, füstölgő keményóriás tövében, s azt mondja:

— Két bele dolgozunk itt, a leninvárosi régi erőműben. A mezőkövesdi és a mező- csati járásban 120 ezer háztartási, ipari kémény sorseprésének gondja a miénk, de ezt a munkál is el kell végeznünk. Ráadásul gyorsan. Holnapra elkészülünk a nyolc kazán koromtulanítá- sával.

Szokni kell a szemnek az épület félhomályát. A légkalapács géppuskaszerű ropogása megreked, felerősödik a betonfalak, vas-acél berendezések között.

— Nézze- meg akárcsak a beton, olyan kemény a korom — vesz kézbe egy szürke színű követ Kákóczky Béla. — Csákánnyal képtelenség volna fellazítani. Még jó, hogy van ez a masinánk — int fejével a légkalapács irányába.

behagyják kerületbeli teendőiket. s eljönnek ide, Lenin- városba, kitisztítani a kazánokat. Máskor, az év többi részében kettesben dolgoznak, most viszont csoportosan vannak. Csak így kalákában, összefogva végezhetik el ezt a nagyarányú, fáradságos munkát.

— Egyébként is brigád vagyunk mi — mondja Bóta József. — Petőfi Sándor nevét vettük fel, s legutóbb bronzfokozatot nyertünk. Az idén az ezüst következne . ..

— És maga a brigád vezetője — teszi hozzá Viszokai Tibor főmérnök. — Ez a csapat erre a munkára a legalkalmasabb — fordul felém.

— Azért a mindennapos munkánkban is .helylállunk — mondja, hangjában büszkeséggel a brigád vezető. — November 7-re rendszerint teljesítjük éves tervünket.

— Ez is igaz — bólint rá a főmérnök. — Ezzel a két

Á munka ugyan nehéz, de a jókedv sohasem hagyja el a brigád tagjait.

Az 53' éves ember csizmáját félig ellepi a mocskos lé, ahogy áll a vizesárokban. Kesztyűs . keze erősen:, markolja a szerszámot, teste előredől az erőlködéstől.

Arcának, homlokának mélyen szántó ráncaiban ott bujkál a megélt több mint fél évszázad, a haja csaknem hófehér.

— Bizony — mondja —. a sorseprés könnyebb. A gáztól a szemünk begyullad. De azért egy ilyen munka még nem fog ki rajtunk. Igaz-e, fiúk?

A társak rábólintanak.

Harmadik éve, nyaranta féljárással nincs bajom. Köszönöm is! ...

Vasbödönű kocsit húznak el • mellettünk. Súlyos a . te-, her; egy ember előtte, egy mögötte lépdel. A salakot, a kormot aztán kidöntik odébb, s kezdődik minden elölről. A kéményseprők kezében sebesen jár a lapát, gyorsan tisztul az árok.

— Zelei József — mutat be egy középkorú férfit a főmérnök —, az erőműtől. Ö irányítja a kazánok tisztítását.

— Elégedett a munkával? — kérdezem. Ráfeleli:

— Azért kapja a vállalat

Kákóczky Béla ez év tavaszán kapott miniszteri dicsérő oklevelet.

a megbízást, mert az emberei értik a dolgukat. A jövő esztendőre is várjuk őket.

Számolgatok: nyolc kazán, egy berendezés 36 méter magas. Vajon mennyi kormot kellett ezekből eltávolítani?

— Ki ér itt rá ilyesmit számon tartani?! — Lovász Gyula diktálja: — írjon több száz köbmétert, akkor nem sokat téved!

A kéményseprők naponta 12 órát dolgoznak. Az előző héten éjszakások voltak, hogy ne zavarják nappal a kazánkarbantartók munkáját. Tavalyelőtt annyira' sürgős volt a kazánok kitisztítása, hogy vasárnap sem pihentek. Az sem ritkaság, hogy 50 fokos hőségben kell dolgozniuk. Bizony, nem leányálom a munkájuk.

— Két hétig itt lenni, éppen elég — mondja Kákóczky, aki tavasszal kapott, miniszteri dicséretet. — Azért a jókedvünk sohasem hagy el bennünket — s máris ugratja társát: mesélje már el a vendégeknek azt az esetet, amikor majdnem hidegzuhanyt vett az aknában. Amaz tettetett mérgesen dohog valamit, mire az „öreg” jót kacag.

