Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-09 / 160. szám

1978. július 9., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 a tanácsok ___bankja B eszélgetés dr. Fekete Lászlóval, az OTP vezérigazgató- helyettesével Nyolc éve, hogy a ban­kok átszervezésével az Or­szágos Takarékpénztár át­vette a Magyar Nemzeti Banktól és az Állami Fej­lesztési Banktól a tanácsok költségvetési és fejlesztési pénzügyeinek intézését. Így egy pénzintézethez került, áttekinthetőbbé vált a ta­nácsok pénzeszközeinek ke­zelése. 1971 óta tehát az OTP a tanácsok bankjaként is működik: gondoskodik a tanácsok és intézményeik pénzellátásáról, vezeti költ­ségvetési, fejlesztési bank­számláikat, lebonyolítja pénzforgalmukat, finanszí­rozza a tanácsi lakásépítke­zéseket, kommunális beru­házásokat. A kormány hi­telpolitikájának megfelelő­en a takarékpénztár bizto­sítja a folyamatos pénzellá­tást és előleget is nyújt a tanácsok tervezett bevéte­leire. Dr. Fekete Lászlóval, az Országos Takarékpénz­tár vezérigazgató-helyette­sével beszélgetett munka­társunk az eltelt csaknem egy évtized tapasztalatairól, az OTP és a tanács együtt­működéséről, a gazdálkodá­si összhangról, a jelen és a jövő feladatairól. — Kezdjük talán azzal, hogy bevált-e a kon­centráció, s milyen előnyökkel jár a pénz­eszközök egy kézben tartása? — A bankátszervezés előtt a tanácsi pénzalapok külön- külön kezelése nehézkes volt; nehezítette a teljes pénzintézeti kontrollt, a há­romféle információ bonyo­lulttá tette az áttekintést, a kapcsolattartást. Nem volt célszerű, hogy a Magyar Nemzeti Bank és az ÁFB az exportbővítő, valamint ki­emelt nagyberuházások fi­nanszírozása mellett, fog­lalkozzon a tanácsok pénz­ügyeivel is. Még akkor sem, ha a népgazdaság fejleszté­sének majd egynegyedét a tanácsi beruházások teszik ki. Évente 70—00 milliárd forint a pénzforgalmuk, az idei tervek szerint ez meg fogia haladni a 93 milliárd forintot. Az első várakozásteli évek után — természetesen mindenki a változás elő­nyeit keréste —, együttmű­ködésünk eredményeit ja­vította az is, hogy a taná­csok tervei pénzügyileg megalanozottabbak lettek és növekedett gazdálkodásuk hatékonysága. Rendszeres, országos taoasztalatokat tartalmazó információkkal, tanácsadásokkal, ellenőrzé­sekkel igyekszünk azóta is segítséget adni a reális ter­vezéshez, mindezt úgy. hogy ne sértse a tanácsok önkor­mányzati jellegének kibon­takozását. Szorosabb lett a kaocsolat a mérvéi igazga­tóságokkal, a hálózat vidéki fiókiaival, ezáltal közelebb került egymáshoz a tanács és a nénzintézet. Különö­sen ott, ahol a takarék- nénztári do’gozók között ta­nács- vagy végrehafióbi- zottsági tag is van és a döntéseknél — legyen az városrendezési, községfej­lesztési tervjavaslat — vé­leményt nyilvánít, hallatja szavát. Persze, a nyolc év alatt előfordult, hogy né­hány dologban nem értet­tünk egyet: minket kötöttek a jogszabályok, 1972—73- ban visszafogottabb volt a beruházáspolitika, óvato­sabban bántunk a hitelek­kel. Általában — mondha­tom — ma már kiegyensú­lyozott a tanácsok és intéz­ményeik gazdálkodósa, összhangban van a párt és a kormány életszínvonal­politikájával, helyesebben élnek megnövekedett ha­táskörükkel. Többségük kel­lő megfontolással használja