Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-05 / 209. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. szeptember 5., kedd A képernyő előtt Memento—Nürnberg, 1946 és mások A háborús főbűnösök nürnbergi perének vádlottait koromnál fogva — ismerhettem, amikor még szörnyű uralmuk csúcsán hősködtek. Nem személyes ismerőseim voltak, de — mint annyi tízezer és százezer, vagy éppen millió kortárs — kellett, hogy ismerjem őket, hiszen az ő képükkel, programjukkal voltak teli a lapok, őket láttam a moziban, a híradók kockáin, ők harsogtak a rádióban. A háború borzalmait túlélő lelkesültségével figyelhettem hajdan az 1946-os nürnbergi perre, majd azóta is elém-elém kerülnek ezek az alakok. Kitűnő filmek — A nürnbergi per, A hétköznapi fasizmus stb. — történelmi emlékiratok, kordokumentumok emlékeztetnek rájuk és a rettentő korra. Vajon harminckét évvel a per után mit tud még újként mondani az ő perüket ' feldolgozó dráma, a Rolf Schneider írta és Hajdufy Miklós rendezte tévéjáték? — töprengtem, mielőtt leültem a képernyő elé szerdán este. Azt hittem, ebben a témakörben már semmi sem tud engem különösebben megrázni, aki személyes tapasztalatból ismerte a nácizmus borzalmait, aki átélte a lágerek borzalmait, annak mit jelenthet a színészekkel megidézett történelem. Döbbent csendben néztem végig a tévéjátékot. Pedig valóban kevés új ténnyel, adalékkal szolgálhatott. Mementó — Nürnberg, 1946. — mondja a címe. Emlékeztető Nürnbergre, az 1946-os náci perre. De vajon csak arra? Nem emlékeztet egy korábbi Nürnbergre is? Arra, amelynek sörpincéiben nagyrészt szerveződött, bátorítást kapott az a mozgalom, amely felett a nürnbergi törvényszék kívánt ítéletet mondani. Nem tudhatom, mi indokolta a húsznál több háborús föbünös közül éppen négynek a kiemelését, de bennük, meg a tanúként jelen volt Rundstädt tábornokban, Höss auschwitzi táborparancsnokban tökéletesen megtestesült mindaz, ami miatt a náci Németországra csak mint a világtörténelem legembertelenebb, legvéresebb, leggyilkosabb intézményére emlékezhetünk. A tévéjáték nem adta vissza a híres pert, nem rekonstruálta a teljes tárgyalást, aligha volt ez a célja, de a kiválasztott háborús főbűnösökkel meggyőzően éreztette meg az általuk képviselt világot,, a vezetők hitványságát, a fasizmus alapvetően emberellenes lényegét. S megéreztette azt is, hogy a szövetséges hatalmak akkor még egységesen elítélték a fasizmust, még ha egyes személyek bűnösségének megítélésében már jelentkeztek is véleményeltérések. Kállai Ferenc ostobán öntelt, még a vádlottak padján is krakéler Göringje, Inke László csupa gyűlölködés Streicher je, Sinkovits Imre Keitel marsallja, Ráday Imre simulékony Schachtja és a többi félelmetesen igazi volt. Nem a teljes nürnbergi pert kaptuk, ismétlem, de megrázó és félelmetes erejű művészi memen- tót. És ezt annak érzi bizonyára mindenki, akik e játékot, mint szörnyű évek élményeire alapuló alkotást nézték, s nem pusztán elvont esztétikai, dramaturgiai mércékkel méricskélték. ★ A hét egyéb műsorai között még több akad, amely említést érdemel. Feltétlenül kiemelendő a Nyitott könyv sorozatban látott Párduc és gödölye, a közelmúltban elhunyt Rónay György regényének Hajdufy Miklós rendezte bemutatása. (Már csak azért is figyelmet érdemel, hiszen az előbb említett Mementót is ő rendezte, s a két mű emberi alapállásában rokon.) A regény az idei ünnepi könyvhét egyik legsikeresebb darabja volt, s a Nyitott könyv sorozatnak is külön figyelmet érdemlő darabja lett. A kiemelt részek jó válogatása, a színészek, elsősorban