Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-16 / 166. szám
ESZAK-MAGYARÖRSZAG 4 1978. Julius 16., vcisarnap Á Magyar Területi Színház negyedszázada A dél-szlovákiai Komár- nóban (Komárom) már huszonöt éve működik a Magyar Területi Színház. Fennállása során 175 ősbemutatót és 7500 előadást mutatott be, amelyeken két és fél millió néző vett részt. Tíz évvel ezelőtt alakult meg a Magyar Területi Színház Thália Kamaraszínháza a kelet-szlovákiai Kóáice (Kassa) városban, ahol szintén nagyszámú magyar nemzetiségű dolgozó él. A számok száraz adatai mögött azonban az egész színésztársulat igényes munkássága áll. A színház együttese ugyanis a szó szoros értelmében színházi kultúrát visz a magyar nemzetiségű lakosság közé a legtávolabbi városkákba, községekbe és kis falvakba is. A színház dramaturgiája kezdettől az úi gondolatok hordozója, az emberek közötti új kapcsolatok harcosa. Mivel főként mezőgazdasági lakosságú területeken működik, figyelmét' elsősorban a falvak problémáira összpontosítja. Ez persze nem azt jelenti, hogy a színház repertoárja egyoldalú, sőt... A színház hivatása elsősorban az, hogy a Csehszlovákiában élő magyar lakosság számára hozzáférhetővé tegye a magyar, a szlovák és a cseh színműirodalom mai alkotásait, az orosz és szovjet írók drámáit, valamint a színmű világirodalom legjelentősebb műveit. Ez a felfogás tükröződik a színház egész huszonöt éves dramaturgiai vonalvezetésében is. A színház repertoárjának súlypontját az eredeti szlovák színműirodalom alkotásai teszik ki — Lubomir Smrcok, Ján Kakos, Ladis- lav Luknál', Ivan Bukovcan, JánlSolovic és mások színművei. Színpadján gyakran láttak napvilágot Szlovákiában élő magyar írók — mint Egri Viktor, Dávid Terézia; Vojtech Lovicsek — alkotásai és a legfiatalabb írónem- zedék művei. Emellett a színház a klasszikus magyar írók — Jókai Mór. Vörösmarty Mihály, vagy kórtárs szerzők — Tamási Áron. Mesterházi Lajos stb. — műveit is bemutatja. A Magyar Területi Színház művészei előadásaik kétharmadát vendégjáték formájában mutatják be. a többit Komáméban és Kosicé- ben. Hetven vendégjáró helyen bemutatott előadásaik egész Dél-Szlovákiát beszövik. ahol magyar nemzetiségű lakosság él. Egyre jobban fejlődik a színház kapcsolata a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolával. A színház tevékenységéhez nagy segítséget nyújtanak a győri Kisfaludy Színházzal és a miskolci színházzal fenntartott kapcsolatai. Több darabot Komáméban és Kosicében is az említett baráti színházak rendezői tanítottak be. Az idei jubileumi évad végére a Magyar Területi Színház turnét tervez a magyar városokba. A Magyar Területi Színház Szlovákia .színházkultúrájának elválaszthatatlan részévé vált és sikerrel teljesíti fontos politikai hivatását — a baráti nemzetek állandó közeledésének támogatását. Csehszlovákia legfelsőbb párt- és állami szervei elismerésük jeléül az Epítőmun- ka' Érdemeiéit állami kitüntetéssel jutalmazták munkáját. Daniela Gcsková A mából meríti tárgyát Dávid Terézia Időzött boldogság ci- mű darabja. Lépésközben, Abaújszántón * Szerveztek egy tábort... Ha valahol valamikor születik valami igazán szép; akár vers, szobor, zene, vagy irodalmi szöveg, az úgyis elindul önmagától, hogy szétvigye értékét az emberek között. Korokon át így volt... Van abban valami paradox, hogy éppen az a Diny- nyés József mondta minap az előbbieket, aki a mai daléneklés fáradhatatlan vándoraként viszi az országba szét a dallamok szép hangjait; a versek veretes kemény szépségét; indítja énekké szavainkat. t Tanulók, ifjak, munkások Dalaikat mára befejezték. Mozgolódnál; kifelé — csupa fiatal — az Abaújszántói Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet egyik terméből. Huszonhat szakközépiskolás és szakmunkástanuló, hat ifjúmunkás és hat „kiscsoportvezető” találkozott itt, hogy egy hétig képzőművészetről, irodalomról, zenéről beszélgessenek. A KISZ megyei bizottsága először szervezett olyan olvasótábort, amelynek elnevezése rejtve tartja' a valódi tartalmat. — Valóban, az olvasótábor kifejezés nem fedi pontosan e tábor lényegét — hallom a szervezőktől —, hiszen három művészeti ág iránt érdeklődő fiatalok jöttek Abaújszántóra. Az illő kifejezés tehát ez lehetne; általános közművelődési tábor ... Az egyik képzőművészeti csoport vezetője Dobrik István: — A vizualitás alapelemeivel kezdtük. Nemcsak diaanyagot használunk, hiszen például a térperspektiva alapelemei, törvényszerűségei a közvetlen környezetben, a tárgyi kultúrában is feltalálhatok. Azzal az igénynyel kezdtük a közös munkát, hogy az alapfogalmakat megmagyarázzuk. És bebizonyosodott, hogy innen indulva,' nagyon fogékonyak ezek a fiatalok. A közös pontokat keressük, azokat, ahol irodalom, zene és képzőművészet találkozik. Alapszerkezet, kompozíció, ritmus. II Ezt, minden csoport sajátosan. vizsgálja, aztán a közös foglalkozásokon megpróbáljuk ezek „összeillesztését”. .. Szunyi Péter és Varga Éva hatalmas bőröndökkel érkezett. Ók együtt .irányítják a másik képzőművészeti csoport foglalkozásait. — Először veszünk részt ilyen táborban — mondja Varga Éva, majd a férj folytatja. — Régi korok művészetének, műtárgyainak megismertetésével kezdtünk hozzá a munkához. Emellett nagy figyelmet szentelünk az építészet szerepének és céljának magyarázására, felfedeztetésére is. A szakközép- iskolákban és szakmunkásképző-intézetekben ugyanis alig marad ezekre idő. Rajzlapokat vesz elő, minap az Aranyosi-völgyben jártak a csoporttal. Az egyik rajzot dicsérően mutatja, majd megfordítja. A másik oldalon félbemaradt fák, egyenként lerajzolni akarták, ahogy valószínűleg ott álltak egymás mellett. Szinte hihetetlen, hogy ebből a látásmódból, fél nap alatt, kinyílhatott az a másik. Hogy ez a fiatal — ha segítséggel is—•, már a rajzlapon is képes meglátni „a fától az erdőt”. .. Ismeret, ismerkedés Juhász Tibor, a zenei csoport vezetője: — Tulajdonképpen számomra az jelentette az előkészületben az egyik nehézséget. hogy ezeknek a f-ata- loknak a zenei felkészültségéről nem volt pontos képem. Itt már tisztázódott valamelyest a helyzet. Ha csak annyi hasznunk lesz, hogy egy héten huszonöt-harminc órát közösen töltünk el a zenével, ha csak egy valaki ezután komolyan érdeklődővé válik, akkor már — úgy érzem —, megérte a fáradozást. Emellett természetesen arra is törekszünk, hogy együtt megtaláljuk: • hogyan táplálódik a zene a képzőművészetből, irodalmi alkotásokból ... Fecske Csaba: — Kissé csalódott vagyok. Több ismeretet, érdeklődést, aktivitást vártam azoktól, akik a jelentkezési papírra azt írták, hogy irodalmi érdeklődésűek. Szinte ugyanazt tudják, ismétlik — mert jelenleg tanulják az iskolában —, amit az általánosban ... Ilyenformán bátortalanok is, nehezen nyilatkoznak meg. Az én csoportomban legalábbis ez tapasztalható. Ezért igyekeztem minél több játékos feladattal előállni, ezeket felhasználni ... Míg a Magyarok című film vetítésének kezdetére várakozunk, néhány szakközépiskolás és szakmunkástanuló fiúval és lánnyal váltunk szót. Néhány vélemény, mondat tőlük: —' Nálunk az iskolában nincs zenei oktatás. Itt a zene keletkezésétől, a kezdetektől juhatgnk el a huszadik századig. Én ezt azért tartom fontosnak, mert jó tudni azt, hogy milyen zenét hallok; mit hallgatok, mondjuk, a rádióban. — Irodalmi csoportba jelentkeztem, mert ez érdekel a legjobban, és szavalok is. Itt az a jó, hogy játékos formában ismerkedünk olyan költőkkel, írókkal, t akikről nem tudtunk, és még játékos nyelvtani feladatokat is meg szoktunk oldani ... — Mi, a képzőművészeti csoportban, az őskortól napjainkig vehetjük át a művészeti korokat, stílusokat, ismerkedünk alkotásokkal. Nagyon jónak tartom, hogy az építészettel is foglalkozunk. Abban valamennyien egyetértenek, hogy igen hasznosak az itt töltött napok. Nem utolsósorban azért, mert megismerkednek egymással is. Lépésváltás A táborba hat ifjúmunkás is eljött, öten a Szendrei Lőrinc vezette irodalmi csoportban igyekszenek gazdagítani ismereteiket. A beszélgetésekből az tűnik ki, hogy ez már más „kategória”. Szendrei Lőrinc így fogalmaz: — Nálunk az irodalom tulajdonképpen csak a lehetőség. Akik itt vannak, már valamennyien dolgoznak; s — talán mert a tapasztalatuk több, vagy mert jobban érdeklődnek — elég említeni egy életproblémát, azonnal pezsegni kezd a levegő is. Elsősorban a szociográfiai írások kapcsán, és érdekes megfigyelni, hogy minduntalan a szocialista brigádmozgalomnál és művelődésnél kötünk ki. Szó sincs is- koláízű órákról, az egészet úgy igyekeztünk megszervezni, hogy a kérdéseket maguk a fiatalok fogalmazzák és válaszolják meg, a csoportvezető csak „terelges- se” a vitát... Smizsánszlcy István technológus, az LKM karbantartó gyárrészlégében dolgozik, az MSZBT szocialista brigád tagja. Ö az egyedüli, aki a képzőművészeti csoportba jelentkezett: — Amíg itt vagyok, a többiek elvégzik az én munkámat is. Ez nálunk már kialakult. Ha más megy iskolába, akkor én vagyok ott helyette. Már évek óta foglalkozom képzőművészettel — elsősorban grafikával —, most a , vállalati KISZ-bi- zottság javaslatára jöhettem ide. Ilyenkor, ha visszamegyek a munkahelyemre, csak elviszem a hírét annak, amit hallottam, láttam, és úgy gondolom, hogy ez a brigád egészének művelődésében is hasznosnak mondható.' Mi sokszor beszélgétünk könyvekről. előadásokról, művészetekről. Itt nagyon sok hasznos ismerethez jutottam mái' eddig is. Még félidőben jártam a táborban. Azóta már megtették az első lépést. Hogy biztosra sikerüljön, ahhoz a szervezőkön kívül a Szerencsi járási KISZ-bizottság is hozzájárult, és kivétel nélkül mindenki dicsérő-elisme- rő hangon szólt a házigazdák. az abaújszántói mezőgazdasági szakiskola pedagógusairól és dolgozóiról, akik mindent megtettek-teremtettek a munkához. Jövőre, bizonyosan, tovább lép ez a kezdeményezés. Akik segíthetik, azoknak segítő figyelmébe ajánljuk. Mert az se baj. ha elébe megyünk az értékeknek . . Tcnagy József A miskolci közművelődés múltjából A közművelődési egyesület létrehozott munkásgimnáziumot, 1908-ban. A tanárok díjtalanul tanítottak a 3 évfolyammal működő, nagyrészt munkásokból szerveződött tanfolyamon. Az anyagi alapok megteremtéséről az egyesületnek kellett gondoskodni. Amikor ez ügyben megkeresték a város vezetését — támogatás helyett e szép levelet kapták: „A munkásgimnázium alapítása alkalmából 600 korona segély összeg folyósítása iránt lettünk az Egyesület Tisztelt Elnöksége által megkeresve. Bár nagy és elismerő méltánylással vagyunk a T. Egyesületnek a szabadiskola megalapítására vonatkozó nemes intenciójú buzgalma és elhatározásával szemben, miután azonban az átszervezéssel járó és egyéb nagyobb kiadások a város pénztárát fokozottan igénybe veszik, tisztelettel értesítjük, miszerint nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a kérelmezett 600 korona évi segélyösszeg folyósítására nézve ezidö szerint véleményező felterjesztését tehessünk. Dr. Nagy polgármester.” A munkásgimnázium nemcsak miskolci, országos kezdeményezés volt, de itt működött a legnagyobb létszárh- mal. A MÁV-nál mai szóhasználattal élve „kihelyezett” tagozata is működött'és a végzőket, altisztekké léptették elő. S ha a város nem is segített, a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara .'iOO koronás segélyt szavazott meg. Az egyesület népszerű főiskolát is működtetett, amely a felnőtt oktatás sajátos formája volt. A megyében analfabéta tanfolyamok rendezésére igen nagy erőfeszítéseket tettek. Megkerestek írásban, szóban minden járási szolgabírót. Minden végzett tanuló után 5 korona jutalmat helyeztek kilátásba, ám a sok erőfeszítés ellenére az eredmény mégis csekély volt. Falusi ismeretterjesztő előadásokat tartottak. 1911-ben például 321 előadást 24 10!) hallgatónak. Az irodalmi élet fejlesztésére ismételt pályázatokat írtak ki — kellő tehetségek híján nem vezettek eredményre. Az irodalmi élettel kapcsolatos másik törekvésük —, hogy a főváros vezető irodalmi köreivel kapcsolatot építsenek ki — viszont eredményesnek mutatkozott. Így fordultak meg városunkban Ady, Jókai a Nyugat írói és mások. Az egyesület — mint már utaltam rá — feladatának tekintette a műízlés, műpártolás fokozását, a közönség érdeklődésének megteremtését. Sok, akkor vásárolt alkotás a mai Képtár kincse. De mintha ma olvasnék: „Képtárunkat szaporítani nem tudjuk, mert nincs hely. Mi azért nem kapunk műtárgyakat, mert nem tudjuk elhelyezni.” Az országban egyedüli kezdeményezésként elindították a felvidéki vándorkiállításokat — Balogh ötlete nyomán. Az akkori legkiválóbb festők alkotásait mutatták be Egerbe, Kassán, Eperjesen, Sátoraljaújhelyen. Gyöngyösön két alkalommal. A zenei élet fejlesztésére megszervezték a Felvidéki Zeneszövet- séget, amely a budapesti impresszáriók kikapcsolásával maga rendezett magas színvonalú, olcsó hangversenyeket fővárosi és az 1901- bett alapított kitűnő zenei képzettségű miskolci zeneiskolai tanárokkal. A szövetségnek, amelyet sajnos már a háború előtt 1914-ben hoztak létre. 11 felvidéki város volt a tagja, Miskolc a központja. Balogh elve volt: A művészetek részére a közönséget nem teremteni, hanem nevelni kell. „Létrehoztak nagy anyagi áldozatok árán a Vasgyári Szimfonikus Zenekar segítségével egy városi szimfonikus zenekart, amely Miskolcot Kassán és Eperjesen méltóan képviselte. Az egyik legfontosabb célnak tartották egy nyilvános könyvtár felállítását. Hosszú keresgélés után a „Szeles utcai” iskolában találtak egy helyiséget. 1910. december 22-én nyílt meg. Hetenként kétszer tartottak „könyv- osztást”. 11 nap alatt 670 könyv fordult meg közkézen. Az egykori könyvtárosi jelentés szerint arra kérték a T. Egyesület elnökségét „hogy mindaddig, amíg a könyvtárt nem bővíttetik, ne is méltóz- tassanak széles körben ismertetni, mert nem tudnak az olvasó igényeknek eleget tenni...!” Olvasó délutánokat is szerettek volna rendezni. Keserűen irta az egyesület évkönyve: Kassa, Kolozsvár a többi nagy város ezt már rég megoldotta. „Miskolc népessége, rohamos fejlődése a kulturális intézmények intenzivebb támogatását és ápolását joggal elvárhatja.” Igen érdekes és okos törekvéseket mutattak a városban levő kisebb-na- gyobb egyesületi könyvtárak egyesítésére. A nagy városi könyvtárhoz kért anyagi segítség a felszabadulásig csak álom maradt. A községek részére ;— igaz nem nagy állomány —, de vándorkönyvtárakat állítottak le) és azok működését társadalmi úton ellenőrizték. A könyvtárosi teendőket a tanítok láttak el — díjtalanul. Létrehoztak a mai Herman Ottó Múzeumot. Múzeumunk alapítása, megszervezése és hatalmas gyűjtőmunkájának rendezése az alapítók, folytatók, ismert és elfeledett polgárok eléggé nem méltányolt érdeme. Munkájukat mindig helyszűke, pénzhiány és küzdelem kísérte. — Úgyszólván a. semmiből teremtettek nagy értékű archeológiái, néprajzi, természetrajzi, iparművészeti, numizmatikai és diplomatikai gyűjteményt. Nagy nevű tudósok Herman Otto, Kadics Ottokár, Hillebrandt Jenő és a helyiek — Gálfiy Ignác végeztek érdemes munkát. „A nedves termekben elhelyezett gyűjtemények tartása a lehelő legnagyobb nehézségekbe ütközik, Elkövetünk minden emberileg telhetői, hogy fokozott szellőztetéssel, mérgezéssel, tisztogatással a veszedelmet: moly, penész, rozsda, szú —• eltávolítsuk — ám de ha ideig-óráig sikerűi is, a tárgyak folyton romlanak. Pedig nem kis értékek forogtak kockán már akkor is. Az éremtani osztály Leszih Andor vezetésével már 1910- ben 10 000 darabból állt. Kőris Kálmán, Istvánffy Gyula matyóföldi, palóc, barkó néprajzi gyűjtései pótolhatatlan értékeket mentettek meg. A helyi- ipar fejlesztésére már 1904-ben, augusztus 20. és szeptember 11. között helyiipari kiállítást rendeztek. Rendületlenül küzdöttek — sajnos hiába — egy miskolci kultúrpalotáért. Nem rajtuk múlott, hogy becsületes szándékukat, tiszta és szép törekvéseiket nem kísérte a munkának kijáró támogatás. Az egyik előterjesztésükben olvasható: „Nekünk kötelességünk, hogy módot keressünk az iránt, miként tudnók a város kultúrái szintjét emelni.” A mi, mai feladataink sem lehetnek kisebbek! „S ezáltal mind a jelennek több díszt szerezni, mind a jövőre kiszámított hatással munkálkodni !” Varga Gáborné
