Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-09 / 160. szám
fc^AK-MAvjVAUuft^Aü I IV fő. julius 9W va&oiiiep - , , n, ----------------------------------I , I ________________________________________U kjjlj' i t—m'jiiwTTMB wi—imi i i I in min I »■ urnlurwiir'Iliiül—mmwmmmimih iiw—him—— mwmmi—— J Kiváló munkájáért Kissé félszegen, kezét ölében tartva ül a fotelben Körösi Istvánná, a Borsod megyei Kórház és Rendelő- intézet intenzív sebészetének nővére. Ritkán találkozik az ember ennyi szerénységgel, csendes kedvességgel. Kitüntetéséről érdeklődöm, amelyet a napokban vett át az Egészségügyi Minisztériumban. Zavarban van. A kollektíváról kezd beszélni, szerinte nekik köszönheti ezt az elismerést. Kőrösiné, Marika 1961-ben szerezte meg az általános ápolónői végzettséget Miskolcon. Azóta szorgalmas, lelkes munkása az egészségügynek. A családról szólva elmosolyodik. Ismét gyermeket vár. Ismét, mert már van egy kilencéves kislánya, Andrea. Majd így folytatja: — Nagyon nehéz a mi munkánk, hiszen az idekerülő betegek szinte kivétel nélkül élet-halál között vannak. Nagy felelősségre, komoly szaktudásra, odaadó, lelkiismeretes munkára van szükség, hogy életüket megmentsük. Több mint tíz éve dolgozom az intenzív sebészeten. Szeretem a munkámat, szeretem a kollégáimat. A kellemes légkör, jó kollektíva ^kialakításában nagy szerepe van az osztály vezetőjének: dr. Rácz Sándornak. Ha problémánk van, bármikor megkereshetjük, nála orvoslásra találunk. Az intenzív sebészeten állandó készenlétben vannak. Az ápolónők váltott műszakban járnak dolgozni. Éjjel-nappal, itt a perceknek is életbevágóan fontos szerepük van. Aki családos, annak nehezebb összeegyeztetni az otthont és a munkahelyet. Megértést, alkalmazkodást kíván a családtagoktól, munkatársaktól. Marikának sikerült ideálisan, harmonikusan egyeztetni az otthoni és a munkahelyi feladatokat. •— Amikor a férjem udvarolt, tudta milyen hivatást választottam. Nem volt ellenére. Ahol tud, segítségemre van. Mások is így vannak ezzel. Talán ezért van, hogy a munkánkon túl is gyakran találkozunk családtagjaink körében a munkatársakkal. Azonos körülmények jobban összehozzák az embereket. Egymástól- egymásnak gyűjtjük az erőt a mindennapok küzdelmeihez. S hogy ez a küzdelem milyen eredményes, annak bizonyítéka az osztály munkájának elismerése, a dolgozók dicsérete. Körösi Istvánná Kiváló Munkáért kitüntetése. Monos Márta kitartóan zuhog, l'aw mintha dézsából öntenék. Az esti sötétségbe borult Tiszai pályaudvaron a második vágányról most indul az ózdi szerelvény. A gőzmozdony sűrűn pöfékel, a kerekek a nedves sínpáron jókora ideig pörögnek, amíg a vonat útnak indul, ügy látszik, hogy a tervezett éjszakai őrjáratunkból aligha lesz valami. Időtöltés végett betelepszem az ügyeletes tiszti irodába. A nyúlánk, ifjú ember, Komolya István szinte megállás nélkül dolgozik, telefonál, ír. intézkedik, kérdez, utasít. Mozdulataiból, szavaiból kisugárzik, hogy. szereti, hivatásnak érzi megbízatását. — Három éve vagyok ügyeletes, de ehhez 17 évi forgalmi gyakorlatot gyűjtöttem össze. Megfigyelem, hogy társáim hogyan csinálják, s a jó tapasztalatokat átveszem. A munka rapszodikus. Vannak percek, amikor ráérek gondolkozni, de van idő, amikor annyi a munka, hogy szeretnék tízfelé szakadni. A mi munkánkban csak egyszer lehet tévedni. Egyetlen rosszul értelmezett utasítás