Mensáros László játéka egészében érzékeltette a főszereplő bíró válságos időszakait, a törvénytelenségek idején tanúsított szervilizmusa okozta kirekesztődését az aktív társadalomból. Sikerült az adaptá- lónak a regény legfontosabb csomópontjait megragadnia, és a drámai feszültségű epikát így átfogva, érzékletesen, hitelesen a néző elé állítani a bíró alakját és történetét. ★ 7. szerkesztő emlékezetes eseteinek utolsó darabját is láttuk. A sorozat alkotói itt már eltértek a monológokban való megjelenítés módszerétől, Z. szerkesztő hatalmas körutat tett meg annak kinyomozására, miért volt goromba a kö- zértes a vásárlóhoz, aki parizert vett. A minket ért ideges bántalom másokat bánt meg, s láncreakció szerűen sorra keserítjük egymás életét — érezhettük ki a tanulságot. De mit tehetünk? Z. szerkesztő is búsan rágta a parizert az utolsó filmkockán. S már ő is idegesnek látszott. ★ A miniszterelnök, Nagy Endre nem különösebben nagy igényű vígjátéka — Bánki Iván rendezésében — jelentette a szombat esti szórakozást. A századelőt megidéző, ismert vígjátéki fordulatokra alapozott darab a hajdani hái'om felvonást összesűrítette, s tisztes adaptáló-alkotói munkával kitöltötte egy esti óránkat. Többre nem is kívánt vállalkozni. Benedek Miklós A CSŐSZER 1. SZ. ÜZEME a&onnuli belépéssel felfess cső- és központifűtés-szerelőket, minősített hegesztőket, segédmunkásokat. Minden héten szabad szombat, munkásszállást és különélési pótlékot biztosítunk. Jelentkezni lehet: Leninváros, CSŐSZER 1. sz. Üzem (Űj Erőmű), Miskolc, Kabar u. 16. CSŐSZER 11. sz. Főszcrelésvezetőség. Bányász fúvószenekarok alakzati bemutatóia . 1 f A Miskolci Bányaüzem fúvószenekara új szignálját mutatja be. A sajószentpétériek egyik alakzatváltási gyakorlata. (Fotó: Szabados) Az Ózdi járási Hivatal kezdeményezésére és támogatásával színes diafilm készült azzal a céllal, hogy megismertesse, bemutassa az általános iskolából kikerülő fiataloknak a járás egészének csaknem teljes munka- lehetőségeit, az ajánlott, s a 102. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben oktatott szakmák szinte mindegyikét. A diafilmet Mizerák István, az Ózdi Kohászati Üzemek tájékoztatási és propaganda- osztályá..ak fotósa készítette, szakmai tanácsadó Kállai Sándor, a hivatal munkaügyi előadója volt. A diafilm teljes részletességgel bemutatja, hol, milyen szakmában várják a fiatalok jelentkezését a vállalatok, szövetkezetek, telepek, vagy éppen kirendeltségek. És nem csupán divatos szakmák, az ismert munka- lehetőségek mutatkoznak be a diakockákon. A kínálat még a felnőtteket is ’ elgondolkodtatja. A film zsűrizésekor többen is szóltak arról, hogy mennyire meglepte őket a szűkebb pátria, a járás egészének egy csokorba gyűjtött munkalehetősége, kínálata. A zsűri elnökének, dr. Öry Istvánné- nak, a Borsod megyei Pályaválasztási Intézet igazgatójának —, s a zsűri többi tagjának is — az volt a véleménye, hogy a film nagyon hasznosan segítheti a pedagógusok pályairányítási, pályaválasztást segítő munkáját. Ez a film a maga nemében azért is úttörő munka, mert Borsodban hasonló témakörű film még nem vállalkozott rá, hogy egyszerre több szakmát és több munkahelyet is bemutasson. Diafilm lévén, minden iskolába eljuthat különösebb nehézség nélkül, hiszen ma már az általános iskolákban mindenütt vannak diavetítők. A diakockákat magyarázó szöveg és jól összeállított zenei kíséret „egészíti ki”. M. Tóth Ilona A XXVIII. bányásznaphoz kapcsolódva ünnepélyes keretek között nyílt meg szombaton délután Miskolcon, a Hősök terén a borsodi bányászok nagyszabású, háromhónapos és szinte a fél megyét érintő művelődési eseménysorozata, a bányász kulturális és sporthetek programja. Az előző évi kísérlet után, immár másodr szór jöttek el a bányász fúvószenekarok Miskolcra, hogy a Hősök terén ne csak zenéljenek, ne csak muzsikus felkészültségükből adjanak í -elitet, hanem alakzati bemutatóikkal is gyönyörködtessenek. Az elmúlt évi sikeres kezdet után most hét bányaüzem — Alberttelep, Farkaslyuk, Királd, Kuri- tyán, Miskolc, Ormosbánya, Sajószentr.