—t Az már igaz ■— kapcsolódik a beszélgetésbe Molnár László. akinek ez az első ilyen jellegű munkája — hogy óvatosan kell közlekedni. Hiányzik a helyismeret, s főleg éjszaka nem tanácsos élkóborolni az üzemben.

A kéményseprők a közelebbi és a távolabbi falvakban laknak. Van, aki hazajár, öten szállóban élnek, önmaguknak főznek, mert egy jó kéményseprő — mondja egyikük tréfálkozva — ért a főzés tudományához is.

Faggatom őket, megéri-e anyagilag számukra kazánokat tisztítani? Nem csinálnak belőle titkot: ilyenkor 25 forint az órabérük. Aki sajnálja — teszik hozzá . —, jöjjön ide dolgozni.

— Legközelebb hol találkozunk? — teszem fel a brigádvezetőnek a kérdést, mielőtt elválnánk.

— Az új .erőműben. Az

lesz majd az igazán nagy próbatétel, ott négyszer ekkorák a kazánok. Oda is jöjjenek el

__„

K

olaj László Fotó: Laczó József

Úi termékekkel a kerszerűib táplálkozáséri

Fennállásának tizedik évfordulóját ünnepli ebben az évben a Szerencsi Kenyérgyár. A szerencsieken kívül Mád, Ond, MezőzoiVibor, Rátka, Tárcái, Megyaszó, Üjcsanálos, Alsódobsza és még jó néhány tanya lakosságát látja el kenyérrel és friss péksüteménnyel. Naponta 21—25 féle süteményt és 45—50 mázsa kenyeret sütnek. Az elmúlt tíz év eseményeiről beszélgetünk Körömi Gábor üzemvezetővel.

— Igen nagy szükség volt a gyárra ezen a környéken, az is bizonyítja ezt, hogy kezdetben naponta 100—120 mázsa kenyeret sütöttünk. Azlán jött a kudarc. A kenyér minősége egyre rosz- szabb .lett, sőt úgy is mondhatnám, hogy sohasem volt jó. A fogyasztók jogosan reklamáltak.

— Mi volt ennek az oka?

— Rosszak voltak a kemencéink, konstrukciójukban hibásak. A legjobb lisztből sem lehetett jó kenyeret sütni. Rövidesen be is szüntették ezeknek a félautomata kemencéknek a gyártását. Talán mi vettük meg >az utolsókat, szerencsétlenségünkre. A veszteségünk 1 millió 800 ezer forint volt. Néhány év után ugyanis ki kellett dobnunk mind a kettőt.

— Ma mivel dolgoznak? •

1— Régi típusú, gőzös kemencéket állítottunk a helyükre. Ma is azokkal dolgozunk. Sokkal nehezebb munkával készül így a kenyér, több szakember, méghozzá igen jó szakemberek kellenek az üzemeltetésükhöz.

— Hogyan tudták ismét megnyerni a fogyasztókat?

— Közben létrejött több termelőszövetkezeti sütöde és jó néhány kisiparos is dolgozik a környéken. Soha nem fogunk már ennyi kenyeret sütni. Közrejátszik ebben a régi táplálkozási szokások fellazulása is. Évről évre kevesebb kenyeret fogyaszt a lakosság. Célunk, hogy az igényelt mennyiségen belül választékot teremtsünk. Most kísérletezünk a burgonyás kenyérrel. Augusztus 24-én már sütöttünk 230 darabot. El is fogyott, sikert is aratott, Sajnos, az utóbbi napokban igen gyenge minőségű liszttel vagyunk kénytelenek dolgozni, így ideiglenesen megszüntettük a burgonyás kenyér gyártását. Néhány nap múlva ismét megkezdjük, és naponta 500 darabot sütünk.

A kenyérfogyasztás csökkenésével egyidejűleg növekszik az igény a sütemények iránt.

— Vállalatunk a péksütemény-tervet 118,8 százalékra teljesítette az első fél év során. A tervtúlteljesítés nem a darabszám növekedéséből adódik, hanem abból, hogy a sütemények értékesebb anyagokból készülnek. Mi is minden évben megjelenünk valami újdonsággal.

1975-ben kezdték gyártani a Hegyaljai Ropogóst, amely hamarosan kiérdemelte a „Kiváló áruk fóruma” megkülönböztető jelzést. A ropi- üzemben havonta 180—210 mázsa Hegyaljai Ropogós készül. Az üzem termelési értékterve 10 millió forint. Az ' itt dolgozó három szocialista brigád további 1 millió forintos termelési élték előállítását vállalta az idei esztendőre.

— A ropi után a rétes lett a sláger, tavaly kezdtük gyártani almás, túrós, mákos és diós változatban. Naponta 3—5 ezer darab készül. ami igen kevés, ennek a többszöröse is elfogyna. Sajnos azonban, pillanatnyilag nem áll módunkban fokozni a mennyiséget, a ré- téskészítés sok kézi munkát, igényel. Igen keresett még a piskóta és a kakaós tortalap, valamint a félkész pis- kótatek,ercs. De a sláger most

mégis a mákos tekercs, amelyet júniustól gyártunk. Hat- száz-kilencszáz darab készül belőle minden nap. Az ősztől leveles tésztákat is készítünk, így pozsonyi kiflit, búrkiflit... Nem sokkal a tanév 'megkezdése után.

— Tehát vannak szezonális termékeik.

— Feltétlenül alkalmazkodnunk kell az iskolákhoz, és egyáltalán, az ünnepekhez, valamint a környék adottságaihoz. Szeptembertől fokozzuk a buktagyártást, és löbb kiflit, túrós batyut készítünk. Gyártmányszerkezetünk kialakításában nagy Szerepe van a gyermekélelmezés korszerűsödésének.

i- gy.

AZ ELNÖK MONDTA: —

Alaposan feladták nekem a leckét. A három első számú vezető kijelentette, nem akar nálunk dolgozni tovább. Egyikük túl idősnek érezte a feladatokhoz magát, a másik kevésnek tartotta szaktudását beosztása ellátásához, a harmadik pedig megjegyezte: ő nem fog személyeskedni, olyan emberek szemléletét megváltoztatni, akikkel eddig jól megfért.

Mindhárman el is távoztak. ' Simaházi György, az ináncsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet- elnöke

ugyancsak törte a fejét, hogy honnan szerezzen vezetőket. Tisztában volt azzal, hogy képzett, hosszú gyakorlati idővel rendelkező agronómus nem jön olyan tsz-be, ahol kétmillió forintos veszteséggel zárták az évet. így mást gondolt:

— Bedobtuk a fiatalokat a mély vízbe. Reméltem, hogy a nálunk dolgozó, igaz, nem nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező fiatal mezőgazdászok meg- tudják állni a helyüket. Nos, van, aki íuldoklik, de már vannak, akik megtanultak úszni. Árral szemben is.

— Elnök elvtárs, tudok egy megoldást, hogyan tudunk a kombájnra embert szerezni. De először mondjál igent. — jegyezte meg egy hónappal ezelőtt az új főagronómus, Ignátz Imre.

AZ ELNÖK megvonta a vállát: elértette a célzást. — Ha csak ezen múlik? Es utána hazament a saját jogosítványáért. S a csapdába csalt ember szomorúságával, de a gazda örömével nézte utána hetekig, ahogy személygépkocsijának pilótája gabonát aratott.

A fiatalok kezdeményező, újat akaró szemlélete azonban nemcsak ebben nyilvánul meg. Az elnök mosolyogva mondja:

— Csináltak nekem rögtön egy 4 millió forintos adósságot. Igaz — tárta szét a kél kezét — én is akartam. Egyszerűen nem voltak gépeink. Annyira elöregedtek, vagy olyan rossz állapotban voltak, hogy inkább múzeumi szemléltetőeszközöknek lettek volna valók, mintsem termelésre. Mivel tagjai voltunk a nádudvari KITE-nek (kukorica- és ipa- rinövény-termeszlési rendszer) tőlük vásároltunk hitelbe új gépeket. Két nagy teljesítményű Rába-Steiger erőgépet és egy Bison Gigant kómbájnt, amelyek most gépparkunk ütőerejét jelentik.

Addig üsd a vasat, amíg meleg. Ez a közmondás a szövetkezet életében annyit jelentett, hogy az új szakemberek addig nem szálltak le az elnök nyakáról, amíg bele nem-egyezett, hogy ked,- vezményes akció keretében, meg két új aratócséplőgépet vásároljanak. Az elnök végül ezt is akarta:

— Nézze, számunkra minden olyan dolog előnyt jelent, ami most nem kerül pénzbe. Amiért később kell fizetni, és amit később már megtermelhetünk. Ha napjainkban nem lenne ennyi kombájnunk, ha nem vásároltunk volna újakat, talán még most. is aratnánk. És akkor nem beszélhetnénk 38 mázsás hektáronkénti búzatermésről, csak jóval gyengébbről.

EZELŐTT egy évvel már jártam Ináncson. Simaházi György nem sokkal azelőtt került oda. télé elképzelésekkel. ötletekkel, ahogy egy új vezetőhöz illik. Írtam is: új szelek fújdogáinak a szövetkezet gazdálkodása fölött, s írhattam, volna azt is: hogy az új seprű jól seper. És ez az eltelt egy év mar egyfajta bizonyítványa lehet a változó szeleknek, a megvalósult ötleteknek, s elnézést a szóért: a sepregelés- nek is. Hogy miért? A válasz:

— Nem voltam „szívbajos". Ahhoz, hogy a szövetkezetben rend legyen, minden munka rendesen menjen, fegyelem kell. Ehhez eddig 46 fegj -elmit osztottunk ki. A termelés, a jó is, a rossz is, az ember munkájának, hozzáállásának a függvénye. Lehetek nagyon rendes főnök, lehetek szép is, csak okos nem. ha a munka- fegyelmet, ezt az aranyszabályt nem tartom be. Betartottam és betarttattám.

Az ered menyek pedig jobban jöttek. Persze — és ezt nem szabad elfelejtem — a növénytermesztésben a nagyobb hozamokat önmagukban is biztosíthatták az ú.i korszerű gépek, a nagyüzemi technológia. De az állattenyésztésben nem.

A főagronómus:

— Bizonyos fokig a tehenészeti telepünkön is sokat jelentett, hogy áttértünk a gépi fejésre. Ahogy nőtt a tejtermelés, az asszonyok már egyszerűen nem bírták rendesen megfejni az állatokat. Kimerültek, fájt a csuklójuk. De önmagában a technológia-váltás aligha magyarázná meg azt a fejlődést, amelyet a tehenészetben elértünk. Idén 600 literrel szeretnénk emelni az egy tehénre jutó tejtermelést. Ügy néz ki, sikerülni fog.

„Látlelet” a szövetkezet gazdálkodásáról: A növény- termesztési ágazatot úgy erősítették meg, hogy két termelési rendszerbe léptek be. Mivel termőhelyi adottságaik jók, elképzelhető, hogy a felvett hitelt a nagyobb hozamok többletnyereségéből hat év alatt visszafizetik. Az állattenyésztésben a harmadik termelési rendszer, az AGROCOOP az irányító, a szervező. A szövetkezet 130 hektáron telepített öntözhető, intenzív gyepei, s így takarmányozását a siló- kukoricától kétszer, a lucernától ötször olcsóbb fűre alapozza. Ha a meglevő állat- állomány termelését sikerül magasabb szintre emelni, csak akkor vágnak bele a létszámnövelésbe. új istállók építésébe. Napjainkban, a nagy termelésnövekedésnek és tejprémiumnak köszönhetően. a tehenészetből kétmillió forint többletnyereségük lesz.

NEM MONDHATNÁM,

hogy a szövetkezet fejlesztési terve nem kockázatos. Sőt, az ellenkezőjét inkább írhatnám. A termelési rendszerelv, a maguk nagyobb szervezettségével, korszerűbb technológiájukkal diktálják a fejlődést, az egyre nagyobb átlagokat, s ez egy olyan út, ahol nincs megállás. Még megtorpanás sem. És kérdés, hogy elég lesz-e ehhez a fiatalos hév?

— kármán —

Félperceseként

Félpercenként vizsgál meg egy mintát az a korszerű automatikus cukortartalom- mérő laboratórium, amely a? idei kampányban már mind a 11 hazai cukorgyárban működik. A laboratórium a tavalyi kampányban már kiváló eredménnyel vizsgázott.

Ennek alapján rendelte meg a Cukoripari Vállalatok Trösztje a többit. Kaposvárott indul meg elsőként a laboratóriumi vizsgálat. A következő napokban a többit is átadják rendeltetésének. Ezek a laboratóriumok nélkülözhetetlenek a jövő évtől

éleibe lépő kormányrendelet végrehajtásához. Az 1979. évi cukorrépa árát ugyanis már nemcsak mennyiségtől, hanem a cukortartalomtól függően állapítják meg. Az idei év az új rendszer főpróbája lesz.

KÉípepi mii