katasztrófához vezethet. Elvonult a vihar, s Koncz Zoltánnal, az állomás főnökével a sínek mentén, jókora tócsákat kerülgetve elindulunk a rendező-pályaudvar. a gurító felé. A munkáról beszélgetünk. — A feladat nehéz. Naponta közel 400 személyes tehervonat érkezik, indul, halad át az állomáson, megközelítően 100 ezer utassal. Miskolc nagyipari város, naponta 30 ezernyi ember jön be dolgozni, s tér haza családjához, A rendezőben a XIV-es számú őrhelyhez érünk. Jól megtermett férfi, Hrenkó József váltókezelő az építmény előtt vigyázza a forgalmat. — ötvenkettőtől vagyok itt. Voltam kocsirendező, vonatvezető, s most mindenes vagyok, ötven kilométerről. Garadnáról járok be szolgálatba. A vasút jóvoltából ott is építkeztem, kölcsönt kaptam. Milyen a szolgálat? Azt mondják: jó a vasutasnak, nappal alszik, éjjel meg eszik — fejezi be derűs mosollyal tömör életrajzát. N appal a személyvonatok haladnak sűrűn, ilyenkor, éjszaka a tehervonatok sűrűsödnek. Kétperc- nyi beszélgetés alatt két szerelvény húzott ki, egyik " a HCM-be indult, cementért. A közelben három átázott férfi: Ivánkái János tolatásvezető és Tóth Barnabás, meg Szobota Miklós kocsirendező álldogál. — A Budapestre induló vonatot készítjük elő — informál Ivánkái. — A következő Székesfehérvárra megy. Az éjszakai szolgálatban 10—12 irány- es három tolató tehervonatot kell összeállítanunk, útbaindítanunk. Az a szerencsénk — mutat a nyakából lelógó mikrofonra —. hogy rádió-adóvevő berendezés áll rendelkezésünkre. Korábban öten végeztük ugyanezt a munkát, most hárman is ellátjuk a feladatot, s a baleset negyedére csökkent. A készülék kattan, és Ivánkái beleszól a mikrofonba. — A géphez jár János bácsi. — Vettük — hangzik a visszaigazolás. A válaszoló Kárpáti János mozdonyvezető már túl van a nyugdíjkorhatáron, de mert szükség van a munkájára, vállalta a további szolgálatot. A rendező-pályaudvart a toronylámpák nappali fénynyel öntik el. Még az írás is jól olvasható. Egy emberre figyelünk fel. Két egymás mellett álló vagonsor között' lépked, s jobb- ra-balra hajlong. Beller Gáspár hivatása szerint a tömlőket kapcsolja össze: — Huszonnyolc éve vagyok vasutas, nyolc éve csinálom ezt a munkát. Megszoktam — mondja. — A kereset is jó. megvan a havi négy és fél, ötezer forint a műszakpótlékkal együtt, amelyet tavaly vezettek be. — Bírja még a dereka a hajlongást? — Bár a lábam bírná úgy, pedig tehetné, hiszen az egyikben 18 ezer forint értékű platina van. — Mi történt? — Otthon baleset ért, aztán megszögelték a lábamat. A sarusokkal a melegedőben találkozunk. A doromboló dobkályhát nedves köpenyek veszik körül. A köpeny minőségével, s a kesztyűvel minden vasutas elégedetlen. Magába szívja, átereszti a vizet. A munkával, az esőben, a viharban sem állhatnak meg, így van, amikor egy műszakban háromszor is val- - tanak köpenyt. — Másfajta gumiköpeny kellene és jobb minőségű kesztyű. Csak ennyi a panaszuk, no meg az, hogy pár éve a turban 14-en, 15-en dolgoztak, és ma összesen 10- en vannak. A forgalom felgyorsult, és egy sarusnak a hajdani kettő helyett 3—4 vágányon kell saruzni a lefelé gördülő vagont. Van szaladnivalójuk bőven, és egyesek, mint Erős György esetében, ez már nem lé- lekvidámító: — 1954-ben kerültem ide, s az utolso évemet mor- zsolgalom, Eddig még nem volt baj, remélem megúszom ezt az évet is. Az a jó, hogy a brigád rendes emberekből áll, jól megértjük egymást. Az ifjú I. Nagy István mindössze két éve került ide Szegedről. , — Ügy tudom, érettségije van. Miért választotta a sarusságot? — Mehetnék más beosz-' tásba is, de itt anyagilag jobban megtalálom a számításomat. Megtalálhatják az új emberek is, hiszen a jövő év márciusától 3070 forint lesz a kezdő fizetés. Erre jön a műszakpótlék, esetleg a túlóra, a prémium, a jutalom. II. Oláh Pál csoportvezető — apró súrlódásoktól eltékintve — meg van elégedve a sarusok munkájával. Azt mondja, hogy az utóbbi két- évben i\t is nagy fejlődés van, s az ő munkájukat is megkönnyíti a rádió-adóvevő berendezés. A hangszóró a munka újbóli megkezdésére ad jelt. — A 33-asra egy üres... A 26-osra rakott négytengelyes ... A 33-as elfogyott, a mozdony mehet a fűtőbe... A 32-est mikor vigyük ? A gurítóra a mozdony te- herszerelvényt hűz fel. a kocsik egyenként, vagy párosával gurulnak lefelé, működésbe lép a vágányfék, csikorgás, s a kocsi, amely elé a fékező sarut dob. engedelmesen koccan a kocsisorhoz:.. kőrútunk ha jól emlékszem Tornaná- daskára — most indul az utolsó személyvonal. Az ál- lomásfőnök a vasutas szálló felé irányítja lépteit. Már nem érdemes hazamennie. Három-négy órai alvás, s mjnt szokta, reggel hatkor kezdi újra a munkáját. Csorba Barnabás Csónakázók Szó ami szó, a hétfőre virradó éjszaka nemigen jött álom Radnai László szemére, pedig hát már több mint egy évtizede, minden nyáron átéli a nyári napközi „beindulását”. De hát ezen az elmúlt vasárnapon olyan kellemetlenül rosszra fordult az idő, s olyan kevés volt a remény a kedvderítő napsütésre, hogy a táborvezető nyugtalanságának igencsak megvolt az oka. Négyszáz gyerek első napi táborozásához. jókedvéhez a napsütésre is szükség van. 'Hétfő reggel. hét órakor Tapolcán esett az eső ... De amikor nyolc órakor befutottak az első autóbuszok, a i nap mégiscsak megszánta őket. Kibújt a felhők mögül. s minél magasabbra hágott az égbolton, annál bőrbarnitóbban sütött... Fürdőruha kötelező Június 3-án reggel — s azóta nap mint nap ez a - helyzet — a Miskolci Közlekedési Vállalat kék autóbuszai különfuvart bonyolítottak le. Miként más nyarakon is. most is elindultak az új vonalakon, hogy az iskolák előtt felszedjék a sza tyros-játékos gyerekhadat. Kaput, nyitottak a napközis táborok. Gyerekeket várt Pereces, a papírgyári iskola, a Csanyik. Es természetesen gyerekeket várt Tapolca. Ez a legirigyeltebb hely. Mert hüs lombokat, vidám játékokat, hegyoldalnak szaladó futásokat ígér Pereces is, meg a Csanyik is. de vizet csak Tapolca nyújthat: a strand, ahová délelőtt-délután mehetnek, csak süssön a nap. A nap pedig most kedvébe jár a napköziseknek. Mint ahogyan kedvében járnak a gyerekeknek a Miskolci városi Vízmüvek dolgozói is. Szép. s dicséretes gesztusként, igazán minimális összegért tölthetik kint a délelőtti és a délutáni órákat a gyerekek. S a tábor vezetői, szervezői ezért a lehetőségért igencsak hálásak: a napközis táborok költségvetését meglehetősen szűkre szabták (annak idején jószerével még az egyetlen, a perecesi táborra állapították meg, s azóta már három működik, s jövőre talán még ennyi is kevés lesz), s azt is elviszi a közlekedés. A különjáratokra ugyanis nem érvényes a tanulói bérlét. Ezért is nem tudják gyakorlatra vallani azt az álmot, amit pedig annyian és annyiszor megfogalmaztak már; nyaranta váltsanak táborhelyet