Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-18 / 142. szám

1978. június 18., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 A Herman Ottó Múzeum sorsa Ha meghallom azt a szót, hogy múzeum, általában nem a szó jelentését ízlel­getem, miszerint a múzeum: műtárgyak, régiségek gyűj­tésével. rendszerezésével és kiállításával foglalkozó tu­dományos intézmény —, hanem többnyire furcsa, különös érzés vesz rajtam erőt. Mintha évmilliókat men-, nénlc tússzá az időben, ami- kor még az őserdő bozótjá­ban kardfogú tigris osont áldozatára lesve, és a ha­talmas sztyeppékén bölény- csordálc dobogtak, hömpö­lyögtek, és félelmetes erejű hatalmas állatok népesítet­ték be a földet. Elképzelem az ősvadászo­kat, akiknek fennmaradá­sukért meg. kellett ezekkel az állatokkal küzdeniük. Ehhez a birkózáshoz, gon­dolkodó készségük fejlődé­sével különböző eszközöket, baltákat, dárdaféléket kel­lett készíteniük. Olyan fegy­vereket. amelyek megnövel­ték karjuk erejét és hosz- szát. E munka során szerzett kézügyességük fejlődésével pedig már mind gyakrab­ban képek,, szobrocskák, kü­lönös plasztikák készítésére is képesek lettek. Valahogy így lett,, így alakult ki a művészet, és így lett egy­idős a munkával. Ehhez hasonló munka folyt — csak állandóan \'ál- tozó jelleget öltve az azóta eltelt idők során — az új kőkorban, az ember letele­pedése után, a bronzkorban, a történeti korban és utána. Az eltelt. idő értékeinek, kincseinek rendezésével, megőrzésével foglalkozó in­tézményekben most már sokkal fejlettebb és izgal­masabb tevékenység folyik. Am az itt dolgozók tudo­mányos és kulturális mun­kája, annak színvonala na­gyon sok tekintetben függ a munkahelyi környezettől. Ezért is kíséri a közvéle­mény élénk érdeklődése a miskolci Herman Ottó Mú­zeum új épületének, a me­gyei pártbizottság korábbi székhazának hasznosítását. Erről kérdeztük Bujdos Já­nost, a megyei tanács el­nökhelyettesét: — Mikor és miért dön­töttek úgy, hogy a Herman Ottó Múzeum elköltözik ko­rábbi épületéből? — 1974-ben döntött úgy a megyei tanács végrehajtó bizottsága, hogy a megyei pártbizottság korábbi szék­hazát a Herman Ottó Mú­zeum céljaira adja át. Ezt a döntést többek között az indokolta, hogy így jelen­tős lépést tehetünk előre a múzeumi dolgozók munka­helyi körülményeinek javí­tása. a múzeum zsúfoltsá­gának csökkentése és a rossz elhelyezés felszámolá­sa érdekében. Ez az épület a kellő át­alakítások után biztosítja a .munkavégzés korszerű fel­tételeit is. Az épület alag­sorában kerül elhelyezésre, kialakításra az asztalosmű­hely, a kiállítások installál ciós raktára, a régészeti raktár, a helytörténeti és néprajzi gyűjtemény kerá­mia-, valamint üvegraktára. A képzőművészeti, a hely- történeti, a néprajzi, vala­mint a természettudományi raktárak kialakítására a földszinten nyílik lehetőség, — Mindenki által ismert, hogy a felszabadulás után a múzeum gyors ütemű fej­lődésnek indult. Az is köz­tudott, hogy az öslcőkor, az újítókor, a bronzkor és a szkilálc használati tárgyai, eszközei és emlékei is meg­találhatók a múzeumban. Sokan ismerik a néprajzi gyűjtemény paraszti eszkö­zeit csakúgy, mint a holló- házi. a bélapátfalvi, a tel ki bányai