Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-24 / 147. szám

1978. június 24., szombat ÉSZAK MAGYARORSZAG 5 Kié a haszon? — Nincs szükségünk ar­ra a néhány forintra. Még odahaza sem engedem dol­gozni a gyereket, nem pe­dig az építőtáborban — mondta a minap a busz­megállóban várakozó kol­léganőjének egy „kedves” szülő. Személyesen nem isme­rem a család anyagi kö­rülményeit, a mama sza­vainak hitelében mégsem kételkedtem. Meggyőzött 'mindenről az, amit a to­vábbiakban oly terjengő­sen elsorolt. Nyugodtan mondható: a családnak nincsenek filléres gondjai. Nem kell a fizetés után sokáig rakosgatni az ide- oda fizetendő, törlesztendő összegeket. Szépen berende­zett lakással rendelkeznek, van autójuk. Sőt. mint el­mondotta, Tapolcán éppen befejezés előtt áll a hét­végi házuk. Mindezek után úgy is mondhatnám, azok közé tartoznak, akiknek megvan mindenük — il­letve majdnem mindenük. Valami azonban hiányzik. Olyan valami, amit még soha senkinek nem sike­rült pénzzel • megvásárol­nia. Hiányzik szemléletük­ből az egészséges közgon­dolkodás. Félreértés ne essék! Nem az a baj, hogy a szocializ­must építő társadalomban jól élnek az emberek. Ez végső soron célja és fel­adata társadalmunknak. A baj akkor és ott kezdődik, amikor már egyeseknek életfelfogását, gondolkodás- módját a túlzott, szinte határokat nem ismerő anyagiasság befolyásolja. Biztos vagyok abban, hogy azok a fiatalok, akik az iskola befejeztével az or­szág különböző építő- és egyéb táboraiba utaznak, vagy netán néhány hétre munkát vállalnak, nem azért teszik, hogy ebből a család lakást, vagy tel­ket vásároljon. De a fia­talok sem a pénzre „men­nek”. bár meg kell monda­ni, részükre az sem közöm­bös. Teszik mindezt ön­magukért, a közösségért, a munkáért és annak becsü­letéért, öröméért. Kinek használ a nyári munka?! Kár volna elhall­gatni, hogy az ifjúsági épí­tőtáborok fennállásának húsz éve óta nélkülük nem valósult volna meg sok, nagyszerű eredmény. Bár az építőtáborok eddigi ered­ményeiről nem vezettem statisztikát, de jártam a lecsapolt Hanságban, utaz­tam az építőtáborban levő fiatalok két keze munkájá­val épült több ezer kilo­méteres hosszúságú út egy részén, meggyőződhettem a sorjába rakott gyümölcsös­ládák halmazáról. De még ezeken túl, tovább lehetne sorolni az építőtábor nagy­szerű eredményeit. Mindez hasznos a közösség, az egyén számára egyaránt. Idézem az egyik gazdasá­gi vezető véleményét: — Szükségünk van rájuk. Nél­külük nem tudom, hogyan oldanánk meg az időben való betakarítást. Előnyös ez a számunkra és a nép­gazdaság számára is. örü­lünk, ha hozzánk jönnek. Érmen ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy jól érezzék magukat, hogy — jobban felkészülhessenek a munkára, a közösségi életre. És mindez így igaz. Kétségtelen, ma már meg­változtak a régi építőtá­bori életek és szokások. A sátrakat ízléses kőénü'etek váltották fel. Kénvelmes elhelvezés. sportolási és kul­turális lehetőségek állnak rendel idézésükre. Az énítőtáhorok hasznát általában sehol sem mé­rik mázsákban, forintok­ban. Nem is ez a cél. E kezdeményezés elindítói né­hány évvel ezelőtt helye­sen látták, amikor így fo­galmaztak: — „A régi fiatalság sok­szor együtt dolgozott szü­leivel, tőlük tanulta az éle­tet, a szakmát. Ma iskolák­ban tanítjuk, képezzük az ifjakat, eközben vala­hogy elszakadnak a mun­kától.” Igen. Az ifjúsági táborok az életre, a munkára kell, hogy neveljenek. És ha már e táborok1 hasznossá­gáról van szó, akkor e fo­rintban ki nem fejezhető nevelési lehetőségektől fosztja meg gyermekét az, aki az építőtábor eredmé­nyét csak forintban tudja mérni. V. M. Megyei vállalat folyamatban levő nagyberuházáshoz és a VI. ötéves terv beruházási feladatainak előkészí­tési-bonyolítási munkái ellátására, irányítására keres beruházói-kivitelezői gyakorlattal rendelkező A jelentkezéseket kérjük levélben, részletes önéletrajz­zal — az eddig betöltött munkakörök és nagyobb fel­adatok ismertetésével — az „Észak-Magyarország” szerkesztőségébe, „Beruházó” jeligére 1978. július 1-ig Jól felszerelt emeletes iskola működik Zádorfalván. Ügyfelek nyáron is vannak! Cseresznye­szüret A Mezőkövesd és Vidéke Áfész körzetében két hete folyik a cseresznye felvásár­lása. Az idény kezdetén fő­leg Szomolyán. de más kör­nyező községekben. így Bo­gácson, Cserépfaluban és Bükkzsércen is napi 40—50 mázsa cseresznyét sikerült felvásárolniuk, amit a ZÖLDÉRT-hez továbbítottak. Később, amikor az érés gyor­sult s a tartósítható fajták is piroslani kezdtek, növeke­dett a napi felvásárlás, s a Miskolci Hűtőháznak is ju­tott naponta 100 mázsa a Szo- molya környéki cseresznyé­ből. Ha nem jön közbe újabb, tartós esőzés s nem repede­zik meg még jobban ez a korai gyümölcs, június vé­géig folyamatos lesz a szál­lítás a ZÖLDÉRT üzleteibe és a tartósító ipar részére. A konzervipar • „kedvence” a Germersdorfi cseresznye, éré­se a hónap végére várható. Ami a cseresznye mennyi­ségét illeti, sajnos az idén kevés terem Bükkalján. A mezőkövesdi áfész legalább 17 vagon felvásárlására szá­mított, de a tavaszi fagyok kártételei miatt, mindössze 10—11 vagonra csökkentek a felvásárlási remények. (IB) A borkombinát KISZ-bi- zottsága együttműködési meg­állapodást kötött a Moszkvai Köztársaságkori Borászati Üzem Komszomol-szervezeté­vel. Ennek értelmében a két ifjúsági szervezet kölcsönö­sen kicseréli tapasztalatait az ifjúsági mozgalom továbbfej­lesztésében, kulturális és sportrendezvények szervezé­sében, és lehetővé teszik kül­döttségek évenkénti cserelá­togatását. Örökzöld nyári gondunk: akit keresünk a hivatalban, az üzemben vagy a gyár­ban, hogy felvilágosítást ad­jon, segítsen elintézni ügyes-bajos dolgainkat, az éppen nincs. Rendszerint házon kívül van: „értekezik”, „vidékre ment”, „szabadságát tölti”. A titkárnői vagy kar­társi választ legtöbbször legalábbis így kapja az ér­deklődő. Az értekezleten, vidéki ki­küldetésen való részvételt el­fogadja az ügyfél, gondol­ván; másnap, esetleg még az értekezés után tud szót vál­tani az illetékes főnökkel. Aztán keserű haraggal tudo­másul kell vennie, hogy mégsem tűd, sem aznap, sem a következő napon, mert a főnök megint tárgyal va­lahol, s ha netán makacsul ragaszkodik a „megvárom”- hoz, udvariasan. színlelt kedvességgel tájékoztatják: ilyen-olyan pesti céghez, du­nántúli vállalathoz utazott. Abból a meggondolásból te­szik: ha csak nem örült az ügyfél, nem megy utána az ország túlsó részébe. Többszöri érdeklődés ta­pasztalatából tudom, hogy az évi szabadságot egy-két­napos házonkivüliség előzi meg. Ennyi kell általában az