éter —, illem* művelődés’ intézmény tel- nőtt fúvósegyüttes3 és Ru- dolflelepről egy gyermek- együttes állt .az érdeklődők elé. Az alakzati bemutatók alapvető haszna, hogy kimoz- dítia a zenekarokat megszokott, ismétlődő tevékenységükből. a zene és a mozgás, az alakzatváltoztatások megfelelő összhangjának megteremtésére, ötletes koreográfiák komponálására sarkallja. A bemutató valamennyi résztvevő felvonulásával kezdődött. majd a nagy számban egybegyűlt érdeklődő közönség előtt, a Borsodi Szénbányák Vállalat több vezetőjének jelenlétében Perényi István, a vállalati szakszervezeti bizottság kulturális osztályának vezetője méltatta a bányász kulturális és sport- hetek hagyományait, eddigi eredményeit, szólt árról a sokrétű kultúrnevelési munkáról, amit az ország legnagyobb mélyművelésű szénbánya vállalata dolgozóinak körében 13 saját művelődési intézmény végez. A nyitányt követően ábécé sorrendben mutatták be gyakorlataikat az egyes fúvós- zenekarok, mindenkor a közönség nagy tapsát kiváltva. Az egyes zenekarok bemutatóinak értékelése nem a mi feladatunk, azt a bányász kultúrbizottság ellátja. Azt viszont meg kell jegyeznünk, hogy az egész mutatvány nagyon tanulságos is volt, s sok-sok örömteli élmény mellett — a zenekarok egy- másmellettiségével — olyan összehasonlítási lehetőséggel szolgált, amely az érintett szakvezetőknek következtetések levonására is alapot ad. Egészében a bemutató szép, látványos, hasznos volt, az ígéretes háromhónapos program jó nyitányának érződött. (bm) Tíz kérdésre, tíz kérdés c* Lyukasóra a humoralistával Én készültem ..." Sándor György humoralista azonban nem azok közül való, akiknek a sajtónyilatkozat a fontosabb. Pedig már egy órával korábban ott van mindig fellépése színhelyén. Meg utána is. Csak nincs szíve az embernek, hogy megzavarja, mindenféle kérdéssel. Előtte — mert toporgó, tevékeny izgalom lengi-veszi körül. Utána meg a hallgatói. Legutóbbi miskolci estje előtt, csak kikényszerült a rígtől szándékolt beszélgetés. Helyszínei: az önálló estre kijelölt terem; az öltöző, a mosdó... * — Mindig izgul? — Változatlanul komolyan veszem a pályámat. Nem izgalom, nem félelem ez. Amíg nincs meg a közegem — a székek, a minimális technikai feltételek —, ahogy én szeretném; amíg nem tudom pontosan, hol’ fogok előadni; míg nem pihenem ki az utazás fáradalmait, nem esünk túl a szükséges adminisztrációs dolgokon; amíg nem tudok megmosakodni és átöltözni, s nem érzem szabadnak magam. Többen intettek már: elégek így; lehelne nagyvonalúbban, rutinosabban ... De nekem borzasztóan fontos minden hely, minden előadás. Ahol szerepelek — ott a színházam. — Egyszemélyes színház? — Egy személyben vagyok díszletező, technikus, író és színész... Magamnak kell elrendeznem a kellékeket. Mint a bűvésznek. Kicsit mindenütt más ‘ az előadás. Minden teremnek megvan a maga igazsága. — Improvizál műsor közben? — Ez kétrétegű dolog. Annak, hogy élővé válik-e valami; már amikor írom, el kell dőlnie. Azok a jó poénok, amiken először én is meghökkenek. Nagyon meggondolom, improvizáljak-e