kéménycserép cs porcelánedényeket. Tud­juk, hogy a múzeum na­gyon gazdag helytörténeti, főként Miskolcra vonatko­zó történeti, színházi és iro­dalmi, valamint a gyáripar kialakulását nyomott köve­tő anyagokban, Hol kapnak ezek helyei? — Mintegy 500 négyzet- méteres kiállító tér áll majd rendelkezésre az I. emele­ten, ahol egyszerre akár három kiállítást is meg le­het rendezni. De a kiállító tér kiválóan alkalmas egy­séges kiállítás megnyitásá­ra is. Ide. az 1. emeletre kerül a fotólaboratórium, az igazgatóság, a közművelő­dési csoport, és a dolgozók egy részének szociális he­lyiségei. A tervek szerint a II. emeleten kap helyet az elő­adóterem, ennek szomszéd­ságában egy audovizuális eszközökkel felszerelt stú­diószoba is. Ide kerülnek a muzeológusok, a régészek. a néprajzosok, a művészet- történész muzeológusok, a természettudományi muzeo­lógusok és a preparátorok munkaszobái. — Több vélemény hall­ható arról, hogy a Deák té­ri leánykollégium szép, pa-~ tiltás környezetével nagyon megfelelne a múzeum elhe­lyezésére. Az is ismeretes, hogy a múzeum igen gaz­dag munkásmozgalmi em­lékekben és a szocializmus építésével kapcsolatos anya­gokban. Az ezekkel kap­csolatos jelentős helyigényt valószínűleg nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni a múzeum fejlesztésével kap­csolatos elképzelések során. Mi a megyei tanács erre vonatkozó koncepciója? — Választásunkkor, dön­tésünk sorún abból indul­tunk ki. hogy múzeum cél­jára nem találhatunk mél­tóbb intézményt a megyei pártbizottság korábbi szék­házánál. Az is természetes, h-í" ezzel a költözködés­sel nem tekintjük véglege­sen megoldottnak a megyei múzeum fejlesztését. Bővítésére építkezéssel is sor kerül — a távolabbi években —, ám a Papszer u. 1. szám alatti épület és a Szabadság tér 3. szám alatti épület is alkalmas múzeumi feladatok, funk­ciók ellátására. Itt elsősor­ban a Munkásmozgalmi és Iparművészeti Múzeum mű­ködési feltételeit kell meg­teremteni. Olyan elképzelés is van, hogy a Szabadság téri épületbe az Akadémiai Bizottság kap helyet. Az új kiállítási terek, a korszerű előadótermek, stb. — a régi épületekben tör­ténő kialakításával — ál­landó, de időszakos kiállí­tások rendezésére is nagy­szerű lehetőségeket teremt­hetünk. A Deák téri leány- kollégiumra vonatkozólag az a véleményünk, hogy meg­felelő átalakítások után a levéltári munkák, teendők ellátására nagyon alkalmas lenne. — Várhatóan mikor fe­jeződik be a Herman Ottó Múzeum átköltözése? — Az átköltözésre foko­zatosan kerül sor. Első ütemben az igazgatóság és a muzeológusok átköltöz­nek. A raktározási feltéte­lek biztosítása után a gyűj- teményadatlórak és a do­kumentációk vihetők át. Ezt követné a tárgyi raktárak berendezése, majd a kiállí­tási tér kialakítására kerül sor. Ezek után az előbb említett Papszer utcai és a Szabadság téri épületek hasznosítása következik. A megyei pártbizottság volt székhazába való vég­leges átköltözés a múzeum új épületének teljes átadá­sa 1979. végére várható. Bncheri Mu.-i*?« Az Ózdi Kohászati Üzemek éjszaka A gyáróriásban éjszaka sein szünetel a munka. Sok ezren fáradoznak a különböző gyáregységekben, termelik a vasat, az acélt, dolgoznak a hengersorok. " Fotó: ülizcrák István LABODA KÁLMÁN verse: Lehet Lehet hogy a csúcsra föl nem érek, de sorsomtól mór nem félek, így élek. Körém állva traktorok, szekerek lovak, bogarak tűnődve néznek. Láda és nyereg Bútor, összefoglaló neve azoknak a használati tár­gyaknak, amelyek fekvésre, ülésre és mindennemű dol­gaink elhelyezésére szol­gálnak. Már időszámítá­sunk előtt 2000 évvel az egyiptomiak széket hasz­náltak, a lakásban voU pad, ágy. a rómaiaknál pedig szekrény is. A bútor készí­tési stílus tekintetében az építészettel összefügg. A tömör fa mellett a borítás (furnér), mint újdonság kezdett divatba jönni a XVIII. században. Ahány nemzet, annyiféle ízlés, A vándorló honfoglalók sátraiban a magyaroknak a ládán kívül aiig lehetett más bútorfélét találni. A királyság idejében a nye­reg szolgált ülőalkalma­tosságként. A későbbi idők során a nyugati ízlés do­minált a bútoriparban. Napjainkban a házgyári házak belsejéhez kellene igazodni a bútoriparnak, ezért készülnek variálható elemekből álló bútorok is. Jó lenne, ha az olcsóság is dominálna olyannyira, hogy nem okozna nagy gondot egy-egy tetszetős, praktikus bútordivat ki­alakulásakor kicserélni uj­jal a régit. Vince két malácot kapott ajándékba. Választásiak. 6— 8 hetesek, állandóan sival- kodó apróságok. Az egyiket az anyja küldte a sógor Moszkvicsával, a másikat a felesége nagynénje adta a szomszéd faluból. Mintha összebeszélt volna a két asszony, egyszerre indítot­ták útnak a két jószágot, egyazon napon is érkeztek meg. Amikor a régi Moszkvics nagy prüszkölés után fel­tolatott a domboldalon le­vő porta udvarára, Vince felesége azt sem tudta, ho­vá legyen örömében, annyi­ra tetszett neki a csupasz­foltos csöppség. Ilyeneket eddig csak a tsz-ekről, hiz­laldákról szóló tv-műso- rokban látott. Megérkezett a másik is. Alighogy átrakták az ólba. fél óra sem telt bele. a két visítozó úgy összebárát ko­zott. hogy testvérnek tar­tották egymást. Lökdösőd­tek a vályúnál, verekedtek az ételért, de azért lefek­véskor összebújtak, melegí­tették egymást, — Csuda jópofák — vi- háncolt körülöttük Vince felesége. Közben vakargat- ta a felüket, a fülük fo­nákját, birizgálta a hátu­kat, — Olyan pindurkák, mint a szilveszteri malacok — lelkendezett —, csak egy alma kellene a szájukba. Egyszer egy egész csomó volt ilyenekből egy olyan nagy elkerített részben. — Karámban — mondta Vince szakértelmét fitog­tatva, bár maga sem volt biztos, karámnak, vagy ki­futónak hívják-e hivatalo­san az ilyen elkerített részt. Azért úgy tett, mintha na­gyon értene a malacokhoz. — Főzzél egy fazék krumplit, forrázd le a da­rát! — osztotta ki felesé­gének a tennivalót. Az almozás, az etetés munkáját, a vacsoráztatási felügyeletet magának tar­totta meg. Ügy olvasta a könyvben, baj lehet, ha a jószág evés közben bele­mászkál a vályúba, ezért ezt a munkát a világért sem bízta volna másra, maga akarta elterelni őket, ha mégis ilyenre vetemed­nének. Régóta készült a mala­cok fogadására. Szakköny­veket olvasott, tanácsot kért az állatorvostól; mit adhat, mennyit adhat nekik, mi­vel etessen, hogy gyorsan nőjenek. Vett egy félzsák olcsó krumplit, darált.atott árpát, előre almolt. áztatta a vályút, nehogy eleressze a moslék levét. Ügy érezte, a legszükségesebb dolgok­kal tisztában van. bátran indult már az első napon kosárral a hóna alatt csa­lánt szedni: az orvos mond­ta. a fonnyadt csalán jót tesz a malacok emésztésé­nek. Amikor az első marókkal leszakította, igen csúnyát mondott. Csupasz kezébe, karjába úgy belemart a csalán, hogy átkozni kezd­te a malacok emésztését, meg az orvost, hogy pont ezt a növényt javasolta. Azért csak szedte tovább. Mire megtelt a kosár, el­zsibbadtak az ujjai. hólya­gok tolakodtak . elő a keze fején, megdagadt, a csukló­ja. Míg hazaért, azon töp­rengett: ha ezt hónapokig kell csinálni... Csinálta. Hajnalban kelt, enni adott nekik, kipucol­ta az ólat. helyére szögei - te a lelökött karámfát. Az­tán elment munkába, s amikor végzett, nap mint nap megismételte a reggeli elfoglaltságot. Csalánt sze­dett, etetett, megjáratta a malacokat, elkészítette a másnapi reggelijüket és so­káig gyönyörködött bennük. Néha még éjszaka is ki­ment megnézni, jöl feksze­nek-e, befurakodtak az alomszalmába, s reggel bol­dogan újságolta a l elesésé­nek: jól aludtak, úgy esz­nek. mint a sáskák. Eltervezték, a satnyábbik megmarad levágásra, a má­sikat eladják, az lírából be­fizetnek bútorra. Ahogy ki­kalkulálták. a beugrót biz­tosan megkapják érte. hi­szen olyan szépen fejlőd­nek. A pár hónap alatt megnyúltak, megvastagod­tak. mire eladják, megütik a 80—lüü kilót. Az egyik esti etetéskor Vince nagyon megrémült. Az eladásra szánt nagyob­bik csak nyapiekodott, hiá­ba csalogatta a vályúhoz, nem evett, éppencsak beie- dugta az orrát a moslékba. Vince megérezte a közelgő bajt. lefekvéskor annyit mondott a feleségének: ..le­het, hogy nem lesz bútor- vétel.” Hiába kérdezőskö­dött, faggatta az asszony, nem magyarázott. Elintézte azzal: „várd meg, várjuk meg a reggelt...” Akkor éjjel csak pár órát aludt, a többit áttöprengte. Hajnali négykor kiment a malacokhoz. A „bútor” — magában így hívta a na- gyobbikat — ott feküdt ki­nyúlva. élettelenül a hid- láson. Sokáig nézte, s már csak annak tudott örülni, hogy senki sem látja, amint a karámra könyökölve sir ... Reggel kivitte a darás, barnakenyeres moslékot. A satnya, testvérét nem érez­ve maga mellett, evett is, nem isi Vince időben elpa- terolta az ólból. Nem ásta el, meg akarta vizsgáltatni — meg akart bizonyosodni arról, ő vétett-e valamit —. ezért csak eldugta az ól kátránypapir fedele alá. — A „bútor” kimúlt, vár­ni kell rá — ez volt kö­szönés helyett a reggeli el­ső szava a feleségéhez. Azt már csak bizonytalanul, halkan tette hozzá: ne bú­sulj. pár hónap múlva meg­vesszük. ha sikerül, talán még többet is. mint amit nemrégen elterveztünk Pél­dául a gyermekheverőt is ... padlóvázát, meg virágo­kat ... majt összeírjuk, mi kell még. Vince még aznap délelőtt elvitte a 85 kilós „satnyát”, beadta a vágóhídra. Ami pénzt’kapott érte. azon há­rom malacot vett a piacon, az árból még arra is fu­totta. hogy pár szál virág­gal kibékítse majd a fele­ségét a hirtelen elhatáro­zás. a megkérdezés nélküli döntés miatt. A malacokat méregdrágán haza vitte egy maszekoló dzsipp. Vince pedig kosárral a hóna alatt útnak indult Nagy István Választási malacok

Next

/
Oldalképek
Tartalom