Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-10 / 135. szám
1978. június 10., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Egy nagyberuházás történetéből Elkészült a nagy mű. Felépült Kazincbarcikán a 11,3 milliárd forint értékű új pvc-gyár, amely évente 150 ezer tonna terméket ad a népgazdaságnak. Az alig több mint 42 hónapon át tartó kivitelezés idején építők és szerelők, mindenki, akinek valamilyen módon kapcsolata volt e beruházással, nagyszerű helytállásról tett tanúbizonyságot. Csak az elismerés hangján lehet szólni azokról a tettekről, amelyek e beruházást végigkísérték. Mindenki jól tudja, hogy egy ilyen nagy horderejű feladat végrehajtásához nagyfokú szervezettségre és arra van szükség, hogy mindenki tudásához, tehetségéhez mérten a legtöbbet nyújtsa. De egy beruházás valóra váltásához nem elegendőek csak a műszaki feltételek, a korszerű, okos gépek és berendezések, szükség van azok hozzáértő közreműködésére is, akik ugyan nem az alapozásnál, a betonfalak felépítésénél, a vas- szerkezetek és egyéb „kellékek” szerelésénél dolgoztak, hanem olyan területen munkálkodtak, amit a kívülálló nem nagyon lát, nem is igen vesz észre. Az anyag- beszerzőkről, az anyaggazdálkodókról van szó, akik ugyanolyan hozzáértéssel és szorgalommal munkálkodtak mint bárki más. Az ő vál- lukra nehezedett annak a felelősségnek a terhe, ami a foh’amatos anyagellátást jelenti. Az egész kivitelezés ideje alatt ez az osztály — a ^tszám bővítése nélkül — hibátlanul látta el feladatát, méghozzá úgy, hogy a kivitelezéshez szükséges anyag és alkatrész biztosítása mellett a régi gyár ilyen irányú szükségleteit is ki kellett elégíteniük. Az alapanyag, a tartalék - alkatrész és az egyéb anyag- csoportból álló 30 tagú brigád joggal rászolgált az elismerésre. Ezt egy párttaggyűlés kifejezésre is juttatta, s ha szerény mértékben is, az anyagiak sem maradtak el. Annak nem - jártunk utána, hogy a megnövekedett feladatokkal arányosan milyen mértékű vol; ez a juttatás. De akinek ez az asztala, egészen biztos, a tényékhez igazodva mérlegelték és ha van rá mód — mérlegelik ezután is az anyagoszlályon dolgozók teljesítményét. Mert teljesítmény volt. a javából. A kereskedelmi igazgatósághoz tartozó anyagosztály közreműködése, ténykedése, mindaz amit a PVC—III. sikeres felépítése érdekében tettek, része e nagyberuházás történetének, annak a krónikának, ami jellemzője e több mint negyedszázados nagyüzemnek, a Borsodi Vegyikombinátnak. Ennek a brigádnak ugyanis a mindennapi munkaköri feladatok mellett arra is volt ideje, lehetősége és energiája, hogy a társadalmi munkákból is derekasan kivegye a részét. Ilyen munka közben ott lehetett őket látni az építkezéseken, vagy a gyár más pontjain. S nemcsak a gyárért, hanem a városért is igyekeztek és igyekeznek minél többet tenni. A brigád minden tagja — például — 100 forintot ajánlott fel az uszoda építéséhez példamutatóan, elismerésre méltóan. Erre a brigádra mindig számítani lehet, hiszen akik itt dolgoznak, beosztásukat nem egyszerűen csak munkakörnek, hanem hivatásnak tekintik. (—th) 81 községben tizennégy szaicsoper! A Taktaharkány és Vidéke Áfész, amelynek közel 3500 tagja öt községben él, szakcsoportok szervezésével és azok segítésével igyekszik növelni a háztáji kisáruter- melést. A szövetkezet támogatásával az öt községben már tizennégy szakcsoport működik, s ezek között a két legújabb a galambtenyésztőket tömöríti. A kiskertek es a „hátsó udvarok” árutermelésének növekedését jelzik a felvásárlás számai is. Az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva ez év első négy hónapjában például a galambfelvásárlás 2-ről 7 mázsára, a sertésfelvásárlás 602 mázsáról 668 mázsára növekedett. De sikerült például felvásárolni 80 mázsa házi- nyulat, 15 mázsa száraz babot, 350 ezer darab tojást és néhány mázsa mákot is. A háztáji állattartóknak négy hónap alatt 2663 mázsa takarmányfélét és tápot biztosítottak, míg tavaly az év hasonló időszakában 1786 mázsa volt csak a takarmányértékesítés. A fogyasztási szövetkezet tagsága a különböző támogatásokért, a kisárutermelés segítéséért és a javuló áruellátásért viszonzásul, szívügyének tekinti a szövetkezeti beruházások támogatását. Egy-egy család számára nem jelent nagy összeget az úgynevezett vásárlási visszatérítés. A tagság lemondott ezekről a forintokról, illetve a visszatérítést felajánlotta a fejlesztési alap gazdagítására. Ez az elmúlt évben 140 ezer forintos hozzájárulást jelentett, s ebből az összegből Tiszalúcon törpe üzemanyag-töltő állomást létesítenek. Fogyasztói érdekvédelem Társadalmi ellenőrök Mezőkövesden is részt vesznek a fogyasztói érdekvédelmet szolgáló munkában. A kereskedelmi és vendéglátóipari egységekben évente mintegy 80—90 alkalommal tartanak ellenőrzést, ezek közül 8—10 esetben szabálysértési eljárás indul. t „Hérő kisfiának enged inni KŰT KISMAMA fagylaltozik a Szökőkút presszó barátságos gombái alatt, mellettük a széken másfél éves kisbábák ugrálnak. Kedves kép idáig. De a kismamák a fagylalthoz — kísérőként — sört isznak, s a gügyörésző gyermekeknek, hogy ne nyüzsögjenek annyit, időnként adnak egy- egy kortyot. A gyerekek szemmel láthatóan szívesen nyalogatják az érdekes ízű italt. A szomszéd asztaltól barátságosan átszól egy söröző vendég — cinkos egyetértéssel — „nem lehet elég korán kezdeni”. A felszolgálónő megkérdi a kismamákat: „ne hozzunk a szomszéd tejboltból tejet a gyerekeknek?” Élénk tiltakozás és nevet- gélés a válasz. „Minek, látja, hogy ezt is szeretik.” Az újszülött csecsemő — az én falúmban úgy mondták: embergyerek — első dolga a lélegzetvétel, első eledele a tej. A bölcs öregkor kísérő itala a lej, néniknél a tejeskávé. Az ember életútján mindenféle ételt, italt kipróbál, gasztronómiai kultúrára is szert tesz, de a kultúra elengedhetetlen alapanyaga a mindenféle tejtermék. Egyszerűen érthetetlen tehát, hogy miért, miféle rossz szokás hatására mondunk le az élet legfőbb forráséról, a tejről. Külföldi vendégekkel — egyszerű hivatalnokok Svájcban —, ebédeltem a Kossuth étteremben. Italként tejet kértek az ebédhez maguk, s gyermekeik számára. A pincér kijelentette, hogy tejet, az ABC-ben árulnak, de ő szívesen hoz frissen csapolt osztrák sört. A svájci mamával átmentem a szembeni ABC-be, s két liter tej birtokában elviseltem hat pincér nem éppen elismerő pillantását. Túléltem. A Déryné utcai hasonló nevű presszóban tavaly turmixgépet állítottak be, s fiatal ismerőseim két hétig naponként eljártak a remek gyümölcs-tej-tojás keverék kedvéért. Itt kérdezze meg az olvasó, miért csak két hétre szólt a látogatások ideje. Mert a presszó felszolgálói kijelentették, nem hajlandók ezzel pepecselni, mert rá ugyan nem fizetnek, de a rövidital és az üveges sör kiszolgálása kevésbé munka- igényes. Az egyetemen yan egy tejbüfé. Illetve annak csúfolják, mert tejet hírmondóban sem látnak benne. A belváros többi tejbüféje, például a két Bajcsy-Zsi- linszky utcai, délután fél háromkor bezár, nehogy az Augusztus 20. strandfürdőről kijövő emberek megihassanak egy nagy krigli jó hideg tejet vagy kakaót. Valóban a felháborodás beszél belőlem, mert közönség és vendéglátóipar egyaránt ludas ebben. A Szökőkút presszóban szívesen adják a tejeskávét, forró teát is ihatunk, szívesen „pepecselnének” turmixokkal, mert mindez nem ráfizetéses. Az alkohol ellenszere nem az alkoholmentes sör, hanem a teljesen más jellegű, s országszerte remekül gyártott tejtermék. Június van, kezdődik az idegenforgalom. Tovább kell szégyenkeznünk éttermeinkben a tejrendelések miatt? S GONDOLJUNK a gyermekeinkre, iskola végeztével kirajzanak országnézőbe, fogadják távoli barátaikat, levelező társaikat. Mit ihatnak az avasi kilátó presszójában? Mit vásárolhatnak strandjainkon? Sört. sört, esetleg kólát. Nem az ő problé- . májuk, hogy hogy oldjuk meg e. kérdést. Rájuk az tartozik, hogy lépten-nyomon tejcsárdába toppanjanak, hogy készen álljon a vendéglátóipar, mint egy meghitt, mindig jót adó nagy családi lakókonyha, hogy azt adja gyermekeinknek, az ifjúságnak, amit az értelmes, gondos szülő adna: tejet. Gyárfás Agnes Amikor a füvet a pataknarfról is betakarítják. Talán ez a gyep a baktakcki Szárazvölgy Tsz legkisebb táblája, de az értékes takarmány akkor sem mehet kárba. Fotó: Szabados György d Szárazvölgy szárazsága A táj nem sokban különbözik a folyók völgyeitől. Itt-ott víz, tócsa csillan, belvíz a zöld növénysorokban. Pedig a Szárazvölgyben vagyunk, Baktakék és Detek között. A kérdés illő: száraz? Szádvári Gyula, a tsz el- elnöke: — Az. Ez csak — amit látunk — a Vasoncza patak partja. Beljebb egyre elviselhetetlenebb. Ha itt egyszer bejön a száraz időszak, akkor hónapokig nem esik. Másodszor azért száraz: mert annyira kötött, agyagos a talaj, hogy nem fogadja be a vizet, amelynek nincs is ideje leszivárogni, mert a domboldalakon pillanatok alatt lezúdul. Harmadszor pedig azért száraz, mert Kassa felől itt tör be az északi szél, amely „pillanatok” alatt felszárítja a vizet. Úgy tűnik, az utóbbi — hiába borzolja most is a legelő füvét — feladta a kilátástalan küzdelmet. Túl sok esőt hozott a május. Az elnök szerint jóval több mint száz millimétert. Ilyenkor szokás feltenni a másik, igaz már kevésbé illendő kérdést: — Természetesen a vetéssel nem végeztek? Erre az elnökhelyettes, Viszlai Gábor válaszolt: — Miért ne? Igaz, nehezen. Ha naponta sikerült „ellopnunk” pár órát a rossz időtől, már dolgoztak a gépek. Még becsületes „tolvajlás- nak” sem lehet nevezni, hiszen amit ökszeügyködtünk, hogy két eső között száraznak „nézzék” a talajt az emberek és gépek, az csak órás, félórás lopkodás volt, any- nyival többet tudtunk elvetni. Az elnök: — Hozzáteszem, semmi esélyünk nem lett volna, ha áprilisban nem erőltettük volna a tavaszi munkákat annyira. Az ezerhektáros tavaszi vetéstervünkből a döntő hányadot akkor már elvetettük, így 280 hektáron a napraforgót is. A tervszámokat még az irodában láttam. Az őszi búza 32 mázsás, vagy a napraforgó 16 mázsás átlagára még a kedvezőtlen természeti tényezők ellenére is számítanak, mert... — Már beállt növények, amelyeknek termesztését dombvidéki körülmények között is megtanultuk. A búza jól telelt, a napraforgót sikerült időben, az eső előtt elvetni. Az olaj növénynél bizonyos fokú hozamnövekedésben is reménykedhetünk, mert idén 13 hibridfajtával kísérletezünk — a rendszer- gazda a szolnoki GITR biztosította a magvakat —, s majd a talajaink eldöntik, melyik nálunk a megfelelő. A kukorica 44 mázsás hektáronkénti tervezett átlagára viszont az elnök egész mást mondott: — Hát arra kiváncsiak leszünk, hogy bejön-e? Elméleti számolgatás' szerint igen, de a mi adottságaink között a gyakorlat sajnos egészen mást is tartogat. Például: jóval gyengébb átlagot. Pedig a baktakéki Szárazvölgy Termelőszövetkezetben következetesen fejlesztenek. Ez annyit jelent, horv termelési rendszer keretében, egyre korszerűbb gépekkel, egyre nagyobb hatóanyagú tápanyag-utánpótlással, s egyre rövidebb — s ez egyáltalán nem közömbös szempont — tenyészidejű kukoricafajtákkal dolgoznak. De az adottságok, az erodált, termőrétegtől megfosztott lejtők sok kellemetlen meglepetést tartogathatnak. — Lehetek én is kicsit kellemetlen? Az elnök nem várta meg a második kérdést: — Sejtem. mire gondol. Hogy túl nagy nálunk a . kapásnövények aránya, s ezáltal éppen elősegítjük a talajlemosó- dást. Nem mondom, elméletben tényleg így van. De amikor a repcénk kifagyott, akkor egyszerűen mást, mint napraforgót nem vethettünk a helyére, kiért a területet mindenképpen hasznosítani kell. De a kellemetlen szót én más valamire értettem. Amit az elnökhelyettes így határozott meg: — Több mint 1100 szarvas- marhánk van. A gyepterületünk, ahonnan a szálas takarmányt behordjuk, alig több mint 70 hektár. A tö- megtakarmány-területünk idén 250 hektár. Egyes mondatok ebből a magyarázatból kimaradtak. A „már most is késő lenne” jegyében, amely csak any- nyit jelent, hogy a gyeptelepítést régen el kelleti volna kezdeni. Az üzem vezetői jól látják, a Cserehát viszonyai között, a gazdaságosság kulcsa nem a szántóföldi tö- megtakarmány-termesztés, hanem a termelési költség alakulását meghatározó gyep. Mer ez az olcsó! Még akkor is, ha az üzem vezetői — legalábbis a beszélgetés ideje alatt — nem szívesen vállalnák, állami támogatás nélkül. Az ő szempontjukból, mivel a tsz anyagilag, pénzügyileg gyenge, ez érthető. A jövő szempontjából viszont semmiképpen nem. — kármán — Az országban ma már 350 ezer autósnak van CASCO- ja. Ezek közül 1977-ben 92 ezer gépjármű-tulajdonos került szorosabb kapcsolatba a biztosítóval, 410 millió forint kártérítésben részesültek sérült, vagy teljesen tönkrement gépjárműveik alapján. A CASCÖ-sok zöme többé- kevésbé ismeri a szerződés feltételeit, jó néhányan azonban — a szerkesztőségünkhöz érkezett levelekből ítélve — nincsenek tisztában a jogaikkal és a lehetőségeikkel. Annak érdekében, hogy segítsük az autósokat, a tájékozódásban a biztosító megyei igazgatójának teltünk fel néhány kérdést. — Mikortól érvényes a CASCO-biztosítás és mit jelent a biztosítási év? A CASCO-biztosítás az első díjfizetést, követő nap 0 órájától érvényes. A MERKUR Vállalat telephelyein újként átvett gépkocsiknál a CASCO-bizto.sítás a gépkocsi átvételétől érvényes. A külföldről behozott gépiármű- vek a Vámhivatalnál előzetes műszaki szemlére kötelezettek, az ilyen személygépkocsikra kötött CASCO-biztosítás szintén azonnal érvénybe lép. A biztosítási év kezdete. ha a szerződést a hónap 15. napjáig megkötik, a tárgyhó első napja, ha 15-e után, akkor a következő hónap első napja. A CASCO- biztosítás egyéves időtartamra szól (a havi díj tulajdonképpen részletfizetés), felmondani a biztosítási év lejárta előtt 30 nappal írásban lehet. — Ha valaki eladja a kocsiját. hogyan és hol szüntetheti meg a CASCO-bizto- sítást? Bárhol kötötték meg a CASCO-szerződést, megszüntetését a lakóhely szerint illetékes ÁB-egység (igazgatóság, fiók, kirendeltség) intézi. A gépjármű eladása esetén a CASCÖ-t írásban lehet felmondani. Ennek tartalmaznia kell az új tulajdonos pontos címét' és az adás-vétel időpontját. Egyébként, ha a megszüntetést ni. május 4-én kérik, a biztosító akkor is a hónap végéig — május 31-ig — áll kockázatban. Ez azt jelenti, hogy ha az új tulajdonos ez idő alatt karambolozik, de valamilyen oknál fogva még nem kötötte meg a CASCÖ-t, kifizetik a kárát a régi tulajdonos biztosítása alapján. Itt az adás-vételnél említeném meg. hogy az 1972. június 1. után kötött CASCO- biztosítások alapján az Állami Biztosító dijvisszatérítési kedvezményben részesíti azokat az autósokat, akik két, három, négy. öt, vagy ennél tőbe évig balesetmentesen vezetnek. Az elmfjlt évben 30 millió forintos megtakarítást jelentett ez az autósoknak. Visszakanyarodva az eredeti kérdéshez, azoknak az ügyfeleinknek, akik hó- közben eladják a kocsijukat, de 30 napon belül új autót vásárolnak és arra is megkötik a CASCÓ-t. a kedvezménybe beszámít az előzetesen balesetmentes vezetéssel eltöltött időszak is. teres: a díjfizetést iieti nap II íréül
