Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-10 / 135. szám
1978. június 10., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 c Ongán még tovább iépnoZ: ■ A Csavaripari Vállalat 2-es számú ongai Gyárában úgy beszélnek az elmúlt három évről, — de különösen az elmúlt évi eredményekről, — hogy ezen időszak alatt alapvetően megváltozott a termelési kedv, nagyot léptek előre a jövedelmezőség, a gazdaságosság területén, iá ez mind a gyáregység szőkébb kollektívája szempontjából, mind népgazdasági szinten kedvezően érezteti hatását. A minden vonatkozásban pozitív változást megelőző években számos anyagellátási-, termelési-, termelékenységi probléma jelentkezett Ongán. Ennek összetevői: a nem megfelelő anyagellátás, a termelőeszközök egy részének korszerűtlensége voltak, amely természetszerűleg szubjektív gondokkal, — a műszaki vezetők, a szakemberek clkedvetlenedésével párosult. A helyzeten változtatni tehát, — az ongai gyárat a vállalat egészétől elszakítva is — elkerülhetetlenül szükséges volt. E szükség páfosult azzal is, hogy nép- gazdasági szinten a kötőelemeket gyártó Csavaripari Vállalat egészétől váltást, fejlesztést igényelt az élet. A vállalat profilja olyan termékek, olyan alkatrészek gyártása, amelyek gépek, gépegységek oldható kötését szolgálják, biztosítják. Érthető, hogy a gyártmányszerkezetnek mindenkor követnie kell a népgazdasági szinten, ezen belül a gépiparban bekövetkező szerkezetváltozást, ha lépést altar tartani az igényekkel, ha a népgazdaság számára szükséges és a vállalat szempontjából gazdaságos, jövedelmező termelést kíván folytatni. A Csavaripari Vállalat néhány évvel korábban a könnyűszerkezetgyártására vonatkozó kormányprogram megvalósításában kapott jelentős feladatot. Ez határozta meg az ongai gyáregység termékstruktúra- váltását is. Illetve mindez párosult egy olyan feladattal is, amelynek megoldása népgazdasági és vállalati szinten egyaránt jelentős, gazdaságilag indokolt, éppen ezért igen fontos volt. A korábbi években intenzíven anyagigényes, előalakított termékek a budapesti 1-es számú gyárból kerültek Ongára, — vasúti szállítással. S ehhez az előalakított félkész termékhez a nyersanyagot előzőleg a Lenin Kohászati Művekből és az Özdi Kohászati Üzemekből szállították Budapestre. Kézenfek. vő volt, hogy az ongai gyár profilját úgy kell változtatni, hogy az említett termékhez szükséges nyersanyag útja lerövidüljön: azt Ongán dolgozzák fel. A Csavaripari Vállalat a népgazdasági és a gyártásfejlesztési, gazdaságossági igényeknek megfelelően dolgozta ki közép és hosszútávú tervét. Ennek realizálásaként a gyáregységek proíilí- rozása módosult. Az ongai gyár olyan új fela'datokat kapott, amelyeket viszonylag nem nagymértékű termelési eszköz cserével, adottságainak leginkább megfelelően jól meg tud oldani. A Miskolc—Budapest, Ózd—Buda. pest közötti anyagszállítás lerövidülése például egy év alatt 600 ezer tonnakilométer megtakarítást jelent a Csavaripari Vállalatnak, s ennyi tonnakilométer szállítási kapacitás szabadul fel, amelyre népgazdasági szinten nagyon is szükség van. © A 2-es számú ongai gyár termékskálája az említetteken túl további új „vonásokkal” is gazdagodott. Ilyen például a képlékeny hidegalakítással készülő 2-es pontossági osztályú hornyos csavar, amelyet szintén Budapesten, az 1-es gyárban készítettek. A profilcsere eredményeként Budapesten jelentős élő- munkaerő szabadult fel, Ongán pedig, — s ez az 'egész vállalatra, tehát a budapestiekre is pozitíve hat, a „végelszámolásnál” — számottevő mértékben növekedett a termelés és a termelékenység volumene, s ennek következtében a jövedelmezőség, a vállalati nyereség is. Amint Lukács László, az ongai gyár igazgatója elmondja: az eddig realizált váltás, a fejlesztés, az olyan termékek, mint a piacon igen keresett különböző csavaranyák, a belövőszeg gyártása, elősegítette, hogy a piaci feszültség e termékekből máris megszűnőben van, s igen jelentős a népgazdaság szempontjából az e téren elért import-megtakarítás. A profilátvételekkel, a termékstruktúra jelentős megváltoztatásával lényegesen, — 25—30 százalékkal — javult Ongán az anyagkihozatal és az élőmunka hatékonysága is. Az úgynevezett 2-es pontosságú csavarok árszínvonala is emelkedett, — a bázishoz képest 15—20 százalékkal, — ami tovább növelte az ongai gyár jövedelmezőségét. A Csavaripari Vállalat ösz- szesen 460 millió forintot in- vésztált be az elmúlt három év során az igen számottevő rekonstrukcióra. Ebből Ongán 150 milliót használtak fel, amelyet zömében a melegüzemi gyártmányok és a képlékeny hidegalakítás fejlesztésére fordított a gyár. A korábban kidolgozott távlati fejlesztési tervnek megfelelően 1980-tól még mintegy 400 millió forintot használnak majd fel, s mindezt úgy, hogy miközben a termelési volumen duplájára nő, sem új munkagépeket, sem a jelenleginél több élő munkaerőt nem igényel a fejlesztés! © A korszerűbb gyártás- tecnnológia es a gyártmány „fogadására” már megkezdték a műszakiak a szakemberek, szakmunkások átképzését. A termelési volumenben, a termelékenységben és más vonatkozásban bekövetkező, várható fejlődésre nyugodtan lehet következtetni azokból az eredményekből, amelyet az elmúlt néhány év során bevezetett változások számokban, százalékokban kifejezett néhány mutató érzékeltet: 1975-höz képest 51 százalékkal növekedett Ongán a termelési érték. A száztízmillió forintos pluszból 85 milliót a termelékenység növekedésével értek el. Vizsgálta, mérte a gyár vezetése a módosított, újonnan bevezetett munkaszervezés hatékonyságát is. Ez igen jó, 12,5 százalékkal csökkent például az állásidő, s közel tizenegymillió forintra tehető két év viszonylatában az anyag, és energiamegtakari- tás. Mindezekhez még csak annyit: az egy foglalkoztatottra jutó jövedelem ugyanezen időszakban 13,6 százalékkal nőtt. * • A Központi Bizottság 1978. április 19—20-i határozata, — s már az azt megelőző határozatok is részletezték, milyen módon és milyen eszközökkel kell jövedelmezőbben, hatékonyabban, gazdaságosabban termelnünk. Ezek között szerepel: a termelési tényezők optimális kombinációja, a munkatermelékenység növelése, a korszerű üzem- és munkaszervezés, a belső tartalékok feltárása, az importmegtakarítás, az erre irányuló termékváltás, az energiamegtakarítás. —‘ hogy csak néhányat említsünk. A Csavaripari Vállalat elmúlt időszakban végzett munkája, ezen belül az ongai gyár példája bizonyítja: megpróbálták! S az eredmények azt mutatták: lehet és érdemes! Barcsa Sándor világgazdaság hírei Termelés és fejlesztés A világ acéltermelése a legutóbbi másfél, évtizedben több mint kétszeresére nőtt, s 1977-ben elérte a 700 millió tonnát. A növekedésnek ez az üteme az elkövetkezendő években — valószínűleg — nem csökken. Az acélipar csak úgy tudja kielégíteni az állandóan növekvő keresletet, hogy újabb meg újabb és egyre termelékenyebb eljárásokat, technológiákat' vezet be. Erre van szükség hazánk acéliparában is. Míg jelenleg évente egy belga emberre 1600, egy japánra 1100, Csehszlovákiában 900, az NSZK-ban 800, az USA-ban 600 kilogramm hazája gyártotta acél jut, addig nálunk az egy emberre jutó acélmennyiség ma még 400 kilogramm alatt van. Az acéliparral szemben támasztok' egyre fokozódó mennyiségi, minőségi és gazdaságossági követelmények teszik indokolttá hazánk acéliparának a fejlesztését is. Az illetékesek a döntéseknél messzemenően figyelembe vették és veszik ezeket a fontos szempontokat. Az ez idő szerint legkorszerűbb, úgynevezett oxigénkonverte- res eljárást — amely nagymértékben növeli a termelékenységet — jelenleg két helyen vezetik be: a Lenin Kohászati Művekben és a Dunai Vasműben. Az LKM- ben egy 80 tonna névleges adagsúlyú konvertert helyeznek üzembe, s vele várhatóan már 1980-tól évente 0,7 millió tonna jó minőségű acélt gyártanak, a Dunai Vasműben pedig 1982 végétől nyílik lehetőség évi 1,1 millió tonna acél előállítására az oxigénkonverteres új technológia kialakítása révén, alkalmazásával. Addig is azonban szükség van egy — a lehetőségekhez mérten — időben, mennyiségben, technológiában is áthidaló megoldásra. Így hagyta jóvá 1975 áprilisában a Minisztertanács az Ózdi Kohászati Üzemekben az acélgyártás fejlesztésének oxigénes in- tenzifikálás útján való programját. t Mint Köntös László az ÓKÜ beruházási főmérnöke elmondotta, az előkészítés, a tervezés, a szerződések megkötése már korábban megkezdődött, a gyakorlati kivitelezésre azonban 1976-ban került sor. A 2 milliárd 329 millió forintos fejlesztési programot időközben egy újabb határozattal meggyorsították. Ez azt jelenti — többek között —, hogy 1977. december 31. helyett szeptember 30-ra elkészítették az új oxigéngyárat és az oxigénfelhasználás különböző léKépcs József, a Kohászati Gyárépítő Vállalat főépítés- vezetője tesítményeit, valamint az üstfalazó csarnokot. Az államilag kiemelt és első szakaszában gyorsításra kijelölt nagyberuházás két és fél éves megfeszített munka után az idén, június 30-án fejeződik be. A beruházást lebonyolító ÓKÜ-apparátus azt tartotta és tartja legfontosabb feladatának, hogy a számos — közöttük külföldi — kivitelező vállalattal szorosan együttműködve határidőben és az eredeti költségszinten belül realizálja ezt a programot. Az ózdiak ismét jól „vizsr gáztak”. Pedig nem volt könnyű sem a beruházónak, sem a kivitelező vállalatoknak. Egyszerre kellett és gyakorlatilag többségében egy helyen megoldani az egyre növekvő termelési feladatokat, ugyanakkor a fejlesztést, a rekonstrukciót, méghozzá olyan szűk, túlzsúfolt helyen, olyan kis alapterületen, ahol — a szakemberek véleménye szerint — sehol a világon nem állítanak elő olyan nagy mennyiségű acélt, mint itt. Az ÓKÜ beruházást lebonyolító apparátusának tehát egyrészt meg kellett teremteni az együttműködést a termeléssel foglalkozó acélműi gyárrészleg, valamint a beruházási programot kivitelező vállalatok között, másrészt — anélkül, hogy beavatkoztak volna más vállalatok „belügyeibe” — meg kellett teremteni az összhangot a számos kivitelező vállalat között. A gyárnak mindezek mellett fe! kelleti készülni az újszerű technológia alkalmazására, melynek érdekében több tanfolyamot és külföldi tapasztalatcserét szervezlek. Az acélgyártás fejlesztését szolgáló programot meggyorsító határozat lehetővé tette, hogy a múlt évben — az újszerű technológia, az oxigénes intenzifikálás útján nagyobb mennyiségű acélt állíthattak . elő. De nemcsak több, hanem — éppen az oxigénes intenzifikálás kapcsán — jobb minőségű acél előállítására is lehetőség van. E kettő együttvéve azt jelenti, hogy az Ózdi Kohászati Üzemek acéltermelése mennyiségben és minőségben, ezt követően pedig az acéláru-termelésben az eddigieknél jobban megfelel a hazai és a külföldi igényeknek, az exportfeladatok teljesítésének. Az újszerű technológia bevezetése 1977. szeptembere óta egy adag, tehát 100 tonna acél előállításához szükséges 6,1 óráról 5,1 órára csökkent a munkaidő. Ez nagymértékben növelte a termelékenységet. Az acélgyártás fejlesztésével kapcsolatos államilag kiemelt ' beruházás megfelelő gondot fordít az acélgyártók munka- és szociális körülményeinek javítására, többek között az öntőcsarnok zsúfoltságának csökkentésére, a kisgépesítés folytán a nehéz fizikai munka mellőzésére, újabb öltözők és für-’ dók építésével a szociális körülmények javítására, és — viszonylag nagymértékben — a környezetvédelemre. Ügy néz ki, hogy Ózdon megszűnik az a naponta több tohnaszámra kéményekből elszálió „vörös por”, amely az acélgyártás jellemzője volt ez idáig, miután 571 millió forint értékben korszerű füstgáztisztító berendezéseket szerelnek fel. Az acélgyártás fejlesztésének államilag kiemelt és gyorsítsára kijelölt programja egyaránt szolgálja a népgazdaság. a vállalat, de az egyes dolgozók érdekeit is. Az ózdiak — mint eddig a folyamatos acélöntőmű, a rúd-dróthengermű „eruházá- -sánál — ezt a programot is magukénak tekintik. Nemcsak az arra kijelölt és nagy tapasztalatokkal rendelkező apparátus segíti megvalósítását, hanem sokan az egyszerű dolgozók közül is. A program megvalósítása nor- nálisan halad. A beruházást ebonyolítók és a kivitele- :ők meggyőződéssel állítják: határidőben és az eredeti költségszinten belül oldják meg feladataikat. Szöveg: Oravee János Kép: Mizcrák István (Folytatjuk) VARSÓ ÉS KÖRNYÉKE A varsói vajdaság a hetvenes években ugrásszerű fejlődésnek indult. Az elmúlt ötéves tervben a termelőalapok értéke 67 százalékkal nőtt, a termelés megkétszereződött és csupán a két utóbbi évben 32 mii liárd zlOP'it fordítottak beruházásokra. A beruházási e.zközök megfelelő felhasználása következtében a varsói ipar az ország legjobban felszerelt, legkorszerűbb terii'eteihez tartozik. A mostani ötéves tervben újabb beruházásokkal fejlesztik az Ursus-gyárat, az élelmiszer- inart, a színes tv-gyártást, a r emélygépkocsi-gyártást. SZOVJET TRAKTOROK A Traktoroexport szovjet külkereskedelmi vállalat nemrégiben alapította a Byelarus Tractors Pty. Ltd. nevű leányvállalatát. A cég mé" az idén befejezi forgalmazó és összeszerelő üzemének építését a Sydney melletti Milperrában. A vállalkozás 1,3 millió ausztráliai dollár beruházást igényel. A tervek szerint az üzemben évente 200—300 Belorusz típus’ traktor végső összeszerelését végzik el. A választék igen szé’es: 25 lóerőstől 300 lóerősig terjed. A későbbiekben munkagépek forgalmazására is gondolnak, többek között ekére, kullivátor- ra és aratógépekre. NAGY KÖLCSÖN A Világbank tárgyalásokat folytat a Vietnami Szocialista Köztársasággal „igen nagv kölcsön” nyújtásáról egy délvietnami öntözési objektum finanszírozására —. közölte egy sajtóértekezleten McNamara, a bank elnöke. A hatalmas öntözési rendszer lehetővé fogja tenni a deltavidék rizstermelésének nagymértékű növelését — tette hozzá a bankelnök, de sem összeget, sem további részleteket nem volt hajlandó közölni. „Vietnam tagja a Világbanknak, s mint ilyen, jár neki a támogatás” — hangsúlyozta McNamara. KUBA HALÁSZATA A cukor után a halászat Kuba devizabevételeinek a második .legnagyobb forrása. Jelentőségét bizonyítja, hogy 20 év alatt 5.6 millióról 60 millió dollára növekedett a halászati termékek exportja. Ezért a szigetországban intenzív fejlesztési programot hajtanak végre, hatalmas halászati kikötőt építettek ki Havannában, egy másik pedig jelenleg épül Cienfuegos- ban. Az egyik indítóállomás bekapcsolásán dolgoznak a Villamos ipari Vállalat szerelői
