Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-02 / 207. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 1978. szeptember 2., szombat ben busát fogjanak ki. Saj- | nos, mindez nem mondható ] el a nyíltvízi halászatról, hi- I szén a Tiszában, a folyó szennyezettsége miatt, igen kevés a hal. Jellemző pél­dául, hogy a szövetkezethez tartozó halászok az idén ke- csegét nem fogtak, pedig ez a haUaita a Tiszán valami­kor őshonos volt. A nyílt vizekből kifogott hal több­sége kárász, valamivel keve­sebb a ponty, még kevesebb a harcsa, a süllő és a csu­ka. Mint a szövetkezet ha­lászati ágazatvezetöje el­mondotta. . lénve'.cs ipvulr-t várnak a Tisza II. vízlépcső tisztító hatásától. A nagy „haltermésnek” . az értékesítése, várhatóan. ' mint a múlt esztendőben is — gondokat okoz. Ősszel ugvanis halból nagv a kí­nálat. A kifogott zsákmány n.agv részét a Halértékesítő Vállalat veszi át. s ezen. va- j laminl az illetékes kii!keres- j kedeimi vállalaton keresztül i a aeleií hal külföldre is el- I jut. Számítanak arra. hogy j az idén és a jövő év első j hónapjaiban alaposan meg­telnek a telelőtavak. Régi kapcsolatuk van az Észak- magyarországi Horgászegye­sülettel, melynek az idén is 400 mázsa kétnyaras pon­tyot szállítanak továbbtele- pítésre. Ezenkívül az álta­luk tenyésztett bal egy ré­Etcics az ivadckíen.vesziü-ta­von. A Dél-borsodi Halászati Termelőszövetkezet — amely a halgazdálkodáson kívül növénytermesztéssel és ál­lattenyésztéssel is foglalko­zik — a múlt évben azál­tal, hogy a közel 200 hektár­nyi vízfelületű tavi gazda­ságából 30 vagon halat adott a népgazdaságnak, a Halá­szati Termelőszövetkezetek Országos Szövetségének har­madik díját nyerte el. De­zső György, a szövetkezet halászati ágazatvezetője most arról tájékoztatott bennün­ket, hogy az idén az első díjra pályáznak. Ebből a szempontból elsősorban a geleji 150 hektárnyi vízfelü­letű tárolótó jön számítás­ba. ahol a tervek szerint a 31 vagonos halkifogást az idén 35 vagonra akarják tel­jesíteni. Ez országos rekord­nak számítana, hiszen azt jelenti, hogy ebben a táro­lótóban — amely nem első­sorban halastó — hektáron­ként 23 mázsa hal lenne a „termés”, amelyből hektá­ronként 16 mázsa maga a szaporulat, a haigaz- dálkodás eredménye. Emel­lett úgy számolják, hogy az úgynevezett Kapucsi-réti és a bükkábrányi tavakból még 4 vagon, azaz hektáronként 111 mázsa bal kifogására szá­nántúlról. A geleji és más — a szövetkezethez tartozó — ivadéktermelő tavakban je­lenleg összesen 9—11 mázsa pontyi vadékot I enyésztene'k, amelyeket majd a nagy tó­ba telepítenek az őszi leha­lászás után. A kéthetenként megtar­tott próbahalászat, valamint a becslések biztató eredmé­nyeket hoznak máris. Ezek szerint az október közepé­től november közepéig tar­tó nagy őszi lehalászás so­rán minden reményük meg­van arra, hogy a geleji víz­tározóból valóban országos rekordnak megfelelő meny- nyiségű • halat, elsősorban szét "a miskolc-vasgyári pia­con,- a szövetkezet árudájá­ban, a mezöcsáti halbol't- iukban és halászcsárdájuk­ban kívánják értékesíteni. A Dél-borsodi Halászati Termelőszövetkezetnek ez az üzemága az egész szövetke­zet termelési értékének az idén is közel egynegyedét teszi ki. Pedig a tógazdaság­ban csak 6 állandó dolgozót foglalkoztatnak, s csak a nagy őszi lehalászás idején növelik ezt a számot a több, mint duplájára. mítanak, és ha minden jól megy, a nyíltvízi halászat révén — a Tiszán Tiszabá- bolnától a Sajó torkolatáig, valamint a Nyugati főcsa­torna egy részén — még 200 mázsa halat „zsákmányol­nak”. A Dél-borsodi Halászati Termelőszövetkezet halászati központjában most viszony­lag csendes a világ. A geleji tórendszer nem halastó­gazdaság, hanem víztározó elsősorban. Éppen ezért is kiemelkedő gazdálkodásuk­nak az az eredménye, amely­re az idén számítanak. A halivadék 70 százalékát ma­guk szaporítják, nevelik. 30 százalékát az országos szö­vetségtől kapják. Ezeket a 3—10 dekás, egynyaras pon­tyokat speciális tartályok­ban szállítják a messzi Du­pontyot, kisebb mennyiség­O. J. Fóliatakaróval védik a hulla mveréstől a gáíat. Szabados György fclv. iics „rangot adó felvé Fogynak, ritkulnak már a falu távolabbi múltját őr­ző-idéző fehér falú, hosszú- tornácos parasztházak a ré­gi főutcán és a jobbra-bal- ra lekanyarodó közökben is. Ahonnan elmentek a fiatalok, a régi házak megóvására alig költ már a család, és ha mégis, úgy teszik valameny- nyire hasonlóvá a verandás1 otthonokat a nagy kockahá­zak külsejével, hogy a tor­nác, a homlokzat új színt kap, napsütötte sárgát, ko- rallpirosat... Ritkán fordul elő Tibold- darócon, hogy meghagyják a régi házak még megbíz­ható kőalapjait, és erre emel­nek nagyablakos, modern otthont, mert az elnyúló, hosszú épület elvesztette haj­dani rendeltetését (több ge­neráció, több bejárat), más­részt sajnos, a kockaházak itt is, mint kizárólagosan szépek, praktikusak fogad­tattak el. Ezt a formai ál­landóságot csak apró terve­zői lelemények oldják ki- sebb-nagyobb sikerrel. Ez az új település arca Tiboldda- rócon. Évente 15—20 építési enge­délyt adnak ki, tartanak nyilván a tanácson, ennyi új otthont teremtenek esztendőnként saját erőből a helybenlakók. nagyobb­részt fiatalok, akik a régi falu központjában, vagy az új utcákban már egy életre rendezkednek be. A „saját­erős” otthonteremtés csak­nem valamennyi család szá­mára azt jelenti, hogy tel­ket, anyagot vesznek megta­karított pénzükön, és altkor fordulnak az OTP-hez, mert a folytatáshoz segítség kell. Azt a pénzt tudják megtol­dani, ami a rangot _adó fel­vég és a rangot fosztó alvég kialakulásához lett volna elég valamikor. Most nincs ilyen, ezt a fiatalok már nem is ismerik. Sokan közülük bányákban, Mákvölgyön, Lyukón keresik meg az in­duláshoz szükséges alapokat, kemény munkával, műszak­ba járva, hajnali óracsör­gésre beidegződött reflexek­kel. Az üzem, a bánya, a termelőszövetkezet teher­autót ad az építőanyag szál­lításához, a brigádtagok, a munkatársak néhány nyári vasárnapon a hálás kézfo­gást is elég fizetségnek tart­ják, a bőséges ebédet, a sört meg baráti ráadásnak. Újvári Jánossal, a közsé­gi tanács vb-titkárával a még csupaszon meredező háztetőket számláljuk, a ge- rendabordázatú csúcsokat. — Ezekre mind pala. cse­rép kerül az őszi esőkig. Az első évben kevesen tudják befejezni, tető alá hozni az otthonukat, mert minden hó­napban csak annyival jutnak előbbre, amennyire a félre­tehető forintokból futja, meri a kölcsön is csak segítség, azzal is gazdálkodni keik — Otthonok-e ezek a szép nagy házak? — Van vízvezetékünk, für­dőszobák is épülnek. A tol­dalékok, nyári konyhák azért sok helyen megvannak még, a daróciak vigyázzák, féltik a drágán épített szobákat. Merthogy bútor sem kerül azonnal. Az még egy újabb erőpróba. Mégis ezt választ­ják a' húsz-harminc év kö­zötti fiatal házasok, az ön­álló otthon erőlködések árán való megteremtését. Ha meg­gondolom, tulajdoniképpen ezzel a szüleik életformáját is tisztelik, nem várják el tőlük az alkalmazkodást a „magukéban”. A szép hosszútornácos há­zak aztán az öregekkel együtt fogynak. AM a portát örökli, olyan házat akar lát­ni a régi helyén, amelyik a legjobban szolgálja a mai csaiád igényeit, amelyik Így, vagy úgy, a korszerűbb csa­lád arculatának az építészet nyelvén íródó tükörképe. Nagy József így csinálják a pamutfonóban Mii és képességek egyeisúlva Huszonöt helyett 12 műve­zető lesz ezentúl — de me­lyik tizenkét ember a legal­kalmasabb? Ez volt a nagy kérdés tavalv a Panvitfonó- ioari .Vállalat M-'s’mlci Gyárában, amikor a mü,,e- zetői mintaszabályzatot be­vezették. Készültek rá. maid egy évig sok-sok beszélgetés­sel készítették elő a dömést. Mert a termelés iránvításá- ban közvetlenül részt vevő művezetők hatásköre és fe­lelőssége megnőtt. olyan emberek kellettek, akik legjobban megfelelnek, akiknek szakértelme. po­litikai alkalmassága és nem utolsósorban emberi adottsá­ga is megvan ahhoz, hogy munkáiát jól ellássa. Nagy tapintattal fogtak hozzá, meg­kérdezték. hailandó-e tanulni, vagy éppen hibáján változ­tatni. javítani, s persze egy­általán: akar-e művezető ma­radni? Nos, 13 művezető más, nemegvikük alacsonyabb munkakörbe került, de egy sem ment el a gyárból! 'Mint a káder, és személy­zeti munka minőségének pél­dája. került ez szóba a gyár pártbizottságának ülésén, ami­kor a Közoonti Bizottság ha­tározatának és a városi párt- bizottság állásfoglalásának végrehajtását értékelték. Ki­lenc hozzászóló volt, felelős­séggel szóltak a tervszerű és folyamatos kádercseréről, az utánpótlás tervszerű kiválasz­tásáról és neveléséről, a sze­mélyzeti munka fontosságáról és arról, milyen nagv a fele­lőssége a vezetőknek abban, hogy a termelés jó szakmai irányítással, s a kollektívák jó hangulatát megőrizve — s ha kell: újból megteremtve — zavartalanul menjen. Elég sok volt a „mozgás” az elmúlt évben a pamut­fonóban. mégha a legutóbbi hárem év legnagvobb moz­gásit érmen a művezető-an­parátus átszervezése jelentet­te is. A vezetők 66 százaléka került új munkakörbe, erős fiatalítás történt, ma a veze­tők 56 százaléka 45 év alatti. S ami a kéozettséget-iskolá- zottságot illeti: a művezetők közül epvnek nincs közénís- kolai végzettsége, de ez az eey is tanulni kezd. Hosszú, körültekintő munka eredmé­nye ez. mert hiszen a ielen- legi vezetők 90 százaléka ere­detileg fizikai munkás volt, munkája mellett, szerzett kö­zén. vagy felsőfokú végzett­séget. A politikai alapművelt­ség megszerzését pedig főleg az segítette, hogy a gvárban évek óta van kihelyezett marxista—leninista esti kö­zépiskola. Különösen ilyen gyárban, ahol a dolgozók nagy több­sége nő, feltűnő az az. adat, hogy a vezetésben a nők ará­nya 31 százalék. Nem lehet hozzátenni a különben ide­kívánkozó szócskát, hogy ..csuoán”. mert a pamut fonó­ban is tapasztalható, ami olv sok helyütt: nehezen vállalják a nagyobb felelősséggel járó megbízatást, a három műsza­kot. meg a műszaki terü­let feladatait, mert nem akar­ják a családot, a gyerekeket hátrányom '->e)vzeP'e hozni. A pártbizottság jól lária a kér­dést; nemcsak nevelő munká­ra van szükség (noha kétség­telen. hogy arra is!), de a szolgáltatások és a szociális körülmények javítására is ah­hoz. hogy az alkalmas lányok, asszonyok vezető állást be- töíthessenek. Mert a káder­utánpótlási tervben nők is szerepelnek, természetesen, de még gvakran ők a „bi­zonytalan tényező” a tervek­ben. A kádertartalékot most 19 dolgozó jelenti, s csak ey- ötödüknek nincs felső és kö- z.éofokú végzettsége — de a többiek is tanulnak. Köztük 11 nődolgozó van, és éppen ugyanennyi azoknak a szá­ma. akik fizikai dolgozók je­lenleg. de rátermettségük megvan, a magasabb munka­körhöz szükséges szakképzett, ség megszerzését pedig a gyár támogatja. Hogy nem sikkad­hatnak el a tehetségek, azt garantálta a személyzeti mun­kának az a demokratizmusa is, amit megvalósítottak a pamutfonóban. Azt mond­ják. ennek köszönhető, hogy a minőc*” '-sek is reálisabbak, egyénre szabottabbak. kevés­bé ködösítők, mint eddig bár­mikor. Említettük, hogy kilencen szóltak hozzá ehhez a fontos témához, s érdemes néhány ötletet továbbadni. A tmk vezetője és T. József műve­zető is ' elmondta, hogy be­vált módszerük: évente érté­kelik egymás munkáját kol­lektívájukban. A vezető is, a munkatársak is nyíltan meg­méretnek — s ez nagy fele­lősség, ezért érdemes igye­kezni! — A főmérnök, a fő­mechanikus, de az I. műszak ataoszervezetének titkára is azt a véleményt fejtette ki, hogy az utánnótlás ereiét ki kell próbálni, feladatokat kell adni, mint a ..tanuló ve­zetőnek”. mert aki több fel­adattal vizsgázott, arra lehet számítani maid a gyakorlat­ban is. Márcsak azért is. mert a feladatok elvégzése közben kialakult a jelöltben is a meg. ítélés önmagáról, s egy ve­zetőnek nagyon fontos hasz­nos képessége: az önkritika. A termelés, a gazdasági fel­adatok elvégzése ma a leg­fontosabb, előrehaladásunk­nak ez a záloga. Csak akkor lehetünk biztosak abban, hogy feladatainkat meg tudjuk ol­dani. ha minden posztra meg­találjuk a követelményeknek megfelelő embert — s nagy a felelősségünk abban, hogy képessé tegyük az embere­ket munkájuk végzésére, s hogy figyelemmel kísérve őket, tápláljuk bennük a lel­kesedést és az ambíciót — summázta a pamutfonóipari vállalat pártbizottsága. Szőke Mária Tavaly áprilisban tették kötelezővé, hogy a vásárlók könyve jól látható és köny- nyen hozzáférhető helyen legyen az üzletekben. A bol­tok 90 százalékában ott volt ugyan a vásárlók könyve, sok helyen azonban koránt­sem szem előtt. Másutt csak az ellenőrzés után került elő. A vendéglátásban volt a leg­gyakoribb, hogy a könyvet az irodában tartották, mond­ván, hogy itt biztonságban van, és az ittas vendégek nem tudják megrongálni, el­vinni. A vásárlók könyvé­nek rendszeresítése azt a célt' szolgálta, hogy egyszerűsítse a panaszok intézését, és azt lehetőleg a boltvezetők ha­táskörébe utalja. Hiányos­ság. hogy -a vállalatok egy része nem határozta meg az üzletvezetőkre tartozó pana­szokat. sőt több helyen ki­zárták a boltvezetőket az érdemi intézkedés lehetősé­geiből. Országos rekordra számítanak Negyven vagon iial Gelejből Hol van a ni könyve?

Next

/
Oldalképek
Tartalom