Észak-Magyarország, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-06 / 184. szám

- 1978. augusztus 6„ vasárnap

£$2 A'£ - MAG YA RO I> S 2 ÁG 4

Két évtized rangjával

Szeged újra ünneplőben

béri arcát” mutassa meg ennek a félelmetes nőnek, elfeledkezik fenségessége, trónra termett és trónolni képes gőgje jellemzéséről. így a Bánkkal való n,ágyjelent, a dráma csúcsa ebben az előadásban egy kielégítetlen és folyvást hisztériás nőszemély veszekedést követő legyilko- lásává alacsonyodig a tragédiái fenségesség nélkül. Kállay Ferenc Petúr bánja borzas hajú és szakállú, ide- gesílően házsártoskodó öregember, akinél a lázongás, az

A mostani szegedi ünnepi nyár kiemelkedik az eddigiek sorából; hiszen huszadszor szólaltak július 22-én a szabadtéri játékok kezdetét üdvözlő fanfárok. S három év múlva öt- ven éve lesz, hogy a Dóm téren első ízben rendezték meg, Hont Ferenc kezdeményezésére a nyári játékokat. A Móra Ferenc Múzeum dísztermében látható kiállítás tablói sokrétűen bemutatják az elmúlt évtizedek eseményeit, a felszabadulás előtti játékok előadásait, s különösen gazdag anyaggal adnak számot az elmúlt két évtizedről, a Tisza-parti város kulturális életének kiemelkedő nyári heteiről. A Szegedi Szabadtéri Játékok múltja, jelene és jövője című kötet pedig az ötven év részeseinek, szereplőinek és tanúinak írásaival, emlékezésekkel, tanulmányokkal, sajtóközleményekkel jellemzi igényes válogatásban e példamutató vállalkozás értékeit.

A szegedi ünnepi hetek idei programja méltó a két évtizedhez. E sorok írója, aki a program félidejében töltött néhány napot Szegeden, nem vállalkozhat azi eseményso-, rozat méltatására, értékei összegzésére. Ez, mindenekelőtt a program előkészítőire s lebonyolítóira vár majd, az utolsó előadás, a befejezés után. Örömének kíván hangot adni, hogy a többnyire rövid életű s hamar alkalmi „haknizás” színvonalára süly- lyedő ilyen'és olyan „nyarak” között a szegedi szabadtéri színház megtartotta mostanáig művészi rangját, tekintélyét, s megőrizte közönsége szeretetét, érdeklődését is.

Katona József Bánk Bánja — Illyés Gyula átigazításá- ban — először került a Dóm

téri színpadra, ellentétben a belőle készült opera sok előadásával. Nemzeti drámairodalmunk e reprezentatív darabja méltó környezetet nyert ezúttal, s Fehér Miklós különösen invenciózus díszlete hatásosan él ezzel a környezet adta lehetőséggel. Valóságos középkori várat épít a Dóm eié, zömök oszlopokkal, csúcsos boltívekkel, amelyek árnyékában tragédiákat sej- tetően sűrűsödik a XIII. század atmoszférája, s történelmi hitellel szólnak, zengenek a dráma nemes veretű mondatai. Kár, hogy a kitűnő díszlethez képest meglehetősen ekletikusak Mialkovszki Erzsébet jelmezei, s zavaróan hat a mű korához, történelmi levegődéhez kevéssé igazodó modern kísérőzene.

A drámát Lengyel György rendezésében látták a Dóm téri színház nézői. A rendező a hatalmas szín- tmd méreteit jól kihasználó, látványos és cselekvésgazdag, lendületes előadásra törekedett; az eredmény yitatható.

uinogyi Győző szitanyomata

Az előadásnak azok a jelenetei ugyanis imponálóan szervezettek és" lenyűgzően szépek, amelyekben „tömeg” mozog a színpadon. Látványosságuk mellett viszont elszürkülnek, vesztenek súlyukból a dráma legfontosabb jelenetei, lévén azok két- vagy háromszereplősek. így aztán, bár a játék folyamatos, egy díszlet van s a képváltozást legfeljebb pillanatnyi sötété« és különböző színű függönyök jelzik, a cselekmény mégis töredezett, a kibontakozás szakadozottá válik, a ritmus meg-megáll a nagy loiálok kedvéért.

Része van e töredezettségben az együttes tagjai közt mutatkozó nagy tehetség- és játékbeli színvonalkülönbségnek. valamint a szerepértelmezés hibáinak, a főszereplők egyikénél-másikánál. S amikor örömmel írjuk le elsőként a „beugró” Molnár Piroska nevét, aki Béres Ilona helyett nyújtotta az előadás legemlékezetesebb alakítását, s egyben hosszú idő óta a legmarkánsabb, Katona nőalakjához leginkább igazodó Melinda-alakítást, akkor igazán sajnálnunk kell, hogy a Bánkot játszó Bessenyei Ferenc ezúttal alig ad' többet nagyszerű tragédiái tehetségéből szépen zengő hangjánál. Érezhető kedvetlenségének nyilván oka, hogy „nagyjelenetei” részben a partnerek, részben a rendezés okán ezúttal halványabbak. Gertrudis szerepében Al- mássy Éva alighanem az előadás legnagyobb tévedése. Arra törekedvén, hogy „emelégedetlenség áz álmatlanság és a rossz emésztés folyományának hat; s e félsikerű alakításban különösen zavaró a sajátságosán modoros hanghordozás. Kovács János Ti- bórc-alakítása a kirívóan rosszul megválasztott jelmez és maszk áldozatául esik. A népes szereplőgárdából Szegvári Menyhért az indokoltnál tán „hősibb” Ottójára, s Tordy Géza okos, fölényes Biberachjára emlékszünk szívesen. Ifj. Üjlaki László amatőr szinten megoldott II. Endréje, s Némethy Ferenc kedvetlen, szürke Mikhál bánja nem sorolódik emlékezetes színházi élményeink közé.

J

úlius 23-án nyílt meg a Móra Ferenc Múzeum képtárában a 19. szegedi nyári tárlat. Az országos érdeklődést vonzó reprezentatív kiállításon 115 festményt, 82 művész alkotásait, 41 grafikus 73 lapját s 42 szobrász 129 alkotását tekinthetik meg az érdeklődők. A nagyon gazdag anyag — a képtár adottságai megvannak e nagyszámú alkotás bemutatásához — átfogja mai képzőművészetünk valamennyi stílustörekvését, s örvendetes vonása a fiatal alkotók népes mezőnye. Örömmel láttuk a i falakon Püspöky István, Rékassy Csaba,. Somogyi Győző munkáit; egészében azonban feltűnt mai grafikánk élvonalának szinte teljes távolmaradása. A miskolci mostoha 'kiállítási körülmények indokolnák a miskolciak más országos tárlatokon való gyakoribb jelentkezését is.

Papp Lajos

Csoníváry: Mária kútja Máriacellben.

= «»•«■■»in it _«i.t. a

Néptáncláz Hegyalján

Az alábbi beszélgetések ugyanarról szólnak, összetartoznak. Nem csupán azért, mert egy helyszín, egy este, egy rendezvény termékei. Mi volt ez az alkalom? A sátoraljaújhelyi Hegyalja Népi Együttes franciaországi műsorának bemutatója, és az ezt követő nemzetközi táncház, Sátoraljaújhelyen, a művelődési központban.

Az együttes azóta már elutazott Franciaországba, hogy a XVI. Pirenneusi .Folklórfesztiválon hazánkat képviselje. A Sárospatakon rendezett nemzeközi néptánc- szeminárium vendégei is elutaztak már megyénkből.

Amikor e sorok megjelennek, a Hegyalja együttes már Oloronban, a francia- országi fesztiválon, „táncol”. Az idén tízéves együttesnek ez a kilencedik külföldi szereplése. Ezekről az utakról, az együttes munkájáról beszélgettünk Rónay Ferenccel, a művészeti vezetővel.

— Aránylag sokat szerepelünk külföldön, ez tagadhatatlanul vonzza hozzánk a fiatalokat. Vonnak olyanok, akik . csak ezért jelentkeznek az együttesbe. Előbb-1 utóbb azonban mindig kiderült, ki az, akit csak ez a lehetőség hajt közénk: ők el is maradnak.

— A franciaországi fesztiválon mi az együttes programja?

— Megérkezésünk másnapján bemutatót tartunk Nimesben, majd Oloronba uia- zunk. Itt öt napig, igen rangas együttesekkel — többek között spanyol, jugoszláv, olasz, szovjet, perui táncosokkal — a fesztiválprogramban szerepelünk. Minden együttesnek fel kellett készülni egy nemzeti estre is. A fesztiváli fellépéseken túl. kilenc alkalommal kell különböző városokban színpadra állnunk.

— Milyen műsorral készültek?

— Döntően a közvetlen környék :— Zemplén, Bodrogköz — táncanyagával készültünk, de tanultunk új táncokat is. Ilyen például a Hej, haj, tánc ...

Á Hegyalja főpróbája, itthon, sikert aratott. Az együttes műsorát lelkesen tapsolták a külföldi vendégek is. Az elmúlt héten ugyanis Sárospatakon rendezték meg — másodízben — a nemzetközi néptánc-szemináriumot, s ennek hallgatói voltak az est másik szereplői. A találkb- zás alkalmat adott, hogy néhány vendéggel szót váltsunk.

Elisabeth Finsterwalder az NSZK-ból érkezett:

— Mint klasszikustánc-tanárnőnek az a véleményem, hogy táncolni csak kedvvel és örömmel lehet — mondta. — Az elmúlt évben is itt voltam a szemináriumon, s nagy hatást tett rám a tanárok alapos munkája, a baráti munkakapcsolat.

Az Espelund házaspár a noi-végiai Trond- heimből érkezett a szemináriumra. Arne Espelund mondja:

— Tíz évig viszonylag intenziven foglalkoztunk a norvég néptánccal, s a nép- táncszeretet indította el érdeklődésünket Európa más népei iránt. Az utóbbi két évben a reneszánsz táncokkal foglalkozunk, ismerkedünk. Magyarország ebben nagyon gazdag. Elsősorban ezért jöttünk.

— Hogyan tetszett a Hegyalja, műsora?

Elisabeth Finsterwalder:

— Szerintem egy nagyon jó együttest láttunk.

Ilse Espelund:

— Ez a csoport örömét leli a táncban. És ez a legfontosabb. Nagyon tetszett a dalok variációja és össz.eválogatása is.

Férje még hozzátette, hogy az effajta tevékenységet nagyon fontosnak tartja „a tévé korszakában” ...

Volt a Hegyalja műsorában egy tánc. a Dunántúli ugrós: ezt ketten táncolják. Egy fiú és egy lány. Amíg színpadon voltak, valami nevézhetetlen öröm sugárzott a nézőtérre. Előadás után megkerestem őket

— Fehér János vagyok — mondta a „fiú”.

— Fehér Jánosné, Kapusi Katalin — mutatkozott be a „lány’.’, s ő kezdte az emlékezést:

— Elsős gimnazista voltam, mikor táncolni kezdtem. A sárospataki diáknapokra készültünk, és itt, a művelődési központban tanultuk a táncokat. Aztán kihagytam egy évet, majd az utánpótláscsoportba kerültem, S egy idő múlva a „nagy Hegyaljába”. Mindent megkaptam ebben az együttesben. A munkahelyemen se volt soha probléma abból,, hogy táncolni járok ..,

— Nyolc éve kezdtem, Ureczky-taHitványként — veszi át a szót a férj. — A gyerekcsoportból indultam, onnan az utánpótlásba, majd a várva-várt Hegyaljába , kerültem. Ez így egyszerűen lyangzik, de igen sokat dolgoztam, míg színpadra „lehettem valamit”. Soha nem felejtem el: még kezdőkoromban odajött egyszer hozzám egy lány. és azt mondta: „Nem megy ez neked, ne erőltesd”... Bántott, de dolgoztam tovább. És nemcsak a koreográfiát táncolom, mindig szeretnék magamból is hozzáadni valamit a tánchoz.

Mindketten nyolc éve néptáncolnak. TU ismerkedtek' meg, házasság lelt belőle. így már, hogy tudom: férj és feleség, többet értek abból is, ami a színpadról sugárzik, amikor együtt táncolnak. Megkérdezem ezért: ha véletlenül komolyan összevesznének, akkor is el tudnák-e ezt az ugróst táncolni?

— Biztosan, hogy el — válaszol a férj — Az ember a színpadon csak arra koncentrál, amit táncol. Én mindig újra tudom élni, amit'táncolok. Van ebben'az ugrásban egy rész, amikor a lány hátat fordít a legénynek, elhagyja. Mindig az fordul meg ilyenkor bennem: „a mindenségit! itthagyott”; s akkor „vissza. kell táncolnom”. magamhoz fordítani újra.. ..

A feleség gyógyszertári asszisztens Sátoraljaújhelyen, a férj szakmunkás az ELZETT-ben.

A táncról persze nemcsak beszélgettünk. A Hegyalja Népi Együttes műsora után

— az együttes tagjainak és zenekarának segédletével — kezdetét vette a nemzetközi táncház. Bodrogközi és hegyközi táncrend ... Azt látni kellelt volna. Fiatalok és idősek, magyarok, finnek, belgák, norvégok, németek, franciák, amerikaiak, hol landok bodrogközi és hegyközi táncokkal, dalokkal lettek percek alatt egyiive- tartozó ismerősök. Ugyanazt átélni akarók, ugyanabban örömet keresők.

A külföldi vendégek valamennyien nagy elismeréssel szóltak a szervezésről, a rendezésről, s sűrűn emlegettek egv nevel: Csaba Pániét. Hallgassuk tehát dr. Pálfi Csabát:

— Tizenöt évig az Állami Népi Együttes .szólótáncosa voltam. A hatvanas évek közepétől kapcsolódtam be a nemzetközi néptáncmozgalomba, a magyar tánc tanításával foglalkozom. Sokat járok külföldre. A folklór bizonyos időkben elválasztotta a pépeket egymástól. Ma már erős összekötőkapocs. A mostani néptánc-szemináriumon kettős feladatot vállaltunk a hazai tánctanítókkal: egyrészt azoknak a táncoknak, tánc-ciklusoknak a megismertetését, amelyek a táncházakban szinte új társasági tánccá váltak nálunk. Másrészt az eredeti, tudományosat! feldolgozott táncokkal ismertettük meg a vendégeket, De itt van Rickey Holden úr, a szeminárium szellemi megteremtője, kérdezze meg őt, a tapasztalatairól.

Rickey Holden, aki az ötvenes években az amerikai néptáncmozgalom vezetője volt, a hatvanas évektől pedig Belgiumban él, készséggel vallalta a beszélgetést:

— A lényeg — mondotta — abban van, hogy oda kell fordulni a táncért, aho] a folklóranyag született, ahonnan ered. Mi nemcsak Magyarországra jövünk ilyenformán. hasonló szemináriumunk van Görögországban! Bulgáriában, Jugoszláviában és Mexikóban is. Nagy előny, hogy mi mái' olyan szakemberektől, mint Tímár Sándor, dr. Pesovár Ernő. Martin György. Novák Ferenc és mások: nagyon sokat hallottunk az önök néptánchagyományá- ról. Ők több előadást tartottak, lanfolya- mot vezettek külföldön, ennek is része van abban, hogy az érdeklődés személyesen is idehozott bennünket. Táncokat tanultunk. nagyszerű zenét hallgattunk, ellátogattunk falukba, meglátogattunk népi együtteseket. Ott láttuk a táncokat, ahol ma is táncolják. Ez igen fontos a mi embereinknek. Még valamit kiemelnék: ez pedig a nyelv zenéje: kis Bolognák tűnik, de a mi embereinknek óriási nyereség, hogy megismerkedhettek vele itt is. Nem gvőzöm hangsúlyozni: azt lőttünk megtanulni. megnézni, amit csak itt láthatunk, hallhatunk, másutt nem.

— Mire volt elegendő egy hét?

. — Határozottan tudjuk: egy hét nem elég, hogy megértsük az elmúlt évek, évszázadok életét: hagyományait. Nem elég az, ha én szívből kívánok tanulni: ez csak kétoldalú együttműködéssel válhat valóra. Önöknek is érdekük, hogy segítsenek megismertetni ku 1 túráj u kal.

— És az ön szerepe?

— Az én szerepem csak annyi, mint a kémiában a katalizátoré. Jelen lenni,:.segíteni. hogy e nemzetközi kapcsolat létrejöjjön és élettel teljen meg. Ennyit tudok tenni, s ezt mégis hivatásnak érzem ..

Tcnagy József