utazásra, ha nem itthon, ha­nem a szomszédos országok valamelyikében piheni ki az ember. Márpedig ennyivel aligha kurtítja meg bárki is a pihenés óráit. Inkább a kollégával, titkárnővel kéz, kezet mos alapon megbeszé­lik a „vidékre ment, érteke­zik” válaszokat. Az sem ti­tok, az évi rendes szabadság előtti időszakra szoktak ösz- szegyűlni a soha nem volt csúsztatott napok, a ki nem vett szabadszombatok. Egy­szóval ezekkel megoldódik az odautazás, a visszajöve- tel, megmarad a tényleges szabadság az üdülőben. Há­zon belül nincs ebből gond, hisz’ a titkárnő vagy a kol­léga visszakapja a segítsé­get. Félreértés ne essék, csep­pet sem irigykedek azokra, akik okosan beosztották, az elkövetkező hetekre és hó­napokra tartogatták az évi 2—3 hetes pihenőjüket. Eny- nyi idő mindenkinek szüksé­ges ahhoz, hogy szervezete, idegrendszere regenerálódjék, nemkülönben azért, hogy az egyhuzamban végzett féléves munka után együtt, érezzék: nemcsak munka van, hanem feleség, férj, gyermek vagy gyermekek is. Két dolog van, amiért szót ejtek erről. Az egyikről, a vezető, illetve a kolléga sza­badsága előtti letagadásáról már szóltam. A másik az, hogy az üdülésüket most, vagy pár hét múlva megkez­dőknek is tudniuk kell: töb­ben dolgoznak a nyári hó­napokban. mint amennyien üdülnek, s akik munkájukat végzik — olykor a szabadsá­gon levőkét is — azoknak a nyári hónapokban is akad elintéznivalójuk, ami esetleg éppen a hivatal, a vállalat, az üzem „jóvoltából” nem tűr halasztást, ha nem akar ilyen-olyan bírságot, bünte­tést fizetni az ügyfél, az üzemi, vállalati dolgozó. Egy szó mint száz: a nya­ralásra készülők gondoskod­janak helyettesről, aki távol­létükben is segít, tájékoztat, eligazít, elintézi panaszain­kat, kéréseinket. S még va­lamit! Ha valakit maguk helyett erre kijelölnek, lehe­tőleg olyan megbízással te­gyék. hogy a helyettes vagy ügyintéző ne mondhassa: eb­ben az ügyben a főnök tehet valamit. — ő viszont pár hé­tig külföldön tartózkodik. N. I. Ha zavar a zavar. — Szőnyegmintás a kép, torz a hang. Pedig a készü­léknek semmi baja, a sze­relő nemrég’ nézte meg. ö mondta: forduljak maguk­hoz ... Évente mintegy öt-hatszáz- szor keresik ilyen, vagy eh­hez hasonló panasszal a Rá­dió és Televízió Műszaki Igazgatósága zavarvizsgáló üzemének miskolci csoportját. Az itt dolgozók Észak-Ma­gyarország, pontosabban He­ves, Nógrád és Borsod me­gye területén derítik fel a rádió és televízió adásait zavaró elektromos szerkeze­teket. KONTAKTHIBÁS ÖRÖKMÉCSES Mezey Béla régen dolgo­zik már itt. Ma csak egye­dül tartózkodik a Széchenyi út 38. szám alatti üzemben. — Nagyon sokszpr me­gyünk vidékre, szerdától is kétnapos kiszálláson leszünk. Minden bejelentést felül kell vizsgálni. A zavarvizsgálók munká­juk során nem egy érdekes, néha megdöbbentő esetet ta­pasztaltak. — Pár éve a Csabai kapu­ba kellett kimennünk — mondja Mezey —. ahol egy rádiókészüléket zavart vala­mi. Körülbelül nyolcszor szálltunk ki, amig rájöttünk a zavar okára: e~y közeli la­kásban örökmécses égett a falon levő szentkép mellett. Addig észre sem vettük, mert általában csak nappal vizsgáltuk a környéket. Ak­kor, esti fényben láttuk, hogyha az utcán elmegy egy-egy autó, az elektromos örökmécses lángja megrezzen. Kontakthibás volt. — De vannak ettől sokkal megdöbbentőbb dolgok is. A zavarvizsgáló elmondja, hogy nem ritka azoknak a száma sem. akik kényszer- képzetekkel keresik fél őket. Divatba jött a „sima, vagy a lézersugarazás”. — Akár hiszi, akár nem, volt olyan bejelentőnk is, aki csak jelszóra engedett be lakásába, amelynek falai alu­fóliával voltak betapétázva. Természetesen a ..rosszindu­latú sugarazók” ellen. De ki kell menni minden bejelen­tésre ... SZOMSZÉDOK »HÁBORÚJA« A beérkező panaszokat vi­déken legkésőbb Harminc. Miskolcon pedig 15 napon belül ki kell vizsgálni. Egy- egy elektromos berendezés ugy’anis sok rádió- és televí­zióelőfizetőt bosszanthat — ha 'rossz. Persze a zavarvizs­gálók is gyakran bosszan­kodnak. Mint például akkor, amikor Salgótarjánba vonul­tak ki egy negyven-valahány aláírásos levéi nyomában. A lakók azt panaszolták, hogy televíziókészülékeiket szinte használhatatlanná tette az újonnan felszerelt CASCO- reklám. Kint a helyszínen kiderült, hogy a lakók csak szívességet tettek aláírásuk­kal egy, a házban lakó idő­sebb bácsinak, akinek a ké­szüléke rossz volt. — Mi nem olyanok va­gyunk, mint a televíziósze­relők, akik kiszállási díjat is felszámolnak. Ingyen dolgo­zunk, hiszen a „cégünknek” érdeke, hogy műsorait zavar­talan körülmények között lehessen látni, hallani. Per­sze sok eset an. amikor jo­gos a panasz. Itt van példá­ul egy ózdi fogorvos esete, aki magánrendelőjének fog­fúrógépével zavarta egyik szomszédja televízióját. Ilyen esetekben közöljük az illető­vel. hogv hol a berendezésé­ben a hiba. vagv hogvan tudja azt megiavittatni Saj­nos. sokszor ezek a bejelen­tések — jóllehet mi szigorú­an magunknak tartjuk meg a bejelentő nevét — szomszéd­háborút szülnek. Nagyon sok ilven példát, tudnék felso­rolni. amikor értelmes, intel­ligens emberek közölt rom­lott meg a ió viszony ami­att mert valaki hozzánk for­dult segítségért. SZÁNDÉKOSAN VAGY NEM? Jó lenne a sok félreértést eloszlatni a rádió- és televí­zió-zavarokról. Gyakorta for­dul elő, hogy teljesen feles­legesen hívják ki a zavar­vizsgálókat. Sokszor hibás a televízió, vagy a rádiókészü­lék és a tulajdonos azt hi­szi, hogy külső zavar van. Az is előfordul, éspedig gyakran, hogy a legkülönfélébb elekt­romos berendezések, háztar­tási gépek használata miatt lehetetlen rádió-, vagy tele­víziókészülékeket üzemeltetni egy-egy környéken. Ilyen esetben a zavarvizsgálók ér­tesítik e berendezések tulaj­donosait és az illetékes szer­vet — sokszor az ÉMÁSZ-t —, ha esetleg olyan elektro­mos berendezésről van szó, amelyet szabálytalanul üze­meltetnek. Ha a készülékek környékén magasfeszültségű távvezeték-hálózat húzódik, szintén zavarforrás lehet. Persze — mint azt a zavar- vizsgálók tanasztalatai bizo­nyítják — ne— egyszer for­dult már elő. hogy a ..fú­ró-barkácsoló szakik” hibás berendezéssel — de nem szándékosan — rontották a környéken a vételt. Volt persze, hogy többször is egy­más után. Az ÉMASZ ..erő­teljesen” lépett fel ellenük. Sokan pénzbüntetést is fizet­tek ilyenfajta tevékenvséeük- ért. Azonban — mint ahogy Mezey Béla mondja — sok ilyen kellemetlen incidenst el lehetne kerülni, ha a szom­szédság nagvobb tekintettel lenne egymásra Pusztafalvi Tivadar Tapasztalatomé építész-, pépész- és villamos­mérnököket

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom