Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-22 / 171. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 --------------————. — ...................... 1978. július 22., szombat Á rulószínek a Szinva partjain Böngészés a Herman Ottó Múzeum XV. Évkönyvében Merénj'i Valéria munkája Kultúra helyből vagy „importból77? A címben jelzett árulószi- nek , fogalma mindjárt elöl­járóban tisztázásra szorul. Azokról az építményekről esik szó a Herman Ottó Mú­zeum most megjelent XV. Évkönyvének egyik nagyobb szabású tanulmányában, amelyek a Szinva partjain levő telkeken terültek el. s amelyekben a miskolci cé­hekbe tömörült mesterek árusították termékeiket. E színszerű épületek, amelyek­ben az árusítás folyt, a fej­lődő város életében igen fontos szerepet töltöttek be. Ezért is érdemel megkülön­böztetett figyelmet a vaskos évkönyvben Dobrossy István tanulmánya: Gazdaság- és társadalomtörténet} adatok a miskolci céhek árulószínei­nek XVIII—XX. századi tör­ténetéhez. m Az évkönyv, amely a mú­zeumban végzett tudományos munka eayik tükröződést for­mája, négy tudományágban ad közre ez alkalommal ta­nulmányokat, ismertetéseket. Kisebb hélyet foglal el ben­ne á régészet és a természet- tudomány, az egész kötetnek nem egészen egybarmadát, a másik két harmadot pedig a történelmi és néprajzi vonat­kozású publikációk jelentik. A régészet területéről a Diósgyőr—Tapolca barlang ásatásának eredményeit Hel­lebrandt Magdolna, Kordos László és Tóth Lajos, az abaújvári ásatás első szaka­szát — erről lapunkban részletesebben szóltunk ko­rábban — Gádor Judit és Nováki Gyula, a diósgyőri várból származó XVI—XVII. századi figurális kályhacsem­péket Bárdos Edit ismerteti, s tételes ismertetést olvas­hatunk a Herman Ottó Mú­zeum 1975-ös leletmentései­ről. A természettudományo­kat három dolgozat képvi­seli: Szathmári László a Hil- lebrand-barlang neolitikus csontvázleletéről, Varga Zol­tán az Amphipyra berbera Rungs (lepkefaj, a szerk.) magyarországi elterjedéséről. Gyulai Péter pedig a Bükk hegység Macrolepidoptera faunájának ökológiai és ál­latföldrajzi vizsgálatáról ír. • A terjedelmileg legna­gyobb helyet, mintegy az év­könyv felét hét néprajzi ta­nulmány foglalja el. Ezek között találjuk Bodó Sándor Jelzett miskolci fazekasmun­kák című, sok fotóval il­lusztrált tanulmányát, amely a miskolci fazekas céh éle­téről közöl bevezetőben érté­kes adalékokat, majd sorra veszi a miskolci fazekasság ielzett darabjait. Fügedi Márta munkája, a Kéziratos gyógyító könyv a XVIII. szá­zad végéről, egy Gesztelyről a múzeumhoz került orvos- ságos könyv kapcsán nem­csak a könyvbeli gyógymó­dokat mutatja be, hanem a korabeli orvoslásról fennma­radt adatokat is közli. Viga Gyula írása — XIX. századi miskolci kalendáriumok nép­rajzi vonatkozásai — a mis­kolci nyomdászat történeté­ről is értékes adalékokat kö­zöl a cikk címében jelzett vonatkozásokon túlmenően. Petercsák Tivadar Baromfi- 1 artás Filkeliázán és Szabóné Futó Rózsa Növények szere­pe a népi gyógyászatban Talztaszadán című publiká­ciói után Kunt Ernő mun­káját találjuk a kötetben: Temetkezési szokások Pá- vyokon. Ebben a kis észak- abaúji falu lakosságának, il­letve a népesség idősebbjé­nek az elhalálozáshoz való viszonyát elemzi, és bemu­tatja a település hagyomany- nyá nemesedett temetkezési szokásait, temetési beszédeit, sír jeleit. Végül a néprajzi témájú írások sorát Dömö­tör Sándor terjedelmes írá­sa, a Geszten Józsi Borsod­ban I. közleménye zárja. •Nem a szemléző újságíró feladata annak megállapítá­sa, vajon az egykori betyár megyénkbeli eseteinek feltá­rása és bemutatása sziilcsé- gcl-e ekkora terjedelmet, az egész évkönyvnek csaknem egy tizedét. A nem tudományos terü­leten munkálkodó, egyszerű­en szükebb pátriájának tör­ténelme iránt érdeklődő ol­vasó számára bizonyára a történelmi témájú írások kü­lönösen érdekesek, vonzók. Négy ilyen tanulmányt kínál az évkönyv. Joó Tibor mu­tatja be a szikszói reformá­tus templomot, megyénk ér­tékes műemlékét, értékes adalékokat adva ennek ürü­gyén a település múltjából, a templom építéstörténeté- ből. A miskolci avasi egyház XVI—XIX. századi gazdál­kodásához Veres László ta­nulmánya szolgáltat adato­kat, érzékeltetve benne a város társadalmi változása­it, Miskolcnak a szabad ki­rályi városi rangért folyta­tott küzdelmeit is. A gaz­dálkodó Kazinczy Ferenc a címe Győgye István munká­jának, amely a magyar szel­lem XVIII. század-eleji óriá­sát eddig feltáratlan oldalá­ról mutatja be. Végezetül, de nem utolsó­nak érdemes figyelemmel elolvasni Dobrossy István be­vezetőben már említett ta­nulmányát a miskolci céhek árulószíneiről. A tanulmány elsősorban a Sötétkapu kör­nyékének és a Kandia utcá­nak telkein (mai Rudas László utca) kialakult szí­nek történetét és annak kap­csán az ott áruló céhek fej­lődéstörténetét mutatia be, érzékeltetve az ettől elvá­laszthatatlan városi változá­sokat, kultúrtörténeti ese­ményeket. A hatalmas tanul­mányt itt még részleteiben ismertetni sincs mód, mind­össze egy sokszor szóba ke­rült vonatkozást érdem« ki­emelni: a Csizmadia-szín történetét. A miskolci szín­háztörténetből ismerős a Csizmadia-szín neve és he­lye, ugyanis Dérynéék ott játszottak hajdan. Ez a csizmadia-szín a köztudat szerint a Sötétkapu mögött, a mai Rákóczi utca 1. számú ház telkén volt. Sokan vi­tatták, valóban ott volt-e, hiszen nem kevesen egy má­sik csizmadia-színről is tud­tak. Dobrossy tanulmánya tisztázza a félreértéseket. A Dérynének otthont adó szín valóban a Sötétkapu mögött, volt, a másik a század má­sodik felében épült a mai Szamuely utcában, s a két világháború között a Für- pasz-garázs működött benne. 196'4-ben bontották le. a he­lyén most autóparkoló és a 32-es autóbusz indulóállomá­sa van. Az árulószínek épí­tése során utcák is kialakul­tak, s ekkoriban kapott vá­rosi képet a Papszer és a Szemere utca, valamint a Szinva határolta háromszög is. Erre is igen sok érdekes adalék található Dobrossy tanulmányáb'an. . , A Herman Ottó Múzeum XV. Évkönyvét Bodó Sándor közreműködésével Szabadia1- vi József szerkesztette, s a debreceni Alföldi Nyomda készítette. A benne található publikációkra szívesen hív­juk fel érdeklődő olvasóink figyelmét. (benedek) A megyei tanács illetékes osztályainak megállapítása szerint Borsod-Abaúj-Zemp­lén megye egyes városaiban és községeiben pontatlanság tapasztalható az utcák és településrészek: terek, parkok és egyéb területek elnevezése körül, ezért az általános sza­bályozás érdekében együttes körrend el kezést adtak ki. Eszerint az utcák, terek, parkqk. egyéb közterületek elnevezésére az igazgatási osztály — különböző szervek meghallgatása után — javas­latot tesz a tanács végrehaj­tó bizottságának, amely vég­legesen dönt a „névadás­ról”. Ugyanez a rendelkezés Ügy adódott, hogy az el­múlt hetekben gyakran hal­lottunk az amatőr művészeti csoportokról, találkozhattunk velük különféle rendezvénye­ken. Legutóbb az SZMT agi- tációs, kulturális és propa- gandabizoüságának ülésén került napirendre a szak- szervezeti amatőr művészeti mozgalom helyzete. A megye egészét átfogó tájékoztató néhány gondolatát magam­mal vittem Ózdra ... A bizottsági ülésen a szín­játszó csoportokról egyebek között ezeket jegveztük fel: az utóbbi években csökkent a munkásszínjátszók száma; a szakmai vezetés színvonala nem egységes, ezzel is össze­függ az, hogy néhány csoport a „mit tudunk — mire vál­lalkozunk” dilemmáját nem tudja feloldani, ezáltal mű­soruk és munkájuk is el­lenimondásokat hordoz ma­gában. És Özdon? György József- né, az Ózdi Népművelési In­tézmények igazgatója Így jellemez: — A Victor Jara Színpad tagjai középiskolások. érett- ségizett fiatalok. Nem szere­tik a készet, kezdeményezők, kísérletezők inkább. Viták­ban alakítják műsorukat és egymást, munkájuk tartal­mában és korszerűségében a ma követelményeihez, közelít Idén, Debrecenben, arany fokozatú minősítést kaotak, A Themisz Színpadban mun­kások, fiatal szakmunkások kimondja, hogy a városi, községi szakigazgatási szer­vek kötelesek a meglevő ut­canév-jegyzéket minden év március 31-ig felülvizsgálni, s ha abban valamilyen mó­dosítást indokoltnak látnak, előterjesztést kell tenniük a végrehajtó bizottságnak a megfelelő döntés meghozata­lára. Ugyancsak kötelesek a szakigazgatási szervek ez év december 20-ig, ezt követő­en pedig évenként egyszer meggyőződni arról, hogy az utcanévtáblák kihelyezése és az egyes ingatlanok ház­számozása az előírásoknak megfelelően megtörtént-e. dolgoznak. Ök elsősorban kész darabok bemutatására vállalkoznak, tudják mire képesek, kiknek játszanak. Nagyon népszerűek, például, a Béke-szállón és a környe­ző községekben. Felvetődött már korábban, hogy egyesí­teni kellene a két csoportot.. Én úgy vélem, mindkettőnek megvan a maga saját arcu­lata, mi tehát mindkét tö­rekvésnek helyet és támoga­tást adunk. A színjátszásról — mind általában, mind Ózdon — azt mondták, hogy a fiatalok „műfaja”. A kóruséneklés helyzetét bemutató megyei tájékoztatóból viszont ezt .jegyezhettük fel: kísért a kiöregedés, a lemorzsolódás veszélye. Ez hatással van a belső nevelő munkára is. Gondok vannak az utánpót­lással ..... Ózdon: — Most lenne 80 éves a kórusunk, ha folyamatosan dolgozott volna. Gondunk volt a szakmai vezetéssel, szembe kerültünk az elöre­gedéssel. egyszóval át kellett szerveznünk a vegyeskórust. Ez nem ment zökkenők nél­kül és még jelenleg sem fe­jeződött be. Milyen problé­máink voltak? Az új szak­mai vezető magasabb igé­nyekkel. nagyobb követel­ményekkel léoett fel. Az idő- sebbek közül többen meg­váltak a kórustól... az utánpótlás pedig rendkívül nehezen megy. Már koráb­ban próbálkoztunk a szak­munkástanulók önálló kóru­sának megs^rvezésével. az­H irdetést olvastam mi­nap egy poros pesti fa törzsén. Egy le­mezlovas hirdette magát azzal a mottóval, hogy „vi­dékre is elmegyek”. Persze csak alkalmasint, egy-egy estére. Színházak is, előadómű­vészek is rendszeresen jár­nak vidékre. Missziót vál­lalnak egy-egy előadással, szép missziót. Szépet és nélkülözhetetlent. Távoli falvakba, kisvárosokba vi­szik el a művészetet. Leg­jobb tehetségüket, legfris­sebb gondolataikat. Ha azt viszik el! Mégis — anélkül, hogy a befeléfordulást. a provin­cializmust akár egyetlen szóval is támogatnám — megkérdezem: ráhagyat­kozhat-e egy kisváros, egy nagyközség csupán néhány vendégjátékra? Lehet-e kulturális életei, szellemi atmoszférát teremteni csu- pa-csupa importált erővel és eszközzel? Aligha lehet. Márpedig erre, tudniillik a sajátos, a saját eszközök­kel kialakított szellemi vi­lágra van, vagy inkább lenne szüksége minden te­lepülésnek. Azért, hogy él­ni is igényesebben lehessen ott, ahol esetleg lakni, vagy dolgozni jo. Soha ilyen belső erő nem állt rendelkezésre ahhoz, hogy egy-egy vidéki tele­pülés megteremtse a maga kulturális életét, hogy a belső normák és értékel: kialakításával, a példaadók erejével másokat is, min­denkit elindítson a szellem napvilága felé. Mondhatom ezt joggal, hiszen ennyi képzett, diplomás szakem­ber még soha nem dolgo­zott vidéken,, mint manap­ság. És ki tagadná, hogy a kulturális élei fellendítésé­nek motorja, követendő példája elsősorban a szel­lemi igényeit kielégíteni akaró értelmiség lehet. Mégis, sok kisváros és község szenved értelmiségi lakóinak szenvtelenségétől. Attól, hogy a művelődési házak rendezvényein fehér hollónak számít egy-egy helybéli diplomás. zal a céllal, hogy majd „be­lenőnek a nagykórusba”. Nem jártunk sikerrel. Van viszont egy száztagú gyer­mekkórusunk, nagyon jól felkészüli szakmai vezetés­sel, igen színvonalas munká­val járulnak hozzá komoly­zenei nevelésünk sikeréhez. Az utóbbi hetekben há­romszor találkozhattam az ózdiak fúvószenekarával. Aki hallotta őket: elismerően tapsolt... — Nyolc évtized van fú­vószenekarunk mögött — mondja György Józsefné. — Van olyan tagunk, aki már hatvan éve muzsikál, de azt valljuk, amíg kedve van. jöj­jön is... Ami a legmeg­nyugtatóbb, a szakmai veze­tésen túl, az az utánpótlás helyzete. Igen stabil a jelen­legi csonort, jó átlagéletkor­ral és kiemelkedő eredmé­nyekkel. Legutóbb a debre­ceni nemzetközi kórusfeszti­válra is őket hívták meg köz­reműködőnek. A fúvószenekarokról a megyei értékelés is azt álla­pította meg. hogy fejlődésük egyenletes, munkájuk szín­vonalas. Huszonkét zenekar közül azonban csak nyolcnak a felszereltsége minősíthető úgy, hogy jó .. . A bizottsági ülésen a tánc­csoportokról is kantunk rö­vid helyzetelemzést. Ebből kitűnt, hogy nemzetközileg ismert együttesek és akadoz­va dolgozó csoportok egya­ránt találhatók megyénkben. Felvetődött az utánpótlás kérdése: bogy több együttes szakemberhiány miatt gon­Azt a körülményt, hogy kisvárosban, vágj' falun laknak és dolgoznak, sokan úgy vélik ellensúlyozni, hogy kihívóan közömböse»: a helyi ügyek iránt, hogy következetesen lakóhelyü­kön kívül töltik szabad idejüket, és kulturális-szel­lemi igényeiket, is csak a fővárosban vagy a megye­székhelyen akarják kielé­gíteni. Mas szóval: neméi­nek ott, ahol laknak. Igé­nyeiket autóba teszik és el­viszik oda, ahol nekik a kultúrát nem megteremte­ni. csak befogadni kell. Kétségkívül kényelmes ál­láspont. És egyben furcsa is. Azért furcsa, mert van­nak diplomások, akik vál­lalják az értelmiség hagyo­mányos küldetését, és a maguk igényeinek kielégí­tése közben másokban is szellemi igényeket támaszt­va alkotnak. Való igaz, hivatásérzet- r,e senkit sem lehet köte­lezni. A zeneértő orvost nem lehet kötelezni, hogy eljöjjön arra a hangver­senyre, amire két hónappal előbb vagy később Buda­pestre űtazilc. Tőle hivatal­ból csak azt lehet kérni, hogy osztályán gyógyítsa meg a betegeket. És ezt meg is teszi. A mérnök fel­építi a házat, a közgazda eligazgatja a hivatalt, az agronómus a termelőszö­vetkezetet, de utána ... ! Sokan előkelő idegennek kiáltják ki magukat abban a közösségben, amely pedig számukra az alapvető élet­feltételt, a munkát bizto­sítja. E rőszakkal senkit sem lehet meggyőzni ar­ról, hogy szellemi­sége igazán csak akkor • bontakozhat ki, akkor hasz­nos, ha azokra is átsugár- zik, akik ró egyéb okból is föltekintenek. A vidé­ken dolgozó értelmiség küldetését nem lehet pa­rancsba adni. Ezúttal is csak arra van mód, hogy együtlérezzünk azzal a népművelővel, aki ha elő­adót keres, füzetében csupa budapesti nevet talál — ahelyett, hogy a helybeliek között válogathatna. dokkal küzd: hogy kevés a kísérő zenekar ... Özdon három — úttörő, ifjúsági és felnőtt — csoport működik. A Kohász Tánc- együttes idén arany 111. fo­kozatú minősítést érdemelt ki Szegeden. — A legnagyobb gondunk most: pótolni az elmenő­ket ... házasságok, katonai bevonulások miatt kisebbfaj­ta „vérátömlesztésre” van szükség. Utánpótlás van. csak idő kell még a régi színvo­nal eléréséhez. Másik gon­dunk: a kísérő zenekar... januártól most alakul át harmadszor. Emberi okokon túl megemlítek még egyel: a zenekarba képzett zené­szekre van szükség: de hol „kapni” őket a jelenlegi bérkategóriák mellett? ... — mondja az ózdi igazgató. * Hazánkban jelenleg 10 ezer amatőr együttes dolgo­zik, közel 300 ezer taggal. A' mozgalom gondjai közül kettőt nemrégen egy orszá­gos tájékoztatón jegyezhet­tünk fel: szakemberhiány és a működés anyagi, technikai feltételeinek a szűkös volta. — Nekünk azért van szük­ségünk effaita táiékoztatAk- ra, hogy együttesen érzékel­jük a szakszervezeti amatőr művészeti mozgalom ered­ményeit és gondiait. hogy inspirációt kaoiunk a mun­kához. A gondokat helvet­tünk nem oldia meg más —■ mondta Nagv Lajos, az SZMT kulturális, aglíóciós és propagandaosztályának politikai munkatársa a bi­zottsági ülésen . . Ezzel érdemes rímelnünk Özdon és általában. Tcnagy József Rímelünk-e? Ózdon és általában Az utcanevek „ellenőrzése”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom