Észak-Magyarország, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-16 / 192. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1973. augusztus 16., szerda I Mérleg — I táborzárás után A vendégek elutaztak, s azóta a szervezők-ren- dezők is kifújhatták magukat. Illő, hogy róluk is essék szó: a Hazafias Népfront aktíváiról, akik Sáray László vezetésével gondoskodtak a ven­dégekről — gondoskodáson természetesen nem csupán az ellátást értve. Mindenütt nagy szeretettel és tisz­telettel várták és fogadták az írótábort, valóban há­zigazdák voltak mintegy a megye nevében is. Mégis, talán nem tűnik ünneprontásnak, ha az élmények „ülepedése” után elmondjuk, nem is annyira a kri­tikai észrevételeinket, mint inkább a továbbgondo­lásra is ösztönző javaslatainkat, amelyekkel hatéko­nyabbá tehető a következő táborozás. Mindenekelőtt tágítani és mélyíteni lehetne magát a programot is, a résztvevők körét is. Ha van közérdekű téma, akkor az idei az volt. Többen is hallhatták volna Gombár Csaba és Bíró Zoltán előadását és magát a vitát is. Gondolunk itt közéleti személyiségekre, de a kultúra munkásaira is. Van Miskolcon is néhány — ma még kevésbé ismert — toll forgató magyartanár, nép­művelő is, akik örömmel vállalták volna a részvé­telt. Ugyanakkor ez a program országosan is na­gyobb figyelmet érdemelne, illetve szerezhetne. Ta­lán ha nem ragaszkodnának a rendező szervek ah­hoz, hogy csak megyei vagy a megyéből elszármazott írókat hívjon meg, mert szívesen jönnének neves közéleti személyiségek, a téma szakemberei is, ha idejekorán meghívják őket. Kitűnő alkalom lenne ez — valamelyest nagyobb leleményességgel — arra is, hogy az egyik „házigazda”: a Napjaink gyarapítsa a szerzőinek és nem kevésbé az olvasóinak a számát! Külön is érdemes szót ejteni az író—olvasó talál­kozókról. A vendégek egybehangzó véleménye sze­rint a kezdeti — szokásos — félszegség, csend után mindenütt élénk érdeklődés volt, a hallgatók szen­vedélyesen és felelősen szóltak hozzá a témához. E sorok írója Miskolcon a Vörösmarty Művelődési Házban és Borsodnádasdon figyelhette meg ezt. A beszélgetés ezúttal nem irodalomcentrikus volt. Szó esett például az alkoholizmusról, a népesedés gond­jairól, a demokrácia gyakorlatáról-gondjairól, a fia­talokról és még sok más közéleti problémáról. S végezetül jó leírni — soha nem új felfedezés —, hogy szép ez a megye és rendelkezik felfedezendő értékekkel. Az idei írótábor legkellemesebb és legta­nulságosabb napjai (a vita mellett) talán éppen azok voltak, amikor buszra szállva ellátogattak a vendé­gek például az arlói tóhoz, Kelemérre, Gömörszőlős- re, Dédestapolcsányba stb. T alán kicsit feszített is volt ez a program, több időt kellett volna hagyni a nézelődésre, a ba- rátkozásra, végezetül mégis csak az egyik pes­ti vendéget kell idéznünk, aki némi irigységgel em­legette Borsodot. és sajnálta, hogy máshol nem szer­veznek ilyen tábort. Mert a borsodnádasdi fiatal tanácselnök, vagy a dédestapolcsányi lelkész, Béres Ferenc és a helyi pávakör éneke Lajos Árpád sírja mellett, a tiszaladányi idős parasztasszony, a szocia­lista brigádok nyílt szavú munkásai — és a példákat megint sorolhatnánk — olyan élmények, amelyeket minden bizonnyal jó szívvel visznek haza, amelyek­re érdemes lesz, sőt kell is emlékezniük, amikor a kéziratpapír elé ülnek. Horpácsi Sándor Nemzetközi kórushangverseny Ritka zenei esemény szín­helye lesz augusztus 16-án, szerdán Sárospatakon a Rá- kóczi-vár nagy hatású, kitű­nő akusztikájú udvara. Este 7 órai kezdettel külföldi ze­nei együttesek adnak hang­versenyt a minden bizonnyal nagyszámú közönségnek. Sárospatakra érkezik égy híres walesi kórus, amely gazdag, változatos műsorral lép a hallgatóság elé. Ezen­kívül közreműködik néhány külföldi vonós kamaraegyüt­tes is. Ezen a nyáron ugyan­is Nyírbátorban működik egy nemzetközi ifjúsági zenei tá­bor, s ennek külföldi vonós együttesei is részt vesznek szerda este a sárospataki hangversenyen. Kulturális körkép MUNKA UTÁN — SZÍNPADON Az amatőr művészeti moz­galom igen nagy tömegeket vonz a Szovjetunióban. Mun­ka után több mint 20 millió­an járnak rendszeresen a drámai, zenei és más együt­tesek próbáira, kórusok fog­lalkozásaira. Sok amatőr színjátszó évtizedeken át hű­séges egy-egy csoporthoz — amelyek közül a legjobbakat népi színháznak nevezik. FOLKLÓRTÉRKÉP Az azerbajdzsáni művészet­történészek a közelmúltban megkezdték a köztársaság népművészeti és zenei hagyo­mányait ábrázoló térkép ösz- szeállítását. A zene kedvelői az atlasz segítségével megismerked­hetnek a még élő és a már feledésbe merülő /nűvekkel és népi formakinccsel. A szövegek, fényképek és raj­zók szemléletes ábrázolást nyújtanak a dalokról, a tán­cokról és a különböző elő- adóstílusokról is. Az atlasz egyik fejezete a régi azer­bajdzsáni hangszereket is­merteti majd. PUSKIN-INTÉZET HAVANNÁBAN Havannában a közelmúlt­ban nyitották meg az Alek- szandr Szergejevics Puskin nevét viselő orosz nyelvinté­zet központját. Ez a tudomá­nyos kutatóközpont arra hi­vatott, hogy elősegítse a ku­bai pedagógusok orosz nyelv- ismeretének fejlesztését, az oktatás módszereinek tökéle­tesítését. r Uj könyvek Zrínyi-kiadványok A Zrínyi Katonai Kiadó a közelmúltban több érdekes könnet jelentetett meg, amelyek igen széles skálán mutatják be a kiadó sokszínű, szerteágazó tévéké lységét, A művek között találkozunk társadalom- és katonapolitikai kérdésekkel foglalkozó könyvekkel, valamint szépirodalmi, történel­mi, technikai kiadványokkal, memoárirodalommal és verseskötetekkel, amelyek olvasmányosan, színesen tárják az olvasó elé a múlt és mindennapjaink politikai, társadalmi eseményeit, problé­máit. Ezekből mutatunk be néhányat. D. A. Dragunszkij: Évek páncélban '■’ragunszkij vezérezredes visszaemlékezése új színt hoz a memoárirodalomba. A szer­ző nem a magasabb parancs­noki fedezékek térképein, ha­nem a véráztatta földön, harckocsi-alegység, -egység és | -dandár parancsnokaként küzdötte végig a nagy hábo rú csatáit. Számtalanszor in- I dúlt rohamra, többször tört \ ki beosztottaival bekerítés­ből, sokszor állt az élet és halál mezsgyéjén. A szíve a harckocsizókhoz húzta. Mun­kájában kitűnő érzékkel eme­li ki az eseményeknek azo­kat a mozzanatait, amelyek legalkalmasabbak e fegyver­nem hősi küzdelmeinek be­mutatására. De ne gondol­jon az olvasó valami száraz, hadtörténeti eszmefuttatásra. Dragunszkij kitűnő író is. Mindig megtalálja azokat a stiláris eszközöket, amelyek­kel a harc eseményeit sze-, mélyes élményükké, szerep­lőit közvetlen ismerősünkké teszi. A. könyben bemutatott ese­mények 1941. június 21-től Prága felszabadításáig ível­nek. A háború első napján már bombák robbanása döb­benti rá a fiatal akadémiai hallgatót, hogy vége a bol­dog békeéveknek, megkezdő­dött á háború. Egy harckocsi- zászlóalj parancsnokává ne­vezik ki. Az első párviadal­ban gyilkos ts egyenlőtlen harcot vívnak a nagy tech­nikai bölényben levő fasiszta csapatokkal. Az alegység súlyos vesz­teségeket szenved, de telje­síti a kit" .ött feladatot... Moszkva, Voronyezs, Kurszk győztes csatái után Dragunsz­kij súlyosan megsebesült, de az orvosok 72 órás drámai küzdelemben megmentik az életét. 1944 nyarán ismét dandára élén áll. A fasiszták földjén törnek előre, részt vesznek a Berlinért vívott harcokban is, de számukra csak később, Prágában kez­dődik a béke. Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája Géza fejedelem a X. szá­zad végén, a mai esztergo­mi várhegy fennsíkján, sánc­cal és árokkal körülvett épü­leteket emeltetett. István alatt a déli sziklanyelven fel­épült az új királyi központ, mely semmiben sem maradt el a környező országok „fő­városai” mögött. Ekkor vált Esztergom az egyházi igaz­gatás székhelyévé is. Itt ala­pították az első pénzverő helyet, erre vezetett az or­szág legfontosabb hadi útja. Kálmán törvénykönyve sze­rint ide kellett gyűjteni az ország minden adóját. A ké­sőbbiekben is egyre épült, szépült, erősödött Esztergom, s amikor elkövetkeztek a ne­héz évek: az erősség vitézei helytálltak. A tatárjárás ide­jén a polgári település ugyan elesett, de a várat az ellen­ség nem tudta bevenni. A későbbi évszázadok viharai­ban is sokszor láttak ellen­séget az öreg falak. A mo­hácsi csatavesztés után Esz­tergom várát a két király csapatai felváltva ostromol­ják. 1543 júliusában megje­lennek Szulejmán szultán csapatai a vár körül. Hama­rosan -sátrak tarka tömege lepi el a környező lankákat. Megkezdődik a vár lövetése, augusztusban törik meg a vé­dők ellenállása. Megjelenik a '.örök félhold Esztergom tornyain. Az 1594-es sikerte­len visszafoglalási kísérlet­nél kapott halálossá váló se­bet Balassi Bálint. A követ­kező év nyarán Mansfeld csapatai — a török felmen­tési kísérlet elhárítása után — beveszik a várat. Az új kapitány, a magyar csapatok vezetője: Pálffy Miklós, a hosszú háború legjelentősebb magyar hadvezére lett. Ké­mei bejárták a hódoltságot, egyesek egészen Nándorfe­hérvárig jutottak. 1605-ben ismét a töröké a vár, 1683- ban végleg lekerül a lófarkas lobogó a vár fokáról. Lotha- ringiai Károly és Sobieski János előtt Ibrahim pasa le­teszi a fegyvert. A város ké­sőbbi évszázadok küzdelmei­ben is jelentős szerepet ját­szik. 1848—49-ben, 1919-ben, 1945-ben <^smét dörögnek a fegyverek a sok ostromot lá­tót! vén Esztergom körül. Elhunyt Féja Géza Mely megrendüléssel tu­datjuk, hogy Fc>a Géza Jó­zsef Attila-dijas író 1978. augusztus 14-én, hosszú szen­vedés után, 78 éves korában elhunyt. Temetéséről később intézkednek. A Magyar írók Szövetsége, a Magyar Népköztársaság ,. Művészeti Alapja irodalmi szakosztálya * Féja Géza József Attila- dijas író, publicista, szocio- gráfus 1900-ban született Szent-Jánospusztán. Már if­jú korában csatlakozott a Bartha Miklós-társasághoz, Bajcsy-Zsilinzsky Endre kö­réhez, a falukutatók társasá­gához, amelyektől választ re­mélt a „három millió kol­dus” problémájára. Később a Válasz című folyóirat egyik teoretikusaként, a Szabadság hetilap publicistá­jaként, valamint a Magyar írás című társadalmi és iro­dalmi lap főmunkatársaként dolgozott. Irodalmi mun­kásságát versekkel kezdte, falukutató tevékenységének eredményeként több népraj­zi vonatkozású mesegyűjte­ményt jelentetett meg. Első összefoglaló műve, a Vihar­sarok művészi szociográfiai munka. A Horthy-rendszer bírósága azonban 1937 szep­temberében nemzetgyalázás- nak minősítette. Féja Géza ugyanebben az időben részt vett a Márciusi Front prog­ramjának kidolgozásában, a 12 pont megszövegezésében, ekkor jelent meg Márciusi Front című tanulmánya is. A harmincas évek végétől főként irodalomtörténeti publicisztikákat írt. A felszabadulást követő években született meg Böl­csődal című lírai önélet­írása, s új kiadásban jelent meg a Viharsarok. A hatva­nas években írta a Kuruc idő, a Sarjadás, a Tájak, gondok, emberek, valamint a Csillagok vigyáznak cí­mű művét. 1974-ben jelent meg a Visegrádi esték cí­mű regénye, 1975-ben a Kráterarc című verseskö- téte, 1976-ban- a Sűrű kerek erdő című elbeszélésköte­te. Utolsó műve, a Törzsek, hajtások című regénye az idén látott napvilágot. Magyar filmsiker A. P. Zíobin: Bonjour, Antoine! apja sírját, felderítse emlé­keit. Belgiumba utazik, s ott, mint a hős fiát fogadják és ünnepük. Viktor örül a szí­vélyes fogadtatásnak, szívét átmelegíti a magas kitünte­tés, amelyet apja érdemei­nek elismeréseként neki ad­nak át, de mégis úgy érzi, hogy valami nincs rendben. Rádöbben, hogy a különleges feladatokkal megbízott par- t'zánosztag árulás áldozata lett. Ezért kellett mindany­nyiuknak elpusztulniuk. Et­től kezdve egyetlen célja, hogy kiderítse, ki volt az áruló. Tíz napon át folyik a megfeszített hajsza, a Bon jour, Antoine”! a krimi iz­galmával hat az olvasóra, de a kitűnő kompozíció, az író jellemábrázoló képessége, va­lamint a kifejezési mód, a stílus szépsége irodalmi él­ménnyé avatja Zlobin érde­kes, újszerű regényét. Magyar siker született a locarnói filmfesztiválon. Schiffer Pál rendező Cséplő Gyuri című filmjének ope­ratőri munkájáért az Ezüst Leopárd díjat kapta Andor Tamás, a film operatőre, egy mali művésszel megosztva. A fesztivál fődíiát, az Arany Leopárdot a görög Nikosz Panajotopulosz filmje. a Semmittevők a termékeny völgyben nverte. Ugyancsak Ezüst Leopárdot kapott a lengyel Janusz Zaorski Ten­gerre néző szoba című film- ie, és Bronz Leopárdot nvert Melanie Mayron amerikai színésznő, a Barátnők című filmben nyújtott alakításáért. Anatolj Zlobin regényének cselekménye tulajdonképpen napjainkban játszódik, mégis inkább a második világhá­borúról, annak máig is ható kegyetlen következményeiről szól. Egy fiú, aki soha nem ismerhette apját, mindössze annyit tud róla, hogy meg­halt még a háború kezde­tén, huszonegy éves korában értesül* arról, hogy apja Bel­giumban, partizánként esett el, kevéssel a háború befe­jezése élőit. Természetes, ne­mes emberi ösztönöktől hajt­va elindul, hogy megkeresse Mérlegtechnikái kollokvium Szegeden Hazánk egyetlen mérleggyá­ra — a Metripond — kezde­ményezésére 1962 óta mindén évben mérlegtechnikai kol­lokviumot rendezngjí Hódme­zővásárhelyen és Szegeden. A rangos nemzetközi tanácsko­zást az idén szeptember 5-től szeptember 7-ig tartják meg Szegeden, a Technika Házá­ban, mintegy háromszáz ha­zai és külföldi szakember részvételével. Kis plasztikai kiállítás Egyén és közösség cím­mel szeptember 9-én nyílik a Műcsarnokban hazánk leg- rangosabbnak tartott nemzet­közi képzőművészeti sereg­szemléje. az idén negyedik al­kalommal megrendezendő nemzetközi kisplasztikái ki­állítás. Ezúttal 29 ország csaknem száz művészének 450 alkotá­sát láthatja maid a tárlat kö­zönsége. A kiállításon olyan “angos művészegyéniségek mutatkoznak be legúiabb al­kotásaikkal, mint Giacomo Manzu és Amerigo Tot Olasz­országból, valamint Pablo Serrano Spanyolországból. Mellettük — a hazai képző­művész társadalom képvise­letében — egyebek között Deim Pál, Konyorcsik János, Szigeti Erika, Szatmáry Gyön­gyi, Szöllőssy Enikő, Váró Márton és Vígh Tamás szob­rászművészek ú j alkotásait is láthatják az érdeklődők. A kiállítás tíz legkiemel­kedőbb alkotását tekintélyes díjakkal jutalmazzák, a tár­lat legeredményesebb részt­vevője pedig Budapest fővá­ros különdíját kapja. A díjak odaítéléséről nemzetközi zsű­ri dönt majd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom