Észak-Magyarország, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-02 / 180. szám
1978. augusztus 2., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Hernádnémeti II páMíségi lillár nail Szerencsém volt ezzel a beszélgetéssel. Zsuga Józsefnek, a hernádnémeti pártvezetőség titkárának ez a napja nem volt olyan zsúfolt, mint az előző. Egy „átlagos” napjáról kérdezem: hogyan telik el? Erre válaszképpen elsorolta a tegnapit, de amit elmondott, az nekem is sok volt. Később aztán ő is helyesbített, egy átlagos napja „lazább”. De azé-t nézzük csak ezt a tegnapot: — Reggel hat óra körül eligazítás volt a kombájnosok- nak. Ott voltam. Utána volt egy megbeszélésem a tsz-ben. Délelőtt tanácsi végrehajtó bizottsági ülés, helyben. Ebéd után kimentem a határba, majd elmentem egy másik tanácsi vb-re, Gesztelybe. Este I-Iernádkakon voltam taggyűlésen. Persze napközben elintéztem egy-két telefont, egy kis papírmunkát, beszéltem egy csomó emberrel. Ezt még elmondani is sok, nem még végigcsinálni, hát még „végigülni”. Az is kiderült, nincs ez mindig így. Egy-egy i rendezvényre sokszor a titkárhelyettes megy, vagy valamelyik vezetőségi tag. Egészséges munkamegosztás van a pártvezetőségen belül. Ö reggel hét óra körül bejön a pártirodára, elintéz egykét dolgot, majd utána mindig — minden nap — átmegy a tsz-be és beszél az elnökkel; Nyeső Istvánnal. Utána jön a napi munka: ez a feladatoktól függően részben mindig más, részben mindig hasonló. Otthon ebédel. A felesége —, aki szintén agrármérnök, de gyes-en van a három gyerekkel — délután öt óra körül várja haza. Hacsak nem jön valami közbe Zsuga József a debreceni egyetemen végzett. Kezdő szakemberként Alsózsolcán dolgozott, majd ott is párttitkár lett. Most a hernádnémeti pártvezetőség titkára: hozzájuk tartozik Gesztely és Hernádkak, valamint két kisebb település. A hernádnémeti tsz, a járás egyik legjobb termelőszövetkezete: remélik, hogy a jövőben is az lesz. Jelenleg a legnagyobb gondjuk: 3000 hektár kalászos betakarítása, mintegy 40 millió forint értékben. Hogyan segíti ezt a nagy munkát a pártvezetőség és az alapszervezetek ? — kérdezem. — A pártvezetőség, az alapszervezetek és a tsz minden tagja a nyári betakarítási munkákra koncentrál most. Mi 'denki igyekszik a lehető 'egiobban elvégezni a munkáját a maga területén, így í ud a legtöbbet tenni a cél 'dőltében. A politikai muna, a pártmunka eszközeivel is ezt segítjük elő. A termelőszövetkezet 7200 ' .'-táron gazdálkodik, a községi pártvezetőség irányítása alá tartozó öt alapszervezet mintegy 140 tagja a legkülönfélébb területeken dolgozik. Az egyik alapszervezetben több mint hatvanan vannak: állattenyésztők, műszaki és adminisztratív dolgozók. A munkaidő kezdése és befejezése egymástól nagyon eltérő ezeken a területeken, eddig kénytelenek voltak a taggyűléseket egy, mindenkinek megfelelő időpontban: este hat órakor kezdeni. Persze ez így mégsem jó, most azt tervezik, hogy ebből az alap- szervezetból hármat fognak kialak’lani, munkaterületek szerint. A politikai munka, a pártmunka hatékonysága sok mindentől függ: ebben az esetben a szervezeti változások bizonyára elő fogják segíteni a feladatok jobb elvégzését. — Milyen az együttműködés a tsz és a tanács vezetőivel? — kérdezem a párttitkártól. — Nemcsak személy szerint nekem, de minden vezetőségi tagnak nagyon jó az együttműködése a tsz és a községi tanács vezetőive’. A pártszervezet tisztségviselői, a tsz és a tanács vezetői nemcsak a testületi üléseken, a párttag- gyüéseken és a különféle rendezvényeken találkoz'nak, hanem a mindennapi munkában gyakorlatilag mindig. A már kialakult elvtársi, baráti munkakapcsolatok nagyon megkönnyítik a feladatok végrehajtását. Zsuga József naprakész információkkal és adatokkal illusztrálva érzékelteti a mintegy 7000 ember által lakott; falvak mindennapi életét, s gondjait. Most kezdték el a geszt -lyi óvoda építését, de az általános iskolai tanteremhiányt a közeljövőben nemigen tudják megoldani. Jöttömben megcsodáltam az új hernádnémeti iskolát. A párttitkár elmondotta, hogy az 1974-ben épült általános iskolának nincs tornaterme. Orvosi rendelőt és lakást építettek, új járdákat is, de sok gondjuk van a vízellátással. Visszakanyarodunk a párt- alapszervezetek belső életére, a pártoktatásról és a tanulásról beszélgetünk. Véleménye szerint a pártoktalás elég jól megy, ezt már úgy csinálják — munkahelyek szerinti — mint ahogy a tsz alapszervezeti munka egészét tervezik a jövőben. — A párttitkár hol tanul? •— kérdem közben. Az permanensen tanul — nevetett Zsuga József. Az egyetem után az üzemgazdasági szakmérnöki diplomát is megszereztem, most pedig az esti egyetem szakosító tagozatán tanulok. A pártszervezetek nagy területet fognak át. Egy-egy rendezvényre sokszor nyolc községből — különböző munkaterületekről — kell mozgósítani a párttagokat. A taggyűléseken sokféle gond, probléma fogalmazódik meg. A gépesítés problémái elsősorban a gépen dolgozókat és a műszakiakat érdekliK, az állattenyésztésben dolgozók elsősorban az ezzel kapcsolatos kérdésekben é 'dekeltek. Más problémák érdeklik a pedagógus alapszervezet tagjait és megint más a községi alapszervezetben levőket. Nem részérdekekről van szó, hanem a gazdasági, társadalmi és a pártélet különböző területeinek sajátosságairól, Hernádnémetiben és az ide tartozó községekben. A pártszervezetek és a párttitkár pedig mindenbe „ben ne” vannak. Az elvi-politikai irányítás eszközeivel dolgoznak: a köz érdekében. Petra József Forgalmasak a nyári napközis táborok Az idén 50 ezer általános iskolás diák népesítheti be a nyári napközis táborokat- A szülők örömmel fogadják azt a lehetőséget, hogy gyermekük pedagógusok felügyeletével kellemes környezetben vakációzhat. A fővárosban naponta 16 ezer diók keresheti fel a nyári napközis táborokat, Borsod megyében több mint 1600 diák napi programjáról gondoskodnak. Nem hiányzik a táborozok nyári napjaiból a könyv, a zene, a játék, a sportolásba kirándulás. Az idei nyáron több mint 370 ezer diák vesz részt a nyári napközis táborokban, az úttörőtáborozósokon, az országjárásokon, a szervezett üdültetésben. Az út végén ott áll a Biiltk (képünkön balra); a begyek, erdők ölelésében megbújó Bükkzsérc. Nem elég, hogy kánikula van, a boksa is hőséget lehel. Nem könnyű a mészégetők munkája (képünkön jobbra). A jégkorszak emberének földjén (2.) b éí vége kb a világ vége A Bükkzsérc fölött emelkedő hegyek mindegyikét erdőrengeteg borítja. Azazhogy mégsem! Az egyik hegy oldalán — milyen különös! — patkó alakú kopár rész látható. Szép mondát fűzött hozzá a mítoszt teremtő nép: amikor Szent László királyunk erre járt, lovának patkóját azon a hegyoldalon vesztette el. Azóta, a leesett patkó helyén nem nőnek meg a fák ... A valóság persze kevésbé romantikus. A vékony földréteg alatt sziklás a terület... Sovány a termőföld. Sovány, nehéz és kevés. Ügy mondják a ma itt élők: valamikor szegény nép volt a zsérci, közülük csak egynéhánynak volt nagyobb földdarabja. Igaz, kevesebb holddal már többen bíbelődtek, de legtöbben, földtelenek, a községen kívül kerestek, találtak kenyeret maguknak, sommásként, vagy napszámból élve. Hatvanhárom esztendejével Tóth Pálné született Létlárt Maris néni mesélte minap a falu szélén az izzó mészégető boksa mellett: — Huszonhat éves vótam, soha nem felejtem el, 'hogy Szomolyára jártunk át gyalog. Megvettünk egy hátyi saszla szőlőt, aztán a hegyen átgyalogoltunk Lilára. Anyám már ott várta a Palota előtt, ahol árulta. így éltünk... — És mostaniak? Milyen emberek a mai zsérciek? — Élelmesek. Se üdülés, se ünnep, se vasárnap. Mindég dógoznak. Igaz, van is lóc- catja... Keressük azt a látszatot! Nem is látszat az, valóság! Üj, modern családi házak, a község minden részén. Fülöp Andrásáé, a vb-tit- kár — idevalósi — ő mondta: — Ma majdcsaknem annyi gépkocsi van a községben, mint ló volt a régi világban. — Egyébként most mi a „divat” a faluban? — A fürdőszoba-építés, a parkettázás, a bútorvásárlás.., Azelőtt errefelé a mészből sokan éltek. Ma a falu bejáratánál álló boksa az egyik ősi zsérci foglalkozás utolsó tárgyi 'emléke. Amikor a napokban először jártam Zsér- cen, a boksa még állt, s tűzben izzott a mészkőkupola. A 65 éves Tóth Pali bácsi fél karjával (a másikat gránát szakította le) vigyázta a tüzet. Inas, szikár, napbarnított ember, akárcsak azok, akikkel két nappal később a boksa szétszedésekor találkoztam. Nehéz, magányos élet a mészégetők élete, nem csoda, ha nem nagyon akad utód, követő. Pedig a „folyton-folyvást munkától” ma sem nagyon szabadulnak a zsérciek. Sőt az egykori vándorélet nyoma is itt-ott fellelhető még. Most is eljárnak idénymunkára, (répaegyeselés, rizsaratás), az iparban dolgozók például erre az időszakra veszik ki szabadságukat, s pihenés helyett „vioszavedlenek” mezőgazda- sági munkássá. Úgy tűnik azonban, néhány speciális munkát leszámítva, egyre kevésbé lesz szükség a hagyományos — főleg férfi — kézi munkaerőre a mezőgazdaságban. Elnéztük a zsérci határban a Hórvölgye Tsz aratását. A dimbek-dombok rejte- kéből négy kombájnt láttunk kivillanni. A tsz ezer hektár gabonájához ma az egész falu kevés lenne! Különben is, hány kaszást találnánk már? Az egyik kombájnos, a harmincon innen levő Daragó Endre még gyerek volt, amikor utoljára látott kaszás aratást. Látott, de ő már nem csinálta. Most ül a gépen, figyel, s egyedül arat tíz őse helyett... A bükkzsérciek mai gondjai? A víz, az út, az iskola. Az ásott kutak vize nem a legjobb, sőt nem egyé kimondottan rossz. Tóth néni például a főzéshez a szemben levő szomszédtól, az úttest másik oldaláról hord vizet. Azt mondta, az valamivel jobb. de az övék főzéskor megkeseredik. Az út... Már a Zsércre vezető út (a hollóstetői elágazástól) rossz és keskeny. A falu 8 kilométernyi útszakaszából pedig mindössze másfél kilométer jó, vagy legalábbis elfogadható állapotú. A két iskolaépület múltból kapott örökség (egykoron egyházi iskolák voltak), öt tantermében délelőtt-délután tanítanak. Zsúfolt... És az eredmények? A legnagyobb talán az, hogy néni is tartják eredménynek (l“g- alábbis nem felemlíteni valónak), amit elértek. Természetes a kétszintes ház a fürdőszoba, az autó. a gépesített háztartás. És természetes ma már az is, hogy a lányolc-asszonyok a községben nemcsak mezőgazdasági munkalehetőséget találnak. A Budapesti Fehérnemű Szövetkezet faluban létesült telepe legalább száz nőnek ad munkaalkalmat, kereseti lehetőséget. Bükkzsérc színe ilyenkor, nyáron a zöld. A sok fa, virág, az erdő, következésképp a kristálytiszta levegő a község egyik legnagyobb kincse. S úgy gondolom, a jövőben méginkább az lesz. A Bükk, az erdő egészen a faluig szalad le. Tovább innen ném visz az út. A zsérci emberek na^» mint nap munkával, szóval, iparkodással azt bizonyítják: Bükkzsérc bár az út végén van, nem a világ vége. A „bizonyítékaik” úgy érezzük, valósak, hitelesek. Hajdú Imre Fotó: Laczó József Fél év után az Utasellátónál A vendéghez kell igazodni Vég nélküli ebéd társaság a nagy ide- J genforgalmú városka i elegáns éttermébe tért 1 be ebédelni. Déli fél kettő J múlhatott. A rendelést bű- i bájos fiatal pincérlány vet- I te fel. Szokatlanul udva- ' rias, jómodorú. Mosolyogva 1 válaszolgatott a vendégek kérdéseire. Látszott, még kévés a gyakorlata, nem • fásult még bele a munkába, nem fertőzte meg az idő- , sebb kollégák unottsága. > Hamarosan ki is hozta a le- J vest, majd a húsételt, aztán i hosszabb szünet követke- [ zett. Az asztaltársaság nem | sietett, beszélgetett, de már ■ kínosan hosszúnak tűnt az J idő á húsétel elfogyasztása i és a külön rendelt forgács- ! fánk között. A pincérlány- , ka nem is mutatkozott. A * vendégek találgatták, mi [ lett vele? Negyed három i után aztán feltűnt, hasonló ! korú kolléganőjével együtt , elegáns utcai ruhába öltöz- > ve ment keresztül az éttér. , men a kijárat felé. i Csak később jöttek rá, [ hogy nyári gyakorlatos t diáklány lehetett, akinek j 2 órakor lejárt a műszakja. J Mielőtt az ebéd, amit a i vendég rendfiit, véget ér- [ hetett volna. i (b) ! Hónapokkal ezelőtt az Utasellátó Vállalat Miskolci Területi Igazgatóságának vezetője olyasmit mondott, hogy a szeszes ital forgalmazását szabályozó új, belkereskedelmi rendelet következményeire nem is jó előre gondolni. Annál is inkább indokolt volt — akkor —.rossz sejtése, mivel Borsod az ország megyéi között köztudottan tekintélyes helyet foglal el a szeszfogyasztásban. Az Utasellátó területi egységeinek forgalmát pedig — a statisztikák ismeretében — 25 százalékban az égetett szeszes italok értékesítése teszi ki. Az Utasellátó —, ha nem is veszteség nélkül — ered- 'ményesen alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez. Koch Jánosné: — Hálózatunkon belül a mi igazgatóságunkat érintette a leghátrányosabban a rendelet, hiszen zömmel söntésjellegü, — az ételkészítés feltételeivel egyáltalán nem rendelkező — egy égek forgalmát kellett a szeszkorlátozás ellenére is gazdaságosan megoldanunk. A létszámátcsoportosítások is elkerülhetetlenek voltak, ám dolgozóink nagy részét olyan üzemekbe irányítottuk, aho' ezáltal csökkentek a mu nkaerőgondok. Az év első felének értékelése kedvező helyzetet tár fel. Nemcsak az utasellátósok, hanem — és ez így természetes — az utasok is nyertek valamit. — Az elmúlt év hasonló időszakához képest 10,3 százalékkal több szeszmentes italt adtunk el. Ezen kívül jelentős intézkedések történtek az ételforgalom, a kulturált vendéglátás színvonalának emelésében is. Üzemeinkben az ételválaszték bővítése mellett ebben az évben bevezetjük azoknak a csomagolt gyümölcsöknek, finom pékáruknak a forgalmazását is, amelyek például Budapesten már elnyerték a vásárlók tetszését. Az idén az- Utasellátó Vállalat Miskolci Területi Igazgatóságánál sok; a dolgozók munkáját könnyítő és az utasok idejét „tiszteletben tartó” gépet állítottak be. Több helyen szerellek fel automatákat, s a munkaerőgondok csökkentésére mosogatógépeket, automata palacsintasütőket állítottak üzembe. — A terület egyes üzemei nél sainos. gátat szab az ilyen eszközökkel való ellátásnak a korszerűtlen üzemeltetési körülmény, az energiahiány és a — különösebben kisebb állomásokon érezhető — zsúfoltság. Ebből adódóan a jövőben nagyobb gondot kívánunk fordítani — s nyugodtan mondhatom elsősorban a vendégek érdekében — a termelés és a vendéglátás körülményeinek kulturáltságára, valamint a munka- és üzem- szervezésre. — Nyáron különösen sok feladat hárul az Utasellátóra. — Elsősorban az idegen- forgalmi igényeket kell íene- tőségeinkhez képest kielégít e- nünk. A miskolci Tiszai pályaudvar éttermében szinte nincs olyan napunk, hogy ne ebédelne valamilyen külföldi, vagy belföldi csoport. Különböző idegenforgalmi szervekkel vettünk fel kapcsolatot, kötöttünk szerződést a csoportok étkeztetésére. A szé- zonjel egű intézkedéseken túl — és talán ez mindennél fontosabb —, ’ amarosan a kisebb állomásokon is bővítjük szolgáltatásainkat. A napokban például mozgóárus-kocsikat állítunk üzembe a szerencsi, a füzesabonyi, vitamint a r'iszai pályaudvaron. Üzemeltetésükkel remélhetőleg sikerül az utazóközönség igényeit kielégítenünk. Fusztafalvi Tivadar