fel pénzeszközét. — A művelődési ház és a sportcsarnok „lázra” gondol, amely előidézi a hiteléhségei is? — Pontosan. Tisztában vagyunk a közművelődés, a tömegsport fontosságával, azzal is egyetértünk, hogy mindehhez tárgyi feltételek kellenek, melyekkel ma még sok település nem rendel­kezik. Ugyanakkor párhuza­mosan számos más halaszt­hatatlan feladat is van: közművesítés, a közlekedés, a szolgáltatás, a kereske­delmi hálózatfejlesztés. Mi nem bírálhatjuk el a taná­csok helyett, hogy egy vá­ros, község lakóinak mire van gyorsabban. jobban szüksége, de tapasztaljuk, hogy egyes tanácsok szíve­sebben fektetik látványo­sabb, rangosabb épületek­be pénzüket, nem pedig a föld alá. Az V. ötéves terv­ben a közművesítés! prog­ram teljesítésén belül az ivóvízhálózat bővítésével nincs összhangban a csator­názás. Míg az elsőben ked­vező a teljesítés, az utóbbi­ban lemaradás mutatkozik. Ez egészségügyi, talajgaz­dálkodási és természetvé­delmi szempontból is prob­léma. Kétségtelen, anyag- és pénzigényesebb beruhá­zás, de mi ezt a központi akarattal együtt messzeme­nőkig támogatjuk, s éven­ként 350 millió' forint köl­csönt adunk a tanácsoknak, nagyrészt közművesítésre. A víz- és csatornamű társula­toknak az idén 450 millió forint hitelt nyújtunk. Ko­molyan kell végre venni, hogy a lakásépítési progra­mot nem lehet végrehajta­ni közművesítés nélkül. A csatornázáshoz, ha szüksé­ges. akár 15 évre is nyúj­tunk kölcsönt. Még egy gondolat a hiteligénylések­ről: Akad egy-két, városunk, amelyik már 5—10 évre na­gyobb hitel felvételével el­kötelezte magát, azaz to­vább nyúitózkodott a taka­róiénál. Ebbe beleiátszík a városok közti rivalizálás, a türelmetlenség is. A hitelt vissza is kell fizetni, több éves terhet, kötöttséget je­lent, s a törlesztés összesé hiányozni fog. mert a jövő­ben is lesznek halaszthatat­lan beruházások, hiszen az élet óira fogalmazza a la­kosság igényeit. — Ha. már a rangsoro­lásnál tartunk, első­ként kellett volna kér­deznem: milyen a ta­nácsok és az OTP együttműködése a la­kásprogram megvaló­sításában? — Igen, ez az egyik leg­fontosabb társadalompoliti­kai célkitűzésünk. Hazánk­ban a lakásoknak mintegy 80—85 százaléka az OTP közreműködésével épül fel. Ennek mintegy 40—45 szá- • zaléka családi ház. Többsé­gükhöz — a tanáccsal együttműködve — építési területet, hitelt, szakmai ta­nácsadást ad az OTP. Az összlakásépítés 35 százaléka tanácsi célcsoportos beruhá­zás: a tervidőszakban ez 150 ezer lakást jelent, melyhez 100 milliárd forint áll ren­delkezésre. Maga az OTP saját beruházásban is éven­te 14—15 ezer társasház la­kást éníttet, több mint 80 százalékánál a tanácsé a kijelölési jog. Minden év­iién megállapodunk a me­gyei tanácsokkal a lakás­építésre és -elosztásokra vonatkozóan, miszerint a fiatalok és a munkások ke­rülnek előnybe. A tanácsi értékesítésé lakások építé­séhez az állami támogató­son felül, hitelkeretet is biztosítunk Ennek összege ez évben 2,6 milliárd forint, melyből május végéig 2 milliárd 347 millió forintot vettek igénybe a tanácsok. A tanácsi banktevékenység­ből adódóan ellenőrizzük a megyék beruházási színvo­naltartását és ütemét.. Erről tájékoztatjuk a tanácsokat és jelentést adunk a főha­tóságoknak. Pénzügyi szak­embereink figyelemmel kí­sérik a beruházások előké­szítését. Itt említeném meg, hogy pénzintézetünk messzeme­nően támogatja az árvíz-, belvízsújtotta településeket. Évenként többszáz millió forint kamatmentes köl­csönt nyújtunk: Szabolcs, Csongrádi. Hajdú-Bihar me­gye egyes falvai teljesen újjáépültek. — Köztudott, hogy míg az egyik oldalon nagy a sorbanállás hitelért, előlegért, addig az év vénére mégis tetemes, milliókra tehető pénz­maradvány képződik a tanácsoknál. Mi ennek az oka? — Bizonyos mértékben a decentralizáltság szüli. Az önállóan gazdálkodó helyi tanácsoknál és intézmé­nyeknél halmazódik fel a költségvetési pénzmarad­vány. Ismertek az állam költségvetési gondjai, tehát az intézetek — óvoda, böl­csőde, kórház, iskola — fej­lesztése, fenntartása nem kis terhet jelent a népgaz­daságnak. A pénzt arra karnak, hocy ésszerűen, leg­hatékonyabban használják fel, mégis a Pénzmaradvány sokszor túllép a biztonsági tartalék határán is. Ez gaz­dálkodásuk hatékonyságá­nak gyengeségére utal. — A jövőre vonatkozóan változilc-e az OTP ta­nácsi bankfunkcióia, milyen területeken kí­vánnak előrelépni? — Tanácsi banktevékeny­ségünk tovább növekszik, bővül. Ehhez kell igazodnia ügyvitelünknek is. Üj fel­adatként jelentkezik az in­tézmények integrációja, át­csoportosítása, a megyék­hez tartozó intézetek közül 1980-ig típusok szerint töb­bet a helvi tanácsokhoz kapcsolnak, és ez a változás az OTP-t is érinti, át kell állnunk a pénzügyi kiszol­gálásukra. A jövőben még szorosabbra akarjuk fűzni a tanács és a pénzintézet ee’-íHfrnűnauzt.(H informá­ció-közvetítésünkben a pvors, nontos adatszolgálta­táson kívül., szöveges elem­ző tá léko'UfU ásókat is adunk, lehetővé téve a me­gyék. városok tanácsi gaz­d ál IroU ácsunk összehasonlí­tását. Remá'iük. how a há- lózatfpiiocztóc««.!. a jó szak- mimkás vápánkkal hozzá­i á ", ,11, n fi i p Ír a mevnöyplro­detf. sokrátű fnnávsi fel­adatok teljesítéséhez. ÜlteEvÉiyek a mediüáiiyien Visonlán, a Mátraaljai Szénbányák Thorez Bányaüzeménél kísérleteket végeznek. Az új módszerrel a meddőhányókon ültetvények, szőlőskertek és gyümölcsösök létesíthetők. A ké­pen: Nyárfaszaporító-telep a termővé tett meddőhányón. Szamovár ritkaságok ■ Immár negyven éve gyűjt orosz régiségeket I. Kutuzov, a Novgorod közelében talál­ható Borovicsiban. A rend­kívüli gyűjtemény mintegy ötszáz régisége között kü­lönleges helyet foglalnak el a szamovárok. Méretük a legkülönbözőbb — egyikben akár egy vödör, a másikban viszont mindössze három csészére való tea készíthe­tő, de nem kevésbé érdekes a szamovárok díszítése és formája sem. A kollekció e darabjait Tula, Jaroszláv, Pszkov és Szmolenszk mes­terei készítették. Az egyik szamovár réz, ólom és cink ötvözetéből készült, egy Novgorod környéki faluban akadtak rá, 200 éves mun­ka. II Isz-ben dolgozó anyák szabadnapja A rendelet kimondja: A tíz éven aluli gyermek gondozá­sa vagy ápolása miatt igény­be vett díjazás nélküli sza­badság idejét — legfeljebb azonban egy évet —, a fize­tett szabadságra való jogo­sultság szempontjából mun­kateljesítésként kell számí­tásba venni. Függetlenül at­tól, hogy erre az időre jár-e gyermekgondozási segély, il­letőleg betegségi segély. Ez a kedvezmény az anyát újabb gyermek után is megilleti. Ez azt jelenti, hogy a gyermek- gondozási szabadságon levő tsz-tagként dolgozó anya a fizetés nélküli szabadságon töltött időből egy évre éppen úgy jogosult fizetett szabad­ságra, mintha ez alatt az idő alatt munkát végzett volna. A fizetett szabadságol a ko­rábbi, de ma is érvér, yben levő, jogszabályok szerint esedékeségének évében, aka­dályoztatása esetén annak megszűnésétől számított 30 napon belül kell kiadni. A munkaviszonyban álló dolgozókéval azonos mértékű fizetett szabadnap kiadásáról is intézkedik a most megje­lent kiegészítő rendelet: A tagként folyamatosan dolgozó nőt és a gyermekét egyedül nevelő apót évenként a ti­zennégy évesnél fiatalabb gyermeke után fizetett sza­badnap illeti meg: egy gyer­mek után kettő, két gyermek után öt nap. Három és ennél több gyer­mek utón pedig kilenc fize­tett szabadnap jár évenként. Egész éven át folyamato­san dolgozóknak azt a tagot lehet tekinteni, aki a ter­melőszövetkezetben az előző évben 250 tízórás munkana­pot teljesített. A fizetett sza­badnapokat a tag kívánságá­nak figyelembevételével egy­ben, vagy részietekben kell kiadni. A szabadnapokra a jogosultság utoljára abban az évben áll fenn, amciyikoen a gyermek a tizenn egyedik életévét betölti. A fizetett sza­badnap a fizetett szabadsá­gon felül jár. Végül kimondja a jogsza­bály: Annak a tagként dol­gozó nőnek és gyermekét egyedül nevelő apának, aki legalább két tizennégy éves­nél fiatalabb gyermekét gon­dozza, — kérelmére — min­den olyan hónapban, amikor beosztásánál fogva, a hónap minden munkanapján dolgo­zik, a háztartás ellátása ér­dekében havonként egy fize­tés nélküli szabadnapot kell' engedélyezni. Gy. Gy. — Parancsol még valamit, szerke .ztő úr? A fodrásziiziclbcn egy tömegben állt a megbont­hatatlan meleg. Csepp híján álomba bágyadtam a borot- vahajvágás alatt. A közvet­len közelemben felhangzó kérdés azonban felébresztett: kíváncsian vettem szemügy­re azt a férfiút, akihez in­tézték, hiszen elég nagy időt dolgoztam a sajtóban ahhoz, hogy csaknem minden újság- írófélét ismerjek. Gondol­tam, kollégát fedeztek fel a mellettem levő forgószékben. Ehelyett azonban nem kis meglepetéssel konstatáltám, hog - a szerkesztő úrnak titu­lált úriember nem más, mint kedvenc ÁPISZ-boltom igen ambiciózus vezetője. Épp ak­kor emelkedett fel a széké­ből, s — véletlenül láttam meg — akkora borravalót csúsztatott a fodrász zsebébe, hogy az legközelebb minden bizonnyal főszerkesztő úrnak fogja szólítani. S közben — gondolom — jót röhög majd a markába. f A miniatűr papírbolt gra- fomániás vezetője pedig pec­kesen sétált ki a helyiség­ből. Ügy hitte, megvásárolta a fodrásznak nemcsak a szol­gálatkészségét, de az őszinte tiszteletét is. Csakhogy a tiszteletet nem lehet megvásárolni. Csakis az kísérletezzék ve­le, aki a tisztelet csalóka il­lúziójával is beéri. Annakide­jén a komótosan kapitalizá­lódó Magyarországon a gyors ütemben tollasodoó nagypol­gár, a vagyonát foggal-kö­römmel gyarapító iparmág­nás csillagászati summákat is hajlandó volt kifizetni az iparmágnás szóösszetétel el­ső tagjának leválasztása érdekében. Igen, az iparmág­nás egyszerűen csak mágnás akart lenni, fele vagyonát is képes lett colna odadni egy alig használt bárói címért. S vajon mire ment vele? Az igazi arisztokraták, a „hami­sítatlan” kékvérűek összesúg­tak a háta megett és kine­vették. Alaposan kihasznál­ták, de ugyanakkor le is néz­ték a köreikbe erőlködő par­ki nem Ali 19(9 venüt, talán még jobban, mint a címtelen és rang'ta- lan köznépet. A „címtelen és rangtalan” köznép azóta átvette a ha­talmat. Egyesek közülünk azonban nem az egyenlőség zászlaját lengetik, hanem va­lami mást. Magyarán: rázzák a ron­gyot. Tévedés ne essék: nem irigylem a kocsi- és telekvá­sárlók egyre szaporodó sere­gét. Örülök, hogy végre ..tol- lasodunk” mindnyájan, hogy körülményeink szemmel lát­hatóan javulnak. Csak éppen az szomorít el, hogy a kocsi- és telekvásárlást sokan a respekt-szerzés módjának is tekintik. Luxuscikkekkel igyekeznek kivívni embertár­saik becsülését, amiket leg­többször csak nélkülözve tudnak megvásárolni. Ügy vélik, hogy a komoly áldo­zatok árán kinyögött „stá­tuszszimbólumok” gyarapo­dásával párhuzamosan növek­szik emberi értékük is. Nem veszik észre, hogy a pénzzel megszerezhető javakban való gyarapodás csak irigységet szül a másik emberben, tisz­teletet csak a jellemben és a műveltségben kimutatható gyarapodás ébreszt. Persze, a tudatuk alatt azért a tollasodás, a szerzés megszállottjai is érzik, hogy a vagyon, a pénz "'em min­den. Számtalan igen jómódú kisiparost ismerek például, aki erőnek-erejével be sze­retne kerülni ismert művé­szek baráti társaságába. De olyan is jó néhány akad. aki neves tudós vagy közéleti személyiség kártyapartnere kívánna lenni mindenáron. Örömmel áldoz tetemes ösz- szeget fényűző háziestélyek rendezésére, ha a meghívot­tak között a szellemi és a társadalmi élet egy-két ki­válósága is szerepel, mert re­méli, hogy az ő fejükre zá­porozó dicsfényből a saját kobakjára is odatéved né­hány eikószáló sugaracska... Kidobott pénz, elfecsérelt energia. Mert nem hinném, hogy bárki is hallott ilyen­fajta beszédet: nagyon tisz­telem Fuszulykánét, mert hí­res balett-táncosnő a barát­nője. Vagy: végtelenül tiszte­lem Rezeda elvtársat, mert kacsalábon forgó kéjlakot építtetett a Duna-kanyarban. Nem. Embertársaink őszin­te becsülését másfajta eszkö­zökkel lehet megszerezni. Apósom hosszú évtizede­ken át lakatosként dolgozott az egyik kispesti gyárban. Brigádvezető volt. Érdekes: nála sohasem tapasztaltam, hogy valamelyik tagját a bri­gádnak azért becsülte volna, mert — teszem azt — Opel Recordja volt az illetőnek. Ilyet viszont gyakran hallot­tam tőle: minden tiszteletem a Jóskáé, mert katonásan melózik. Vagy: a Pista ko­moly ember, silány termék véletlenül se kerülne ki a keze alól. Igaz, a munkások között is akad törtető, lelkileg elhája- sodó, kispolgárrá ernyedő ember, de — összképét te­kintve — a munkásosztály „etikai normarendszere” a legegészségesebb. Annyira egészséges, hogy receptnek is tekinthető: si­lány termék sose kerüPön ki a kezünk alól, akár szellemi, akár fizikai tevékenység ter­méke legyen is az. Gondolkodásunk, emberi tartásunk parancsoljon tisz­teletet, És főleg az, amit pro­dukálunk tehetségünk szerint a' társadalom javára. 3 “ * helyére kerü könnyebbé teszi azt, hog több lehetőségünk és időn maradjon tartalmasabbá tei ni életünket. Steranyi Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom