Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-16 / 166. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 6 1978. július 16., vasárnap ................I......■■■■■■.... ■■■■....................... ... ...............................— IT,,,.............. .... , -.........-I ' B aranyi Ferenc: Nem tudom Nem tudom, miről szól az élet, csak azt tudom: nem nyugalomról, nem macska-kényes renyheségről, amely puhán körüldorombol, nem tudom, miről szól az élet, csak azt tudom: nem nyugalomról. Nem tudom, miről szól az élet, csak azt tudom, hogy nem a módról, nem kacsalábon forgó házról vagy bankban őrzött pénz-halomról, nem tudom, miről szól rz élet, csak azt tudom, hogy nem a módról. Nem tudom, miről szól az élet, csak azt tudom, hogy tétlen fázom, ha álmos bódulatban élek s békémet restséggé alázom, nem tudom, miről szól az élet, csak azt tudom, hogy tétlen fázom. De bármiről szóljon is az élet: az ember nem lehet magában, a társtalan, csupasz remények didergésében pusztulás van. Bármiről szóljon is az élet: az ember nem lehet magában.----------------------—-------------—----------------------------------i 1 20 évig élni! legközelebbi 20 év alatt ezA cím olvastán — bevallom — máris továbblapoznék- tallóznék az újságban. Mert mi is szokott következni egy ilyen cím után? A már közhellyé degradálódott szólás-mondás, miszerint: „Aki a virágot szereti .. .” Be sem fejezem. Hiszen ez egyrészt nem igaz — mint ahogy az ellenkezője sem —. másrészt egyszerűen nem erről van szó . .. A száz lóerős szovjet gyártmányú lánctalpás traktor erőlködve vonszolja a szképert. miközben földdel nyesi teli a hétköbméteres ládát. A gépektől , megviselt terepen tovább ballag-billeg tetemes terhével. A szürkére festett masina oldalán messzire vi- - rít a jó arasznyi fehér színű jelzés: V 343. A vezetőfülkében fáradt arcú fiatalember, felgyűrt ujjú pulóverben. Kék munkáskabátja mellette az ülésen, távolabb egy táska, a vaslemezen vizeskanna, néhány .súlyos szerszám, olajos rongy. Mindent finom por borít. A nyitott ajtón, ablakokon és a motortest felől hullámokban hatol a hő a vezető arcára, homlokára, félig meztelen karjára és divatos cipőbe bújtatott lábára. Zaj, por. meleg, rázkódás, olajbűz. s közben feszült figyelés, vezetés. Hogyan lehet ezt tizenkét órán keresztül kibírni nappal, de még inkább éjszaka, amikor még a sötétséggel is gondja van az embernek? Hogyan lehet kedvelni ezt a vándoréletet, amelyet az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság földmunkagép üzemének dolgozói már természetesnek vesznek? Miért választotta, és miért kedveli ez az ízig-vérig mai fiatalember ezt a nehéz szakmát, életmódot? Miként , fizeti meg a szalonnasütés, vagy a lebbencskészílés tudományának tandíját? Szidja-e hajnalonként a Riczu Péter szappant, amely nem akar habzani a lavór hideg Bodrog-vizében? Megszokta-e már a virradatkor leszívott első cigaretta füstjének keserűségét? Tudja-e már, miként kell káromkodással ráncbaszedni a reggel ra- koncátlankodó motort? Megérzi-e tankolásnál a gázolaj bűzén túl a folyó halszagú párás lehelletél? Hallja-e délben a közeli falu harangját, a csörtető motorok csatazajában? Meglanulta-e már, hogy \ __________ n yitókészség nélkül, meztelen késpengével hogyan kell, szinte egyetlen mozdulattal felmetszeni a konzervesdobozt? Tud-e örülni a csendnek, az árnyéknak és az egyedüllétnek, ha leállnak a gépek egy fűzfa árnyékában?! Tud-e örülni a munkatár-! sainak, tud-e örülni a munkatársaival együtt? Rájött-e már arra. hogy a csapolt sörnél jobb a palackos? Elaludt-e már csak úgy ültében, a fáradtságtól, akár a legizgalmasabb krimi közben is a vállalati tévé előtt? Mire gondol esténként. mielőtt idegen és ideiglenes szállásán elnyomná az álom? Köny- nyen megtalálja-e helyét az idegen telő alatti vállalati ágy matracain? És ha alszik, álmodik-e? Hogyan készül haza hétvégeken szülőfalujába, Vizsolyba, földijével és a gépen váltótársával, Kövér Dániellel? És otthon? Szombaton? És vasárnap?.:. Hétfő. Kedd. Szerda. Csütörtök. Péntek ... A vezetőfülke egyik sarkában virágcsokor hervad- porosodik-haldoklik. Vadvirágok, amiket most itt tipornak halálra a gépek. Fehér kutyakapor, kék búzavirág. lángvörös pipacs és — „szeret, nem szeret”, már kiment a divatból — mezei margaréták. Így. lemez-szalag mögött, mint valami vasbilincsben is üdeséget varázsolnak a sivár „vasházba”. Illatukat már elvitte tegnap, vagy tegnapelőtt a gázolaj nehéz szaga, rájuk telepedett fojtogatóan a gépek által felvert homok pora. A csokron látszik, hogy nem válogatták, nem rendezték, csak egyszerűen letépték, valami műanyag szalaggal átkötötték, és a fejük mellé hélvezték. A tizenkilenc éves Riczu Péter és társa birtokba vette a gépet. A sajátjuknak tekintik. A nap huszonnégy órájából tizenkét órát töltenek el a vezetőfülkében. felváltva. Ez a második otthonuk ... A traktorvezető gyakran tekintaet előre-hálra. ahoav a munkáié kívánja. Nem is a kezével, hanem a kézfejével. csuklójával mozgatia a különféle karokat, amelyek szabályozzák a geo útját. A lánctalp „körme” harapja, a szkréper nyesi, gyűri a földet a ládába, feszülnek a zsíros drótkötelek. A föld pedig, az eddig talán soha meg nem mozgatott föld új helyére költözik. Erősítik, magasítják a töltést a Bodrog bal partján az emberek, hogy emberi életeket, emberi értékeket védjenek. R iczu Péter eredetileg kőműves, ezt a szakot végezte el' az iparitanulóiskolában. Dolgozott is utána építőként egy darabig. De őt mindig a gép, a technika érdekelte. Így került vízügyi szolgálatba, tanfolyamra, aztán traktorra. Elvesztettünk volna egy kőművest? Talán nyertünk Kedvem szottyant, hogy meghosszabbítsam az életemet. No, persze úgy is meg lehet hosszabbítani, hogy az ember nem iszik, nem dohányzik. éjszaka rendesen alszik — de hát élet az ilyen?! Én úgy határoztam, hogy takarékoskodás révén hoszzel majdnem két evet nyerhetek. Naponta fél. óráig szoktam sörözni. Ha ezentúl 20 percig iszom a sört, akkor egyetlen hónap alatt öt órát takarítok meg. De hát még sok mindennel lehet takarékoskodni! Gondosan összeszámoltam mindezt, és arra az eredményre jutottam, hogy ígv egy jó traktorvezetőt. ___ S zöveg: Oravec János Kcp: Laczó József szabbítom meg az életemet. Átlagosan napi 10 órát szoktam aludni. Ha ezentúl csak nyolc órát alszom, altkor egy hónap alatt 60 órát nyerek, egy év alatt 720-at. Tehát a 120 évig. is .elhúzhatom' S lehet, hogy még kitalálok valamit hozzá, s akár 130 is lehet. „Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb." (özophokiesz: Antigoné) Gyógyítani emvigyázni életére, egészségére: nincs ennél magasztosabb hivatás. Aki ejkötelezi magát erre a feladatra, különleges életpályát választ, amihez a hozzáértésen, a szaktudáson túl sokkal több keli: emberség. Olyan felkészültség és magataiv tás, -ami mindezt jelenti. Ebben a munkakörben dolgozni, mérhetetlen felelősség is. Ez az a területe az életnek, ahol — mint azt gyakran leírjuk, hangoztatjuk — selejt et „gyártani” nem lehet. E vulgáris megfogalmazása e hivatás lényegének egyszer s mindenkorra szóló feltétele a betegségek elleni sikeres küzdelemnek, az egészségügy dolgozói iránti bizalomnak. amely még az élet és halál mezsgyéjén küszködő emberben is kiplthatat- lanul éi ... Ahhoz természetesen, hogy az orvos, az asszisztens. az ápolónővér és mindenki aki a kórházakban, vagy rendelőintézetekben, városban vagy falun, az ország legeldugottabb zugában is a betegek gondozását, gyógyítását vállalja és hivatásszerűen végzi, nem tehetne eleget a kötelezettségének, ha mindehhez hiányoznának a tárgyi feltételek. Ha széttekintünk az országban, vagy csak szűkebb hazánkban Borsodban, azt tapasztaljuk, hogy az egészségügyi ellátás színvonala évről évre nő. Korszerűen felszerelt kórházak, városi és üzemi rendelőintézetek, a körzeti orvosi hálózat, a betegellátás és -gondozás megalapozottan kiterjedt szervezete a biztosítéka a hatékony munkának, a betegségek elleni küzdelem sikerének. Közhelyként hangzik, de nem árt újra és újra leírni: élni csak egyszer lehet ,.. Ennek az életnek ki-ki a saját őre, védelmezője, amihez — ha arra szükség van — messzemenő segítséget, támogatást nyújtanak az egészségügy dolgozói. Nélkülük a pillanatnyi veszély is életet követelhet, egy aprócska sérülés is halálos lehet, ha akiről szó van. elmulasztja az egészségügyi ellátást. A napokban történt: hétvégi telkén ténykedett egy ismerősöm, aki ilyenkor csak mezítláb jár- kel ... Ami nem hiba. Ügy tartják egészséges dolog, de . .. Az történt, hogy belelépett egy rozsdás szögbe. Nem tulajdonított ennek különösebb jelentőséget. Csak akkor ijedt meg, amikor egy-két óra múlva lüktetni, sajogni, dagadni kezdett a lába. Az orvos az esti ügyeletén — mi tagadás — rosszalló íejcsóvá- lással fogadta a pácienst. Annak rendje-módja szerint ellátta a beteget és közölte vele: ilyen aprónak tűnő sérülés sem veszélytelen. Sőt! Ha ne tán többet késik, vagy egyáltalán el se megy segítséget kérni, erre később már soha többé nem lett volna lehetősége. Sajnos, ilyesmire is volt és van példa. Az effaj- . ta mulasztásból fakadó tragédia fájdalmas nyomot hagy a családban, a hozzátartozókban egy egész életre szólóan.., Őrködni, őrizni az egészséget — közügy. A köz érdeke is, hogy minél kevesebb legyen a betegben szenvedő ember. S ha valaki mégis gyógykezelésre szorul, a cél hogy mielőbb felépüljön. Ebben van mérhetetlen szerepe az egészségügyi dolgozók közreműködésének, akiknek munkája — ha szükséges —, áldozatvállalása. embersége, az a magatartás, ahogyan a segítségre szorulókat, gondozzák, ápolják, nélkülözhetetlen. A beteg számára egy kedves szó. a biztatás, a szeretetteljes légkör fél gyógyulást jelent. Nem állítunk valótlanságot, ha, azt mondjuk: mindez a jellemzője a megye egészségügyi dolgozói munkájának. Még akkor is így van ez. ha esetenként és helyenként ezzel az értékítélettel ellenkező jelenségeknek. magatartásbeli kifogásoknak lehetünk a tanúi. Hangsúlyozni szeretnénk, az ellentétel példák éppúgy bosszantók a jó hírükre, presztízsükre sokat adó egészségügyi dolgozókat, mint azokat az „ügyfeleket”, akik szenvedő alanyai mindennek. Gyakori és általános panasz ugyanis, hogy még mindig eléggé sokat kell várakozni a rendelőkben. S nemcsak azért, mert objektív körülmények az előidézői ennek, hanem azért is, mert — van rá példa — a hivatalosan előírt rendelési időt nem tartják be. nem veszik' eléggé szigorúan azok sem, akiknek pedig ez elsőrendű kötelességük lenne. Amiatt is elhangzott már panasz, hogy a rendelőintézetbe kezelésre küldött beteget szidta az aszisztens, mert a kezelőlapra nem volt ráírva, hány kezelésre is van szükség. Tudvalevő, hogy ennek az előírásnak a megkövetelése nem a beteg feladata és kötelessége. Ilyen és hasonló példák voltak, vannak, de reméljük a jövőben mind kevesebb lesz a számuk. Ügy tűnik, hogy az ilyen jellegű mulasztások „szóra se érdemesek”. De bizony szóra érdemesek, mert nem méltóak mindenekelőtt azokhoz, akik elkövetik, rontják az elvégzett munka hitelét, megnyirbálják a bizalmat, hiszen a közvélemény szigorú bíró. Mégis azt kell mondani újra és újra hangsúlyozni: nem ez a jellemző. Egyedi esetekre és példákra sem sza- 1 bad módot, lehetőséget nyújtani, mert — akárhogy vesszük is — az emberek könnyen általánosítanak. • Az általánosítás pedig Veszélyes, bármiről legyen is szó. Ar/r/nl kezdtük: „Sok IMldl van mi csodii_ latos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb.” Olyan bölcsesség ez, aminek a tanulsága mindenki számára egyértelmű és félreérthetetlen kell hogy legyen. Ami napjaink gyakorlatára lefordítva úgy fogalmazódik át: nálunk a legtöbb érték az ember!... Ennek az értéknek a védelme pedig, mindannyiunk kötelessége. T. F, ■; Kfári nyelvi lábcr Sárospatakon — hetedszer Hetedik alkalommal nyitják meg hétfőn, július 17-én a Magyarok Világ- szövetsége és az Anyanyelvi Konlerencia védnöksége alatt rendezett nyári nyelvi tábort Sárospatakon, amelyre 57 középiskolás korú ifjút írattak be a külföldön élő magyar szülők. Ez idén — a korábbi évektől eltérően — nem elsősorban az Egyesült Államokból és Kanadából, hanem a nyugat-európai országokból, így a Német Szövetségi Köztársaságból, Angliából, Franciaországból, Olaszországból. Hollandiából és Svédországból történtek jelentkezések. Az augusztus 16-ig tartó tanfolyamon főképp a magyar nyelvet tanulják a fiatalok heti 15 órában. Ezenkívül megismerkednek a magyar történelemmel, irodalommal, művészettel, néprajzzal és hazánk mai életével. Ez utóbbira különösen a hétvégi kirándulásokon és a tanfolyamot befejező országjárás során nyíhk lehetőségük. Délutánonként népdalokat. néptáncokat tanulnak, s reszt vesznek Sárospatak nyári irodalmi és zenei rendezvényein is.
