Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-07 / 132. szám
f“ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. június 7., szerda Mindenkinek kell egy Dulcinea A La Mancha lovagja Persze, hogy sznobok vagyunk, de hát egy darab sikerének mégsem az a titka, hogy már a Broadwayn i-s tetszést aratott. Miért any- nyira magával ragadó, miért hódit meg minden közönségréteget a La Mancha lovagja? (Mert. hogy jó előadásokban hódít, az bizonyos.) Mert — mondta nevetve valaki — mindenkinek kell egy Dulcinea. Talán nem is tudta, hogy mennyire igaza van! Persze, hogy kell valaki, akibe minden jót, nemes. és szépet beleálmodunk. S milyen csodálatos, hogy a valóságos személy — esetleg „utcasarkok rongya” egyszerre csak hasonlítani kezd az álomképhez. „Általam vagy. meri; meg én láttalak” — mondja Ady. Aldonza Don Quijote által válik Dulcineá- vá. A lovag mintegy megváltja a mindenki szeretőjét. A korszerűtlen, a nevetséges a szélmalomharcot folytató Don Quijote korunkban valamiféle megváltóként tűnik ' Akinek szent balgaságát kinevetjük ugyan, de irigyeljük is. Mit irigylünk tőle? A megingathatatlan hi- tet, az erkölcsi emelkedettséget, a tisztaságot. Egy manipulációktól terhes korban var valaki, aki nem manipulálható. , Szűcs János — a miskolci előadás rendezője — erre a tételre építi fel a produkciót. S nincs ebben semmi erősza- koltság. Ezt sugallja Wassermann Szövegkönyve, mely szerint az író Cervantes, azonos bús képű hősével. („Mindketten La Mgncha lovagjai vagyunk.”) Mindketten az életükért, a művükért küzdenek egy nagyon nehéz közegben. (Az írót az inkvizíció börtönébe vetik, ahol Don Quijote kalandjainak megeleve- nitésével — életével és halálával — ad ^példázatot a hit erejéről, a megtisztító szerelemről; a szent álmo- dásokról. Vagy, ha úgy tetszik; a költészetről, amelynek hiánya elszürkíti, elsilá- nyítja életünket.) Az inkvizíció kínzó szerszámainak, az akasztófának árnyékában tiszta emberi hangon, nemes célokról hallunk. Semmi racionális nincs ebben, de hát a költészet éppen a ráción túl kezdődik ... A börtönben — a pokol előcsarnokában — Cervantes- nek, ahhoz, hogy megmentse önmagát és művét, alig van több reális lehetősége, mint Don Quijotének, hogy győzelmet arasson az öszvéiv hajcsárokon, vagy akár a szélmalmok felett. De hát mindkettőjüknek van egy álma ... A XX. század végének nézője — aki már kiábrándult az álmokból, vagy úgy tesz (mert. ez a divat és így praktikus), mintha kiábrándult volna —, mikor szembesül ezzel a szent révülettel, egyszeri-e lelepleződik. Nyugtalanság fogja el, mert az álmokat — legalább önmaga számára — be kell vallani. S akkor kiderül, hogy többé- kevésbé rokonai vagyunk Cervantesnek, Don Quijoté- nak; egyszérre sírhatunk és nevethetünk önmagunkon. Eljut-e a néző Wassermann, Mit Leigh és Joe Dánon műve közben eddig? Embere válogatja. De, hogy ez a tragikus musical alkalmas kalartikus élmény teremtésére, az aligha lehet kétséges. A miskolci előadást — mely nagyon nagy erőpróbá- ‘ ja volt minden résztvevőnek — ilyennek ítéljük meg. Már a térteremtés is eléggé szokatlan feladatot szabott. Gergely Istvánnak olyan díszletet kellett konstruálnia, mely egy zárt (lehatárolt) világot jelképez, s ugyanakkor színhelyéül kell, hogy szolgáljon minden Don Quijote-] kalandnak. Hiszen végig a „játék a játékban”' elvét, illetve gyakorlatát kell követni. A díszlettervezőnek mindezt sikerült hatásosan, de Különösebb hatásvadászat nélkü] megoldania. Az eredeti helyszín az inkvizíció börtöne, melyet felvonóhíd választ el a külvilágtól. A felvonó magasában működik a hatalom mechanizmusa, a rabok pincében (mintegy a föld alá szorítva) élnek. De ez a börtönkeret — a maga mozgatható elemeivel — alkalmat ad új és új helyszín teremtésére. A változásokat maga a játék diktálja. A díszlet így dramaturgiailag működik, egyetlen öncélú mozgatás nélkül. Hasonlóan funkcionálnak a jelmezek (Ék Erzsébet m. v.) munkái is, i .elyek tökéletesen illeszkednek a környeze’tbe, s jel- zettségükben is igen kifeje- zőek. Az előadásnak rendkívül bonyolult — de bonyolultságában is természetes hatást kel • — a koreográfiája. (Somoss Zsuzsa érdeme.) A „játék a játékban” szereplőit szélsőséges indulatok mozgatják; lökik, taszítják. A rendező olykor a happening hangulat megteremtéséig is elmegy. Mindazonáltal szó sincs afféle látványosságra való törekvésről, mint amilyet zenés műveknél megszoktunk. Amiből talán az is nyilvánvaló, hogy a zene is úgy funkcionál, mint a dráma egyik alkotó eleme. A musical legismertebb dalai (a nagy számok) soha sem betétként szólalnak meg, hanem a drámát tovább feszítő — a cselekmény sodrát soha nem csökkentő, hanem mélyítő — momentumként. Persze, hogy ennek így kell lennie, így törvényszerű, természetes, de hát láttuk már bizony ellenkező példát is... Néha még most is vitatják, hogy a musicalekhez milyen színész szükségeltetik. Énekes, avagy prózai. Azt hiszem, ez csak nálunk vita. Egysze-. rűer színész kell, művész — emberábrázoló. Akinek persze kifejezési eszközeihez tartozik az ének és a tánc is. Van ilyen? Külföldi és hazai példák bizonyítják, hogy van. Mindemellett bizonyos megalkuvásra kényszerülnek színházaink. Szükségképpen így volt ez Miskolcon is. Bár — sietek hozzátenni — erőinkhez mérten a legjobban osztattak ki a szerepek. A címszereplő Vitéz László nagy drámai erővel bír; a sokrétű játékot ' egyetlen aránytévesztés nélkül oldotta meg. Beleélő készsége feledtetni tudta, hogy Vitézben | sajnos nincs elég muzikali- j tás. s bizony beszédkultúrá- j ja is fejlesztendő. Izzása vi-1 szorít nem maradt hatásta-x lan, s kitűnő mozgáskészségét is örömmel kell nyugtáznunk. Egyszóval csaknem teljes illúziót keltő Don J Quijoteként élt a színpadon, t Komáromy Éva (Aldonza— Dulcinea) viszont remekül kamatoztatta zenei kvalitásait, miközben magas hőfokú szenvedéllyel formálta meg a kocsmai cselédet, akinek meghökkentőek az átváltozásai. Ábrahám István Sanchó- ja jámbor, de ugyanakkor friss észjárású. Az egész alak rendkívül szeretetre méltó és precízen teljesíti drámai funkcióját. Abrahám mindig a figura rnagvát keresi és találja meg, ezért kerüli el azokat a csábításokat, melyeknek oly sokszor áldozatul esnek a gyors, hatásos sikerre törekvők. A Herceg szerepében Harmath Albert nem élhette ki igazán énekesi kedvét, tehetségét; meggyőződhettünk viszont (hideg, okos és számító alakot teremt) szellemi erejéről. Poór Péter Atyaként miskolci alakításainak legjobbját nyújtotta. Bemekül jellemzett, sokszínű — belső ellentmondásait jól tükröző — pappá lett, aki a csuha alatt intellektuális fegyenc. Énekkultúrája maradéktalanul érvényesült a szerepben. (Baj-e, ha ez után kimondom; nem okvetlenül bonvi- ván szerepekben kell — éppen a színész érdekében! — foglalkoztatni a jövőben.) Kulcsár Imrének nem volt könnyű — alkati adottságai miatt — elhitetni, hogy miért éppen ő a Kormányzó, Fogadósként azonban (kicsinyes ravaszkodásával) jól funkcionált. Olgyay Magda groteszk iránti érzékével, humoréval (Házvezetőnő) örvendeztetett meg bennünket. Csorba Ilonával (Antonia), Palóczy Frigyessel (Borbély),. Márffy Verával (Fogadósné), Pécskáy Tiborral (Pedro) ugyancsak elégedettek voltunk. De valamennyi szereplő hozzájárult ahhoz, hogy egységes, arányos, tiszta előadást lássunk. A zenekar "lerédy Éva keze alatt (a karmester szinte egyenértékű színházteremtő volt a rendezővel ezen az esten) legjobb formájában mutatkozott meg. Gyarmati Béla Tűnődés Sárospatakon ' A Műemlékvédelem című szakfolyóirat idei első számában jelent meg Ferenczy Károly Tűnődés , Sárospatakor című rása. amelyben számba veszi a Sárospatakon végzett műemléki felújításoka' azok helyes, vagy helytelennek vélt megoldásait. Rendkívül részletes elemzéssel veszi sorba az egyes épületcsoportokat azzal a céllal, hogy mind többen nyilvánítsanak véleményt, tegyenek észrevételt, vagy mondjanak kritikát az általa felvázoltakról. Tekintettel arra, hogy Ferenczy Tűnődésének több megállapítása elbírálásához korábbi műemlékíelújítási tervek és ^gyéb körülmények ismerete szükséges, a hozzászólások elsősorban a műemlékekkel foglalkozók részéről várhatók. De bizonyára .• Sárospatakot szerető nagyközönség is érdeklődik a téma iránt, ezért / felhívjuk Ferenczy Károly írására a figyelmet. Lenkcy Zoltán munkája A rádió mellett Határesetek A Rádió Kabarészínháza újabban mind gyakrabban lép ki a stúdióból, hogy het- venperces műsorának új keretet adjon. Különböző intézmények, közületek szolgáltak otthonul, s egyben témául is. Így jutott az évadzáró júniusi adás a határra, illetve a határátkelő-helyre, mint a szóvivő Bodrogi Gvu- la bevezetőjében mondta, nagyrészt azért, hogy megtudakolják, hol is van a határ, mert a kabaré — egy ismeretlen nyilatkozó szerint — ezt eddig nem tudta. Mindennek van határa! címmel „határőrök és vámőrök vizsgálata” folyt a rádiókabaré állandó stábjának elővezetésében. A tréfák, jelenetek, egyéb szórakoztató megnyilvánulások igyekeztek közel kerülni a határvizsgálatok fogalomköréhez, a szerzők és a műsor egyéb gondozói arra törekedtek, hogy a témákat mindinkább roko- nítsák a szellemesen kitalált címhez és alcímhez. Így jött létre az ötletes prognózis — Északról dél felé frottírtö- megak beözönlése várható becsapódásokkal —, néhány megtörtént eset áthangszerelése, egy-két jó villámtréfa, meg egy-két erőltetetten határesetté lett egyéb kabaré- szám. Szellemes volt Radvá- nyi Barna riportja a pénzügyőr-parancsnokkal, s ez annál is inkább örvendetes, mert a másik hasonló beszélgetés — a határőr-parancsnokkal folytatta Marton Frimie„ — nem tudott eléggé oldotlá válni, kilógott a műsor egészéből. Ugyancsak szellemesen indult a Mikes —Somogyi kettős Emma inspirálta dialógusa, de nem ttu'ta végig tartani magát a helyesen megütött hanghoz, végül a két társszerző szokványosabb produkcióira emlékeztetett. Nem tetszett a disszidens hölgy levele, célzásai nemritkán súrolták a jó ízlés határát, előadása hangsúlyozottan várta a tap- ’ sót és nevetést egves poénoknál, s az nem mindig, vagy csak késve jött be. Egészeden a választott témakört jól járta körül a maga eszközeivel ez a műsor, bar a nem magyar utazókat érintő megjegyzésekben csipetnyivel több is lehetett volna a bors. ’ (bm) Kelta temetőket tárnak jel RÉGÉSZETI ÁSATÁSOK BODROGH ALOMBAN ÉS KISTOKAJBAN A miskolci Herman Ottó Múzeum régészei' az elmúlt év szeptemberében és ez év januárjában végeztek leletmentéseket Bodroghalomban, ahol a homokbányánál, illetve homok ki term elés közben hamvasztásos kelta sírok, urnák, tálak kerültek elő. A helyszíneket akkor biztosították, s most Hellebrandt Magdolna régész irányításával megkezdik a terület tervszerű ásatását. Több mint egy évtizeddel ezelőtt Molnár Vera sárospataki régész-már végzett a közelben leletmentést, amikor is szőlőrigolírozás közben bukkantak elő kelta emlékek. Most az út másik oldalán jeleznek az eddigi leletelőbukkanások nagyobb, értékes települést. Az ásatások június 19-én kezdődnek, s abban a régésznek középiskolások és egyetemisták önkéntes tábora segít. A bodroghalmi ásatás előreláthatólag négy hetet vesz majd igénybe, azt követően további né"y hétre Kistokaj-Kültelek lesz az újabb kutatások színhelye, ah--’ ugyancsak kelta temető feltárása a feladat. A Reflex együttes nyári programja Öt legény a színpadon már remek hangulatot tud teremteni. Különösen akkor, ha kezük alatt népszerű slágerek vagy éppen saját szerzeményeik szólalnak meg. Ilyen csapat a Molnár Béla Ifjúsági és Üttörőház Reflex együttese, amelynek tagjai évek óta a fiatalok kedvencei megyeszerte, de a megyehatáron túl is. Ez évben bizonyára tovább nő tekintélyük, népszerűségük. Milyen programokkal kívánják a nyáron szórakoztatni a „tiniket”? — többek között erre a kérdésre kerestünk választ, amikor Bárdos Istvánnal, a zenekar vezetőjével beszélgettünk: — Talán az eddigi legszebb nyarunk elé nézünk — kezdte. — Sokfelé megforr dulunk a megyében, sőt az ország különböző vidékén és több neves magyar együttessel lépünk fel. E hónapban kezdődik a „hajtás”. ,Ez nem azt jelenti, hogy eddig semmit sem tettünk, hiszen már az elmúlt hónapban is közös koncertünk volt a Gemini- vel az encsi szabadtéri színpadon. Ugyanitt még fellépünk a nyáron a V. Moto- t Rock és az Illés együttessel. Eztnk.vül gyakran szerepelünk majd az Apostollal, a Piramissal és a P. Mobillal. J1' ius 12-én Kati és a Kerek perec együttessel közö- -*-> nyitjuk meg a miskolci ifjúsági ház rock-udvarának programsorozatát. — Hová kaptatok még meghívást a szezonban? — Borsod megyén kívül Szabolcsba. Ilajdú-Bihar és Heves megyébe, valamint a Balatonra. Tavaly Lengyel- ország néhány városában turnéztunk. s lehet, hogy az ;dén megismételjük ezt a körutat. Még szintén a nyáron az NDK-ban lépünk fel. Július 14-én a miskolci sportosa, nckba . (szerepelünk a Piramis együttessel. Feltétlenül megemlíteném még, hogy Edelény, Sajószentpéter és Kazincbarcika fiataljaival találkozunk majd igen sűrűn a nyáron. De gyakran ott- honur.- lesz a Gárdonyi Ifjúsági Park is. A heti két-bá- rom gyakorlás mellett 3—4 előadást tervezünk. — .legközkedveltebb dalotok? — A DVTK-induló — vágta rá Bárdos István. — Labdarúgó-mérkőzései] előtt hangzik el ez a saját szerzeményünk, és azt hiízem, kedvelik a focirajongók. Valószínű, még ebben az évben megjelenik kislemezen. Ismertebb dalaink az Artúr bácsi, a Madárijesztő, Dal a hajnalró] és a Hé, jóember! Most két. új dalt komponálunk: a Bolpnd nyár és A félelem túlsó oldalán címűeket. De az ismert külföldi számokról sem feledkezünk meg koncertjeinken. Az együttes tagjai: Takács Gábor (gitár), Veres Lajos (basszusgitár), és Bárdos István (ének, trombita). Regős Zsolt (orgona). Bánhegyi Lajos (dob). Virág László (harsona), bizonyára e nyáron is sok fiatalnak szereznek megyénkben kellemes estéket. Teniesi László A MISKOLCI VASIPARI SZÖVETKEZET pályázatot hirdet FÖKÖNYVELÖ-HELVETTESI munkakör betöltésére. Követelmény; mérlegképes könyvelői oklevél, legalább 5 éves gyakorlat. Jelentkezés a szövetkezet elnökénél. Miskolc, Partizán u. 7. szám alatt. Gyors és' jó minőségű fényirálatÉ készítését vállalja a MEDICOR OREL. Miskolc, Győri kapu 24. Felvilágosítás: naponta 8 és 15 óra között a 37-540/14 lelefonszámon. í