műsor közben, mert köny- nyen elterelődhet az eredeti téma. Mindez nem zárja ki, hogy hagyjak poénokat az előadásra. Ilyen például a Lyukasórában Zsazsa néni szövege, amit lehoztam a közönség elé. Ezt a műsoromat nem írtam meg százszázalékosra; mindig alakul... — Mennyire befolyásolja a közönség? — Ha a közönség nagyon jó: „belelkesedik” az ember és ha ők megajándékoznak a szeretetükkel, ezt viszonozni akarom. Ha „rossz” a közönség: azért improvizálok, hogy kicsit „feldobjam” őket... — Sok humoristánk között így jelöli magát: humoralista. Van valami különleges oka? — Én nemcsak nevettetek. Természetesen mindent elkövetek a nevetésért; de ez nálam eszköz, nemcsak cél- önmagában nem lehet csak nevettetni. Mint ahogyan nem lehet valamit csak halálosan komolyan venni sem. A dolgok sokkal bonyolultabbak, összetettebbek. Olyan ez nálam, mint a szauna ... Az egyik percben könnyesre neveti magát a néző — a másik percben odafagy az arcára a mosoly. Én a humorost szeretném — humorosabbá tenni. A komolyat — komolyabbá. Én a humorral moralizálok. — Nem érzi magát egyedül? — Nem érzem magam magányosnak. Sokan utánozzák a stílusomat. Ha egyedül érzem magam, bekapcsolom a rádiót, a tévét és meghallgatom magam. Ebben az a veszély, hogy esetleg előbb hallja valaki az utánzást, mint engem. És azt is mondhatnák: én utánzóm őket. Holott: saját magamat utánozom. Erich Knight-tel vallom: hű szeretnék lepni önmagamhoz. Ez az alkotás magányosságával jár ... — Ritkán hallható a rádióban, látható a tévében ... — Az én közegem a pódium. A dobogóra álmodom a műsoraimat, ott érzem magam otthon. Egy aránylag intim közegben, kis létszámú, kis példányszámú hangos folyóiratnak felelek inkább meg. — Mióta? — Tizenkét éve csinálom. — Az eredmény? — öt önálló műsorom van. Sorrendben: Én egy anaß vpgyok; Bokszkesztyű és rózsa; Nézeteltérítés; Egy végtére két vágta; és a Lyukasóra. — Ezt látjuk majd itt... — Kicsit elegáns nekem ez a terem Nem szeretem a puha székeket, fctelokat; nem jó itt, amikor kopogó, száraz pedagógiai témát szeretnék elmondani... * Én készültem... Mégis, megkérem inkább Sáqdor Györgyötr tegyen fel, fogalmazzon meg magának tíz kérdést. Mire kíváncsi egy humoralista — ha magáról van szó. Végül tehát: önmagától kérdez, a humoralista: — Hogyan végzed majd a pályádat? Kik nem a példaképeid? Volt-e már 12 év alatt sikered is? Azonkívül, hogy műsoraidat te írod, adod elő, díszletet és jelmezt tervezel, te szervezed a műsoraidat. lebonyolítod, utazol az ország egyik csücskéből a másikba: emellett mi a becsületes foglalkozásod? Előfordult-e már, hogy nem volt lámpalázad? Egyszemélyes színházban tártot- tad-e már magadnak a műsort, voltál-e már egysze- mélyben nézője műsorodnak, előfordult-e, hogy ahol nevettetni akartál — sírták;-és ahol siratni akartál — nevettek műsoraidon? Nem ér- zed-e, hogy ennyi dolog művelése egyszemélyben ... nem . ik-e önmutogatásnak? Honnan veszed a bátorságot magadnak, hogy fontosabbnak érezd mondanivalódat a közönség körében ülőknél, hogy egyáltalán fontosnak érezzed azt hogy leírod gondolataidat, azokat megtanuld, ás a közönség figyelmét lekötve — rájuk tukmáld? Miért nem gazdagodtál meg 12 év alatt? Miért van az, hogy te, aki annyi emberrel találkozol, annyi embert mondhat ismerősének, s te, aki műsoraidban annyit beszélsz a tiszta barátságról — valójában a nagyon sok jó ismerősöd mellett egyetlen eg" igazi barátod sincs (csak a mindenkori közönség) ? * Eddig jutottunk. Sándor György, humoralista megrázza a csengőt. Kezdődik a Lyukasóra... Ténagy József PíipMsi fill
