Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-21 / 223. szám
1978. szeptember 21., csütörtök , £SZAK'MAGYARORSZÁG 3 A jilitsiiyisztis jövője a CscreMíea A juhtenyésztés népgazdasági jelentősége ma már nemcsak a szakemberek, de a mezőgazdasági termelést ismerők körében is közismert. Az iránta tanúsított figyelmet nemcsak az exportra menő pecsenyebárányok ezreinek és a gyapjú iránti megnövekedett keresletnek köszönheti. Hozzájárult mindehhez az a központi intézkedés is, amelyet e területen az elmúlt időszakban bevezettek. A támogatási rendszer korszerűsítése, valamint a mezőgazdasági nagyüzemek szemléletváltozásának hatására a fejlődés az elmúlt évek során országosan is felgyorsult. A juhtenyésztés fejlesztésére hozott intézkedések együttes hatásának eredményeként a juhállomány és termelésének növekedése — a vágó juhállomány kivételével — már az elmúlt évben nemcsak elérte, de meghaladta a terv- előirányzatot. Az ország juhállománya 1975-höz viszonyítva az elmúlt év végére 28,4 százalékkal, míg az anyajuhállomány 17,2 százalékkal növekedett, Ugyancsak figyelemre méltó a hasonló időszak alatti gyapjútermelés alakulása, amely 10,3 százalékkal növekedett. Az említett növekedéssel szemben azonban jelentős mértékben, 11,1 százalékkal csökkent a vágójuh- termelés. A juhtenyésztés területéről felsorolt néhány adat is bizonyítja, hogy a most már dinamikusan fejlődő létszámnövekedés mellett jelentős lemaradás jelentkezik az ágazat termelékenységének hatékonysága tekintetében. A juhtenyésztés további célkitűzései, de a népgazdasági érdekek is megkövetelik, hogy a tenyésztéssel foglalkozó nagyüzemi gazdaságok, a hatékonyság fokozására, a minőségi követelmények előtérbe állításával növeljék az ágazat termelékenységét, jövedelmezőségét. Megyénkben az északi részre kiterjedő Léhi Állami Gazdaság foglalkozik évek óta rendszeresen a juhtenyésztéssel. A gazdaság területi szétszórtsága, a kedvezőtlen természeti és földrajzi adottsága, szinte szükségszerűen megköveteli a nagyüzemi tartás gazdaságos megvalósítását. Ezen a vidéken hagyománya van a juhászainak. Ez az igénytelen, bárhol megélő állatfaj már évtizedekkel ezelőtt meghonosodott a Csereháton és e táj nehezen volna elképzelhető nélküle. Itt mindig volt juhtenyészet és valószínű, még hosszú ideig meg is marad. A Léhi Állami Gazdaság megalakulása óta nagyon jól össze tudja egyeztetni a juhtenyésztés célkitűzéseit a terület meglevő hagyományaival. Jelenleg két területében mintegy 14 ezer darab juhállományt helyezett ki, melynek fele anyajuh. Bár a gazdaság vezetői az utóbbi évek juhlermelésének alakulását kedvezőnek ítélik, a további előrelépés érdekében szükségesnek tartják az ágazaton belüli változásokat, nagyobb ráfordításokat. A juhtenyésztés előtt álló fejlesztési feladatok megvalósítása egyre jobban megköveteli a benne levő és eddig ki nem használt tartalékok ésszerű alkalmazását. A mezőgazda- sági nagyüzemeknek önállóan vagy közösen olyan méretű juhászati termelőegységeket kell kialakítaniuk, amelyekben a korszerű tenyésztési és tartástechnológiái módszerek hatékonyan és gazdaságosan bevezethetők, érvényesíthetők. A juhászat további dinamikus fejlődése ma mái csak úgy valósítható meg, ha a juhászattal rendelkező vagy ezzel foglalkozó üzemek összefognak, fejlesztési lehetőségeiket egyesítik. Ennek megteremtése nélkül korszerű és gazdaságos tenyészet ma már elképzelhetetlen. Ennek a szükségszerű igénynek volt kezdeményezője, az MSZMP Borsod megyei Bizottsága és az Állami Gazdaságok Borsod— Heves megyei Főosztálya azzal, hogy a Léhi Állami Gazdaság feladatául jelölte meg a juhtenyésztés »fejlesztésére irányuló tenyésztői és tartástechnológiái munkák korszerűsítését, valamint a társulás megszervezését, A kezdeményezés alapján az encsi járás 16 termelő- szövetkezete a bodrogközi és a hevesi állami gazdaságok részvételével, a gyapjúforgalmi vállalat és a megyei állattenyésztési felügyelőség támogatásával megalakult a juhtenyésztő társulás. A társulás lehetőségét nyújt a jövőben arra, hogy a legjobb eredményt elért üzemek tenyésztési, termelési módszereit a társult gazdaságok -általánosítsák. Kialakulhat a társuláson belüli termelőtevékenység szakosodása. Az adottságoknak legjobban megfelelő tenyésztéssel, neveléssel vagy hizlalással foglalkozó üzemrészek alakulhatnak ki. A létrejött társulás lehetőségeinél azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ennek alapján kedvező pozíciót lehet kialakítani a kereskedelmi és felvásárló szervekkel. A juhtenyésztő társulásban részt vevő állami gazdaságok és termelőszövetkezetek azonban nagyon is jó] tudják, hogy a megalakulás, a társulás létrejötte önmagában még nem oldja meg az ágazat előtt álló feladatokat. Így vélekedtek erről a gesztor szerepét betöltő léhi gazdaság vezetői is akkor, amikor a már elért eredmények reális értékelése alapján olyan fejlesztési forma kidolgozását készítették el, amely hosszú távra megteremti a juhtenyésztés nagyüzemi feltételeit, az ágazat eredményességét. A fejlesztési célkitűzések között külön is kiemelkedik a törzsállomány minőségének javítására irányuló törekvés. A tenyésztési célkitűzések mar a közeljövőben megkövetelik egy javított, jó húsformával és gyapjútermelő képességgel rendelkező merinó anyaállomány kialakítását. A fejlesztési célkitűzések kidolgozásánál nem feledkeztek meg a juhászatban foglalkoztatott dolgozók munkájának és életkörülményeinek javításáról sem. Éppen ezért arra törekednek, hogy a lehetőségekhez mérten könnyítsék a nehéz fizikai munkát, különösen a téli takarmányozás gépesítését helyezték előtérbe. Az elmondottakhoz hozzájárul a takarmánybázis megteremtése és a gyepgazdálkodás fokozására irányuló erőfeszítés is. A feladatok tehát adva vannak. Most már mindinkább azokon a sor, akik érzik a felelősséget e nem kis jelentőségű, népgazdasági érdeket is szolgáló feladat eredményes megvalósításáért. V. M. Gyorsan összerakható Bekapcsolták a isiéi sédéit a Tiszai licroioőbeo A . Tiszái Hőerőmű első ütemének beruházása befejező szakaszához érkezett. A beruházás keretében négy darab 215 megawattos olaj- és földgáz tüzelésű gépegység létesült. Tegnap az utolsó, a négyes számú gépegység első, párhuzamos kapcsolása is megtörtént. Ezzel az együttműködő villamos- energia-rendszer számára már négy blokk termel energiát. 860 megawatt összteljesítménnyel. A soron következő fő feladat, hogy a kivitelező, üzemeltető és beruházó vállalatok jó együttműködésével lehetővé váljék, hogy az utolsó gépegység' is az év végétől üzemszerűen termeljen és így a népgazdasági tervben előirt célkitűzések maradéktalanul, határidőre, jó minőségben teljesüljenek. A szakszervezeti szervek eddig is jól segítették a por-, a zaj- és a vegyi ártalmak elleni küzdelmet. Az elmúlt években ez a tevékenység hatékonyabbá vált. Az SZMT elnöksége is előírta a szakszervezeti testületek környezetvédelmi feladatait. Ennek alapján az ártalmas hatások mérséklődtek. Az új beruházásokkal és a rekonstrukciókkal párhuzamosan. környezetvédelmi berendezések is épülnek. A munkavédelmi. egészségvédelmi, és környezetvédelmi tennivalók együttes megoldásával kell előbbre lépni a technológiák. gépek, berendezések által létrehozott víz, levegő és föld szennyezésének hat ásta 1 állításában. Szorga 1- mazni keli, hogy a munkahelyek terveiben feltétlenül szerepeljenek a környezeti károsodás megakadályozásának feladatai. Oda kell hatni, hogy a környezetvédelemmel való foglalkozás a termelés, a gazdasági tevékenység részévé váljon. Szorgalmazni kell. hogy a szocialista munkaverseny, az újító- és brigád mozgalom jobban karolja fel a környezetvédelmi munkát. Kezdeményezzenek komplex vizsgálatokat. Együtt a személyzet... ut MEROVONATON Időközben telefonon megkapjuk a KPM Vasúti Főosztályától a beleegyezést: utazhatunk. A kényelmesen berendezett szalonban alacsony asztal áll. körülötte műbőr bevonatú fotelek, kanapé, a sarokpolcon televízió. Ülünk; beszélgetünk — s várunk. — Jöjjenek — invitál Szalai József vonatvezető —, nézzenek szét addig a kocsiban — s előre megy. A nyitott ajtajú hálókocsikban rend, egymástól karnyújtásnyira két fekhely. Az ugyancsak tiszta mosdóban hideg-meleg víz ömlik a csapból. A jól felszerelt konyhában Szelei Imre kocsimester zöldséget tisztit. — Mi készül ebédre? — állunk meg az ajtóban. — Csontleves lesz, pörköli vadasan — feleli a „szakács”, s felteszi a gázlángra az ebédnek valót. Visszaérkezve a társalgóba, a mérőkocsi személyzetének munkájáról érdeklődöm. — Előírás — kezdi Farkas Antal mérőcsoport-vezető —, hogy a vasút vonalait évente kétszer be kell mérni. A száz kilométer feletti sebességű szakaszokon évente négyszer kell elvégezni ezt a műveletet. A pályamesterek képtelenek volnának kézi méréssel eleget tenni a feladatnak, ezért vezették be a gépi mérést. Egyébként ez a második, s jelenleg az egyetlen bemérőkocsi az országban, Tizenegy óra előtt végre megérkezik a mozdony. Három óra késés a programhoz képest... A vonatvezető átmegy a mozdonyra, a többiek elfoglalják helyüket a készülékeknél. — Kész? — kérdezi kisvártatva a mikrofonban Farkas Antal. — Kész. Indulhatunk — hallatszik g válasz az URH- adóból. A csengőszó kétszer elesen belehasít a levegőbe, s egyre gyorsulva eldübör- günk Mezőcsát irányába. Figyelem a felállást. A méröasztal mellett, egymással szemben ül a mérőcsoport-vezető és a miskolci igazgatóság kiértékelő technikusa. Horváth József. Kettőjükre merőlegesen, a műszer túlsó oldalán helyezkedik el Bajer Ottó műszerész. Az ablakoknál, jobb és bal oldalon figyel Tóvári György és ifj. Posvai László műszerész. — Tapogatókarok vannak felszerelve az alvázi'a — magyarázza a kocsiban tartózkodó Fekete József vonalkezelő —, ezek érzékelik a két sínszál helyzetét. A tapogatók feladják a mérési adatokat a kocsiba, s azokat öt pár golyóstollbetét rögzíti egy mozgó papírhengeren. A kocsi terhelt állapotban mér. az eredmény pontosabb a kézi mérésnél. — Híd ... átjáró... — harsogják az ablaknál álló figyelők, s a mérőcsoportvezető rábélyegzi a papírhengerre. A figyelők a kezüknél levő gombokkal be- jelzik a kilométereket is, s azok is rákerülnek a papírra. Elemekből gyorsan összerakható gumihevederes szállítószalagot szereltek fel Tatabányán. Üj műszaki megoldást jelent, hogy ötféle sebességre állítható be, az anyagfeladás nemcsak a szalag végén, hanem közbülső . szakaszain is történhet. A komplex gépesítésű frontfejtésekről érkező nagy mennyiségű szenet a hagyományos szállítószalagokkal már nem lehet elég gyorsan a felszínre hozni, gyakran le kell állítani a frontokon dolgozó gépeket. Az új szállítószalag ezt kiküszöböli. Mi újság? Klem NÖVENTVEDELMI pilótákkal szerettem volna találkozni. Am mire Klementinára értünk, csak üzemanyag-hordók halmait láthattuk a növényvédő repülőgépek helyett. „Jobb híján” hát — a rossz idő miatti — úttalan utakon elzötykölődtünk a Mezőnagymihályi Állami Gazdaság Klementinái telepere. Hegye Lajos kerületve- > zető és Györki Sándor az állami gazdaság egyik igazgatóhelyettese éppen az őszi munkák ütemtervét tárgyalták. Az aratás után szinte azonnal, újabb mezőgazdasági munkakúcs jelentkezik, amikor megkezdődnek az őszi talajelőkészítő és betakarítási munkák. Jó példa lett volna erre, a növényvédő repülők munkája, akik a műtrágyaszórás befejeztével a szomszédos termelőszövetkezetben nemsokára többek között a napraforgó lombtalanftását fogják megkezdeni. Jó ütemben haladnak az őszi munkák. A takarmányüzem és a hibridüzem mind nagyobb erővel dolgozik. A hibridüzemben a gazdaság saját szükségletének kielégítésén kívül más termelők számára is előkészítik a kukorica-vetőmagot. A vetőmagfeldolgozás december közepéig befejeződik — mondják a gazdaságban. A silózás mind a három kerületben — Klementinán, Csincselanyán és Mezőnagy- mihályon — is jól halad. A betárolás napi mennyisége eléri a 30—40 vagont, és ügyelnek arra is. hogy a kukorica szárazanyag- tartalma 30 százalékos legyen. Javában folyik a gazdaságban a cukorrépa betakarítása. Kétszázötven hektárról előreláthatóan mintegy 800 vagon répát adnak át a feldől gozóiparnalc. Az őszi munkák persze nem haladnak teljesen zökkenőmentesen. A gazdaságban panaszkodnak például a műtrágya-ellátásra. Gondot okoz, hogy sem időben, sem minőségben nem tudják azokat a műtrágyákat beszerezni, amiket a technológiai előírás szükségessé tenné. Megoldásra váró probléma a szállítás kérdése is. A szállítás ősszel általában örökzöld téma. A megfelelő színvonal hiánya nehézséget okoz, zavarja a termelést, az értékesítést: az iparban és a mezőgazdaságban. Ám ahhoz, hogy a betakarítás zavartalan legyen és kellően megalapozhassuk a jövő évi terméseredményeket, folyamatos, jó szállításra is szükség van. A szállítás területén a Mezőnagymihályi Állami Gazdaság is segítségre szorul. A 3-as számú Volán szállítóeszközei nagyot lendíthetnének az őszi munkákon. Jól jön a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem jelentős számú hallgatójának munkája is. AZ ARATÁS idején általában rendszeresen és spontán alakul ki a kellő társadalmi összefogás. Ám, ilyenkor is tudnunk kell. hogy az ősz idején végzett sok-sok tevékenység — ha kell közös erővel — alapozza meg a jövő évi mezőgazdasági termékek — választékát és mennyiségét. (Buehert) Egyenletesen, döecenés nélkül fut alattunk a kocsi. .A tollbetétek alig-alig mozdulnak ki. A szemüveges, vékony arcú kiértékelő technikus elégedetten dörmögi maga elé: — Jó a pálya. Nézem a szinuszgörbeszerű grafikonokat, s szeretném érteni, mi, mit jelent. A mérőcsoport „feje” szinte ráérez a gondolatomra, mert sorolja: — A kék színű írón a menetirány szerinti jobb. a piros a bal sínszál adatait rögzíti. öt szempont alapján mérjük a vasúti felépítményt, úgymint: süppedés, síntorzulás, túlemelés, irány, nyomtáv. A görbék magasságát aztán a számláló ösz- szegezi. s azok figyelembevételével tervezik meg a pálya- fenntartási főnökségek a karbantartásokat. — Mi pedig az egyezményes jelek segítségével keressük vissza, hol kell kijavítanunk a pálya hibáit — teszi hozzá a vonalvezető. — Mi van akkor, ha elszakad a papír? — Leállítjuk a vonatot. Ez azonban ötévenként egyszer, ha előfordul. Rohan velünk a mérővonat. egymás után hagyjuk magunk mögött az állomásokat. Minden rendben, lehet szót váltanunk a bemerek életéről is. — Örökösen úton vagyunk. Szabadságot a szezonidőben, tavasztól őszig csak nagyon ritkán kapunk — így ifj. Posvai László. — Bizonyára jól keresnek — vetem közbe. — Akárcsak másutt. Órabérben vagyunk, s kiküldetést kapunk. Tudom, egy bemérő elvált, egy nőtlen, négy viszont nős. Óvatosan kérdezem tehát: — A család mit szól a vándorélethez? — Hm . .. Bizony észrevétlenül nőnek fel a gyerekek. Bajer Ottó zavartan simítja hátra gyérülő haját. A gépi mérés bevezetése óta. 22 éve jái’ja a vonalakat. Ha az évenként megtett kilométereket összeadnánk, körbeutazhatta volna már a földet. Beérünk Mezöcsátra. Mi itt elválunk a bemérőktől. A vonatvezető előre jön. — Hallottam — szól tréfásan a társainak, s fejével a rádió irányába int —, jól kipanaszkodtátok magatokat. Felénk fordulva legyint: — Csak beszélnek, beszélünk ... Kisvártatva így folytatja: — Megszoktuk már, hogy hétfőn útra kelünk, s péntekig úgyszólván le sem szál- lunk a vonatról. Itt dolgozunk. eszünk, alszunk. Vérünkben van a barangolás, s mi. hatan olyanok vagyunk, mintha testvérek lennénk. Fejünkben van hazánk hely- ségnévtáblázata, tudjuk, ilyen falu után. olyan város következik. Nálunk jobban senki nem ismeri ki magát a vasúton. Bármerre járunk is az országban, olyan, mintha hazamennénk. Mindenütt ismerősök, munkatársak, barátok várnak, köszöntenek ránk. Kola.i László Fotó: Laczó József KörnyezetvéÉiem Borsoii