az iskolák, s legalább egyszer jussanak ki a harmadik kerületi gyerekek is Tapolcára. De most a második kerület nagy iskoláiból jöttek el. Leginkább a kicsik, az also- tagozatosok. Levél a tanító nénihez Radnai László, a tapolcai napközis tábor vezetője és Horváth Imréné, a helyettese mindent megtesznek azért, hogy mindennap jókedvvel érkezzenek, s utazzanak haza a gyerekek. (A jelentkezési kimutatás bizonysága szerint sokan itt töltik a nyarat, a tábor mind a harminchat napját.) Igazi nyaralást akarnak nyújtani nekik. S hogy így legyen, ahhoz ott a strand, ott az erdővel borított hegyoldal, lesznek vetítések is (épp otljártunkkor tárgyaltak a moziüzemisekkel). sa megyei könyvtár is ad kölcsön néhány könyvet... Azután ott vannak a játékok, lehet dalt tanulni... Vonzó program. Nemhiába irt a már ötödikes Kókay Zsolti egy levelet a volt tanító nénijének (Zsolti ugyanis már nem napközis): „Kedves Márta néni. Tessék már megkérni a laborvezető bácsit. hogy most is eljöhessek Tapolcára ...” — Megérte? — Nagyon! — ragyog fel a szeme. Tavaly is jól éreztem magam. S most is Márta nénivel vagyok. Tiszteletbeli lányként — nevet —. merthogy Fekete Józseíné csoportjában ezúttal csupa- csupa lány van. — Szoktatok kijönni máskor is Tapolcára? — A testvéremmel. De leginkább csak szombaton és vasárnap... De nem mindig... S olyan jó itt a strandon, a játszótéren ... Farkaséivásy repetával A fiúk és a lányok egybehangzóan bizonygatják: a strand mellett az ebéd a „legklasszabb!” Ügy hogy amikor odaülnek az asztalok mellé, néhánvan már előre biztosítják maguknak a repetát... Azon a napon, Laczó József felvétele ] amikor ott jártunk, a túrós csuszának volt igen nagy keletje, sok tejföllel, tepertővel ... Pedig az első adagnál is púposra rakta a tányért Ida néni (hivatalosan Bényei Istvánná). a lábasok és fazekak főnöke. Ö és Lukács Barnáné. a tapolcai általános iskola napközijének — és természetesen a •tábornak is — élelmezésvezetője, legalábbis azt mondják, csodákra képes. Nem szeretik a gyerekek a sima májkrémes kenyeret? Nosza, „megbolondítják” egy kis tojással, vajjal, petrezselyemmel ... A gyerekek szerint, jobbat anyuci sem tud készíteni... Azt mondta a tábor vezetője: itt minden a gyerekekért történik. S valóban, értük dolgoznak a konyhában, s értük izgulnak, értük törik a fejüket a pedagógusok is. akik közül sokan nyári programként választják a napközis táboroztatást. Minden nyarat így töltenek el. S nemcsak a tábor két vezetője. Igaz viszont, hogy olyan szívvel-lélekkel taborozgató . pedagógus is egyre kevesebb van, mint például Rejtő Rezsőné vagy Fekete Józsefné. A főiskolások gyakorlatként való táboroztatásához (Taoolcán is van most nyolc főiskolás), elkel a tapasztalt kolléga jó tanácsa. Hiába: nemcsak a gyerekek igénylik a vakáció pihenését — a pedagógusok is. Pedig a nyári napközik iránt esztendőről esztendőre, nyárról nyárra egyre nagyobb az érdeklődés. A három miskolci napközis táborhelyen 1000—1200 gyerek tölti a napot.... Többet ezekben aligha fogadhatnak ... Meglehet., jövőre már egy negyedikre is szükség lenne ... Mert — legyünk őszinték —, u nyári napközi nemcsak szórakozás a gyerekeknek. A nyári napközi szociális igény is: a szülők szabadságából, a nasj^mamák vendéglátásából aligha telik ki a már. S nincs szomorúbb, mint a bérházak előtt ’ödörgő kulcsos gyermeksereg, Csutorás Annamária r
