Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-24 / 226. szám

1978. szeptember 24., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A naggyá nőtt város Negyedszázados jubileumára készül Kazinc- barcika. Az elmúlt 25 eszten­dő alatt naggyá nőtt e tele­pülés, olyanná, hogy hírét, nevét határainkon túl is jól • ismerik. A kezdet kezdetén sokszor jártam e helyen, ott voltam a város építésén ék indulásánál, emlékszem azok­ra az évekre, amikor — ahogy mondani szokták: szin­te a földből nőttek ki az épü­letek. a lakóházak ... Abban az időben a „világ minden tájáról’’ jött emberek neki­rugaszkodásával és közremű­ködésével épült fel az első utcasor, négyemeletes házai­val, díszes, cirádás ablakai­val. tágas szobáival, az új­donság varázsával, a jövő, a távlatok ígéretével. Azok közül, akik az első kapavágásnál, az indulásnál jelen voltak, s tevékeny részt Vállaltak az építkezésből, so­kan gyökeret eresztettek, itt alapítottak családot, ma már őslakóknak tekinthetőik. Fel­lapozva a korabeli króniká­kat. kitűnik a megsárgult la­pokból, hogy Kazincbarciká­nak, helyesebben az újváros­nak a születése évében mind­össze 5300 lakosa volt. Be­jelentett lakosa, akiknek a személyi igazolványuk szerint az újváros volt a lakóhelye. Természetesen ennél többen, jóval többen éltek itt, hi­szen a város építésén szám­talan kivitelező vállalat dol­gozói munkálkodtak. A huszonöt év alatt meg- hétszereződött a város lakos­sága’és csak a Borsodi Ve­gyikombinátban jelenleg töb­ben dolgoznak, mint ahánvan annak idején Kazincbarcikán laktak. Naggyá nőtt a város, nem­csak földrajzi méretekben, de egvéb'tekintetben is. A dina­mikus fejlődést évről évre a, nagyaránvú lakásépítkezés, a kommunális létesítmények feilesztése. az iskolák, óvodák hálózatánalk a bővítése, s azoknak az üzemeknek a mindennapos munkája jel­lemzi leginkább, amelyek je­lenleg ebben' a térségben ta­lálhatók. A legnagyobb kö­zöttük nemcsak a hazai ará­nyokat tekintve, hanem nem­zetközi mércével mérve is a Borsodi Vegyikombinát. Ez a gyár a magyar vegyipar egyik jelentős bázisa, büszkesége. Fejlődésére, munkájára az állandó változás, a népgaz­dasági érdekek iránti felelős­ség a jellemző. Azzal, hogy felépült az úi pvc-gyár, sú­lya, szerepe a Borsodi Ve­gyikombinátnak nemzetközi méretekben is méginkább megnőtt. De Kazincbarcika vonzáskörzetében található a Berentei Szénosztályozó Mű. a Borsodi Hőerőmű, hogy csak a legnagyobbakat em­lítsük. De számos .kisüzem és középüzem található itt, amelyeknek dolgozói évről évre sikerekről, gazdag ered­ményekről számolhatnak be. A város büszke ipari üzemei­re. büszke intézményeire és mindarra, ami sajátosan csak barcikai. Aki ha csak egyszer is er­re jár és sétát tesz a város utcáin, terein, gyönyörködve „-„„■.i-uaaviot a látnivalókon. A vadonatúj lakótelének ma már nem készülnek játszóte­rek. zöldövezetek. parkok nélkül. Korábban is ez volt a jellemzője ennek a város­nak. de most méginkább az. A virágok és szobrok városa e település, amelvre — sok egvéb mellett — joggal büsz­kék az itt élp emberek. Nem­régiben egy tízéves kisfiú töl­tött néhány, nanot. Miskolcon rokonainál. A kérdésre, hogy beiönne-e a megyeszékhelvre lakni, meffleoő határozottság­gal ígv felelt-: nem!... — S miért nem? — kér­deztek rá a vendéglátók. A gyerek nem sokat této­vázóit, de ahogy megfonnl- maztn indokait, az egyetlen mondatba belefér: — Jobban szeretem Barci- kát azért, mert nekem, sze­rintem szebb is. tisztább is... De azért Miskolcra is szíve­sen jövök — tette még hozzá, nehorry sértődés legyen a do­logból. Mire utal ez az őszinte megnyilatkozás. Arra, hogy már a legifinbb korosztály is magáénak érzi a várost és környezetét, éberen ügyel ér­tékeire. Apróságnak tűnik, de igaz; e városban a gverekek az egviik őrei a parkoknak, a fáknak, a virágoknak. Nem szégyellősek még akkor sem, ha netán felnőtteket kell fi­gyelmeztetniük. ha elfeled­keznek ügyelni a rendre, a tisztaságra. Az is toaz viszont, hogy jtt — elenyésző kivé­teltől eltekintve — minden­kinek életelemévé vált tenni valamit a városért, A barci- kaiak élen iárnak a társa­dalmi munkában, a Város építésében, szépítésében, pél­dát mutatnak abban, hogyan lehet vonzóvá, otthonossá tenni környezetüket. Annak ellenére, hogy évről évre sok új lakással gazda­godik a város, az állandóan növekvő igényeket nem tud­lak kielégíteni. Ez év végéig 21 fi lakást adnak át a boldog tulaidonosoknak. de még így is mindig marad 3000 lakás- igénvlő a városban. A lakás­éval kezesekkel párhuzamosan bővülnek a kommunális, szo­ciális ielleeű intézmények is. Jelenleg hét általános iskola, ew gimnázium, két szakkö­zén si kel a. két szakmunkás- képző intézet, esv főiskola tíz óvoda található Barcikán. S még íev is ..szorít a cinő”. hiszen több mint tízezer gyer­mek él a városban. Nemhiá­ba nevezik Kazincbarcikát a fiatalok városának, ahol az átlagéletkor 32 év alatt van. Negyedszázaddal ezelőtt még nyugdíjasa se volt a teleoü- lésnelc. Abban az időben, ahogy dr. Veres Lajos, a vá­rosi tanács elnökhelyettese mondja: „Nagyítóval kellett keresni akár csak egyet is...” Az élet törvénye diktálta ütemben természetesen ma már egészen más a helyzet. Mind a BVK-ban, mind a többi üzemben és munkahe­lyen évről évre több a nyug­díjasok száma, akikről az üzemek, hivatalok, intézmé­nyek vezetői és dolgozói a nyugdfi éveiben is igyekez­nek kellő tisztelettel és sze­retettel gondoskodni. Természetesen gondok, fel­adatok is bőven vannak. De ezek a gondok olyanok, ame­lyeknek megoldásán az egész város fáradozik. Szeretnék például megoldani, hogy üdü­lési lehetőségeket teremtse­nek helyben és a környéken. Ennek emMk jele. hogy már megkezdték a földmunkála­tokat a csónakázótó építé­TervJre vélték f^ett uszoda feléoítését is. A leg­nagyobb gondjuk közé sorol­ják hoey nincs a városnak szállodáin. Bővíteni szeretnék a tanáesházát. s még egv sor olvan feladatot jelöltek ki a maguk számára, amit ha si­kerrel végrehaítanak. mésin- kább azzá válik e város amilyennek negyedszázaddal ezelőtt a tervezők, az építők és a városlakók megálmod­ták. T. F. Az ősz beköszöntővel meg­csappant az idegenforgalom a Bükk hegység egyik leg­szebb és legkedveltebb turis­taparadicsomában, Lillafüre­den. A Palotaszállóban vi­szont, amely az ország egyik leghangulatosabb SZOT-iidii- lője, ezekben a napokban is telt ház van. Fotó: Fojtán László Szíri iiaíaíok A borsodsziráki Bartók Béla többszörösen kitüntetett Termelőszövetkezet dolgozói közül nagyon sok a 30 éven aluli fiatal. Ebben a szövet­kezetben több mint 600 főt alkalmazotti munkakörben foglalkoztatnak. Ebből 400- an a fiatal korosztályhoz tartoznak. Érdekes prob­lémával birkóznak. Isme­retes, hogy az a szakszer­vezeti tag, aki termelőszövet­kezeti tag lesz, megszünteti korábbi szakszervezeti tagsá­gát. Természetesen vannak olyanok, akik ezt a jogukat továbbra is fenntartják. A termelőszövetkezetben a fia­talokkal igyekszik a szak- szervezeti bizottság megértet­ni a szakszervezethez való tartozás jelentőségét, fontos­ságát, amely talán több attól, mint valaki tsz-taggá válik. Mindkét szerv juttatásokkal kedvez tagjainak, de a szer­vezőit munkások táborába való tartozás már egyfajta elkötelezettséget jelent mun­káshatalmunkhoz. Az elkö­vetkezőkben meg akarják ja­vítani a fiatalok jó hozzá­állásával a szervezettséget. |t z emberek olvasókedvé­Jj nek szép fejlődéséről tanúskodik könyvki­adásunknak az a szokása, hogy nemcsak szépprózát, verset, regényt ad ki egyre nagyobb számban, hanem a filozófiai gondolkodásra rá­kapott új olvasóréteg is be­jelentette a maga igényét és tanulmányokat, esszéket is kíván olvasószekrényére. A közelmúltban történt meg ennek az igénynek a ki­elégítésére Mátrai László akadémikusnak az előző negy­venöt évben irt esszéinek gyűjteményes kiadása. („A kultúra történetisége” — Gondolat Kiadó.) A műfaj maga igen régi, a XVI. szá­zadig vezethető vissza. Ere­dete szerint „kísérletet” je­lent, próbálkozást a korok helyzetének lehető éles meg­határozására, a kor és az em­ber kapcsolatának felfejtésé­re. Montaigne a nagy példa­adó, aki 1560-ban adta közzé ezeket a „kísérleteket”. A kor vad és nyers volt — nem ke­vésbé Mátrai László ifjúkora, a XX. század harmadik év­tizedének eleje. Mátrai László is igen derekasan megdolgoz­tatja magát saját kora jelen­ségeinek azonnali elutasító értelmezésével. Már elsőéves bölcsészként kapta el a fasi- zálódás jelenségeit és cáfolta hevesen tévtanait. Maga Né­met László ismerte el, hogy: „A fiatalember sokkal láza­-bban igyekszik tájékozódni, rábukkan az idő ereire, iste­neket rombol, isteneket állít. Az akkor mindössze 24 éves filozófus nemcsak az előző századok nagy szellemeiről tekint vissza élményszerű kö­zelségből. hanem a kortárs Európáról is éles képet raj­zol, a szabadságellenes reak­ciókról, a fasizálódás barbár tüneteiről. De mit látunk a 44 tanul­mány mögött a ma olvasója­ként ? • A fasizmus korának felbon­colását, akkor, amikor az éppen keletkezőben volt t Aki abban a korban benne élt és most utólag Mátrai kormeg­látó esszéit újraolvassa, óha­tatlanul felidéződik előtte az általános, nagy műveltségű alkotó kedvenc angol költő­jének épp az ő alkotó-elemző módszerére jellemző leírása: „Hát bizony, doktor, sebész­keze furcsa, ideges eleganciá­val feltakarta félig, majd egé­szen az élet gyökerét: ott járt. ahol a szív dobog... rögtönözve kiméri az első bemetszést... oly végső em­beri ügyességgel, mely több,' mint technika, s minden hi­bátlan részvétet közvetít, mely a lét szeretetét mutatja, s élteti.” Valóban nem lehetne job­ban jellemezni a rendszert, mint ahogy Mátrai László kereste az általa átélt kor szívének billentyűmüködését. Sok régi tanulmányából a szabad magyar gondolkodó védelmének hite perzselő lánggal tört ki: a haladó vi­lágnézet és az alkotó egyéni­ség elszántságával támadta a fasizmus szenny ideológiáját. Ebben a támadásban nagy erő és gyürkőzés egyaránt volt. A harmincas évek elején már nyájba és falkába verőd­tek a fasizmussal rokon- szenvezők. Mátrai, elméjén kívül akkor nem nagyon tu­dott másra támaszkodni. A Horthy-fasizmus megnyomo­rított nem egy értelmiségit. Lelkiismeretük' remegő tű­ként csak jelzést adott az egyre nehezedő időben az egész faji szédelgéssel való szembeállásra (Szekfü Gyula történettudós, Babits Mihály poéta, stb., stb.) Mátrai esz- széi akkor rávilágítottak a teremtő szigetekre, arra, hogy nem kis számban teremtőd­tek remeklések (Tersánszkyk, Karinthyk, Krúdyk, Franz Kafkák.) E sok nagy, a maga gyújtotta lámpák lángjainál látta tennivalóját s az eljö­vendő új világot: „á sebész dolgozott és a szív ütemesen dörömbölt”, A dolgozó nép maga — az új kor győzelem- í a jogos osztálya, a munkás­ság — a legfőbb tűzzel ser­kentette a gondolkodókat, az önmagukat művelő fiait. Felszabadulás utáni dolgo­zatai is azt bizonyítják, hogy 1945-től kezdve az alkotók, a tudósok, a bölcselők, a tör­ténészek, a természettudósok ’keresése szabaddá vált. Egészen kivételes érvényesü­lési pályák nyíltak meg előt­tük — anélkül, hogy bárki­nek az úgynevezett „krúdys” belső szigetre kellett volna húzódnia. A kialakuló új társadalom szívveréséről mutat tiszta képet Mátrai László. Ezért adja oda köny­vének feltétel nélküli figye­lemmel az új olvasó magát, mert e „feltárt szív szépen dobog”. F. L. Néhány héttel ezelőtt, amikor a nvékladházi új általános iskola átadásakor az ünnepi szónok meg­dicsérte a költségvetési üzem dol­gozóit, kitört a tapsvihar. S hogy erre visszatérünk, annak oka van: a hosszú másodpercekig zúgó tetszésnyilvánításból nem maradt ki senki a hatszáz személyes tornacsarnokot zsúfolásig megtöltők közül. Voltak ott még sokan mások, akiknek szintén kiiárt a tisztelet és n köszönet, hi­szen az iskola a legszélesebb társadalmi összefogás szén példájaként éoült, mégis: mindenki tudta és tudja, a munkából az oroszlánrészt a kivitelező, a nagyközségi tanács vb építőipari költségvetési üzeme végezte el. ennek arányában a tansvibar is hosszabb és hangosabb volt. Amikor pe­dig Perge József üzemvezetőt, szólították az, elnöki asztalhoz, hogy átnyújtsák neki a tanács elismerő plakettiét, epv-két másod­perccel még az előzőtől is hosszabb volt a tans, nmei „he innen-onnan belevegyült egv „éljen!” is ... Most itt ülünk a barátságos irodában és arról beszélgetünk, hogyan is van az, hogv a tanácsi üzem. amelynek többnyire más feladatai vannak, ekkora munkára vállal­kozott. Hiszen egv 12. tantermes iskola meg- énítése. ekkora tornacsarnokkal, {toütech- nikai műhelyekkel, méghozzá húsz hónán alatt (!) — próbára teszi egy nagyobb vál­lalat erejét is. — Ami azt illeti — mondja Perge Jó­zsef —, ez a munka számunkra is nagy erőpróba volt. Mondhatnám: itt „méret­tünk” meg, hogv — miként a magasugró —. meddig rakhatjuk a lécét. És az az igazság: a széles körű társadalmi összefo­gás nélkül magasra került volna a léc ... Bár az iskolaépítésben már van némi gya­korlatunk ... Az első iskolát hat évvel ezelőtt Saióhíd- végen építették, az 4 tantermes. Ennek folytatása lett az alsózsolcai 4 tantermes iskola, de már tornacsarnokkal; a felső­zsolcai 9 tantermes + tornatermes, a szir- mabesenyői 4 tantermes iskola és a leg­utóbbi nem egészen két év alatt: a nyék- ládházi. a nagy próba. Közben azonban — mint az üzemvezető elbeszéléséből ki­derül — óvodákat, orvosi rendelőket, szol­gálati lakásokat, tanácsi bérlakásokat épí­tettek. Számos út, támfal, híd megépítése fűződik az üzem nevéhez. Perge József hét évvel ezelőtt került a nyékládházi üzem élére, amely üzem a miskolci járás valamennyi községére ki­terjedő magas- és mélyépítészeti, felújítási munkát végez évi mintegy 20 millió forin­tos termelési értékben. Sok-sok „apró munkát” is el kell végezni ehhez: itt egy törött hídkorlátot, ott egy álereszt, amott egy középület ledőlt kéményét kell megja­vítani. Ennek ellenére — mondja — az utóbbi években a mi munkánkon, a ve­lünk szemben támasztott, követelményeken is lemérhető a miskolci járás községeinek dinamikus fejlődése. Lássuk csak: Nyék- ládházán jószerivel már „eltüntettek” min­den földutat, de Felsőzsolcán, Sajószentpé- teren, Alsózsolcán. Gesztelyben, Bükk- szentkereszten, Sajóhídvégen, Bükkaranyo­son, Sajókeresztúrban, Szirmabesenvőn, Ónodon is dolgozunk az utak felújításán, vagy teljesen újak építésén, Bükkszent- lászlón pedig támfalat és hidat építünk most — sorolja. Mindezeken kívül a mályi tóparton és Nyékládházán rendszeressé tettük az intézményes szemétszállítást, és ugyancsak Nyéken parképítési, parkfenn­tartási munkálatokat. Ha tehát valamely városi „státushoz” hasonlítanánk magun­kat, álékor úgy mondhatnánk: mi vagyunk a városgazdálkodási, az ingatlankezelő, a köztisztasági, a kertészeti vállalat, de még a temetkezési vállalat is „egy személyben”, mert. például a nyéki ravatalozót, amelyet ugyancsak mi építettünk, szintén mi „üze­meltetjük”. Száznégy dolgozó látja el ezt a szerte­ágazó feladatot, természetesen különböző munkagépekkel, megfelelő gépkocsiparkkal, amely a sokféle és meglehetősen nagy tá­volságra való szállításoknál nélkülözhetet­len. A takarékosság, az ökonomikus gaz­dálkodás elve azonban itt is érvényesül: a fuvarvállal' szolgáltatást is bevezették, a géokocsik oda- va*tv visszaútban csak a legritkább esetben futnak üresen. Száznégv dolgozó — a tennivalók, a feladatok nagy­ságához mérve — elég is. kevés is ... Hi­szen épnen az a tény. hogv az egész já­rás területére kiteried működésük, magá­val hozza, hogy sokszor nem a szándékon, a felkészültségen, hanem — a munkaerő hiányán múlik eev-egv munka gyors el­végzése. Ha például Szirmabesenvőn be­szakad egv áteresz, oda kell egv gépkocsi, amely elszállítja a munkásokat és az anya­got. Kell legaláb egy szakember és egv vaav két segítő. Amíg dolgoznak, a gépkocsi sem állhat tétlenül, szerezni kell a körnvéken an­nak is valami munkát Ezért tehát — mint mindenütt — itt. különösen fontos a jó szervező képesség. Mondták is, amikor eh­hez a beszélgetéshez kerestem: „Perge élv- társ? Az egyik órában itt van, a másik­ban már Bükkszentkereszten”. — Ennek is megvan a magyarázata. Ott ugyanis mi építjük az úttörő váltótábort. De másvalamit is szeretnénk megoldani ott: ezen a szép üdülő- és kirándulóhelyen még nem megoldott az intézményes sze­métszállítás. Pedig — tudjuk — környe­zetvédelmi szemnontból sem közömbös, hogy ebben a kérdésben mielőbb dűlőre jussunk a helyi tanáccsal. A 35 éves üzemvezető, akinek a debre­ceni református gimnáziumból vezetett út­ja az építészeti pályára, most végzi leve­lező szakon az Ybl Miklós Műszaki Főis­kolát; éjszaka tanul, mindennap reggel hatkor már az íróasztalánál van. vagy gép­kocsira ül és intézi az elvégzendő munkát, fut a járás égjük végéből a másikba. — Nem fárasztó ez? — Ha az ember szereti a munkáját, ak­kor az semmilyen mennyiségben nem fá­rasztó. Aki pedig, mint én is. szereti hoz­zá a változatosságot, annak itt abban bő­ven része van ... — Melyik hát ebben a változatos mun­kában az, ami a legközelebb áll a szívé­hez? — Azt vallom, hogy egy ledőlt ké­ményt is olyan lelkiismeretesen kell visszarakni, mintha toronyhá­zat építene az ember .,. De mert munka és munka között mégis van kü­lönbség — számomra, de munkatársaim, kollégáim számára is a legutóbbi, a naev erő­próba. a nvékladházi úi iskola a legked­vesebb. Akár hiszik, akár nem: naponta többször is úgy intézzük, hogv előtte vi­gyen el az utunk Az ember valahogy nem tud betelni vele. És a legszebb szó. a leg­szebb dicséret az amikor valamelyik köz­ségbe ilyen, vágj' olj'an elvéezpndő mun­kára beállítunk, az emberek azt mondták: — Ni csak, megjöttek az iskolaépítők __ Ónodvári Miklós \ „I Síit szí! szélien Éh" Kazincbarcika

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom