Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-30 / 152. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. június 30., péntek Ismét eltelt egy esztendő A Miskolci Galéria romos épü éténél Először 1976. július 2-án foglalkoztunk a Miskolci Galéria épületének rongálódásával, illetve a Galériának, mint kiállító- helynek hosszú időre történő megszűnésével. Arra a következtetésre jutottunk annak idején, hogy Miskolc kiállítási intézményhálózatában a Miskolci Galéria afféle főalkatrész- szerepet tölt be, s mint a gépeknél a főalkatrésztörés igen komoly zavart okoz az egész szerkezet működésében, félő, hogy Miskolcon is valami hasonló következik be. Pontosan egy évvel ezelőtt, 1977. július 2-án, miközben tizennégy hónap telt el a Galéria használhatatlanná válása óta, ismét visszatértünk erre a témára. Sajnálattal kellett megállapítani, hogy a Miskolci Galéria kiállítóhe- lyiségeiben a helyzet változatlan. Tudtunk már akkor többféle átfogó tervről, amely a Galéria újjászületését célozta, s arról is, hogy ezek a tervek nem realizálódtak. Egy évvel ezelőtt arról kaptunk tájékoztatást, hogy a tervezővállalat megbízást kapott az illetékes' tanácsi szervtől egy újabb terv elkészítésére, amely alapvetően födémcserére, és a födémmel kapcsolatos világítás- technikai és egyéb megoldások tervezésére vonatkozott. Ezek a tervek csak a legszükségesebb javításokat célozták. Már ekkor, tizennégy hónappal a Galéria meghibásodása után megállapítható volt, hogy a Miskolci Galéria, valamint a Művészeti és Propaganda Iroda egy épületbe tömörítése olyan kényszermegoldás. amely ■nem használ egyik intézménynek sem. Az egymásra torlódó, összefonódó tárlatok olykor egymást zavarják, a látogatót megtévesztik, az egyazon kapu fölött több kiállítási intézményt is hirdető táblák félreértésekre adnak okot, csökken a látogatószám, gyengül Miskolc képzőművészeti kultúrájának egyik igen fontos láncszeme. Ez év elején, pontosabban, 1978. január 6-án ismét foglalkoztunk a Miskolci Galéria helyzetével, tekintettel arra, hogy januárban a harmadik „albérleti" esztendejét kezdte a Művészeti és Propaganda Irodával való kényszerű együttélésében. Tagadhatatlan, hogy az együrt- lét, illetve annak hosszadalmassága a két intézményt kicsit egymáshoz csiszolta, mindkettő részéről megvolt és megvan a jó szándék az adott helyzet kölcsönös elviselésére, de mégis kényelmetlen és munkát bénító mindkét félnek. Ez év elején a Déryné utca 5. szám alatti épületről, azaz a Galéria igazi otthonáról kevés újat mondhattunk el. Újabb intézkedések voltak akkor folyamatban, az ÉSZAKTERV akkorra elkészítette a korábban említett felújítási tervdokumentációt, megtörtént egy tanácsi építőipari vállalat kijelölése a kivitelezésre és készült a kiviteli terv is. Ügy tűnt, hogy ez év tavaszán neki lehet kezdeni- a munkának. Ez újabb terv egyébként egyetlen korszerű, de installációkkal változtatható alapterületű termet irányzott elő, megfelelő kiszolgáló helyiségekkel. Már akkor jeleztük, hogy sürgős az építés, hiszen ennyi kiesés akaratlanul is sokat lerombolhat abból a. képzőművészeti kultúrából, amit a Galéria fennállása óta megteremtett, megkophat a rangja, megszürkülhet a tevékenysége. Ez megmutatkozik már a Galéria jelenlegi munkájánál is, hiszen a vendégotthonul szolgáló alkalmatlan terem sokféle megalkuvásra készteti, és az elmúlt évi grafikai biennale idején a Magyar Képzőművészek Szövetsége elnöksége részéről elhangzott olyan figyelmeztető jelzés is, amely bizony nagyon megszívlelendő. Arról van r-t amennyiben Miskolc nem tud megfelelő, az országos kiállítások rangjához illő, és azoknak alkalmas keretet adó, kiállítási helyiséget biztosítani, úgy a szövetség esetleg megvonja a várostól a nagy hirű biennále további megrendezésének a jogát. Ez pedig ne ncsak egyszerűen presztízsveszteség lenne Mis- kolcnak. * . Az első — és bevezetőben idézett — cikk megjelenésének második évfordulójához közeledve, mivel ismét eltelt egy esztendő, és huszonhat hónap óta elég sokat meditálhattunk a Miskolci Galéria romos épülete körül, újra megnéztük, hol tartunk. Mint Dusza Éva, a Miskolci Galéria igazgatója tájékoztatott, lényegében sokat nem léptünk előre, nem kezdődött meg tavasszal az építkezés, újabb tervek születtek, egyeztető tárgyalások folytak, helyszíni szemléket tartottak, de ami a legfontosabb lenne, hogy építőmunkások jelenjenek meg a Déryné utca 5. számú épületnél. erre sajnos, nem került sor. Rövid két hónappal ezelőtt, egy újabb helyszíni bejárás során, amelyen a beruházó, azaz Miskolc város Tanácsának művelődés- ügyi osztálya, a tervezővállalat, valamint a legújabban kijelölt részkivitelező, a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat képviselői vettek részt, elhangzott egy olyan, egyelőre még csak feltételes megállapítás, amely szermt a módosított terv alapján, akár ez év decemberére is helyre lehetne hozni a Miskolci Galéria épületét. Vajon miből áll ez a módosított terv, és miért kellett rá több mint két esztendőt várni? A módosítás a korábbi tervekkel szemben a tervezett átépítés és teljes födémcsere helyett, és természetesen az átrendezést is mellőzve, egy ugyanolyan épület renoválását jelenti, mint amilyen volt a Galéria, azaz a régi állapotot állítanák vissza, a korábbiaknak megfelelő beosztással, csak a legszükségesebb javításokat végeznék el. A terv szerint a nagyobb gépi kapacitást igénylő tetőjavítási munkákat a BÁÉV látná el, a belső munkákkal, s egyéb kisebb feladatokkal kisiparosokat bíznának meg. Az eddigi sokféle terv, vagy készülő terv, esetleg tervezett terv ismeretében ez a legújabb program valóban újdonság. Huszonhat hónapja, 1976 áprilisa óta ázik a megrongálódott tetejű épület. Padlózata is teljesen . tönkrement. Egy ilyen toldozás-foldozás csak nagyon-nagyon provizórikus lehet. Ennyi idő, ennyi vajúdás után ez nagyon kevés eredmény, még ha sürgősen el is végzik. A Galéria már biztosította a terepet az építőknek a cikkünk megírása előtt, bízva abban, hogy csak elkezdődik a munka. Még akkor is, ha az ilyen foldozó eljárással keveset is lépünk előre. Vajúdnak a hegyek, s kisegér születik — tartja egy klasszikus mondás. Bár már megszületnék itt akár ez a kisegér is — mondják, akik szeretnének már a Miskolci Galériában tárlatokat látni. Benedek Miklós Matyó szoba Szegeden Hogyan kerül egy szegedi bérház emeleti lakásának konyhafalára az eredeti, hamisítatlan matyóvirágos rét? Roppant érdekesen. A szakállas fiatalember még nyolc esztendővel ezelőtt találkozott Balástyán a ma már 82. évét számláló Jacsó Bori nénivel, a népművészet mesterével, aki jókora kartonokra rajzolt motívumait szívesen adta az ügyes kezű érdeklődőnek. Nagy András azonban a megszokottól eltérően nem párnákra, hanem mázas tányérokra rajzolta, helyesebben. karcolta a matyó mintákat. Házi gyűjteménye megközelíti az ezret, s ma már ketten gyarapítják azt, hiszen felesége, Szutcsán Julianna is rabja lett a hamisítatlan, iparművészeti ráhatásoktól mentes matyó motívumok megőrzésének, alkalmazásának. A házi múzeum mindig, mindenki előtt nyitva áll. A matyó díszítőművészet történetét monográfiának is beillő tanulmányban dolgozták fel, amely vendégkönyvükbe befűzve tájékoztatja az érdeklődőket. Jacsó Bori néni, akit meghívtak konyhájuk s gyűjteményük „zsűrizésére”, álmél- kodva ismerte el, hogy hiába dolgoznak a városiak más módszerrel, bizony hamisítatlan, amit csinálnak. Mert a Nagy házaspár a matyó festéshez — amit már barátaiknak is elkészítettek —, mosható anyagot, valkidot használ. De egyben igencsak hasonlítanak az idős mester- asszonyhoz: munkájukat az eredeti motívumok megőrzése érdekében végzik, a városi ember folklórigényét kielégítve, s feloldva ezzel a bérházi lakásbelsők ridegségét. Bori néni pedig még olykor kiül a kiskapu elé. kezébe veszi az írószerszámot, kifeszíti a vásznat, s lepedőszélre, párnára rajzolja a múlt ködéből előbukkanó szebbnél-szebb motívumokat. Főként a maga kedvére, hogy tanítványait megörvendeztesse vele. — vásárhelyi — Négy évtized távlatából Gondolatok a „Gondolat5-ról Az elődök felkutatása — kötelesség. A közelmúlt tényeit egyre több könyv tárja elénk egyre tárgy ilago- saboan. Az idei könyvnél legérdekesebb müvei éppen eüoól az időből hoztak újabb tanúvallomásokat: gazdagítjuk velük ismereteinket meg akkor is. ha a valio- mást-tevők nem a mi oldalunkon álltak akkoriban, csak — közeledtek felénk. Ám, amikor ezeknek teret nyitunk, még fokozottabb a felelősségünk: elénk tárni mai világunk irányító eszméjének előfutárait. Erre a hasznos munkára vállalkozott most a Magvető Könyvkiadó: kiadta a kommunisták — altkor persze ezt csak burkoltan bevalló — folyóiratának a „Gondolat”-nuk antológiáját. Megismerhetjük belőle a kommunista megnyilvánulásokat a múltból olyanoknak, amilyenek voltak, ahogyan képviselői akkor megszólaltak, három éven át élt, s 1937 végén megszüntetett lapjukban, a „Gondolat”-ban. Ahogy a kötetet lapozom, kusza összevisszaságban, egymást félretolva, tolonganak elém az emlékek: látom Bálint Györgyöt, amint a kötet 89. oldalán közölt „Az író és a béke ügye” című előadását tartja a Feministák Egyesületében. Szemüveges, kedves, intellektuálisan mosolygó arcával, a stílusában is hozzá hasonlító francia Georges Duha- melre emlékeztetett, amint csendesen, de határozottan tört lándzsát a veszélyeztetett béke mellett, hangoztatva, hogy az író „tiltakozásával nem előzheti meg a háborút, de azzal, hogy elmulasztja, elősegíti.” 1936-ot írtunk, az előadás megtartása és közlése a lapban — több volt, mint időszerű. Ugyanúgy, mint az ugyanabban az évben megjelentetett írása (Kádár Gyula álnév alatt írta a 148. oldalon). „Egy perccel a polgár- háború előtt” címmel. Arról a köztársasági Spanyolországról számolt be. amelyet néhány nappal előbb látogatott meg, hogy ott kitört a polgárháború és — mint azola már tudjuk — Franco győzelmével próbaszíntere lett a későbbi háooruna.c. Aztán látom magam előtt liemenyik Zsigmond (akkor még csan bajuszos, később — haláláig — szakállas) arcát, akinek harcosan groteszk novellájával találkozom a 18. oldalon. A „Berlini éjszaka” Remenyik sajátos, az abszurdokat megelőzve abszurd kis remekműve, az akkor már valóban abszurd Németországról szol. „Támogatása” fojtotta vérbe azt a spanyol köztársaságot, amelyet Bálint György még látott „egy perccel a polgárháború előtt”. — Jól ekhóz ezekhez Kelemen János megemlékezése az akkor 70. évét betöltő Romain Rollandról (a 301. oldalon), hiszen Rolland nemcsak a csodálatos zenészregény, a Jean Christoph írója volt. de a béke törhetetlen apostola már az 1. világháború idején is: jól tudva, hogy a muzsika harmóniája csak a béke rendjében lehet zavartalan. A nemzetközi béke ügye viszont — ezt jól tudták a Gondolat szerkesztői — nem választható el a magyar progresszió győzelmétől. Ezt tanúsítja az 1937-ben közölt sorozat (a kötet 250—263. oldalán) „Magyar valóság” címmel. A falukutatók, akkor pereket. ítéleteket kiváltó köteteit ismertették. Emlékszem. Féja Géza, Erdei Ferenc és Kovács Imre, műveinek akkori hatására; a Református Diákszövetségből, ahol zászlót bontottak, és bennünket. fiatalokat magukkal ragadtak, a Cent- ral-kávéházra, ahol ugyancsak jártam náluk, a törzsasztaluknál. És még ma is előttem áll a „Visegrádi utca 20—24.” című városszociográfiai írás (103—11.3. oldal) modellje: a lipótvárosi úriházak között meghúzódó prole+ártanva. amely*] rimr- vas József, Bálint György, dr. Jahn Ferenc, az orvos és Forgács Antal a költő írt. Először hívták fel a figyelmet, hogy a falu mellett a város nyomora is kutatás tárgya lett. Máté Iván A Közművelődési Alapból Öt év alatt — háromszázmillió A Minisztertanács a köz- művelődés irányításának központi összehangolásáról, hatékonyságának fejlesztéséről és a közművelődés-politika megvalósításának ellenőrzéséről az Országos Köz- művelődési Tanács közreműködésével gondoskodik. Feladatkörébe tartozik az 1974-ben létesített Közművelődési Alap elosztása is. Az elosztás megtörtént A Közművelődési Alap összege — a' jelenlegi tervciklusban — kereken háromszázmillió. Ennek felét — százötvenmilliót — a közművelődés tárgyi feltételeinek fejlesztésére, másik felét pedig a példamutató módszerek és megoldások bevezetésének anyagi ösztönzésére fordítják. Természetesen a beruházások támogatására rendelkezésre álló százötvenmillió forintot az OKT-hoz beérkezett igények többszörösen meghaladták. Ezért született olyan határozat, hogy támogatást csak azok a beruházások kaphatnak, amelyek a tanácsok V. ötéves tervében szerepelnek, s amelyeknek fedezetét a helyi és egyéb források — a Közművelődési Alap támogatásával együtt — teljes egészében biztosítják. És az is a szigorítások között szerepelt, hogy ezt az összeget csak a tervezett beruházás befejezési szakaszában kaphatják meg az igénylők. Az elosztás megtörtént, mely szerint a Közművelődési Alap beruházási keretéből harminc közművelődési intézmény kap kiegészítő támogatást Az elmúlt esztendőben a Diósgyőri Vasgyár tizenöt- milliót kapott művelődés’ központjának építéséhez. Még ebben a .tervidőszak ban Gödöllő tizenkétmillió kap a mű 'ődési központ építéséhez. Sárospatak tízmilliót ifjúsági és művelődési ház, Szombathely ugyanennyit megyei művelődési központ, Mezőhegyes hétmilliót művelődési központ és iskola, a Hajdú megyei Földes község és a Heves - megyei Besenyőtelek hat-hatmilliót művelődési ház, könyvtár és iskola megépítéséhez. Öt-ötmillióval részesedik a Közművelődési Alapból az épülő kaposvári ifjúsági és művelődési központ, valamint Tótkomlós, ahol művelődési központ és könyvtár épül. Kecel pedig négymilliót kap épülő nevelési központjához. Ez a felsorolás természetesen nem teljes. A munkások művelődésére A példamutató módszerek és megoldások bevezetésének anyagi ösztönzésére fordítható százötvenmillió fo rint elosztása, más elvek szerint történik. Ebből az összegből évenként kétszer ,— összességében átlag harmincmillió — kerül felosztásra. Legutóbb tavaly októberben — a Kulturális Minisztérium és az OKT titkárságának előterjesztése alapján — oszlott szét huszonötmillió forintot az Országos . Közművelődési Tanács elnöksége. Ebből az összegből a munkások, különösen a szocialista brigádok művelődésének támogatására, munkásszállási klubok, munkástele- püléseken működő művelődési otthonok és könyvtárak berendezésére hatmillió forintot biztosítottak. így egymillió-hetvenezer forintot kaptak a MÉM gazdaságai és vállalatai, hétszázezret a Jászberényi Hűtőgépgyár területi munkásklubja, ötszázezret a Magyar Hajózási RT, négvszázezret a MÁV Vezérigazgatóságának debreceni körzetében a bejárók klubja, háromszázötvenezret a perkátai művelődési ház és háromszázezret az ÉVIG művelődési központja. ötmillió forirítot osztottak szét a kisebb települések könyvtárainak és klubkönyvtárainak k-rrszerűsítésére. Ebből nyolcszázezer forintot kaptak Veszprém megye könyvtárai. A tamási járási könyvtár hatszázezret, Hí- mesháza közművelődési intézményei háromszázhetvenötezret az alsószölnöki klubkönyvtár és a csákánydo- roszlói könyvtár sznznyolc- van-száznvolcvanezret, a csörötneki klubkönyvtár és a tiszasülyi könyvtár pedig százötven-százötvenezret kapott. I’rukner Pál
